Fezejet

  1 I    |              volna azt mondani - - no de elég. Az ember fűhöz-fához
  2 I    |               az mind elég nagy eset, de mikor arra szánja magát,
  3 I    |             ot eszközölnek ki ellene; de amikkel ő mind sztoikus
  4 I    |               nem tud megfizetni. ~No de semmi. ~Az egyik uzsorás
  5 I    |             nagyon szívesen teszi. ~- De aztán el ne felejtse! ~Alig
  6 I    |              tud a lábán megállni. ~- De megengedjen, uram, ez furcsa... -
  7 I    |             Grisák. ~- Persze furcsa, de csak hallgassa tovább; az
  8 I    |          holnap a szája fog fájni. ~- De megbocsásson, uram, én bámulom... -
  9 I    |            lehet ez. Talán métely? ~- De uram, ön úgy látszik, hogy
 10 I    |             hiszen azért hívattam. ~- De, megbocsásson, uram. ~-
 11 I    |            hozott kegyed juholtót? ~- De uram! - kiálta föl végre
 12 I    |        Egzekúcióra tetszett jönni? ~- De kérem - szólt a juris doctor,
 13 I    |             ez a bőrével fog fizetni, de legalább nagyságod kikaphatja
 14 I    |         uraságod sógorasszonyától. ~- De iszen uram, az a jószág
 15 I    |              szavára. Az meglehet. ~- De nem "meglehet", hanem úgy
 16 I    |              okiratokat. ~- Sajnálom; de ez nem változtat a dolgon.
 17 I    |               vén sastól, mint magam, de már egyszer én ilyen babonás
 18 I    |           illő társaság most ~- Igen; de megcsípnek! - szabódék e
 19 I    |              a háziúr. - Elmúlik az. ~De a doktornak már elmúlt a
 20 I    |      felruházva a lovag úr által; ... de az ördög vigye el ezt a
 21 I    |             dagadni! ~- A vételár? ~- De, ez a méhcsípés.. ~- Nem
 22 I    |               mondtam, megmondtam. ~- De hisz az épület idővel összeszakad. ~-
 23 I    |              nagyon sürgetős volt. ~- De hát, uram, mondja ön meg
 24 II   |                kalap; ritkábban pénz, de annál gyakrabban egy-egy
 25 II   |              kerületi biztosnak. ~No, de hagyjuk; hiszen nem akarom
 26 II   |               szánalomra méltó ember, de már ilyen állapotban mégis
 27 II   |            hogy ne adjanak neki bort, de már éppen ménesit. ~- Hagyja
 28 II   |          egyszer megtörtént, az igaz. De most az egyszer kétségtelen
 29 II   |              a nyelve hegyén is volt, de megint visszanyomta; azután
 30 II   |         versét könyv nélkül tudom. ~- De mint élő embert látta-e? ~-
 31 II   |         látta-e? ~- Látni nem láttam, de olyan elevenen tudom őt
 32 II   |             hogy rá ne ismerjenek. ~- De hát kérem, mi oka van önnek
 33 II   |          megír az huszonöt verset is, de az egyik szebb a másiknál. ~-
 34 II   |            bevarrva viselte a becses, de féltett költeményeket. ~-
 35 II   |     villásreggelire kívánni lehet. ~- De mikor, kérem alássan, oly
 36 II   |           Őtet meg azután eltemették; de minthogy legfelül esett,
 37 II   |           emlegeti a tekintetes urat. De azt mondja: "Nem akarok
 38 II   |       ajkakkal fogja rebegni: "Ez ő!" De mily nagy volt bámulása,
 39 II   |              tudhassa, mennyi az idő; de mindezt nem sajnálta tőle,
 40 II   |             tudta sehogy elnyögni. No de hiszen, majd meg is mondja
 41 II   |               ezt ne tette volna! ~No de iszen, lesz is annak most
 42 II   |              Ne tessék megneheztelni; de bizonyára a tekintetes úr
 43 II   |     üdvösségünkkel ördögök játszanak. De reszkessetek. El fog jönni
 44 II   |         elhagyatott hazám! ~Kampós úr de bizony el volt érzékenyülve,
 45 II   |             ötvenet eldugtál belőle! ~De már ez olyan szó volt, amiért
 46 II   |              tudott haragudni. ~- No, de hallja az úr, azt nekem
 47 II   |         eltette a szekrénybe otthon. ~De az a mondás: "Nagy a világ,
 48 II   |           legközelebb kiugrasztották, de köznapi használatra jó -
 49 III  |               lehetett földhöz jutni, de kész fizetésért bizonyosan
 50 III  |             meg a képviselők idelenn; de akivel össze nem zördülni
 51 III  |             fürgén felszökve Eliz. ~- De Eliz, mit gondol? - utasítá
 52 III  |              tudományos és szenzitív, de amellett nagyon sovány delnő. -
 53 III  |                  Úgy? Az nagyon szép. De egyék ön, mert elhűl a levese. ~-
 54 III  |          Garanvölgyi úr pártfogását? ~De már ez a kérdés csakugyan
 55 III  |           magamhoz hasonló medvékkel, de vizsla sohasem, ki a vadász
 56 III  |              akikkel egyetért. ~- Óh, de én nem értek vele egyet -
 57 III  |          valami vendégszoba lehetett, de ezúttal fűtve nem volt,
 58 III  |              nem fogják felhasználni; de majd máskor olyanok előtt
 59 III  |               miben töri a fejét! ~No de jól van. Ez nem árt semmit.
 60 III  |           elkezde beszélni; suttogva, de nagy színpadi erővel. ~-
 61 III  |             falum. Az mind elveszett; de mi e veszteség mind az elveszett
 62 III  |          interpellálni a bujdosót: ~- De hát a lengyel harcos miért
 63 III  |           minden további önigazolást; de ő meg akarta mutatni, hogy
 64 III  |               próbáit adja mindennap; de én jobb szeretném, ha a
 65 III  |              alá. ~- Hallatlan ez! ~- De ugyan már mi volna benne
 66 III  |       franciákat sem hozzák ide soha; de magyarokkal mindennap jövök
 67 III  |            haditörvényszék elítélhet; de azért a bujdosót nem tartom
 68 III  |               az üstököm, cibáld meg, de ne kérdezz. ~Bogumil meg
 69 III  |          embernek a bátorságán! ~- No de hát mi az? Magyarázza meg
 70 III  |               németül. ~- Az ördögbe! De hát mit írhat az én leányom
 71 III  |               gyermeket meg nem ütök; de amattól megtudom, mert az
 72 III  |           indult kardját felkötni. ~- De tanúk nélkül? Az veszedelmes.
 73 III  |               küldik kihívó segédnek, de így is bizonyos a siker.
 74 IV   |         emlegetni. Most csak "lehet", de nem "szabad". Tessék helyet
 75 IV   |           paragrafus által tiltva. ~- De ön egy levelet, ami házamtól
 76 IV   |              fejébe tódulni a vér. ~- De uram, ön maga is katona
 77 IV   |           törvényszék nem orvosolhat, de miket férfi férfival egyedül
 78 IV   |        elintézni. ~- Tudom, lovag úr, de azt is tudom, hogy kivételes
 79 IV   |              velem, most ő is szabad; de mert másfelé bocsátám, ő
 80 IV   |       hallucináció tartott legtovább; de el kellett felejteni, mert
 81 IV   |               keveset tudott németül. De már most mit csináljon?
 82 IV   |               jó szívéről tanúskodik, de énnekem, úgy segéljen, a
 83 IV   |                Tudom, hogy végem van, de kimondom. Jobb, ha előre
 84 IV   |          akartál te elúsztatni, ugye? De nem kaptál "piros csizmát"
 85 IV   |             Meg akartál rontani ugye, de emberedre akadtál, isten
 86 IV   |              Ki mondja azt, hogy nem? De miért mentem oda? Mert ön
 87 IV   |          dugja el. ~- Láncos mennykő! De hisz ez árulás! Ön családi
 88 V    |           földhözragadt" úr az ember, de egyébhez azután nincs is
 89 V    |        vagyoonk; innen a palócságból, de mi nem vagyoonk palócok,
 90 V    |              is, meg gerebléje is. ~- De hát az ördögbe is, mi közöm
 91 V    |            szövetség praeliminariáit, de inspektor uram nem vette
 92 V    |          nemcsak lekaszálja a repcét, de itt mindjárt helyben ki
 93 V    |            ugyan az árpának a fejeit, de a repce bugáit meg éppen
 94 V    |         gonoszat sejtve, Vendelin úr, de már későn volt. A gépet
 95 V    |        vadászok is beszólíttattak. ~- De csak eresszék őket hamar
 96 V    |            velük a csőszöket. ~- Jaj, de így önök minden emberemet
 97 V    |     konfrontálni kellett a többivel. ~De már erre elkezdett Ankerschmidt
 98 V    |           utolsó emberlakta földtől. ~De holnap csak hazaeresztik
 99 V    |           mégsem került vissza senki. De már magunk is nézzünk utána,
100 V    |       Grisáknak kvart volt a kezében, de nem rontotta el játszótársáét. ~-
101 V    |                Úgy? Nem vettem észre; de hátha a vállalkozó száztíz
102 V    |        hetedmagával doktor Grisáknál, de nem "beszélt belőle". ~-
103 V    |              cölöp kimarad a földből, de a föld alá megy le kevesebb. ~-
104 V    |              mennyi áll ki a földből, de azt nem, hogy mennyi ment
105 V    |              hogy mindig ráláthasson; de azontúl csendesen viselte
106 V    |              s lecsúszott a bélésébe, de azt én nem vettem észre.
107 V    |        barometrum. ~- Így van biz az, de hát ki tehet róla? ~- Hiszen
108 V    |               az még valamit mást is, de azt Kampós uram elhallgatta. ~
109 V    |              valami kár ne történjék. De ha mégis meg találna történni
110 V    |      bíróságnál minden feszesen megy; de azért van itt a csendőrség;
111 V    |            akik még hiteleznek is. ~- De csak azt szeretném tudni,
112 V    |           Most jut valami az eszembe. De ha én a kocákat előkerítem,
113 V    |             úrnak öröme, ha megtudja, de addig nem szól neki, míg
114 VI   |        Tivadar; nem fiatal ember már, de jól bírja magát. Komolyan
115 VI   |              gyapjú?" Ennyiért kérik, de nem akarja annyin alul adni.
116 VI   |            még titok. Önnek megsúgom, de tovább ne adja. A pipereárusnőnek
117 VI   |       különben sohasem vásárlok nála. De ha ön meg akarja tekinteni... ~
118 VI   |            Nagysád költeményt írt? ~- De kérem, ne mondja senkinek.
119 VI   |               Nem. Magam olvasom fel. De meg ne ítéljen, tudom, hogy
120 VI   |      egzekválni. ~Tehát jogalap van. ~De ok is van hozzá. ~Doktor
121 VI   |           hogy több udvarlója is van, de azok fölött a doktor úr
122 VI   |            gyűlölet, akkor igen szép; de hátha sértett szerelmi bosszú? ~
123 VI   |            senkinek meg nem mondanám; de önnek kell, hogy fölfedezzem,
124 VI   |             fogságra. Ez még hagyján; de minden vagyonának elvesztésére. ~-
125 VI   |              utriusque veszett el! No de amit a természet mostoha
126 VI   |              is bontattak már fel. ~- De hiszen mi tudjuk, hol van
127 VI   |              szóra a doctor jurisnak; de nem tehette, mert hisz az
128 VI   |             meg az üveg tükrében. ~No de a dolgot megérteni nem is
129 VI   |             ránézve kisebb baj volna, de nagyobb lenne énreám. Önnek
130 VI   |              magam is töprengtem már; de még nem határozhattam el
131 VI   |          önhöz fáradnom. ~- Óh kérem, de legyen szerencsém. Itt nem
132 VI   |          elkezdte az ilyen tréfát. No de vége. Erről egy szót se
133 VI   |            Éppen nem az. Nem ismerem. De fel akarom használni minden
134 VI   |             unokaöccsét. ~- Szerette, de azért nem folyamodik érte. ~-
135 VI   |              el egy szép folyamodást; de szép legyen; ne valami száraz
136 VI   |               venni, akit ő is áhít. ~De nem lehetett Ankerschmidttől
137 VI   |             szükséges letisztáztatni. De csalódott. Amint a lovag
138 VI   |               leírni szóról szóra. ~- De az nem fog elmenni rajta. ~-
139 VI   |            ugyan csak teára várja őt, de ily rendkívüli esetben nem
140 VI   |              megállt Ankerschmidt. ~- De már itt csakugyan búcsút
141 VI   |            fülig elpirulni akarva. ~- De én úgy vagyok értesülve. ~-
142 VI   |             voltam, amíg verekedtünk; de minek üldözném azt, aki
143 VI   |           írják fel az árjegyzékébe. ~De az a másik! Az a törvényes
144 VI   |                És azzal hideg hangon, de tört lélegzettel mondá neki: ~-
145 VI   |           leendtem e lépést megtenni; de most, "aki önnek ellensége,
146 VII  |      pinceászka agglomeratív telepei; de azokon kívül semmi titokszerű
147 VII  |               tokaji, ménesi, pezsgő; de mind egymással megegyező
148 VII  |            után az ászok közé elássa. De hát Kampós uramtól ezt nem
149 VII  |      megvizsgálni. ~Átkozott feladat! De hátha éppen itt van, amit
150 VII  |        Mikucsek! Ön tapasztalt ember; de látni fogja, hogy a vén
151 VII  |             van tolva. ~- Az igaz. ~- De hát hova lett most ez a
152 VII  |               Kampós uram látta, hogy de most mindjárt szétszedik
153 VII  |         törvényszék előtt megfelelek; de most, és itt, ennyi szájtátó
154 VII  |        kísértesse be a refraktáriust; de azután eszébe jutott, hogy
155 VII  |              volna legkisebb okot. ~- De hát minek volt akkor az
156 VII  |              fog ugyan megvasaltatni, de aztán el ne szökjék; ő pedig
157 VII  |              maga ugyan nincs itthon, de missz Natalie tudja, mivel
158 VII  |               házig legalább tízszer, de az ajtóban állt egy mérges
159 VII  |               s megtépte az üstökét. ~De azért a kis Gyuszinak még
160 VII  |              meg, hogy miért küldték. De már ezen rajtakapatva, csakugyan
161 VII  |           mindjárt megyünk. ~- Az ám. De hát melyiknek van három
162 VII  |              Óh ez valódi szenvedély! De azután talentum kell hozzá!
163 VII  |         ragyogó arc mondani látszott: de én azon kevesek közé tartozom. ~
164 VII  |          arcképe. ~Veszélyes arckép!? De már ezt mind a három hölgy
165 VII  |           vagy, én is egyedül vagyok, de lelkemben ott ülök, melletted,
166 VII  |            ember, én pedig hideg por. De azért meg kell tudnod akkor
167 VII  |             meg egy kis paprikást. ~- De nem árulja el valaki? ~-
168 VII  |       megkapnak, sok időre becsuknak; de a héten olvastam, hogy ki
169 VII  |             fagylaltot is parancsolt, de ami szerencséjére nem volt
170 VII  |       consortes postakocsiját követé; de különben is kénytelen volt
171 VII  |    családjának jó híre megőrzendő. ~- De isz azt meg is fogom őrizni.
172 VII  |          missz kérleléshez fogott. ~- De uram, mégis gondolja meg,
173 VII  |              régóta tudom, hogy csal, de elnéztem a ti kedvetekért.
174 VII  |            mégis ne tegyen semmit. ~- De pedig ebben a helyben állva
175 VII  |         goromba szót sem szólok neki; de már azt csak engedjék meg
176 VII  |        Garanvölgyi Ádámot, ki nem. ~- De az a kérdés! Hát mi volna
177 VII  |              elvegyem? ~- Neki nincs, de van önnek. ~- S valaki arra
178 VII  |                Óh nem, méltóságos úr, de Garanvölgyinek van egy fogadott
179 VII  |               arra nézve, aki fogoly, de rosszul tetted magadra nézve,
180 VII  |                s bízom a jó sikerben; de te e perctől fogva foglya
181 VIII |              és csókokat hányni felé, de amiket a kegyetlen apa észre
182 VIII |          milyen szeles; jó szíve van, de nem lánynak való. Az ördögbe,
183 VIII |           mire való az. Eltávolítani, de azért mégis biztosítani
184 VIII |          költői hasonlatot talált ki; de ő fehér hímzést értett alatta,
185 VIII |                  Mindent akarok uram, de nem tudom, hogy mit. ~-
186 VIII |                  Nem akarja missz? ~- De ilyen sietve! ~- Hiszen
187 VIII |            ami a kivitelre szükséges; de addig is magamat ajánlom;
188 VIII |       veszíttetni azt az ártatlannal; de rajta fog veszteni, mert
189 VIII |               hagyja félig nyitva. ~- De hátha valami tolvaj talál
190 VIII |                ismét bocsásson be. ~- De hátha elalszik. ~- Óh bizonyosan
191 VIII |               régóta nagyon, olvasni, de megtagadtam tőle, még nem
192 VIII |               igen indiszkrét kérdés, de nem lehet kikerülni. Van
193 VIII |             ön miatt vérzenék szívem; de ugyebár ön nem ítélne el
194 VIII |               távol van. ~- Távol? ~- De mindjárt hazaérkezik. Hintómmal
195 VIII |               a misszt elvenni. ~- No de az nem lehet - vigasztalá
196 VIII |                  Óh nem is úgy értem, de hátha útközben valami baja
197 VIII |            aki esküvőre készül. ~Jaj, de azalatt már el is temethette
198 VIII |         bizonyosan rablók fogták el! ~De ne tessék félni. Kocsirobogás
199 VIII |              sem feküdtem. ~- Én sem, de azért reggeledik. ~- No
200 VIII |              faluban postaállomás. ~- De nem is a faluban voltam
201 VIII |      emlékezni. ~- Közremunkálásomat? De hát a missz? De hát a missz?
202 VIII |    Közremunkálásomat? De hát a missz? De hát a missz? Mit izent a
203 VIII |               Harmadik eset nincs. ~- De van. ~- Mi van? ~- Már hogy
204 IX   |             aki éppen jóízűn aluszik; de amiért, ha egyszer már fölébredt
205 IX   |               a hajnal szépségeiről. ~De mint bámult el, amint a
206 IX   |             el levelemet, megátkozna. De tégedet szeret, te olyan
207 IX   |           nagy vétkeért bocsánat! ~No de könnyű annak írni, akinek
208 IX   |          hideg ész tévedhet ilyenkor, de a szív mindig eltalálja
209 IX   |              s ne jöjjön közelebb. ~- De micsoda gondolat az, gyermeknek
210 IX   |             kisasszony; az fogoly. ~- De énnekem be lehet hozzá menni. ~-
211 IX   |          megöljék, megsemmisítsék. ~- De hiszen mindezen szerencsétlenségnek
212 IX   |            most már Hermine férje. ~- De ő mindnyájunkat megcsalt;
213 IX   |                   Az nagy baj, missz; de önre nézve még nagyobb,
214 IX   |             bármelyik részét lakásul; de azt, amely nekem fogságul
215 IX   |           ülve maradt még a díványon, de Eliz a csöngettyűzsinórhoz
216 IX   |             csak hálókabátban vagyok, de azért "őket" elfogadom.
217 IX   |          címezé véletlenül.) ~- Igen, de én nem vállaltam el az ajánlatot. ~-
218 IX   |            tudatja vele a történetet, de nem tudom, hova küldjem
219 IX   |                  Azt, hogy szerencse. De azt nem mondtam, hogy hiszem. ~-
220 IX   |       Karmonádlit vág az emberből. ~- De hát én ez átkozott fickó
221 IX   |              nevetve doktor Grisák -, de mindenki azt fogja mondani;
222 IX   |             egy jó eszmém ön számára; de amit elébb meg kell érlelnem.
223 IX   |               rovására fogja betudni; de kiváltképpen még azért,
224 IX   |         doktor Grisák az érkezőnek -, de amitől tartottunk, megtörtént.
225 IX   |               mert a missz sürget. ~- De hisz nem is vagyok arról
226 IX   |           csak 4500 marad a hozomány. De az is jobb, mint még egyszer
227 IX   |         jószágdirektor! ~- Ah uram, - de - de akar-e ő? ~Jól vagyunk
228 IX   |    jószágdirektor! ~- Ah uram, - de - de akar-e ő? ~Jól vagyunk már. ~-
229 IX   |          súlyos dolog elítélve lenni, de még súlyosabb lenne, ha
230 IX   |              már ott volt az "addio", de rendkívül iromba betűkkel
231 IX   |           siettem önhöz. ~- Sajnálom, de én tartom magamat a rendszabályhoz,
232 IX   |              lehet! - gondolá Aladár; de azért lelkébe vésve maradt
233 IX   |            újság itthon? ~- Semmi jó. De itt van egy levél méltóságod
234 IX   | gorombáskodnék egy férfi, egy katona? De Hermine, éppen ő! Hát mit
235 IX   |         hiszem? Kissé túlbuzgó talán, de azért becsületes jellem.
236 IX   |               Eliz őket is mentegeti; de hát mi a patvarért? ~- Hogy
237 IX   |              nagyon megszidtam volna; de azért megszökni! Elhagyni
238 IX   |           bizonyos ügyét felvállalom, de amit én visszautasítottam.
239 IX   |               az anyai örökségből. ~- De hisz akkor Straff nagy bolond,
240 IX   |               vagyonát bitoroljam? ~- De ha a végrendelkező akarata
241 IX   |           ijesztgetésnek volt szánva; de ha megtörtént, ki tehet
242 IX   |      állásomban szokás "megbocsátani" de nem "kibékülni". ~- Tehát
243 IX   |              mondja ön, hogy Bogumil. De mi a patvarért volt ennek
244 IX   |            vesszük. ~- Ahogy vesszük! De énnekem érdekemben áll tudni,
245 IX   |              a fejét jobbra-balra. ~- De ugyan az Isten áldja meg,
246 IX   |               használatát nem veszem, de nekem azt tudnom kell! ~
247 IX   |           vagy akármi a sárkánykígyó, de le kell vetnem a bőrömet. ~
248 IX   |                 Szamár vagy, öcsém; - de annak is én vagyok az oka. ~
249 IX   |               nagyon meleg csatákban, de soha nem tanított meg senki,
250 IX   |                s ez nekem elég gyász, de még nagyobb gyász lenne
251 X    |               megelőzni, az nagy baj; de már most gondoskodni kell
252 X    |               felel az ártatlanul. ~- De a másik név? ~- Hiszen kérem
253 X    |             köszönte a protokollumot, de nem él vele; majd csak inkább
254 X    |         nincs-e az úrnak szóló levél. De bizony van. Azt tehát magához
255 X    |          fogytáig közrebocsátani.  No de nagyon örült az öregúr mégis,
256 X    |           apró örömöket" szerezni. ~- De nini! Majd el is felejtem.
257 X    |         megint a levelet kezdte újra; de nem tudott belőle kiigazodni. ~"
258 X    |    borotválkozáshoz. ~- Én is kértem, de azt mondta, hogy nem adhatja
259 X    |             londoni műkiállításra? ~- De kérem alássan. Hogy azokra
260 X    |        nyiffantással meg Kampós úrra, de ennek már a nyaka közé,
261 X    |      megérkeztél. Eddig nem értettem, de most már egészen értem.
262 X    |         Corinnáról lebeszélnem téged; de miután saját maga beszél
263 X    |               beálljak lengyelnek. ~- De önnek nagybátyja gazdag,
264 X    |                hogy nemcsak a leánya, de ő maga is nagyon bele fog
265 X    |             ebbe a fiúba szeretni. ~- De az nagyon sok viszontagsággal
266 X    |        Ankerschmidt látta azt jól. ~- De már most mondja meg ön -
267 X    |                 Az nekem nincs. ~- No de csak nem lett ön máltai
268 X    |           szeretek erről beszélni. ~- De én meg szeretek. Gondolja
269 X    |               Ah! Ön az? - Megbocsát, de olyan szívdobogást kaptam
270 X    |             sem őszültem bele. ~- Ah, de mennyit kellett önnek nélkülözni.
271 X    |            hasznát veszem. ~- Hogyan? De kérem ne tréfáljon. Az engem
272 X    |     Jószágaimat nem kaptam vissza. ~- De talán. ~- Nincsen semmi "
273 X    |         helyembe pedig nem küldik. ~- De hát miért nem kéri? ~- Mert
274 X    |               éppen vasúti kalauzság, de nem is sokkal több; egy
275 X    |              Tisza-szabályozásnál. ~- De hisz az nagyon fáradságos. ~-
276 X    |        deszkabódékban kell laknom. ~- De hát miért nem marad nagybátyjánál? ~-
277 X    |         teljes joga van szakítani. ~- De már most a szerződések? ~-
278 X    |           hogy feleségemmé legyen? ~- De a vagyonra nézve? ~- Ah!
279 X    |          azzal legyen belőle hamu. ~- De miért nem akarja kegyed
280 XI   |               én is szeretnék akadni. De hát hol vesszük azt? ~-
281 XI   |        kínozni, ütötte, verte. ~- No, de azért csak ne fakadj ríva!
282 XI   |             Hiszen nem téged vert. ~- De mikor az olyan cudarság:
283 XI   |          jössz ki az idővel. ~- Igen, de még nem volt elég, hogy
284 XI   |                mint a mienk. ~- Igen, de nem valami rossz természetű
285 XI   |              Jól van, jól; nem bánom. De meglásd, hogy ha tejbe,
286 XI   |             Nehányszor megindult már, de megint csak vissza kellett
287 XI   |             neuditscheinin is. ~- No, de engedd hát, hogy a fedett
288 XI   |          valami? ~- Igenis, kell még. De ne húzd össze a szemöldöködet.
289 XI   |             elpusztulnak magukban. ~- De hiszen, kedves jószágom,
290 XI   |            bizonyosan igen sovány. ~- De hátha valami alacsony termetű?
291 XI   |               hatodikat is meglőttem; de csak szárnyazva volt a kópé,
292 XI   |               még te akkor alszol. ~- De ebédre hazajössz? ~- Az
293 XI   |               maradj olyan későre. ~- De kedves madaram, akkor húznak
294 XI   |         szalonkák legjobban. ~- Igen, de azalatt meg fog érkezni
295 XI   |               meg egy hónap múlva is, de a szalonka odébbmegy, mert
296 XI   |             kis félórát engedd le. ~- De mikor már szent Hubertnek
297 XI   |          szegény asszony hát itt van; de a szegény lovaim! Annak
298 XI   |              történhetett semmi baja; de a lovaimat bizonyosan agyonhajtotta
299 XI   |          meghűtötte magát az úton. ~- De nem haragszol? ~- Már hogy
300 XI   |              majd hős, majd üldözött. De ő mindenütt vele van, vele
301 XI   |             tesz senki szemrehányást, de ha semmi bajom sem volna,
302 XI   |              nem haragszik rám többé; de nem felejthette ő azt, valamint
303 XI   |           Olyannak látta azt Eliz is; de nem akarta. ~- Gyere csak,
304 XI   |           hogy jó kedvet mutatott. ~- De csak most kezdte - súgá
305 XI   |            Nem első utam ez éjjel. ~- De hát miért sietsz úgy? ~-
306 XI   |             idő van, ki ne jöjjön. ~- De hát útravaló ruha, s egyéb? ~-
307 XI   |               még előre nem tudhatom, de úgy sejtem, hogy tízezer
308 XII  |              legkorábban a bútorokat, de ha egy másik utóbb jött
309 XII  |              már csak természetes. ~- De ördög, pokol! - ordíta közbe
310 XII  |             hisz én is azt mondom. ~- De így én ruinált ember vagyok! ~-
311 XII  |              Hát én nem az vagyok? ~- De én meg nem foghatom ennek
312 XII  |           csak ötezer forint volt. ~- De hát annyit is mire tudott
313 XII  |           élet és halál fölött? ~- No de arra csak nem költhette
314 XII  |               hogy szivaroztam is. ~- De ne az enyimből szivarozott
315 XII  |         kezdjek válópert ön ellen. ~- De abból semmi sem lesz, mert
316 XII  |            erről asszekurálom önt. ~- De uram! - kiáltá egyszerre
317 XII  |    kétségbeesve rohant el a szobából, de a lépcsők alján megállt,
318 XII  |       lefoglalt székre. ~- Igazán? ~- De végtére mégiscsak engedett. ~-
319 XII  |            legjobb folyásában van? ~- De uram! - kiált doktor Grisák,
320 XII  |               esküvel egyértékű, hogy de már ezen az áron csakugyan
321 XII  |              fel e szóra Vendelin úr, de a torkán akadt a többi. ~-
322 XII  |              Az jutott eszébe, hogy: "De ha tudtad azt, mi a patvarért
323 XII  |        erősebbeket is diktálhatok. ~- De már ez elég erős. A többit
324 XII  |              mindenkire elterjed az. ~De legbámulatosabban látszott
325 XII  |           először beletekinteni? ~No, de e sürgöny nem az, amitől
326 XII  |      feltörésére nagy büntetést szab: de másfelől meg valószínű,
327 XII  |             fogja nekik szolgáltatni; de Hermine azt veté ellen,
328 XII  |   stinkadorest, vagy egy pár virslit, de két pohár sert és semmi
329 XII  |      Negyvenezer forint szép pénz." ~"De ha négyezret ki kell belőle
330 XII  |       megnagyságosuraznak akárhol." ~"De hátha még várunk, s engedjük
331 XII  |               nem lehet menekülni. ~- De uram - pattogott Straff -,
332 XII  |             Hee? ~- Majd meglátom. ~- De nézzen utána, hogy rögtön
333 XII  |           szerint. ~- Valóban? ~- No, de nem bánom, ha megfelezzük. ~-
334 XII  |              jó. Be nem megyek önnel. De az ajtóig elkísérem, amíg
335 XII  |           lehet ez tréfa, doktor úr? ~De már ez aztán kihozta türelméből
336 XII  |             hízelkedéseket másutt is; de oly kompakt tömegben, mint
337 XIII |          Isten, hogy magához vette, - de csak nehezen fekszik az
338 XIII |           pádimentumával. ~- Szép. ~- De nem locskálkodni jöttem
339 XIII |          szokta venni azt a részt. ~- De hiszen most új védgátaink
340 XIV  |           részét - nemcsak vagyonban, de atyja szeretetében is. ~
341 XIV  |                hogy az lehetetlen. ~- De ide van írva, kérem alássan -
342 XIV  |               Elhiszem, hogy ott van; de azért lehet nem igaz. ~-
343 XIV  |        készakarva ír valótlanságokat, de csalódhatik, mint minden
344 XIV  |               Hat mérföldnyire. Igen, de a tenger meg száz mérföldnyire
345 XIV  |        veszély sem támadhat. ~- Igen, de éppen az a baj, hogy az
346 XIV  |             ne nyilatkoztatta volna. ~De már ezt nem állhatta tovább
347 XIV  |               a majorsági udvarra. ~- De csak nem oly sürgetős tán
348 XIV  |           persze mind rendre omlanak; de ezt egy bécsi építész emelte,
349 XIV  |               azon semmi cifra kívül; de azt mondhatom, mert ott
350 XIV  |            így kimondom az igazat. ~- De ispán úr! - pattant fel
351 XIV  |              emberbe, ha így látná; - de aki egyszer már szereti,
352 XIV  |              Az volna a leghelyesebb; de annál sokkal rövidebb és
353 XIV  |            emberek ezek, jó pajtások, de a veszély rosszá, ravasszá
354 XIV  |            volnék jobb a többinél. ~- De miért nem erősítik meg inkább
355 XIV  |            ígérte, hogy visszajön? ~- De nagyon fenyegetőzött. ~-
356 XIV  |         Nagyon köszönöm e segítséget, de tudatnom kell méltóságoddal,
357 XIV  |               amit védek, csak hazám; de nem birtokom. ~- Ez vágás
358 XIV  |              nekem meg csak birtokom, de nem hazám. Lássa ön, fiatalember;
359 XIV  |            lesz: a tenger fenekén. ~- De ez a tengerfenék is egy
360 XIV  |                Valami tuskó lehet. ~- De én látom az evező nyomát
361 XIV  |             volt, ahol annyian mások; de ha én tudom, hogy ki volt,
362 XIV  |               szárazra lehetett érni. De szerencsésen átgázoltak
363 XIV  |             óta halljuk a harangszót, de oly hirtelen jött a víz,
364 XIV  |             mit keresni egy ideig. ~- De én haza akarok menni. Mi
365 XIV  |         lakosokat halászgatunk ki. ~- De ön minden dereglyét elbocsátott
366 XIV  |            dereglyével egészen jutni; de ha mi hazáig akarunk vergődni,
367 XIV  |              feléjük fogunk menni. ~- De hisz mi ezzel a kis lélekvesztővel
368 XIV  |           Ezzel a lélekvesztővel nem; de talán egy jó ötlettel. Támad
369 XIV  |              fejét vakarva az öreg -, de úszni nem tudunk; s ha tudnánk
370 XIV  |     veszedelem idejében kiabáljon. ~- De mikor úgy retteg a cselédség
371 XIV  |             ekképpen mentséget talál, de ha elnézem ezt a gyönyörű
372 XIV  |               a falu tornyát? ~- Nem. De azért jól ismerem az utat.
373 XIV  |       kastélyban voltak sorsa felől. ~De talán az álomra hunyt szemek
374 XIV  |               Kampósra, mint az őreá, de mielőtt inthetett volna
375 XIV  |            ablakok aljáig emelkedett, de azokon felül nem. A mi töltéseink
376 XIV  |          valami dereglyét készítendő, de senki sem fogadott szót,
377 XIV  |              ami bár nehezükre esett, de megfogadták. Azután a kisasszonynak
378 XV   |        pusztulást. ~- A vacsora kész, de te válts öltönyt, mert kisasszony
379 XV   |              a kisasszonynak magában; de azt csakugyan nagyon szívesen
380 XV   |              van jobb, merre van bal; de meg a dolog természete is
381 XV   |             válni. Máskor is az volt, de most duplán. ~- Csak azt
382 XV   |            beszéljünk az ürgéről.) ~- De vajon hova is lett a kis
383 XV   |             egy bölénybikát: elhozom; de egy ürgét! A nyavalya törne
384 XV   |          ezután állítani Kampós uram; de ráfogta, hogy harap. Hát
385 XV   |            meg? Az más. Az neutrális; de őtet megismeri, mert ő díjt
386 XV   |              farkas is, fel se vette, de az ürge harapásától meghal. ~-
387 XV   |              idegein a közelléttől, - de nem az ürgétől. ~A bizalmas
388 XV   |          gyermek szépen elpirulva. ~- De rám nézve komoly dolog volt
389 XV   |    tartalmazhat, vagy tán olvasta is, de nem gondolt reá; e vonásoknál
390 XV   |             csak tenni és érezni tud, de nem enged magára találni?
391 XV   |            ahol hasznomat vehetik. ~- De hát miért ily sietve? ~-
392 XV   |         kérném, hogy nevezzen fiának. De egy szép, okos, értelmes
393 XV   |          ellenkezzék vele. ~- Semmit; de legalább tanulmányozhatok. ~-
394 XV   |               kínálkozván vadászatra, de Erzsike lebeszélte róla.
395 XV   |               kijelenté bátyja előtt, de úgy, hogy mellesleg a többiek
396 XV   |              én valamit kérnék öntől, de ne tartson érte nagyon vakmerőnek. ~-
397 XV   |    Ankerschmidt, ki, ha szavakat nem, de hangokat hallott ajtaján
398 XV   |        gondolatait fennhangon árulja, de gondolt arra, hogy ez embernek
399 XV   |               persze ő maga sem hitt, de neki sem hitt el senki. ~
400 XV   |            hogy a víz apad. No ez... ~De többet nem mondott szóval,
401 XV   |           most mindjárt kezet csókol; de azt Erzsike semmiképp nem
402 XV   |             mindig tenger volt körül, de már nem hullámzott, oly
403 XVI  |               bánt irgalmasan az idő, de alapjai nem engedik magukat
404 XVI  |            Aladáron kívül valakim? ~- De ön már próbálta őt nélkülözni,
405 XVI  |               szóra protestálni, hogy de a tensúrtól, ha kiverik
406 XVI  |             muszka császárhoz sem. ~- De hiszen közel fogunk lakni.
407 XVI  |            nem menni a házból. ~- Ah, de e fogadás már meg van törve
408 XVI  |               nem lovagolok házamból, de azt nem fogadtam, hogy ki
409 XVI  |              Ők adjanak véleményt. ~- De hátha nem egyeznek meg?
410 XVI  |               önt nagyon szerette. ~- De talán nagyon régen lehetett
411 XVI  |              asszonyról van szó. ) ~- De ha mégis e levelek olvasása
412 XVI  |           ezek nem szerelmes levelek, de amint az elsőt félig elolvasá,
413 XVII |               meg: ez Aladárt illeti; de hisz azon sincs már mit
414 XVII |               Pál: testvérek voltak. ~De már most melyik volt hát
415 XVII |            egyik a valóságos gyilkos, de az is kétségtelen volt,
416 XVII |             volt ez, hogy történt ez, de mindabból csak az derült
417 XVII |              én voltam a csónakon. ~- De uraim! - kiálta fel kétségbeesetten
418 XVII |           gáton kellett akkor lennie. De hogy melyik volt, az csakugyan
419 XVII |           hogy magadat elöld miattam; de meglásd, hogy semmi sem
420 XVIII|             ahol megtanítják rá, hogy de bizony nincs. ~Egy év alatt
421 XVIII|         pályájukkal végleg szakítani; de hölgyre nézve a harminc
422 XVIII|               verseményein; ,együtt!' de ,külön' megszökném előlük.
423 XVIII|               és mindenről lemondott. De a boldogtalanságok érintkezésében
424 XVIII|             mit tettek önért e kezek! De nem, ne tudja ön azt meg
425 XVIII|             levelei jó útban vannak. ~De hátra volt még a "cabinet
426 XVIII|          gyorskocsit a kávéház előtt, de csődületet csakugyan nem
427 XVIII|             az öt sietett válaszolni. De vajon miért a verstakács
428 XVIII|              saját levele fordult ki, de Aladár olyan jó volt, hogy
429 XVIII|                 Volt ott még több is, de az nem ide való. ~Corinna
430 XVIII|              is cserepéldánnyá vált. ~De Szellemfi mégis eljött.
431 XIX  |             vannak igen hosszú telek, de az a medvét nem konfundálja;
432 XIX  |         förmedt a zivatar még azután; de utoljára is - - a medvének
433 XIX  |            hadd lépjen fel más is. ~- De nem szabad! Száz közül sem
434 Uto  |             szalagú kalapok viselése; de különösen a tollviselés
435 Uto  |     merényleten összetört a hatalma. ~De szép idők voltak! Mikor
436 Uto  |          buzdítva őket mind halálig! ~De szép idők voltak! ~Hála