Fezejet

  1 I     |              álló hadnagy előtt, hogy mi járatban van. A rácson belül
  2 I     |             mind a ketten nevettek.~– Mi a neved, öcsécském? Hadd
  3 I     |      megköszönöm, mert azt sem tudom, mi az?~– Nem ismered a bort?~–
  4 I     |       országtanácsra? Ez családi ügy. Mi köze ahhoz ennyi bölcs honatyának?
  5 I     |              lépcsőn.~– No, fiam! Hát mi történt veled? De hamar
  6 I     |                 A királyné? Hát azzal mi ügyed-bajod volt?~– Egy
  7 I     |                  Látom. Paksaméta. De mi a kőnek van ez cserepcsikra
  8 I     |          szegény – mondá a várnagy. – Mi is jól jártunk vele, hogy
  9 II    |                rögtön kitalálta, hogy mi az. Levél a pestises tartományból!
 10 II    |              rád gondoltam.~– S aztán mi volna ez a szolgálat?~–
 11 II    |               Magister kaminarius”.~– Mi az ég csodája az?~– Majd
 12 II    |         nagyon sokáig tart. Tudom én, mi az a kocsival döcögés. Egy
 13 II    |           vele.~– Fát felaprózni? Hát mi az én hivatalom?~– A te
 14 II    |            neve után nem tudtam, hogy mi az. De kegyelmes uramnál
 15 II    |               homlokomban, nem tudom, mi az? Valami másra akartam
 16 II    |             nem jár asszony, gyerek a mi vidékünkön. Mikor megérkeztünk
 17 II    |           útját, s azt kérdezé tőle: „Mi lesz, úrfi?”~– No, Biri,
 18 II    |                hogy kendet idehozták; mi mind összecserepesítettük
 19 II    |    megmondhatta volna már nekik, hogy mi lett a leánykérés kimenetele;
 20 II    |             az ember a lelkét ezzel a mi hercegasszonyunkkal. Mennyi
 21 II    |         megmondom, hogy kicsoda. Ez a mi urunknak a követje, aki
 22 II    |               lesz ám a dáridó! Akkor mi is lakodalmat tartunk! Kend
 23 II    |               Nos? Széna vagy szalma? Mi történt, Tomiczky?~A lengyel
 24 II    |            kiabáltak a vendég urak. – Mi hír Budán?~– Hát az a hír,
 25 II    |              az úri társaságnak, hogy mi történt vele a király tróntermében.~–
 26 II    |           lárma támadt erre.~– Hiszen mi ott sem voltunk ezen az
 27 II    |          beszélt.~– No hát, Tomiczky! Mi a te tanácsod? – szólítá
 28 II    |         kegyelmes gróf. Én nem tudom, mi a harag! Én még akkor sem
 29 II    |        Tomiczky előtt; mert ki tudja, mi közük van ezeknek egymáshoz?~–
 30 III   |               marad; ember nem tudja, mi az?~A Biri leányasszonyhoz
 31 III   |        belenéztem: meg akartam tudni, mi van hát ott a napban, ha
 32 III   |               aztán találgatták, hogy mi vége lett a magister kaminariusnak.~
 33 IV    |             méltó, hogy fölvétessék a mi szerzetünkbe.~György ott
 34 IV    |        tisztes ősz férfiú mit vétett? Mi bűne lehet, amiért így kell
 35 IV    |         emlékezetére történik, hogy a mi urunk, Megváltónk ekként
 36 V     |            másik is tudta volna, hogy mi lesz az újszülöttek neme:
 37 VI    |                        VI. FEJEZET ~A mi Urunk~Éppen a flagelláció
 38 VI    |        balzsamból, s jelezi képleg a „Mi Urunkat, Jézust”; aki a
 39 VI    |               s elvárni veszteg, hogy mi történik vele.~Erre megzendült
 40 VI    |             elő a nagy petekre; ugyan mi baj érte?~Kiosonhatott észrevétlenül.
 41 VI    |         tengert nem láttak! Én tudom, mi az a tenger; mert rajta
 42 VI    |        átszegezett lábainak sebeit.~– Mi Atyánk Isten! Legyen meg
 43 VII   |            elfelejtette az egészet. – Mi történt vele? – Az a bámulatos
 44 VIII  |               S ezt hozzák szokásba a mi méltóságos fáklyatáncunk,
 45 VIII  |           Ebből én megértem azt, hogy mi az én sorsom; és te megtartottad
 46 IX    |          magister kaminariusra.~– Ah! Mi lett a fajankóbul?~– Az,
 47 XI    |         királyném fölött virrasztani? Mi volt ő teneked?”~Megtalálták-e
 48 XI    |              ég által lettél küldve a mi megszabadításunkra. A czenstochovói
 49 XIII  |           szakadt magzatom, Gyuricám, mi hozott most engem ide? A
 50 XIII  |      muskétásoknál Belgrádban…~– Nos? Mi lett vele?~– Agyonlőtték
 51 XIII  |         Dehogy nincs több fiad! Hát a mi Györgyünk?” – „Az a barát?”
 52 XIII  |             az öreg. – Nem tudtunk ám mi még akkor felőled egyebet,
 53 XIII  |              nevetett.~– Száz arany a mi házunknál! Szentatyám! Ahol
 54 XIII  |         beszélni, de aziránt is, hogy mi az ő leghelyesebb tennivalója.~–
 55 XIII  |          Lássa meg Kamizác vára, hogy mi egy sajóládi apátúr!~Az
 56 XIII  |            atyus! Ezt küldte nekünk a mi fiunk, s mi nem tudtunk
 57 XIII  |           küldte nekünk a mi fiunk, s mi nem tudtunk róla! – monda
 58 XIII  |           öreget.~– Hát ide jutottál? Mi lesz akkor ebből a várból,
 59 XIV   |         Györgynek eszébe jutott, hogy mi véleményt fejezett ki előtte
 60 XIV   |           öcsém, apátúr, amiatt, hogy mi lesz az őseid örökéből.
 61 XIV   |          György csendesen várta, hogy mi lesz ebből.~– Látod, Fráter
 62 XIV   |         legyen hugája. Mert jólesik a mi füleinknek egy asszonyi
 63 XIV   |            gyászlakoma asztalától?~De mi az a láthatatlan erő?~Ki
 64 XVI   |          tisztelet a csehek kőzött. S mi után megtudták, hogy a nagy
 65 XVI   |             kikeresztelkedett zsidó a mi országunknak a romlása.
 66 XVI   |          bennünket kés, villa nélkül. Mi pedig azt mondjuk, hogy
 67 XVI   |     pecsétnyomógyűrűinkkel. Hiszen ha mi, magyarok elsőtül az utolsóig
 68 XVI   |            helyébe.~– Hát a püspökkel mi történt? Az én nagybátyámmal.~–
 69 XVI   |          hiszen az a legszebb ebben a mi dicső hitvallásunkban, hogy
 70 XVI   |          ugrást látunk és dicsérünk a mi Tomorynknál.~– Én szebbnek
 71 XVI   |                 Én szebbnek találom a mi katolikus vallásunkban azt,
 72 XVI   |             ez is nagyon szép ebben a mi vallásunkban. Azért nagyon
 73 XVI   |              halálára. – Éljen soká a mi királyunk!~
 74 XVIII |                  A király elsápadt.~– Mi volt ez? Költemény? – kérdezé
 75 XVIII |               feszületet, és meghalt.~Mi ölte meg? A lelki bánat-e?
 76 XIX   |            kárt tettél te már ennek a mi nemzetünknek azzal, hogy
 77 XIX   |           ilyen katonákat szereznek a mi királyi udvarunkban. Ilyenekre
 78 XIX   |              Íme, az égi hatalom is a mi részünkön van.”~De ha még
 79 XX    |                követét küldé hozzánk. Mi a békét visszautasítottuk;
 80 XX    |      követtünk el a török követtel, s mi ajánlanók fel a békekötést
 81 XX    |            Törökországgal, akkor ez a mi hazánk megmenekül a veszedelemtől,
 82 XX    |               magná”-ját? Tudod, hogy mi a logika?~Fráter György
 83 XX    |            rendeket, hogy a prímás a „mi hívünk” már: nem kell lehurrogatni.
 84 XX    |        háromszázan tudták talán, hogy mi volt az, amit megéljeneztek,
 85 XX    |            nagyszabású határozatoknak mi lett az eredménye, az már
 86 XXI   |           elmulaszthatatlan szankció.~Mi az a „szankció?”~No, hát
 87 XXI   |            királyné nagyot sikoltott. Mi volt az?~A király a pallosára
 88 XXII  |           menni fog a háborúba, akkor mi is megyünk.”~A leggyermekesebb
 89 XXII  |        Szolimánnal.~– Mennyiből áll a mi haderőnk? – kérdezé a király.~–
 90 XXII  |             Nem sok időt vesztegetünk mi az ágyúzással. A magyar
 91 XXII  |                hogy amint meglátják a mi csapatainkat, egyszerre
 92 XXII  |       mindenki. Mégpedig ott a síkon. Mi történjék a királlyal?~Brodarics
 93 XXV   |               s az a törekvésük, hogy mi módon vegyenek el valamit
 94 XXVI  |             komolykodásával.~– Ugyan, mi a csudát szeretsz rajta?
 95 XXVII |             szépen gondoskodtak róla.~Mi igaz, mi nem igaz ebből
 96 XXVII |           gondoskodtak róla.~Mi igaz, mi nem igaz ebből a sok mendemondából,
 97 XXVIII|              káplán elijedve mondá:~– Mi lelt benneteket, ifjú legénykék?
 98 XXIX  |             is rájöhetett volna, hogy mi okbul ungorkodik ellene
 99 XXX   |           adok neki!~– No, ugyan már, mi pénzt adhatnál te neki?~–
100 XXXI  |                a káplán megszólítá.~– Mi lelt, Fráter György? Miért
101 XXXII |               aztán elszökjetek, majd mi is veletek megyünk.~S azzal
102 XXXIII|         magyar urak föllélegzettek.~– Mi a neve annak a barátnak? –
103 XXXIV |           öklével az ég felé, ahogy a mi magyarjaink teszik.~Mikor
104 XXXIV |               jőne.~– Igazad van. Hát mi tanácsot adsz?~– Szólj a
105 XXXIV |          budai oldalon vonul fölfelé, mi a bal parton tartunk vele
106 XXXIV |          várába; de kijönni nehéz. Ha mi, kétszáz magyarok most bevonulunk
107 XXXV  |        megparancsolá, hogy nézze meg, mi az, és távolítsa el onnan.~
108 XXXVI |            hogy az angyalok hozták, s mi törökök nagyon tiszteljük
109 XXXVII|               tartó magyarokat.~– Így mi nem öröködünk meg Magyarországon –
110 XXXIX |         találni a hadvezéreknek, hogy mi módon intézzék az ütközet
111 XXXIX |              Adja ki nekünk Pekryt, s mi visszaadjuk őneki Hobardanáczot.~
112 XL    |            álmodtam. Most megvan. Hát mi nyereségem belőle? Nem tudok
113 XL    |               csak azt tudd meg, hogy mi tölti be a titkos óhajtásaikat.
114 XL    |               hogy rájöttél magadtul, mi az ára a szultán kegyencének?
115 XL    |                ha két széken ülhet.~– Mi legyen Nádasdy Tamás?~–
116 XL    |            soha – monda Memhet bég. – Mi csak hitet vallunk, Istent
117 XL    |                 Tehát mondd meg, hogy mi az én igazi ábrázatom; majd
118 XL    |           mondá a török.~– Magam sem. Mi a rendes vacsorád?~– Rizs,
119 XL    |             Czibak Imre.~– És teneked mi lesz a hivatalod? – aposztrofálá
120 XL    |        megbokrosodtak.~– Kormányzó? – Mi lesz az?~– Hát ugyanaz a
121 XL    |               a föltétele annak, hogy mi most a budai várlakban tanácskozhatunk. –
122 XL    |    bolondságot kikoholni, lássa, hogy mi lesz belőle! Én magamhoz
123 XL    |               mint a kevély koldust.” Mi egyebet sem teszünk, mint
124 XL    |          magyar nemzet? Nem vagyunk-e mi még most is erős, derék
125 XL    |              verjük az ellenséget. Ha mi magunk a tíz körmünkre állnánk,
126 XL    |            török segítségére. S ugyan mi kellene hozzá! Csak éppen
127 XL    |              lett volna takarítva.~De mi történjék a levelekkel,
128 XL    |              Faggatták, hogy mit tud. Mi hír érkezett Sztambulból?
129 XL    |          fölséges Szolimán szultán, a mi kegyurunk, athnáméját, melyben
130 XL    |              nem karddal végezzük el. Mi, olaszok, nem nyúlunk mindjárt
131 XL    |         királyhoz.~– Ezt nem tagadom. Mi bűn van ebben?~– Semmi sincs.
132 XL    |              hát ítéljétek meg, urak, mi lehetne egy vőlegényre nézve
133 XL    |          legyenek ők baromsokasággal; mi ellenben rendezett csapatokban
134 XL    |            halva. Megtudta tőle, hogy mi történt itt a távolléte
135 XL    |               a Haragos tornyába.~– S mi történt Ártándy gyülevész
136 XL    |             sokat gondolkoztam rajta. Mi a te tanácsod?~– Fölséges
137 XL    |              kellene adni a kezükből? Mi lesz akkor?~Pedig a békeajánlat
138 XL    |               előtt összegyűlt. Vajon mi lesz ennek az ára?~Utoljára
139 XL    |      fegyverbe szólítva a népséget.~– Mi baj, uram?~– Nagy ellenség
140 XL    |       Megölette a vajdánkat orozva, a mi jó atyánkat, Czibak Imrét.
141 XL    |                hogy világosan lássad, mi vár reád, ha ez a Bég Ogli
142 XL    |                Pénze kevés, baja sok. Mi csak imádkozni tudunk kegyelmedért.”~
143 XL    |              volna a dolgát, amidőn a mi atyánkfiát, Czibak Imrét,
144 XLI   |              így kérdi a Szentírás. A mi népünk egy emberöltő időn
145 XLI   |             ezt a régi jó barátodtól? Mi okod lehet az ilyen atrocitásra?~–
146 XLI   |              azon évődtek, hogy vajon mi oka lehet a barátnak efféle
147 XLI   |             kezet csókolt neki.~– Ő a mi házigazdánk most – mondá
148 XLI   |             szavadat nem adod, hogy a mi szegény barátunknak, annak
149 XLI   |         negyednapja; ott beszéltünk a mi Jeromos pajtásunkkal a Haragos
150 XLI   |           fordult Fráter Györgyhöz.~– Mi dolog ez?~– Felséges uram!
151 XLI   |         kürtzenét hallott riadozni.~– Mi van odafenn? – kérdezé a
152 XLI   |               Akkor megértheted, hogy mi van az athnáméba írva.~–
153 XLI   |                Szépen haladnak ezek a mi békealkudozásaink! – mondá
154 XLI   |           kitalálhatta a király, hogy mi vásárfiát hoz számára erdélyi
155 XLI   |          Szeme-szája felnyílva leste, mi lesz a vége ennek a regének?~„
156 XLI   |          hallgatásomra megtörténik –, mi vár terád akkor a tsiragán
157 XLII  |              ez egészen olyan, mint a mi Credónk – dörmögé Török
158 XLII  |     Krisztusban, ő egyszülött Fiában, mi Urunkban. Ki fogantaték
159 XLII  |           holtakat.” – Szórul szóra a mi Credónk!~… „Hiszek Szent
160 XLII  |        sekrestyeajtóban egymagában.~– Mi dolog ez? – kérdezé Török
161 XLII  |        exkommunikáltatásáról: azóta a mi templomunk be van zárva.~–
162 XLII  |               nézz! És lásd meg, hogy mi a húsvéti lakomája a debreceni
163 XLII  |             előtt, számon kérte tőle, mi okbul parancsolá meg, hogy
164 XLII  |            pásztorbotot és jöjj fel a mi templomunkba, Krisztus urunk
165 XLII  |           nevetett, ő már tudta, hogy mi történt vala Debrecenben.~
166 XLIII |                a béke nem olcsó, mint mi óhajtanók. Bizonyára igaz,
167 XLIII |              azt, amit ígértek, ezt a mi békekötésünket Konstantinápolyban
168 XLIII |         György jobban tudja azt, hogy mi történik Bécsben, Velencében,
169 XLIII |               Ez kis baj. És nem is a mi bajunk. De van egy nagyobb,
170 XLIII |               elárulják Szolimánnak a mi haditervünket. Amikor aztán
171 XLIII |               hogy a veszedelem nem a mi fejünket érte legelől. A
172 XLIII |              kinyitá a város kapuit a mi csapataink előtt maga jószántából,
173 XLIII |              maga jószántából, s most mi vagyunk az urak a várban,
174 XLIII |            belőle, aminek a seprűje a mi torkunkra forr. Így azonban
175 XLIII |         torkunkra forr. Így azonban a mi Batthyány Orbánunk szépen
176 XLIII |              alá vette Klissza várát, mi rögtön haddal támadtuk meg
177 XLIII |              tudj adni. Hát Erdélyben mi oknál fogva gyűjtötték össze
178 XLIII | kétségbeesetten védelmezi is sáncait, mi nem irgalmazunk neki, da
179 XLIII |         ítéletet tartani.~– Én tudom, mi van a levélben – monda gúnyos
180 XLIII |            mérget tudsz keverni, mint mi.~(Ha méreg volt, úgy bizonyára
181 XLIII |         levélből. Értsétek meg, urak, mi történt Bécsben?~Fráter
182 XLIII |        kiáltsa lelke szerint: éljen a mi leendő királynénk, „Lengyel
183 XLIV  |       kijutott Fráter Györgynek.~Mert mi, férfiak, természetünknél
184 XLV   |               kérdésemre: először is, mi kifogástok vagyon tinéktek
185 XLV   |              vallás ellen? Másodszor, mi jót találtok a lutheránus
186 XLV   |          Melyben idvezültek apáink, s mi is szívesen idvezülnénk,
187 XLV   |               a fejünkre. Nem vagyunk mi méltók, hogy ennek a nyomdokaiba
188 XLV   |               idején ki akarják űzni. Mi ellenben, szegény lutheránusok,
189 XLV   |          szívesen látjuk fölségedet a mi városunkban, akár egy álló
190 XLV   |      táncolhat az egész násznép; mert mi a böjtöt nem tartjuk: Urunk
191 XLV   |            kijön.” Legyen fölségtek a mi városunk vendége, míg kitavaszodik.
192 XLVI  |   bizonyosságot szerezzek magamnak.~– Mi felől akarsz bizonyosságot
193 L     |             gyakran sír miatta.~– Hát mi a királynénak ez a barát? –
194 L     |             Ferdinánd király, hogy ha mi átadjuk neki Buda várát,
195 L     |          adatott, s ilyen segítséggel mi kegyelmeteket nem is biztathatjuk:
196 L     |               aztán megmutatták, hogy mi lakik a magyarban, ha egyszer
197 LI    |              Arról folyt a vita, hogy mi történjék most már Buda
198 LI    |               Králnak. De csak annak. Mi mindnyájan nem ismerünk
199 LI    |            bég magyarul tolmácsolt.~– Mi a neve a kis királynak?~–
200 LI    |          elmondá hirtelen az uraknak, mi történt azalatt a várban,
201 LI    |         országgyűlés erősített meg, s mi fölségedet mint pártfogónkat
202 LI    |               János király meghalt, s mi Buda oltalmára siettünk,
203 LI    |                az aranybetűsre.~– Hát mi van abban a te aranybetűs
204 LI    |          kerted, tele olajfákkal. Hát mi kell még egyéb? – Ilyen
205 LI    |               kávét a csészédbe; ez a mi borunk, reggeltől estig.~
206 LI    |            Kegyelmes uram, ne menjünk mi oda, mert ha mi azt a nemesasszonyt
207 LI    |               menjünk mi oda, mert ha mi azt a nemesasszonyt ki akarjuk
208 LII   |           akitől megkérdezhette, hogy mi minden történt egy év alatt
209 LII   |               vért? Téged nem bántunk mi! Állj félre előlünk!”~De
210 LIII  |            már, egy nap ti a falakra, mi hadd együnk, igyunk és aludjunk
211 LIV   |         mérgesen felelt vissza.~– Hát mi köze ahhoz kegyelmednek?
212 LIV   |        választás után.~– Hát akkor én mi vagyok? A király lova?~Azzal
213 LV    |               te királynéd számára. A mi országunkat kétfelül is
214 LV    |           amelyben bebizonyíthatjuk a mi bálványunknak, mennyire
215 LVI   |           nagyobb rabságba süllyed. S mi vagyunk ennek okai, mert
216 LVII  |            megírta a királyának, hogy mi történt itt. Izabella leköszönt,
217 LVII  |               most hallottak szerint: mi a szó? Mi a szándék? Mi
218 LVII  |          hallottak szerint: mi a szó? Mi a szándék? Mi a cselekedet?
219 LVII  |               mi a szó? Mi a szándék? Mi a cselekedet? Ez alatt a
220 LIX   |           tőrével a nyakába döfött.~– Mi ez? – kiálta föl Fráter