Fezejet

1 III  |           már messziről, s midőn a fiú a kertajtóhoz ért, hirtelen
2 IV   |     valóban az volt nekem, ami egy fiú az apjának: jószívű, derék,
3 VII  | pofácskáját mindnyájan: "Derék kis fiú! Hisz ez a lovag úr kastélyából
4 VII  |   csendőrnek, ki még egyre fogta a fiú gallérját, annak aztán volt
5 VIII |       lánynak való. Az ördögbe, ha fiú volna, tábornagy lenne belőle.
6 X    |       csókolgatja arcát, még szebb fiú, mint a börtönben volt,
7 XIV  |          nekem nagybátyám. ~Furcsa fiú! - gondolá Ankerschmidt -
8 XV   |            Sajnállak érte, szegény fiú - mondá rá az öreg keserűen. -
9 XVIII|          füredi postakiadó igen jó fiú; éppen tánc volt a vendéglő