Fezejet

  1 I    |         szaladjon vele, akinek pedig ő ellene van, az hadd jöjjön, -
  2 I    |        ellene van, az hadd jöjjön, - ő nem felesel többet senkivel. ~
  3 I    |    eszközölnek ki ellene; de amikkel ő mind sztoikus egykedvűséggel
  4 I    |           szerette volna tudni, hogy ő, ki vénségeig mindig a maga
  5 I    |           boldogult öcsémtől, s hogy ő szegény, sok ide nem tartozó
  6 I    |              kívánja azt neveztetni, ő igen udvarias, gavallér
  7 I    |         udvaron; nem is ártott, hogy ő hátul ment, mert négy lompos
  8 I    |             ember" számba megy-e hát ő is. S leült a hárspadra,
  9 I    |              akar. ~- Igen, igen. És ő oda nagyszerű kastélyt akar
 10 I    |              megveheti "bármi áron", ő maga ötezer pengőt kap fáradsága
 11 II   |      dicsőséget keresse. Hanem azért ő is volt felkelő sereg egy
 12 II   |            sohasem szokott beszélni. Ő csak nagy dolgokról szokott
 13 II   |              ellenállás embere volt, ő éppen az ellenkezővel tartott.
 14 II   |            mert a monopólium bejött: ő ellenkezőleg megmutatta,
 15 II   |             Hol tett szert rá, az az ő titka. Ő passzussal sohasem
 16 II   |             szert rá, az az ő titka. Ő passzussal sohasem jár,
 17 II   |               ami az újságokban van. Ő különb híreket tud. Járnak
 18 II   |             Lengyelországból; azokat ő kikérdezi; megtud tőlük
 19 II   |              megcsalta Garanvölgyit, ő addig nem nyugodott, amíg
 20 II   |           átvételkor olyat követelt, ő meg azt tette, hogy máskor
 21 II   |              aki azt állította, hogy ő Bem hadsegéde, aztán egy
 22 II   |             kétségtelen vagyok, hogy ő az! ~- Kicsoda? ~- No, ha
 23 II   |        hangon rebegé a vallomást. ~- Ő az, ő az, a mi felejthetetlen
 24 II   |         rebegé a vallomást. ~- Ő az, ő az, a mi felejthetetlen
 25 II   |           elhinni, hogy ami eddig az ő meggyőződésében ezüstöt
 26 II   |        szotnya kozák fogta üldözőbe, ő nekivetette a hátát egy
 27 II   |              a halottakat eltemetni. Ő hirtelen lehúzta az egyik
 28 II   |        alássan. Ne tessék iróniázni. Ő többet tud, mint mi. (Itt
 29 II   |          ajkakkal fogja rebegni: "Ez ő!" De mily nagy volt bámulása,
 30 II   |       hallatlanul bolonddá tartotta! Ő minden éjjel, mikor már
 31 II   |           hol védencét rejtve tartá; ő annak a kedvéért mindennap
 32 II   |              keserves keresményéből; ő felruházta, még órát is
 33 II   |            csak kerüljenek össze! Az ő jámbor hazafi lelkével ilyen
 34 II   |               ha eszébe jutott, hogy ő eddig mindannyiszor olyan
 35 II   |             Kampós úrnak, hogy amint ő ismét testi alakjában maga
 36 II   |        tekintetes úr azt mondá, hogy ő nem emlékezik, mintha valaha
 37 II   |             gonosztevő. Hátha mégis "ő" volt. Milyen méltósággal
 38 III  |              veszedelmes ember. Mind ő maga, mind számtartója,
 39 III  |       hátravonulni. Hiszen nem akart ő e helyen árulkodni. Nem
 40 III  |              szivarral esküvék, hogy ő nem alakoskodik, ő igazat
 41 III  |              hogy ő nem alakoskodik, ő igazat mondott. Ő lojális
 42 III  |       alakoskodik, ő igazat mondott. Ő lojális érzelmeinek áldozata,
 43 III  |           Ankerschmidt lovag, amikor ő legjobban magyarázná előtte
 44 III  |         darabot oldalzsebébe nyomva, ő is idején levőnek látá új
 45 III  |          leib"-gárdistája. Asztalnál ő szolgált fel nekik. ~Vajon
 46 III  |              megígérhetett, minthogy ő maga egy szót sem tudott
 47 III  |              további önigazolást; de ő meg akarta mutatni, hogy
 48 III  |          éppen olyan nagy volt, mint ő maga, mintha azt fejezné
 49 III  |             egyszer, hogy az nem. Ha ő nem akarja e levél tartalmát
 50 IV   |            ha együtt jár velem, most ő is szabad; de mert másfelé
 51 IV   |            de mert másfelé bocsátám, ő bűnhődik, ifjúsága éveit
 52 IV   |           már most mit csináljon? Ha ő is azt mondja, amit a földesúr
 53 IV   |        tovább a nagyságos urat, mert ő nem hagyja el a házát. ~-
 54 IV   |              ha megtalálják, mert az ő neve van belevésve. Azt
 55 IV   |            van-e, vagy álmodik. Hogy ő még egyszer valaha vállára
 56 IV   |            ugaron fényes nappal, azt ő ugyan egyhamar még álmodni
 57 IV   |         merte. Nem is messze kísérte ő aztán a lovagot, hanem amint
 58 IV   |           egy helyett kettőt lép, az ő volt. ~Várhatta őt Garanvölgyi
 59 IV   |              Szentül azt hitte, hogy ő most egy lábbal magasabb,
 60 IV   |     háládatlan ember volt ez! ~S még ő utoljára is eltette emlékül
 61 IV   |             Ma nem tréfálunk. ~Azzal ő maga leült az asztal mellé. ~-
 62 IV   |          titkot árult el! ~- Ezek az ő titkai, nem a mieink. ~-
 63 V    |        mondta, hogy azt jobban tudja ő, mert könyvből olvasta.
 64 V    |         utasítom. Mondtam neki, hogy ő meg küldje őket mihozzánk
 65 V    |     tudományával! Mindent jobban tud ő. Majd ő mutatja már meg,
 66 V    |           Mindent jobban tud ő. Majd ő mutatja már meg, hogyan
 67 V    |          tekintetes Garanvölgyi uram ő kegyelme repceejét, szombatyig
 68 V    |           arató-kaszálógépje, melyet ő maga rendelt meg Bécsben,
 69 V    |         békát a mesében. Hatodik nap ő is kiszállt a síkra. ~Hat
 70 V    |      hamarább jutott oda; s minthogy ő végre az akadályt átugrani
 71 V    |          meghízható sertései. Ezeket ő maga hozta Angliából, yorkshire-i
 72 V    |             repceveszedelem alatt az ő három gondviselőjük nem
 73 V    |           éjjel, hogyan, hogyan nem, ő meg nem foghatja: tizenkettőt
 74 V    |        legkisebb lehetett két mázsa, ő nem képzeli, merre vihették
 75 V    |       egyszer megfogott, az aztán az ő foglya, az meg van kötözve,
 76 V    |             Pajtayné az én kliensem. Ő így kívánja tőlem, s én
 77 V    |             nap "defekt"-jét ezúttal ő írta be "expens-notái" közé
 78 V    |            származtak, akik miatt az ő repcéje most takarítatlan
 79 V    |                Vasárnap következett. Ő nagy komoran ismét kilovagolt
 80 V    |               az egész semmivé lesz; ő aztán azt mondta, hogy az
 81 V    |             ilyen sottise-okat mond: ő magánbuzgalomból veti magát
 82 V    |            itt a csendőrség; azokkal ő jó ismeretségben van. Szépen,
 83 V    |    kifizettem neki az öt forintot, s ő másodszor is ellopta hivatalosan,
 84 VI   |           azon gondolkodom, ki lehet ő. ~Tudja nagyon jól, hogy
 85 VI   |              nagyon jól, hogy az az "ő" Fellegormi Danó. ~Nro 3.
 86 VI   |             jogalap megvan hozzá: az ő eszességének köszönheti,
 87 VI   |           par excellence kitüntetve, ő csaknem mindennapos nála,
 88 VI   |              alá volt kerülendő; ezt ő bizonyosan nem tudta. Mielőtt
 89 VI   |              a tájék. ~- Mármost, ha ő hirtelenében kiszabadul,
 90 VI   |           meg vannak fordulva; akkor ő volt gazdag, én voltam csőd
 91 VI   |               most én vagyok gazdag, ő most koldus. Szerződésünk
 92 VI   |           egy év és nap alatt, az az ő hibája; mi nem tartozunk
 93 VI   |              Márpedig ha valaki, hát ő... ~Alig húzá be maga után
 94 VI   |             szüksége is van rá, mert ő maga, sok hóbortja mellett,
 95 VI   |            az egerek a csizmát, mint ő egy folyamodásnak aláírja
 96 VI   |         Doktor Grisák rázta a fejét; ő ki nem találja. ~- No hát
 97 VI   |          elköltött. Ez szép lesz. Az ő saját kézírása menjen fel,
 98 VI   |        megbízással terhelé meg! Hogy ő maga írjon szívreható esedezést
 99 VI   |              akarja nőül venni, akit ő is áhít. ~De nem lehetett
100 VI   |        ravasz ötlete volt, hogy majd ő olyan sok ákombákomot fog
101 VI   |           rumot kanalából a teába. - Ő be van avatva. ~Mi lehet
102 VI   |        szándékáról a hadastyánt? Még ő fogalmazta számára azt a
103 VI   |            fatális kérvényt. ~És ezt ő sajátkezűleg írja le! ~És
104 VI   |            sajátkezűleg írja le! ~És ő maga járjon utána annak,
105 VI   |          megcsókolni törekszik, amit ő telhetőleg meg fog akadályozni. ~
106 VI   |      otthagyta őt kocsijába szállni, ő maga gyalog ballagott haza.
107 VI   |          maga gyalog ballagott haza. Ő nem félt gyalog járni egyedül
108 VII  |         bezárta a ház ajtaját, addig ő egy orgonabokor árnyában
109 VII  |              az egész konvoj ment az ő kastély felé: elöl Bräuhäusel
110 VII  |            senki, hogy mit keresnek, ő pedig nem kérdezte, hogy
111 VII  |        hallgatott. Nem kérdezték. És ő hallgatott. Pedig ő mindjárt
112 VII  |               És ő hallgatott. Pedig ő mindjárt kitalálta, hogy
113 VII  |            ezt nem kérdezte senki, s ő bizony ráért elnézni, hogy
114 VII  |           akik sehogy sem akarták az ő hivatalos küldetését elismerni;
115 VII  |       páholyból nézve, hogy most már ő biztatta a tisztelt urakat,
116 VII  |         irtóztató lomtár, amihez még ő is csak elszánt pillanatokban
117 VII  |           uram pedig azt mondá, hogy ő ilyen formájú betűkkel egy
118 VII  |           elmagyaráztam előtte, mert ő kezébe nem fogta, mindjárt
119 VII  |              de aztán el ne szökjék; ő pedig csak arra kérte még
120 VII  |            amin Gyuszi beszél, levén ő becsületes cseh ember; azért
121 VII  |          kielégítési célja felé, míg ő maga a kis Gyuszi által
122 VII  |          vagy Straff nem volt jelen; ő még tegnap elment a Tiszára
123 VII  |         interveniáltam, különben még ő is elővizsgálati fogságba
124 VII  |         belőle semmit. ~Mit tudhatta ő, és mit tudhatták a ház
125 VII  |             sejtette volna azt, hogy ő e levél sorait is érti. ~
126 VII  |         Európa-szerte hirdetés, hogy ő volt az, aki a hírhedett
127 VII  |  csendőrkaszárnya udvarán megállnak, ő legyen az utolsó, akit álmából
128 VII  |             Mi köze? Az a köze, hogy ő politikai és csatatéri ellenfelem;
129 VII  |           hír gyorsabb volt, mint az ő lovai. Ezek itthon tudnának
130 VII  |              tudnának már valamit az ő szándokáról, amit a fővárosban
131 VIII |        kivonta fehér zsebkendőjét, s ő is visszainte egy búcsú-
132 VIII |              nem lehet titkom, uram. Ő valódi testvérem, lelkemnek
133 VIII |             hasonlatot talált ki; de ő fehér hímzést értett alatta,
134 VIII |               s azt affektálta, hogy ő most abból olvasni fog. ~-
135 VIII |           előttem mindent felfedett. Ő kegyedet, missz, nőül akarta
136 VIII |         értelemben a lovag úr előtt. Ő a házában szőtt viszonyt
137 VIII |             eset által sértve van az ő becsülete és a kegyedé. ~-
138 VIII |                Nem, nem, uram. Ha az ő becsületéről van szó, akkor
139 VIII |              sokat szépít a dolgon. ~Ő is elmondta aztán a további
140 VIII |     felejtették a zongora mellett, s ő már kezdte erősen unni magát. ~-
141 VIII |            No afelől legyen nyugton. Ő most éppen távol van. ~-
142 VIII |       Bogumil meg fog érkezni, amint ő azt meglátja, azonnal el
143 VIII |   rémgondolatja támadt. ~- Uram, ha "ő" valahogy történetesen ez
144 VIII |          egyszer barátomnak nevezek! Ő szilárd jellemű férfiú. ~-
145 VIII |              a szekér árokba dűlt, s ő szerencsétlenül járt? Hátha
146 VIII |         valahol rablók támadták meg, ő hősileg védte magát s megöletett?
147 VIII |            vinned, azt is felveszed; ő megmondja, hogy kit. Úgy
148 VIII |              kapaszkodott a karjába; ő kinyitotta a hintó ajtaját,
149 VIII |         kérdeztem, hová parancsolja: ő felelte, be a városba. A
150 VIII |        engedett másnak kezébe venni, ő maga vitte utána. Aztán
151 IX   |           azzal gyakorolni, hogy míg ő rendesen igen korán fölkelt,
152 IX   |             Atyámhoz nem merek írni; ő nem olvasná el levelemet,
153 IX   |          üljön le. Érezte, hogy most ő az, aki rendelkezik.  -
154 IX   |           Eliz, azt nyújtva át, amit ő írt atyjának. ~- Kérem,
155 IX   |            missznek ez nem tetszett; ő azt akarta, hogy ez embert
156 IX   |             már Hermine férje. ~- De ő mindnyájunkat megcsalt;
157 IX   |              megcsalta Hermine-t is; ő az oka annak, hogy kegyed
158 IX   |           kastélyból, s egyenesen az ő ajtajának tart. ~Eliz pedig,
159 IX   |             az idő, tizenegy óra, és ő még papucsban és hálóköntösben.
160 IX   |              a missz? Hol maradt? Az ő jegye is itt van. ~- Igenis,
161 IX   |           Igenis, könyörgöm alássan. Ő kinn maradt a várakozó teremben,
162 IX   |                  Ah! Úgy? No persze, ő igen sokat tart az illedelemre; -
163 IX   |      Egyébiránt az mindegy, akár van ő is itt, akár nem. Mi őfelőle
164 IX   |             missz kedvezései mind az ő javára ütöttek ki a kisasszonynál.
165 IX   |        ismerem Ankerschmidt lovagot, ő képes a legelső emberen,
166 IX   |            ember, a missz egészen az ő idejéhez való feleség. ~-
167 IX   |           arról bizonyos, hogy vajon ő akar-e? ~- Azt bízza ön
168 IX   |      beszéltem Maxenpfutsch úrral; s ő azon nyomatékos ellenvetést
169 IX   |           forintot elveszítse, s így ő e veszteségért nem lehet
170 IX   |            Ah uram, - de - de akar-e ő? ~Jól vagyunk már. ~- Azt
171 IX   |              nap rögtön kifizetheté, ő levén Ankerschmidtné végrendeletének
172 IX   |      különösnek a doktor úrnál, hogy ő, ki ilyen mulatságosan összetréfált
173 IX   |            azon nagy uraknak, akiket ő nem ismert. ~Ez volt Ankerschmidt
174 IX   |  Ankerschmidt azon vette észre, hogy ő maga is kacag a fogoly által
175 IX   |         jóízűen tudott előadni; hisz ő maga kezdte a nevetést,
176 IX   |             volna az más, mint mégis ő? Talán hát mégis mese az
177 IX   |             az írás nem azé, akiének ő gondolta; - pedig nőírás;
178 IX   |              kétheti távolléte alatt ő sem tudhatá meg, mik várnak
179 IX   |           gyerek? ~- Óh, az nem. Nem ő követett el bolondságot.
180 IX   |         levél tartalmát. ~Amíg pedig ő olvasott, azalatt doktor
181 IX   |            katona? De Hermine, éppen ő! Hát mit vétettem én neki? ~-
182 IX   |            elűzte a házból azt, akit ő szeretett. ~- Hát tudhattam
183 IX   |               Hát tudhattam én, hogy ő szereti? Hát mondta ő azt
184 IX   |           hogy ő szereti? Hát mondta ő azt nekem? Mondta valakinek?
185 IX   |             Ankerschmidt. No - az az ő dolga. Ez is rendes dolog. ~-
186 IX   |             És rögtön eltávozott. ~- Ő is elszökött? Missz Natalie-t
187 IX   |              szökevényeket, mert azt ő haladék nélkül főbe lövi. ~
188 IX   |              magában, hogy csakugyan ő volt, hát nagyot esküszik
189 IX   |              ki mind a két szeme, ha ő csak tud is felőle valamit,
190 IX   |              csárdánál megszökött, s ő utoljára is hosszú haszontalan
191 IX   |              szokott bántani senkit. Ő maga fog eléje lemenni.
192 X    |  menyasszonyodra, Corinnára gondolj. Ő nem az, akinek te képzeled.
193 X    |              az, akinek te képzeled. Ő egy csélcsap, kacér teremtés;
194 X    |           lepé meg nagybátyját, hogy ő Ankerschmidt lovagot kívánja
195 X    |            hozzá, az derék ember. ~- Ő is meglátogatott engem K*
196 X    |            hogy nemcsak a leánya, de ő maga is nagyon bele fog
197 X    |          kell hozzá mennem; különben ő lesz a sértett fél - s azt
198 X    |             s úgy vettem észre, hogy ő sem óhajtja e viszony folytatását. ~-
199 X    |        cseréljék ki a kötvényeket, s ő egyszerűen vesse a kandallóba
200 XI   |         magas volt. ~- Azon majd tud ő segíteni. Ez nők dolga;
201 XI   |             tudott hallgatni, mintha ő értene ahhoz legjobban. ~-
202 XI   |             sokat törődött volna. Az ő csontjai nincsenek cukorból,
203 XI   |            nincsenek cukorból, ázott ő eleget. ~Éppen csak azt
204 XI   |          csak azt várta az eső, hogy ő belépjen a kapuján, amint
205 XI   |            dehogy. Istenem, Istenem. Ő az úton van; mi történik
206 XI   |              az iszonyú viharban? ~- Ő? Kicsoda "ő"? ~- Ah, az
207 XI   |             viharban? ~- Ő? Kicsoda "ő"? ~- Ah, az a szegény asszony. ~-
208 XI   |               azt fogja mondani: nem ő, lépésben jöttek idáig;
209 XI   |            őt azon lakrészig, hol az ő szobája volt. ~Az első szoba
210 XI   |           mindig arról álmodik, hogy ő most menyasszony. Beszél
211 XI   |          majd hős, majd üldözött. De ő mindenütt vele van, vele
212 XI   |              Az nem járhat ott, ahol ő ne látná, nem jelenhet meg
213 XI   |           nem jelenhet meg úgy, hogy ő ölelve ne tartaná; egyedül
214 XI   |          törvény nincs a világon; óh ő látta, olvasta azt! Nem
215 XI   |        azoknak a szivaroknak, amiket ő szítt. ~Erzsike csodálta
216 XI   |        vétettem. ~- Rég megbocsátott ő neked. ~- Tudom, hogy te
217 XI   |            többé; de nem felejthette ő azt, valamint én nem bocsáthattam
218 XI   |            itt vitázunk Hermine-nel, ő azt állítja, hogy te haragos
219 XI   |           Straff úr azt mondja, hogy ő a feleségét szereti, nem
220 XII  |       egymásnak a váltótörvényből, s ő nem akarja megérteni, hogy
221 XII  |         akarja megérteni, hogy ámbár ő foglaltatta le legkorábban
222 XII  |          leültesse. ~- Majd lesz, ha ő eljön. ~- Nem fog eljönni,
223 XII  |             áldozatot is meghozza az ő infámis két szép szeméért. ~
224 XII  | engedékenységre hangolni; ha azonban ő azt találja mondani, hogy
225 XII  |            utána menni Ameríkába, ha ő elviszi a leányát oda, vagy
226 XII  |       előszobába. ~Érezte, hogy most ő a helyzetnek az ura. ~Doktor
227 XII  |              ügyletről volt szó, ott ő nem sokallta a fáradságot.
228 XII  |            neki, ha azt megkaphatja, ő aztán viszont magára vállalja,
229 XII  |           kezébe a tollat, hogy írja ő is oda a nevét. Az is megtörtént. ~
230 XII  |          hogy mindenki megcsodálta. ~Ő volt most Ankerschmidt gyöngédségének
231 XII  |           érkezendő telegramra, mint ő; annyival kevésbé segíthetve
232 XII  |       megérkezett a kastélyba, akkor ő éppen nem volt honn. ~Aki
233 XII  |           sietni a rábízottal; ez az ő érdemeinek a versenytere. -
234 XII  |            kelle aláírni; a sürgönyt ő vette át. ~Hogy dobogott
235 XII  |            levélben foglalt titok az ő tulajdonuk, tán mégis meg
236 XII  |         Hermine azt veté ellen, hogy ő addig meghal nyugtalanságában,
237 XII  |              s csak ennyit szólt: ~- Ő olvasta ezt. ~Ankerschmidt
238 XII  |              váltót Ankerschmidtnek. Ő majd kifizeti azokat nekem.
239 XII  |          mesterfogás a doktortól, az ő megijesztésére; hátha ő
240 XII  |              ő megijesztésére; hátha ő maga táviratoztatott így
241 XIII |  sírbolttervet elkészíté az építész, ő maga indult ki annak alkalmas
242 XIII |           indzsellér... ~- Tudom. ~- Ő ezt az egész határt összevissza
243 XIII |            Az ám... Csodálatos, hogy ő azt is tudja, hogy a nagyságos
244 XIII |          mentében tetszik építkezni; ő tehát azért küldött engemet
245 XIII |         fehér levelű fák susognak az ő halottja fölött, amik a
246 XIII |        emberek előtt nem szabad. ~Az ő szaván nem volt szabad megérezni
247 XIV  |           rögtön tudósítani, mert az ő kastélya éppen hetedfél
248 XIV  |             Tisza-szabályozásnál; ha ő azt mondja, hogy árvíz lesz
249 XIV  |           tart, hogy már itt reked. ~Ő azonban csak délfelé szánta
250 XIV  |              rajta sorban, mintha az ő számukra volna az csupán
251 XIV  |            Te Deumot énekelhet, mert ő megmenekült; hanem az elveszett
252 XIV  |            Én parancsokat osztottam, ő is; aztán mikor látta, hogy
253 XIV  |            folyvást világítson, hogy ő folyvást láthassa az alvó
254 XIV  |             dicsekedésre venné, hogy ő is ott volt, ahol annyian
255 XIV  |             lovag felé. Akkor azután ő is iparkodott kocsijához
256 XIV  |          gondolt, hogy talán most az ő gyermeke is így áll a vészkörnyezte
257 XIV  |        szeretnek ostobának hinni, és ő nem hitt neki; ahelyett,
258 XIV  |      kegyelmes a benne levőknek. ~És ő akkor ezt sem hitte neki,
259 XIV  |         kalapját, s elvállalta, hogy ő okos ember. ~- Nem kell
260 XIV  |              lábát, hogy hallgasson, ő pedig visszafordulva e nevet
261 XIV  |          közelebb jönni, úgy, miként ő. ~Késő éjre járt az idő,
262 XIV  |              a rom mellett, ne lássa ő azt meg, s csak akkor fogja
263 XIV  |              szemmel nézné; csakhogy ő még többet is lát, a kövek
264 XIV  |              hogy a lépcső leomlik s ő ott reked. Az öreg úr látva
265 XIV  |         Akkor engemet ott hagyott, s ő maga a házáig kormányozta
266 XIV  |  kenyérvesztegető csónakra rakatott; ő ekkor maga maradt hátra
267 XIV  |           nem viszi el a víz." Azzal ő maga minden szekrényt, ládát
268 XV   |               Együtt jöttünk vissza. Ő riasztotta fel álmából Ankerschmidtet,
269 XV   |              de őtet megismeri, mert ő díjt tűzött ki az ürgefamília
270 XV   |          régi lekötelezettje vagyok. Ő is mentett meg engemet,
271 XV   |             egyik sem sejtheté, hogy ő e folyamodást látta már
272 XV   |             megpillantá; nem olvasta ő, mit tartalmazhat, vagy
273 XV   |              volt. Ahelyett, hogy az ő szobájába jött volna, elbeszélni,
274 XV   |         öregúr maga is. Úgy olvasott ő Aladár lelkében, mint a
275 XV   |             nem, ez nagybátyám háza, ő pedig már csaknem kerget.
276 XV   |        gyermek -, én megkértem őt, s ő elvesz engem. ~- Ezt gondoltam -
277 XV   |           mert a bevégzett élet után ő adta neki az újrakezdettet. ~
278 XV   |       tündérvilági bársony csókja az ő munkától barnult kezét érinté,
279 XV   |             átmenjen a vendégeihez.  Ő Ankerschmidt szobájába lépett
280 XV   |            várfogsághoz, amit persze ő maga sem hitt, de neki sem
281 XV   |             is a vízre tették, abban ő maga ült, Erzsikét, mint
282 XVI  |                  Nos, mi az? ~- Hogy ő azt, ki e szekrénykében
283 XVII |           volna össze. ~Nem törődött ő most egyébbel, mint hogy
284 XVII |              megbízatását; azután az ő utasításait is rosszul értették
285 XVII |           semmi ártatlant: a gyilkos ő volt. ~Elmondta, hogy bosszúból
286 XVII |          mondá el, azt állítva, hogy ő volt a gyilkos. ~Az egyik
287 XVII |              a másik ok nélkül, hogy ő követte el a bűnt, az volt
288 XVII |            elgondolni, hogy kerül az ő tanúskodásuk a kriminálitásba? ~
289 XVII |             mondá, hogy pedig mégsem ő volt a gyilkos. ~Hanem ilyen
290 XVIII|            megfizetteté. ~Azonban az ő dolga vizsgálni és értesíteni,
291 XVIII|        megkörmölheti útközben! Tehát ő elárulna engem? Velem akar
292 XVIII|             Az megfoghatatlan. Mikor ő kétszer is megnézte, hogy
293 XVIII|       bizonyosan Aladár ötlete, mert ő gonosz szívű és gunyoros
294 XVIII|            intézett levelet, mely az ő címe alatt a Szellemfihez
295 XVIII|        eszébe jutott, hogy egy évben ő maga is éppen így csónakázott
296 XVIII|           oly forrón szerette, s kit ő balsorsa idején ily hidegen
297 XVIII|             szellő. ~És most egyedül ő volt az, aki levelét válasz
298 XVIII|        milyen boldog lehetne most az ő oldalán, ha tudott volna
299 XIX  |       osztott elöl-utol találtaknak; ő maga kalapján, kabátján
300 XIX  |       hangzott, s a megválasztottnak ő mondhatá el az ablaka alá
301 Uto  |              regény, évtizedekkel az ő születése előtt, valóban