Fezejet

 1 I  |       hogy ilyen gondos volt az öcsém, hogy mindjárt küldte az
 2 IV | jótetteimet felejteni. Volt egy öcsém, egy kedves gyermekem, megholt
 3 V  |         haza a csürhét. ~- Hej, öcsém. Mit hallottál felőle? Nem
 4 VII|          Állítsd meg a lovadat, öcsém. No nagyuram; köszönöm,
 5 IX |  visszadörmögé: ~- Szamár vagy, öcsém; - de annak is én vagyok
 6 XIV|    visszafordulok. Ülj veszteg, öcsém, ott a ladik orrában, s
 7 XV |        tettetni többé. ~- Hjah, öcsém - szólt Garanvölgyi visszatéve
 8 XV |       Azért még egyszer, kedves öcsém, fogadd őszinte sajnálkozásomat. ~-
 9 XV |      így akarta. Jövőre azonban öcsém uram hiúságát erősen hűteni
10 XVI|   elnevette magát: ~- No, akkor öcsém, vigyázz magadra ezzel az
11 XVI|        vetett véget, hogy "ugye öcsém, milyen bolond az ember,