Fezejet

 1 III|     kisasszony, ön egy neveletlen gyermek! - tört ki legelébb is missz
 2 IV |      vágott bele nevetve a pajkos gyermek, s a másik percben már ott
 3 VII|            nem ügyelt rá senki. A gyermek bámészkodik. Az pedig, amit
 4 VII|     bámészkodik. Az pedig, amit a gyermek olvasott, ez volt: ~- Kedves,
 5 VII|           zsámolyáig, azalatt egy gyermek, kinek azon ember senkije,
 6 IX |      akinek atyám hinni fog, mert gyermek és együgyű. Isten önnel. ~
 7 IX | lefoglalni? ~- Nem, hanem a másik gyermek számára. ~- Ah, azt Eliz
 8 IX |    megfosztja az embert. ~- Te jó gyermek voltál. Téged szeretlek -
 9 XI |      szalonkát? Mikor olyan kicsi gyermek voltál, valahányszor a puskát
10 XIV|          vált, kacagott, mint egy gyermek, mint egy őrült. ~- Igazán?
11 XV |           kerültek, a természethű gyermek hirtelen óvhatlanul odanyújtá
12 XV |           semmi. Tréfa - rebegé a gyermek szépen elpirulva. ~- De
13 XV |          egy szép, okos, értelmes gyermek és én: minek találkozunk
14 XV |     melyet eddig nem ismert. ~Egy gyermek, angyali részvétből nem
15 XV |           visszacsókolja a kedves gyermek kezét - mind a kettőt -
16 XV |             Nézd, atyám - szólt a gyermek -, én megkértem őt, s ő