Fezejet

  1 I    |    uraságodat őméltósága Ritter von Ankerschmidt úr nevében valami szomszédi
  2 I    |        Garanvölgyin a bámulásra. ~- Ankerschmidt? Ritter von? Szomszédság?
  3 I    |             nekem a nagyon tisztelt Ankerschmidt Ritter von úr őméltósága? ~
  4 I    |            áll a szívesség, amit én Ankerschmidt Ritter von úrnak teljesíthetek?
  5 I    |      röviden, uram. Kliensem, lovag Ankerschmidt, megszerezvén a jószágrészt,
  6 II   |             őszön bele is költözött Ankerschmidt lovag családja, egy katonás
  7 III  |            vén katona és családja~ ~Ankerschmidt lovag, mint vértes őrnagy
  8 III  |        építkezett. ~Meg is lehetett Ankerschmidt gazdaságát nézni, mert ez
  9 III  |              mikor szándékoznak... ~Ankerschmidt lovag hevesen ugrott fel
 10 III  |          alighogy magukra maradtak, Ankerschmidt saját és vendége szájába
 11 III  |     nemsokára azon vevé észre, hogy Ankerschmidt lovag, amikor ő legjobban
 12 III  |   visszaküldött levelet, rohant fel Ankerschmidt lovaghoz. ~Egyenesen be
 13 III  |            apród, hogy hozzam ide. ~Ankerschmidt átvevé a levelet, s összevont
 14 III  |    készséggel. ~- Micsoda? - kiálta Ankerschmidt, félrekapva a levelet. -
 15 IV   |       befejezésén fáradozott, midőn Ankerschmidt lovag kardja megcsörrent
 16 IV   |              hogy nem tud németül. ~Ankerschmidt e szavaknál élesen szemügyre
 17 IV   |            ez nagyon erős! - kiálta Ankerschmidt. kardjával nagyot ütve maga
 18 IV   |            amiről nem gondolkozom. ~Ankerschmidt nem vette észre a szofizmát,
 19 IV   |           miért nem írják "f"-fel. ~Ankerschmidt látva, hogy igazán nehezen
 20 IV   |         hogy megtartsam e levelet? ~Ankerschmidt némán inte fejével, s csak
 21 IV   |            már az én dolgom - szólt Ankerschmidt komoran helyéről fölkelve. -
 22 IV   |            a férfiak a közkatonák. ~Ankerschmidt jónak látta takarodót fúvatni.
 23 IV   |            fogadása tiltja? - kérdé Ankerschmidt. ~- Nem annyira, mint a
 24 IV   |             másik? ~Mielőtt azonban Ankerschmidt a tornácból a pitvarba léphetett
 25 IV   |  kihallgatni engem. ~- Nos? - kérdé Ankerschmidt, szörnyen szemmeresztve. ~-
 26 IV   |          ászok alá. ~- Mit? - kérdé Ankerschmidt, nagy aggódással. ~- Már,
 27 IV   |       mindent: meg egy lőporszaru. ~Ankerschmidt roppantul elkacagta magát.
 28 IV   |                                     Ankerschmidt lovag pedig ezalatt otthon
 29 IV   |      bíróság: mindez egy személyben Ankerschmidt lovag maga. ~Nagyobb ünnepélyesség
 30 IV   |                 Hallgatás! - kiálta Ankerschmidt lovag, nagyot ütve öklével
 31 IV   |           Ez ünnepélyes csend alatt Ankerschmidt felállt helyéről nagy elszántsággal
 32 V    |            pátronusnak hítta Kampós Ankerschmidt morva jószágigazgatóját. ) ~-
 33 V    |          mégsem éri végét. ~Például Ankerschmidt lovag gazdasága mindjárt
 34 V    |             igen tudós férfiú volt, Ankerschmidt pénztára pedig győzte a
 35 V    |       beszéljünk egy kissé másról. ~Ankerschmidt mindenből azt válogatta,
 36 V    |      feljelenteni Ankerschmidtnek. ~Ankerschmidt maga is haragra gerjedt.
 37 V    |           tették azt! - bizonyozott Ankerschmidt. - Régi hű szolgáim. Csak
 38 V    |         emberre! - riadozott reájok Ankerschmidt. ~Csak tessék várni. ~Ismét
 39 V    |               De már erre elkezdett Ankerschmidt szakkermentírozni. Ez már
 40 V    |        osztott. ~- Apropos. Az öreg Ankerschmidt írt ma nekem. Tizenkét yorkshire-i
 41 V    |       Bräuhäusel úrnak. ~- Kérem az Ankerschmidt ügyét rögtön tárgyaltatni,
 42 V    |         írta be "expens-notái" közé Ankerschmidt lovag részére, mint nem
 43 V    |          nyomra akadtak, és ezalatt Ankerschmidt repcéje ott fűlhetett kinn
 44 V    |           általános izzadás napjain Ankerschmidt mindennap körüllovagolta
 45 V    |            honneur" - mondá magában Ankerschmidt, ki kezdte naponkint jobban
 46 V    |          felé már egészen kifogyott Ankerschmidt minden türelmi rezervhada.
 47 V    |           krajcár pengőt bírságul. ~Ankerschmidt fogta azt a levelet, rámába
 48 V    |       megütötte a golyóbis? - kérdé Ankerschmidt furcsa hangnyomattal, mindjárt
 49 V    |           Kampós uram elhallgatta. ~Ankerschmidt lovagnak ezúttal eszébe
 50 V    |            is mondja meg neki, hogy Ankerschmidt lovag nem feledékeny ember. ~
 51 V    |          érkeztek vissza a városból Ankerschmidt cselédjei, azzal a végeredményével
 52 V    |             és bírói számla, melyet Ankerschmidt lovag szó nélkül kifizetett,
 53 V    |            dolgot, ki is nevették. ~Ankerschmidt lovag maga nevetett rajta
 54 VI   |             talált asztalán, melyen Ankerschmidt lovag nevét olvasá, nehány
 55 VI   |    históriát elő - kiálta haragosan Ankerschmidt; s jó szerencse, hogy indulatát
 56 VI   |            előtt véglegesen megállt Ankerschmidt. ~- De már itt csakugyan
 57 VI   |        szívdobogásával engedé magát Ankerschmidt által kísértetni, mint akinek
 58 VI   |          olcsó lesz a mogyoró pej! ~Ankerschmidt pedig szívesen látandott
 59 VI   |        mindenki takarodik már, csak Ankerschmidt nem akar még mozdulni az
 60 VI   |      feszengve. ~- Az ám - helyesli Ankerschmidt -, önnek korán kell felkelni.
 61 VI   |          már elmentek mind? - kérdé Ankerschmidt. ~- Óh az nem tesz semmit -
 62 VI   |        előtt lehet szólanom - szólt Ankerschmidt, lassúdan csepegtetve az
 63 VI   |          tudom, menyasszony - szólt Ankerschmidt, nyájas bonhomiával tekintve
 64 VI   |            Kereken kimondva - szólt Ankerschmidt lovag - én intézkedni akarok,
 65 VI   |          pedig ez nagyon egyszerű. ~Ankerschmidt zsebébe nyúlt, s doktor
 66 VI   |         kosár is doktor Grisáknak. ~Ankerschmidt összeszorítá ajkait, nagyot
 67 VI   |          hadastyán fedezete alatt. ~Ankerschmidt egy szót sem szólt a lépcsők
 68 VII  |                    VII~Az a másik~ ~Ankerschmidt fényes új kastélya, mely
 69 VII  |             kaviccsal a tér, ez már Ankerschmidt lovagé volt. Ankerschmidt
 70 VII  |           Ankerschmidt lovagé volt. Ankerschmidt még korlátokkal is elkülönítteté
 71 VII  |             aminek őt utoljára maga Ankerschmidt is hitte. ~Egy ilyen negyedév-fordulati
 72 VII  |            van gondoskodva efelől! ~Ankerschmidt maga ugyan nincs itthon,
 73 VII  |       Miskát. ~A jószágára hazatérő Ankerschmidt éppen szemközt találkozott
 74 VII  |    leugrálva kocsijukról, odajöttek Ankerschmidt hintajához megköszönni a
 75 VII  |             volt, magamat ajánlom. ~Ankerschmidt bosszúsan veté magát hintaja
 76 VII  |         ember lehetett: a jöttment. Ankerschmidt igen kíméletlen szemrehányásokat
 77 VII  |          nem engedem mondatni, hogy Ankerschmidt házánál olyan ember vehet
 78 VII  |         engemet emlegetni. ~E szóra Ankerschmidt, amint a düh tetőpontján
 79 VII  |         státusfogoly börtönben ül. ~Ankerschmidt azt hitte, hogy a hír gyorsabb
 80 VII  |        írása. ~- Tessék elolvasni. ~Ankerschmidt a bámulat, meglepetés, öröm
 81 VII  |              Ahogy parancsolja ön. ~Ankerschmidt nem adott alkalmat további
 82 VII  |            annak térdére fektetve. ~Ankerschmidt pedig kezét folyvást amaz
 83 VII  |           jó félórát együtt. ~Akkor Ankerschmidt rátevé kezét leánya fejére,
 84 VII  |         megszabadítani törekedtél. ~Ankerschmidt gyöngéden fölemelé leánya
 85 VII  |            magában missz Natalie.) ~Ankerschmidt pedig azzal a keserű örömmel
 86 VIII |       Bosszú a maga módja szerint~ ~Ankerschmidt másnap korán reggel elutazott
 87 VIII |             ne jöjjek megint haza. ~Ankerschmidt kocsijába ült; a hölgyek
 88 VIII |             ügyel rá. Egyszer aztán Ankerschmidt kihajolt a hintóból, s látva,
 89 VIII |          hirtelen tudtára adá, hogy Ankerschmidt magaviselete most már egészen
 90 VIII |          neki annak kulcsát, melyet Ankerschmidt különösen a missz gondjaira
 91 IX   |          hogy vállaljam el az ügyét Ankerschmidt ellen. ~- Minő ügyét? Tán
 92 IX   |     tekintettel doktor Grisák. - Én Ankerschmidt ügyvédje vagyok, s az hűtlenség
 93 IX   |            Önök úgy fognak feltűnni Ankerschmidt előtt, mint részesei a cselszövénynek.
 94 IX   |           az egy szerencséjük, hogy Ankerschmidt éppen hosszabb időre eltávozott,
 95 IX   |            tanács. Ahogy én ismerem Ankerschmidt lovagot, ő képes a legelső
 96 IX   |      bosszantó kegyedre nézve, hogy Ankerschmidt házát el kell hagynia, hanem
 97 IX   |    végrehajtója. Az illető összeget Ankerschmidt sohasem is kezelte. ~Csak
 98 IX   |     húszezer forintos ajánlatát, ha Ankerschmidt elleni ügyét elvállalja. ~
 99 IX   |       akiket ő nem ismert. ~Ez volt Ankerschmidt lovag. ~Ankerschmidt azt
100 IX   |           volt Ankerschmidt lovag. ~Ankerschmidt azt képzelte, hogy egy halvány,
101 IX   |    üdvözlésben. ~- Jó napot, uram. ~Ankerschmidt inte a tömlöctartónak, hogy
102 IX   |         Garanvölgyi Aladár? - kérdé Ankerschmidt katonás nyers hangon a fogolytól.
103 IX   |     odamellékli, aláírva: "Cicke". ~Ankerschmidt azon vette észre, hogy ő
104 IX   |      helyett levelet szokott írni. ~Ankerschmidt ismét szigorú arcot öltött;
105 IX   |     véleményt. ~Ezzel magára hagyta Ankerschmidt a foglyot. ~Aladár vállat
106 IX   |           magával viheti az ember. ~Ankerschmidt még hallhatta az ajtókon
107 IX   |       léptek, a várkormányzón kívül Ankerschmidt lovagot ismeré fel a jelenlevő
108 IX   |             szólt közbe mord arccal Ankerschmidt -, ha rajtam állt volna,
109 IX   |        illetőnek! - kiálta mogorván Ankerschmidt, s kikapta kezéből az iratot,
110 IX   |                                     Ankerschmidt elégülten tért haza. ~Minthogy
111 IX   |       Tessék felbontani a levelet. ~Ankerschmidt felszakítá a borítékot,
112 IX   |          helyre is lehetne hozatni. Ankerschmidt kiszabadítá nagylelkűen
113 IX   |        Grisák úr házasulási tervét; Ankerschmidt az egyik leányával éppen
114 IX   |             Ez nem elvetendő terv. ~Ankerschmidt karjai lehanyatlottak a
115 IX   |              hogy mit replikázzék. ~Ankerschmidt szomorúan hajtá össze a
116 IX   |               kiálta fel hitetlenül Ankerschmidt. No - az az ő dolga. Ez
117 IX   |               pattant fel haragosan Ankerschmidt. - Az én állásomban szokás "
118 IX   |           sürgeté ügynökétől a szót Ankerschmidt. ~Doktor Grisák húzódott,
119 IX   |             adni? - szólt bosszúsan Ankerschmidt. - Csak nem kriminálista
120 IX   |          nem vitte. ~- Uram - szólt Ankerschmidt -, én kérem, kényszerítem
121 IX   |          noir"-ban van alkalmazva! ~Ankerschmidt felugrott e szóra a karszékből,
122 IX   |            hogy ezt tudatta velem. ~Ankerschmidt annyira ingerült volt, hogy
123 IX   |            Járjon utána. Nem akarok Ankerschmidt lenni tovább! Kukorica János,
124 IX   |         most már tessék hazamenni. ~Ankerschmidt azonban még tovább is főzte
125 IX   |         fordítaná magyarra e nevet "Ankerschmidt"? ~Az ifjú jogtudós hivatalos
126 IX   |                 Vasmacskakovácsy." ~Ankerschmidt szomorúan nézett végig rajta,
127 IX   |         annak is én vagyok az oka. ~Ankerschmidt lovag haragja annál jobban
128 IX   |       miként utaznak tovább. ~Tehát Ankerschmidt egészen így járt. Agyonijesztgetett
129 IX   |           kellett volna hozzá, hogy Ankerschmidt lovag abban a percben, amidőn
130 IX   |               Ne légy oly haragos. ~Ankerschmidt lelkében pedig már ekkor
131 IX   |  érzékenység szemrehányásával, hogy Ankerschmidt abban a pillanatban nem
132 IX   |           éppen nem okai semminek. ~Ankerschmidt szigorú tekintettel nézett
133 IX   |             egyet, leánykám - szólt Ankerschmidt. - Engem nagyon keserít
134 IX   |           Erzsike! - hangzott utána Ankerschmidt szava. ~A lyánka visszadugta
135 IX   |          Jól van - szólt tréfálózva Ankerschmidt. - Csak azt akartam tudni,
136 X    |              aki kiszabadította. Ha Ankerschmidt megjöhetett Pestre, Aladár
137 X    |             meg nagybátyját, hogy ő Ankerschmidt lovagot kívánja meglátogatni. ~-
138 X    | magyarázatot hozzá. Engedte menni. ~Ankerschmidt lovag tudta már Aladár megérkeztét,
139 X    |         fogok egy helyben maradni. ~Ankerschmidt sötétborúsan nézett az ifjúra,
140 X    |           emberem - gondolá magában Ankerschmidt -, dölyfös, mint magam. ~-
141 X    |             ott mindig járni kell. ~Ankerschmidt sokat törülgette ősz üstökét;
142 X    |         érzete ragyogott szemeiben. Ankerschmidt látta azt jól. ~- De már
143 X    |        tudja, ide nem jövök többet; Ankerschmidt pedig gondolta magában:
144 XI   |        háznál. ~Így szólt egy napon Ankerschmidt leánykája haragos apjához. ~-
145 XI   |                                     Ankerschmidt egész nap vadászni járt;
146 XI   |      kiérdemelve leánya dicséretét, Ankerschmidt lovag oly módon iparkodott
147 XI   |       jártathatja ebben az esőben. ~Ankerschmidt bosszúsan vetette magát
148 XI   |       takarodjál! - kiálta mérgesen Ankerschmidt, elkapva kezét hevesen,
149 XI   |            lásson, hát isten neki. ~Ankerschmidt rászánta magát, hogy felkeljen
150 XI   |     felvetetlen. ~Az ágyhoz vezette Ankerschmidt lovagot kisebbik leánya. ~
151 XI   |            a fehér vánkosokon látta Ankerschmidt lovag fekünni betegen, eszméletlenül,
152 XI   |         vissza orvosért! - hangzott Ankerschmidt szava a tornácon. ~- Azokkal
153 XI   |                                     Ankerschmidt házában nagyon hosszúk az
154 XI   |             aki éjente nem alszik. ~Ankerschmidt lovag és kisebb leánya felváltva
155 XI   |      világban keresne szórakozást. ~Ankerschmidt is gondolt ilyesmire, s
156 XI   |             mosolyog rád, most is. ~Ankerschmidt éppen akkor jött feléjük
157 XI   |             Hermine-nek volt igaza; Ankerschmidt arca nagyon borult volt. ~
158 XI   |              hogy mosolygok - szólt Ankerschmidt odalépve hozzájuk; és megtette,
159 XI   |           szólni, mióta hazajött). ~Ankerschmidt meghallá e súgást, s sietett
160 XI   |          gyermekem? - kérdé aggódva Ankerschmidt, s megsimogatá Hermine homlokát. -
161 XI   |           Óh édes gyermekem - monda Ankerschmidt, magához karolva elveszett
162 XI   |             sietett röviden végezni Ankerschmidt, s azzal mind a két leányát
163 XI   |                                     Ankerschmidt azon porosan, ahogy a szekérről
164 XII  |    figyelmezni, barátom uram. Engem Ankerschmidt úr őméltósága megbízott,
165 XII  |            malíciával dr. Grisák. - Ankerschmidt önnek azon esetre, ha e
166 XII  |             hóbortos embernek, hogy Ankerschmidt még azt a nagy áldozatot
167 XII  |     elhalasztanunk ostobaság volna. Ankerschmidt bizonyosan szép honoráriumot
168 XII  |        aznap visszautazott Pestre. ~Ankerschmidt türelmetlenül várt már reá.
169 XII  |            húszezer forinton alul. ~Ankerschmidt a szemét sem hunyorította
170 XII  |        vonattal visszatért Bécsbe. ~Ankerschmidt azt mondta, hogy meg fogja
171 XII  |         beszéljen felőle - kérte őt Ankerschmidt. - Mondja el röviden, mit
172 XII  |          harmincezer forintot kér. ~Ankerschmidt nem jött dühbe. Nyugodtan
173 XII  |              Ebben meg is nyugodott Ankerschmidt, s hazautazott családjához. ~
174 XII  |                                     Ankerschmidt oly jókedvű volt odahaza,
175 XII  |           megcsodálta. ~Ő volt most Ankerschmidt gyöngédségének kiválasztott
176 XII  |        türelemmel. ~Úgy járt azután Ankerschmidt ezzel is, mint a nyughatatlan
177 XII  |             újra vissza lesz adva! ~Ankerschmidt nem volt odahaza; a vevényt
178 XII  |        másfelől meg valószínű, hogy Ankerschmidt nem fogja őket e kriminalitásért
179 XII  |           szólt: ~- Ő olvasta ezt. ~Ankerschmidt egy pillanatot vetett az
180 XII  |          nagyon utálják, mint engem Ankerschmidt." ~"Óh elég gazdag ember,
181 XIII |                                     Ankerschmidt akkor tudta csak meg, mennyire
182 XIII |    beleavatkozik az élet dolgaiba. ~Ankerschmidt nagy hivatalt vállalt, midőn
183 XIII |         elkezdék ásni, meglátogatta Ankerschmidt urat Garanvölgyiék kasznárja. ~
184 XIII |         hamvakat el fogná seperni. ~Ankerschmidt csak akkor kezdett rá figyelni. ~-
185 XIII |            az nem sírboltnak való. ~Ankerschmidt kedvetlenül hallgatá az
186 XIII |             szomorú nyírfák alatt. ~Ankerschmidt megköszönte az ajánlatot,
187 XIII |            könny telt ki hazulról. ~Ankerschmidt katonaember volt; katonának
188 XIII |           elhangzott fölötte, akkor Ankerschmidt vette fel az első göröngyöt,
189 XIII |            értette. ~E naptól fogva Ankerschmidt lovag bárhová távozott volna
190 XIV  |             atyja szeretetében is. ~Ankerschmidt a temetés után ott marasztalá
191 XIV  |           Mi jót hozott? - köszönté Ankerschmidt. ~- Hogy van inspector úr? -
192 XIV  |      pilóták máris ingadoznak. ~Itt Ankerschmidt is közbeszólt dr. Grisákhoz
193 XIV  |         sürgetős tán a baj? - kérdé Ankerschmidt, ki maga is nagymértékben
194 XIV  |  megjelenési határideje van Pesten. Ankerschmidt nem is marasztotta nagyon,
195 XIV  |       iparkodott kocsira jutni, még Ankerschmidt tréfált vele, hogy tán attól
196 XIV  |            Mit tetszik itt akarni? ~Ankerschmidt nem haragudott meg ez interpellációért,
197 XIV  |                 Szívesen. Én vagyok Ankerschmidt. ~- Úgy? Az az úr, aki Garanvölgyi
198 XIV  |    parancsol, hanem az indzsellér. ~Ankerschmidt egészen helyesnek találta
199 XIV  |          gát utolsó araszát mossa. ~Ankerschmidt első tekintetre megértett
200 XIV  |          jövő alakra mutatva, kiben Ankerschmidt alig ismerte volna meg ezúttal
201 XIV  |                Fogadj isten - szólt Ankerschmidt levetve szarvasbőr kesztyűjét,
202 XIV  |      hánynak föl mögötte? - kérdezé Ankerschmidt Aladártól. ~- Ezt már sokan
203 XIV  |            védve hisszük magunkat. ~Ankerschmidt bosszúsan sodorgatta bajuszát
204 XIV  |          fogunk bivouacozni - szólt Ankerschmidt Aladárhoz, a fanyársra szúrt
205 XIV  |              szíveinkben - mondá rá Ankerschmidt, s Aladárnak meg kelle ismernie
206 XIV  |             a hold lemegy, felkölti Ankerschmidt, s azután reggelig ismét
207 XIV  |             társának, már elaludt. ~Ankerschmidt a rőzseköteg másik végén
208 XIV  |           köpenyt az ifjú melléről; Ankerschmidt mindannyiszor gondosan betakarta
209 XIV  |      hosszúra nyúlt fénybarázdáját; Ankerschmidt azzal a szándékkal volt,
210 XIV  |             megy le a hold? - kérdé Ankerschmidt bámulva. ~- Gonosz alvó
211 XIV  |            a munkazaj miatt - monda Ankerschmidt, Aladár elhagyott fekhelyére
212 XIV  |               Nehány perc múlva már Ankerschmidt is hinni kezdé, hogy csakugyan
213 XIV  |            Aladár neszelve fogá meg Ankerschmidt kezét. ~- Uram, most jól
214 XIV  |           léptekkel kezde haladni. ~Ankerschmidt sokáig ott maradt állva,
215 XIV  |          kocsijához eljutni. ~Mikor Ankerschmidt a szekérderékban alvó kocsisát
216 XIV  |          lobogtak a part mentében. ~Ankerschmidt sietve fölszerszámoztatá
217 XIV  |           feljött már az égre, mire Ankerschmidt az országútra tudott vergődni. ~
218 XIV  |       egyszer megírva. ~Alig haladt Ankerschmidt vágtató fogata a hídon túl
219 XIV  |            most visszafelé folyik. ~Ankerschmidt kihajolt a hintóból, s valóban
220 XIV  |             Vágj neki! - parancsolá Ankerschmidt; a kocsis belehajtott a
221 XIV  |           jóltehetetlen nép. ~Amint Ankerschmidt a szakadáshoz ért, megérté,
222 XIV  |      lehet-e itt átmenni? - kérdezé Ankerschmidt a túlnan révedezőktől. ~-
223 XIV  |       tudakozódék aggodalomteljesen Ankerschmidt. ~- Szomszédjában lakunk,
224 XIV  |            innen az isten haragja. ~Ankerschmidt átlátta, hogy ezt a tanácsot
225 XIV  |           menedéktelen távolba. ~És Ankerschmidt arra gondolt, hogy talán
226 XIV  |          fordíthat el semmit! ~Mire Ankerschmidt a zsilipgáthoz visszajutott,
227 XIV  |   fenyegetett falvak tornyai felé. ~Ankerschmidt ezalatt nyugtalanul járt
228 XIV  |       nevezik az ilyen alkotmányt. ~Ankerschmidt csóválta a fejét, mikor
229 XIV  |               Furcsa fiú! - gondolá Ankerschmidt - nagybátyja életéért remeg,
230 XIV  |             a lélekvesztő orrában. ~Ankerschmidt tapasztalá, hogy nagyon
231 XIV  |            annál régibb a veszély. ~Ankerschmidt szomorúan nézett le a vízfenékre.
232 XIV  |         hozzá! - elmélkedék magának Ankerschmidt. ~A kis fenevad pedig csak
233 XIV  |      zsebkendője képezett számára. ~Ankerschmidt azt gondolá magában, hogy
234 XIV  |             jegenyés erdőt, ahonnan Ankerschmidt visszafordult; mint egy
235 XIV  |           akkor sem lehetett, mikor Ankerschmidt először itt volt. És e keskeny
236 XIV  |            nem használhatok - szólt Ankerschmidt -, hasznosabbnak látnám
237 XIV  |            szépen távol maradtak, s Ankerschmidt kiválaszthatta csendesen
238 XIV  |             árvíz után!" ~Aladár és Ankerschmidt e kérdésnél már a csónakban
239 XIV  |          tegnapi álmatlan éj után. ~Ankerschmidt megfogadta, hogy lefeküdjék,
240 XIV  |            jó szemei elláttak, hogy Ankerschmidt kastélyának teteje meggörbült;
241 XIV  |             a másikra nem látja ezt Ankerschmidt közelebb jönni, úgy, miként
242 XIV  |              s éppen úgy látja most Ankerschmidt a csónakban végigfekve,
243 XIV  |    igyekezve jutni. ~Már késő volt. Ankerschmidt az első kiáltásra felriadt
244 XIV  |       felborulás minden esélyével. ~Ankerschmidt arca e szóra egyszerre kacagásra
245 XV   |             azalatt az öreg úrhoz. ~Ankerschmidt kezet szorított Aladárral,
246 XV   |        ajtóban nem lehet megállni. ~Ankerschmidt egyik kezével leánya kezét
247 XV   |        gyermekemet köszönöm önnek. ~Ankerschmidt e szónál kénytelen volt
248 XV   |         lényt a végső pillanatban. ~Ankerschmidt gondolá magában: No ez a
249 XV   |          kedvetlen észrevétel. Maga Ankerschmidt is megrestellte a dolgot,
250 XV   |       Dehogy, nem - gondolá magában Ankerschmidt, majd itt a leányom előtt,
251 XV   |             talán nem is az ürgére; Ankerschmidt pedig sajnálta már, hogy
252 XV   |             neki járni. ~Ebbe aztán Ankerschmidt is beleszólt. ~- Gondold
253 XV   |          gondolkoznak. ~Leghamarább Ankerschmidt töré meg a csendet. ~- Igen
254 XV   |     egyszerre pillantottak egymásra Ankerschmidt és leánya; a leányka azután
255 XV   |   zavarodottan süté le szemeit, míg Ankerschmidt alig tudott nyugalmat tettetni
256 XV   |          egyforma szívvel kevesen. ~Ankerschmidt nyugtalanságát Garanvölgyi
257 XV   |           ön ott most? - kérdé tőle Ankerschmidt, hogy ellenkezzék vele. ~-
258 XV   |          összevissza volt roskadva; Ankerschmidt káromkodott mindenféle nyelven,
259 XV   |           meglátszott a vízben, ott Ankerschmidt megjegyzé: "itt kezdődik
260 XV   |           lehet az a menekült föld. Ankerschmidt azt állítá, hogy Garanvölgyié,
261 XV   |             a Noé galambjai. ~Azzal Ankerschmidt egy marok árpát leszakasztott;
262 XV   |         neki e forró kézszorítást. ~Ankerschmidt észrevette, hogy Aladár
263 XV   |            se veszedelem nem volna, Ankerschmidt leányával cseveg, és nem
264 XV   |            vétséget követé el, hogy Ankerschmidt helyett előbb leányához
265 XV   |           atyja szobájába. ~Az öreg Ankerschmidt, ki, ha szavakat nem, de
266 XV   |         egészen ottfelejtette magát Ankerschmidt szobájában; nem is csoda:
267 XV   |          átmenjen a vendégeihez.  Ő Ankerschmidt szobájába lépett be, s elmosolyodott,
268 XV   |           mellett látta ülni, kinek Ankerschmidt éppen akkor magyarázta tréfás
269 XV   |             szarkazmussal az öreg. ~Ankerschmidt felkacagott rá. ~- A folyosóra
270 XV   |     contraire! - ellenkezék nevetve Ankerschmidt - lányomasszony lesz az,
271 XVI  |            szólt kedélyesen kacagva Ankerschmidt, s a két öregúr hosszú kézszorítással
272 XVI  |         legyen. ~- Lássa ön - szólt Ankerschmidt, kérésre fordítva a dolgot -,
273 XVI  |            házamban legyen otthon. ~Ankerschmidt még nem adta fel a partit. ~-
274 XVII |             mind elhordta a víz, és Ankerschmidt nem sietett Bräuhäusel úrnak
275 XVII |  fiatalokban újra élni. ~Annálfogva Ankerschmidt egyenkint kibontogatá a
276 XVII |        ország, mint mást stb. stb. ~Ankerschmidt azt mondta rá, hogy igaza
277 XVII |          neki terhelő tanúi vannak, Ankerschmidt lovag és Garanvölgyi Aladár
278 XVII |                Én is esküszöm. ~Sem Ankerschmidt, sem Aladár nem tudott bővebb
279 XVIII|            A 4. szám alatti íratott Ankerschmidt lovagnak. ~"Kedves barátom! ~
280 XVIII|     levélcíme alá került. ~És végül Ankerschmidt és Aladár levelei egyszerűen
281 XVIII|        egyszerűen megcseréltettek. ~Ankerschmidt olvassa azt, hogy a leányával
282 XVIII|         Melyiket bontsa fel elébb? ~Ankerschmidt írásának adott előnyt. Ez
283 XVIII|          eltévessze a borítékokat. ~Ankerschmidt" ~Egyebet semmit. ~Hogy
284 XVIII|        borítékból, melyre világosan Ankerschmidt neve volt írva s ijedten
285 XVIII|        Aladár, e napokban jegyzé el Ankerschmidt lovag egyetlen báj- és szellemdús
286 XIX  |       töltött ezen a mi földünkön. ~Ankerschmidt azok közé tartozott a politikában,
287 XIX  | Gyertyaszentelői napfény ez mind." ~Ankerschmidt pedig minden momentumot
288 XIX  |            ivadékuk bizonyosan az. ~Ankerschmidt úgy beszélt a magyar közügyekről,
289 XIX  |         kedéllyel jött az öregúrhoz Ankerschmidt, s nyomtatott újságban rossz
290 XIX  | legádázabbul tudott korteskedni, az Ankerschmidt volt. ~Erzsike egész nap
291 XIX  |            kiválni! - hatalmaskodék Ankerschmidt. - Nem szabad egy hangnak
292 XIX  |             föl mert lépni; úgyhogy Ankerschmidt csakugyan megérte, amiért
293 Uto  |        eszmét költötte; az alak, ki Ankerschmidt tábornokban van személyesítve,