Fezejet

 1 I    |           segítségére, - jöjjön csak édes doktor úr. ~Azonnal karon
 2 I    |         jövevényhez a háziúr. - Már "édes amice" erre mifelénk tekintetes-nek
 3 II   |              bosszankodni. ~- Ugyan, édes barátom - szólt rátéve tenyerét
 4 II   | elmosolyodott e rémhírre. ~- Bizony, édes barátom, higgye el, hogy
 5 II   |              maláciával: ~- Jól van, édes Kampós, hát csak rúgtasson
 6 VII  |          megmondhassak annyit, hogy "édes lelkem, ott az ajtó, künn
 7 IX   |          szabadított ki. ~- Most már édes leánykám, így vagyunk. Én
 8 X    |            gazdához. ~A függetlenség édes érzete ragyogott szemeiben.
 9 XI   |         szegény asszonyt" - tulajdon édes leányát -, a szerencsétlen
10 XI   |            nem haragszik reám. ~- Óh édes gyermekem - monda Ankerschmidt,
11 XII  |       utoljára. ~- A viszontlátásig, édes doktor! - szólt kezet szorítva
12 XIV  |       csehországi árvizekről. ~- Óh, édes tiszttartó úr, világért
13 XIV  |             fecisti, nega." - Tudja, édes kasznár úr, a mérnök urak
14 XV   |           van ilyenkor ott, ahol egy édes női szellem mindent megaranyozó
15 XVIII|       senkije sincs, akire gondolnia édes, és senkije, aki őreá szeretve