Fezejet

  1 I    |            szívesen teszi. ~- De aztán el ne felejtse! ~Alig is múlt
  2 I    |                felejtse! ~Alig is múlt el két nap, hogy Garanvölgyi
  3 I    |                   Én magam is bámulom, el nem tudom képzelni, mi baj
  4 I    |            orrú aprehenzióval utasítva el magátul -, talán mégis komfortábelebb
  5 I    |              olyan igazságokat mondott el, amik előtt le kell venni
  6 I    |                szóval "meguszultatni", el ne mulassza, mert azontúl "
  7 I    |              lett, következőleg az ezt el is adhatta; aminthogy meg
  8 I    |          szénáról; ezt nem végezhetjük el itten a juhistállóban, legyen
  9 I    |           által; ... de az ördög vigye el ezt a méhet... azt hiszem,
 10 I    |              én azt a rongyos épületet el nem adom. ~- Miért nem?...
 11 I    |                méhcsípés.. ~- Nem adom el, mert az ősapám építette. ~-
 12 II   |              bizonyos afelől, hogy ami el nem következett tavasszal,
 13 II   |               éppen ménesit. ~- Hagyja el azt a tekintetes úr - szabódék
 14 II   |                ámítás. ~- Ugyan hagyja el! Nem odaadta-e az új köpönyegét
 15 II   |           Bizony, édes barátom, higgye el, hogy azok a bizonyos helyek
 16 II   |               s micsoda szóval váltunk el egymástól. ~- No, ezt ebben
 17 II   |              ismét Ádám úrhoz. ~Az már el is felejtette az egész esetet.
 18 II   |              Amidőn e szavakkal váltak el egymástól... ~Itt megállt
 19 II   |            játszanak. De reszkessetek. El fog jönni a fizetés napja,
 20 II   |            hazám! ~Kampós úr de bizony el volt érzékenyülve, már a
 21 II   |           kalap közül a jobbikat vigye el; mely történetesen Kampós
 22 II   |        lelkiismeretével kibékülhetni. ~El is vitte magával emlékül
 23 II   |           köznapi használatra jó - míg el nem szakad. ~ ~
 24 III  |              vagy ereklyévé; sok ember el volt adósodva, igen sok
 25 III  |                 minden ól, pajta, csűr el volt látva messziről meglátható
 26 III  |             által találtatva sem esett el. Az így támadt néhány percnyi
 27 III  |         beszédet. ~- S miért hagyta ön el Garanvölgyi úr pártfogását? ~
 28 III  |        jövevény. - Ezért is hagytam őt el. Az egy igen veszedelmes
 29 III  |      nyilvánossá tenni nem mulaszthatá el stb. ~A gouvernante igyekezett
 30 III  |                olyan helyen mondta ezt el az áruló, ahol ezt ön ellen
 31 III  |                veszik. Azért rejtse ön el jobban és semmisítse meg,
 32 III  |                az utcán, s én még csak el sem tudom fogadni; annyit
 33 III  |                görcsöket kapott. Talán el is ájul, ha Hermine nem
 34 III  |            borulva. - Ha ön nem volna, el kellene hagynom e házat! ~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
 35 III  |                ez! ~- No! Mi szabadult el? - kiálta a lovag, felszökve
 36 III  |               kihívó sérelmet követett el méltóságodon, méltóságod
 37 III  |                történt vele. "Gondolja el ön! - szólt a derék ifjú. -
 38 III  |             nemeshez, s az nem fogadta el az általunk küldött levelet,
 39 III  |               izente, hogy nem fogadja el, mert nem tud németül. ~-
 40 IV   |                magyart, én nem tagadom el. ~- Hja uram, e szót, "szabad",
 41 IV   |                igen-igen nagy dolgokat el tud az ember felejteni, -
 42 IV   |                balgaság; vége van már. El "kell" felejteni! És én
 43 IV   |                 kell" felejteni! És én el "tudtam" felejteni. Valaha
 44 IV   |               sem úgy van, mint régen. El kell azt már felejteni;
 45 IV   |               azt már felejteni; és én el tudtam felejteni. Voltak
 46 IV   |              jótéteményekkel halmoztam el; megcsaltak, kivertek őseim
 47 IV   |         kivertek őseim örökéből; és én el tudtam vesztett jótetteimet
 48 IV   |            négy fal között fonnyasztva el, míg én megmenekültem; és
 49 IV   |     hallucináció tartott legtovább; de el kellett felejteni, mert
 50 IV   |           addig, hogy őt lássam, és én el tudtam e bánatot felejteni.
 51 IV   |           elfelejtettem, amit veszték, el amit szenvedtem, el amit
 52 IV   |           veszték, el amit szenvedtem, el amit reménylettem; elfeledtem
 53 IV   |              nem érti azt, mit szavára el kell már most hinnem, van
 54 IV   |                tud németül, olvastassa el azzal, s ha lehet, ismertesse
 55 IV   |             inté Kampóst, hogy olvassa el annak tartalmát. ~Kampós
 56 IV   |                urat, mert ő nem hagyja el a házát. ~- Még mindig fogadása
 57 IV   |              pillanatra. Ne menjen még el. Tessék kihallgatni engem. ~-
 58 IV   |             Rettenetes dolog az, ahogy el vagyok árulva. Ne tessék
 59 IV   |                az áruló majd másutt is el fogja mondani. Azért magam
 60 IV   |              akit még akkor sem dobott el, mikor Kassától Miskolcig
 61 IV   |                  Hát ezt már ki árulta el? Óh, az az ostoba Gyuszi.
 62 IV   |               valója van, jobban dugja el. ~- Láncos mennykő! De hisz
 63 IV   |                Ön családi titkot árult el! ~- Ezek az ő titkai, nem
 64 IV   |                főbenjáró bűnt követett el. Ön benső titkokat árult
 65 IV   |                Ön benső titkokat árult el az ellenséges tábor előtt;
 66 IV   |             azzal az intéssel bocsátja el. hogy csak "máskor is" legyen
 67 V    |               mondtam neki, hogy vesse el jókor a repcét. Azt mondta,
 68 V    |             minden rendében legyen. ~- El van már az végezve, tessék
 69 V    |               addig semmije sem törött el. ~Két okos, kitanult és
 70 V    |                csaknem egyszerre értek el az akadályhoz, a lejtőt
 71 V    |                csinálta, hogy készítse el újra. ~Hanem már most mi
 72 V    |                Soha meg nem öletett és el nem adatott belőlük egyet
 73 V    |                képzeli, merre vihették el; mert a kapu lakattal volt
 74 V    |                 Akármijét lopták volna el, csak a yorkshire-ieket
 75 V    |             tehettek róla. Biz azoknak el kellett menni. ~Pedig hát
 76 V    |                 doktor Grisák rendesen el szokott látogatni Bräuhäusel
 77 V    |                 az le van láncolva, az el van ítélve ennyi meg ennyi
 78 V    |             három óra közelít, s ugyan el legyen látva doktor Grisák
 79 V    |                ha pedig egész délutánt el talált mulasztani, ahhoz
 80 V    |               kezében, de nem rontotta el játszótársáét. ~- Nem hiszem,
 81 V    |               anyag drágasága mellett, el nem számította magát. -
 82 V    |               Hát ön aduttokat hajigál el? ~- Úgy? Nem vettem észre;
 83 V    |          szeretné megtudni, kik lopták el. ~- Különös kíváncsiság. ~-
 84 V    |               No, iszen azt a játszmát el is vesztette aztán Bräuhäusel
 85 V    |             felelt a palócok vezére -, el legyünk már szegődve az
 86 V    |             csak egy napot szakítsanak el a szegődött munkákból. ~
 87 V    |                Nem lopták-e még "mind" el a disznaimat, amióta a kondások
 88 V    |              akar neki tán pénzt adni, el is fogadott. ~- Mondja ön
 89 V    |                Gyanítom, hogy ki vitte el, és nyomukban vagyok. Tetszik
 90 V    |               nézve is, mert akárkinek el akarnák adni, mind azt kérdezné,
 91 V    |                az udvaron nem lesznek. El is mondá, hogyan jut hozzájuk. ~
 92 VI   |               én nem tudom, ki hitette el az asszonyokkal egy időben,
 93 VI   |                már most jöjjön, mondja el, ki hogyan lesz öltözve
 94 VI   |            Taréjy Nándor? Persze, hogy el van a finom ízlés által
 95 VI   |           Barátom, nekem mindent mondj el, ami igaz; majd ami nem
 96 VI   |            Tökéletesen. ~Doktor Grisák el volt ragadtatva e nő bölcsessége
 97 VI   |                juris utriusque veszett el! No de amit a természet
 98 VI   |            mostani tartózkodása helyét el ne hagyhassa; egy év múlva,
 99 VI   |               de még nem határozhattam el magamat. Hagyjuk ezt későbbre.
100 VI   |              annál, amire kértem. Este el fog ön jönni teára hozzám? ~
101 VI   |             lovag úr délután öt órakor el akar jönni. ~- Aha! A yorkshire-iek
102 VI   |                    Nos; nem találja ön el, hogy kinek kell folyamodnia? ~
103 VI   |                ki. Hanem hát készítsen el egy szép folyamodást; de
104 VI   |               fog elmenni rajta. ~- Én el tudok rajta menni, s lediktálom
105 VI   |              minden oltározó úgy osont el, hogy azt senki se tudja;
106 VI   |              elő. ~A doktor érzé, hogy el van veszve. ~- Ez egy igen
107 VI   |            feladat, hogy retirálhasson el szerencsésen a hadastyán
108 VII  |              elválasztott időszakokban el szokott oda jönni Kampós
109 VII  |              történik, hogy ha valahol el van ásva valami a pincében,
110 VII  |           részeges hajdúja, akit aztán el kellett bocsátani; ennek
111 VII  |            kenyérrel és sonkával látta el magát, melyet is az éhen-szomjan
112 VII  |            lelki nyugalommal fogyaszta el, csizmaszár mellől előszólított
113 VII  |                parancsolá, hogy dugjam el azokat valahol a házon kívül.
114 VII  |             törekvésének, bocsáttatnak el a magányéletbe: ezt vegyék
115 VII  |      kísértetni a városba, mert én itt el nem fogom mondani, mi van
116 VII  |                megvasaltatni, de aztán el ne szökjék; ő pedig csak
117 VII  |           sipkájához a kezét, s mondja el neki, hogy miért jött, majd
118 VII  |              nagy toporzékolva kergeté el újra: ~- Nem takarodol innen,
119 VII  |          nekitoporzékolt, úgy kergette el. ~Az ötödik kísérletnél
120 VII  |            várt felszólítás nem maradt el. ~- Tán e szekrényke is
121 VII  |            paprikást. ~- De nem árulja el valaki? ~- Én tudom, hogy
122 VII  |               volna az, kit ennyi fény el ne szédítene? ~Minélfogva
123 VII  |            mint ezüst erdők maradoztak el a zúzmarás ligetek, az égen
124 VII  |               vizsgáló küldöttséggel. ~El is bámult nagyon a nagy
125 VII  |             első bemutatás után rögtön el nem pusztította a háztól,
126 VII  |                hogy éppen azok hagyják el a szerencsétlen embert,
127 VII  |           udvarba jön, ostorral verjék el. ~- Az Istenért, uram, önnek
128 VII  |           vagyok vele. Ebben az órában el fogja hagyni a házat; majd
129 VII  |              villámcsapástól szédültek el, úgy meredt el minden jelenlevő
130 VII  |               szédültek el, úgy meredt el minden jelenlevő e katonás
131 VII  |         fővárosban csak tegnap mondott el másnak? ~- Honnan tudja
132 VII  |            pedig az, amiért ön annyira el hagyta magát indulatai által
133 VII  |              hármas zár alatt hullatja el. ~Az ajtó nyílt, s a vádlott
134 VIII |      becsukódott az ablak. ~Alig verte el a szél azt a port, amit
135 VIII |    Maxenpfutsch, foglaljon helyet. Már el is felejtettük, hogy aludtunk,
136 VIII |               sietve! ~- Hiszen eléggé el volt rá készülve; vagy talán
137 VIII |               az apanázst, sőt tán még el is veszíttetni azt az ártatlannal;
138 VIII |                 ott oly sírást kezdett el Hermine nyakába borulva,
139 VIII |          lelkemnek képmása. Ha e házat el kellene hagynom, egyedül
140 VIII |               de ugyebár ön nem ítélne el engem azon esetben, ha a
141 VIII |                nem tudom, nem ájulok-e el, ha "barátját" meglátom. ~-
142 VIII |                ő azt meglátja, azonnal el fog ájulni. ~Már diszponálva
143 VIII |           készül. ~Jaj, de azalatt már el is temethette volna a halottját
144 VIII |               bizonyosan rablók fogták el! ~De ne tessék félni. Kocsirobogás
145 VIII |              Tudtam én, hogy nem nyeli el őket a cethal! Ugyan megszepegtettek
146 VIII |            viselni szokott, hogy a nap el ne süsse; meg azt a pepitarokolyát
147 VIII |             hova vidd; azután akit még el kell vinned, azt is felveszed;
148 IX   |          szépségeiről. ~De mint bámult el, amint a szobát egészen
149 IX   |                jó testvérem! ~Ne ítélj el azon lépésért, amit ma tettem.
150 IX   |              merek írni; ő nem olvasná el levelemet, megátkozna. De
151 IX   |                Hol a missz? Mikor ment el? Ki bocsátotta ki az ajtón?
152 IX   |             édesanyánk. Ne taszítsd őt el." ~Ez volt legerősebb argumentuma.
153 IX   |            tartsa erre azt a fegyvert, el talál sülni magától. ~-
154 IX   |               szobámat ezentúl kerülje el. Foglalja el a kastély bármelyik
155 IX   |           ezentúl kerülje el. Foglalja el a kastély bármelyik részét
156 IX   |               hogy különben nem hiszik el. ~- Ah, jó reggelt, jó reggelt
157 IX   |             azt akarta, hogy vállaljam el az ügyét Ankerschmidt ellen. ~-
158 IX   |              Igen, de én nem vállaltam el az ajánlatot. ~- Nem vállalta
159 IX   |             ajánlatot. ~- Nem vállalta el? ~- Hova gondol ön uram? -
160 IX   |        klienseim ellenségétől fogadnék el megbízást. Ah uram, ily
161 IX   |              uram, ily mocskot nem tűr el az én becsületem. ~Maxenpfutsch
162 IX   |          Hermine kezébe, ezt szöktesse el magával. ~- Átkozott ember! -
163 IX   |                saját hintaján szökteté el a kisasszonyt. Ez zseniál
164 IX   |                ön miatt. Mert ön hítta el a háztól. ~- Valóságos igaz. ~-
165 IX   |                 hogy Straff csábította el Natalie-t, aki ugyanakkor
166 IX   |            mondani, hogy ön csábította el. ~- Én? A misszt? - kiálta
167 IX   |                 a zöldet Hermine vitte el; - s azt fel nem lebbentette
168 IX   |                hogy Ankerschmidt házát el kell hagynia, hanem azért
169 IX   |           tudvalevő ötezer forintot is el lehet kegyednek ez esetnél
170 IX   |            vannak, a múltkor én hoztam el a kuponjait. Legalább ötezer
171 IX   |         szerződvény; tessenek aláírni; el van intézve minden. A lelkész
172 IX   |                akármi, a végső falatig el szokta költeni, s miután
173 IX   |           magát az ágyon. ~Még azonban el sem kezdhette jóformán az
174 IX   |               a börtönészt, hogy hozza el sietve a kardját. Addig
175 IX   |                búcsúlakomát költsük ma el együtt. Ezért hívattam,
176 IX   |         hallatlan bolondságot követett el az a gyerek? ~- Óh, az nem.
177 IX   |                 az nem. Nem ő követett el bolondságot. Tessék felbontani
178 IX   |               nekem? Mondta valakinek? El kellett azért szökni utána?
179 IX   |   kiengesztelni iránta? Hanem mindjárt el kellett engemet hagynia?
180 IX   |               számára. ~- Ah, azt Eliz el nem fogadná. Nem, uram;
181 IX   |          fiamnak, feleségét leányomnak el nem ismerem; hogy jogaimmal
182 IX   |        érdemjel a mellemen nem takarja el azt. Köszönöm doktor úr,
183 IX   |             Hogy nézzek tükörbe? Vigye el önt az ördög ezzel a hírrel.
184 IX   |               mögé kerül, s azzal vesd el magad, neki a széles világnak;
185 IX   |           fegyverrel kezükben fogatnak el. ~Eliz kisietett a cselédekhez,
186 IX   |           lovag úr indulatosan utasítá el leányát magától. ~- Vissza!
187 X    |                felőle, hogy utólagosan el lehessen venni a veszély
188 X    |          helyett láncot cserélsz. Hidd el, hogy sokkal szebb a független
189 X    |             szerezni. ~- De nini! Majd el is felejtem. Egy levelet
190 X    |                s úgy siettében vétette el a keresztnevét, Aladárét
191 X    |              már egészen értem. Olvasd el csak. ~Aladár végigolvasta
192 X    |            sógorasszony megijedt, hogy el találom venni. ~Erre aztán
193 X    |            való "nehéz" fogságot enged el. ~Az első nap a viszontlátás
194 X    |                 Azt Ankerschmidtnek is el kell ismerni, midőn kezet
195 X    |               nem vagyok az. Ne vegyük el mi egyikünk se az én menyasszonyomat. ~-
196 X    |           mégis igaza van, uram. Nekem el kell hozzá mennem; különben
197 X    |             sóhajta a delnő, nem értve el az iróniát. - Higgye el,
198 X    |                el az iróniát. - Higgye el, Aladár, hogy valahányszor
199 X    |           mindig oly szívnyomás fogott el, hogy nem bírtam azt véghez
200 X    |            bírtam azt véghez vinni. Ha el kellett gondolnom, hogy
201 XI   |             volt, aki csak azért vette el, mert azt hitte, hogy sok
202 XI   |                minden megvert asszonyt el akarsz siratni, akkor korábban
203 XI   |                fedett hintóval hozatni el. Legyen hát az is. Kell-e
204 XI   |               megtalálom. ~- Holnap is el fogsz menni? ~- Hajnalban;
205 XI   |             nyolcra. Ha egypár perccel el találnék maradni, abból
206 XI   |       szivárvány. ~- No hát most mondd el, hogy mit akartál mondani? ~-
207 XI   |              álmodott, hogy panaszolja el testvérének a kísértetlátó
208 XI   |             megjelölt: "Nézd, ha engem el találnál hagyni, s apádhoz
209 XI   |              én nem akarom, engem soha el nem hagyhatsz: ha én azt
210 XI   |                 s azzal undorodva veté el magától. ~- Pfuj! Éppen
211 XI   |                értesítettek, ami miatt el kell mennem Pestre, s az
212 XI   |                részünkre kedvezően dűl el, ön szolgálati díjául szinte
213 XII  |              is ott áll, hát az viteti el. Ez már csak természetes. ~-
214 XII  |          Maxenpfutsch úrnak? ~- Higgye el, doktor, csak ötezer forint
215 XII  |                hogy azért nem vállalja el, mert a végrendelet annak
216 XII  |                arra csak nem költhette el mind? ~- Óh, hagyja el!
217 XII  |       költhette el mind? ~- Óh, hagyja el! Ön tudhatja jól, hogy ha
218 XII  |                  Tízezer forint. Vegye el, vegye el rögtön. Fogadja
219 XII  |                forint. Vegye el, vegye el rögtön. Fogadja el uram. ~
220 XII  |               vegye el rögtön. Fogadja el uram. ~Straff pedig hidegvérrel
221 XII  |               felelt neki: ~- Fogadjam el ugye? Aztán mindjárt adjam
222 XII  |    Maxenpfutsch úr kétségbeesve rohant el a szobából, de a lépcsők
223 XII  |           ajánlatom szerint fogadtatik el, én is kötelezem magamat
224 XII  |         kamatot önnek engedném, higgye el. ~- Ötszáz forint? Az is
225 XII  |            utóda előadá, miképpen járt el, hogyan találkozott Straff-fal,
226 XII  |            amit kívánt. ~Doktor Grisák el volt ragadtatva a dolgok
227 XII  |                 Persze, nem úgy mondta el, ahogy történt: ~- Nos uram -
228 XII  |          köszönheti is, mert így értem el, hogy az öreg kiizzadta
229 XII  |              őt Ankerschmidt. - Mondja el röviden, mit végzett vele. ~-
230 XII  |           minden nagy nyerőt ön csípne el. ~Straff látva Grisák ragyogó
231 XII  |                 Ne kötekedjék! Fogadja el! Én mondom, hogy fogadja
232 XII  |                Én mondom, hogy fogadja el! ~- Ejh, ne beszéljen ön
233 XII  |              az asztalára, nem fogadná el ön az egy húszas híjával? ~-
234 XII  |                    Helyesli ön így? ~- El sem olvasom; ha önnek jó,
235 XII  |               hogy a legjobban intézte el dolgát, s a leggonoszabb
236 XII  |             annál kevésbé szökhetik ön el tőlem. ~- Van önnél pénz? ~-
237 XIII |            mely ideköt~ ~És ha az élők el akarnák hagyni ezt a hazát,
238 XIII |          Éjjelét, nappalát ez foglalta el. ~Tudós doktorokat hozatott,
239 XIII |       sírboltot építsenek neki; míg az el nem készült, addig nem lesz
240 XIII |                víz, s a drága hamvakat el fogná seperni. ~Ankerschmidt
241 XIII |            Minden ötödik-hatodik évben el szokta venni azt a részt. ~-
242 XIV  |            húzott másodgáttal kerítsék el; s e gát már annyira is
243 XIV  |                földsánc választja csak el tőlünk. Ha ezt a földsáncot
244 XIV  |       lélekvesztőt nyílsebesen ragadta el az ár az utána bámulók szemei
245 XIV  |             szakadáson túl az egész út el volt lepve keresztbe, hosszába
246 XIV  |            nagy a veszedelem, ha addig el nem söpör bennünket innen
247 XIV  |              és lilaszín virág öntötte el a kövér mezőket, ott most
248 XIV  |         tudomást szerezzen arról, amit el kellett volna hinnie. ~Pedig
249 XIV  |               lát, midőn nem fordíthat el semmit! ~Mire Ankerschmidt
250 XIV  |            vannak rendelve, mikhez már el lehet dereglyével egészen
251 XIV  |           mellett az imént kocsin jött el, így csónakon sokkal rövidebb
252 XIV  |           ürge-, patkánysereg foglalta el minden ágát, mely úszva
253 XIV  |              amit az hálás köszönettel el is fogadott, csak később
254 XIV  |               fordítva az evezőt, hogy el ne riassza vele az ijedős
255 XIV  |               kézre fogva s úgy költve el, azután elégülten bújt a
256 XIV  |              onnan aztán csak nem visz el senkit a víz, míg érte jönnek. ~
257 XIV  | hajószerszámokat, s csak azután hagyja el a hajót maga a hajóslegénység,
258 XIV  |                 s aki utoljára távozik el, az maga a hajóskapitány. ~-
259 XIV  |           odafenn Árvában sohase viszi el az árvíz. Az ott, hogy is
260 XIV  |              letette, csakugyan rögtön el is nyomta az álom. ~S ha
261 XIV  |                 Pusztító elem foglalta el az egész síkot; a láthatáron
262 XIV  |          aggodalmas sietséggel evezett el a dúlt kastély előtt, s
263 XIV  |        rettenetes ostobaságot követett el, s iparkodott minden tőle
264 XIV  |              házak az utcán végig mind el voltak már töltésekkel rekesztve,
265 XIV  |               kastélyba; azt nem viszi el a víz." Azzal ő maga minden
266 XV   |               sziget a tenger közepén, el volt lepve ökrökkel, lovakkal,
267 XV   |             észrevette a leányka, hogy el hagyta ragadtatni magát,
268 XV   |                Óh azért én is követtem el útközben hőstetteket amikről
269 XV   |                Menjen Kampós úr, hozza el. ~- Mit? Én? Egy ürgét? -
270 XV   |             tekintetes úr, hogy hozzak el egy oroszlánt, egy bölénybikát:
271 XV   |                elbújt, már most az ott el fog szaporodni, s alámínázza
272 XV   |          magunk. ~A kis kenyérpusztító el is vette mohón a falatot,
273 XV   |              fölkeltél? ~- Igen; jókor el akarok menni. ~- Menni?
274 XV   |             Menjünk szobájába, bátyám. El fogom mondani. ~Az öregúr
275 XV   |               szobájába. ~- Nos, mondd el hát, ki kerget? ~- Kedves
276 XV   |        szükségem van. ~- És most azért el akarod hagyni a házat? ~-
277 XV   |           minthogy szökve nem mehetett el a háztól, búcsúzás fejében
278 XV   |             nehogy az sejtse, ki hozta el szabadulása olajágát; itthon
279 XV   |            szerezze meg. Ezért utasítá el a látogatót az első találkozás
280 XV   |               trágyát éppen akkor adta el a bérlő szomszéd határbeli
281 XV   |              hogy miután kimondá, hogy el fog menni, tovább csakugyan
282 XV   |            csak egy evező legényt visz el magával. ~Garanvölgyi azt
283 XV   |             azt a nagy vétséget követé el, hogy Ankerschmidt helyett
284 XV   |             sem hitt, de neki sem hitt el senki. ~Garanvölgyi tréfásan
285 XVI  |                leveleket írta, énértem el fogja hagyni. ~Garanvölgyi
286 XVII |         Különös pöreset~ ~Hetek múltak el ezután: az árvíz lassanként
287 XVII |        postakocsist és kalauzt fogatta el, mint közvetlenül gyanúval
288 XVII |             lépcsőjére, hova hajította el a pisztolyt, hol húzódott
289 XVII |              ugyanazon szavakkal mondá el, azt állítva, hogy ő volt
290 XVII |              ok nélkül, hogy ő követte el a bűnt, az volt kölcsönösen
291 XVII |             másik meg nem az. ~Valakit el kelle ítélni, s valakit
292 XVII |              vétket, amit nem követett el. Majd meg vitatkozni kezdtek,
293 XVII |                 hogy egy csónakos jött el előttük, akivel szóba eredtek? ~-
294 XVII |                ne csukják, hát ismerje el, hogy ártatlan. ~Beszélték
295 XVII |            alatt annyi csínyt követett el. Onnan hitték, mert e halál
296 XVIII|           önnel beszélnem, miket önnek el kell vállalnia, s azután,
297 XVIII|           meggyőződjék, nem cserélte-e el, azután rögtön saját maga
298 XVIII|               levél ördögi dühvel önté el epéjét. ~"A madám még engem
299 XVIII|           legdrágább is. ~Alig helyezé el magát szobáiba, első gondja
300 XVIII|          érthető volt, hogy miért jött el az utolsó imádó. ~Ezóta
301 XVIII|               jókedvű társaság kezdett el fáklyafény mellett csónakázni;
302 XVIII|                mellett, tisztességesen el lehet tengődni. ~Cselédjét
303 XVIII|              Aladár, e napokban jegyzé el Ankerschmidt lovag egyetlen
304 XIX  |             jól, hogy azért mégis csak el kell annak múlni; ha nagyon
305 XIX  |             küszöbét. ~Hiszen ha eddig el tudott remetéskedni, ezután
306 XIX  |              ifjú hivatását, hivatalát el nem hagyá; hanem Erzsike
307 XIX  |            megválasztottnak ő mondhatá el az ablaka alá vezetett választó
308 Uto  |                Bonyhády." ~Ebből aztán el lehet képzelni, micsoda
309 Uto  |                az olvasót, hogy higgye el nekem hogy ez az egész regény,
310 Uto  |                még az égbejáró utat is el akarta tőlünk zárni: megtámadva