Fezejet

 1 I    |     civilizációja nagyon szorongat bennünket. Héj, mikor még minden diákul
 2 I    |            előtt, kik megtanítanak bennünket dolgozni az utókor számára.
 3 V    |            eb ura a fakó"! Nem lát bennünket több hitelező. ~E szókkal
 4 VII  |          rejtekhelyhez, azért akar bennünket másfelé elutasítani, vigyázni
 5 VII  | hitványságokból, s ide fárasztanak bennünket, és engednek kutatni reggeltől
 6 XII  |         leányom, levetjük azt, ami bennünket bánt, mint egy ócska ruhát,
 7 XIII |           hant az, mely nem ereszt bennünket odább. Ez a göröngy tart
 8 XIII |           odább. Ez a göröngy tart bennünket idekötve, mely halottunkat
 9 XIV  |        többé senki, a víz megkerül bennünket. A munkások szét fognak
10 XIV  |            mögött, uram; megkerült bennünket az árvíz; menekednénk, ha
11 XIV  |  veszedelem, ha addig el nem söpör bennünket innen az isten haragja. ~
12 XIV  |       utasszállító gőzösnek nézett bennünket - szólt Aladár, s azután
13 XVIII|            azon jelenet után, mely bennünket elválasztott, kimondjam
14 XIX  |       szenvedések egymáshoz törnek bennünket, s végül meghódít mindenkit