Fezejet

 1 I   |        Dehogy jön! Nem olvas az egyebet, csak pénzt – de azt is
 2 XIII|    szenvedés az a lelki vakság. Egyebet nemigen tanítottak. A nyomtatott
 3 XIII|         ám mi még akkor felőled egyebet, mint hogy baráttá lettél,
 4 XIII|         töröm a tollat.~– De én egyebet is küldtem nektek a levéllel
 5 XIV | traktálni.~– De hát mit vágjunk egyebet?~György elérté a példálózást.~–
 6 XX  |     nádorispánnak, nem tehetett egyebet, mint hogy a választást
 7 XXIX|       össze is találkozának; de egyebet, mint jajveszékelést, nem
 8 XL  |      mint a kevély koldust.” Mi egyebet sem teszünk, mint koldulunk:
 9 XLI |       Azok már lutheránusok. És egyebet semmit?~– És aztán még Debrecen
10 XLII|     lelkész; és azonkívül semmi egyebet nem szólt.~Húsvét vasárnapján
11 XLV |        a rezidenciából, s jónál egyebet nem cselekedtem.~– De ez