Fezejet

 1 IV  |    táncolva, szökellve sietett atyja elé. ~- Eliz kisasszony! -
 2 VIII|        s még az éjjel fog írni atyja után, melyben felvilágosítja
 3 IX  |        annak, hogy kegyed most atyja haragját viseli. Óh az átkozott,
 4 IX  |        mosolyogva csókolta meg atyja arcát mindkétfelől; óh,
 5 XI  |        régen meghalt, hanem az atyja igen derék, kedves ember. ~-
 6 XI  |  figyelmes szemeit le nem véve atyja hevült arcáról, olyan részvéttel
 7 XI  |   megkapottan tekinte e szókra atyja szemébe, s megragadá két
 8 XII | versenytere. - A vevényt tehát atyja honn nem létében Hermine-nek
 9 XIV |          nemcsak vagyonban, de atyja szeretetében is. ~Ankerschmidt
10 XV  |      elöntött. ~Erzsike kijött atyja elé, kinek Aladár megmentett
11 XV  |        meg az akolban, s onnan atyja karjába fűződve, ment fel
12 XV  |    fonva; s átvitte őt magával atyja szobájába. ~Az öreg Ankerschmidt,