Fezejet

 1 XXII |      érzéketlensége. Haraggal fakadt ki e szavakra:~„Látom, hogy
 2 XXIII| pusztulását, keserves sírásra fakadt.~Hát könnyekkel gyászol
 3 XXXIX|        Egy ízben erre a szóra fakadt Ferdinánd király: „Sokat
 4 XL   |     Az urak néhánya nevetésre fakadt.~Nádasdy ingerülten kiáltá:~–
 5 XL   |      levente keservesen sírva fakadt; ami bizony nem illett egy
 6 XL   |  elkeseredést színlelt; sírva fakadt, „miként julius Caesar Pompejus
 7 XLIII|     Ferdinánd már ilyen szóra fakadt: „Én azt kívánom Jánostul,
 8 XLVI |    végül ilyen dorgáló szókra fakadt:~– „Én tégedet alacsony,
 9 XLVII|     kísérteté.~A király sírva fakadt, mikor ezt a levelet elolvasá.~–
10 LII  |  nevet viselt. A piac közepén fakadt fel egy gazdag vizű forrás.~
11 LV   | királyné megrettent, és sírva fakadt.~– Isten látja: én ezt nem