Fezejet

  1 V    |                már a befogott Garanvölgyi Aladár ügyében? ~- Óh igen. Minden
  2 V    |                   abban, hogy Garanvölgyi Aladár úr mindvégig kiülje a büntetését? ~-
  3 V    |            működöm. E szerint Garanvölgyi Aladár nem jut a kibocsátandók
  4 VI   |                  fiatal ember Garanvölgyi Aladár. ~Az öreg Garanvölgyi Ádám
  5 VI   |            Egyszóval meg kell akadályozni Aladár megkegyelmeztetését. ~Hiszen
  6 VI   |              keresztülvitte, hogy engemet Aladár öccsével eljegyezzen. Pedig
  7 VI   |                   sok bajába került, mert Aladár megholt férjemnek közel
  8 VI   |                  ami az enyim, az az övé. Aladár könnyelmű ember volt, könnyen
  9 VI   |                  volna, kiütött a háború; Aladár egy ízben elment a vörös
 10 VI   |                 hivatalosan: "Garanvölgyi Aladár, kinek tartózkodási helye
 11 VI   |               tudjuk, hol van Garanvölgyi Aladár. ~- Nem tartozunk tudni.
 12 VI   |               sokkal jobban kímélve látom Aladár urat az én ajánlatom által.
 13 VI   |                  érte. A neve Garanvölgyi Aladár. Annak a Garanvölgyi Ádámnak
 14 VI   |                elfeledjük. Én Garanvölgyi Aladár urat nem ismerem most, nem
 15 VI   |                  Akarom, hogy Garanvölgyi Aladár otthon legyen, aztán semmi
 16 VI   |                   hónap múlva Garanvölgyi Aladár itt lesz nagysád lábainál. ~
 17 VII  |          Bräuhäusel úr. ~- Ez Garanvölgyi Aladár, Garanvölgyi Ádám úr fogadott
 18 VII  |             micsoda levelek ezek? ~- Azok Aladár úrfi levelei, miket minden
 19 IX   |             ötödik évet tölti Garanvölgyi Aladár e nagy akadémiában. ~Szobája
 20 IX   |             órában csörömpöltek a kulcsok Aladár hármas záraiban, s eléje
 21 IX   |                   közé. ~- Ön Garanvölgyi Aladár? - kérdé Ankerschmidt katonás
 22 IX   |                  Ankerschmidt a foglyot. ~Aladár vállat vonított, s elkezdett
 23 IX   |           vártoronyban délre harangoztak; Aladár egészséges életműszereit
 24 IX   |                  van, amit ételnek hínak. Aladár pedig azt, lett légyen akármi,
 25 IX   |                   megfogva egyik karját. ~Aladár fölnézett rá, s meg sem
 26 IX   |                föl hamar! ~- Uram - szólt Aladár, humoros pedantsággal -,
 27 IX   |                   sietve a kardját. Addig Aladár fel sem kelt előtte. ~Mikor
 28 IX   |                  volt kötve kardja, akkor Aladár is leszállt a fekhelyéről. ~-
 29 IX   |                 kell megjelennem? - kérdé Aladár, azokra a bizonyos karperecekre
 30 IX   |                    menjünk. Várnak ránk. ~Aladár vállat vonított. ~- Elég
 31 IX   |             fényes egyenruhás urak között Aladár. ~A várkormányzó eléje ment,
 32 IX   |                rajta, hogy ön elfogadta. ~Aladár nagy lélegzetet vett; azt
 33 IX   |                  meg tudnék én tanítani. ~Aladár egészen meg volt felőle
 34 IX   |                  a nőírást és észjárást. ~Aladár elgondolkozott, ki lehetett
 35 IX   |            haragos ember lehet! - gondolá Aladár; de azért lelkébe vésve
 36 IX   |                     No, tehát Garanvölgyi Aladár kiszabadult. ~Doktor Grisáknak
 37 X    |                    Corinna azt hivé, hogy Aladár ezóta már otthon van. Nem
 38 X    |          Ankerschmidt megjöhetett Pestre, Aladár bizonyosan otthon van már
 39 X    |             azokat írta. ~"Kedves barátom Aladár! ~Vigyázz magadra, hogy
 40 X    | nyomtatás-betűkkel odarajzolta a címlapra Aladár nevét és lakását, s rábízta
 41 X    |               Garanvölgyi úrnak, amennyit Aladár hét évi terhes dolgairól
 42 X    |               tisztelettel". Már pedig ha Aladár úrnak írna, akkor csak azt
 43 X    |               három felkiáltójellel. - No Aladár úrnak csak nem írhatja valaki
 44 X    |                 für die reifere Jugend"? ~Aladár agara ezalatt ott feküdt
 45 X    |                     Az volt - Garanvölgyi Aladár. ~Nem ahogy a színpadon
 46 X    |                  hallotta még? Megjött az Aladár úrfi!" Így kerüli meg az
 47 X    |                 Tudtam én, hogy megjön ma Aladár úrfi! - szólt ott nagy triumfussal. -
 48 X    |                  az öreg Garanvölgyi, míg Aladár szívélyesen nyújtá kezét
 49 X    |                   fekteté szép okos fejét Aladár térdére. - Pedig azért is
 50 X    |                  Hát nem hoztam-e levelet Aladár úr számára? ~Az öregúrnak
 51 X    |                   értem. Olvasd el csak. ~Aladár végigolvasta a levelet,
 52 X    |              házassági szerződés? - kérdé Aladár. ~- Híven megvan. ~- Küldjük
 53 X    |               Garanvölgyi házánál; másnap Aladár azzal lepé meg nagybátyját,
 54 X    |               adnom. ~- Annyival inkább. ~Aladár csodálta nagybátyjánál ez
 55 X    |              Ankerschmidt lovag tudta már Aladár megérkeztét, s sejtette,
 56 X    |              kastélyból, ha itthon lesz-e Aladár számára a lovag úr. ~Ezen
 57 X    |               egymást. ~Helyesen is; mert Aladár, amióta a szabad levegő
 58 X    |                    Ah nem - szólt nevetve Aladár. - Ne gondolja ön, hogy
 59 X    |               Elmúlt dolog az már - szólt Aladár könnyű vérrel. ~- Csak nem
 60 X    |           vacantiában van-e, vagy nincs. ~Aladár mosolyogva fogadta a tréfát. ~-
 61 X    |                   hogy "viszontlátásig". ~Aladár gondolta magában, midőn
 62 X    |                találkozás végbement, mert Aladár nagy veszedelemből szabadult
 63 X    |          következés majd igazolni fogja. ~Aladár másnap bement Pestre, s
 64 X    |                 idegeit nagyon meghatotta Aladár látása. ~- Ah! Ön az? -
 65 X    |              vagyok. Minden úgy hat rám. ~Aladár kérte szépen, hogy csak
 66 X    |                  az iróniát. - Higgye el, Aladár, hogy valahányszor leültem
 67 X    |                  mindjárt elő fogja hozni Aladár azon régi viszonyukat, melyek
 68 X    |             vessen a kérői merényletnek. ~Aladár azonban nem hozta azt elő. ~
 69 X    |          panaszkodni, akkor felkerekedett Aladár; szívélyesen tanácsolta
 70 X    |                Corinna kapott Aladártól. ~Aladár megnyugodhatott felőle,
 71 X    |               terhére lenni, uram - szólt Aladár a jogtudorhoz. - Nekem egy
 72 X    |                székéről s meghajtva magát Aladár előtt. - Ön valóban nemes
 73 X    |                  Ön valóban nemes ember. ~Aladár vállat vonított. ~- Azért,
 74 X    |                  szerződés példányát, mit Aladár átadott, nyájasan mosolyogva
 75 X    |                 kezéből azt, ami a másé. ~Aladár nagyot nevetett e beszédnek,
 76 XIII |              Nagyságos uram, a tekintetes Aladár úrfi köszöntésével jövök. ~-
 77 XIII |                    Tetszik tudni, hogy az Aladár úrfi indzsellér... ~- Tudom. ~-
 78 XIII |                  számára, s tudtára esett Aladár úrfinak, hogy a patak mentében
 79 XIV  |                Engedelmet, méltóságos úr, Aladár úrfitól kaptunk most egy
 80 XIV  |                nem igaz. ~- Micsoda? Hogy Aladár úrfi ne mondana igazat? -
 81 XIV  |                van, azért mégis megmondja Aladár úrfi, hány lábbal fekszik
 82 XIV  |             magasabban a tenger színénél. Aladár úrfi kitanult mérnök, kérem
 83 XIV  |                   hát akkor az lesz; mert Aladár úrfi azt érti. ~Doktor Grisák
 84 XIV  |       megmagyaráznak helyettem. ~E szóval Aladár mintegy négy-öt cölöphöz
 85 XIV  |                   az ellenség - felelt rá Aladár. ~- És közös a féltenivaló. ~-
 86 XIV  |                 felváltva fognak őrködni. Aladár, mint a fáradtabb rész,
 87 XIV  |              reggelig ismét az virraszt. ~Aladár köszönettel fogadta az ajánlatot,
 88 XIV  |               Most ment le a hold - szólt Aladár a még fénylő égre mutatva,
 89 XIV  |             Gonosz alvó volna az - felelt Aladár -, aki meg nem érezné álmában
 90 XIV  |               miatt - monda Ankerschmidt, Aladár elhagyott fekhelyére leheveredve. -
 91 XIV  |                 fel a távoli harangszót? ~Aladár azonban nem nyugodott, hanem
 92 XIV  |                   vagy? Hová? - kiálta rá Aladár fegyverét lövésre emelve. ~
 93 XIV  |               Átszakították? - kiálta fel Aladár a düh és kétségbeesés hangján. ~-
 94 XIV  |                      Megállj! - kiálta rá Aladár. - Fordulj ide: köss ki
 95 XIV  |               volna minden rálövöldözés. ~Aladár neszelve fogá meg Ankerschmidt
 96 XIV  |             nézett mindaddig, míg egyszer Aladár visszatekintett, s kezével
 97 XIV  |                  nem volt ott egyéb, mint Aladár és mérnöki segédmunkásai
 98 XIV  |                 menekült, amerre látott. ~Aladár nagy munkában volt; alig
 99 XIV  |             dereglyék csoportja nemsokára Aladár rendeletére minden irányban
100 XIV  |                Nemsokára visszatért hozzá Aladár. ~- Most már rendelkezésére
101 XIV  |           meglátta. ~- Úgy hiszem - szólt Aladár -, hogy mi mind a ketten
102 XIV  |                   tele volt két emberrel; Aladár kezébe vette a csáklyát,
103 XIV  |             szemközt megyünk neki - szólt Aladár, erősen feszítve a lapátot. ~-
104 XIV  |                 kárvallott ürge egyenesen Aladár csónaka felé tartott; amint
105 XIV  |                  megmentőinek néz - szólt Aladár mosolyogva, s azzal nyugalomba
106 XIV  |                  nézett bennünket - szólt Aladár, s azután kivette zsebkendőjét,
107 XIV  |              itthon találja magát - szólt Aladár, túlsó oldalra fordítva
108 XIV  |                 éhes. - Azzal előkeresett Aladár zsebéből egy darab kenyeret -
109 XIV  |                  a sátorba vissza, melyet Aladár odavetett zsebkendője képezett
110 XIV  |                   veszélyben forgó néphez Aladár, hogy szavait megérthették,
111 XIV  |                segíteni magunkon! - szólt Aladár, közelebb húzva csónakát. -
112 XIV  |                       Az még jobb lesz. - Aladár nem is vesztegetett több
113 XIV  |                 legmarkosabb legényt, kit Aladár legelőbb szállítson az erdőig. ~
114 XIV  |         visszatérni. ~Visszajövet kérdezé Aladár Ankerschmidttől, hogy viseli
115 XIV  |              múlva megint átjött a ladik, Aladár folytatá beszédét addig,
116 XIV  |                  lehetett belőle tákolni. Aladár azt is megmutatta, hogyan
117 XIV  |             látásra. ~- Atyafiak! - szólt Aladár a parthoz érve. - Most már
118 XIV  |              hányban a nagy árvíz után!" ~Aladár és Ankerschmidt e kérdésnél
119 XIV  |          kérdésnél már a csónakban ültek, Aladár megnyomta útitársa lábát,
120 XIV  |             tisztesség nem esik mondván. ~Aladár pedig a vízbe nyomta a lapátot,
121 XIV  |                nap jól lehaladt már, mire Aladár jelezte, hogy a falu tornya
122 XIV  |                 síkság optikája csalárd. ~Aladár tanácsolá Ankerschmidtnek,
123 XIV  |               összeomlott kastély képét. ~Aladár látta ezt már, oly messziről,
124 XIV  |           homlokzat romjai is kitűntek, s Aladár örült nagyon, hogy egyik
125 XIV  |             alakja, az nem omlott össze. ~Aladár kétszeres igyekezettel feszíté
126 XIV  |            kiáltások hangjai töredeztek. ~Aladár aggodalmas sietséggel evezett
127 XIV  |       holdvilágnál épp oly hamar ráismert Aladár a másik csónakosban Kampósra,
128 XIV  |                 ne kiabáljon... - dörmögé Aladár a házsorba igyekezve jutni. ~
129 XIV  |                kiálta fel: "Leányom!" ~Ha Aladár jókor meg nem ragadja, a
130 XIV  |                 tőle telhető tudományával Aladár lélekvesztőjéhez csáklyázni,
131 XIV  |                   a csónakot előre küldte Aladár úrfi!) "Majd én magam kormányzok!" -
132 XV   |               múlva készen leszek - szólt Aladár, s az ismerős szoba kulcsát
133 XV   |                  tudja, hogy otthon van. ~Aladár, míg bátyja házánál hagyott
134 XV   |                 Sie sich, mein Fräulein? ~Aladár semmi rosszat sem kívánt
135 XV   |                   is. ~Az öregúr megrázta Aladár vállát, s azt dörmögé neki: ~-
136 XV   |              Lehetett akkor - súgá vissza Aladár. ~Ezzel az ebédlő felé siettek,
137 XV   |                amint e percben Erzsike és Aladár egymással egyszerre szemközt
138 XV   |                   az egyet sajnálom, hogy Aladár úrfi nem volt itthon a veszedelemkor. ~-
139 XV   |                    Hiszen mink öregek... ~Aladár látva, hogy ez most mindjárt
140 XV   |                   túl - egy ürgét - szólt Aladár mosolyogva. ~- Ah! Óh! -
141 XV   |                  zsebében most is - szólt Aladár. - Menjen Kampós úr, hozza
142 XV   |            találom. ~- No lássa - biztatá Aladár -, a kisasszony szeretné
143 XV   |                 érte megyek magam - szólt Aladár, és rögtön felugrott az
144 XV   |                   kabátom ujjában - szólt Aladár, s elővette az ott magát
145 XV   |               szép fekete szemei vannak! ~Aladár aztán odavitte hozzá a kis
146 XV   |           bizalmas kicsi állat lassankint Aladár kezéről a cirógató kézre
147 XV   |             tekinte a játékos vadállatra; Aladár is gyönyörködve nézett oda:
148 XV   |                     Mi volt az? - kérdezé Aladár, Erzsikére tekintve. ~-
149 XV   |               tudtak a többiek: azt, hogy Aladár e levél írásáról rá fog
150 XV   |           folyamodást látta már valahol. ~Aladár minden csepp vérét szívéhez
151 XV   |              mindenki szobájába sietett. ~Aladár éjszakai nyugalmáról ugyan
152 XV   |             veszélyeztette a töltéseket. ~Aladár rögtön intézkedett, hogy
153 XV   |             Aladárnak Ankerschmidtékkel. ~Aladár, minthogy szökve nem mehetett
154 XV   |                   találna még vele lőni. ~Aladár körülhordta a csónakot ezúttal
155 XV   |           útitársától az illetlen szóért. Aladár biztatta, hogy csak tessék,
156 XV   |                   kötött, mely alkalommal Aladár észrevevé, hogy ugyanannak
157 XV   |                 tengerből, ottan kikötött Aladár. ~A domb árpával volt benőve,
158 XV   |                állítá, hogy Garanvölgyié, Aladár Ankerschmidtének mondta. ~-
159 XV   |                marok árpát leszakasztott; Aladár is leszedett kilenc szálat,
160 XV   |               kapni elkobzott jószágait. ~Aladár fejében egy gondolat szikrája
161 XV   |             Ankerschmidt észrevette, hogy Aladár előtt többet talált elárulni,
162 XV   |                    amik önnek nincsenek. ~Aladár megköszönte a tanítást,
163 XV   |                   a birtok öröme volt az; Aladár, mint minden igaz gavallér,
164 XV   |                  nem sepri mindnyájukat. ~Aladár visszatértiben nem találta
165 XV   |                  ár két hüvelyket apadt. ~Aladár nem örült már annak, s még
166 XV   |                   kijött atyja elé, kinek Aladár megmentett paripáit mutogatta
167 XV   |                  téve egymás mellett volt Aladár kalapja az árpabokrétával
168 XV   |               atyjához távozott, s azután Aladár is csak felkereste nagybátyját,
169 XV   |         imakönyvében, a rózsabimbót pedig Aladár tárcájában lehet megtalálni. ~
170 XV   |                  lehet megtalálni. ~Amint Aladár egyedül maradhatott nagybátyjával,
171 XV   |                 az itt a főkérdés - szólt Aladár vállat vonítva. ~Persze,
172 XV   |                   maga is. Úgy olvasott ő Aladár lelkében, mint a kinyitott
173 XV   |               mint a kinyitott könyvben. ~Aladár aznap ott maradt, hova is
174 XV   |               azonban már maga is átlátta Aladár, hogy miután kimondá, hogy
175 XV   |             Reggel fel is neszezett jókor Aladár; térképeit, műszereit összekapcsolta,
176 XV   |                  azután is ráérsz tőlem. ~Aladár alkalmasint eltéveszté az
177 XV   |                    Erzsike most elereszté Aladár kezét, s hátrahúzta magát
178 XV   |                  egy hetet. ~- Jó - szólt Aladár. - Tehát itt maradok egy
179 XV   |                 itt egy hónapig. ~Már itt Aladár érezte, hogy a kémjáratból
180 XV   |                  Bizony örökre - viszonza Aladár kebléhez ölelve gyengéden
181 XV   |                  lányka még kezében tartá Aladár jobbját, midőn az ifjú őt
182 XV   |           kisiklott öleléséből, s mielőtt Aladár sejthette volna gondolatát,
183 XV   |                uram". ~Tehette már azután Aladár, hogy visszacsókolja a kedves
184 XV   |                  meglepetve, midőn leánya Aladár karján lépett be hozzá. ~-
185 XV   |              szólt az öreg, kezét nyújtva Aladár elé, s midőn ezt megfogta,
186 XV   |          gyöngéden súgá: "Kedves fiam. " ~Aladár nem szólt semmit; nem volt
187 XV   |                 nem írtak vezércikkeket. ~Aladár egészen ottfelejtette magát
188 XV   |                  beszédes ajkakra tekinte Aladár, és arra gondolt, hogy e
189 XV   |                 nem megyek sehova - szólt Aladár, bátyja elé vezetve piruló
190 XV   |                  Nem bánom én már - szólt Aladár, ki a zajra eléje sietett -,
191 XV   |             jókedvűen kacagva tette kezét Aladár vállára, s arcával odafeküdt
192 XV   |                hogy mindkét kezét eldugta Aladár karja alá, s nagy leckét
193 XV   |                 nekik kezet csókoljanak. ~Aladár szerette volna a kedves
194 XV   |              általános pártolásra talált. Aladár lélekvesztőjét is a vízre
195 XV   |                   Merre evezzünk? - kérdé Aladár. ~- A régi kastély felé -
196 XV   |                   válaszolt Garanvölgyi. ~Aladár igen rosszul tudott irányt
197 XVI  |              értek, melyben Bräuhäusel úr Aladár arcképét meglelé. - Évek
198 XVI  |                   ráismert, s arra vezeté Aladár figyelmét. ~- Nézze ön,
199 XVI  |                 érte? ~- Nem érdekelnek. (Aladár nem gondolt egyebet, mint
200 XVI  |                  kedvesebb még, mint én. ~Aladár nyugodtan tette szívére
201 XVI  |                 legyen tanúja annak, amit Aladár nekem e percben fogadott. ~-
202 XVI  |                     S te megígérted azt? ~Aladár patetikus arccal készült
203 XVI  |          szekrénykét, melynek felső lapja Aladár arcképe volt, és alatta
204 XVI  |                  Ezeket én írtam hozzád. ~Aladár azt akarta válaszolni, hogy
205 XVI  |              amint látta, hogy telnek meg Aladár szemei könnyel, egyszerre
206 XVI  |                 annyiszor vétett ellene. ~Aladár az első levél olvasta után
207 XVII |         Ankerschmidt lovag és Garanvölgyi Aladár urak; azok bizonyítani fognak
208 XVII |                     Sem Ankerschmidt, sem Aladár nem tudott bővebb felvilágosítást
209 XVIII|                  Bécsben lakott. Mindjárt Aladár szabaddáléte után elköltözött
210 XVIII|                említtetni Grisáktól, hogy Aladár vissza fogja kapni jószágait. ~
211 XVIII|                  Tehát eszerint: ~"Kedves Aladár! ~Vannak az életben félreértések,
212 XVIII|                  És végül Ankerschmidt és Aladár levelei egyszerűen megcseréltettek. ~
213 XVIII|                iparkodik visszacsábítani; Aladár pedig mulassa magát azzal,
214 XVIII|                     Azután sebtén feltöré Aladár levelét. Abból is hozzá
215 XVIII|               saját levele fordult ki, de Aladár olyan jó volt, hogy semmi
216 XVIII|               megsértsenek. Ez bizonyosan Aladár ötlete, mert ő gonosz szívű
217 XVIII|             honfitársainknak, Garanvölgyi Aladár, e napokban jegyzé el Ankerschmidt
218 XIX  |          Garanvölgyi legyen a képviselő. ~Aladár váltig csitította, hogy