Fezejet

 1 I   |             kérek. - Ezt nem tudtam. ~Rettenetes ez az ember alázatos iróniájával!
 2 II  |        mondatba, tudni fogják micsoda rettenetes állítás az a magyar embertől,
 3 II  |          szokta őt dorgálni Ádám úr. ~Rettenetes, hová erkölcstelenedik a
 4 II  |           mégis csalóval volna dolga? Rettenetes tudat ez egy olyan becsületes
 5 II  |          jönni a fizetés napja, és az rettenetes nap lesz. Akkor megemlékezzetek
 6 IV  |            szörnyen szemmeresztve. ~- Rettenetes dolog az, ahogy el vagyok
 7 IV  |            lovag úr magányszobájába. ~Rettenetes ítélőterem az; kegyetlen
 8 V   | szakkermentírozni. Ez már sok! Ez már rettenetes! Ilyen munka idején! Mit
 9 V   |               méltóságos uram? Hiszen rettenetes csúnya zsiványság volna
10 VII |         ötvenedrészével elkészültek a rettenetes talált kincsnek. ~Bräuhäusel
11 VIII|    elszöktetett egy más nőszemélyt, s rettenetes a sejtelmem, hogy kit?! ~ ~ ~
12 X   |            vőlegénye kiszabadult. ~Ez rettenetes csapás! ~Hogy nem lehetett
13 XI  |             ne engedj álmodnom. Óh az rettenetes, hogy mindig álmodni kell! ~
14 XII |             elmondtam, hogy ön milyen rettenetes ember, hogy milyen bosszúálló
15 XIV |             ki most észrevevé, milyen rettenetes ostobaságot követett el,
16 XIX |               vallásszabadság; most a rettenetes újítók e végső kőnek feszíték