Fezejet

 1 IV |   tettem? - rebegé kétkedve a leányka. ~- Csitt! - Eliz kisasszony.
 2 VII|       Óh kérem. ~A felrezzent leányka kiejté kezéből az iratot. ~-
 3 IX |  dalos madár és a repkény. ~A leányka egészen elmélyedt munkájában,
 4 IX |      ajtónyitásra a felindult leányka keserve a düh indulatába
 5 XI |    esetének történetét, mit a leányka, nagy figyelmes szemeit
 6 XI |  szólt szelíd engesztelőleg a leányka, s odament apjához, és tréfásan
 7 XI | elkapva kezét hevesen, mire a leányka egyszerre odaomlott melléje,
 8 XI |      dehogy nincs - sóhajtá a leányka. - A szegény asszony nagyon
 9 XV |      percben már észrevette a leányka, hogy el hagyta ragadtatni
10 XV |     Ankerschmidt és leánya; a leányka azután mily zavarodottan
11 XV |       kész a toalettjével. ~A leányka nem tudta elrejteni arcán,
12 XV |      maradok. ~- Ah - szólt a leányka, örülve a jó kezdetnek,
13 XV |         kettőig, egy évig. ~A leányka szavába vágott, könnyező