Fezejet

  1 I   |        megállni. ~- De megengedjen, uram, ez furcsa... - szólt közbe
  2 I   |          fájni. ~- De megbocsásson, uram, én bámulom... - szabadkozék
  3 I   |             ez. Talán métely? ~- De uram, ön úgy látszik, hogy csalódásban
  4 I   |      hívattam. ~- De, megbocsásson, uram. ~- Jó, jó, hiszen én nem
  5 I   |       hozott kegyed juholtót? ~- De uram! - kiálta föl végre egész
  6 I   |                Bocsánat, méltóságos uram! ~- Óh, az sem vagyok. ~-
  7 I   |       sógorasszonyától. ~- De iszen uram, az a jószág az enyim. Tőlem
  8 I   |               Ezt én mind elhiszem, uram, elhiszem, önnek egy szavára.
  9 I   |          konvinkálva érzé magát. ~- Uram. Ön nagy ember. Önnek igaza
 10 I   |        szárazon rendreutasítani. ~- Uram, meg lehet ön győződve,
 11 I   |           helyre van ütve benne? ~- Uram - vágott közbe doktor Grisák -,
 12 I   |             Ez az én dolgozószobám, uram - szólt nyájas mosolygással
 13 I   |          szemben. ~- Tehát röviden, uram. Kliensem, lovag Ankerschmidt,
 14 I   |                 Nos hát mit gondol, uram, mennyiért mondom fel a
 15 I   |                Tizenkétezer forint, uram, nagyon szép pénz. ~- S
 16 I   |         doktor. ~- Essünk át rajta, uram, nekem meg van engedve,
 17 I   |           sürgetős volt. ~- De hát, uram, mondja ön meg maga, mi
 18 I   |          egyezkedési alapul? ~- Jó, uram, megmondom. Tehát utolsó
 19 II  |            azt mondani: "Megjöttem, uram, mivel tartozom? Fizetek." ~
 20 II  |      pszeudoklasszikusokat. ~Kampós uram olyan képet csinált, mint
 21 II  |         neki úti költségül. ~Kampós uram úgy érzé, mintha jobb lába
 22 II  |             kedéllyel lépett Kampós uram a "csendillá" ajtajába,
 23 II  |       maradt volna az fenn. ~- Nos, uram, mi jó hozta önt ismét vissza
 24 II  |       amivel meg akarja sérteni. ~- Uram. Én százszor engedelmet
 25 II  |     bujdosom! ~És elrohant. ~Kampós uram úgy érzé magát, mint egy
 26 III |            szókat kell rebegnie: ~- Uram, én egy üldözött szerencsétlen
 27 III |             kényszerítve harcoltam, uram; ez legnagyobb büszkeségem.
 28 III |              Nemes szívre mutat. ~- Uram! - kiálta fel indulatosan
 29 III |             ugrott fel helyéről. ~- Uram, ne folytassa tovább. Amit
 30 III |     Jólszületett Garanvölgyi úrnak. Uram! Sietek önt tudósítani,
 31 III |           felszökve a pamlagról. ~- Uram, lovag úr, ez túlmegy minden
 32 IV  |             szemtül szembe. ~- Nem, uram - szólt Garanvölgyi -, én
 33 IV  |           én nem tagadom el. ~- Hja uram, e szót, "szabad", én políciaellenes
 34 IV  |         fejébe tódulni a vér. ~- De uram, ön maga is katona volt,
 35 IV  |          mondja meg nagyon tisztelt uram, miben és mi által találja
 36 IV  |    megsértve részemről? ~- Igen. Ön uram ma egy levelet kapott, melyet
 37 IV  |               elfelejtettem. ~- Ah, uram, ez nagyon erős! - kiálta
 38 IV  |                Nagyságos és vitézlő uram; igen-igen nagy dolgokat
 39 IV  |         tudtam e bánatot felejteni. Uram, én elfelejtettem, amit
 40 IV  |         kéziratát ismertem meg. Ön, uram, természetesnek fogja találni,
 41 IV  |          borítékjába. ~- Megengedi, uram, hogy megtartsam e levelet? ~
 42 IV  |            Ez bolond dolog ugyebár, uram? ~Garanvölgyi csendesen
 43 IV  |         tervez ellene. ~- Nagyságos uram; kérem csak egy pillanatra.
 44 IV  |         nyulat lőjön aztán. ~Kampós uram azt sem tudta, hogy ébren
 45 IV  |             sincs rajta, azt Kampós uram összevissza törülgette kabátja
 46 IV  |            hogy midőn elment Kampós uram ablaka előtt, nagy diadallal
 47 IV  |         hitték odakünn, hogy Kampós uram valakinek kigázolja a lelkét
 48 IV  |         küzdőket egymástól. ~Kampós uram meg nem zavarodva emelé
 49 V   |             meg Garanvölgyit Kampós uram, egy nyári délután izzadtan
 50 V   |     sorjában jönne. ~- Hát nemzetes uram. Én meg a pajtásaim innen
 51 V   |            a tekintetes Garanvölgyi uram ő kegyelme repceejét, szombatyig
 52 V   |       praeliminariáit, de inspektor uram nem vette tovább tréfára
 53 V   |           igazgatóhoz: ~- Kegyelmes uram, ez a masina olyan jó masina,
 54 V   |            benne. ~- Kedves barátom uram, itt hiba van. ~- Mi lehetne
 55 V   |             Mit gondol a méltóságos uram? Hiszen rettenetes csúnya
 56 V   |         uraknál. Becsület dolga ez, uram. Isten megáldj! ~Teringettét!
 57 V   |             Alászolgája, méltóságos uram. Ugyan meleg időnk van. ~-
 58 V   |      valamit mást is, de azt Kampós uram elhallgatta. ~Ankerschmidt
 59 V   |          idő is, igazat adva Kampós uram térdének, és megérkezett
 60 V   |        hogyan jut hozzájuk. ~Kampós uram mosolyogva töltött pipára.
 61 VI  |          lélegzettel mondá neki: ~- Uram, mielőtt önt ismertem volna,
 62 VII |            szokott oda jönni Kampós uram, egy csomó kulccsal; felnyitogatta
 63 VII |       Straff, amint megsejté Kampós uram közeledtét, utána osont,
 64 VII |           volt, annyi igaz. ~Kampós uram egy kis kulcsot vett elő
 65 VII |            benne lenni, mert Kampós uram sokáig nézeget a szekrénybe,
 66 VII |        istállóba - felelt rá Kampós uram ártatlanul. ~- Mit keres
 67 VII |            amice - inte neki Kampós uram, kinek végtelen kedve volt
 68 VII |       Bräuhäusel úr, közepén Kampós uram a didergő Mikucsekkel, körös-körül
 69 VII |            kastély elé érve, Kampós uram hivatalosan felszólíttaték,
 70 VII |             a zárt ajtókat. ~Kampós uram engedelmeskedett a hatósági
 71 VII |            lábtyűje torkán. ~Kampós uram, két legény közé fogva,
 72 VII |          azon a helyen, ahol Kampós uram állt az ászokgerendán, gyorsan
 73 VII |             Itt van valami. ~Kampós uram maga is kíváncsi volt megtudni,
 74 VII |              Mit jelent ez? ~Kampós uram csak hallgatott. Nem kérdezték.
 75 VII |            gráciára, hogy ha Kampós uram kérezkedni fog, hogy már
 76 VII |          falatot is legyűré, Kampós uram nagy lelki nyugalommal ismét
 77 VII |         ócska levélhalmazt. ~Kampós uram, amint e veszedelmes vállalkozást
 78 VII |         asztalra. ~Mikor már Kampós uram látta, hogy de most mindjárt
 79 VII |       perctől fogva fogoly. ~Kampós uram egy cseppet sem volt megrémülve;
 80 VII |          szólt szelíd daccal Kampós uram. - Gyalog menjünk-e, vagy
 81 VII |             volna kifelé, ha Kampós uram egy szerény ellenvetéssel
 82 VII |             ezen leveleket? ~Kampós uram vállat vonított elmosolyodva. ~-
 83 VII |          másképpen nem lehet. Az én uram pedig azt mondá, hogy ő
 84 VII |       komolyan sarkára állva Kampós uram ellen. - Ha az urak bolondok,
 85 VII |            E cifra mondásból Kampós uram annyit értett, hogy: ~-
 86 VII |           nézzünk egy percre Kampós uram után. Ráértünk addig, amíg
 87 VII | beszállítani a székvárosba. ~Kampós uram csendesen pipázva hallgatá
 88 VII |      zsoldot kellene húzni. ~Kampós uram nem szólt bele a beszédbe. ~-
 89 VII |            hangon a káplár. ~Kampós uram értette a kérdést. ~- Van
 90 VII |           értek a szekérrel, káplár uram széttekintett, senkit sem
 91 VII |            is azokból való. ~Káplár uram előtt gyanúsnak tetszett
 92 VII |          van a fejemre téve, káplár uram? ~- Halva kétszáz, élve
 93 VII |            forint. ~- No hát káplár uram, ötszáz forint nyomja a
 94 VII |             egy forint. Ugye káplár uram, azt az egy forintot nem
 95 VII |            percenttel. ~- No káplár uram, igyék hát ebből kegyelmed
 96 VII |           akkor itassa meg. ~Káplár uram öröme most már határtalan
 97 VII |       szédítene? ~Minélfogva káplár uram nemcsak a kulacsba töltetett
 98 VII |            a hátulsó ülésben Kampós uram és a káplár. ~A kocsis lovai
 99 VII |               Károg a holló, káplár uram! - dünnyögé Szemes Miska;
100 VII |       dünnyögé Szemes Miska; káplár uram pedig nem felelt rá, hanem
101 VII |              hanem dülöngélt Kampós uram vállára, mint aki nem bírja
102 VII |           rekettyéi között. ~Kampós uram vállat vonított; nem volt
103 VII |             én, ne tessék félni. ~- Uram, gondolja meg ön, hogy családjának
104 VII |           kérleléshez fogott. ~- De uram, mégis gondolja meg, ön
105 VII |          verjék el. ~- Az Istenért, uram, önnek kedvence! ~- Nem
106 VII |           valaki meggyalázza! ~- No uram, felhevült állapotban mégis
107 VII |          lecsendesíteni. ~- Kímélje uram. Gondolja meg... ~- Ne féljenek
108 VII |       csavargó!" ~- Nem az a kérdés uram: ki adta föl Garanvölgyi
109 VII |       akarok vele beszélni. ~- Íme, uram - szólt Natalie rejthetlen
110 VIII|          nincsen, nem lehet titkom, uram. Ő valódi testvérem, lelkemnek
111 VIII|           nőül akarta venni. ~- Ah, uram. ~- Fait accompli, missz;
112 VIII|    rehabilitálni. ~- Mindent akarok uram, de nem tudom, hogy mit. ~-
113 VIII|          inaugurációja. ~- Az égre, uram! ~- Itt nincs más mód a
114 VIII|          Bogumil barátommal. ~- Ah, uram. ~- Nem akarja missz? ~-
115 VIII|      visszaállítására? ~- Nem, nem, uram. Ha az ő becsületéről van
116 VIII|            rémgondolatja támadt. ~- Uram, ha "ő" valahogy történetesen
117 VIII|             már bátorság és erő. ~- Uram, én nem állok jót magamról,
118 VIII|         milyen az a missz? ~- Szent uram Bajorországban! - kiálta
119 IX  |      vállalta el? ~- Hova gondol ön uram? - szólt méltóságteljes
120 IX  |           fogadnék el megbízást. Ah uram, ily mocskot nem tűr el
121 IX  |             úr nejévé lenni. ~- Ah, uram! - kiálta a szemérmes hölgy,
122 IX  |           egy jószágdirektor! ~- Ah uram, - de - de akar-e ő? ~Jól
123 IX  |             térdre esett előtte. ~- Uram! Ön az ártatlanok őrangyala.
124 IX  |       őszinte tisztelője voltam. ~- Uram! - biztosítá őt a missz. -
125 IX  |           üdvözlésben. ~- Jó napot, uram. ~Ankerschmidt inte a tömlöctartónak,
126 IX  |    egyenruhát viselt. ~- Úgy hínak, uram. ~- Mióta van ön itt? ~-
127 IX  |      nehezíti meg fogságát. ~- Igaz uram, hogy súlyos dolog elítélve
128 IX  |         erre a szóra. ~- Dehogynem, uram, minden fiatalembernek volt
129 IX  |        veszedelmes ember. ~- Miért, uram? Mi vád van ellenem? ~-
130 IX  |             börtönből. ~- Köszönöm, uram! ~- Mit? ~- E megtisztelő
131 IX  |              Gyorsan! Keljen fel ön uram - szólt az ágyon fekvőhöz,
132 IX  |            ön? Keljen föl hamar! ~- Uram - szólt Aladár, humoros
133 IX  |           ápoltak itten. ~- Bizony, uram - szólt közbe mord arccal
134 IX  |           mellé üljenek. ~- Bizony, uram - szólt a hadastyán várkormányzó,
135 IX  |     örökségből kirekeszteni? ~- Ah, uram! Mit gondol ön? Csak nem
136 IX  |           Eliz el nem fogadná. Nem, uram; ami a gyermekeké, az a
137 IX  |       dehogy! Annyira nem vitte. ~- Uram - szólt Ankerschmidt -,
138 X   |         hogy mit írt benne. ~Kampós uram pedig ugyanezen a napon
139 X   |       protokollumba veszik. ~Kampós uram köszönte a protokollumot,
140 X   |             Tacitusát, midőn Kampós uram exiliumából megérkezék. ~
141 X   |      ilyenkor szólni? ~Hanem Kampós uram, az meg van bolondulva.
142 X   |             Úgysegéljen itthon van! Uram s én Istenem!" Öt perc alatt
143 X   |      messziről kiabált eléje: "Nagy uram! Kasznár uram! Nem hallotta
144 X   |          eléje: "Nagy uram! Kasznár uram! Nem hallotta még? Megjött
145 X   |            igen javára szolgált. ~- Uram, most jövök önnek megköszönni,
146 X   |      maradhatok nála. Mit gondol ön uram, ha nagybátyám rokonai azt
147 X   |      dölyfös, mint magam. ~- Aztán, uram, minket úgy neveltek, hogy
148 X   |     mosolyogva fogadta a tréfát. ~- Uram. Ön azt mondta, hogy mi
149 X   |     Különben önnek mégis igaza van, uram. Nekem el kell hozzá mennem;
150 X   |         akarok önnek terhére lenni, uram - szólt Aladár a jogtudorhoz. -
151 X   |            menyasszony nélkül? Nem, uram, az nem az én mesterségem. ~-
152 X   |           nem az én mesterségem. ~- Uram! - szólt dr. Grisák felkelve
153 X   |   szemhunyorítással súgott neki. ~- Uram. Ön ma igen generózus és
154 X   |        doktor urat az öreg? ~- Oda, uram, és azt akarta hogy oltsam
155 XII |            ide figyelmezni, barátom uram. Engem Ankerschmidt úr őméltósága
156 XII |          eljön. ~- Nem fog eljönni, uram - szólt nagy malíciával
157 XII |         vegye el rögtön. Fogadja el uram. ~Straff pedig hidegvérrel
158 XII |             kamatokat is elengedem, uram! Tehetek-e többet? ~- Ejh,
159 XII |             asszekurálom önt. ~- De uram! - kiáltá egyszerre Grisák
160 XII |           el, ahogy történt: ~- Nos uram - szólt belépve hozzá -,
161 XII |       legjobb folyásában van? ~- De uram! - kiált doktor Grisák,
162 XII |           úr kétségbe volt esve. ~- Uram! Ne legyen ön bolond. Ihol
163 XII |           be van fejezve. ~- No hát uram - szólt doktor Grisák kedélyesen
164 XII |          nem lehet menekülni. ~- De uram - pattogott Straff -, mit
165 XIII|         urasága küldé. ~- Nagyságos uram, a tekintetes Aladár úrfi
166 XIV |            után ellátogatott Kampós uram. ~A hőkeblű férfiú élénk
167 XIV |      oldalra meghajtva magát Kampós uram, s sietve húzott elő egy
168 XIV |                szörnyedt fel Kampós uram. - Ah, tekintetes úr, akkor
169 XIV |             vannak árvizek. ~Kampós uram rettenetesen sértve érezte
170 XIV |          nem állhatta tovább Kampós uram. Mélyen megsértve hajtogatá
171 XIV |     tengerszínné válhasson. ~Kampós uram vállat vonított. ~- Egyébiránt -
172 XIV |           minden kis tréfa. ~Kampós uram türelmének ez volt a kegyelemdöfés. ~-
173 XIV |           mondá felcihelődve Kampós uram, s még egyszer bocsánatot
174 XIV |         parton egyenlőn imádkozunk: uram Isten, vidd a bajt a másik
175 XIV |          meg Ankerschmidt kezét. ~- Uram, most jól hallom a harangszót.
176 XIV |       gazdasága van otthon. Siessen uram; ez nem tanakodni való idő. ~-
177 XIV |              Nézze csak, méltóságos uram, ez a patak most visszafelé
178 XIV |     Veszedelem van a hátunk mögött, uram; megkerült bennünket az
179 XIV |          kiemelgetett. ~- Bocsánat, uram, rögtön szolgálatára állok,
180 XIV |           már rendelkezésére állok, uram: ugyebár, nem lehetett többé
181 XIV |          minket, hol mi azt. Tehát, uram, ha van önnek kedve rám
182 XIV |             mindenkinek. ~- Oda ám, uram - szólt fejét vakarva az
183 XIV |             rekedtünk. Tehát előbb, uram, ha megengedné, az erdőnél
184 XIV |          hajóskapitány. ~- Jól van, uram - szólt az öreg -, én leszek
185 XIV |    megcsóválta fejét. ~- Igaz, tens uram, hogy az életünk ekképpen
186 XIV |      veszteg, már késő volt; Kampós uram örömében akkorát rikoltott,
187 XIV |            baja! - lármázott Kampós uram, ki most észrevevé, milyen
188 XIV |            esküdve bizonyítá Kampós uram; oly pazarul bánva az úgysegéljenekkel,
189 XIV |       Nincsen semmi baj, méltóságos uram. Ámbár elég orozva jött
190 XIV |         volt azt nézni. ~Míg Kampós uram rövid kivonatban iparkodott
191 XV  |          erősen lelkére köté Kampós uram, hogy a csónakokat lakatra
192 XV  |         volnánk! Mármost méltóságos uram, leszek oly bátor, a kisasszonyhoz
193 XV  |            megrázta azt emberül. ~- Uram, ön tudja azt, hogy én önnek
194 XV  |            az estebéd zaja s Kampós uram kínálgatási kedve hamar
195 XV  |           Kit? - kérdé mohón Kampós uram; ki szörnyen kapott rajta,
196 XV  |        merte ezután állítani Kampós uram; de ráfogta, hogy harap.
197 XV  |                Aha! - kiálta Kampós uram nem látva a visszatérő kezében
198 XV  |           víz alatt van. ~- Óh nem, uram! - igazítá őt helyre az
199 XV  |             Garanvölgyi. ~- Hogyan, uram? - szólt a hadastyán, poharát
200 XV  |             tenyerével, hogy Kampós uram orozva tele ne tölthesse. -
201 XV  |         másodszor tisztelt szomszéd uram le akarta vágni a fejemet,
202 XV  |            meg. ~- Ha ön ezt tudja, uram, akkor azt is tudni fogja,
203 XV  |           jutva, legelébb is Kampós uram azzal az örvendetes hírrel
204 XV  |            szemérmesen susogva: "én uram". ~Tehette már azután Aladár,
205 XV  |        akarta. Jövőre azonban öcsém uram hiúságát erősen hűteni fogja
206 XV  |           ábrándos jelenetet Kampós uram érkezésé szakítá félbe,
207 XV  |              szólt elbámulva Kampós uram, hanem azután egyszerre
208 XV  |        okozott a kedélyekben Kampós uram hírhozása, hogy mindenkit
209 XV  |   átellenesének. A csónakban Kampós uram és a két öregúr foglaltak
210 XVI |       kedves fiammal. ~- Ohó, lovag uram! - szólt Garanvölgyi; -
211 XVI |         énnálam fognak lakni. ~- Ah uram; ön azt akarja, hogy én
212 XVI |            odaadom Kampóst. ~Kampós uram sietett e szóra protestálni,