bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

    1 I      |                     lovas vitéz üget fölfelé a zsidóvárosi úton Buda várába.
    2 I      |              Nyomukban egy hosszú társzekér.~A lovasoknak a fegyverzetéről
    3 I      |                      társzekér.~A lovasoknak a fegyverzetéről fel lehet
    4 I      |                    ők Corvin János hercegnek a katonái. Medvebőr süvegük
    5 I      |                     kurta nyelű fokos, s még a kengyelvashoz szorítva egy
    6 I      |                      hosszú kopja, zászlóval a végén; a zászlók címere
    7 I      |                    kopja, zászlóval a végén; a zászlók címere három koronázott
    8 I      |                kipróbálják rajta? Egy káplár a vezetőjük, fiatal, alig
    9 I      |                      ez nem visel kopját, de a kivont görbe kardot tartja
   10 I      |                   kivont görbe kardot tartja a kezében; egy másik kard
   11 I      |                 pedig keresztbe van fektetve a nyergébe elöl.~Az utánuk
   12 I      |                      jármos ökrök vontatják, a béres a két kézre való nagy
   13 I      |                     ökrök vontatják, a béres a két kézre való nagy ostorral
   14 I      |                 gyalogol, nagyokat kongatva, a kocsiülésben pedig két-két
   15 I      |                       karra vetett puskával. A zsidók, akik az ablakból
   16 I      |                     rajta, mert ugyan őrzik! A szekerek azonban bivalybőrrel
   17 I      |                      lezárt szíjak csatolnak a szekér oldalához.~Amint
   18 I      |                      szekér oldalához.~Amint a várkapu elé ér a csapat,
   19 I      |                       Amint a várkapu elé ér a csapat, ott meg kell állni.
   20 I      |                  csapat, ott meg kell állni. A kapubolt egy bástyatoronyba
   21 I      |                  kettős kapuval van ellátva. A külső kapu, nehéz tölgyfa
   22 I      |          kapuboltozatra vannak felfüggesztve a csodahős Toldi Miklós emlékei:
   23 I      |               csodahős Toldi Miklós emlékei: a vasgolyók, mikkel áthajította
   24 I      |                vasgolyók, mikkel áthajította a Dunát, az ekevas, melyet
   25 I      |                      özönvíz előtti óriásnak a lábszárcsontja. Egy mellékajtó
   26 I      |                    Egy mellékajtó nyitva van a gyalogosok járás-kelésére;
   27 I      |                    vagy lóháton akar bejutni a várba, annak elébb igazolni
   28 I      |                    annak elébb igazolni kell a vártán álló hadnagy előtt,
   29 I      |                 előtt, hogy mi járatban van. A rácson belül strázsál a
   30 I      |                      A rácson belül strázsál a silbak. Annak a kiáltására: „
   31 I      |                     strázsál a silbak. Annak a kiáltására: „Ki vagy? Megállj!”
   32 I      |                     vagy? Megállj!” megfelel a káplár: „Corvin János herceg
   33 I      |               őrmester, s kéri az igazságot. A káplár előkeresi a tarsolyából
   34 I      |                igazságot. A káplár előkeresi a tarsolyából az iratokat,
   35 I      |             tarsolyából az iratokat, ráismer a pecsétről, hogy melyiket
   36 I      |                      azt az őrmester beviszi a hadnagyhoz.~Azalatt a hadfiak
   37 I      |                beviszi a hadnagyhoz.~Azalatt a hadfiak körülnéznek.~A várkapu
   38 I      |               Azalatt a hadfiak körülnéznek.~A várkapu előtt, a bástyafalba
   39 I      |                körülnéznek.~A várkapu előtt, a bástyafalba építve látszik
   40 I      |                 valaki.~– No, Lója! Te tudsz a betűkhöz! Olvasd el, ki
   41 I      |                       ki fekszik itt? – mond a káplár.~A megszólított leszáll
   42 I      |                fekszik itt? – mond a káplár.~A megszólított leszáll a lórul,
   43 I      |                       A megszólított leszáll a lórul, odamegy az emlékhez,
   44 I      |                    az emlékhez, s nagyot ráz a fején.~– Bolond ákombákom
   45 I      |                   Sohasem láttam én ilyet! – A vitéz csak a szláv betűket
   46 I      |                     én ilyet! – A vitéz csak a szláv betűket ismerte, azokból
   47 I      |                     ismerte, azokból is csak a glagol jegyeket, amiket
   48 I      |                      glagol jegyeket, amiket a bogumilok használtak.~Ezalatt
   49 I      |               Ezalatt az őrmester visszajött a kapuhoz. A vasrács nagy
   50 I      |               őrmester visszajött a kapuhoz. A vasrács nagy csörömpöléssel
   51 I      |                    itt az útfélen? – kérdezé a lovasok káplárja az őrmestertől.~–
   52 I      |                   öcsécském? Oda van ám írva a neve: „Márton, esztergomi
   53 I      |            felejtették azt az érseket ide ki a kapu mellé, mikor templom
   54 I      |                  mellé, mikor templom is van a várban?~Nevetett ezen az
   55 I      |                  agyonütnek.~Ezen aztán mind a ketten nevettek.~– Mi a
   56 I      |                      a ketten nevettek.~– Mi a neved, öcsécském? Hadd rovom
   57 I      |                      Nem írnád fel magad ide a táblára?~– De bohó kend,
   58 I      |                      No, hát ballagj tovább!~A lovascsapat átvonult a kaputornyon,
   59 I      |                       A lovascsapat átvonult a kaputornyon, s ott egyszerre
   60 I      |                egyszerre megnyílt előttük az a fölséges látvány. Fényes
   61 I      |               felfelé, két óriási rézmozsár, a gyűrűs holló címerével.~–
   62 I      |                   ostrománál! – kiált vissza a vitézeinek a káplár.~Aztán
   63 I      |                    kiált vissza a vitézeinek a káplár.~Aztán jön egy nagy
   64 I      |                   pompás templommal, közepén a sárkányölő Szent György,
   65 I      |                      lapos kövekkel kirakva, a piacok négyszögű márvánnyal.
   66 I      |                 piacok négyszögű márvánnyal. A gyalogjárókon úri nép jár-kel,
   67 I      |                jár-kel, minden úrnak ott van a kíséretében a cifra hajdúja,
   68 I      |                  úrnak ott van a kíséretében a cifra hajdúja, a hölgyeknek
   69 I      |                 kíséretében a cifra hajdúja, a hölgyeknek a kísérő fraj,
   70 I      |                  cifra hajdúja, a hölgyeknek a kísérő fraj, a főpapokat
   71 I      |                    hölgyeknek a kísérő fraj, a főpapokat zsellyeszékben
   72 I      |                 szalad, utat nyitva számukra a sokaság között. Sok cifra
   73 I      |                      ha instanciával jönnek, a föld alatti folyosón bocsáttatnak
   74 I      |                    folyosón bocsáttatnak fel a várba.~A lovascsapat trombitaszó
   75 I      |                    bocsáttatnak fel a várba.~A lovascsapat trombitaszó
   76 I      |            trombitaszó mellett haladt előre. A fiatal káplár mutogatta
   77 I      |                      fiatal káplár mutogatta a kardja hegyével a nyomába
   78 I      |                  mutogatta a kardja hegyével a nyomába tóduló vitézeknek,
   79 I      |                   várában eleget. Elérkeztek a királyi palota elé.~A szép,
   80 I      |             Elérkeztek a királyi palota elé.~A szép, nagy tér nem volt
   81 I      |                 kaviccsal beterítve. Ez volt a nemesi bandériumok felállításának
   82 I      |                    felállításának helye.~Itt a káplár a hármas üdvriadót
   83 I      |           felállításának helye.~Itt a káplár a hármas üdvriadót elfúvatva,
   84 I      |               állíttatá az ökrös szekereket; a csapatját pedig elhelyezte
   85 I      |                   csapatját pedig elhelyezte a szökőkút elé.~Az is királyi
   86 I      |                    kagyló mintára kifaragva. A kagylónak annyi gerezdje
   87 I      |                megyecímer domborműben vésve. A közepén pedig állt egy bronzból
   88 I      |                   isten, aki korsójábul önté a kristály vízsugárt, melyet
   89 I      |                   ólomcsövekkel vezettek ide a budai hegyekből.~Itt leszállítá
   90 I      |                    hegyekből.~Itt leszállítá a lórul a vitézeket a káplár,
   91 I      |                       Itt leszállítá a lórul a vitézeket a káplár, s kiadta
   92 I      |               leszállítá a lórul a vitézeket a káplár, s kiadta nekik a
   93 I      |                     a káplár, s kiadta nekik a rendeletet.~– Ide, a kút
   94 I      |                   nekik a rendeletet.~– Ide, a kút medencéje körül tűzzétek
   95 I      |                  medencéje körül tűzzétek le a kopjákat, egylépésnyi távolban
   96 I      |                       Azzal maga is leszállt a nyeregből s elindult a királyi
   97 I      |              leszállt a nyeregből s elindult a királyi vár felé, a nyeregbe
   98 I      |                 elindult a királyi vár felé, a nyeregbe tett kardot is
   99 I      |                 úriembert szemelt ki magának a sokaság közül, akit megszólítson.~–
  100 I      |                       János herceg küldötte, a királyi várnagyot keresem,
  101 I      |                 szerencséd van. Én vagyok az a királyi várnagy. Hát téged
  102 I      |                 György.~– Ah! Tán csak éppen a gróf Utyessenovics Gergelynek
  103 I      |                     Utyessenovics Gergelynek a fia?~– Azt mondja az anyám.~–
  104 I      |                      az asztalánál.~– De hát a Martinuzzit hol kaptad?~–
  105 I      |            Martinuzzit hol kaptad?~– Azt meg a keresztapámtul, a scardonai
  106 I      |                    Azt meg a keresztapámtul, a scardonai püspöktül, aki
  107 I      |                        Azt is ismerem. Annak a rezidenciájában is voltam
  108 I      |                      egyformán ismerjük mind a ketten.~A várnagynak megtetszettek
  109 I      |                      ismerjük mind a ketten.~A várnagynak megtetszettek
  110 I      |                     várnagynak megtetszettek a fiatal vitéz kapóra jött
  111 I      |                  Vállára ütött.~– Ember vagy a talpadon, fiam, hát honnan
  112 I      |               Nikápoly alul. Odáig paskoltuk a hitetlen pogányt, de ott
  113 I      |                pogányt, de ott bevette magát a borzlyukába, s nem tudtuk
  114 I      |                     aztán csak visszatértünk a hadizsákmánnyal. Abbul küldi
  115 I      |         hadizsákmánnyal. Abbul küldi általam a színét javát kiválogatva
  116 I      |                    az én uram, János herceg, a királynak meg a királynénak.~–
  117 I      |                      herceg, a királynak meg a királynénak.~– No, azzal
  118 I      |                      csinálni, fiam, odafenn a palotában. Ritka madár az,
  119 I      |                    Ritka madár az, aki azzal a szóval jön ide, hogy hozott
  120 I      |                    hogy hozott valamit. S ez a huszonnégy szekér mind hadizsákmánnyal
  121 I      |                      kegyelmedet, küldje oda a király sáfárját, hogy vagdalja
  122 I      |                   sáfárját, hogy vagdalja le a szíjakról az odaforrasztott
  123 I      |                  majd aztán garmadába rakják a kincseket, hogy amikor őfelségeik
  124 I      |                   amikor őfelségeik ott azon a márvány eszterhajon megjelennek,
  125 I      |                zászlók és lófarkak, másikban a fegyverek, dobok, trombiták,
  126 I      |                     dobok, trombiták, azután a skófiummal, gyöngyökkel
  127 I      |                   olyan páncélingek, amiknek a pikkelye, mint a halhéj,
  128 I      |                     amiknek a pikkelye, mint a halhéj, csupa ezüstből van.
  129 I      |                    csupa ezüstből van. Aztán a sok drága kaftány, selyemből,
  130 I      |                használatos. Megint végszámra a sok szövöttes, tarkabarka
  131 I      |                      valamennyi. Tudom, hogy a királyné mindjárt viganót
  132 I      |                    Én huszonnégynek olvastam a szekereidet.~– Az utolsó
  133 I      |                      megrökönyödve, ha annak a bélését meglátják. Azokban
  134 I      |                     feje szokott lenni. Ezek a „delik” fejei. Ami annyit
  135 I      |                   mozdulhatnak; két kard van a kezükben, így harcolnak.
  136 I      |               kezükben, így harcolnak. Aztán a sastollat nem a kalpagba,
  137 I      |             harcolnak. Aztán a sastollat nem a kalpagba, vagy a turbánba
  138 I      |               sastollat nem a kalpagba, vagy a turbánba dugják, hanem két
  139 I      |                 hanem két metszést hasítanak a homlokukon, s abba tűzik
  140 I      |                homlokukon, s abba tűzik bele a kerecsentollat. Ilyen fej
  141 I      |                    csak taszítson egyet azon a sáfáron, hogy vegye számba
  142 I      |                   sáfáron, hogy vegye számba a zsákmányt; mert az az én
  143 I      |                     még ma nem vész el semmi a zsákmányból, amit a királynak
  144 I      |                    semmi a zsákmányból, amit a királynak hoztál. De hogy
  145 I      |                   azért már nem teszem tűzbe a kezemet. – No, gyere velem
  146 I      |                      velem addig. Nézd körül a királyi palotát kívül-belül.
  147 I      |                   szádat. Még úgysem mehetsz a király elé, mert az a misén
  148 I      |                mehetsz a király elé, mert az a misén van, s ma sok „nagy
  149 I      |                  fogad el, mint téged.~– Ezt a kardot pedig magának a királynak
  150 I      |                   Ezt a kardot pedig magának a királynak hoztam – magyarázá
  151 I      |                 királynak hoztam – magyarázá a vitéz. – Azért nem adom
  152 I      |                   vitéz. – Azért nem adom ki a kezemből. Nemcsak a drágaságáért,
  153 I      |                  adom ki a kezemből. Nemcsak a drágaságáért, csupa kárbunkulus
  154 I      |              drágaságáért, csupa kárbunkulus a markolatja, hanem az emlékezetéért.
  155 I      |                  vitéz fejét vágta le ezzel. A százegyedik én voltam.~–
  156 I      |                     uram elöl ment, s hagyta a káplárt a háta mögött következni,
  157 I      |                     ment, s hagyta a káplárt a háta mögött következni,
  158 I      |                     következni, ahogy illik. A várnagy rangja egyenlő volt
  159 I      |                  várnagy rangja egyenlő volt a kapitányéval. Szente uram
  160 I      |                     Szente uram végigvezette a káplárt azon a kétszáz lépésnyi
  161 I      |                  végigvezette a káplárt azon a kétszáz lépésnyi hosszú
  162 I      |                    foglalt ablakok képezték, a másik oldalán pedig hős
  163 I      |                  Beatrix királyné ágyasháza; a mostani királyné a férjéhez
  164 I      |                ágyasháza; a mostani királyné a férjéhez közelebb választott
  165 I      |                  közelebb választott lakást. A falakon freskófestmények
  166 I      |               amiknek az allegóriai értelmét a várnagy készséggel magyarázta
  167 I      |                várnagy készséggel magyarázta a pártulfogottjának:~– Ez
  168 I      |                  pártulfogottjának:~– Ez itt a Bátorság, amaz a Mértékletesség,
  169 I      |                      Ez itt a Bátorság, amaz a Mértékletesség, Remény,
  170 I      |                 Bőség, Igazság. Közben pedig a Hunyadiak címerei kifaragva.~
  171 I      |                    Azután felnyitotta előtte a nagy köröndöt, ahol Mátyás
  172 I      |                      Megint egy más teremnek a gerendázata csupa rózsákkal
  173 I      |                     terem, melynek boltozata a firmamentumot ábrázolta,
  174 I      |                     firmamentumot ábrázolta, a csillagképleteket Mátyás
  175 I      |                      tollat ad Astra Caput.”~A két nagy királyi termet
  176 I      |                    Corvinus, Rex Hungariae.”~A másikon pedig:~„Uladislai
  177 I      |                     magnificum opus. MDVII.”~A várnagy azt szerette volna,
  178 I      |                   azt szerette volna, hogyha a fiatal hadfi ennyi pompa
  179 I      |                palotát életedben, te lélek? (A régi magyaroknál csak az
  180 I      |                     régi magyaroknál csak az a szó járta szidalmazásnak: „
  181 I      |                   álló esztendeig laktam meg a fölséges Vajdahunyad várát;
  182 I      |                    éltem nagy ártatlanságban a kék darabantokkal együtt.
  183 I      |                   benne, majd megfagytunk, s a denevérek mind megrágták
  184 I      |                     denevérek mind megrágták a kenyerünket. Áldottam a
  185 I      |                      a kenyerünket. Áldottam a Jehovát, mikor onnan elvittek,
  186 I      |                      mikor onnan elvittek, s a rongyos sátor alatt hálhattam,
  187 I      |                     hálhattam, ahol nem volt a fejem alatt kirakott márványkép.
  188 I      |                    kegyelmed nekem.~– Tudom. A borospincét. De oda én téged,
  189 I      |                  előtt nem vihetlek, mert ha a királyné megérzi, hogy bort
  190 I      |                   bort ittál, menten kidobat a teremből. Hát majd csak
  191 I      |                     Hát majd csak azután jön a bor.~– Azt pedig szépen
  192 I      |                  tudom, mi az?~– Nem ismered a bort?~– Hát hol vettem volna?
  193 I      |                    az oláhok között, kettőig a török földön. Ott mind nem
  194 I      |                 földön. Ott mind nem ismerik a bort. Azt hallom, hogy bolond
  195 I      |                kérném, mutatná meg nekem azt a nagy csodáját a dicső Mátyás
  196 I      |                    nekem azt a nagy csodáját a dicső Mátyás királynak,
  197 I      |                      egész világra elterjedt a híre: hogy is mondom csak
  198 I      |                      hogy is mondom csak ki? A „bibliotékáját!”~– A bibliotékáját?
  199 I      |                     ki? A „bibliotékáját!”~– A bibliotékáját? Jaj, fiam!
  200 I      |                      még ha kanállal ette is a tudományt, úgy megretten
  201 I      |                  mert én Nagyszombatban csak a humaniorákig jártam.~Azzal
  202 I      |                     jártam.~Azzal előkereste a nagy kulcsos karikáról a
  203 I      |                     a nagy kulcsos karikáról a legdíszesebben kiformált
  204 I      |              kiformált cifra kulcsot, aminek a fogantyúja csupa sárarany
  205 I      |                    volt, s elvezetve magával a káplárt ama hosszú keresztfolyosón
  206 I      |                 szellőztetik, kinyitá előtte a rézzel gazdagon kivert vasajtót.~
  207 I      |                     vasajtót.~György lekapta a süvegét a fejéről, s térdre
  208 I      |                     György lekapta a süvegét a fejéről, s térdre bocsátkozék,
  209 I      |                    térdre bocsátkozék, amint a könyvtárba belépett.~– Nem
  210 I      |                       öcsécském – monda neki a várnagy.~– De olyan fölséges,
  211 I      |                király világhírű könyvesháza! A gazdag ornamentikájú boltozatokkal,
  212 I      |                     összefutó gerincei közét a tudományos világ vezéralakjainak
  213 I      |            freskó-festményű képei tölték ki. A remek faragványú szekrények
  214 I      |                      és körülvonuló galeriák a sorba állított fóliánsokkal,
  215 I      |                 szattyánborítékkal. Írott mű a legtöbb. A nyomtatvány még
  216 I      |      szattyánborítékkal. Írott mű a legtöbb. A nyomtatvány még ritkaság.
  217 I      |                  élethű, hogy szinte hallani a nyitott ajkáról a fájdalmas
  218 I      |                    hallani a nyitott ajkáról a fájdalmas felkiáltást: „
  219 I      |                 Lamma sabaktáni?” Átellenben a feszülettel egy nagyszerű
  220 I      |                    egy nagyszerű óramű, mely a nap- és holdjárást is mutatta.~
  221 I      |                    és holdjárást is mutatta.~A templomi hangulatot növelték
  222 I      |                 templomi hangulatot növelték a magas ablakok üvegfestményei
  223 I      |                     ablakok üvegfestményei s a padok és karszékek, angyalos
  224 I      |              faragványaikkal. Az ablakfülkék a lemásolók számára voltak
  225 I      |                 valódi celláknak tűntek fel.~A fiatal katona egészen meg
  226 I      |                      egészen meg volt igézve a bámulattól. Egyre sóhajtozott:~–
  227 I      |                 ilyen nincsen Vajdahunyadon?~A várnagy, hogy teljessé tegye
  228 I      |              felnyitott előtte egyet azokbul a nagy márványasztalon heverő,
  229 I      |                     kapcsok foglaltak össze.~A felnyitott könyv éppen Marcus
  230 I      |                  Marcus híres krónikája volt a tizennegyedik századból.
  231 I      |                     volt odatéve; hanem hogy a bibliothecariusi hivatal
  232 I      |                     ez idő szerint vakálván, a várnagy által helyettesíttetett,
  233 I      |                      járatos; azt produkálta a látogatók előtt.~Éppen a
  234 I      |                     a látogatók előtt.~Éppen a 38-ik lapra nyitotta a könyvet,
  235 I      |                 Éppen a 38-ik lapra nyitotta a könyvet, ahol egy pompás
  236 I      |                   király harca van ábrázolva a bolgárokkal. A magyarok
  237 I      |                     ábrázolva a bolgárokkal. A magyarok páncélosan, dárdásan,
  238 I      |               magyarok páncélosan, dárdásan, a bolgárok hegyes süvegekkel,
  239 I      |                 hegyes süvegekkel, nyilazva. A szent király maga, fehér
  240 I      |                      tapos, pallosát emelve.~A fiatal vitéznek az tetszett
  241 I      |               vitéznek az tetszett legjobban a képen, hogy, íme, egy olyan
  242 I      |                     király! – magyarázá neki a várnagy. György még jobban
  243 I      |                     még jobban elbámult azon a sok betűn és kép alatt. –
  244 I      |                   monda Szente uram. S azzal a bámuló katona szeme láttára
  245 I      |                  előhúzá az oldaltarsolyából a nagyítóüvegét, s azt az
  246 I      |                bizonnyal.~Azzal elmagyarázta a textust Györgynek, hogy,
  247 I      |                     íme, Szent István király a bolgár fejedelmet legyőzte,
  248 I      |                  megbecsülhetetlen sokaságát a kincseknek, aranyban, gyöngyökben
  249 I      |                   zsákmányolta rajta.~György a fejéhez kapkodott. Ha ezt
  250 I      |                    ők is megverték, megölték a bolgárok vezérét, s elhozták
  251 I      |                 bolgárok vezérét, s elhozták a kincseit nagy halommal.~
  252 I      |                Szente uram pedig büszke volt a tudományára, s még azt is
  253 I      |                      s még azt is megmutatta a bámuló katonának, hogy ugyanazzal
  254 I      |                   katonának, hogy ugyanazzal a betűoldozó nagyítóüveggel
  255 I      |                  nagyítóüveggel hogyan lehet a bükkfa taplót meggyújtani,
  256 I      |                   bükkfa taplót meggyújtani, a napsugarak összegyűjtése
  257 I      |                   Buda várába; annak szokott a király egy-egy drága könyvet
  258 I      |                 könyvet ajándékba adni. – Ez a legolcsóbb adomány.~Még
  259 I      |                      adomány.~Még azután azt a szívességet is megtette
  260 I      |                      szívességet is megtette a védencével Szente uram,
  261 I      |                    arcképét, hogy majd mikor a kihallgatási terembe kerül,
  262 I      |                    terembe kerül, ráismerjen a királyra, s valahogy a címeres
  263 I      |            ráismerjen a királyra, s valahogy a címeres heroldnak ne találjon
  264 I      |                    audiencia óráját hirdette a csengettyű; az őrök rivallása
  265 I      |                   őrök rivallása jelzé, hogy a király közeledik a templom
  266 I      |                      hogy a király közeledik a templom felől. Szente uram
  267 I      |                       Szente uram felvezette a katonáját a várakozási terembe.~
  268 I      |                  uram felvezette a katonáját a várakozási terembe.~Még
  269 I      |                      kívül csak az ajtóőrök, a bekiáltó s a rovatos diák
  270 I      |                    az ajtóőrök, a bekiáltó s a rovatos diák voltak jelen.
  271 I      |                 Szente uram odavezette hozzá a katonáját, s jól berekommendálta
  272 I      |                  berekommendálta nála.~– Ezt a vitéz káplárt, akinek becsületes
  273 I      |                  Martinuzzi György, mindjárt a püspökök és zászlósurak
  274 I      |                   után bocsássa be kegyelmed a király elé: minden más egyebek
  275 I      |                 mivelhogy ez János hercegnek a követje, aki a királynak
  276 I      |                     hercegnek a követje, aki a királynak és királynénak
  277 I      |                 Ambrus mester rögtön felírta a káplár nevét a kezében tartott
  278 I      |                rögtön felírta a káplár nevét a kezében tartott palatáblára,
  279 I      |                utasítá, hogy csak oda álljon a háta mögé; majd ha rákerülend
  280 I      |                     mögé; majd ha rákerülend a sor, a könyökével taszítand
  281 I      |                    majd ha rákerülend a sor, a könyökével taszítand rajta
  282 I      |                      erősen belekapaszkodott a díszkardba mind a két kezével,
  283 I      |           belekapaszkodott a díszkardba mind a két kezével, s elfoglalta
  284 I      |                       s nem lévén több dolga a teremben, eltávozott.~Nemsokára
  285 I      |                  jöttek az előkelő uraságok. A bekiáltó egymás után üvölté
  286 I      |                      után üvölté be az ajtón a neveiket és a rangjukat –
  287 I      |                    be az ajtón a neveiket és a rangjukat – latin nyelven.
  288 I      |                    nyelven. Ambrus mesternek a táblája rovancsolva volt
  289 I      |                   esztergomi prímás, második a nádorispán; azután az érsekek,
  290 I      |                püspökök, főapát urak, azután a zászlósurak, főispánok.~
  291 I      |                     magában mind utánamondta a hallott neveket. Sohasem
  292 I      |                     Milyen kérkedő fényűzés! A suhogó selyemtalárok, a
  293 I      |                      A suhogó selyemtalárok, a csengő-bongó aranyláncok;
  294 I      |                    csengő-bongó aranyláncok; a gyémántoktul villogó keresztek!
  295 I      |              gyémántoktul villogó keresztek! A fényes fegyverzetek! (Milyen
  296 I      |                     Milyen rongyosak ezeknek a jobbágyaik odahaza!)~Elébb
  297 I      |               várakozni az előteremben, amíg a királyi pár az elfogadási
  298 I      |                  mintha lakozásban volnának; a püspökök latinul, a főurak
  299 I      |                volnának; a püspökök latinul, a főurak magyarul vitatkoznak;
  300 I      |                     láttára igazolva látszik a királynénak az a mondása,
  301 I      |                     látszik a királynénak az a mondása, hogy „az én férjem
  302 I      |                   hogy „az én férjem valóban a királyok királya, mert alattvaló
  303 I      |                 tekintélyt nem ismertek; még a divat törvényét sem. Minden
  304 I      |                törvényét sem. Minden főúrnak a viseletéről meg lehetett
  305 I      |                     mely vidékről származik. A felvidékiek a lengyeltől
  306 I      |                     származik. A felvidékiek a lengyeltől vették kölcsön
  307 I      |                    lengyeltől vették kölcsön a divatjukat, azokon duzzadt
  308 I      |                   divatjukat, azokon duzzadt a prém, ragyogott a boglár,
  309 I      |                    duzzadt a prém, ragyogott a boglár, bő volt a bugyogó,
  310 I      |                  ragyogott a boglár, bő volt a bugyogó, hosszú szárú a
  311 I      |                      a bugyogó, hosszú szárú a színes szattyánsaru; két
  312 I      |             szattyánsaru; két vállukat verte a csigákba göndörített haj;
  313 I      |                    csigákba göndörített haj; a dél-magyarországiak ellenben
  314 I      |                 csizmát, telekes bocskorral; a hajuk rövidre volt nyírva,
  315 I      |                  rövidre volt nyírva, s csak a homlok tetején meghagyva
  316 I      |                     eresztett szakálla volt, a másiknak simára borotvált
  317 I      |                     lefelé csüggő bajusszal: a végvidékiek még egy aranygolyócskát
  318 I      |               aranygolyócskát is akasztottak a bajusz végére. A kezében
  319 I      |                 akasztottak a bajusz végére. A kezében az egyik tollas
  320 I      |                      egyik tollas buzogányt, a másik szekercét viselt,
  321 I      |                    nagyokat is alig lehetett a viseletük felül megkülönböztetni
  322 I      |             viseletük felül megkülönböztetni a világi főuraktól; a talár
  323 I      |         megkülönböztetni a világi főuraktól; a talár alig különbőzött a
  324 I      |                     a talár alig különbőzött a kaftánytul; bajuszt, szakállt
  325 I      |                    az oldalán; háború idején a püspök volt a dandárjának
  326 I      |                  háború idején a püspök volt a dandárjának a vezetője.
  327 I      |                    püspök volt a dandárjának a vezetője. Az egyetlen esztergomi
  328 I      |                      prímás, Bakács, vált ki a sokaság közül, aki bíbornoki
  329 I      |                    köntösben pompázott.~S ha a viseletükről nem, a beszélgetésükről
  330 I      |                     S ha a viseletükről nem, a beszélgetésükről ugyan éppen
  331 I      |                    volt valami szemrehányása a másikhoz, a sok panasz,
  332 I      |                    szemrehányása a másikhoz, a sok panasz, a keserű zokszó
  333 I      |                      másikhoz, a sok panasz, a keserű zokszó egymás tetejébe
  334 I      |                    mese-nagy dolgokat tanult a főurak és főpapok dolgaiból;
  335 I      |              egyet-egyet közülök bebocsátott a rovatoló diák az elfogadási
  336 I      |             elfogadási terembe, annak azután a hátramaradtak igen szépen
  337 I      |          hátramaradtak igen szépen elmondták a viselt dolgait.~Ambrus mesternek
  338 I      |           tekenősbéka tokkal; azt ő folyvást a markában tartá, s amint
  339 I      |                   újabb főurat szólított fel a király elé járulásra. Ez
  340 I      |                     untig elég egy magyarnak a kívánságait elmondani a
  341 I      |                      a kívánságait elmondani a király előtt, aki azoknak
  342 I      |                   ilyennek az utánanyomakodó a sarkantyújára tapos, az
  343 I      |               Ilyenformán amely fokban apadt a szabadszájú zsivaj a várakozó-teremben,
  344 I      |                   apadt a szabadszájú zsivaj a várakozó-teremben, azon
  345 I      |            szaporodott az elfogadó-teremben, a bebocsátottak mindannyian
  346 I      |                    odabenn maradván.~Egyszer a bekiáltó ismét egy új érkező
  347 I      |                     Krakkói főesperes! Ennek a megjelenésére csakugyan
  348 I      |                      vitéz.~És igen nagy lőn a csalatkozása. A betoppanó
  349 I      |                     nagy lőn a csalatkozása. A betoppanó alak nem volt
  350 I      |                  régi jó ismerőseiből állna; a legelsőnek, akit megkapott,
  351 I      |                   akit megkapott, megragadta a kezét, a tenyerébe csapott,
  352 I      |               megkapott, megragadta a kezét, a tenyerébe csapott, aztán
  353 I      |                     tenyerébe csapott, aztán a keblére ölelte, s jobbról-balrul
  354 I      |                  jobbról-balrul megcsókolta, a legérzékenyebben üdvözölve
  355 I      |                   hogy lehessen valaki ebben a palotában, aki nem tudja
  356 I      |                    nem tudja azt, hogy ki az a „Pan Tomiczky”.~György azonban
  357 I      |                   mester az újon érkezettnek a nevét éppen nem rovatolja
  358 I      |                    nevét éppen nem rovatolja a magyar főurak kategóriájába,
  359 I      |                     György értett lengyelül. A Corvin János hadai között
  360 I      |           idejövetele célját. Zápolya János, a szepesi főispán küldi őt
  361 I      |                   küldi őt ide, hogy számára a király leányát feleségül
  362 I      |                  aztán lassankint megritkult a várakozó-terem, a főrendek
  363 I      |                 megritkult a várakozó-terem, a főrendek egyenkint beszivárogtak
  364 I      |                      egyenkint beszivárogtak a trónterembe, künn csak az
  365 I      |                      Tomiczky egyedül rekedt a fényesek közül hátra. –
  366 I      |                    végig diagonális vonalban a várakozó-termet, minden
  367 I      |                 Azonnal, azonnal – válaszolt a diák.~György vitéz udvarias
  368 I      |              udvarias akart lenni, elmozdult a helyéről, Ambrus mester
  369 I      |               értesülni óhajtott, hogy vajon a katonái végrehajtották-e
  370 I      |                    végrehajtották-e pontosan a megbízását. Nagyon meg lehetett
  371 I      |                     lehetett velük elégedve. A téren fel voltak halmozva
  372 I      |                    téren fel voltak halmozva a zsákmánybul rakott trófeumok
  373 I      |                     művészi összeállításban, a szökőkút körül pedig ki
  374 I      |                 körül pedig ki volt tűzködve a huszonnégy dárda, mindegyiknek
  375 I      |               huszonnégy dárda, mindegyiknek a hegyére odaszúrva egy-egy
  376 I      |                    egy-egy levágott deli-fő, a homlokbőrébe szúrt kerecsentollal;
  377 I      |                  szúrt kerecsentollal; amint a szél végigsepert a téren,
  378 I      |                     amint a szél végigsepert a téren, azok a feltűzött
  379 I      |                    végigsepert a téren, azok a feltűzött koponyák olyan
  380 I      |                 integettek, nagyokat bókolva a király vár felé.~György
  381 I      |                     Szinte megrettent, amint a nevét hallá kimondani.~Ambrus
  382 I      |                   Ambrus mester őt hívta fel a trónterembe lépésre, Tomiczkyt
  383 I      |                   Tomiczkyt megelőzve, ahogy a várnagy utasította.~György
  384 I      |                    előtte, csaknem elveszett a szeme fénye. Előtte állt
  385 I      |                     szeme fénye. Előtte állt a roppant terem mélyén a pompás
  386 I      |                  állt a roppant terem mélyén a pompás mennyezetes trón
  387 I      |                  karszékkel, az egyikben ült a király, a másikban a királyné,
  388 I      |                    az egyikben ült a király, a másikban a királyné, s kettőjük
  389 I      |                     ült a király, a másikban a királyné, s kettőjük között
  390 I      |                    között állt egy kisleány, a királyleány. Az lehetett
  391 I      |               háromesztendős. Ezen akadt meg a szeme legjobban. – Hát ezt
  392 I      |                   szeme legjobban. – Hát ezt a kisgyermeket kérik feleségül?~
  393 I      |             kisgyermeket kérik feleségül?~Ez a gondolat egészen megzavarta
  394 I      |                  Valóságos vásári kiállítása a prémnek és szakállnak. S
  395 I      |                  között csak három sima arc: a királyné, a király meg a
  396 I      |                  három sima arc: a királyné, a király meg a kis királyleány.
  397 I      |                     a királyné, a király meg a kis királyleány. A király
  398 I      |                király meg a kis királyleány. A király arca olyan, mint
  399 I      |                      becsületes jó matrónáé; a fehérségig halovány, kissé
  400 I      |                 sapakot visel, mely hasonlít a falusi asszonyok csepeszéhez;
  401 I      |                 egész termetét takarja; csak a két szikár keze látszik
  402 I      |                    belőle, amiknek egyikével a trón karját fogja.~Szerencséje
  403 I      |             Szerencséje volt Györgynek, hogy a könyvtárban már látta a
  404 I      |                      a könyvtárban már látta a király arcképét; kitalálhatta,
  405 I      |             kitalálhatta, hogy kihez intézze a megszólítását.~– No, csak
  406 I      |                     akik közel voltak hozzá.~A katona szabályos léptekkel
  407 I      |                   szabályos léptekkel járult a trón elé, s elmondá a hadnagya
  408 I      |                 járult a trón elé, s elmondá a hadnagya által szájába rágott
  409 I      |                 herceg küldi felségednek ezt a kardot, amely Csendereli
  410 I      |                 beglerbég szablyája volt, ki a nikápolyi csatában esett
  411 I      |                   esett el.~S azzal átnyújtá a királynak a bolgár helytartó
  412 I      |                   azzal átnyújtá a királynak a bolgár helytartó kardját.~
  413 I      |                  mosolygott rajta, mikor azt a kardot a kezébe nyomták;
  414 I      |                    rajta, mikor azt a kardot a kezébe nyomták; a szemeiben
  415 I      |                     kardot a kezébe nyomták; a szemeiben látszott a kérdés,
  416 I      |                nyomták; a szemeiben látszott a kérdés, hogy „Hát már én
  417 I      |                    aztán mit csináljak ezzel a karddal?” S odanyújtá azt
  418 I      |                    karddal?” S odanyújtá azt a királynénak. Azonban a királyné
  419 I      |                   azt a királynénak. Azonban a királyné sem tudta a drága
  420 I      |                 Azonban a királyné sem tudta a drága ajándékot kellőleg
  421 I      |              appreciálni. Az meg odaadta azt a kis királyleánynak. Az aztán
  422 I      |                      megörült neki. Megfogta a két pici markával, s nagyot
  423 I      |                  markával, s nagyot nevetett a kardmarkolatra faragott
  424 I      |                      eszébe jutott Györgynek a mondóka folytatása.~– Azonkívül
  425 I      |                kiálta közbe erre egy hang, s a hangadó fő előtolakodott
  426 I      |                     hangadó fő előtolakodott a sokaság közül.~Ennek a főnek
  427 I      |         előtolakodott a sokaság közül.~Ennek a főnek a tulajdonosát e névvel
  428 I      |                 sokaság közül.~Ennek a főnek a tulajdonosát e névvel hallotta
  429 I      |                   volna, valami zavar támadt a teremben.~Tomiczky, a lengyel,
  430 I      |                 támadt a teremben.~Tomiczky, a lengyel, odakinn összeveszett
  431 I      |                     minek bocsátá be őelőtte a köztisztet. Utoljára erőszakosan
  432 I      |                     s ott találva maga előtt a katonát, azt erőszakosan
  433 I      |                  félre, paraszt!~S maga állt a helyébe a király elé.~„Co
  434 I      |               paraszt!~S maga állt a helyébe a király elé.~„Co félre, paraszt!”~
  435 I      |                       Co félre, paraszt!”~Ez a szó egyszerre új lélek világát
  436 I      |                     lélek világát gyújtá meg a vitézben. Hogy őtet parasztnak
  437 I      |                    címezik, s félretaszítják a király elől.~Más nemesembernek
  438 I      |                      elől.~Más nemesembernek a vére tűzlánggá gyulladt
  439 I      |                      gyulladt volna fel erre a szóra: az ő vére egyszerre
  440 I      |                   Úgy érzé, mintha egyszerre a boltozatig nőne fel a fejével,
  441 I      |              egyszerre a boltozatig nőne fel a fejével, s onnan nézne le
  442 I      |                      ítéletet hozni felőlük. A nevére valamennyinek emlékezett.
  443 I      |             valamennyinek emlékezett. Az ott a király mellett jobbrul Bakács
  444 I      |                mellett jobbrul Bakács Tamás, a prímás. Innen rajta az a
  445 I      |                     a prímás. Innen rajta az a nagy fekete szakállú, Szathmáry
  446 I      |                  szakállú, Szathmáry György, a pécsi püspök. Az a daliás
  447 I      |                   György, a pécsi püspök. Az a daliás alak, aki a trón
  448 I      |                püspök. Az a daliás alak, aki a trón oszlopához támaszkodik,
  449 I      |                    oszlopához támaszkodik, s a királynénak nyájas szavakat
  450 I      |                      Imre, az új nádorispán. A királyné magas, nyúlánk
  451 I      |                   hímezve.~Tomiczky baljában a kardját, jobbjában a prémes
  452 I      |                baljában a kardját, jobbjában a prémes kucsmáját tartva,
  453 I      |                    kucsmáját tartva, toppant a trón elé, s fél térdét meghajlítá
  454 I      |                      térdét meghajlítá elébb a király, azután a királyné
  455 I      |            meghajlítá elébb a király, azután a királyné előtt, akkor egy
  456 I      |               mazurka bókot csapva, összeüté a sarkantyúit, s aztán bal
  457 I      |               sarkantyúit, s aztán bal kezét a csípőjére nyomva, jobbjával
  458 I      |                  csípőjére nyomva, jobbjával a süvegét magasra emelve,
  459 I      |              megkezdé az üdvözlő szónoklatát a királyhoz.~Lengyelül beszélt.
  460 I      |                   Lengyelül beszélt. Ez volt a királynak az anyanyelve.~
  461 I      |                 egész előadást. Jobban, mint a magyar urak, akik közül
  462 I      |                 magyar urak, akik közül csak a felvidékiek értettek valamit
  463 I      |                       Különös kívánsága volt a lengyel főúrnak. Zápolya
  464 I      |                      főúrnak. Zápolya János, a szepesi gróf számára kérte
  465 I      |                  számára kérte meg feleségül a király leányát: azt a kis
  466 I      |              feleségül a király leányát: azt a kis háromesztendős cukorbabát.~
  467 I      |                    kényelmetlenül feszengett a helyén. Ha más nyelven beszéltek
  468 I      |                   volna hozzá, jó lett volna a dolga. Akkor a háta mögött
  469 I      |                    lett volna a dolga. Akkor a háta mögött álló tisztelendő
  470 I      |                     neki, ő megadta volna rá a feleletet; azt Hammel újból
  471 I      |                      ember egyik árokpartrul a másikra beszél át. Nem veszhetnek
  472 I      |                      még csak háromesztendős a leányom.~– Isten és a szent
  473 I      |         háromesztendős a leányom.~– Isten és a szent szűz oltalma alatt
  474 I      |                    nagyra fog nőni.~– De még a szepesi gróf is gyermek;
  475 I      |                    De hát mire való volna ez a házasság?~– Az ország nyugalma
  476 I      |               legitim örökösnek maradni, aki a zűrzavaroknak elejét vegye.~–
  477 I      |                    olyan gyöngéden tekintett a király a viruló szépségű
  478 I      |                 gyöngéden tekintett a király a viruló szépségű királynéra (
  479 I      |                      szépségű királynéra (ki a lengyel társalgásból nem
  480 I      |             társalgásból nem értett semmit). A király arcát átfutotta a
  481 I      |                     A király arcát átfutotta a láng, annak a tűznek a lángja,
  482 I      |                      átfutotta a láng, annak a tűznek a lángja, mely ötvenéves
  483 I      |             átfutotta a láng, annak a tűznek a lángja, mely ötvenéves korában
  484 I      |                 először szívében.~Most aztán a királynéhoz fordult a lengyel.
  485 I      |                  aztán a királynéhoz fordult a lengyel. Őhozzá már franciául
  486 I      |                Őhozzá már franciául beszélt.~A főurak nyughatatlankodtak
  487 I      |                    főurak nyughatatlankodtak a sok idegen nyelven folytatott
  488 I      |             lengyelül, fennhangon magyarázta a körülállóknak a király és
  489 I      |                   magyarázta a körülállóknak a király és Tomiczky szóváltásának
  490 I      |                     kedvteléssel sodorgatták a bajuszaikat, akiknek tetszett
  491 I      |                bajuszaikat, akiknek tetszett a dolog, s odasuttogtak a
  492 I      |                      a dolog, s odasuttogtak a lengyelnek: „Nye bojsza!”~
  493 I      |                   bölcs honatyának? Végezzék a szülők magukban.~Amit franciául
  494 I      |                       Amit franciául beszélt a lengyel a királynéhoz, abból
  495 I      |                  franciául beszélt a lengyel a királynéhoz, abból már nem
  496 I      |                    már nem értett semmit. De a királyné válaszát mégis
  497 I      |                    Annak az arca is beszélt. A versailles-i udvar légkörében
  498 I      |                  szavait diktálta: szeretete a gyermeke iránt, gyűlölete
  499 I      |                    gyermeke iránt, gyűlölete a kérő személye ellen, büszkesége,
  500 I      |                       Az anya is kikosarazza a kérőt.~Tomiczky ekkor a