Fezejet

  1 I      |                hozzá valaki.~– No, Lója! Te tudsz a betűkhöz! Olvasd
  2 I      |                majd megtudod, ha egyszer te is bíbornok fogsz lenni
  3 I      |                 szebb palotát életedben, te lélek? (A régi magyaroknál
  4 I      |               szó járta szidalmazásnak: „te lélek!”)~– Hát, nagy jó
  5 I      |                leányodat feleségül, mert te öreg vagy már, nyavalyás,
  6 I      |            Szente uram. – Meggárgyultál, te fiú?~– Hiszen kegyelmed
  7 I      |             asszony. – Sohasem beszéltél te még asszonnyal?~– Soha.~(
  8 I      |                 előle valamennyi.)~– No, te most, mondhatom, hogy szépen
  9 I      |                  alá döntötted a forrót! Te most itt nem maradhatsz
 10 I      |              ahhoz, fiam! Dehogy mondasz te annak egyet is, mást is!
 11 I      |             vigasztalja!~– No, fiacskám, te csak sírd ki magadat idelenn
 12 II     |              főúr.~– Még gyerekebb, mint te vagy. S az is éppen olyan
 13 II     |             válogatós a szolgákban, mint te az urakban. Kezemben a commissiója,
 14 II     |                 bámulva nézett rá.~– Hát te hol veszed ezt?~– A lengyel
 15 II     |                  kidobtak.~– Tomiczky? S te értesz lengyelül? Akkor
 16 II     |             fogva a levegőbe: „Héj, csak te ekkora volnál most: akkor
 17 II     |               cifra várkaput.~– Ki fogsz te még egyszer nyílni énelőttem!~
 18 II     |                  mi az én hivatalom?~– A te hivatalod? Komám. Hát nem
 19 II     |                az?~– Azt jelenti, hogy a te dolgod a kastélyban a kandallókat
 20 II     |        Annálfogva informálva volt már.~– Te vagy Utyessenovics Martinuzzi
 21 II     |                  öve tokjába illeszté.~– Te katona voltál? – kérdezé
 22 II     |                 mért nem tértél vissza a te régi uradhoz, János herceghez?~
 23 II     |                    Fiatal vagyok arra. – Te meg éppen egykorú vagy velem.
 24 II     |         szolgájával, s azt mondja neki: „Te nemesember vagy! Nem csókolsz
 25 II     |                mint a bíboros főúr. Csak te ülj le. A paraszt beszél
 26 II     |                 a kerevetre dűlt le.~– A te atyád, Utyessenovics Gergely,
 27 II     |            király seregeinél. Miért vagy te egyedül közülök szolgai
 28 II     |        megszólítani – horvátul: „No, hát te rossz fiú, voltál a templomban?
 29 II     |                volt.~– De hát nem voltál te azelőtt soha templomban?~–
 30 II     |       odahívatott magához, s azt mondá: „Te, édes szolgám, nem jössz
 31 II     |               meghallani.~– Honnan tudod te ezt? – kérdezé Zápolya.~–
 32 II     |                  fordult.~– Honnan tudod te a püspöknek a nevét és címét?~–
 33 II     |             latin címeikkel.~– Hát tudsz te diákul? – kérdezé Zápolya.~–
 34 II     |                   No hát, Tomiczky! Mi a te tanácsod? – szólítá fel
 35 II     |              Zápolya visszaparancsolá:~– Te itt maradsz, rád szükség
 36 III    |          teremtett, ami vagyok. – Szólj! Te szent ember! Van-e neked
 37 III    |                rá hatalmad, tégy velem a te bölcsességed szerint, mert
 38 III    |                magamat!~– Legyen neked a te kívánságod szerint. Állj
 39 III    |                 a szolgálók: „Gyere ide, te mendikás! Adok egy garast,
 40 IV     |                 Antonius Györgynek. – Ma te vagy az első.~Első! Egész
 41 V      |                 magát előtte.~– Micsoda? Te! Vitéz Martinuzzi Utyessenovics
 42 V      |                 török fejek levagdalója! Te jössz ide vissza, mint fehér
 43 V      |       manuscriptumok kópiáit.~– Micsoda? Te kópiákat írsz, ócska manuscriptumokról,
 44 VI     |               megcsókolá az arcát. Azzal Te Deum laudamusra hívatta
 45 VI     |         odasúgdosott a fülébe: „Lásd, ez te lehettél volna! Azon a helyen
 46 VI     |             tudta mondani: „legyen meg a te akaratod”. Az már nem jött
 47 VI     |                  és pörbe szállt vele!~– Te! Te! Mindenható! Mindent
 48 VI     |                 pörbe szállt vele!~– Te! Te! Mindenható! Mindent tudó
 49 VI     |                 felszabadítója legyek, a te kezed taszított vissza,
 50 VI     |                 kimondani: „Legyen meg a Te akaratod!” Miért a „Te”
 51 VI     |                 a Te akaratod!” Miért a „Te” akaratod? Miért nem az „
 52 VI     |                 az „én” akaratom? Holott te oltottad az emberi szívbe
 53 VI     |                 háborítá.~„Mit énekelsz, te oktalan szárnyas barom,
 54 VI     |                  mindent elértél, amit a te lelked kívánt, jöjj elő
 55 VI     |                lelked kívánt, jöjj elő a te vezeklésed odújából, s folytasd
 56 VI     |        vezeklésed odújából, s folytasd a te mindennapi dolgaidat.~Azzal
 57 VI     |               Atyánk Isten! Legyen meg a te akaratod! Legyen meg a te
 58 VI     |                te akaratod! Legyen meg a te akaratod! Legyen meg a te
 59 VI     |                te akaratod! Legyen meg a te akaratod!~
 60 VII    |         készítődik, hogy az Úr nemcsak a te sorsodat fordítá el; hanem
 61 VII    |             apátot. E megválasztott apát te vagy. A mai nap a te beiktatásodnak
 62 VII    |                apát te vagy. A mai nap a te beiktatásodnak az ünnepe.~
 63 VIII   |         megszólításra Zápolya.~– Valóban te vagy előttem? Erdély vajdája,
 64 VIII   |                  határ a töröknek.~– Hát te nem állhatsz a sarkadra,
 65 VIII   |               még? Jó nép lakhatik itt a te környékedben, akin nem szivárog
 66 VIII   |              kívánsz? Vajda! Én menjek a te haldokló húgodhoz?~– Akinek
 67 VIII   |            világot nem gyújthat, egyedül te, Fráter György. Te átveszed
 68 VIII   |               egyedül te, Fráter György. Te átveszed a haldokló gyónástitkát.
 69 VIII   |                 hogy mi az én sorsom; és te megtartottad az esküdet.~–
 70 IX     |                Misericordia apud Deum…~– Te ismerted Borbála királynét? –
 71 IX     |               meggyónni? Én nem vagyok a te gyóntatód.~A hölgy egy álomlátó
 72 IX     |                  arcával suttogá:~– Mert te már ismered az én bűnömet.~
 73 IX     |                vettem át a haldoklótul a te bűneidnek titkát. Ő csak
 74 IX     |               bűneit gyónta meg nekem. A te nevedet meg sem említette.”~
 75 IX     |                 ég, bocsássa meg neked a te bűneidet az Isten.~Sforza
 76 X      |               ráismert.~– Fráter György! Te vagy itt?~Arra az is fölveté
 77 X      |                fejét:~– Zsigmond király! Te vagy itt?~
 78 XI     |                  meghallotta fohászomat. Te vagy az, aki segítségemre
 79 XI     |                  királytól: „Mit siratsz te a halott királynédon, akinek
 80 XI     |                 a baráttól: „Miért jössz te éjnek éjszakáján ide, az
 81 XI     |               érdekeért kell azt tenned. Te tudod azt jól, hogy Lengyelország
 82 XI     |                 ismerem az én népemet. – Te az ég által lettél küldve
 83 XI     |                czenstochovói kolostorban te, a főapátúr egész csendben,
 84 XIII   |              Mindörökké, ámen! Hallod-e, te barát, mondd meg nekem,
 85 XIII   |                  jó asszony.~– Hallod-e, te barát, ne tarts ám te engemet
 86 XIII   |          Hallod-e, te barát, ne tarts ám te engemet bolonddá! Tudom
 87 XIII   |                  jó asszony.~– Hallod-e, te barát! Ne gondold ám, hogy
 88 XIII   |                 a kezét.~– Ne mondd már! Te barát! Te volnál az én kis
 89 XIII   |                  Ne mondd már! Te barát! Te volnál az én kis Gyuricám?
 90 XIII   |                  ember?~– Én vagyok az a te Gyuricád, akit kivert a
 91 XIII   |         beszélünk.~– Mert buták! No, hát te itt vagy; de hol van az
 92 XIII   |                 hozott most engem ide? A te szegény apád küldött engem
 93 XIII   |                öreg, hogy állj helyükbe; te vagy az utolsó. Vedd fel
 94 XIII   |               mellé fekteti hálótársnak. Te viseld már ezután, te vágd
 95 XIII   |       hálótársnak. Te viseld már ezután, te vágd vele a pogányt, mint
 96 XIII   |                 vele, ami neked tetszik. Te tartod fenn az Utyessenovics
 97 XIII   |               öreg letorkolt. „Mit tudsz te ahhoz? Hát az orosz kanonokoknak
 98 XIII   |              leánya is. Aztán lett, hogy te itthagytad a várat. Férjhez
 99 XIII   |                érek több reggelt. Csak a te jöveteled volt megígérve;
100 XIII   |              derék fiam volt. A negyedik te vagy – a velencei asszonytul.
101 XIII   |                 mind nap nap után, fiam. Te vagy az utolsó fiam. Milyen
102 XIII   |         kedveseiddel találkozni fogsz.~– Te nem akarsz megházasodni?~–
103 XIII   |                 szállt az egész örökség. Te vagy Kamizác várának az
104 XIII   |               nagyobb kötelesség, mint a te szenteltvíz-szóródnak a
105 XIII   |         Tízparancsolatban: „Tiszteljed a te atyádat és anyádat!” Apád
106 XIII   |              rendből és megházasodjék. S te vagy már az ultimus surculus
107 XIII   |                 akkor ebből a várból, ha te itten hagyod. Ez a bolond
108 XIII   |                 belelövetsz a sírunkba a te muskétásaiddal?~– Úgy lesz,
109 XIV    |               bámulva kérdezik: „Ki vagy te? Hogy jössz ide? Nem szenteltem
110 XIV    |                     Én vagyok Borbála! A te Borbálád!~A „te” Borbálád!~
111 XIV    |               Borbála! A te Borbálád!~A „te” Borbálád!~Hisz ez a pokol
112 XIV    |          hízelgéssel mondja neki:~– Ez a te húgocskád! Az anyád leánya,
113 XIV    |            csitítá őt az asszony. – Csak te eredj fel a várba, és ott
114 XIV    |           beszélgetés.~– Hát bizony most te vagy az ultimus surculus
115 XIV    |                  az örökségedbe; mert ha te leveszed a kezedet Kamizác
116 XIV    |                  lesz ezen a vidéken, ha te fogsz parancsolni.~Azután
117 XIV    |              öcsém, micsoda pöfeteg ez a te nagybátyád: a nyelvét is
118 XIV    |              zsírjában. Minden bizonnyal te fogsz a helyébe kerülni
119 XIV    |                nem gondolod meg, hogy ha te itt hagyod Kamizác várát,
120 XIV    |                  hagyod Kamizác várát, a te anyád meg a te hugád úgy
121 XIV    |                  várát, a te anyád meg a te hugád úgy össze fog veszni
122 XIV    |               Nem hágy el az Isten!~– Ha te elhagysz, az Isten is elhagy!~
123 XIV    |              tömeg közül.~– Hadd el már, te hájduda, a gyatra dohogásodat!
124 XIV    |             fertelmes kornyikálástokkal! Te pedig elhallgass a te fűzfaverseiddel!
125 XIV    | kornyikálástokkal! Te pedig elhallgass a te fűzfaverseiddel! Eltakarodjatok:
126 XIV    |                szép gazdaságom van, légy te annak az intézője; éld végig
127 XIV    |           nyugalomban, a magad kedvére a te özvegységedet.~Az özvegy
128 XIX    |               Sok beszéd, semmi tett~Oh, te édes szép magyar nyelvem!
129 XIX    |                édes szép magyar nyelvem! Te hangzatos, erőteljes dallama
130 XIX    |         érzéseknek! – De sok kárt tettél te már ennek a mi nemzetünknek
131 XIX    |               egész dolog.~– Hallod-e? A te nevedet emlegetik! – szólal
132 XX     |                 szeretni foglak.~– Tehát te meg vagy győződve afelől,
133 XX     |             nagyon kívánatosnak tartod-e te Magyarországra nézve, hogy
134 XX     |              kolostoromba, s várok, amíg te jössz oda hozzám…~A logika
135 XX     |            mutatott a tomboló tömegre.~– Te ébresztetted fel ezt az
136 XX     |          ébresztetted fel ezt az óriást; te hoztad össze az ős-országgyűlést.
137 XX     |                  az ős-országgyűlést. Ha te nem bírsz vele, a nagy népvezér,
138 XX     |             tegyek ellene? – Csak viseld te a magad terhét – én is viselem
139 XXI    |            ismertető címeit: „Gyere elő, te tizenhat feleségű lator!
140 XXI    |                 tizenhat feleségű lator! Te Mén-Marót! Te asszonyok
141 XXI    |            feleségű lator! Te Mén-Marót! Te asszonyok közt főkapitány!”
142 XXIII  |         királyhoz.~S erre tartottak nagy Te Deum laudamust!~Még a krakkói
143 XXV    |                még eleven volt!~– Bizony te is csak akkor vágattad le,
144 XXV    |                 Én pedig azt látom, hogy te csakugyan tót vagy; mert
145 XXVI   |                káposztábul, a csatlós.~– Te futhatsz – monda Bodó Ferenc –,
146 XXVI   |                monda Bodó Ferenc –, mert te paraszt vagy; de én nemes
147 XXVII  |               öccse gorombán rátámadt:~– Te! Nyálas király! Beste lélek!
148 XXVII  |              Nyálas király! Beste lélek! Te vesztetted el Magyarországot!
149 XXVII  |            vesztetted el Magyarországot! Te fosztottad meg az én családomat
150 XXVII  |         elszörnyedve kiálta: „Vessz meg, te harapós haramia!”, s egy
151 XXVIII |              kérdezte tőle: szép vagy-e, te fehér asszony? Arra az leveté
152 XXIX   |                 János királynak: „Hogyha te magad is félsz a téli háborútól,
153 XXIX   |                  Itt áll velem szemközt. Te vagy az magad, János király.~–
154 XXX    |          fuldoklót kiemeli a habokból.~– Te? – szólt a királyné epés
155 XXX    |             nevetéssel. – Hát hol veszed te a katonákat?~– Hát nincs-e
156 XXX    |             ugyan már, mi pénzt adhatnál te neki?~– Hát negyvenezer
157 XXX    |            aranyat.~A király elbámult.~– Te? Negyvenezer aranyat? Hát
158 XXX    |                  aranyat? Hát hol vetted te azt?~A leány lesüté a szempilláit,
159 XXX    |                jobbrul-balrul kétszer.~– Te vagy az én egyetlenegy igaz
160 XXXI   |                 elfogadta ez eszmét.~Óh, te rettenetes hazaszeretet!
161 XXXI   |            rettenetes hazaszeretet! Hogy te még a valláson is uralkodol.~
162 XXXI   |       Magyarország. Most átruházom azt a te királyodra. Megvédelmezem
163 XXXIII |                 János királynak volt oka Te Deum laudamus-t tartani
164 XXXIII |                virág ezen a nagy rónán: „Te vagy az oka, hogy bennünket
165 XXXIII |             királyi váradba, Budára és a te országodba, valamint a szerémségi
166 XXXIII |         szemlélsz, becsesebb az, amelyet te ajándékoztál nekem a gyűrűdben.
167 XXXIII |                      De mármost nézd meg te az én lovaimat – monda a
168 XXXIV  |               megszólítá.~– Uram király. Te most azon elmélkedel magadban
169 XXXIV  |            elfoglalni.)~– Hogyhogy tudod te ezt, György atya?~– Hát
170 XXXIV  |          megharagudnék. Azért csak eredj te vissza Budára, és várd el,
171 XXXIV  |           szerencsét és hatalmat, hogy a te Magyarországodon uralkodjál,
172 XXXIV  |     tartományokat is meghódíthass. Élj a te hatalmaddal.~Erre valamennyi
173 XXXIV  |               mindnyájan meghalhassunk a te lovadnak a lábai alatt.~
174 XXXVI  |                Örüljön felséged, mivel a te ellenségeidet Bécsbe körülszorítottam,
175 XXXVII |          fölkelést elrendelje.~– Ne várj te a nemességre, azzal már
176 XXXVIII|                elhinni:~– Hazudsz, diák! Te most extemporizálsz.~– De
177 XXXVIII|               Buda vára összes harangjai Te Deum laudamus-ra zúgtak.~
178 XXXVIII|                  beszélt hozzájuk.~– No, te Lőrinc! Jó barátom! Hát
179 XXXVIII|                 nem mernék kikötni; mert te nyolc tyúknak megfelelsz
180 XXXVIII|          pengővel fizetek meg érte. Csak te győzd számlálni! – hörgé
181 XXXIX  |              felelt reá Hobardanácz. – A te vezéred, a fekete cár legyilkolta
182 XL     |                 vagyok-e én itt?~– Igaz! Te valódi hívem vagy: s hűségedhez
183 XL     |               Rád nem is gondoltam. Hisz te olyan vagy nekem, mintha
184 XL     |                  jobbik felem volnál. De te csak egy ember vagy.~– Hát
185 XL     |                kiállta a szembenézést.~– Te mondád! – szólt Zápolya. –
186 XL     |                     Azt is tudom. S majd te is rájössz magadtul.~– S
187 XL     |                    Bizonyosan fognak. De te ne állj velük többet szóba.
188 XL     |             benne, mikor nem is sejti.~– Te tudod Gritti árnyékának
189 XL     |                 Kincstartó.~– Hiszen már te vagy az.~– De csak titokban.
190 XL     |        országtanácsosokkal?~– Még nem. A te beleegyezésedre vártam.~–
191 XL     |           baráttal beszélni.~– Hát ugyan te, Fráter György, a magad
192 XL     |             árnyékában lehessek. – Hanem te hozzád volna egy alázatos
193 XL     |                 mondá Gritti. – De engem te, Fráter György, ezzel az
194 XL     |                 láttam az igazi arcodat. Te büszke lélek vagy.~Fráter
195 XL     |            megőrizni minden tekintetben. Te írd meg a kinevezési diplomát,
196 XL     |             királyi várban.~– Azaz, hogy te jössz fel énhozzám az írásoddal,
197 XL     |            ismerem én Memhet béget, mint te! Ez a te árnyékod, akiben
198 XL     |              Memhet béget, mint te! Ez a te árnyékod, akiben egyszer
199 XL     |               király képével. Azt hiszed te, Fráter György, hogy engemet
200 XL     |               egy püspöki székbe. Hiszen te több vagy minden püspöknél
201 XL     |            minden püspöknél és vajdánál. Te vagy a királynak a tanácsadója.
202 XL     |                 királynak a tanácsadója. Te, ha akarod, fürödhetsz az
203 XL     |            bíboros hintóban járhatsz. De te többet akarsz annál. Ismerlek
204 XL     |                  tarnovi találkozás óta. Te Grittinek nem szolgája vagy,
205 XL     |                   a szultán megbízottja. Te, Memhet bég, nap nap után,
206 XL     |               aztán elmondom a tiedet.~– Te buzgó muzulmán vagy.~– Te
207 XL     |                Te buzgó muzulmán vagy.~– Te pedig buzgó keresztény.~–
208 XL     |           királynak magának.~– Hallod-e, te barát, én még tetőled sokat
209 XL     |            dandárokat elő, ti Ártándyak, te Athinay Simon és a Drugethek?
210 XL     |              mosolygott.~– Honnan veszed te ezt az ötvenezer aranyat,
211 XL     |           kérdezé Fráter Györgytől:~– És te mikor szándékozol Erdélybe
212 XL     |        közbemordult.~– Gott sei bei uns! Te pernahajder pribék, te fukszsventzer!
213 XL     |                   Te pernahajder pribék, te fukszsventzer! Hiszen te
214 XL     |                 te fukszsventzer! Hiszen te rosszabb vagy a veresingeseknél.
215 XL     |                Olyan jó barátságban vagy te Grittivel? – kérdé ártatlan
216 XL     |            koronás király, Budán vagyok, te nem jössz fel a királyi
217 XL     |               tanácsosoknak.~– Bizonyára te vagy a király – felelt nyugodtan
218 XL     |                 Ámde én nem tudtam, hogy te jelen vagy budai váradban.~–
219 XL     |               küldtem?~– Én nem láttam a te Zülfikárodat.~– Az egykori
220 XL     |                rablójánál marad.~– Hejh! Te beste lélek! – kiáltá elszörnyedve
221 XL     |        elszörnyedve Fráter György. – Hát te akarsz példát tenni a magyar
222 XL     |            egymás között, hogy a bécsiek Te Deum laudamus-t tartottak,
223 XL     |              kell csinálni az országban. Te, uram, királyom nem tudsz,
224 XL     |                 gondolkoztam rajta. Mi a te tanácsod?~– Fölséges uram!
225 XL     |                   s ha Gritti megtudja a te békülési szándékodat az
226 XL     |               császár asztalán sem volt; te ízleled meg először.~S hogy
227 XL     |                    Ilyennel ellátom én a te asztalodat. Pedig drágább
228 XL     |              magot. Ez annyit fog érni a te kezedben, mint Fáraónak
229 XL     |                  tett Ciceróéval.~– Heh! Te nagy szószátyár! Ide kerültél
230 XL     |                 hát! Köszönheted ennek a te rossz nyelvednek! Most rágalmazz
231 XL     |           Erdélybe küldeni?~– Csak hagyd te Grittit a maga sorsára,
232 XL     |                  de nem a dicséretedtől. Te ültetted az ország fejére
233 XL     |                  kiálta fel:~– De bizony te parancsoltad, nem én. Jehovára
234 XLI    |                az üléssel.~– Csak maradj te ülve – szólt Zápolya –,
235 XLI    |                lesz a vajdai székben, ha te még erősebb fogsz lenni
236 XLI    |                én fehér csuhámnak erre a te aranyláncodra?” – Mire a
237 XLI    |                 én aranyláncomnak erre a te fehér csuhádra”. Zsigmond
238 XLI    |                nagy felmagasztaltatást a te kezedből; de csak azon föltétel
239 XLI    |             megdöbbentő gyorsasággal. Ha te énnekem Szent Péter kardját
240 XLI    |                   mondá Fráter György. – Te nem fogsz többet a debreceni
241 XLI    |                meg nekem? A királynak!~– Te magad: a király.~– De hogy
242 XLI    |            Szeretném én azt ismerni!~– A te királynéd.~Zápolya lecsüggeszté
243 XLI    |                szívét. – Elhallgatott.~– Te vagy az én egyetlen hívem –
244 XLI    |            üdveért egy fényes rekviemet. Te gyóntattad meg, mikor a
245 XLI    |             halálítéletét közölted vele. Te adtad meg neki az absolutiót.
246 XLI    |                csendeset, se fényeset.~– Te megtagadod ezt a régi jó
247 XLI    |                nem eszem, se nem iszom a te asztalodnál, amíg nekem
248 XLI    |                 poharára érkeztél. Igyál te is velünk egyet!~– Köszönöm –
249 XLI    |            megcsókolta az orcáját.~– Hát te azalatt, hogy nem láttalak,
250 XLI    |           királynénál.~– S honnan vetted te a pénzt az én kincseim kiváltására?~–
251 XLI    |                 ide fog ő jönni, s akkor te magad rakd a lábaihoz.~–
252 XLI    |          tartozik.~– Hát mit alterálja a te püspöki hatalmadat az, hogy
253 XLI    |             érctelen hangon:~– Ne keresd te a mások fejét, hanem védelmezd
254 XLI    |                 hozok az én uramtól és a te uradtól, a felséges Szolimán
255 XLI    |            király helyett.~– Junisz bég. Te a fölséges szultán követe
256 XLI    |               király eltávozta után:~– A te királyod az a királyok között,
257 XLI    |              vitte be magával a béget.~– Te tudsz arabusul? – kérdé
258 XLI    |             jobban tudok magyarul. Engem te és a te királyod semmiféle
259 XLI    |                  magyarul. Engem te és a te királyod semmiféle kincsekkel
260 XLI    |                   Tisztellek érte. Tehát te igazságos bíró vagy. Eszerint
261 XLI    |                meg lett volna hallgatva. Te engesztelhetetlen vagy és
262 XLI    |         bizonyára, ha azt mondanád, hogy te voltál, aki erre a parancsolatra
263 XLI    |             milyen ítéletet tud tartani. Te akkor nagy eszesen elmaradtál
264 XLI    |              előle az ajtaját.~– Beszélj te magad Fráter Györggyel –
265 XLI    |              király, védszentünk, segíts te Beata Virgo, patrona Hungariae!~
266 XLI    |                aki ezt neki parancsolta. Te voltál az.~– Mivel bizonyíthatod?~–
267 XLI    |                 Mivel bizonyíthatod?~– A te saját leveleddel, melyet
268 XLI    |          Majláthnak.~– Annak a tartalmát te nem tudhatod, mert Majláth
269 XLI    |                 a király kezét.”~– Tehát te, igazhitű muzulmán létedre,
270 XLI    |               büntetni!~– Az ne legyen a te gondod. Védelmezd csak a
271 XLI    |                  Akkor az egész bűnvád a te fejedre háramlik.~– Viselem.~
272 XLI    |                az oszporáért megveszem a te fejedet.~Ezt olyan jó tréfának
273 XLI    |                 hogy milyen drágán fogod te ezt tőlem visszaváltani.~–
274 XLI    |           megöletőjének lakolni kell. Ha te vállalod el a bűnt, a te
275 XLI    |                 te vállalod el a bűnt, a te fejed hull a porba; ha a
276 XLI    |              barát! Itt nincs alkudozás. Te okos ember vagy, pap vagy,
277 XLI    |            idézz-e elő azért, hogy ezt a te borotvált fejedet megtartsd?
278 XLI    |                   Derék, nagy emberekét! Te is az vagy. Nem tagadom.
279 XLI    |             megszabadítja őket. Látom, a te ujjadon is ott van a talizmán-gyűrű.
280 XLI    |                  többit elvégzi egy kés. Te azt már nem érzed. Eredj
281 XLI    |      nagyvezérnek a fejét!~– Megőrültél, te barát? Az iblisz szállt
282 XLI    |            közlátványra kitéve.~– S ez a te parancsolatodra történt,
283 XLI    |                 sorsára fog jutni.~– Ezt te mind most fundáltad ki.~–
284 XLI    |                 fenyegeti, e szavakkal: „Te írtad ezt a levelet?” Erre
285 XLI    |                  kezével, és azt mondá: »Te nem öletheted meg az én
286 XLI    |                halálnak ne add! És akkor te, Szolimán szultán, megesküdtél
287 XLI    |               rémület miatt.~– Gyaur! Ha te most hazudsz!~– A levél
288 XLI    |         zokogásban tőrt ki.~– Óh, barát, te rettenetes vagy! Ne szólj
289 XLI    |           helyett másikat. Hát csak bízd te a sírást az asszonyokra.
290 XLI    |         asszonynevet adnak. Beszéljünk a te saját ügyedről.~– Az én
291 XLI    |                kezemet. Ebben az írásban te ajánlkozol Grittinek a titkos
292 XLI    |             előmozdítani, ha ő viszont a te céljaidnak megfelel. Elismered,
293 XLI    |                megfelel. Elismered, hogy te a római király sztambuli
294 XLI    |            gondolsz, Junisz bég, ha ez a te leveled a padisah kezébe
295 XLI    |                az oszporámat! S vedd meg te rajta most az én fejemet.~–
296 XLI    |               vagyok, és nem khankiár.~– Te csak egyszer ölsz meg; ha
297 XLI    |                 Isten fölvilágosította a te lelkedet, hogy megismerjed
298 XLI    |                meghajtá magát.~– Uram, a te igazságod a napfénynél világosabb.
299 XLI    |                 napfénynél világosabb. A te hű tanácsosod meggyőzte
300 XLI    |                 Az ég angyalai őrizzék a te lábaidat a megbotlástól,
301 XLI    |               lábaidat a megbotlástól, a te elmédet a megfeledkezéstől.~
302 XLII   |                 énekli a gyülekezettel:~„Te voltál és Te vagy igaz Isten:~
303 XLII   |             gyülekezettel:~„Te voltál és Te vagy igaz Isten:~És Te megmaradsz
304 XLII   |                és Te vagy igaz Isten:~És Te megmaradsz minden időkben!”~
305 XLII   |                 Kinek a kegyelméből vagy te Debrecen földesura?~– János
306 XLII   |                  őhozzá ragaszkodnak. És te sem vagy már Enyingi Török
307 XLII   |                  részesítse.~– Ne taníts te engemet a kánonokra, publikánus!
308 XLII   |                 supplicálva: öltsd fel a te casuládat, tedd fel a te
309 XLII   |                 te casuládat, tedd fel a te infuládat, vedd kezedbe
310 XLII   |                jöjj elő, és teljesítsd a te pásztori kötelességedet
311 XLII   |                 templomot. Hirdesd benne te az Úr igéjét. És legyen
312 XLII   |               mátul fogva ez a templom a te eklézsiádnak a szentegyháza.~
313 XLII   |                 föld nem volt formálva. ~Te voltál és vagy igaz Isten!~
314 XLII   |            voltál és vagy igaz Isten!~És Te megmaradsz minden időben!”~
315 XLIII  |                fel a hóhér. – Hisz amint te ezt a békeszerződést kihirdeted,
316 XLIII  |                  országot, téged pedig a te szövetségeseid, mint Dávid
317 XLIII  |                  mellől.~– Tehát beszélj te az urakkal a nevemben; énnekem
318 XLIII  |              vajdát Csicsó várában, amíg te medvére vadásztál, s ha
319 XLIII  |                és Erdélyben? Avagy nem a te urad és császárod ellen-e?~
320 XLIII  |               ellen kardoskodunk.~– Ejh, te barát! Te olyan vagy, mint
321 XLIII  |           kardoskodunk.~– Ejh, te barát! Te olyan vagy, mint a kígyó;
322 XLIII  |            baromfiainak elszór. – Imhol, te barát, olyan serény eszű
323 XLIII  |                  a valódi értékét.~– No, te barát, ezzel kiverted a
324 XLIII  |                   kancellárius uram. Nem te írtad meg a Corpus Juris
325 XLIII  |                  Juris Hungaricit? Nem a te Tripartitumodban van Szent
326 XLIII  |                  monda a püspök. – Nem a te híveid cselekedték. Hallgasd
327 XLIII  |                     Köszönöm. Csak igyál te magad belőle, király. Én
328 XLIII  |              vett, azt mondá neki:~– No, te barát, ha én valamikor hegedűs
329 XLIII  |                  méregkeverés volt, amit te most elkövettél; csakhogy
330 XLIII  |                most elkövettél; csakhogy te még finomabb és gyilkolóbb
331 XLIII  |               veled. Amikor azt mondtam: te léssz méltó e nemzet vezetésére!
332 XLIII  |             aludtál! Most mutattad meg a te igazi alakodat. Bizony mondom,
333 XLIII  |                     Milyen jó sors, hogy te éppen most kaptad azt a
334 XLIII  |                  Györgyöm, hogyan tudtál te azalatt, amíg ezen szívvidámító
335 XLV    |                 Luther vallása?~– Eredj! Te is közéjük való eretnek
336 XLVI   |                méltóságokra emeltelek, s te rút hálátlansággal fizetsz
337 XLVI   |                 áldott állapotban? Akkor te többet tudsz, mint én magam.~–
338 XLVI   |              vádlottnak.~– Ne foglaltass te engem semmibe, királyom,
339 XLVI   |            építtetni, én foglaljam el.~– Te tanácsoltad.~– Okom volt
340 XLVI   |                 azóta megerősödött. Amíg te itt Buda várában a házasélet
341 XLVI   |                  megistenülsz, azalatt a te vajdáid Erdélyben azon vannak,
342 XLVI   |                  egész Magyarországra, a te elűzetésedre.~– Ez olyan
343 XLVI   |                   a lutheránusok feje.~– Te engem agyon akarsz rémíteni!~–
344 XLVII  |               monda neki a barát. – Csak te indulj az útnak rögtön;
345 XLVII  |             jöttem vissza Sztambulból?~– Te bizony. A szultánnal is
346 XLVII  |                megjárta ez a tréfa, hogy te nem hadakozhatsz az én ellenségemmel,
347 XLVIII |              Fráter Györgyhöz fordult.~– Te pedig, Utyessenovics György,
348 XLIX   |                 meghúzatta a harangokat, Te Deum-ot rendezett, ökröt
349 XLIX   |                    felelé Laszkónak. – A te urad és János király tudtom
350 XLIX   |           helyett megkapják a Khalilt. A te királyodnak pedig mondd
351 L      |            odaizent a generálisnak: „Oh, te bolond fejű vénember! Hát
352 LI     |                ököllel a barátot.~– Hej, te barát! Te barát! Bizony
353 LI     |                barátot.~– Hej, te barát! Te barát! Bizony kutyahájjal
354 LI     |               kutyahájjal van megkenve a te két tenyered.~A szultán
355 LI     |                utánuk. Addig is átadom a te királynédnak és fiának az
356 LI     |             foglalnunk Erdélyt, holott a te basáid utolsó fegyveres
357 LI     |                   fölséges úr: és akinek te ajándékozod – rebegé vékony
358 LI     |                 mellett azonnal Lippára. Te magad és Petrovich mint
359 LI     |                  basa megfogá a kezét.~– Te itt maradsz!~– Mit kíván
360 LI     |                   Sok kérdeznivalóm van. Te igen nevezetes ember vagy,
361 LI     |                  tanulságosat beszélhet. Te velem fogsz jönni Sztambulba.~–
362 LI     |           szultánnak a szavát megszegni? Te engem mézes-mázos szavakkal
363 LI     |       aranybetűsre.~– Hát mi van abban a te aranybetűs leveledben? –
364 LI     |              volt.~– Hahó! Cimborám! Hát te is ide kerültél? No, legalább
365 LI     |                    De hát, hogy kerültél te ide? – kérdezé Török Bálint.~–
366 LI     |                  s most itt vagyok, ahol te vagy: a szultán örökös oltalma
367 LII    |        odakiáltott Vitellinek:~– „Ugyan, te derék olasz, mit ontod az
368 LIV    |                 fölötte, kiabálva:~– Deh te ráró!~Fráter György nagyon
369 LIV    |            vissza.~– Ne tanítgass engem, te barát, móresre! Én királynak
370 LIV    |           országgyűlést; kocsijába vetet te magát, s dúlfúlva vágtatott
371 LV     |           mogyorót törjünk a fogunkkal a te királynéd számára. A mi
372 LV     |               süssük a makkot? Azért, ha te, barát, létániát mondani
373 LV     |                  királyné megrendülve.~– Te nem tudsz felőle? Hát ki
374 LV     |                 a megkínzott szüzeknek a te nevedet átkozni.~A királyné
375 LV     |                 meg az én véremmel meg a te könnyeiddel eloltani azt
376 LV     |                   Tudom, királyném, hogy te nem sejtetted, minő rémségeket
377 LV     |              saját hazáját! Hát ez nem a te munkád, királyné asszonyom?~
378 LV     |                 De ha tudtam volna, hogy te a törökkel kötél szövetséget,
379 LV     |                kardomat, szívemet adom a te ellenségednek, a te zsarnokodnak,
380 LV     |               adom a te ellenségednek, a te zsarnokodnak, aki engem
381 LV     |               meg az országot!~– Hát nem te hívtad be a törököt az országba? –
382 LV     |                 meg ezt a kardot, mely a te bűnödnek a zsoldját le fogja
383 LV     |             szólt.~– Királyné asszonyom. Te parancsoltad, hogy mentsem
384 LVII   |               menjen a falnak a fejével; te magad pedig mosolyogva nézzed
385 LVII   |              kívül-belül marják, egyedül te tudsz megküzdeni, a náluknál
386 LVII   |             ördög; a csalfáknak az eszén te jársz keresztül, a náluknál
387 LVII   |          keresztül, a náluknál csalfább. Te boszorkánymester vagy, ki
388 LVII   |              másikban fegyveres sereget. Te varázsló vagy, aki pokolbeli
389 LVII   | Gecsemáné-kertben. Ő nem futott el tőle; te elfuthatsz, itt a töviskoszorú
390 LVII   |            parancsára tette, s Izabellát te kényszerítéd a szerződés
391 LVII   |            szerződés elfogadására.~– Ezt te tudod, de a szultán nem
392 LVII   |                 Ez remek csélcsapás! Hát te most a szegény, jó buta
393 LVII   |                ellen, s most ő viselje a te bűnödet?~– Hiszen nem bűn,
394 LVII   |                 rá.~– Ördögi praktika!~– Te mondád, hogy ördög vagyok.~–