Fezejet

  1 I    |              bízván a "favor in judice" most kedvező alkalmaiban, s ez
  2 I    |           keverve marad a nyelvünk, tán most mi is "román" fajnak passzírozhatnánk,
  3 I    |                 szívességre felkérjem. ~Most volt még csak a sor Garanvölgyin
  4 I    |                őméltósága? ~A doktor úr most már bővebb magyarázatokra
  5 I    |          Garanvölgyi úr azt hitte, hogy most olyan igazságokat mondott
  6 I    |            balga táblabírán, akinek még most is azok az özönvíz előtti
  7 I    |                a paragrafus. És hát már most miben áll a szívesség, amit
  8 I    |            nagyon hozzánk illő társaság most ~- Igen; de megcsípnek! -
  9 I    |   kedélynyugalommal. ~A juris doctor úr most már ezzel angazsírozva volt
 10 I    |               feketülni. ~Doktor Grisák most kezdte átlátni, hogy micsoda
 11 II   |                hiszen nem akarom én ezt most megmagyarázni. ~Tehát, amint
 12 II   |                 megtörtént, az igaz. De most az egyszer kétségtelen vagyok,
 13 II   |               alássan, elváltoztatta ám most az ábrázatját, hogy rá ne
 14 II   |          bemelegítni segített. ~Ádám úr most már nem a csaláson, hanem
 15 II   |             csúfot űzni! ~Nem is került most a gyetőnek, hanem egyenesen
 16 II   |                 de iszen, lesz is annak most ne mulass! Majd milyen szépen
 17 II   |                kérek. Bocsánatot kérek. Most jövök a tekintetes úrtól,
 18 II   |               öntöztem végig határidat, most ötven pengő a jutalmam.
 19 II   |             hogy a jámbor férfiú szemei most is utána merengenek, még
 20 III  |         mindenemet. Végre életemet is. (Most már csakugyan meg kellett
 21 III  |                ön magát megmenteni. Még most olyan helyen mondta ezt
 22 III  |                   Ennélfogva a bujdosó, most már Bogumil lévén, idején
 23 III  |                 így riadozni fel: ~- Én most önök kezébe tettem éltemet,
 24 III  |               nagy hazugságot akarsz te most énvelem elhitetni", anélkül,
 25 III  |             magánkívül missz Natalie. - Most már elég! Most már teljes
 26 III  |               Natalie. - Most már elég! Most már teljes a mérték! Menjen
 27 III  |            hajoljak le érte, pimasz. És most takarodjál; ne merj felőle
 28 III  |                ön. ~- Tessék, elmondom. Most találkozom véletlenül méltóságod
 29 III  |             kardjára ütve. - Kérem önt, most menjen fel szobájába, s
 30 IV   |              dolognak tartom emlegetni. Most csak "lehet", de nem "szabad".
 31 IV   |             marad, ha együtt jár velem, most ő is szabad; de mert másfelé
 32 IV   |               kezét, és azt mondom: már most itt maradsz, hogy majd akkor
 33 IV   |               hogy szemei nedvesülnek. ~Most már sokkal csöndesebb hangon
 34 IV   |                 mit szavára el kell már most hinnem, van tisztviselője,
 35 IV   |          keveset tudott németül. De már most mit csináljon? Ha ő is azt
 36 IV   |               Szentül azt hitte, hogy ő most egy lábbal magasabb, mint
 37 IV   |         szobájába. Az őzbőr a falon még most is ott volt felakasztva
 38 IV   |               mint egyedüli fegyverzet. Most tehát újra felakasztá régi
 39 IV   |               kalábriai! ~Kikereste azt most szekrénye titkos rejtekéből,
 40 IV   |            valakinek kigázolja a lelkét most, s mikor már igen nagy volt
 41 IV   |             Tudja-e ön, honnan jövök én most? ~- Vallja meg! ~- Mennykőt!
 42 V    |             magamnak mondani. Mintha én most tanulnám először, hogy mi
 43 V    |            akiben meg lehet bízni. ~Már most tehát rajta! ~A gép megindult
 44 V    |      megolajozta a tengelyeket. No, már most mehet! ~A furfangos gépnek
 45 V    |            készítse el újra. ~Hanem már most mi lesz a kaszálással? ~
 46 V    |              mégsem szabad rászorulni. ~Most engedjük őket izzadni, s
 47 V    |          hazaereszteni őket. ~Hanem már most a yorkshire-i telep őrzésére
 48 V    |                szembesíteni velük. ~Már most tehát a vadászok is beszólíttattak. ~-
 49 V    |         emberemet elviszik, pedig nekem most nagyon kellenek itthon. ~
 50 V    |               úr, meg a kis Gyuszi. Már most maga őrizhette, takaríthatta,
 51 V    |              utolsó kártyát rám hagyta. Most ezzel négy alsóm van. ~-
 52 V    |                 akik miatt az ő repcéje most takarítatlan áll s azután -
 53 V    |             nagy bánatpénz mellett. Már most a bánatpénzt is lehet fizetni. ~
 54 V    |                bizony. Elég kár az; már most még eső is talál lenni,
 55 V    |             megint visszatért. ~- Nini. Most jut valami az eszembe. De
 56 V    |            kézre kerítette a tolvajt; s most megy a városházára a pipával
 57 VI   |             szép szellem~ ~Pajtayné még most is szép asszony. ~Arca,
 58 VI   |                nekünk mi közünk hozzá. ~Most az udvarlókat kell várni,
 59 VI   |            nagyon mulatságos. Hanem már most jöjjön, mondja el, ki hogyan
 60 VI   |            Következik a Nro 3. ~Corinna most már a divatlapok nyomtatásos
 61 VI   |               rá szerezni, hogy Ádám úr most is annyi rossz dologban
 62 VI   |             hallottunk említtetni. ~Már most tehát tudjuk igazi nevét. ~
 63 VI   |                 Grisák térdére csapva. ~Most kezdett már előtte világosodni
 64 VI   |           gazdag, én voltam csőd alatt; most én vagyok gazdag, ő most
 65 VI   |                most én vagyok gazdag, ő most koldus. Szerződésünk pedig
 66 VI   |                 vele magán. Érti ön már most a dolgot? ~- Tökéletesen. ~
 67 VI   |          magamat. Hagyjuk ezt későbbre. Most egyelőre maradjunk annál,
 68 VI   |                  Ez azt jelentené, hogy most ebédre nem marasztaltatik. ~-
 69 VI   |               yorkshire-iek végett! Még most is azt képzeli, hogy itt
 70 VI   |               teljesíttetni fog. No hát most fel akarom használni ezt
 71 VI   |            rendjel ügye? ~- A mennykőt! Most is annyi van, hogy nem tudom
 72 VI   |                 Aladár urat nem ismerem most, nem fogom ismerni azután.
 73 VI   |               meg találja ütni a guta! ~Most végre egypár női vendég
 74 VI   |                akadályozni. ~Corinnának most hirtelen egy státuscsíny
 75 VI   |          leendtem e lépést megtenni; de most, "aki önnek ellensége, az
 76 VI   |              felül incattusból actorrá; most pedig csak az a feladat,
 77 VII  |            ötlött volna Straffnak, akit most már csak nevezzünk a maga
 78 VII  |               boves, ezt tetszik tudni; most pedig nincs már éjjel, mert
 79 VII  |              megvirradt; világos lévén, most már a padlást lehetett vizsgálat
 80 VII  |               kötni azt a szemét, s már most csak egy szemmel folytathatta
 81 VII  |            biztos páholyból nézve, hogy most már ő biztatta a tisztelt
 82 VII  |                a gömbölyű ernyőfödelet? Most ki van húzva. ~- Igenis. ~-
 83 VII  |               igaz. ~- De hát hova lett most ez a födél? ~Mikucsek úr
 84 VII  |              Kampós uram látta, hogy de most mindjárt szétszedik ám azt
 85 VII  |        törvényszék előtt megfelelek; de most, és itt, ennyi szájtátó
 86 VII  |              hogy bontsák fel; s ha már most uraságod ezt a szekrényt
 87 VII  |                úr - rivallt Bräuhäusel, most már komolyan sarkára állva
 88 VII  |               sem tarthatok. No hát már most tudják önök meg, hogy igenis
 89 VII  |             cseh ember; azért is ez azt most már kémnek gyanítva, nagy
 90 VII  |         újdonatúj, a pénzverdéből éppen most kikerült fényes krajcárral. ~
 91 VII  |                                         Most nézzünk egy percre Kampós
 92 VII  |             intést. ~Láthatta, hogy itt most bajba jutott. ~- Isten jónap,
 93 VII  |               hirdetve a statárium, már most megadom magamat, mert tudom,
 94 VII  |             bánná. Hanem hát tegyen már most annyit értem, ha már annyi
 95 VII  |                 meg. ~Káplár uram öröme most már határtalan volt e jó
 96 VII  |             visszatértek a szekérhez, s most már hatan ültek rajta: elöl
 97 VII  |                hogy idáig elhozott, már most innen majd odábbtalálok
 98 VII  |        asszonynép úgy pártfogolta. ~Már most ebből mi lesz? Ha az öreg
 99 VII  |           várhatna-e attól sikert éppen most, midőn maga is vizsgálat
100 VII  |               ti kedvetekért. Hanem már most idáig vagyok vele. Ebben
101 VII  |          abbahagyott minden védelmet, s most már csupán azon volt, hogy
102 VII  |              szereztem. ~- Jól van. Már most olvassa méltóságod ezt az
103 VII  |           postán. ~- A balga! - Hol van most? ~- Házi fogságban, szobájában. ~-
104 VII  |            erről máskor filippikázzunk; most csak küldje hozzám a leányt. ~-
105 VII  |                   Értesz engem? Az, aki most fogoly, ki fog szabadulni
106 VII  |            megyek. ~- Így, jól van; már most kelj fel és csókolj meg.
107 VIII |              jót, amit te bírsz. No már most ölelj meg, aztán vigyázzatok
108 VIII |      batisztszegélyre. ~Maxenpfutsch úr most térdei közé fogta cilinderét,
109 VIII |       Engedelmeskedék. ~Maxenpfutsch úr most már megfordítva tette térdére
110 VIII |                s azt affektálta, hogy ő most abból olvasni fog. ~- Bogumil
111 VIII |                  tekinte Hermine-re, ki most már letevé a könyvet, s
112 VIII |               Már így helyesen van; már most csak néhány modalitásról
113 VIII |               Ankerschmidt magaviselete most már egészen tisztában áll
114 VIII |                mondá Maxenpfutsch úr, s most már világosságot érzett
115 VIII |                tőle, még nem neki való; most odaadom, s biztosítva vagyunk,
116 VIII |                kertben? ~- Dehogy, azok most téli álmukat alusszák. ~-
117 VIII |                afelől legyen nyugton. Ő most éppen távol van. ~- Távol? ~-
118 VIII |            félni. Kocsirobogás hangzik, most hajt be az udvarra a hintó. ~-
119 VIII |               már magamat is. No missz, most már bátorság és erő. ~-
120 VIII |               én meg visszafordultam, s most itt vagyok. ~Vendelin úr
121 VIII |           ordítá: ~- No, missz Natalie, most már én is elájulok! Az a
122 IX   |             amit álmában továbbgondolt, most folytatá. Egy alacsony ablak
123 IX   |         elégedve nagyon a kis madárral; most már ideje, hogy félretegye
124 IX   |              karabint emelve vállán. ~- Most ide figyelj. Mátul fogva
125 IX   |            anyjának kegyence: és akiért most a könnyelmű, szeleburdi,
126 IX   |            Mondja a jelszót! ~- Gyuszi, most mindjárt pofon ütlek. ~-
127 IX   |                  Missz! Nem látja, hogy most katona vagyok? Teremtette.
128 IX   |             hogy üljön le. Érezte, hogy most ő az, aki rendelkezik.  -
129 IX   |         szörnyűség, ez borzasztó. ~- És most olvassa ön e másik levelet -
130 IX   |               őt menti! ~- Mentem. Mert most már Hermine férje. ~- De
131 IX   |               az oka annak, hogy kegyed most atyja haragját viseli. Óh
132 IX   |                 viseli. Óh az átkozott, most engemet is semmivé tett! ~-
133 IX   |                Eliznek a levelet. ~- És most megbocsát, missz Natalie,
134 IX   |                kis madár és a repkény. ~Most már tudta azt, hogy nagy
135 IX   |       kifáradtak a szaladgálásban; mert most a fő ügyvédi praxis szaladgálásból
136 IX   |                címet adni. ~- S hol van most ez a gazember! - kiálta
137 IX   |           Bécsben. Hanem hát beszéljünk most már önökről. Ez a furfangos
138 IX   |                     Az igaz, hogy ezzel most önöket igen kellemetlen
139 IX   |               Miért? Hát azért, hogy ha most itthon volna, önt a misszel
140 IX   |            nekem is. A jámbor teremtés. Most ez is szerencsétlenné lesz
141 IX   |                elébb meg kell érlelnem. Most hagyjon magamra, s jöjjön
142 IX   |                forint. ~Maxenpfutsch úr most már kevésbé találta visszariasztónak
143 IX   |            szegény; hanem az agaram még most is hű hozzám, s manupropriáját
144 IX   |           szólhatott odakinn valamit, s most meg akarják kísérteni, vajon
145 IX   |                a fejében, hogy hát amit most ez az öregúr elrontott,
146 IX   |         kisasszonyt Grisák úr kapná már most nőül. Ez nem elvetendő terv. ~
147 IX   |       rágyújtani. ~- Ejh, nem akarok én most - dörgött mérgesen a hadastyán; -
148 IX   |                 hogy jól van, jól, csak most már tessék hazamenni. ~Ankerschmidt
149 IX   |              tesz dühösnek lenni, hanem most már tudom. Egy szót se róluk,
150 IX   |               embert szabadított ki. ~- Most már édes leánykám, így vagyunk.
151 IX   |              komoly nagy emberét; s már most becsületszavadra járhatsz,
152 IX   |                 foglak szólítani. S már most láss a házi gond után, mert
153 X    |          megelőzni, az nagy baj; de már most gondoskodni kell felőle,
154 X    |             térítvényt is ad róla. ~Már most aztán Corinna meg lehet
155 X    | hazafi-dicsekedéseit. ~Milyen boldog ez most, hogy négy hétig fogva volt,
156 X    |               hétig fogva volt, s erről most vég nélkül beszélhet. Milyen
157 X    |                 írva kívül a borítékra. Most ez az új rend. ~- Szép rend.
158 X    |              alágyújtani vele. ~- S már most beszéljen, Kampós barátom,
159 X    |                hangzottak a folyosón, s most már Cicke teljes erejéből
160 X    |             számára? ~Az öregúrnak csak most jutott eszébe a levél, mit
161 X    |                  Eddig nem értettem, de most már egészen értem. Olvasd
162 X    |               javára szolgált. ~- Uram, most jövök önnek megköszönni,
163 X    |                látta azt jól. ~- De már most mondja meg ön - szólt a
164 X    |               egy fiatal menyecskének? ~Most már aztán Aladáron volt
165 X    |         szoktattak; mert ennek legalább most hasznát veszem. ~- Hogyan?
166 X    |                 Corinna azt várta, hogy most mindjárt elő fogja hozni
167 X    |                van szakítani. ~- De már most a szerződések? ~- Hiszen
168 XI   |                 szegény asszonyra, akit most hoz a tatár a házhoz. Szép
169 XI   |                bizonyosan agyonhajtotta most az a gazember kocsis. Ha
170 XI   |            lépésben jöttek idáig; aztán most meg sem jártathatja ebben
171 XI   |               mi lelte? Hát miért sírsz most olyan nagyon? No látott
172 XI   |                 a szivárvány. ~- No hát most mondd el, hogy mit akartál
173 XI   |              nem kell rá várni. Hát már most semmi baj sincs? ~- Óh,
174 XI   |            mindig arról álmodik, hogy ő most menyasszony. Beszél suttogva
175 XI   |                  ha meg nem gyógyulnék. Most, hogy beteg vagyok, kíméletből
176 XI   |               látod, hogy mosolyog rád, most is. ~Ankerschmidt éppen
177 XI   |             kedvet mutatott. ~- De csak most kezdte - súgá Hermine Erzsike
178 XI   |            forintot fog tőlem kapni. És most adjon papírt és tollat,
179 XII  |       bosszantott leginkább, hogy adósa most is kabanoszt szí. ~- Kérek
180 XII  |              meg Maxenpfutsch is. ~- És most vége minden értekezésnek;
181 XII  |              vagy asszonyt házamhoz. És most ne is vitatkozzék velem
182 XII  |          egymást. Ön okos ember, én is. Most olyan alkalom van a kezünkben,
183 XII  |               találja mondani, hogy már most nem ád semmit, tessék utána
184 XII  |               előszobába. ~Érezte, hogy most ő a helyzetnek az ura. ~
185 XII  |          feljebb csigázta követeléseit; most már harmincezer forintot
186 XII  |               új tízezeres utalványt, s most már egy metodista komolyságával
187 XII  |                Maxenpfutsch úr még csak most lett harcképessé a nagy
188 XII  |                 vagy negyvenezertől? ~- Most aztán egy szava sincs önnek
189 XII  |              egyszerre két oldalról. ~- Most már nem írom alá - hatvanezer
190 XII  |           mindenki megcsodálta. ~Ő volt most Ankerschmidt gyöngédségének
191 XII  |                beteg lett, elájult, még most sem bírták eszméletre hozni. ~
192 XII  |           fölteszek önről. ~- Hanem már most kínáljon meg egy szivarral,
193 XII  |                doktor itthon van; éppen most kapott egy telegramot. ~
194 XII  |                 negyvenezer forint. Már most fiákereztessen, ahova akar. ~ ~ ~
195 XIII |               azt a részt. ~- De hiszen most új védgátaink vannak. ~-
196 XIII |            megérezni annak, hogy e hang most temetésre vezényel. ~Mikor
197 XIV  |                  Aladár úrfitól kaptunk most egy levelet, mely igen sürgetős;
198 XIV  |          megtettünk minden intézkedést. Most sietnem kell még a tanyákról
199 XIV  |                 sok szép zöld mező, ami most is virágosan, tarkabarkán
200 XIV  |       Garanvölgyi úré, az itt a mérnök; most annak fogadunk szót. Mert
201 XIV  |               annak fogadunk szót. Mert most nagy úr ám a Tisza! S ha
202 XIV  |               ki fanyelével a vízből; - most mindez eltűnt. A malmok
203 XIV  |         emberzajnál, aki mind nem ér rá most a beszédre, midőn a Tisza
204 XIV  |             Tisza. ~- Tehát eszerint mi most mind a két parton egyenlőn
205 XIV  |          hosszúság: négy öl, három láb. Most vegyük az ölmértéket, s
206 XIV  |                takarékosság következése most az, hogy az áradás alul
207 XIV  |              Akkor annál jobb. Különben most csakugyan kevés előnyünk
208 XIV  |                neki mondani, hogy éppen most ment le a hold. ~Az ezüst
209 XIV  |                    Ah, ön fölébredt! ~- Most ment le a hold - szólt Aladár
210 XIV  |               fűzfák kiállnak a vízből. Most mindjárt eléri a fűzfákat. ~-
211 XIV  |            Ankerschmidt kezét. ~- Uram, most jól hallom a harangszót.
212 XIV  |               aligha valót nem mondott. Most nincs önre nézve egy perc
213 XIV  |                   Egyetlen leánya tölté most be lelkét, ki most egyedül
214 XIV  |                tölté most be lelkét, ki most egyedül van a vészfenyegette
215 XIV  |                semmivé legyen, hogy ami most boldogság és poézis, az
216 XIV  |             méltóságos uram, ez a patak most visszafelé folyik. ~Ankerschmidt
217 XIV  |              fordult irányban haladna. ~Most már figyelmesebb kezdett
218 XIV  |         szerencsésen átgázoltak rajta. ~Most dombos hely következett,
219 XIV  |        ugyanazon az úton, amelyen jött. Most már a virágos kórók az út
220 XIV  |                iszap alá voltak gyűrve; most már a kocsiderékig érő pocséta
221 XIV  |             kellett belőle kimenekülni; most már a gazdag árpavetésnek
222 XIV  |                 el a kövér mezőket, ott most vízszíntől visszatükrözve
223 XIV  |                arra gondolt, hogy talán most az ő gyermeke is így áll
224 XIV  |              segíthetett volna a bajon, most aztán az a büntetése, hogy
225 XIV  |             visszatért hozzá Aladár. ~- Most már rendelkezésére állok,
226 XIV  |               kicsit úsztunk is. ~- Már most a kocsit jó lesz Szolnok
227 XIV  |         kápráztató tengert. Csakhogy az most ezúttal igazi tenger volt. ~
228 XIV  |                saját gondjára térve. ~- Most délre jár, a jegenyés erdő
229 XIV  |          szabadulást? ~- Bizonyosan még most is várják, mert ezen a környéken
230 XIV  |                átszakasztott út töltése most már mind a két oldalán sík
231 XIV  |                Aladár a parthoz érve. - Most már csak rendet kell tartani,
232 XIV  |            várfogoly voltam, restellnék most megint alsóbb fokozatú fegyencházi
233 XIV  |                 eltöltöttünk itten, azt most éjszakával kell helyrepótolnunk. ~-
234 XIV  |                 ki a kezemből. Különben most már könnyebb munkánk lesz,
235 XIV  |       sebesebben haladt, mint délelőtt, most már nem tiszta, átlátszó
236 XIV  |              eltölti, s éppen úgy látja most Ankerschmidt a csónakban
237 XIV  |               lármázott Kampós uram, ki most észrevevé, milyen rettenetes
238 XIV  |                No Kampós, mit csinálnak most Ankerschmidték? Azok nem
239 XIV  |               téren. Az ősi vert falnak most tűnt ki a haszna; olyan
240 XV   |            válni. Máskor is az volt, de most duplán. ~- Csak azt az egyet
241 XV   |                   Aladár látva, hogy ez most mindjárt veszedelmes dolgokat
242 XV   |              alszik a köpenyem zsebében most is - szólt Aladár. - Menjen
243 XV   |               ház alá, abba elbújt, már most az ott el fog szaporodni,
244 XV   |             Gondold meg, leánykám, hogy most magunk is vendégek vagyunk,
245 XV   |              bohóságra? ~- Óh igen, még most is megvan nálam a levél,
246 XV   |          amennyire szükségem van. ~- És most azért el akarod hagyni a
247 XV   |          kenyeret. Ezek gazdagok. Ha én most itt maradok, ahol nem őrajtuk
248 XV   |                   Mit használhat ön ott most? - kérdé tőle Ankerschmidt,
249 XV   |                 az. ~- Ez a csomó, amit most kötöttem? Ez arra emlékeztet,
250 XV   |     széttekintve a sík víz felett. - És most elmondhatjuk, ifjú barátom,
251 XV   |                    Az enyém nem sántít. Most én sem juthatok a földemhez,
252 XV   |                 nincs az nem kell! - És most egyszerre kapsz egy darab
253 XV   |               keresztülcsurgott az eső. Most ezt a "prérit" átveszed;
254 XV   |                 háromszázezer forintot, most is megér kettőt. Van rajta
255 XV   |               henye embert. ~- Ez a ház most nemcsak nagybátyjáé, ez
256 XV   |           nemcsak nagybátyjáé, ez a ház most a mienk is. Igaz ez, vagy
257 XV   |                 bianco. Mi az? ~Erzsike most elereszté Aladár kezét,
258 XV   |                örülve a jó kezdetnek, s most már azon tűzben játszottak
259 XV   |             túltesz minden gyémánton. - Most már bánom, hogy nem kértem -
260 XV   |              odafeküdt kedvese karjára. Most derült fel egyszerre a derék
261 XV   |             menyasszonyához, hogy annak most mindjárt kezet csókol; de
262 XVI  |                biz az ócska kastély még most is áll. ~A tetejével ugyan
263 XVI  |        összeroskadt, s az ócska ház még most is dacol az elemekkel, tanúságot
264 XVI  |              mondtam, hogy nincsen ára. Most már engedékenyebb vagyok.
265 XVI  |             önnek lesz egy kis szüksége most, mert addig, amíg úri kastélyát
266 XVI  |         státuspapírokban feküdt, azokat most kénytelen vagyok vásárra
267 XVI  |                     Annál több ok, hogy most nálam legyen. ~- Lássa ön -
268 XVI  |              ismét visszaszolgáltattak, most is ott állt az íróasztalon.
269 XVI  |                 lehetett az. ~- Sőt még most is nagyon szereti. ~- Azt
270 XVII |            volna össze. ~Nem törődött ő most egyébbel, mint hogy leánya
271 XVII |               testvérek voltak. ~De már most melyik volt hát az igazi
272 XVIII|                jól van, hanem erről már most eleve értesíteni kell az
273 XVIII|              Aladárral rég szakítottam, most tudatom, hogy a táblabírónak
274 XVIII|              egy régi császári főtiszt, most magyar földesúr; egy ügyvéd,
275 XVIII|                nem kell beszélni róla. ~Most már érthető volt, hogy miért
276 XVIII|            idején ily hidegen elárult. ~Most is hallani vélte hangját,
277 XVIII|                 kvartettből felismerné; most is képzelte őt maga mellett
278 XVIII|              ártson az esti szellő. ~És most egyedül ő volt az, aki levelét
279 XVIII|                 S milyen boldog lehetne most az ő oldalán, ha tudott
280 XVIII|                  S milyen szerencsétlen most, amidőn senkije sincs, akire
281 XVIII|                 utolsó ütés kőszívére. ~Most már nem gondolkodott többé
282 XIX  |              megígérte nekünk, hogy már most örökké fog tartani; mi kivettük
283 XIX  |               tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. Csak
284 XIX  |           időszakát: a vallásszabadság; most a rettenetes újítók e végső
285 Uto  |             Hogy a tollat ne hordozzák. Most a tollat kettő szedi, Amsli