Fezejet

  1 I      |               pecsétről, hogy melyiket adja itt át, azt az őrmester beviszi
  2 I      |             betűkhöz! Olvasd el, ki fekszik itt? – mond a káplár.~A megszólított
  3 I      |                     Micsoda cifra kolonc ez itt az útfélen? – kérdezé a
  4 I      |           bandériumok felállításának helye.~Itt a káplár a hármas üdvriadót
  5 I      |             vezettek ide a budai hegyekből.~Itt leszállítá a lórul a vitézeket
  6 I      |                     pártulfogottjának:~– Ez itt a Bátorság, amaz a Mértékletesség,
  7 I      |                     zsákmányhozó még mindig itt áll. Ugyan senki sem törődik
  8 I      |                    kincseket az én katonáim itt a vár udvarán, hogy a felséges
  9 I      |                 döntötted a forrót! Te most itt nem maradhatsz Buda várában.~–
 10 II     |                   Hát bizony, édes szolgám, itt most a sírás-rívás, búslakodás
 11 II     |                      mondá a sáfár. – A biz itt van. Itt a baltád.~– Balta?
 12 II     |                     sáfár. – A biz itt van. Itt a baltád.~– Balta? Hát minek
 13 II     |                 eredj be, jelentsd be, hogy itt van az új magister kaminarius.~
 14 II     |                   én. De nekem valami volt, itt – itt, a homlokomban, nem
 15 II     |                    nekem valami volt, itt – itt, a homlokomban, nem tudom,
 16 II     |                   bevezetlek a hivatalodba. Itt az én szobámban csak egyszer
 17 II     |                  pórt nem tűrik a teremben, itt pedig nemesember, aki szolgálatot
 18 II     |                Atyafiak! – mondá Zápolya. – Itt a rég keresett magister
 19 II     |               tulajdonképpen a fraj lakása. Itt elébb megállítá Györgyöt.~–
 20 II     |                   vetni a fecsegésnek.~– Az itt van a hercegnő szobájában;
 21 II     |                     legyen belőle. Azt majd itt a várban apácák nevelik.
 22 II     |                        Jaj, lelkem katonám, itt minálunk ilyen szellet van.
 23 II     |               Tomiczky fullajtárja lóháton. Itt volna már, de a sárosi kaptatónál
 24 II     |                     hogy milyen dáridó lesz itt, ha Tomiczky megérkezik;
 25 II     |                Tomiczky helyét fenntartjuk. Itt balrul mellettem. Amikor
 26 II     |               balrul mellettem. Amikor jön, itt lesz. Kezdjük az ebédet
 27 II     |              Zápolya visszaparancsolá:~– Te itt maradsz, rád szükség lehet.~
 28 II     |                  ifjú szepesi gróf. – De én itt vádló vagyok, peres fél;
 29 II     |                    volt közölve benne. Íme, itt van a cédula nálam. „Ulászló
 30 II     |                   zivatara tört ki újból.~– Itt van a pozsonyi titkos szerződés
 31 II     |                     írásra.~– No, de hiszen itt van ez a hórihorgas! – szólt
 32 III    |                ijedség volt.~Neki nem volna itt szabad látni.~De hát ő nem
 33 III    |                     királyné akartál lenni, itt vagyok én, leszek királyod!” –
 34 III    |                 mindezt utánacsinálta.~– Ez itt a válaszút – monda fráter
 35 IV     |                 rájött arra a tudatra, hogy itt ezen a szent helyen még
 36 V      |                   követeled tőlem vissza az itt hagyott kardodat?~– Hadd
 37 V      |              körmölést, fráterkám. Ne félj, itt nem háborgat senki, ha csak
 38 V      |                     látják a megholtak, ami itt a földön történik?~Fráter
 39 VI     |                     is háborúba keveredett: itt volt az ideje, hogy egy
 40 VI     |            énekeljétek azt a zsoltárimát! – Itt egy elkárhozottnak az ordítása
 41 VI     |               lábaimon. Hogy jönne ajkaimra itt az imádság.~A főapát azt
 42 VI     |                     kiáltá a népnek:~– Íme, itt függ amaz istentelen szörnyeteg,
 43 VIII   |                   hogy nem ül már a trónon? Itt maradt utána a trónörökös:
 44 VIII   |              hallottad még? Jó nép lakhatik itt a te környékedben, akin
 45 VIII   |                 megölte: Isten úgy tartson; itt hagyom hazámat, s elmegyek
 46 VIII   |                     a Zápolya pártján volt. Itt nem kellett Bakács és Szathmáry
 47 VIII   |                    theologorumától tartani. Itt már fel lehetett ülni a
 48 IX     |                     dráma szövevényét, mely itt lejátszódott. A tragédiának
 49 IX     |                        Eszerint Sforza Bona itt lakik már a királyi várban.
 50 X      |                    felső ablakon át kapott. Itt a külső tornácban, az ajtó
 51 X      |                     György arcába: „Tudsz-e itt segíteni, ember?”~Tomiczky
 52 X      |                      Fráter György! Te vagy itt?~Arra az is fölveté a fejét:~–
 53 X      |                    Zsigmond király! Te vagy itt?~
 54 XIII   |                     Jézus. Mit keres kelmed itt, asszonyom?~A nő lóhátrul
 55 XIII   |                    mondd meg nekem, hol van itt a lakása a főtisztelendő
 56 XIII   |                      Mert buták! No, hát te itt vagy; de hol van az apátúr?~–
 57 XIII   |                   akkor is kerepelni fog. S itt van ni, megbüntette az Isten,
 58 XIII   |                     is csak az apostolok!~– Itt pedig az apáturak – mondá
 59 XIII   |             szobámba, az elveszett fiamhoz, itt maradok a megkerült fiammal.~–
 60 XIII   |                Úgyis ma-holnap az élet. Kár itt hagyni ennyi jó bort!~–
 61 XIV    |              Sebestyén: „Sok hegedős vagyon itt Magyarországban, Kármán
 62 XIV    |                    mindig élő csábkép. Most itt áll megelevenülve. Feltámadt,
 63 XIV    |                 esett le, földbül kelt elő? Itt van! Az alkonyfény teljessé
 64 XIV    |                   tütü mellett. Hagyj engem itt a főtisztelendő apátúr bátyámurammal
 65 XIV    |                    gondolod meg, hogy ha te itt hagyod Kamizác várát, a
 66 XIV    |                   is tenni fogok. A hugámat itt hagyom az örökségben, átruházva
 67 XIV    |                   benn lakik a szívekben, s itt és ott megláthatatlan?~Amint
 68 XIV    |                kutyád, énekes madarad. Csak itt ne hagyj, az átkoknak és
 69 XIV    |                tartozott: az elhunytakat az itt maradóktól sorban elbúcsúztatni,
 70 XIV    |           összeakadva. Bevert fejek lesznek itt még hajnalig!~Az asszonyok
 71 XIV    |                    fiam, én már ideszoktam; itt akarok megmaradni: ezen
 72 XIV    |               házban.~– De hát hogy maradsz itt magadban egyedül, ebben
 73 XVI    |                  már, mert a haja is őszül; itt az ideje, hogy maga uralkodjék
 74 XVI    |                   ne következzenek. A minap itt járt a Szolimán szultán
 75 XVI    |                     hóban harmadszor jártak itt a királynaszádosok, a két
 76 XVI    |           szolgálnak többet. A minap megint itt jártak a scardonai követek
 77 XVIII  |                 vívtok, ~Félek, hogy sokáig itt nem uralkodtok. „~A király
 78 XIX    |                     micsoda mulatság készül itt.~Mondták neki, hogy országgyűlés
 79 XIX    |              tajtékzó kacagással kiabálva: „Itt van a királyné katonája!
 80 XIX    |                  gyűlés! – mondá Szalkán.~– Itt van Budán a fondorkodó vajda,
 81 XIX    |                    választott magyar nemest itt hagytak, hogy vigye meg
 82 XX     |               Ártándyval az élén. Ez is hol itt volt, hol ott volt. Tizennégyezer
 83 XX     |                      Le a cseszkóval! Nincs itt csizmadiaműhely! Le a nemesség
 84 XXI    |             Verbőczy vette észre, hogy neki itt letelt az esztendeje. Megfoghatatlan
 85 XXI    |                     olvassa ki, miszerint ő itt fölöslegessé vált, s kérte
 86 XXII   |                     Buda alá gyülekezzenek. Itt volt az ország központja;
 87 XXII   |                 nemesekhez:~– Íme, a király itt van közöttünk. Minden veszélyt
 88 XXII   |                     az egész csatatervüket.~Itt leszállt lováról, s imádkozott
 89 XXII   |                   férfi ellen összecsapjon. Itt kapta a sebet. De ellenfele
 90 XXV    |                   örök üdvösség, paradicsom itt a földön és a másvilágon
 91 XXVI   |             Istennel”, „zbogommal”.~– Van-e itt valami harapnivaló? – kérdezé
 92 XXVI   |             kívánjuk ingyen, fizetünk érte. Itt van egy arany. – Akkor van
 93 XXVI   |               gazdád is, beste lélek az is! Itt van Bodó Ferenc! Nem szökött
 94 XXVII  |                 királynak:~– Uram. Tartsunk itt pihenőt. Magunk lovastul
 95 XXVIII |                   erkölcsét megőrizze éppen itt Lengyelországban. Otthon
 96 XXIX   |                     küldik János királynak. Itt van már a határon; csak
 97 XXIX   |            rablókkal és hamisítókkal vagyok itt körülvéve! – zúgolódott
 98 XXIX   |                      Hol van az az ember?~– Itt áll velem szemközt. Te vagy
 99 XXX    |                  két pártra szakadt magyar: itt kuruc, ott labanc. Hét ellenség
100 XXX    |         tisztelendőséged erre hatalmazva?~– Itt van nálam János király carta
101 XXX    |                 hordóknak, tízezer arannyal itt szeretném hagyni.~– Minő
102 XXX    |                  arannyal.~– Íme, királyom, itt van az első csapatod, amellyel
103 XXX    |                  arról majd gondoskodom én. Itt van a hadiköltség is. Harmincezer
104 XXXI   |                  ezzel fölébredni.~És mégis itt volt a vas kényszerűség;
105 XXXI   |                  találod már. Jobb lesz, ha itt maradsz. Vesd le azt a csuhát.
106 XXXI   |                    egy mezítlábos barát jár itt szerteszét az országban,
107 XXXI   |              Jeromos még azokban sem fukar.~Itt van előttünk most egy üres
108 XXXII  |                 békével, Balika, e helyről. Itt már eleget garázdálkodtál.~
109 XXXIII |               emberrel a megtámadására. Már itt táboroz Debrecenben.~János
110 XXXIII |                     volt Szolimán kegyence.~Itt leszállt a király a szekeréről,
111 XXXIII |                    s bevezeté őt a basához.~Itt a basa parancsára leölték
112 XXXIII |                   basához.~Az üdvözlés után itt ismét lehúzták róla az Ajász
113 XXXIII |                    Dömötör nevű csatlósnak.~Itt ismét lóra ültették Zápolyát,
114 XXXIII |          drágakövektül ragyogó öltözetében.~Itt leszállt János király a
115 XXXIII |            Valamennyi drágaköveknél, amiket itt szemlélsz, becsesebb az,
116 XXXIV  |               magadban bizonnyal, hogy íme, itt volnál már az országod közepén,
117 XXXIV  |                 közepén, és még senki sincs itt a híveid közül, akik híva
118 XXXIV  |              felvonulása az apostagi révig. Itt a révnél egy karaván kalmárral
119 XXXIV  |              Ráckeve alá érkezett a király, itt jött eléje a legelső hódoló
120 XXXIV  |                  szétverte már Péter vajda.~Itt egy csausz érkezett át a
121 XXXIV  |                     maga is kereket oldott: itt hagyta a várat seregestül.
122 XXXV   |                   bátran!~– Egy koporsó van itt az asztal alatt.~Erre a
123 XXXV   |                    ne menjenek ki a várból. Itt biztos helyen vannak. Ha
124 XXXVIII|                    tudod élelmezni, aki már itt van.~Egész Buda várában
125 XXXVIII|                   magyar hadai ostromoltak. Itt voltak Zápolyának legelszántabb
126 XXXVIII|                  hozzám, Gottfrid?~– Ez meg itt templomos lovag volt. Víg
127 XL     |                 összegyűjték. Ez a kincstár itt van a királyi vár pincéjében.
128 XL     | keresztülcsillámlott az arany.~– Íme, uram. Itt vannak az országnak a kincsei;
129 XL     |                  megvédelmezd, akkor ezeket itt találod. A koronád nagyon
130 XL     |                 nagyon jó fundamentumon fog itt pihenni: egy tele kincstáron.
131 XL     |              ügyemet!~– Hát nem vagyok-e én itt?~– Igaz! Te valódi hívem
132 XL     |                  többi fölé emelj: azt hadd itt kormányzónak Budán; magad
133 XL     |                   kalocsai érseki székbe.~– Itt van még Laszkó Jeromos.~–
134 XL     |                    választottál?~Most aztán itt volt az alkalom, hogy Fráter
135 XL     |                   éppen az a buzgóság, amit itt találtam, midőn Lengyelországból
136 XL     |                     veszedelmen. Most éppen itt tartózkodik közöttünk az
137 XL     |                 várba. Olyan lagzit csaptak itt az Ártándyakkal, meg a Diák
138 XL     |                   magammal az ígért summát. Itt van ötvenezer arany. Abban
139 XL     |                   hogy két-három nap múltán itt lesz Gritti Budán?~– No,
140 XL     |                   nem tudott mit felelni.~– Itt látom körülötted az ország
141 XL     |              Megtudta tőle, hogy mi történt itt a távolléte alatt.~Erre
142 XL     |                    keresztül. „Mit csinálsz itt, cimbora?” kérdé Ártándy. „
143 XL     |                  találtak egy jó megoldást.~Itt van Török Bálint! Az is
144 XL     |                   visszament Sztambulba. Az itt maradt uraknak megígérte,
145 XL     |                 kapott arculcsapást. – Most itt volt az ideje a visszafizetésnek.~
146 XL     |                      Kelj fel, Gzibak Imre! Itt vagyok a tartozást megfizetni.~
147 XL     |                    letette a vajda fejét:~– Itt van neked Czibak Imre!~Kun
148 XL     |              tréfáltak még e napokban: s ma itt van előttük, egy levágott
149 XL     |                   annyit mondjon neki, hogy itt van már Gritti, nagy erővel,
150 XL     |                  nagy erővel, nap nap múlva itt terem Budavárában.~Amint
151 XL     |                 semmi beszéded a királlyal. Itt vár rád egy pár szép kösöntyű
152 XL     |               szorongatott Buda ostromában: itt harcolt végettem a falakon.
153 XLI    |                    mellőle? – Ő maga maradt itt egyedül, mint ahogy megmarad
154 XLI    |                    egy példát mondjak. Íme, itt van a nagyváradi dioecesis
155 XLI    |              angyalhoz hasonló Izabelláért.~Itt valami olyan emlék támadt
156 XLI    |                     tele arannyal, hol van? Itt van?~– Éppen azért cafoltam
157 XLI    |                  Dobzse Lackó”-nak mondták? Itt a püspököd; Utyessenovics
158 XLI    |                 Laszkó Jeromosnak. Nézd, ez itt az öccse: a Laszkó Kazimir.~
159 XLI    |                   szakácsot és pincemestert itt hagyom, s a püspöki lakoma
160 XLI    |               negyvenezer aranyért zálogban itt hagyott, visszaváltsa. Most
161 XLI    |                    fog hozni a házhoz. Íme, itt küldi a váltságdíjat, forró
162 XLI    |                     várában, melyek Zápolya itt hagyott kincseinek rejtekét
163 XLI    |                     uram, hogy hol végződik itt a vacsora, s hol kezdődik
164 XLI    |                     Jó, hogy ezek ma reggel itt nem voltak!~A király csak
165 XLI    |                    mesélsz? Hol volnának?~– Itt vannak a kincstárban. Jöjj
166 XLI    |                fábul faragott ember, aki ma itt, holnap amott. Ennek se
167 XLI    |               magánszobájában fogadjon; nem itt a könyörgő pórnép társaságában.
168 XLI    |                  tudsz arabusul.~– Hát nézz itt széjjel magad körül. János
169 XLI    |                kezeddel elérni, Junisz bég. Itt az athnáméd. Nem tartozik
170 XLI    |                fejét. Piac közepén történt. Itt áll Kun Gothárd, s nem bújik
171 XLI    |              hozzálátott a visszatorláshoz. Itt volt Török Bálint harckész
172 XLI    |               álomra a szemeit, hogy hiszen itt van Kun Gothárd, aki a fejével
173 XLI    |                    még nem.~– Szívem barát! Itt nincs alkudozás. Te okos
174 XLI    |              szolgálatokat fogsz tenni, azt itt jártod-keltedben ugyan be
175 XLI    |                  keresztet vetett magára:~– Itt Isten van közel! Ő míveli
176 XLII   |                saját fülemnek és szememnek. Itt jön harmadnapra a feltámadás
177 XLII   |         ősellenségével, a török szultánnal. Itt a debreceni nagytemplomban
178 XLII   |         temporaliákat. Én évek óta úgy élek itt, mint Illés próféta a pusztában: –
179 XLII   |                    segíteni a filiszteusok. Itt voltak nekik a veres barátok.
180 XLII   |                    szóm. Most távozz innen. Itt az én templomom: az én oltárom.
181 XLII   |                  oltár előtt a szobámban, s itt se farizeusnak, se filiszteusnak
182 XLIII  |                   béget felségedhez (holnap itt lesz), azzal a kérdéssel,
183 XLIII  |                Csicsóvárból Péter vajdát, s itt eldugjuk. Otthon nincs rá
184 XLIII  |                  eddig Fráter György; pedig itt volt az már a kincstárban.
185 XLIV   |                     XLIV. FEJEZET ~Izabella~Itt volt tehát Zápolya János
186 XLIV   |                  hátul lett volna a helyük.~Itt is Fráter György volt, aki
187 XLV    |                 rútul elpusztított mindent. Itt pedig a legjobb kényelemben
188 XLV    |                    eszébe fölségednek, hogy itt temetteté el a szerencsétlen
189 XLV    |                   az utána következő király itt fog tombolni a szarkofágja
190 XLV    |               vadászatot: nagy örömét fogja itt találni. Maradjanak itt
191 XLV    |                     itt találni. Maradjanak itt közöttünk: nem lesz semmi
192 XLVI   |                     búzát, bort, vágómarhát itt benn összevásárolja, külföldön
193 XLVI   |                 azóta megerősödött. Amíg te itt Buda várában a házasélet
194 XLVI   |                Hoffmann, a bécsi kancellár; itt Budán Török Bálint, a zwingliánusok
195 XLVI   |                   kiterjed, s a fonál végei itt futnak össze Buda várában.~…
196 XLVII  |                  felkereste a minisztert.~– Itt hagyom nálad a testamentomomat,
197 XLVII  |                     tarsolyodba. Még mulass itt egy hetet, hogy az útra
198 XLVII  |                szultántól jött.~Most azután itt volt a gyors elhatározás
199 XLIX   |                Sztambulba: „Repülj! Rohanj! Itt az ideje a nagyúrnak bejelenteni,
200 XLIX   |                 föld alatti úton. El vannak itt látva egész esztendőre,
201 L      |                  nem lehet neki felelni. Én itt most nem püspök vagyok,
202 L      |              létezéséről csak a legrégebben itt lakó polgároknak van tudomása.
203 L      |                 jött Fráter Györgynek:~– Én itt iszonyú rémségek között
204 L      |                     Németek jöttek a várba! Itt vannak a németek!” Arra
205 L      |                     ha azt is bevárják, úgy itt vesznek seregestül, mint
206 LI     |                   fölé e szavakat vésette: „Itt látjátok Rusztán becsületét!”~
207 LI     |             elszedték a kardjainkat, s most itt állunk előtted puszta kézzel:
208 LI     |             kormányozzátok. Verbőczy István itt marad Budán, s mint az ország
209 LI     |                  basa megfogá a kezét.~– Te itt maradsz!~– Mit kíván éntőlem
210 LI     |                   bíztam a lelkemet, s most itt vagyok, ahol te vagy: a
211 LI     |                   induljunk útnak. Az ökrök itt vannak.~Fráter György a
212 LII    |                 hozott a királynénak.~– Nem itt lesz a fölséges asszonyom
213 LII    |                címén az ország kormányzója. Itt volt még Petrovich is: de
214 LII    |                     amit Budán alig látott; itt volt életkedv, vidám mulatság,
215 LII    |                 volt: a magyar földglóbusz; itt voltak művészek, tudósok,
216 LII    |                  akik könyvekből beszélnek, itt ismét megtalálta Izabella
217 LII    |                    Rákos mezején.~Hét napot itt is eltarisznyáztak apró
218 LII    |                     a főtorlaszig hatoltak. Itt azután a Juszuf basa ágyúi
219 LII    |                világ azt beszélte, hogy még itt is Fráter Györgynek a keze
220 LIII   |                    vágták őket kegyetlenül. Itt azonban a szultán rendbe
221 LIII   |                   No hát, ti bálványimádók! Itt vannak a szenteitek, akikhez
222 LIV    |                  ország javára cselekedett.~Itt rendbe hozván a dolgát,
223 LIV    |                     a kis ló?~– Az a kis ló itt van már az udvaron felnyergelve.
224 LIV    |              nyilvános ellensége voltam. De itt marad utánam egy rosszabb
225 LV     |                     török ellen harcolni, s itt sok vért elvesztegettek,
226 LV     |                  nyomorogni. Jobbak vagyunk itt benn felségednek szolgálni.”~
227 LV     |            homoród-almási barlangba, mü meg itt süssük a makkot? Azért,
228 LV     |            Patóczynak:~– No, cimborám, most itt az óra, amelyben bebizonyíthatjuk
229 LV     |                    táborba túsznak; a másik itt marad. A többit tudod már.
230 LV     |                tudod már. Aki kettőnk közül itt marad a királynéval, ugyan
231 LV     |     végigpusztította a Maros vidékét, s már itt ül az előhada Déva várában,
232 LV     |                látni. No, hát töress össze; itt vagyok a kezedben. Idehoztam
233 LV     |                  szíve meg van rontva. Íme, itt van az a Török János, felséged
234 LV     |                  levente, kardját köszörüli itt fenn, hogy atyjának gyilkosaival,
235 LV     |                tatár lovasok.~– Végünk van! Itt jön a barát. Úgy nőnek ki
236 LVI    |               Petrovich.~A török azért volt itt, hogy sürgesse János Zsigmond
237 LVI    |                kísérte a királynét és fiát. Itt érzékeny búcsút vett tőlük,
238 LVI    |                világ körülötte. Nincs többé itt az az asszony, aki sír,
239 LVII   |                 spiritus familiarisod, hogy itt hagyd most ezt a theatrum
240 LVII   |              zűrzavar sűrűje kezdődik; mert itt bizony arra a fejre, aki
241 LVII   |                    bizony arra a fejre, aki itt vezetni akar, semmi gyönyörűség
242 LVII   |                  hajó barátod volnék, hagyd itt ezt az eszeveszett népet,
243 LVII   |                  kívánom neked, hogy maradj itt; azon a főhelyen, melyet
244 LVII   |                     el tőle; te elfuthatsz, itt a töviskoszorú vár!~– Itt
245 LVII   |                   itt a töviskoszorú vár!~– Itt maradok! – kiálta fel Fráter
246 LVII   |                 töviskoszorúról szóltak, az itt marasztá.)~S aztán kezét
247 LVII   |                 király követe volt. Most is itt van.~– Az rögtön megírta
248 LVII   |                 királyának, hogy mi történt itt. Izabella leköszönt, János
249 LVII   |                     történt. Lakodalom volt itt, nem trónváltozás. János
250 LVII   |                 fiával kiment Erdélyből, de itt maradt Magyarországon, Kassa
251 LVIII  |                    kisütöttek volna ellene. Itt is tárt karokkal fogadta
252 LVIII  |            hozzáfogott annak az ostromához.~Itt azután derék harc fejlődött
253 LVIII  |              támadásait.~– No, most, uraim, itt az ideje az indulásnak –
254 LVIII  |                    venni és visszafoglalni.~Itt azután meg kellett vallani
255 LVIII  |                     a másiknak meg az, hogy itt vélte becsülettel bevégezhetni