Fezejet

 1 III|     atyjához; annak a keselyűorra, csakhogy nőies finom metszéssel;
 2 III|           annak az erős szemöldei; csakhogy nem oly kegyetlenül összeráncolva;
 3 III| összeráncolva; annak a kék szemei, csakhogy némi ábrándos mélasággal
 4 III|             s annak a gödrös álla, csakhogy őnála a természettől simán,
 5 IV |          törte be. Bánja a patvar, csakhogy a puskának nem esett baja.
 6 IV |   istentelen. Piff, puff. Így ni! ~Csakhogy kitölthette rajta bosszúját
 7 VII|         odalenn Maxenpfutschéknál, csakhogy őnála 99-et a százból kiütöttek,
 8 VII|           Ah! Nem rút fiatalember! Csakhogy kissé dacos kinézése van. -
 9 XI |           No hála a Mindenhatónak! Csakhogy már egyszer itt van, hogy
10 XII|    barátját látta maga előtt. - No csakhogy ráakadtam! Kerestem önt
11 XIV|        mutogat kápráztató tengert. Csakhogy az most ezúttal igazi tenger
12 XIV|         távoli népes vásár hangja; csakhogy sokkal szomorúbb annál.
13 XIV|      mintha nyitott szemmel nézné; csakhogy ő még többet is lát, a kövek
14 XV |   lakatkulcsot a zsebébe tegye. ~- Csakhogy itthon volnánk! Mármost
15 XV |          tartogatja sokáig. ~- No, csakhogy magunk megvagyunk - szólt