bold = Main text
    Fezejet                                         grey = Comment text

  1 I      |                szokott eresztve lenni. E belső kapuboltozatra vannak
  2 I      |             körös-körül arany betűkkel e disztichon:~„Aspice Mathiae
  3 I      |                utraque fuit.”~Mindjárt e terem mellett volt aztán
  4 I      |       egészséges, körmönfont mondatot. E sok büszke alak láttára
  5 I      |           Ennek a főnek a tulajdonosát e névvel hallotta György az
  6 I      |             Nekem még lehet fiam is.~S e szónál olyan gyöngéden tekintett
  7 I      |           jelenti, hogy „Mit hoztál?”)~E gyakorlati értékű kérdés
  8 I      |                 Nagy érdeklődés támadt e szavakra.~– Hol van? Hol
  9 II     |            Kegyelmes úr, én elfogadtam e szolgálatot, ámbár a diák
 10 II     |          herceg meghalt!~Zápolya arcán e szóra összevillámlott az
 11 II     |         leveléből megérték. Ülj le ide e székre.~– Hadd álljak, kegyelmes
 12 II     |             Most átmegyek az anyámhoz, e gyászhírt tudatni vele –
 13 II     |            Rengeteg hahota zendült fel e tréfás mondatra. Az urak
 14 II     |                ökleikkel, úgy nevettek e képtelen furcsaságon.~György
 15 III    |        levelében szemrehányásokat tett e szavakkal, hogy „Magyarország
 16 III    |         leeresztett aranysárga hajjal. E tündérpaláston kívül még
 17 III    |                fúrta a zsarátnok közé.~E neszre a fraj odatekintett,
 18 IV     |                A barátok elszörnyedtek e szóra.~– Ki mondta ezt neked? –
 19 IV     |          pártfogó barát. – Elődöd, aki e szerzetesruhában velem jött,
 20 IV     |               szerzetestársa részesíté e fenyítésben.~Hát az a tisztes
 21 V      |         különösen nagy pártfogója volt e rendnek, mely nemcsak szigorú
 22 V      |        megölték az apátúrral együtt; s e tűzvészben a donációs levél
 23 V      |                elmarad.)~Dobzse László e kérdések tétele után hosszasan
 24 VI     |               maga tartott prédikációt e textus fölött: „az elsők
 25 VI     |           Fráter Györgyöt tisztelé meg e nagy kitüntetéssel.~Valóban
 26 VI     | visszaszereztem lészen, akkor viseljem e fényes címet, addig pedig
 27 VI     |            akik netalán a jobbágyaikat e szent háborútól visszatartják.~
 28 VI     |            hétig fehér ruhában jártak.~E hétnek minden napján szakadatlanul
 29 VI     |             feszület elé, s elmondá az e napra szóló imádságot, melynek
 30 VI     |        egyenesen Dózsa Györgynek, hogy e megszentelt, megáldott zászlóval
 31 VI     |                ellen győzelemre.~Midőn e szent jelvényt átnyújtá
 32 VI     |               lobogtatva; holott éppen e ceremónia alatt térden kellett
 33 VI     |           odújában lakótársai valának.~E mély, föld alatti odúban
 34 VI     |                hogy Dózsa György éppen e héten vívta meg a csanádi
 35 VI     |          főapátnak, aki nem akarta még e hábort lelkéből elűzni.~
 36 VI     |                s a maga ördögét, kitől e napon megszabadul, csúfondárosan
 37 VI     |           rémülten futott ki az odúból e rettenetes beszéd után.~
 38 VI     |                 kit a keresztény világ e napon ünnepelt. „Dózsa György
 39 VI     |   Elkövetkezett a Szent Jakab hava is. E napon a jó öreg fráter Antonius
 40 VI     |                nagyot sóhajtva.~– Amíg e sötét odúban voltam, Dózsa
 41 VI     |               Hátha neki is tiltva van e pók hálóját letépni?~A könyvtár
 42 VI     |            veres betűkkel volt felírva e név: „Dózsa György”.~S alant
 43 VII    |                nem győzött eleget inni e forrásból – oly szörnyű
 44 VII    |                a megválasztott apátot. E megválasztott apát te vagy.
 45 VII    |            mennél nagyobb dicsőség ért e napon, annál inkább vezeklésnek
 46 VII    |              fényes ábrándokon, amiket e helyen álmodva teremtett
 47 VIII   |               Szepesbe. Anyám belehalt e gyalázatba.~– Lehetetlent
 48 VIII   |            gyász!~– S ami legszomorúbb e gyászban, az, hogy a királynak
 49 VIII   |           kedvű világi emberek voltak.~E helyütt Fráter György, a
 50 VIII   |                 Kedves ajándék volt! – E pillanattól fogva nagy kegyelemben
 51 IX     |           eléjök jött, s a két királyt e szavakkal üdvözlé: „Isten
 52 IX     |                Isten készítette nekünk e napot: örvendjünk, vigadozzunk
 53 IX     |          tollat sem bírta fogni, mikor e nagy horderejű okmányt alá
 54 IX     |           Bármilyen csodálatos volt is e megváltozás, könnyű volt
 55 IX     |           akiknek egy harmadik álarcos e szókat mondá:~– Il Fra Bianco!~
 56 IX     |            Fráter György visszarettent e gondolattól. Gyors elméje,
 57 X      |              nép között szétszórassék; e hét nap alatt az egész országban
 58 X      |                éjjel-nappal imádkozzék e helyen.~A király fellépdelt
 59 XI     |        merengve nézett egymás szemébe. E néma szembeszéd alatt azt
 60 XI     |                a szertartást. Mint nem e nemzet szülötte, nem törődöl
 61 XI     |               egy nevezetes monográfia e cím alatt: „Histoire du
 62 XIII   |               amíg magyar és horvát él e haza földén, örökké emlegetni
 63 XIV    |                sem csodálni való, hogy e gyászalkalomnál elébb tört
 64 XIV    |         elárulta a belső felháborodást e szavak fölött:~– Borbála
 65 XV     |             reformációra; de a csíráit e nagyra növendő pálmafáknak
 66 XV     |                eddig a költői képzelet e regénynek nevezett életíráshoz
 67 XV     |                naplóba szedett tény. S e nagy tények indokolásához
 68 XV     |           mindig maga fölé tolt, s aki e kitüntetést megérdemelte,
 69 XVI    |             pálosok kolostorában, mely e dicsőséges ereklye teljes
 70 XVII   |              puszta ijesztés elég lesz e fenyegető veszedelem megszüntetésére.
 71 XVII   |             rettenetességében előadta.~E váddal szemben a nyomorult
 72 XVIII  |            tölték meg a vár árkait. De e holttesteken át rájuk özönlött
 73 XVIII  |             dicsőséges halálküzdelmet!~E piaci csata végeztével már
 74 XVIII  |            felelte vissza, hogy inkább e falak romjai közé temetkezik,
 75 XIX    |           iránt legyenek tisztelettel.~E nagy viváttal fogadott latin
 76 XIX    |                királyt, hogy tegyen le e vakmerő raptusról; de Lajos
 77 XIX    |              Verbőczy a királynak, aki e hosszadalmas előadásra bölcsen
 78 XIX    |        királynak vissza kell utasítani e vakmerő kívánalmakat. –
 79 XX     |            jóslat koronát ígért, s aki e jóslat beteljesülését a
 80 XX     |      elhallgattatták.~De Fráter György e zúgáson keresztül dörgő
 81 XX     |         magához hasonló ivadékot adjon e nemzetnek, s osztrák Máriának
 82 XX     |            mely hallhatóvá tegye magát e sokaság közepett.~S a lovassági
 83 XX     |           emelkedett, Verbőczy István…~E név kimondására egyszerre
 84 XX     |              tőle.~Háromszor ismételte e rimánkodását; mindannyiszor
 85 XX     |                érdekes lesz egy részét e határozatoknak elsorolni;
 86 XXI    |                Az udvaroncok tapsoltak e derék fejedelmi csapásnak.~
 87 XXI    |                 A Fuggerek adtak pénzt e célra. Ötvenezer aranyat. (
 88 XXII   |     érzéketlensége. Haraggal fakadt ki e szavakra:~„Látom, hogy mindenki
 89 XXII   |               Isten!”~Brodarics püspök e szókra sírva borult a király
 90 XXII   |               Mind a kettő tiltakozott e nehéz tiszt elvállalása
 91 XXII   |           Őrültség volt, amit a magyar e napon tett; de a hősi szívnek
 92 XXII   |              káprázott a szeme, amikor e válságos percek történetét
 93 XXII   |               megfordított ellenséget.~E válságos pillanatban adá
 94 XXIII  |          Sztambulba.~Hogy mit lehetett e zűrzavaros rablóhadjáratban
 95 XXIII  |               Hogy a páncélja, sisakja e sírtól távol, az iszaptól
 96 XXIII  |          dárdával keresztülüttetett, s e sebből végtelen sok vér
 97 XXIII  |        oszlopához támaszkodva kacagott e jeleneten.~– Soha több fát,
 98 XXIII  |          nemességet és a hajdúságot, s e hirtelen szedett haddal
 99 XXIV   |              most már én cselekszem!~S e naptul fogva kezdődik Utyessenovics
100 XXIV   |           fényes, magas élettörténete.~E naptól fogva ő volt Magyarországnak
101 XXVII  |                egész magyar nemzettel.~E mesemondás szerint az elvesztett
102 XXVII  |           partba.~Czettricz Ulrik, aki e vértettnek szemmellátott
103 XXIX   |              megtalálni a térképen), s e városon tizennyolcezer márkát
104 XXIX   |            várába.~Bona királyné aztán e sürgető levél helyett íratott
105 XXX    |             azóta ellen és pártviszály e siralomra érdemes országot.~
106 XXX    |                teneked van hited, hogy e hét ellenséget leküzdhetni? –
107 XXX    |            örömében tapsolva futott ki e szóra a szobábul, s nemsokára
108 XXX    |                  Óh, felséges uram. Én e pénzt nem úgy fogadom el
109 XXX    |               atyja palástjába temette e szavakra.~– Kegyelmed kifoszt
110 XXXI   |            utat keresztül-kasul széles e hazában. Egyszerű szerzetesöltönye
111 XXXI   |       Sárospataknál útjokat állták. De e helyütt János király hívei
112 XXXI   |              ellenséget.~Fráter György e diadalhírrel tért vissza
113 XXXII  |                el már békével, Balika, e helyről. Itt már eleget
114 XXXIII |        kifejezé. A szultánnak tetszett e magasztalás.~De ő is tudta
115 XXXIV  |                annak az emlékére, hogy e napon fordította el Coriolánnak
116 XXXIV  |              elpusztítsa. A quiritesek e dicső tett emlékére építették
117 XXXIV  |            széket?~– Látom.~– Ülj bele e székbe, ahogy az én uram,
118 XXXVI  |                Várvívás nem volt célja e hadjáratnak, de Visegrádot
119 XXXVI  |              keres a magyarok koronája e helyütt? – kérdezé a szultántól.~
120 XXXIX  |             királyhoz, hogy őt megöli.~E tőrdöféssel meg lesz oldva
121 XXXIX  |                 Pekry Lőrinc, aki mind e napig Bécsújhely börtönében
122 XL     |               titkát egyedül én bírom. E túlsó rekesztékben vannak
123 XL     |                külön volt rekesztve, s e rekesztékben voltak láthatók
124 XL     |     szemfényvesztők dróton rángatnak.”~E levél olvasása után Fráter
125 XL     |          Rendkívüli hatást idézett elő e hirdetéssel. Özönlött a
126 XL     |            vitéz testvérileg osztozott e paradicsomban. A sok ártatlan
127 XL     |           Tinódi Sebestyén diákot, aki e gyászesetnek szemmel látott
128 XL     |                János királyt elrémíték e négyes kivégzés hírei, melyeket
129 XL     |             szüreteltek, tréfáltak még e napokban: s ma itt van előttük,
130 XL     |     Nagy-Enyeden.~A király elszörnyedt e levél olvastára.~– S én
131 XL     |                a neveiket, akik valaha e szomorú helyet meglakták.
132 XL     |               tréfás módon került ő is e tölgyfa asztal mellé, mint
133 XL     |       Istenéhez, s ott igazolja magát. E földön nincs kegyelem.~Azzal
134 XLI    |           felelek meg neked. Elfogadom e nagy felmagasztaltatást
135 XLI    |           barát. – S fogok követ dobni e Belsazár lakomájába, nem
136 XLI    |          arcunkon; akkor elkezdtem már e fántom után futni. Egy királyné!
137 XLI    |              könnyítéseket megszerezni e szerencsétlen korszakban.
138 XLI    |                 Most már szüksége lesz e pompára a királynak; mert
139 XLI    |                  Laszkó Jeromos.~Tehát e nehány nap alatt nemcsak
140 XLI    |           királynak. – Ő közölte velem e békepontokat, melyeket neki
141 XLI    |   következéseit majd tapasztalni fogod e nagylelkűségnek.~Azzal magára
142 XLI    |               kezembe le nem fizettek.~E kegyetlen ítélet nagyon
143 XLI    |            szultán sorsával fenyegeti, e szavakkal: „Te írtad ezt
144 XLI    |                arccal a földre borult, e szavakat kiáltva: „Allahnál
145 XLII   |              pogányokat, ki nem vernek e város falain kívül. Ez volt
146 XLII   |               tartom kegyelmességeddel e veszedelemnek a kútforrását
147 XLII   |              rítusé.~Az első hangjaira e zsolozsmának az egész gyülekezet
148 XLII   |                kálvinista Róma”. Hanem e naptól fogva Enyingi Török
149 XLIII  |             szultán hamarább ott terem e két fővárosban a maga seregével,
150 XLIII  |          király teljesen el van szánva e békekötést Szolimán szultánnal
151 XLIII  |                ő maga is át volt hatva e hivatás ihletétől, bizonyítja
152 XLIII  |        kifosztani nagyon sok.~Az érsek e tanácskozás után azt írja
153 XLIII  |           felmentésétől. Vidd magaddal e fényes diadalnak a hírét
154 XLIII  |               őt temetni!~János király e kegyes sóhajtást szalajtá
155 XLIII  |                vezesse. Megkínáltatott e nagy hivatallal Török Bálint;
156 XLIII  |             főkapitányok is húzódoztak e nagy megtiszteltetéstől,
157 XLIII  |                öröm közt dicsekedék el e diadallal János király Junisz
158 XLIII  |                hízelkedéssel gratulált e diadalhoz János királynak,
159 XLIII  |             akadt egy mentő gondolatja e nagy szorongattatásban.~
160 XLIII  |              mosná ezt a szégyenfoltot e nemzet történetéből!~Hogy
161 XLIII  |              neked, János király, hogy e pillanattul fogva teveled
162 XLIII  |                mondtam: te léssz méltó e nemzet vezetésére! Fölébredtél!
163 XLIII  |          örvendetes híreket tudtam meg e levélből. Értsétek meg,
164 XLV    |              elégedve királyi férjének e hatalmas fellépése által;
165 XLVI   |     átszellemült megnyugvást zománcolt e szomorúság fölé. Kezét nyújtá
166 XLVI   |       aranybetűkkel V-ik Orbán pápának e verse: „Praegnans servatur,
167 XLVI   |               partus liberatur”.~Amint e szent ereklyét meglátta,
168 XLVII  |             akitől ismételve hallottad e szót: „Dobró! Dobró!” Lufti
169 XLVIII |            király által, hogy vigye el e kincseket Sztambulba. Előre
170 XLVIII |       vágtatott a hírmondó a királyhoz e szóval: „A királyné szerencsésen
171 XLIX   |                bezáratta a Jedikulába. E nevezetes alakja a történelemnek
172 XLIX   |                 a pólyában) feleségül. E kecsegtető ajánlatokat Bécs
173 L      |     Duna-parton. Ezeknek egyikében még e század elején a vándor magyar
174 L      |          áttért Bebek Imrét bízták meg e feladattal.~Bebek Imre túlment
175 L      |              egy gyenge pókfonál, mely e balsorstul visszatartja:
176 L      |                ő meg tudja akadályozni e végveszedelmet! Szóljon
177 L      |                királyné.~Fráter György e szónál tiszteletteljesen
178 L      |                   Ki akarja hát ezt? – E szónál önkéntelenül a kardmarkolatára
179 L      |         ellenségeskedése alól.~– Akkor e szóm és mondásom kegyelmetekhez.
180 L      |                 Főispán uram, az imént e szót ejté: ha a püspök kardjára
181 L      |     királynénak.~– Fölséges asszonyom. E királyi szavakban nagyobb
182 L      |               és Fráter György nem áll e lemondásnak útjában. Adja
183 L      |               Hogyne sírna most, midőn e koronával együtt egész ország
184 L      |        keletnek van nyitva.~– Köszönöm e gyöngéd gondoskodást – monda
185 L      |          vissza a pallizádjaik mögé.~S e viadallal egy időben a Pest
186 L      |                a kettős földtekével, s e büszke felirattal: „Unus
187 L      |                hímzőjének – emlékül.~S e naptól fogva a királynénak
188 L      |              lángban látszott úszni, s e vésztűz fényében megújult
189 LI     |              adott át. Ezért a szultán e kincshalmaz fölé e szavakat
190 LI     |             szultán e kincshalmaz fölé e szavakat vésette: „Itt látjátok
191 LI     |               és Verancsicsnak. Emelte e levél értékét a szultán
192 LI     |               dajkának, megajándékozva e hölgyet százaranyas erszénnyel,
193 LI     |        Szerencsére a jámbor Memhet bég e goromba kifakadásokat nem
194 LI     |                basa, a budai helytartó e három nap alatt a budavári „
195 LI     |             volt meg a szpáhiknak. – S e rettenetes mirigy a királyné
196 LI     |   királyotoktól.~A követek hüledezének e kívánság hallatára, s azt
197 LII    |            történt egy év alatt széles e hazában, amíg ő Buda várában
198 LII    |               olasz muskétással járult e hadviseléshez, akiket a
199 LII    |             Nagy lett az elszörnyedése e rémeset fölött a fekete
200 LII    |                Maga Ferdinánd azt írta e hadjáratról a bátyjának,
201 LII    |            azonban meg kellett lakolni e világraszóló kudarcért.
202 LIII   |         táborába.~Szolimán elszörnyedt e csodavitézségen, s rögtön
203 LIII   |          csudákat, ha adatott nekik!”1~E kegyetlen szavakra páter
204 LIV    |                király hatalmát nemcsak e szép részében a királyságnak:
205 LIV    |              helyreállíthassák. S amíg e hazafiúi dicsvágyat ébren
206 LIV    |       elhatározta megszabadítani magát e nehéz ember zsarnoksága
207 LIV    |   kormányzójának. Ez meg is történt, s e naptul fogva Fráter György
208 LIV    |            rúgta ki a széket maga alul e választás után.~– Hát akkor
209 LIV    |            Temesvárra.~Az országgyűlés e pillanat hatása alatt egészen
210 LIV    |        visszatartani magnak!~Nemsokára e nevezetes országgyűlés után
211 LV     |            négy oldalon gyújtottad fel e kies, szép hazát.~– Nem
212 LV     |            György tovább beszélt.~– Én e gyászhírre tábori misét
213 LV     |       remeklése, amit tollal kivívott.~E négyszeres diadal után azonnal
214 LVI    |         háromszáz évvel megelőzve, írá e napokban Ferdinánd királynak,
215 LVI    |                ratibori hercegségeket.~E szerződéssel ment Fráter
216 LVII   |             énnekem semmi dolgom többé e világban. Eleget fáradtam,
217 LVII   |               neki.~Az a kéz ölte meg.~E siker után Castaldo magára
218 LVII(1)|              Tréfa” helyett használták e szót.
219 LVIII  |              szemet szúrt Castaldónál.~E táborozás alatt történt
220 LVIII  |             Csodaharcot látott a világ e helyütt. A két öregember
221 LVIII  |               meseerőt a karjába, hogy e napon hitte megalapítani
222 LVIII  |                orbi a nagy örömhírt.~S e nagy dicsőség, felmagasztalás
223 LVIII  |             töröktül visszafoglalt vár e hosszú hadjáratban.~Még
224 LVIII  |              Sforza Pallavicini így ír e napokban Ferdinándnak:~„
225 LIX    |        kipihenni.~A krónikás feljegyzi e napról, hogy azon szokatlan