Fezejet

 5506 VI   |                  özvegy. - Leveleket kell írnom mindenfelé. ~- Nagysádnak
 5507 VII  |                   a közepén állt egy ódon íróasztal, melynek olyan furcsa ki-
 5508 V    |               tetette, s odaakasztotta az íróasztala fölé, hogy mindig ráláthasson;
 5509 VI   |               Grisák, midőn Corinna ismét íróasztalához ült, s egy finom illatos
 5510 IX   |                   Körültekintett. Hermine íróasztalán volt egy lepecsételt levél,
 5511 VI   |              felváltja a pipereasztalt az íróasztallal; kiteríti maga elé a nagy
 5512 IX   |                    Tessék írni, itt az én íróasztalomnál; csak be kell tölteni az
 5513 XVI  |  visszaszolgáltattak, most is ott állt az íróasztalon. Erzsike rögtön ráismert,
 5514 IX   |              főzte az ötletét, s midőn az irodában letett felöltönyét egyik
 5515 VI   |              belekeverte a társalgásba az irodalmat; azután szó volt az írónőkről;
 5516 IV   |           tehetséggel szaporodott a német irodalomban; hanem már - elfelejtettem. ~-
 5517 I    |                 kerülni. Menjünk tehát az irodámba. ~S vezette aztán a doktor
 5518 Uto  |                   annak, hogy ez a regény íródott; a kor, amelyet lefest,
 5519 XII  |                 hunyorította meg e szóra. Íróeszközöket kért, s még egy utalványt
 5520 XVIII|                mégis eljött. Ki tudja, az íróféle tán mégsem oly engesztelhetlen,
 5521 VII  |                 különösek. Ezeket az úrfi írogatta valami nagyon biztos helyről,
 5522 XVI  |      bebizonyodnék ön előtt, hogy ezeknek írója méltó volt arra, hogy ön
 5523 XVIII|                vonásain megismeri azoknak íróját. Valaha hozzá is érkeztek
 5524 IX   |                  az "addio", de rendkívül iromba betűkkel írva, nagybátyám
 5525 XVIII|                kézírással. Mikor még azok írónéjának szüksége volt a titkokra,
 5526 I    |           Rettenetes ez az ember alázatos iróniájával! Dühönge magában a doktor. ~-
 5527 X    |                  a delnő, nem értve el az iróniát. - Higgye el, Aladár, hogy
 5528 II   |                  Kérem alássan. Ne tessék iróniázni. Ő többet tud, mint mi. (
 5529 VI   |             irodalmat; azután szó volt az írónőkről; egyszer csak egy delnő
 5530 XVII |              semmi sem lesz belőle. ~Este írószereket kért Bárd Péter, mint mondá,
 5531 I    |                bele volt ütve egy sárgult írótoll. - Ez egy igen csendes,
 5532 IX   |           odanyújtva neki a Hermine által írottat. ~Az olvasás alatt a missz
 5533 XVIII|                 diákul rágalmazzák "genus irritabile vatum"-nak. Azután meglehet,
 5534 VII  |             szólalni. ~- Kis leánykám, te írtad ezt itt? ~- Én. ~- Azt nagyon
 5535 X    |                  is megkérdezik elébb: te írtad-e ezt, mielőtt elítélnék.
 5536 IX   |                 Látod: elvittem azt, amit írtál, oda, ahol használt. Az
 5537 I    |                abban az okmányban - szólt irtózatos jóakaratú humorral Garanvölgyi. -
 5538 XVIII|                   nem ítéli meg érte, míg Ischlben hercegnőkkel kénytelen versenyezni.
 5539 XVIII|              pénze van, becsaljon abba az iskolába, ahol megtanítják rá, hogy
 5540 IX   |                kívül Ankerschmidt lovagot ismeré fel a jelenlevő fényes egyenruhás
 5541 XI   |                   kedves jószágom, te nem ismered annak a jámbor személynek
 5542 IX   |             azokat eszembe juttatják, nem ismerek magamra többé. ~Ezalatt
 5543 III  |        kellemetlenné lett, kötelességének ismerendi, semmivé lenni, elpárologni. ~
 5544 Uto  |               kiket a hibás tudományuk és ismeretlenségük jégre visz, s azok mellett
 5545 V    |                  csendőrség; azokkal ő jó ismeretségben van. Szépen, minden zaj
 5546 XVIII|           kockáztatott vállalat a korábbi ismeretségeket mind dezavuálni, mert már
 5547 XV   |                   jól tudhatja, hogy a mi ismeretségünk nagyon régi keletű. Én Erzsi
 5548 X    |                személyesen van szerencsém ismerhetni. ~- Elmúlt dolog az már -
 5549 IV   |       megpróbálgatá, arcához fektette, ha ismerik-e még egymást, sőt végre még
 5550 XVII |                   hogy be ne csukják, hát ismerje el, hogy ártatlan. ~Beszélték
 5551 II   |                 az ábrázatját, hogy rá ne ismerjenek. ~- De hát kérem, mi oka
 5552 XVIII|          tanácskozmányt! ~Pedig, ahogy mi ismerjük a viszonyokat, ezt aligha
 5553 II   |               pereátot" kiálthassanak rá. Ismerlek benneteket. Ti, kik gyáván
 5554 XIV  |                ennyi taligarívás közül ki ismerné fel a távoli harangszót? ~
 5555 IV   |                 hallanám, mintha lépteire ismernék a folyosón; mintha használna
 5556 XIV  |       Ankerschmidt, s Aladárnak meg kelle ismernie a hangon, melyen e szavak
 5557 XI   |                aztán nem volt hova lenni. Ismerőihez menni szégyellt; apja házához
 5558 VI   |              egymásnak adósok. ~- Micsoda ismerője lakik itt önnek? ~- Nekem? -
 5559 Uto  |                   a képmása: több hasonló ismerősből van az összetéve, ámbár
 5560 I    |            Garanvölgyi Ádám urat. ~Valami ismerőse járt nála, annak panaszkodott
 5561 V    |               darutollal az oldalán. Régi ismerősei csak úgy tántorogtak vissza,
 5562 I    |              szobájában, néha átrándul az ismerőseihez, nagyokat iszik, ha rossz
 5563 XIV  |                   meg, hadd hirdetnénk az ismerőseinknek, ki szabadított meg e mostani
 5564 III  |               olyan évek, amikben egykori ismerőseit, köztük fegyvertársait is,
 5565 I    |        dohányozzék, hogy bort igyék, hogy ismerőseivel összejöjjön, hogy vadászni
 5566 XIII |              régen alvók szellemeivel már ismerősek. ~Egy hét alatt készen kellett
 5567 II   |              nekem személyesen is igen jó ismerősöm volt, nem említette, hogy
 5568 XII  |          szállására érkezve, még más régi ismerősre is talált; Maxenpfutsch
 5569 XVIII|                     Tehát Straff úr, régi ismerősünk, ott ül az öt levél előtt.
 5570 XV   |                       XV~Akik egymást nem ismerték~ ~A csónakok megérkezését
 5571 IV   |          olvastassa el azzal, s ha lehet, ismertesse meg velem annak tartalmát. ~-
 5572 Uto  |                  angol lap a legkedvezőbb ismertetéseket írta róla; az angolból ment
 5573 IX   |                   igen fontos. E napokban ismertette meg velem Bräuhäusel úr
 5574 III  |         hasonlított anyjához, akit mi nem ismertünk. Kicsiny, gömbölyű, eleven
 5575 XII  |                 mi Maxenpfutsch név alatt ismerünk. ~- Megkaptam önt valahára! -
 5576 XVII |                   egyforma hűséggel tudta ismételni. Egyiknek bizonyosan a gáton
 5577 XIV  |                 kimondom az igazat. ~- De ispán úr! - pattant fel dühösen
 5578 VII  |                   megmondod, hogy majd az ispánháznál kapnak enni." ~Le is jött
 5579 VII  |                   ha éhes, hát elmehet az ispánhoz. ~- Hehehe, te kis szamár;
 5580 XV   |                   a vendégek érkeztét, az ispánon kívül, kinek erősen lelkére
 5581 XIV  |                 is elkészültünk, akkor az istállóból kivezetteté a paripákat,
 5582 VII  |            Egészen öltözve volt már, s az istállók felé menni készült. ~- Megállj! -
 5583 XIII |                  méltóztatik építtetni az Istenben boldogult Hermine tensasszony
 5584 V    |              beköszönt egy jószívű "adjon Istennel", az inspektor úrhoz. ~-
 5585 VIII |                 kit a pogány mitológia az istenségek sorából kifelejtett, illő
 5586 IV   |                   is! Ez is a tied! Nesze istentelen. Piff, puff. Így ni! ~Csakhogy
 5587 V    |              tétlen hevervén, a két hozzá istrángozott versenytárs által kegyetlenül
 5588 VII  |                 jó híre megőrzendő. ~- De isz azt meg is fogom őrizni.
 5589 VII  |                kezével hárítgatá félre az iszapos göröngyöket a gödörből.
 5590 XVI  |              lefutott az apadó ár, vékony iszapréteget hagyva maga után. ~- Kedves
 5591 VII  |                     Vagy úgy? Az urak nem isznak a kulacsból, hanem klázliból. ~
 5592 VII  |                  ki egy öticcés kulacsból iszogatott, s falatozott paprikás szalonnát
 5593 VII  |               jött elő semmi. ~- Legalább iszom addig, amíg ihatom; leiszom
 5594 VII  |               talán betérhetnének ide egy ital borra. ~Kampós úr engedett
 5595 II   |                   Nem volt sem étele, sem itala, mindig róla törődött. Azután
 5596 I    |                 nem nyúlt hozzá semmiféle italhoz, kivéve a vizet. ~Egy újabb,
 5597 VII  |                 mikor megszomjazik, akkor itassa meg. ~Káplár uram öröme
 5598 IX   |                   a fele úton a csárdánál itatni megállnak, kerül-fordul,
 5599 IX   |               abba a hangulatba, amelyben ítéletet osztani akart; nem tudott
 5600 XVIII|               fesztelen magyar kedély nem ítéli meg érte, míg Ischlben hercegnőkkel
 5601 IX   |                  Kedves jó testvérem! ~Ne ítélj el azon lépésért, amit ma
 5602 VI   |              Magam olvasom fel. De meg ne ítéljen, tudom, hogy gyönge: "A
 5603 VIII |                 szívem; de ugyebár ön nem ítélne el engem azon esetben, ha
 5604 IV   |              magányszobájába. ~Rettenetes ítélőterem az; kegyetlen elnök, hidegvérű
 5605 XV   |              menni, mint hogy egy halálra ítélt rabot váltott meg kezével,
 5606 II   |                szarvasbőr topánykát..." ~"Item: a Sándornak egy flanell
 5607 VI   |                   Bécsben készíttetni. Az itteni szabóknak nincsen semmi
 5608 VII  |                 az volt az első szava: ~- Itthon-e a zongoramester? ~Miután
 5609 VII  |                Eliz kisasszony másfél évi ittlét alatt már magyarul ért. ~
 5610 XI   |                   nálunk, ami Hermine-től ittmaradt, abból küldhetnénk eléje;
 5611 IV   |                                           IV~Akik egymást meg akarják
 5612 XVIII|                   hosszan, "sebzőn". ~Egy ív kétrétbe hajtva teli volt
 5613 XIX  |            legbuzgóbb hazafi. A következő ivadékuk bizonyosan az. ~Ankerschmidt
 5614 VII  |           kísérőjével a csárdába. ~A nagy ivóteremben, a hosszú asztal végén ült
 5615 IX   |                  a lovag úr, a pipaszárat ívvé hajtogatva két keze közt
 5616 IX   |                                           IX~A két fogoly~ ~Eliz az igazak
 5617 IX   |                    kiálta rá Eliz, minden ízében reszketve a gáttalan indulattól. ~
 5618 XII  |          hatvanezer forinton alul! ~Azzal ízekre tépte az okmányt, s elszórta
 5619 XV   |           szívesen hallotta volna, ha azt izené vala, hogy nem jöhet a vacsorához,
 5620 XII  |                műtételében. Egy rejtélyes izenet, aminek tudása oly sürgetős
 5621 XIV  |           méltóságodnak akartam átadni ez izenetet, kötelességemhez képest.
 5622 VII  |              uramnak, hogy a tiszti lakba izenhessen, hogy a kocsis a lovakkal
 5623 VIII |                       Mi van? ~- Már hogy izenhetne az ember akár valamit, akár
 5624 III  |                 ez szörnyű megbántás, azt izenni vissza, hogy nem tud németül. ~-
 5625 III  |                  elmulasztani. ~- Hát mit izentek vissza, te csavargó? ~A
 5626 VII  |                   kis szamár; megfordítva izenték: engem híttak a kastélyba? ~-
 5627 X    |                tréfáljon. Az engem nagyon izgat. ~- Nem tréfálok. Nagyon
 5628 VI   |               Persze, hogy el van a finom ízlés által ragadtatva. Ezt bizony
 5629 VI   |                   szabóknak nincsen semmi ízlésük. - Pedig vannak, akik még
 5630 VII  |                enni, mert annak semmi sem ízlett többé; - hogy olyan nagy
 5631 V    |             állani. ~És ezen az általános izzadás napjain Ankerschmidt mindennap
 5632 V    |           rászorulni. ~Most engedjük őket izzadni, s beszéljünk egy kissé
 5633 IX   |                   Átkozott ember! - szólt izzadó homlokát törülgetve zsebkendőjével
 5634 V    |            aratóját felvállaltuk, hát egy izzadsággal majd a tekintetes Akkorsincs
 5635 II   |                  úgy? Törülje le elébb az izzadságot a homlokáról, hiszen csorog
 5636 V    |              kaszásai már az ötödik napot izzadták a hétben, Vendelin úr pipázva
 5637 V    |                   uram, egy nyári délután izzadtan térve meg a rétről; hol
 5638 XIX  |               váltig csitította, hogy mit izzasztja magát, hisz úgyis megválasztják
 5639 XVIII|                nevetett magában, amíg egy izzó lámpalemezen megszárítá
 5640 VII  |            minthogy "építésről" van szó. (J.M.) ~ ~
 5641 XIV  |                   okos ember. ~- Nem kell jajgatni, hanem segíteni magunkon! -
 5642 XIV  |              gáton száz meg száz szekéren jajveszékelő nők, síró gyermekek csapata
 5643 XIV  |                 rajtok látni. A cselédnép jajveszékelve kiabált az ablakokon, s
 5644 XIV  |                  azokon kezeiket tördelő, jajveszéklő asszonyok, gyermekek s kiabáló
 5645 I    |                csapóföldet - vigasztalá a jajveszéklőt a háziúr. - Elmúlik az. ~
 5646 VII  |                tegyen, mint az ezermester japonicája. ~Egyszerre csak egy kis
 5647 I    |                   keresztül döfve, kezein jaquemárkesztyűk, agyarán a legfinomabb virginia
 5648 X    |                    Megkérdezte tőle, hogy jár-e színházba, micsoda új operák
 5649 I    |                   nézve is nagy haszonnal járand. Hanem - ha megenged egy
 5650 VIII |                   jó lovakon, alig félóra járás, egy óra alatt itt lehet
 5651 I    |                azon esetben, ha az illető járásbeli biztosnál reverzálist ad
 5652 VI   |               divatképekkel. Nem egyébért járatom őket, mint a divatképekért;
 5653 I    |                   Reichsgesetzblattot nem járattam. Rögtön küldök a postára,
 5654 IX   |                 már most becsületszavadra járhatsz, ahol akarsz. ~Eliz mosolyogva
 5655 V    |             tágultak a metsző hengerei, a jármű kerekei annál sebesebben
 5656 XIV  |         összezúzva, letépve láncaikról, a járművek partra vontatva, az egész
 5657 X    |          gerillának mennék a Bükkbe, vagy járókelő emisszáriusnak; hanem azt,
 5658 XI   |                 Majd én utánajárok. ~- Te jársz utána? Nohát csak szerezz
 5659 XI   |                 idáig; aztán most meg sem jártathatja ebben az esőben. ~Ankerschmidt
 5660 VIII |               csinálunk? Hát én a lovakat jártatom; azok meg velem jönnek. ~-
 5661 XV   |                  embert, akkoriban nagyon járványos veszélytől. Ez öreg embernek
 5662 I    |                 füstöt, míg kezében kurta jáspis fogantyús pácikó lóbálódik. ~
 5663 I    |                   jó hírre ébredt, hogy a játékkártyák is bélyeget kapnak, már
 5664 XV   |            Erzsike gyönyörködve tekinte a játékos vadállatra; Aladár is gyönyörködve
 5665 XII  |             utolsó garasig hagyja menni a játékot. ~- Itt jön egy bérkocsi.
 5666 XVIII|          portékának, akit a vén gyereknek játékszerül vigyen, mikor Bécsből megérkezik.
 5667 XVIII|                Balatonfüred. Az ember nem játssza ezért a bűnbánó megtérőt;
 5668 VI   |                 Neológjaink a "partie"-t "játszmá"-val adják vissza, s én
 5669 V    |                forintot. ~No, iszen azt a játszmát el is vesztette aztán Bräuhäusel
 5670 V    |           viszonya, barátsága, szerelme a játszótárs iránt, - kivált az olyan
 5671 V    |               kezében, de nem rontotta el játszótársáét. ~- Nem hiszem, hogy sok
 5672 XV   |                    s most már azon tűzben játszottak szemei, aminek ragyogása
 5673 III  |               hogy oly nyomorult szerepet játszottam önök előtt néhány órával
 5674 V    |                szerencsétlenségem van. ~- Játszunk még egyet? ~- A legnagyobb
 5675 III  |                hogy mindenből meglegyen a java, a jószágfelügyelőtől kezdve
 5676 III  |                   bányavárosi hadjáratot, javában horkol, és elejti szájából
 5677 VII  |             voltál. Rendelkezéseimet, mik javadra vannak, ide rejtém. Titkolnom
 5678 XIV  |                   tetszett nagyon a mentő javaslat; egyszerre ugrottak ötvenen
 5679 XIV  |                   sem kíméltük annál, s a javát válogattuk hozzá a fenyőfának.
 5680 X    |                  kívánkozzunk. Megélünk a jég hátán is. Ha elvesztettük
 5681 XIX  |               rólatok! Kár várnotok! - Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos
 5682 XIV  |            kezdett kongani; a nagy szálas jegenyefák egymás után omlottak a földre,
 5683 I    |                   ne pusztítsa a szép vén jegenyefákat két oldalon: ~- Ilyenformán
 5684 XIV  |          csalogánydaltól, rigófüttytől, a jegenyék akkor hányták virággyapjaikat,
 5685 XIV  |                 többé kocsin hazamenni? A jegenyési erdőn túl már eléje került
 5686 XIV  |              csikasz farkas. ~- Ha ezek a jegenyésre menekülnek: az én embereimnek
 5687 Uto  |             tudományuk és ismeretlenségük jégre visz, s azok mellett a kárörvendő
 5688 XIV  |                    Néhány percig mereven, jégszemekkel, halott arccal nézett a
 5689 XVIII|             olvassa azt, hogy a leányával jegyben járó ifjút hűtlen menyasszonya
 5690 IX   |                   missz? Hol maradt? Az ő jegye is itt van. ~- Igenis, könyörgöm
 5691 IX   |                  hogy várjanak. Add ide a jegyeiket, hadd látom, kik? ~Az inas
 5692 VI   |                 barátom!" ~A többi titkos jegyekben van írva. ~A levél borítékára
 5693 VI   |              tessék zavarba jönni. Kegyed jegyese fogva van. Én tudom jól.
 5694 XII  |                    elvettem tőle erővel a jegygyűrűjét, s szeme láttára a szobaleánynak
 5695 III  |       hátramaradtak közt rögtön kitört a "jegyzékháború". ~- Eliz kisasszony, ön
 5696 II   |            tekintetre. ~Nem is megrovásul jegyzem fel Kampós úrnak, hogy amint
 5697 V    |                 mutogatott, csupán annyit jegyzett meg rá Maxenpfutsch előtt,
 5698 VIII |                ezt kinyitották. Ez volt a jel arra Vendelin úrnak, hogy
 5699 VIII |                   az volt az összebeszélt jeladás, hogy általa egy kavics
 5700 XII  |                   alkalmazva, ami annak a jele, hogy itt hitelezők jártak. ~
 5701 I    |            minthogy uraságod úgysem veszi jelenben hasznát annak az építménynek... ~-
 5702 VIII |                   azért mégis biztosítani jelenlétéről, s olyan dolgot adni, melynek
 5703 XI   |                    mint a fejfájás, ez jó jelenség; hát más kabátot vegyek
 5704 VI   |               százados félreértés gyászos jelensége azon sajnálatra méltó körülmény,
 5705 IV   |                fogja mondani. Azért magam jelentem fel magamat, nehogy a tekintetes
 5706 VI   |               jönni teára hozzám? ~Ez azt jelentené, hogy most ebédre nem marasztaltatik. ~-
 5707 II   |                   von Ankerschmidtnél úgy jelenteté be magát, mint egyik tagját
 5708 IX   |              várudvarról hangzó dobpörgés jelentett, az ebéd mégsem jött. ~(-
 5709 VII  |                lehetett volna, hogy miért jelentette fel azokat a már megmenekült
 5710 X    |                 előzékenységgel fogadta a jelentkezőt, mint szokás fogadni azt,
 5711 IV   |             kisasszony kecses pukkerlivel jelezé, hogy érti. ~- Ne mosolyogjon!
 5712 XIX  |                    mi sorsunk" változását jelezni látszott. ~Mert ez úgy van. ~
 5713 XIV  |                 lehaladt már, mire Aladár jelezte, hogy a falu tornya látszik
 5714 III  |                percnyi hallgatás egyúttal jellegezheté csendes neheztelését önfeláldozásának
 5715 Uto  |                 mind ennek a korszaknak a jellemalakjai. ~Közel negyven éve már
 5716 XIX  |                  az új honfitársak egyező jelleme, közös bajok, közös szenvedések
 5717 XV   |                keresztüllátott egy család jellemén, melyet eddig nem ismert. ~
 5718 III  |                  a társalgásnak szelídebb jellemet kölcsönözni. Áttért a beszéd
 5719 XVIII|               komisz ember; míg ha csak a jellemét sározza be, azért lehet
 5720 III  |                   simára borotvált ajkkal jellemezvén magát, s azután meg igen
 5721 IX   |                veszedelmes körvonalai egy jellemnek. Ha énrajtam állna, ön sohasem
 5722 VIII |             barátomnak nevezek! Ő szilárd jellemű férfiú. ~- Óh nem is úgy
 5723 VI   |                státuscsíny ötlött eszébe, jellemző arra nézve, mennyi erő s
 5724 XIV  |                 mutatva, melynek glóriája jelölé a sírt, melybe az égi vándor
 5725 XVIII|                   élni kell! Ez a mai kor jelszava. ~Egyikünk így szerzi a
 5726 IX   |                lehet hozzá menni. ~- Mi a jelszó? Mondja a jelszót! ~- Gyuszi,
 5727 IX   |                     Mi a jelszó? Mondja a jelszót! ~- Gyuszi, most mindjárt
 5728 III  |                   csíptette, mintha azzal jelvényezné, hogy tartózkodnia kell
 5729 IX   |               mérgesebb hangnyomattal: ~- Jesszusz Maria! - volt rá a sikoltás. ~
 5730 V    |                   hogy a mai nap "defekt"-jét ezúttal ő írta be "expens-notái"
 5731 XII  |                   beteg lónak. Faites vos jeux, messieurs! ~- Kérek egy
 5732 II   |                   abban megejtsék. Ravasz jezsuitafogással szavakat kérdezni tőle,
 5733 X    |                  csendes hangon, melyen a jóakarat lágysága keresztülérzett,
 5734 I    |               okmányban - szólt irtózatos jóakaratú humorral Garanvölgyi. -
 5735 Uto  |          katolikus egyházfejedelmek, mint jóakaró hallgatók, s a honszeretet
 5736 X    |                 Igaz biz az! Neked valami jóakaród már levelet is írt Pestről;
 5737 III  |                    Sebei, miket a hajdani jóakaróival tett vitában kapott a harcmezőn,
 5738 II   |                  azzal a rongy alamizsnát jobb- és balkeze közé ragadván,
 5739 II   |            siralom. Nagy kérdés, hogy nem jobb-e annál bekocogtatni a hadbíróhoz,
 5740 XV   |               folyamodom, mint panasztevő jobbágy: ön kihallgat és kegyeskedik
 5741 III  |          mostaniaknál semmivel sem voltak jobbak, odavezette a hadastyánt,
 5742 XIV  |            függesztve, addig nem tehetünk jobbat, mintha vízbe haló lakosokat
 5743 II   |           asztalon levő két kalap közül a jobbikat vigye el; mely történetesen
 5744 VII  |                  szárnya alá dugva hátul, jobbjába pálcáját ragadva, maga legelöl
 5745 V    |                   sertésre, hogy szabadon jöhessek velük haza. ~- Igaz biz
 5746 VII  |                között még csak gyanúba se jöhessen. Bräuhäusel úr is úgy tett,
 5747 X    |                   hogy még a pecsétről se jöhessenek szerzőjének nyomára, kámeával
 5748 XIV  |                    valami nagy sietségben jöhetett. ~- Fogadj Isten, jó barátom!
 5749 VI   |                  szellemi összeköttetésbe jöhetnek. ~Az ám; valóságos szellemi
 5750 VIII |                 itthon, valami gyászra ne jöjjek megint haza. ~Ankerschmidt
 5751 II   |                   azt is, hogy nyomára ne jöjjenek róla. ~Garanvölgyi átvevé
 5752 IV   |              aztán a lovagot, hanem amint jóéjszakát kívánhatott neki, vette
 5753 XV   |              eléje. ~- Hozott Isten! Hogy jöttél ide? ~- Egy lélekvesztőn.
 5754 VII  |                csak egy ember lehetett: a jöttment. Ankerschmidt igen kíméletlen
 5755 XV   |                      Találkoztunk. Együtt jöttünk vissza. Ő riasztotta fel
 5756 VI   |               akik közül az egyik igen jó jövedelem, a másik pedig igen jó kilátás. ~-
 5757 VI   |                   idő szerint 7 percentet jövedelmeznek, s Jove favente 8-at is
 5758 XI   |        szalonkaidény. A vadásza pedig azt jövendölte, hogy e tavaszon nagyon
 5759 VIII |                   komolyan gondoskodott a jövendőről. Láttam nála a kineveztetést
 5760 I    |                 félvállról átmosolyogva a jövevényhez a háziúr. - Már "édes amice"
 5761 XV   |                   Adja ön nekem ezt a kis jövevényt - könyörge Erzsike Aladárnak. ~-
 5762 VII  |         hivatalosan megintem önöket, hogy jövőben minden olyan működéstől
 5763 II   |                 Hát a magyarnak boldogabb jövője már mind hazugság?! Ezt
 5764 XV   |                még a "víz" is így akarta. Jövőre azonban öcsém uram hiúságát
 5765 V    |            fáradni s előre sietni, mint a jófutó nyúl a tekenős békát a mesében.
 5766 VI   |               akiknek nagy Magyarországon jog adatott azt mondani: mi
 5767 IX   |           leányomnak el nem ismerem; hogy jogaimmal a legszigorúbban élni fogok,
 5768 I    |                foglaltatik, mely a "régi" jogcímeken alapuló igényeket megszünteti,
 5769 X    |            avatkozni; hanem én csak az ön jogérzetére apellálok; önök magyarok
 5770 I    |                vétetik tulajdonosnak, s a jogi pörcímen többé keresetet
 5771 XIV  |                   doctor juris azon jeles jogmaxima szerint: "si fecisti, nega." -
 5772 X    |              semmi igényt támasztani azon jogokból, amiket önnek e szerződvény
 5773 X    |                  e szerződésből támadható jogokra igényt nem formál. ~- Nem
 5774 X    |                magánügyeibe, azokba semmi jogom avatkozni; hanem én csak
 5775 VI   |                 birtoka lévén, az özvegyi jogon bírt jószágrész Ádám úrra
 5776 VI   |                   esetre nézve igen üdvös jogorvoslatokat rezerváltak. Legelső teendője
 5777 IX   |                   engedé merítenem, s nem jogosított fel annak továbbadására. ~-
 5778 I    |              olyan papirost vesz, ami már jogosítva van a bíró előtti megjelenésre;
 5779 XI   |                  szobájába, amit mindenki jogosultnak fog találni, ha elgondolja,
 5780 X    |                 magyarok nagyon híresek a jogragaszkodásukról, s önnek tudnia kellene,
 5781 IX   |                    ne szakítson félbe. Én jogtudor vagyok, szentimentális ügyekkel
 5782 X    |              lenni, uram - szólt Aladár a jogtudorhoz. - Nekem egy szerződésem
 5783 IX   |                   Ankerschmidt"? ~Az ifjú jogtudós hivatalos készséggel megfelelt: ~- "
 5784 I    |                   kalapját a világ minden jogtudósának. ~Héj, nevetett is rajta
 5785 I    |                  előtti fogalmai vannak a jogviszonyokról. Levette a szemüvegét, megtörlé
 5786 I    |                   Doctor utriusque juris, Johann Nepomuk Grisák. ~- Óh hát
 5787 I    |                  az özvegynél atyafiságos jóindulatból, hogy legyen neki miből
 5788 IX   |            mulatságos adomán, amit az oly jóízűen tudott előadni; hisz ő maga
 5789 IX   |                szolgálat annak, aki éppen jóízűn aluszik; de amiért, ha egyszer
 5790 VI   |                  asszonyság vőlegényének. Jójcakát, doktorkám. ~Azzal otthagyta
 5791 XIV  |                      Azok bizonyosan elég jók is - sietett bizonyítani
 5792 Uto  |                 hogy elmúltak! ~1895 ~Dr. Jókai Mór ~ ~ ~
 5793 IX   |                   mivel lehetne elrontani jókedvemet, s nem adnak ebédet. Az
 5794 I    |                   s meg kell adni az árát jókedvnek és haragnak, mert az ember
 5795 XV   |                bámulatának, amint Erzsike jókedvűen kacagva tette kezét Aladár
 5796 XV   |                 hajlamból, hanem csupán a jóknak azon ösztönéből, mely az
 5797 VI   |                  Mily gyöngéd eszme, mily jólesik rokon érzelmekre találnom.
 5798 I    |                 nem használandja a státus jóllétével nem egyező célokra. ~- Jól
 5799 III  |                 mely németül volt írva. ~"Jólszületett Garanvölgyi úrnak. Uram!
 5800 XIV  |               kiabáló férfisereg; magával jóltehetetlen nép. ~Amint Ankerschmidt
 5801 Uto  |               erős vonás, mint a tromfból jóltevés az üldözöttel, ennél is
 5802 VII  |               most bajba jutott. ~- Isten jónap, vitéz uraim! - szólt rájuk
 5803 XIV  |                  Az én nevem Weltumsegler Jonatán. ~Az öreg megcsóválta a
 5804 IX   |            vőlegény és a lelkész mindjárt jőni fognak. ~- No lám, ez baj;
 5805 XVI  |                 megőrölte a szú; csak egy jóravaló zivatar kell neki, hogy
 5806 XII  |           örömhírt hoz, mely előre tudva, jósolva van már; ez az, amire vártak
 5807 X    |                ígérni a puszta kenyérnél. Jószágaimat nem kaptam vissza. ~- De
 5808 V    |            Maxenpfutsch Vendelin, a lovag jószágának igazgatója, igen tudós férfiú
 5809 VII  |               hozta elő Szemes Miskát. ~A jószágára hazatérő Ankerschmidt éppen
 5810 III  |            nevelőben hagyta; azután, hogy jószágbirtokossá lett, egy bécsi nevelőnő
 5811 IX   |                  meg, olyan állásban, egy jószágdirektor! ~- Ah uram, - de - de akar-e
 5812 XIV  |              akkor át lehet jönni a lábas jószágért, csak a tutaj mellé kell
 5813 III  |             mindenből meglegyen a java, a jószágfelügyelőtől kezdve az utolsó szolgalegényig
 5814 V    |                 Kampós Ankerschmidt morva jószágigazgatóját. ) ~- Miért? ~- Mert nem
 5815 IX   |                   megszökni! Elhagyni egy jószágigazgatónak az állomását, az mégis csak
 5816 XV   |                   négyféle bérlője volt a jószágnak; mind a négy azon volt,
 5817 XV   |                  járt három ízben hajdani jószágodon, s elmondta, hogy miket
 5818 III  |           fizetésért bizonyosan igen szép jószágokat lehete megszerezni. - Az
 5819 I    |              Ankerschmidt, megszerezvén a jószágrészt, s a hozzá tartozó belső
 5820 III  |                  küzdelmébe kerül emberek jószívűségéhez folyamodnia. Midőn a lovag
 5821 I    |         székvárosban lehet kapni két tanú jótállása mellett, hogy csakugyan
 5822 XV   |                Legelső dolgod lesz valami jótékony bankárt fölfedezned, aki
 5823 IV   |                   Voltak rokonaim, akiket jótéteményekkel halmoztam el; megcsaltak,
 5824 IV   |                  és én el tudtam vesztett jótetteimet felejteni. Volt egy öcsém,
 5825 VI   |                percentet jövedelmeznek, s Jove favente 8-at is hozhatnak.
 5826 III  |                gazdaszemélyzete a munkás, józan cseh népből telt ki. Elővigyázati
 5827 IX   |               akadémiája. ~Arad, Komárom, Józsefváros, a pesti újépület mind csak
 5828 V    |                  azok végett az elveszett józsírból való sertések végett. ~(
 5829 XV   |          kasznárba, hogy mit tud ezen úgy jubileálni, mikor ez kétségtelenül
 5830 I    |                embert, bízván a "favor in judice" most kedvező alkalmaiban,
 5831 X    |            olvasmányokat "für die reifere Jugend"? ~Aladár agara ezalatt
 5832 XIV  |                még egy láb emelkedéssel a juhaklokat is felveszi, s két lábnyi
 5833 I    |                nem végezhetjük el itten a juhistállóban, legyen jó engemet bevezetni
 5834 XV   |            mürzthali tehenészeted, merino juhnyájad, vérlovaid még az első bérnök
 5835 I    |             kegyedre bízom; hozott kegyed juholtót? ~- De uram! - kiálta föl
 5836 VI   |                  hozni azáltal, ha doctor jurisné lesz belőle; soha jobban
 5837 VI   |                Corinna kénytelen a doctor jurist legbizalmasabb titkaiba
 5838 VI   |                  fogná őt hajítani, ha a "jus fortioris"-ra kezdenének
 5839 XVIII|              levél a neki szánt borítékba jusson; nehogy valami tévedés történjék,
 5840 I    |                 is eladjon valaki, akinek jusst ád hozzá a paragrafus. És
 5841 XII  |               türelmetlenül várt már reá. Justinian jeles utóda előadá, miképpen
 5842 II   |             határidat, most ötven pengő a jutalmam. Óh szegény elhagyatott
 5843 XVIII|        politikusoknak ugyan lehet és néha jutalmas is elébbi pályájukkal végleg
 5844 II   |                más megyékbe elvándorolni, jutalmat és méltánylatot keresve. ~"
 5845 I    |               ötezer pengőt kap fáradsága jutalmául, tehát az ügy nagyon sürgetős
 5846 IX   |                minden. ~Hálás pillantások jutalmazák közlését. ~- Missz Natalie -
 5847 II   |                  kormány által eléggé nem jutalmaztatott, s a megye népessége által
 5848 III  |                 sőt ha azon meggyőződésre jutand, hogy jelenléte bárkire
 5849 X    |                annál természetesen sokkal jutányosabb a szívdobogásra és ideggyöngeségre
 5850 III  |                 eladó. Kétségtelenül igen jutányosan lehetett akkor igen szép
 5851 XV   |                  alvók felzavarása nélkül juthasson ki az udvarra, a külső veszélyt
 5852 XI   |                  egy ily nyugalmas házhoz juthat, mint a mienk. ~- Igen,
 5853 VII  |                   a vizsgáló urakhoz való juthatást. Egyszer a ház háta mögé
 5854 IX   |                hírneve rehabilitációjához juthatna. Figyeljen kérem rám, s
 5855 XIV  |                   pedig okvetlen oda kell jutnom. ~- Kocsin ugyan bajosan;
 5856 IV   |                nagymérgű kakasa. Az áruló jutogatott eszébe. ~Micsoda utálatos.
 5857 I    |          szívességre kér? Nem értem, hogy jutok egyszerre ennyi szórejtvényhez.
 5858 XV   |             helyzetet és itt maradok, nem jutok-e egy erkölcsi értékbe azzal
 5859 VII  |               hogy én már veszélyen kívül jutottam; a láda kezemben, semmi
 5860 V    |                   mind azt kérdezné, hogy jutottatok hozzá. Ha csak maguk számára
 5861 XIV  |                 lesz, a vízfolyás mentébe jutottunk. ~- Nem látni még a falu
 5862 XVIII|           regényes öngyilkolásról; eszébe juttatá, hogy van még egy ember
 5863 IX   |                 mert amint azokat eszembe juttatják, nem ismerek magamra többé. ~
 5864 VI   |                 segédek kezébe sem szabad juttatni; én zsebembe teszem, s aztán
 5865 IX   |                   is, a menyasszonytól is juttatott magának 500 forintocskákat;
 5866 XV   |                   szív nyert? ~Délre haza jutva, legelébb is Kampós uram
 5867 V    |           hangnyomattal, mindjárt Bogumil jutván eszébe. ~- Olyanformán ütött
 5868 VII  |                  nagy szerencse-e, hogy e kabale felfedeztetett; hogy e kedélyes
 5869 XII  |             leginkább, hogy adósa most is kabanoszt szí. ~- Kérek egy kis csendet,
 5870 XIX  |             találtaknak; ő maga kalapján, kabátján viselte, s felfalta az embereket,
 5871 XV   |             kastélyt. ~- Itt van biz az a kabátom ujjában - szólt Aladár,
 5872 XI   |                   ez jó jelenség; hát más kabátot vegyek rám ugye? ~- Óh nem,
 5873 IX   |              pedig nem állt arcához jól a kacagás, mert igen nagy és ritka
 5874 XIV  |       Ankerschmidt arca e szóra egyszerre kacagásra vált, kacagott, mint egy
 5875 XVI  |              diadal első percében, pajkos kacagással tanúsítá jókedvét, hanem
 5876 X    |                 agárpofájával kifejezni a kacagást. ~- Ugyan kinek örülsz olyan
 5877 XII  |            állhatta, hogy hangosan fel ne kacagjon. Megfogta a két vállát a
 5878 X    |                 képzeled. Ő egy csélcsap, kacér teremtés; aki minden udvarlót
 5879 XIX  |                    mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma
 5880 IX   |               féloldalra fordított fejjel kacsintva Grisák úr. - Gondolja meg
 5881 IV   |              benne a veszekedés nagymérgű kakasa. Az áruló jutogatott eszébe. ~
 5882 I    |     Reichsgesetzblattot? ~- Járatja biz a kakukk. ~- Ah, tehát nem? Kár nagyon. -
 5883 V    |            barátom, maccsban maradt. ~- A kakukkba is! Mindenre vártam, s semmi
 5884 IV   |                  kalábriaiját. ~Gyere elő kalábriai! ~Kikereste azt most szekrénye
 5885 XVI  |               népdal mondja: "egy kemence kalács s egy szép leány." ~- Meg
 5886 VII  |                albiztos úr kénytelen volt kalamárisa tetejét ismét felsrófolni,
 5887 XII  |                pihe rajta? Belemártotta a kalamárisba, s megpróbálta neutrális
 5888 XV   |               autentice hallhatja egy hős kalandját. ~- Hát a jegenyésen túl -
 5889 IX   |                 Mit gondol ön? Nekem egy "kalandot" akar elmondani, akinek
 5890 V    |                  mechanikához; elővette a kalapácsot, a csavarkulcsot, megtágítgatta,
 5891 III  |                    s egy levelet látszott kalapjába dugdosni. Együtt jött vele
 5892 III  |                bömbölt a poronty, kiejtve kalapjából a levelet. ~- Hah! Visszaküldi? -
 5893 I    |             iparkodnak tanúsítani, hogy a kalapjaikon levő szalagot a karimán
 5894 XIX  |             elöl-utol találtaknak; ő maga kalapján, kabátján viselte, s felfalta
 5895 IV   |                   itt nekiesett ököllel a kalapnak, elkezdé azt kegyetlenül
 5896 III  |                 hogy azt a levelet, ami a kalapodban van, add ide, valamit akar
 5897 V    |             füstölt hús vagy aludt tej; a kalapoonk mellé egy csinyált virág;
 5898 III  |                 olyan furcsa volt a magas kalapos, harisnyás egyenruhában.
 5899 IV   |           zavarodva emelé fel a szétgyúrt kalapot, s kielégített vendetta
 5900 II   |                    hogy lép eléje föltett kalappal. ~Egypár üres hordót, mik
 5901 XI   |                 többet; futott, bőröndöt, kalaptokot keresett, összepakolt mindent,
 5902 XIV  |                gazdag árpavetésnek csak a kalásza ingott ki a vízből, s ahol
 5903 XV   |             benőve, mely gazdag négysoros kalászait már kihányta, az egész tér
 5904 XIV  |            piroslott közte, s a hajladozó kalászok, a kék búzavirágok és piros
 5905 V    |                   s látta a szép megérett kalászokat veszendőbe menni, s számítgatta
 5906 XIV  |           átsikamlott, meglátszott a szép kalászos vetés; a búzavirág még ott
 5907 V    |               lapos keréktalpú szekéren a kalászvágó szörnyeteget. Tizenkét ember
 5908 X    |              Micsoda? ~- Nem éppen vasúti kalauzság, de nem is sokkal több;
 5909 XVII |             törvényszék a postakocsist és kalauzt fogatta el, mint közvetlenül
 5910 IX   |               volt, hát nagyot esküszik a kalendárium minden szent neveire, hogy
 5911 XI   |           amilyent még a legelvetemültebb kalendáriumcsináló sem mer ilyen kora tavasszal
 5912 VIII |                  hóna alá kerítve, s nagy kaliberű nyílásával előrefordítva,
 5913 XV   |            tölgyfát is. ~- Ah! Ki tartaná kalickában a vendéget. Nálam szabadon
 5914 XV   |                Szívesen. ~- Hanem jó erős kalickát csináltasson neki nagysád -
 5915 III  |               mint bármely ó-kordovai mór kalifa spanyol vendégét. Csak arra
 5916 V    |             forogtak, a motollák pompásan kalimpáztak, a hengerek fogai szabályszerűen
 5917 V    |              száztizenkét ütést tetetni a kallósulyokkal; alig hiszem, hogy a vállalkozó
 5918 XIV  |                  a taligák nyikorogtak, a kallóverést igazgató vezényszó vontatott
 5919 XIV  |         leheveredve. - Tudott ön aludni a kallózuhogástól? ~- Óh igen jól. Az úgy
 5920 V    |                 vagyoonk palócok, mert mi kálvinyisták vagyoonk, csak egynehányan
 5921 VII  |                jól tudá, hogy a kemencék, kályhák, kandallók üregei nagyon
 5922 VII  |                  nagyságos urakat, hogy a kályhákat megint rakják össze, s aztán
 5923 VII  |             padlás sem nyújtott. ~Innen a kamarákba tértek vissza. Itt egy festett
 5924 XIV  |            meglátják a sok levágott fát a kamarális erdőben, megidéznek "wegen
 5925 XV   |                házadat tatarozd-e, vagy a kamataidat törleszd, nehogy a tőkét
 5926 XV   |                persze senki sem fizette a kamatját. Legelső dolgod lesz valami
 5927 XII  |                 magam ötezere kell. Még a kamatokat is elengedem, uram! Tehetek-e
 5928 XII  |                    Mit nevez ön törvényes kamatoknak? ~- No - teszem fel: tíz
 5929 I    |                egy télen nagyon kezdték a kamatszelvények helyett az egész nemzeti
 5930 X    |           jöhessenek szerzőjének nyomára, kámeával nyomta le a spanyolviaszt.
 5931 IV   |             elkísérte őt Garanvölgyi; ott Kampósnak hagyta meg, hogy kísérje
 5932 VII  |             Bräuhäusel úr visszaborzadva, Kampóstól. ~Kampós uramban volt annyi
 5933 VI   |                   égessen cukorral a teás kanalában. ~Corinna visszajött, s
 5934 VI   |                  csepegtetve az égő rumot kanalából a teába. - Ő be van avatva. ~
 5935 V    |              felőlük? Tessék leülni ide a kanapéra. ~A jövevény nem sokat szabadkozott,
 5936 V    |        észreveszik a közeledésüket, egyik kanász a másiknak kézről kézre
 5937 V    |               Hogy jut az ember a legelső kanászkalaphoz?~ ~"Nem adnám száz forintért,
 5938 V    |               tökéletes felgyűrt karimájú kanászkalapot vett magának, széles szalaggal,
 5939 V    |               cifrázattal ékesített nyelű kanászostor volt feltekergetve. Az egész
 5940 I    |          letelepedett volt. - A büróba? A kancelláriába? Óh igen szívesen! Ha már
 5941 VII  |                bádogtölcséren keresztül a kancsó bort a kotyogó kebelű kulacsba,
 5942 X    |                    s ő egyszerűen vesse a kandallóba a magáét. ~Miután a doktor
 5943 X    |                haza. ~Az öreg Garanvölgyi kandallója előtt olvasgatá Tacitusát,
 5944 VII  |                 hogy a kemencék, kályhák, kandallók üregei nagyon alkalmasak
 5945 III  |                csontkeménnyé szilárdult a kandallón, a tűznél meglágyított pecsétet
 5946 III  |               volt, ami látnivaló a hideg kandallóról, ott ült egy asztal mellett
 5947 IX   |                 mintha a tatár jönne Batu kánnal, nagy riadásnak esett, s
 5948 XII  |              Akkor aztán nekifogott; nagy kanyarítást mért a tollal a légben,
 5949 XIV  |               csónak bukkant ki, melyet a kanyarodástól eddig nem lehetett látni. ~
 5950 XII  |                 egyikének az ábrázatjával kapacitálgatá, hogy érje be az eredeti
 5951 XII  |            Mondhatom, hogy nehezen tudtam kapacitálni - szólt a doktor, levetve
 5952 I    |                  Óh hát prókátor? - szólt kapacitálódva Garanvölgyi. ~- Akkor hát
 5953 X    |                  elkezdte azt fél lábával kaparni, s míg az urak felé visszaforgatta
 5954 VII  |             gerendák, amikre fel lehetett kapaszkodni; szűk léckorlátok, ahová
 5955 XIV  |                hazafelé rohanni. ~Egy-egy kapaszkodónál, mikor a paripák tüszkölve
 5956 XIV  |                  veszik át a letett ásót, kapát, s a töltés munkája halad
 5957 V    |                   zsandár pedig éppen nem kaphat meg ilyesmit, mert amint
 5958 XVIII|                   leveleit még ma meg nem kaphatja. A szolgálatra kész ifjú,
 5959 XVIII|             legszebb és jobb, ami Füreden kapható; következőleg a legdrágább
 5960 III  |      védelmezőinek egyike; nem Csehország kapitáléjának, hanem Varsó elővárosának,
 5961 X    |               Fekvő vagyonom konfiskálva; kapitálisom sohasem volt, az meg nem
 5962 I    |                hogy élek, hála a komáromi kapitulációnál kezembe nyomott geleitscheinnak;
 5963 V    |                  már magát Vendelin úr, s kapitulácionális föltételekkel járult volna
 5964 XIV  |                   érünk, az ember vállára kapja, s elviszi odáig, ahol megint
 5965 X    |               nézve? ~- Ah! Hogy jószágot kapjak menyasszony nélkül? Nem,
 5966 VII  |                 után, hogy torokgyíkot ne kapjanak, sáljaikat nyakukra tekergették,
 5967 III  |                 dörzsölé, s polkalépésben kapkodva lábait szobájáig, egy kicsit
 5968 V    |                  kattogtak, s az egymásba kapó ollóvasak siccegtek hatalmasan
 5969 VI   |                  jön: Straff Péter úrnak, Kápolnán, poste restante. ~Straff
 5970 XIV  |                mint mikor délibáb mutogat kápráztató tengert. Csakhogy az most
 5971 XIV  |                   éjjeli őrtűz világa nem kápráztatta szemét, figyelmesen látszott
 5972 XV   |                 kell! - És most egyszerre kapsz egy darab Amerikát! Kasznárom
 5973 V    |                mellett; márványmedencéből kaptak szakács főzte ebédet, vacsorát,
 5974 VII  |                  hogy nyitották fel, hogy kapták rajta ezen és amazon Kampós
 5975 IV   |                  elúsztatni, ugye? De nem kaptál "piros csizmát" érte! Látod,
 5976 XIV  |             méltóságos úr, Aladár úrfitól kaptunk most egy levelet, mely igen
 5977 VI   |                ketten majd odaszorultak a kapuhoz, ahogy egyszerre akartak
 5978 VI   |                 aztán egy kétemeletes ház kapuja előtt véglegesen megállt
 5979 XI   |                 az eső, hogy ő belépjen a kapuján, amint rákezdte egyszerre
 5980 XIV  |             hamarabb lehet az ön kastélya kapujánál, mint jó paripái. ~- Hát
 5981 XIV  |                  nagyon rosszul biztat. A kapukat trágyatöltéssel eltorlaszolni
 5982 V    |                  vetődik, ki kell dobni a kapun! - parancsolá az inspektor
 5983 XII  |        bérkocsiból Orestes és Pylades. ~A kapus, Vendelin úr örömére, mondá,
 5984 IX   |             embert, meglövi legelőbb is a kapust, mért nem vigyázott jobban
 5985 XIV  |                   hogy jó dolga van! ~Egy kaputos ember azonban ráismert Ankerschmidtre,
 5986 XV   |                bortól nemsokára jó kedvet kapván, kezdett nagyon beszédessé
 5987 IX   |             képpel jött vissza, holmi kis karabint emelve vállán. ~- Most ide
 5988 IX   |            beszélni, átlátandja, hogy egy karakteres ember itt nem tehet mást,
 5989 I    |              behúzta maga után, nyilvános kárával glaszé cipőinek, s beerőltetve
 5990 VI   |               képzett fiatalember igen jó karban tartott. ~- Az mind meglehet.
 5991 XVIII|            micsoda intézmény. ~Straff úr, kárbaveszett házassága után, ismét visszakerült
 5992 X    |                   agár hirtelen fölemelte karcsú nyakát, s elkezdett kérdőjel
 5993 IX   |             percben civilista, mert nincs kard az oldalán. ~- Igen, mert
 5994 IX   |                   a törvény parancsol! Én kardbojtom tisztaságára fogadom, hogy
 5995 III  |             leszünk! - szólt a hadastyán, kardjára ütve. - Kérem önt, most
 5996 IV   |                      kiálta Ankerschmidt. kardjával nagyot ütve maga elé. -
 5997 XIV  |                  Szívesen felváltanám. ~- Kardot, evezőt sohasem adok ki
 5998 II   |                 igaznak nem tartani, örök kárhozatra méltó bűnnek tartotta volna;
 5999 XV   |                   cseveg, és nem borzad a Karib-sziget lakójának étvágyától, ki
 6000 XV   |                  erkölcsi értékbe azzal a Karib-szigeti indiánnal, ki a hozzá menekült
 6001 V    |            helyett egy tökéletes felgyűrt karimájú kanászkalapot vett magának,
 6002 I    |               kalapjaikon levő szalagot a karimán túl engedik csüggni, annálfogva
 6003 XV   |              mindkét kezét eldugta Aladár karja alá, s nagy leckét tartott
 6004 IX   |             elvetendő terv. ~Ankerschmidt karjai lehanyatlottak a levéllel,
 6005 XI   |               szót, s apja nyakát átfűzte karjaival, aztán meg is csókolta,
 6006 XII  |                  is dugta kezét Straff úr karjának, ekként bizonyítva be, hogy