Fezejet

 1 II  |           Ádám úr fejét rázta. ~- Minek nevezi magát? ~A derék kis
 2 III |      semmi. Én valóban nem értem, minek szokták a leveleket lepecsételni,
 3 IV  |           Tessék helyet foglalni. Minek köszönjem e szerencsét? ~-
 4 VI  |      voltam, amíg verekedtünk; de minek üldözném azt, aki már nem
 5 VII |         legkisebb okot. ~- De hát minek volt akkor az a titkolódzás?
 6 VII |           akkor az a titkolódzás? Minek dugdosták önök ide ezen
 7 VIII|       aludtunk, olyan régen volt. Minek köszönhetjük a szerencsét? ~-
 8 IX  | gravitással állva föl helyéről. - Minek sok szót vesztegetnünk?
 9 X   |          Itt a sok szép táncosné, minek kötnéd le egyhez magadat?
10 XI  |           a fedett kocsit? ~- Már minek volna neki fedett kocsi?
11 XI  |       küldjek neki, ugye? ~- Nem; minek? Én azt gondoltam, hogy
12 XII |     bosszúságtól -, én nem tudom, minek nevezzem önnek ezen eljárását! ~-
13 XII |          önnek ezen eljárását! ~- Minek? - szólt a kalandor cinikus
14 XV  |           értelmes gyermek és én: minek találkozunk mi össze? ~-
15 XV  |          Erzsike lebeszélte róla. Minek az? Vagy magát, vagy "valakit"
16 XVII|           mondjon le szándékáról, minek vállal magára olyan vétket,