Fezejet

 1 VIII|              Leszek én az a kísérő szerzetes – ajánlkozék Zápolya.~–
 2 VIII|        márványszoborrá előtte. S a szerzetes is éppen úgy érezte a saját
 3 VIII|            János álmatlanul várt a szerzetes visszatérésére.~– Kiszenvedett! –
 4 IX  |            Sforza Bona megragadá a szerzetes köntösét, s görcsösen átölelte
 5 IX  | rávilágítottak, kebléhez szorítá a szerzetes kezét.~– Hála neked, szentatyám.
 6 X   |         püspök Fráter Györgynek.~A szerzetes röviden, kevés szóval elmondá,
 7 X   |     odarakta azokat a bírák elé.~A szerzetes tudákossága fölöttébb meglepte
 8 XI  |           nehéz aranyláncot, azt a szerzetes vállára kapcsolá.~– Van
 9 XI  |          apátúr. A mai szent napon szerzetes testvéreid, a czenstochovói
10 XXXI|      egyszerre összeszedte magát a szerzetes.~– Hogyne volnék szomorú?
11 XLI |            török béget az egyszerű szerzetes lábainál heverve, a király