Fezejet

 5006 II   |              sincs. Hanem hát jól van no. Hiszek én már "mindent", csak parancsoljanak
 5007 IX   |                  félne, hogy különben nem hiszik el. ~- Ah, jó reggelt, jó
 5008 IX   |                   Nekem szükségem van egy hiteles és gyanútlan személyre,
 5009 XV   |                nem maradhat, ha szavainak hitelességét tökéletesen kompromittálni
 5010 XII  |            megszorulva, mert Maxenpfutsch hitelez neki, amennyit csak kíván;
 5011 V    |                  méltó tolvajok, akik még hiteleznek is. ~- De csak azt szeretném
 5012 VI   |               látják; az igazi nevét csak hitelezői szokták látni váltóikon. ~-
 5013 XII  |                 nyugodt. Nem vagyok önnek hitelezője. Nézze, itt a levél a zsebemben,
 5014 XII  |                   Straff, eltolva magától hitelezőjét, s azzal összefont karokkal
 5015 XII  |                ami annak a jele, hogy itt hitelezők jártak. ~Már az ajtón kívül
 5016 XII  |                  ezerötszázat apró-cseprő hitelezőknek, harmincezer sem marad belőle." ~"
 5017 XII  |                   vagyok én önnek. ~- Hát hitelezőm no! Ugyan nagy érdem. Én
 5018 XII  |                 hanem becsukatja magát. A hitelezőnek joga van önt egy évig saját
 5019 Uto  |        gyáriparunk, se kereskedelmünk, se hitelünk: csak az alattunk levő föld,
 5020 I    |                  buzgón erősíteni kétkedő hitét a jogok tudora. ~- Lehetetlen! -
 5021 IX   |                Igazán? Nőül? - kiálta fel hitetlenül Ankerschmidt. No - az az
 5022 VI   |               elrejteni; én nem tudom, ki hitette el az asszonyokkal egy időben,
 5023 II   |                 nevez nagyjainak! Árulás, hitszegés minden nyomon! Titkainkat
 5024 II   |              mellbe ragadá. ~- Valld meg, hitszegő, hogy száz forintot küldtek
 5025 VII  |                megfordítva izenték: engem híttak a kastélyba? ~- Igenis,
 5026 VIII |               szerencsét? ~- Én pedig azt hittem, hogy nagyon korán jövök,
 5027 XIV  |                  fáklyafénynél. ~- Mi sem hittük volna, hogy valaha egy sátor
 5028 VII  |                   urak misztériumot ilyen hitványságokból, s ide fárasztanak bennünket,
 5029 X    |            Ilyesmit férfi, ha egy cseppet hiú magára, nem vall be. ~-
 5030 XVIII|                  érezte, hogy van szíve. ~Hiúsága oly mély megaláztatást szenvedett,
 5031 XV   |                 Jövőre azonban öcsém uram hiúságát erősen hűteni fogja az a
 5032 XV   |               engedte megtörténni, akként hiúsítva meg a merényt, hogy mindkét
 5033 VII  |               amint Gyuszi jött az ebédre hívással, hirtelen nyakon ragadta,
 5034 IX   |                fődolognak veszi az ebédre hívást! Hát az, hogy szabadságát
 5035 XIX  |                munkavágyó ifjú hivatását, hivatalát el nem hagyá; hanem Erzsike
 5036 IV   |       fegyverengedélyt, nálam van egypár, hivatalnokaim számára kiadva; egyet önnek
 5037 Uto  |             alakja, s aztán a bevándorolt hivatalnokcsapat, kíséretével, az új törvényt
 5038 IX   |                   ez átkozott fickó miatt hivatalomat elveszítsem! - kiálta fel
 5039 X    |                  is. Ha elvesztettük nagy hivatalunkat, jól van, hazamentünk szántani,
 5040 XIX  |                   lett, a munkavágyó ifjú hivatását, hivatalát el nem hagyá;
 5041 X    |          szívdobogásra és ideggyöngeségre hivatkozni. ~Corinna azt várta, hogy
 5042 XV   |                 trón előtt, ősz érdemeire hivatkozva, egy elítélt vagyonának
 5043 II   |                   úr amellett tökéletesen híve volt földesurának. Úgy rábízhatta
 5044 IX   |                körmével? Talán a nő mégis hívebb? ~- Nos? Ön kíváncsi ugye
 5045 III  |                                  Dacára a híves tavaszelői alkonyatnak,
 5046 XIV  |                  mely a munkásokat ebédre hívja. ~- Valóban, nekem úgy tetszik,
 5047 VII  |                  elintézni, hogy kit hova hívjon. ~Bräuhäusel úr elértette
 5048 VII  |                     Az urakat kell ebédre hívnom. ~Óh, egyszerre milyen gömbölyűre
 5049 X    |                   ilyen szüntelen távolba hívó állapot tetszeni majd egy
 5050 VIII |              észre, hogy saját köpenyegét hívogatja olyan szívesen, mely a porolófán
 5051 VII  |                szomszéd szobából segélyül hívta Hermine kisasszonyt, hogy
 5052 VIII |                  a papot halálos beteghez hívták gyóntatni, s amiatt késik.
 5053 VI   |                 tulajdonairól. Mert ne is hízelegjetek magatoknak azzal, ifjú felbodorított
 5054 XIX  |                  ők megfogulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor
 5055 XII  |               ugyan már Straff úr hasonló hízelkedéseket másutt is; de oly kompakt
 5056 III  |                   fedezve; pálinkafőzője, hizlalói, pompás mürzburgi tehenészete,
 5057 VIII |                   nem akart venni. - Önre hízom a szigorú felügyelést. Felruházom
 5058 XV   |              nyugalmat tettetni többé. ~- Hjah, öcsém - szólt Garanvölgyi
 5059 VI   |                  van rá, mert ő maga, sok hóbortja mellett, egészen tönkrejuttatja
 5060 XII  |                   lehet-e reménye ennek a hóbortos embernek, hogy Ankerschmidt
 5061 VI   |                   a virágok kelyhében, ez hódító hatást fog elkövetni este
 5062 Uto  |           védelmünk, az, ami meghódítja a hódítót; amikor a szegénységünk
 5063 VIII |               bekocogtatott a honn maradt hölgyekhez. ~A tisztelt férfiúnak fehér
 5064 VI   |                  hisz az szemüveget hord; hölgyeknek nagyon alkalmatlan gát ez
 5065 VII  |                  csupán azon volt, hogy a hölgyektől vehessen búcsút áhítat-
 5066 XVIII|                  s gyöngéden ügyelt, hogy hölgyének meg ne ártson az esti szellő. ~
 5067 VIII |               karját nyújtá az elrablandó hölgynek. ~- Óh, mint félek! - sipegé
 5068 III  |                 amint látta, hogy a három hölgyön kívül, kik egy lábszőnyeg
 5069 XVIII|          pályájukkal végleg szakítani; de hölgyre nézve a harminc éven túli
 5070 VII  |              nagymértékben magára vonta a hölgytársaság kíváncsiságát, ami a főnök
 5071 VI   |              akarom megmondani - hol; egy hölgytársaságban, ahol malapropos valaki
 5072 IX   |            garde-robe-jait és ágyneműit a hölgyvendégszobába átszállítani. Amit parancsol,
 5073 II   |                  tenyerét homlokára téve, hörgé: ~- Nagy a világ, végtül
 5074 VII  |                   valamint azt is, hogy a Hof-Schematismus szabályai szerint kit miféle
 5075 XVIII|             eltévelyedettnek jobban örül, hogysem mint kilencvenkilenc igaznak,
 5076 IX   |                  szőnyeget. ~- Csak nem - hóhér!? ~Doktor úr e tragédiába
 5077 XVIII|                 mikor Bécsből megérkezik. Hohó, asszonyom! Harapós majmot
 5078 X    |                 lovagolni, megvan-e még a hóka paripája? S számtalan efféle
 5079 XIV  |               munkája halad tovább, elébb hold-, aztán fáklyafénynél. ~-
 5080 I    |                    Azt a bizonyos kétezer holdas tagot itt uraságod jószága
 5081 I    |                Nagy birtoka, mely tízezer holdat foglal magában, tisztek,
 5082 XV   |                 embereket. A roppant húsz holdnyi tér, melyet az udvar, park
 5083 VI   |               legújabb verseiről, amik a "Holdsugár" című lapban megjelentek.
 5084 VI   |             nagysád, hogy ezt elvigyem a "Holdvilág"-nak. ~- Óh nem, nem, nem.
 5085 XIV  |                 víz folyása ellen tartsa. Holdvilággal minden elkészülhet. Hát
 5086 Uto  |             angolból ment át a svéd, dán, hollandi közönséghez, finn nyelven
 5087 VII  |                  a város felé. ~- Károg a holló, káplár uram! - dünnyögé
 5088 IX   |                   az utasítást adta, hogy holmijait, ha már költözni kell, ne
 5089 XII  |                  a mai verébért odaadja a holnapi túzokot. Elébb szükséges,
 5090 XIV  |                 lesz előttünk a róna, ami holnapig meglesz, akkor készen kell
 5091 VI   |                  lovag által pártfogolva; holott Pajtayné éppen ellenkező
 5092 XIII |             kellett lenni az épületnek. A holtak sietsége nagy. ~Egy hét
 5093 XIII |                doktorokat hozatott, kik a holttestet bebalzsamozzák; művészeket
 5094 XV   |                  intézkedett, hogy nehány hombár, melyet megraktak kővel,
 5095 XII  |          nyilatkozványa a nagylelkűségnek homéri hahotára egyesíté a két
 5096 VI   |                 előtt, akinek körül van a homloka huncutkákkal rakva! ~Eredj
 5097 IX   |                   az érdemes férfiúnak, s homlokával csaknem betörve az orrát,
 5098 I    |            borotvált állal, haja tarkótul homlokig simán elválasztva, s leszorítva
 5099 III  |             átvevé a levelet, s összevont homlokkal nézte rajta a címiratot,
 5100 II   |                  jól táplált; fekete haja homlokközépen szétválasztva, mint Hunyadi
 5101 III  |                Hah! Visszaküldi? - kiálta homlokon ütve magát Bogumil. ~- Az
 5102 XV   |                   a földemhez, ön sem: ez homogén eset; amikorra én az enyimhez
 5103 XIV  |              mélyebbre ássák, mert alatta homok van; s azt mondom, hogy
 5104 XIII |               kerekén, visszavonta őt egy hon, egy táj, egy domb, egy
 5105 XIV  |               mérnök, kérem alássan. Első hónapban ezernyolcszáz forint fizetést
 5106 X    |               jött a derék úr, mint illik honfimártírhoz, ki négy hétig lakta meg
 5107 III  |                   érzelmeinek áldozata, s honfitársai üldözése elől menekül. ~-
 5108 XVIII|             szerint egyike legtiszteltebb honfitársainknak, Garanvölgyi Aladár, e napokban
 5109 XIX  |                ide, magához ragadja az új honfitársak egyező jelleme, közös bajok,
 5110 II   |    megemlékezzetek róla, hogy az üldözött honfitól megsajnáltátok a falat kenyért,
 5111 XVIII|              elhatározá magában a szívdús honleány (ahogy őt a báli referensek
 5112 V    |                  tudtam, hogy ez "point d'honneur" - mondá magában Ankerschmidt,
 5113 XV   |        keresztyéni harminchárom percentre honorálja váltóidat vagy tízezer forintig.
 5114 IX   |              aláírandó kötvény az ügyvédi honoráriumról sem. ~Két óra múlva visszajött
 5115 XIV  |              fogja ölni, s más vegetációt honosít meg helyükben. ~Egy újabb
 5116 VI   |                   Óh mi kár annyi lángoló honszerelemnek önmagába temetkeznie! ~A
 5117 VI   |           temetkeznie! ~A balga! Hogy tud honszerelemről beszélni valaki előtt, akinek
 5118 Uto  |               mint jóakaró hallgatók, s a honszeretet és szabadság szent lángjától
 5119 XIX  |             förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai,
 5120 III  |                túlnyomó ellenséggel, mint Horatius Cocles, egyedül egy fahídon,
 5121 I    |           végigfeküdt a bundán, s elővéve Horatiust, oly buzgón kezde belőle
 5122 V    |                 szekereivel és béreseivel hordassuk be a már összerakott boglyákat,
 5123 V    |               repceejét, szombatyig be is hordhassuk, ki is csépelhessük. Azután
 5124 XIV  |                 persze ezer embert át nem hordhatok az erdőig ezen a ladikon,
 5125 XIX  |                    zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak
 5126 XIV  |                 agyaggal terhelt szekerek hordják a töltéshez valót egymás
 5127 VII  |          lemenének a pincébe. Néhány üres hordó állt még ott korhadt ászokgerendáin,
 5128 VII  |               neki a vizsgáló urak, s egy hordófenéken illő buzgalommal beírják
 5129 XIV  |              olyan, mintha titkos hegedűt hordozna magával. ~- Az én barátom,
 5130 XV   |               azóta is mindig a tárcámban hordozok. ~Azzal, hogy állításáról
 5131 VII  |                   s láncod egyik végét én hordozom? Nem szabad ezt megtudni
 5132 Uto  |              kidobolták, Hogy a tollat ne hordozzák. Most a tollat kettő szedi,
 5133 XIV  |            falvakból menekvőket hozták, s hordták minden irányban tova. ~A
 5134 XIV  |                   tartott; amint az evező hordtávolába ért, elkezdett párvonalban
 5135 VII  |                   egyik leffentyűt, s így horkanta reá: ~- Azt a bizonyos ébenfa
 5136 III  |           bányavárosi hadjáratot, javában horkol, és elejti szájából a kialudt
 5137 XVIII|           fogadtatlanul gördült be a nagy Horváth-ház udvarára. ~Ugyanott volt
 5138 Uto  |              börtönből kiszabadított ifjú hősben rá lehet ismerni a szabadságharc
 5139 VIII |            valahol rablók támadták meg, ő hősileg védte magát s megöletett?
 5140 XIV  |                  el volt lepve keresztbe, hosszába forgatott szekerekkel, azokon
 5141 IX   |                   hogy Ankerschmidt éppen hosszabb időre eltávozott, nekem
 5142 VII  |              fürtei voltak, hogy arca még hosszabbnak és tragikaibbnak lássék. ~-
 5143 XIII |                  alacsonyabban egész falu hosszant. ~- Úgy? ~- Az ám... Csodálatos,
 5144 XVIII|                  rosszkor ugrott át hol a hosszra, hol a besszre), hogy vagyonának
 5145 XI   |               Ankerschmidt házában nagyon hosszúk az éjszakák e nap óta. Beteg
 5146 V    |                cölöpnek három öl négy láb hosszúnak kell lenni, egy ölre négy
 5147 XIV  |                   innenső partig elhozták hosszúra nyúlt fénybarázdáját; Ankerschmidt
 5148 XIV  |                   fel van vésve a rendelt hosszúság: négy öl, három láb. Most
 5149 XV   |                   is követtem el útközben hőstetteket amikről valaha regényt lehet
 5150 XII  |                  akkor beülhetnék az első hotelbe, s olyan traktát csaphatnék,
 5151 XIV  |              megfizetné az ember az ilyen hotelt, ha kapna; mindenesetre
 5152 XII  |                két pár krajcáros kolbászt hozassak-e és egy pohár sert, meg egy
 5153 XII  |                 lesz a háznál. Cigányokat hozatok, a legjobb bandát. Az fogja
 5154 V    |       bonyolultabb lett, minél több tanút hozattak be, annál több felé oszlott
 5155 XVIII|                 hogy saját maga bérkocsit hozatva, vivé fel a postára a leveleket,
 5156 IX   |                    amitől irtózol: elő ne hozd nekem azt a két embert soha;
 5157 VI   |                    s Jove favente 8-at is hozhatnak. Ebből "méltóságosan" lehet
 5158 XV   |                 százszor egymás után: nem hozhatta azzal helyre, hogy egy nőnek
 5159 IX   |                 silbak kiáltása. ~- Kávét hozok - volt rá a biztos felelet. ~-
 5160 XII  |                 forint tételt kétszerezve hozom vissza? ~Erre Straff odalépett
 5161 IX   |                   aztán csak 4500 marad a hozomány. De az is jobb, mint még
 5162 IX   |         méltóságod ellen, mely által neje hozományát kívánja kiadatni az anyai
 5163 IX   |                kiperlem Ankerschmidttől a hozományt. ~- Hogyan? Húszezer forintot! ~-
 5164 X    |                     förmed rá egyszerre a hozóra. ~- Hiszen rajta a név -
 5165 X    |                éreztem meg elébb! Hát nem hoztam-e levelet Aladár úr számára? ~
 5166 VI   |                 fáradság s egyéb expenzák hozzáadásával szerelmi keresetet indítani
 5167 XVI  |               levelek. ~- Ezeket én írtam hozzád. ~Aladár azt akarta válaszolni,
 5168 XIV  |                   nagyon jó kis eszköz ez hozzáértő kezében. A kis csónak madárkönnyűséggel
 5169 VII  |                   legombolta, hogy jobban hozzáférjen. ~Valami csörrent! ~- Aha!
 5170 VI   |                megtetszett itt.) ~A lovag hozzáfogott, hogy rumot égessen cukorral
 5171 IX   |                 Maxenpfutsch nemes lelkű, hozzájárulható jellem, s ha én lelkére
 5172 XV   |                Mondja tekintetes úr, hogy hozzak el egy oroszlánt, egy bölénybikát:
 5173 III  |         Franciaországba, a franciákat sem hozzák ide soha; de magyarokkal
 5174 III  |               Kezembe adta az apród, hogy hozzam ide. ~Ankerschmidt átvevé
 5175 XVIII|            Anna-báli kúrán keresztülesik, hozzászoknak a látásához; a régi imádók
 5176 VIII |           közelebb lépett hozzá, s szemei hozzászoktak a külsetétséghez, vette
 5177 XV   |                  magadat ez új életben, s hozzászoktál, hogy ami nincs az nem kell! -
 5178 V    |               ügyében? ~- Óh igen. Minden hozzátartozandókkal együtt. Ugyan kérem, mi
 5179 XII  |                 van. Én magam kész vagyok hozzátenni azt a hiányzó húszast. ~
 5180 VI   |                    majd ami nem igaz, azt hozzáteszem én." ~Egy idő óta pedig
 5181 IX   |              hátulsó ajtót zárjátok be, s hozzátok ide a kulcsát. ~A cseléd
 5182 XI   |                   a cserjére. Hanem szent Hubert mégis bosszút állt rajta,
 5183 XI   |                 le. ~- De mikor már szent Hubertnek adtam szavamat. ~- Ki tudja,
 5184 I    |                   kitenni, ennyi és ennyi hüvelyk, vonal és minőség meghatározását
 5185 IX   |                   tudta azt mondani, amit húga ír e levélben, hogy ne haragudjam
 5186 III  |                   mind megölték. Két szép húgom. Oly virulók, oly szépek,
 5187 XIX  |                Kár várnotok! - Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos szakálláról;
 5188 XV   |                  a töltés előtt, melyen a hullám rohama megtörjék; mire e
 5189 Uto  |      legrejtélyesebb módon eltűnt: a Duna hullámai vetették ki a szigetparton,
 5190 XIV  |                 az egymás hátára tolakodó hullámok között valami fekete, ami
 5191 VII  |                  virágát hármas zár alatt hullatja el. ~Az ajtó nyílt, s a
 5192 V    |                  átterelik; mindig csak a hűlt helyére akadnak. Hanem hát
 5193 IX   |                   másik percben már ismét humoránál volt. ~- Várkormányzó úr,
 5194 IV   |      humorisztikus válaszokért jöttem. ~- Humorisztikusnak találja ön? ~- Hogy az ördögbe
 5195 IX   |                      Uram - szólt Aladár, humoros pedantsággal -, nekem meg
 5196 VI   |                akinek körül van a homloka huncutkákkal rakva! ~Eredj már Isten
 5197 II   |         homlokközépen szétválasztva, mint Hunyadi János képén látszik. Olyan
 5198 XII  |                 Ankerschmidt a szemét sem hunyorította meg e szóra. Íróeszközöket
 5199 XII  |                  mire dr. Grisák, hamisan hunyorítva szemével, olyasmit mondott,
 5200 XIV  |                felől. ~De talán az álomra hunyt szemek is látnak valamit,
 5201 XI   |             áldozat ékesíté vadásztáskája hurokjait. ~Erzsikének meg kellett
 5202 IX   |           észrevevé, hogy itt kellemetlen húrokon játszik. ~- Az igaz, hogy
 5203 V    |                   gép megindult általános hurrá kiáltás mellett, a kerekek
 5204 XII  |                 merném így túlfeszíteni a húrt. Azonban én megkísértem
 5205 XVII |               pedig mind a kettő egyforma hűséggel tudta ismételni. Egyiknek
 5206 IX   |                  állt a háta mögött, ki a húsfélét számára elmetélte, annak
 5207 IV   |                  ez ingerkedésre. Csak az hűsítette a vérét, hogy ennek a táblabírónak
 5208 V    |               mutatja neki, hogy ott ül a hűsön, s teát iszik. ~A vadember
 5209 III  |            fedezni voltak rendelve, s egy huszárcsapat közeledtére mind láthatatlanná
 5210 I    |                 felől, hogy e veszedelmes huszáringredienciát nem használandja a státus
 5211 X    |                  hogy ön csak egy szakasz huszárral jön, majd elfogtam volna
 5212 VI   |                   hallottam hírét, hogy a huszársághoz lépett át; mindenben részt
 5213 VII  |                   arckép, mely egy fiatal huszárt ábrázol, ez a láda tetejére
 5214 XII  |                  nem fogadná el ön az egy húszas híjával? ~- Nem. ~Maxenpfutsch
 5215 XII  |                barátom? Hisz a minap csak húszat kért! Ne kötekedjék! Fogadja
 5216 V    |               tizennyolcan volnánk, aztán huszonkét lóval volnánk; aztán mindenikőnknek
 5217 XII  |                  ma. ~- S ha én önnek itt huszonkilencezerkilencszázkilencvenkilenc forintot és két húszast
 5218 IV   |             választott kormányzója voltam huszonnégy éven át, minden három évben
 5219 II   |               mondani. Mindennap megír az huszonöt verset is, de az egyik szebb
 5220 IX   |              hiszi befektetni, hogy abból huszonötezer legyen. Persze csalódik
 5221 XII  |               archimedesi csavarról, mely húszról harmincezerre emelte a követelést. ~-
 5222 XV   |                öcsém uram hiúságát erősen hűteni fogja az a gondolat, hogy
 5223 XVIII|              leányával jegyben járó ifjút hűtlen menyasszonya hogy iparkodik
 5224 IX   |        Ankerschmidt ügyvédje vagyok, s az hűtlenség volna tőlem, ha klienseim
 5225 IX   |           fölvehesse készpénzül, ha pedig hűtlenül viselné magát a házhoz,
 5226 I    |            agarászom többet. Legalább nem hűtöm meg magamat. ~Egyszer aztán
 5227 XIII |                volt az. A lombos fűzfák a hűvös parton. ~- Azért a tekintetes
 5228 II   |                  helyekről tízezer pengőt húz évenkint. ~Ádám úr elmosolyodott
 5229 XIV  |              kénytelen egészen új töltést húzatni azon a vonalon, amelyen
 5230 XI   |                   Igenis, kell még. De ne húzd össze a szemöldöködet. Azt
 5231 III  |                  hol voltál, mert nyársba húzlak. ~Azzal zsebredugva a visszaküldött
 5232 XI   |                  De kedves madaram, akkor húznak a szalonkák legjobban. ~-
 5233 XV   |                   még szépen frakkot kell húznia, hogy az ellensége leányától
 5234 XIV  |                 kötél feszesen megdagadva húzódik egyik parttól a másikig;
 5235 XIV  |            aggódva nézte szekeréből, hogy húzódnak az égen egész falkái a vadkacsáknak
 5236 VI   |               szeretném - szólt Pajtayné, húzódozva a bölcs ajánlattól. - Bizonyos
 5237 XII  |                   szobaleánynak az ujjára húztam. ~- Ah. No elég lesz már. ~-
 5238 I    |               vala. ~Majd ismét egy másik húzva-vonva jött napon azzal a hírrel
 5239 V    |                  vette észre, hogy nem ők húzzák a szekeret, hanem az tolja
 5240 XIX  |                medve elhagyja odúját." ~- Húzzátok elő szekeremet, holnap utazunk
 5241 XI   |                   nagyon. Azokat a kedves ibolyácskákat ilyennel még nem rágalmazta
 5242 XI   |            napsugártól fázom. ~- Nézd, az ibolyák már nyílnak - szólt Erzsike,
 5243 XI   |            Hermine megszagolta a nyújtott ibolyákat, s azzal undorodva veté
 5244 V    |                  egy meszely pálinka, két icce bor minden fejre, reggel
 5245 VII  |         mindenféle alakú, kisebb-nagyobb, iccés, messzelyes, kék üveg, zöld
 5246 II   |              csalót vissza nem csalta. Ha Icig kiszedte a mustra búzából
 5247 II   |                meg azt tette, hogy máskor Icignek befagyott vizes palackba
 5248 V    |                 fickók lehettek. ~- Az az ideája van az öregúrnak, hogy szeretné
 5249 III  |                 Ez minden kis leánynak az ideálja. Aschenbrödelnek lenni,
 5250 IX   |                még más, mint egy szótalan ideálkép lebegése, kinek alakja csupa
 5251 III  |        megdorgálta a kisasszonyt: "quelle idée", az pedig trillázva szökdelt
 5252 XIV  |                 fűlve a meleg lég; emberi ideg nem sejtheté azt, hogy mi
 5253 XI   |               hogy mélyen elhatalmasodott idegbaj vett erőt rajta, melyen
 5254 X    |                   meg vannak gyengülve az idegeim, mióta önt utoljára láttam. ~-
 5255 X    |                  Corinnát. ~A szép özvegy idegeit nagyon meghatotta Aladár
 5256 VIII |             többet ásít. Nagyon hatnak az idegekre azok a percek, amikben az
 5257 X    |                  meglepetés! Ah, én olyan ideges vagyok. Minden úgy hat rám. ~
 5258 X    |                jöttem önhöz, mert ezt egy ideggyönge nővel nem lehet elvégezni. -
 5259 X    |            jutányosabb a szívdobogásra és ideggyöngeségre hivatkozni. ~Corinna azt
 5260 XV   |              szerelmesen. ~- Pedig én már idehozattam csónakodat - a folyosóra -
 5261 X    |               miért nem akarja kegyed ezt ideírni? ~- Azért, mert nem akarok
 5262 XIV  |            embernek való, hogy veszedelem idejében kiabáljon. ~- De mikor úgy
 5263 IX   |               ember, a missz egészen az ő idejéhez való feleség. ~- Gondolja
 5264 XI   |                  az orvost, hogy maradjon idekinn. ~Hermine ismét súgva szólt
 5265 XIII |                      XIII~Az a hant, mely ideköt~ ~És ha az élők el akarnák
 5266 XIII |                  a göröngy tart bennünket idekötve, mely halottunkat takarja;
 5267 XVIII|                 tudja ön azt meg soha. Az idén Balatonfüreden leszek; ha
 5268 XIV  |               házunkat az igaz, hogy csak idevaló pallér építette, nincs azon
 5269 VI   |            nagysádnak következő ediktális idézést köröztetni hírlapok útján,
 5270 I    |                   én ellene? ~- Törvénybe idézhetné! - sietett a kész felelettel
 5271 I    |                valami ravasz atyafi pörbe idézteti az embert, bízván a "favor
 5272 VII  |                    tudta, hogy bírája elé idéztetik; nem is védelmezte, hanem
 5273 I    |         megintetni, megperelni, törvénybe idéztetni, egy régi magyar szóval "
 5274 IV   |         engedelmeskedik. ~Eliz kisasszony idézve volt a haditörvényszék elé
 5275 XV   |             feliratú bankó anno elmúlt jó időből, egy kopott arckép, egy
 5276 XVIII|           udvarias a hölgyek iránt, az az időjárás. ~Azért kiállhatatlan egy
 5277 XIX  |           megmondani, hanem hogy a magyar időjárási észleletek között az rég
 5278 XVI  |       hiábavalóságai lehetnek azok a régi időkből.) ~- Pedig az sok érzéssel
 5279 V    |               erre a kártyakeverés alatti időköz. ~- Tetszett a vizsgáló
 5280 XVII |                  lenni, mivel Mikucsek úr időközben Galíciába tevődött át, s
 5281 III  |                 gyúrni, s ami aztán olyan idomítható gyurmát képez, mint a viasz. ~
 5282 IX   |                   egy szál sem őszült meg időnek előtte. ~A fogoly sietett
 5283 VI   |                   a magot. Mikor én olyan idős voltam, mint ön, minden
 5284 VII  |                  egy légiója az ifjabb és idősb patkánynemzetségnek, mely
 5285 XIX  |                  ki a rontás-bontás nehéz időszakát: a vallásszabadság; most
 5286 VII  |              évben, rendesen elválasztott időszakokban el szokott oda jönni Kampós
 5287 V    |                  Az egyes tárgyak közötti időszüneteket emellett igen célszerűen
 5288 VII  |              fogással szaporodva, félórai időzés után visszatértek a szekérhez,
 5289 IX   |                   Elég időnk van, míg itt időzünk. ~- Ki tudja - szólt a százados,
 5290 XII  |                 Pesten, míg visszajön; ne időzzék, ha lehet, sokáig. ~Doktor
 5291 VII  |                pillanatban egy légiója az ifjabb és idősb patkánynemzetségnek,
 5292 II   |             kasznárja, ki azalatt, míg az ifjabbakat elhordta jobbra-balra a
 5293 VI   |                  egészen kopasz "meglett" ifjakat észre sem vennének. ~Valóban
 5294 X    |       Ankerschmidt sötétborúsan nézett az ifjúra, s csendes hangon, melyen
 5295 VII  |                  Miután megtudta, hogy az ifjúúr a vadászatról ma reggel
 5296 XVIII|               társaság közepett, azzal az ifjúval, ki őt akkor oly forrón
 5297 IX   |                található reggeli 11-től 1-ig. ~Doktor úr éppen a második
 5298 XIV  |                mint egy őrült. ~- Igazán? Igaz-e az! Megszabadították? Semmi
 5299 IX   |                 IX~A két fogoly~ ~Eliz az igazak álmát aludta ezalatt. ~Azt
 5300 XI   |                    Látod, hogy nekem volt igazam - suttogá Hermine. ~- A
 5301 XIV  |                nyikorogtak, a kallóverést igazgató vezényszó vontatott hangja
 5302 V    |                 kalap alatt, így szólt az igazgatóhoz: ~- Kegyelmes uram, ez a
 5303 V    |              Vendelin, a lovag jószágának igazgatója, igen tudós férfiú volt,
 5304 XV   |                   van. ~- Óh nem, uram! - igazítá őt helyre az öreg Garanvölgyi. -
 5305 II   |                       Aztán repetáló órát igazíttatni! ~- Hiszen azt is én ajándékoztam
 5306 XVIII|                  szó...? ~A feltört levél igazolá a félelem alaposságát. Grisák
 5307 X    |                   ahogy a következés majd igazolni fogja. ~Aladár másnap bement
 5308 XII  |             annyit mondjon: "perem volt", igazolva lesz. Aztán meg rangomhoz
 5309 I    |                azt hitte, hogy most olyan igazságokat mondott el, amik előtt le
 5310 XVII |          értelemben adatott ki az ítélet. Igazságos volt-e? Azt egyedül a szíveket
 5311 VII  |                   kidühöngte magát, akkor igazságtalanságot vélt elkövetni a másik ellen,
 5312 IX   |               volna-e az egészen színpadi igazságtétel, ha ki-ki párjához jutna:
 5313 II   |            irtóztató nagyokat tágítani az igazságtól. Eszerint őtet az az ember
 5314 VI   |                   időt és utánjárást vett igénybe. Az öregúrnak egyenesen
 5315 II   |                kissé alább hangolhatná az igényeit. ~- Hiszen én nem mondom,
 5316 I    |                  régi" jogcímeken alapuló igényeket megszünteti, s egyúttal
 5317 IX   |              választana férjet, az minden igényét az örökséghez elveszítse. ~
 5318 XII  |                mikor Straff tíz procentot ígér, azt harmincezertől fizesse-e
 5319 V    |                 az egész aratásra. ~Semmi ígéret nem bírta őket megvesztegetni,
 5320 VI   |                   akarom használni ezt az ígéretet. Arra kell egy folyamodás.
 5321 I    |               nekem meg van engedve, hogy ígérjek önnek húszezer forintig.
 5322 XVIII|                  távol nézőknek nevetsége ígérkezik: addig az utolsó levél ördögi
 5323 X    |               alig tudok magamnak egyebet ígérni a puszta kenyérnél. Jószágaimat
 5324 IX   |                    s a lovag úr oly sokat ígérő módon fogta marokra a pipaszárat,
 5325 XIV  |                  össze. ~Aladár kétszeres igyekezettel feszíté a lapátot, s tekintetét
 5326 VI   |                   feketekávét szaporán, s igyekezni vele haza a szállásra, ott
 5327 Uto  |        földesúr-hoz~ ~Egy regényemben sem igyekeztem a kort, melyben történetem
 5328 XIV  |                 dörmögé Aladár a házsorba igyekezve jutni. ~Már késő volt. Ankerschmidt
 5329 VII  |                Legalább iszom addig, amíg ihatom; leiszom a magam bőrére
 5330 II   |                                           II~A szerencsétlenség mint
 5331 III  |                                           III~A vén katona és családja~ ~
 5332 II   |                   s a fináncoktól meg nem ijed. Ha valahol rászedheti őket,
 5333 XII  |            meglepetést, nagy gyászt, nagy ijedelmet lehet hirdetni. ~Kinek ne
 5334 XIV  |                hogy el ne riassza vele az ijedős természetű állatkát. ~Nemsokára
 5335 IX   |                   támadtak; mély harag és ijedtség tanújelei. Egészen ki volt
 5336 XII  |                   lett harcképessé a nagy ijedtségtől, nekirohant Straffnak, s
 5337 IX   |                  így volt. ~- Ah, az csak ijesztgetésnek volt szánva; de ha megtörtént,
 5338 XVIII|                  dallal, mint virággal az illat. ~És őneki eszébe jutott,
 5339 XIV  |                virággyapjaikat, az ákácok illatától át volt fűlve a meleg lég;
 5340 XI   |                   nyújtá. - Milyen pompás illatuk van. ~Hermine megszagolta
 5341 IX   |              persze, ő igen sokat tart az illedelemre; - neki az métierje: tudni,
 5342 I    |              Kérem - szólt doktor Grisák, illedelmes prüderievel -, én nem vagyok "
 5343 IV   |                megszűnt mosolyogni, fejét illegetni és fecsegni, s e négy másodpercnyi
 5344 X    |               délelőtt, megvárá a másnapi illemlátogatás óráját, akkor kereste fel
 5345 IV   |                 bevezetésül sokkal inkább illeni fog hozzá, mint egyszerre
 5346 VII  |                   láda tetejére van belül illesztve, a fiókban pedig találtatik
 5347 X    |                másik balról a behajtásra; illetékes bélyegek-e lat és mérföldtáv
 5348 XV   |           bocsánatot kérve útitársától az illetlen szóért. Aladár biztatta,
 5349 V    |                   hányadik "diätenklasse" illetményét. Már itt bizony akár doktor
 5350 VIII |                már nézni, hol maradnak az illetők. ~Vendelin úr kilépett a
 5351 XVIII|                  eleve értesíteni kell az illetőket, hogy a megjelenés napján
 5352 VI   |                aztán gondoskodom, hogy az illetővel, akinek folyamodnia kell,
 5353 II   |                 magában azokat a keserves illúziókat, amiket oly bőven pazarolt
 5354 II   |                rászedte egypár fokkal. Az ilyenért aztán rendesen nagyon meg
 5355 II   |                   úr a számadásokat, hogy ilyenféle represszáliák elő ne forduljanak
 5356 I    |                   tehát - vegetáljunk!!! ~Ilyenforma beszédeket lehetett hallani
 5357 XI   |             Azokat a kedves ibolyácskákat ilyennel még nem rágalmazta senki.
 5358 XI   |                   Ankerschmidt is gondolt ilyesmire, s elhatározá, hogy a válóper
 5359 VI   |               tekinteni... ~Hogyne akarna ilyet Taréjy Nándor? Persze, hogy
 5360 II   |            érintkezésük lett volna velük; ilyformán a régi földesúr élhetett
 5361 XV   |               kezét csókolni, aki szeret, imád, tisztel vég nélkül, megmérhetlenül;
 5362 XI   |                 lovag te ugyan a nyakamba imádkoztad a garaboncás diákot. Valld
 5363 XI   |                  te boszorkányfajta, hogy imádkoztál érte, hogy ez a zivatar
 5364 XI   |              reszketve a lányka. - Dehogy imádkoztam ezért, dehogy. Istenem,
 5365 XVIII|                   miért jött el az utolsó imádó. ~Ezóta a verses gúnyirat
 5366 XVIII|         balatonfüredi megjelenésre. Ezóta imádói már lesik a posta érkezését
 5367 XVIII|                  Hogy egy szép asszony az imádójával töltött tête à tête óráit
 5368 Uto  |                áthevülve, egyesíték buzgó imáikat az üldözöttekével, kitartásra
 5369 XV   |                árpaszálat valahol Erzsike imakönyvében, a rózsabimbót pedig Aladár
 5370 XIV  |               közötti tér, mik mellett az imént kocsin jött el, így csónakon
 5371 III  |                  Ez a szemtelenség, ez az impertinencia. ~- No, no, mi az? ~- Tessék
 5372 II   |                   gyönge szívű embereknek imponáljon. Magas, egyenes, daliás
 5373 VIII |                 hogy őt kegyedre nézve is imposszibilissé tegye, még meg is alázta
 5374 XV   |                nyakába borulást szcénázva impromptu; aminek az volt a legfőbb
 5375 IV   |       bejelenthették, hogy a másik uraság inasa egy bepecsételt levelet
 5376 X    |                  és lakását, s rábízta az inasára, hogy ezt a levelet adja
 5377 V    |                minden kocsisát, lovászát, inasát, azokat is benntartották
 5378 VII  |              tubákszín télikabát verte az inát, amiben nagyon fázott volna,
 5379 VIII |            könnyen diffikultálva lehet az inaugurációja. ~- Az égre, uram! ~- Itt
 5380 VI   |                ellen, hogy kerüljön felül incattusból actorrá; most pedig csak
 5381 II   |              hazudni, hamisan esküdni. ~- Inculpata tutela - (vétlen védelem) -
 5382 XV   |             értékbe azzal a Karib-szigeti indiánnal, ki a hozzá menekült hajótörteket
 5383 VIII |             Megbocsásson, missz. Egy igen indiszkrét kérdés, de nem lehet kikerülni.
 5384 IV   |                megtudtam, ön nem fog érte indiszkrétnek tartani, remélem. ~- Én
 5385 VI   |            legközelebbi alkalommal meg is indítá a nyomozást, félig bizalmasan,
 5386 XI   |                 egyezségre. ~- Megadatik. Indítsa meg az ügyet doktor úr azonnal;
 5387 XV   |        Garanvölgyi. - Mienk ez a víz! ~Az indítvány általános pártolásra talált.
 5388 IX   |        előszobában, hanem azért a szakács indítványára nem tartatott fölöslegesnek
 5389 XV   |                      Menjünk csónakázni - indítványozá Garanvölgyi. - Mienk ez
 5390 VII  |                  gyanús szemmel nézett az indítványozóra. Azt nem gondolhatta, hogy
 5391 VII  |           megállíttatá a kocsit, s azt az indítványt tevé, hogy ha Kampós úrnak
 5392 V    |                 van az asztalon, azzal az indokolással szokta magát és vendégét
 5393 VII  |               rendszabálya, hogy nem volt indokolatlan, az a következő percben
 5394 XII  |                   állítanák, s még jobban indokolnák a nő gyűlöletét? ~- Óh igen
 5395 VI   |               szónak találta, mely eléggé indokolva van, ha az embernek már
 5396 XI   |                nincs, ami a törvény előtt indokul szolgálhasson arra, hogy
 5397 IX   |                   emelve minden kegyetlen indulat. ~- Ördög, mennykő! - kiálta,
 5398 IX   |           felindult leányka keserve a düh indulatába ment át; azt hitte, a missz
 5399 VII  |                   annyira el hagyta magát indulatai által ragadtatni. ~- Jól
 5400 IX   |             kísértsen olyan férfiúnál, ki indulatainak nem tanult ura lenni! ~Mennyire
 5401 VI   |        Ankerschmidt; s jó szerencse, hogy indulatát leöntheté egy pohár ruszti
 5402 VII  |                hogy az is segítsen a papa indulatját lecsendesíteni. ~- Kímélje
 5403 IX   |               ízében reszketve a gáttalan indulattól. ~Az bámulva nézett szét,
 5404 XIV  |                 adok rendeletet, ki merre induljon, hogy a legnagyobb veszélyben
 5405 XI   |                szólt bele Erzsike. - Hova indulnál estefelé? Mi nem eresztünk. ~-
 5406 VI   |                alatt doktor Grisák sürgős indulnivággyal vesz búcsút Ankerschmidttől,
 5407 VII  |               kapni a szemére. ~Mikor már indulófélben voltak az urak, Kampós utánuk
 5408 VI   |               tudtam. 'Sz én is éppen ide indultam. No ez derék véletlen. ~
 5409 XIV  |                Még sohasem találtam olyan indzsellért, aki az előtte ottjártnak
 5410 XII  |                   hidegvérrel diktálta ez infámiákat saját magáról, mintha csak
 5411 XII  |                áldozatot is meghozza az ő infámis két szép szeméért. ~Doktor
 5412 I    |             kellett szánni magát, hogy re infecta kitaláljon magára a kertből,
 5413 V    |               óráig, amidőn is az ügyvédi információk háborítatlanul folyhatnak.
 5414 XIV  |                 nem erős, a pilóták máris ingadoznak. ~Itt Ankerschmidt is közbeszólt
 5415 XIV  |              felmászva rajta, belépett az ingadozó házba, s a sok rendetlen
 5416 XIV  |                   építész emelte, ezt nem ingatja meg minden kis tréfa. ~Kampós
 5417 XVIII|           Magyarországtól megvált, minden ingatlan birtokát pénzzé tette, s
 5418 XIV  |             megtörlé veresre sírt szemeit inge ujjával, s megcsóválta fejét. ~-
 5419 III  |              utána. Ez annál jobban fogja ingerelni. ~Azalatt a kenyértészta-lenyomat
 5420 IV   |           visszatartóztatni a rohamtól ez ingerkedésre. Csak az hűsítette a vérét,
 5421 IX   |              velem. ~Ankerschmidt annyira ingerült volt, hogy az ügyvéd szobájában
 5422 VI   |                  lehetőt elkövetett, hogy inggallérát oly magasra felhúzza, hogy
 5423 XIV  |               árpavetésnek csak a kalásza ingott ki a vízből, s ahol félnap
 5424 VII  |                  megtörlé a kulacs száját ingujjával, s Kampós uramnak is tölte: ~-
 5425 VI   |          putzhändler kegyelméből közli ez ingyenképeket, ki rokokó ruháit akarja
 5426 IX   |                 menekülhessenek. Hanem az inkriminált kocsis csakugyan fusson. ~
 5427 XIV  |              kiállja, miután már eddig is inognak a levert cölöpök. A mi vidékünkre
 5428 XIV  |                 Ankerschmidt. ~- Hogy van inspector úr? - kérdezte doktor Grisák. ~-
 5429 VII  |                 urakat szívesen látják az inspektornál ebédre, maga meg azzal a
 5430 I    |             sincsenek beszántva, s fundus instructusáról éppen nincs, aki beszámoljon.
 5431 XII  |                   vállalja, hogy Straffot inszinuálja a kontroverzia komplanálására. ~
 5432 IV   |              kivéve azt borítékjából, oda inté Kampóst, hogy olvassa el
 5433 XIV  |        Ankerschmidt nem haragudott meg ez interpellációért, hanem felelt rá illően: ~-
 5434 VI   |                    egyszer csak egy delnő interpellál, hogy mit tartok "Paradisa"
 5435 III  |                  vett magának e kérdéssel interpellálni a bujdosót: ~- De hát a
 5436 XV   |              senki. ~Garanvölgyi tréfásan interpellálta Aladárt, mintha nem értené
 5437 VII  |                   valaki által e tárgyban interpelláltassék. ~A várt felszólítás nem
 5438 VII  |               elfogták; szerencsére, hogy interveniáltam, különben még ő is elővizsgálati
 5439 VII  |                 megszólított a káplár egy intésére elő is vett tarsolyából.
 5440 IV   |                   piros orcáját, azzal az intéssel bocsátja el. hogy csak "
 5441 II   |               kinyújtott baljával csendet intett, és megindult hangon közbeszólt: ~-
 5442 II   |                  hangon ily szemrehányást intéze hozzá: ~- Értelek, ember!
 5443 VII  |              rendező hatalmak azonban úgy intézék a dolgot, hogy az őrt álló
 5444 XVIII|                  ha éppen a divaturacshoz intézettet kapta, melyben róla van
 5445 VI   |                  amit a természet mostoha intézkedése megtagadott tőle, azt helyre
 5446 XV   |                   vele az udvarra további intézkedéseket tenni. ~A cselédek tudósításai
 5447 XV   |                töltéseket. ~Aladár rögtön intézkedett, hogy nehány hombár, melyet
 5448 IX   |             barátjára -, hogy sorsa felől intézkedjem. ~A missz térdre esett előtte. ~-
 5449 XVIII|                  már tudjuk, hogy micsoda intézmény. ~Straff úr, kárbaveszett
 5450 VII  |              magukat, mely a közigazgatás intézményeire zavarólag hathatna, s az
 5451 I    |                 nem egészen együgyűségből intézne hozzá ilyen "ártatlan" kérdéseket,
 5452 VII  |                 volt, ha a világ folyását intéző bölcsességnek úgy tetszett,
 5453 XII  |                   arról, hogy a legjobban intézte el dolgát, s a leggonoszabb
 5454 XIV  |                  mint az őreá, de mielőtt inthetett volna neki, hogy maradjon
 5455 VIII |            elveszítse. A lovagtól ez csak intrika, hogy ki ne kelljen fizetnie
 5456 VII  |                     szólt az, félszemével intve. A másikkal nem láthatta,
 5457 I    |                 természetes - helyeslé az invektívákat Garanvölgyi -, miután az
 5458 IV   |               legyen tőlem, hogy én önhöz inzultációkat tenni jöttem volna; e lépésre
 5459 III  |                 veszedelmes. Hátha valami inzultust tesznek? ~- Ketten leszünk! -
 5460 XII  |                   elkölteni? ~- No hát az ipam ellen indított peremre.
 5461 XVIII|                  hűtlen menyasszonya hogy iparkodik visszacsábítani; Aladár
 5462 I    |                 való nemegyezésüket azzal iparkodnak tanúsítani, hogy a kalapjaikon
 5463 XIV  |              teszünk, mint imádkozunk. ~- Iparkodunk megerősíteni töltéseinket. ~-
 5464 II   |                   A szerencsétlenség mint iparüzlet~ ~Egy, esztendő múlva készen
 5465 VII  |                        Nyelvújítóink ezt "irálynak" nevezik, minthogy "építésről"
 5466 X    |                sok alkalmunk lenne egymás iránti duzzogásunkat kifejezni,
 5467 VI   |              ellene küzd a kor szabadelvű irányának, annál is jobban megcáfoltatik
 5468 III  |               nagyon meghatva. Valami más irányba téríté át a beszédet. ~-
 5469 XIX  |                  bölcsészeti kontemplatív irányeszméket, azt nem tudjuk megmondani,
 5470 XV   |               hasonlít - más valakinek az írásához. ~E pillanatban Aladárnak
 5471 XVIII|                  fel elébb? ~Ankerschmidt írásának adott előnyt. Ez a legjobb
 5472 XV   |                  azt, hogy Aladár e levél írásáról rá fog ismerni arra a kézre,
 5473 XII  |                 vette Vendelin urat, hogy írásba adja, miszerint kész felében
 5474 II   |                nehéz kitalálni. E rejtett írásból még egyszer meggyőzve magát
 5475 IX   |              szórakozni? ~- Nem. Mivel az íráshoz toll, a festéshez ecset,
 5476 X    |                írt. Ez arra való, hogy az írásjegyekről ne lehessen a kézre ismerni,
 5477 XV   |                annak vonásaiban ugyanazon írásra ismertem, melyet azon ismeretlen
 5478 VII  |               porzó pattant bele erről az írásról. ~- No az talán nem lesz
 5479 IX   |                 írni, menyasszonyommal is írassa a levélbe csak ezt a szócskát: "
 5480 II   |               abba volt sajátságos titkos írással holmi jegyezve, melynek
 5481 VII  |                Garanvölgyi Ádám sajátkezű iratai. ~Bräuhäusel úr legkisebb
 5482 VII  |                 melyet Garanvölgyi titkos irataival lefoglalt. Azon szekrényben
 5483 IX   |              fiatalember beletekintett az iratba, s azután fejet csóvált;
 5484 VII  |                    kommittens"-ek. ~Levél íratik rögtön Bräuhäusel úrnak;
 5485 VI   |                képzeli ön, hogy férjemmel íratnám leveleimet? ~- Nem; hanem
 5486 VII  |                 pedig kezét folyvást amaz iraton tartá, s nézett hol arra,
 5487 IX   |                   fogta a tollat, s azzal íratta oda; amiből én aztán megtudtam,
 5488 X    |                  itt neked. Nesze a toll, írd rá magad. ~Az inas aztán
 5489 XIV  |               árvíz nekijön, Isten legyen irgalmas, kegyelmes a benne levőknek. ~
 5490 XVI  |                  tetejével ugyan nem bánt irgalmasan az idő, de alapjai nem engedik
 5491 XII  |                  nem gyakorolhat az utcán irgalmat. ~- No - hát, az ördög nevében -
 5492 X    |                  No Aladár úrnak csak nem írhatja valaki a levélre, hogy "
 5493 X    |                   Nepost vagy Bar Kochbát írhatják kívül; hiszen megesküdni
 5494 XI   |             férjéhez. ~- Tehát nem bánod? Írhatok dr. Grisáknak, hogy küldjön
 5495 X    |                  lesz a lom között. ~- Ki írhatott? ~- Majd meglátod. Bizonyosan
 5496 IX   |                minő megható könyörgés! Ki írhatta ezt? ~- Ejh! nem szabad
 5497 XI   |              adjon papírt és tollat, hadd írjak utalványt bécsi bankáromnak,
 5498 XI   |                   Tessék diktálni, hogyan írjam. ~ ~
 5499 VI   |                  terhelé meg! Hogy ő maga írjon szívreható esedezést annak
 5500 XIX  |                 azokból választás napjára írmagul sem maradt. Sokon a szidás
 5501 X    |                 Már pedig ha Aladár úrnak írna, akkor csak azt tenné oda,
 5502 XV   |               rejtekébe - egyforma kézzel írnak sokan; egyforma szívvel
 5503 IX   |           felöltönyét egyik szolgálatkész írnok felsegíté rá, azt kérdezte
 5504 VII  |                  Bräuhäusel úr, titkárja, írnoka, biztosa és megfelelő fegyveres
 5505 VI   |                 Kérem alássan, majd egyik írnokommal letisztáztatom. ~- Nem szükséges.