bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

  501 I      |                      a kérőt.~Tomiczky ekkor a legvégső színpadi fogáshoz
  502 I      |                fogáshoz folyamodott. Magához a legközelebb érdekelt félhez
  503 I      |                  fordult; térdre bocsátkozék a kis királyleány elé, s annak
  504 I      |            királyleány elé, s annak mondá el a leánykérő ajánlatát, odakínálva
  505 I      |                   ajánlatát, odakínálva neki a jegygyűrűt, közepén egy
  506 I      |                      ragyogó karbunkulussal.~A kis királyleány pedig –
  507 I      |              mosolyra hajnalodó arccal, fogá a két markában tartott szablyát,
  508 I      |              szablyát, s azzal megfenyegette a tolakodó násznagyot. Lefesteni
  509 I      |                 Lefesteni való jelenet volt. A gunnyasztó király, a büszke
  510 I      |                   volt. A gunnyasztó király, a büszke királyné, a karddal
  511 I      |                   király, a büszke királyné, a karddal fenyegető gyermek
  512 I      |                  karddal fenyegető gyermek s a térdeplő követ, körül a
  513 I      |                      a térdeplő követ, körül a fényes főrendek.~Ekkor a
  514 I      |                     a fényes főrendek.~Ekkor a főurak sorából kilépett
  515 I      |                   főurak sorából kilépett az a fekete szakállú püspök,
  516 I      |                     állt, odaplántálva magát a királyleány és a lengyel
  517 I      |          odaplántálva magát a királyleány és a lengyel közé.~Tomiczky erre
  518 I      |           belemarkolt az útját álló főpapnak a szakállába.~Erre aztán a
  519 I      |                     a szakállába.~Erre aztán a püspök úgy ütötte fejbe
  520 I      |                ütötte fejbe az öklével, hogy a halászgyűrűjének ott maradt
  521 I      |                  halászgyűrűjének ott maradt a véres nyoma a homlokán.~
  522 I      |                     ott maradt a véres nyoma a homlokán.~Micsoda dulakodás
  523 I      |               homlokán.~Micsoda dulakodás ez a királyi pár szeme láttára!~
  524 I      |                  láttára!~Jó szerencse, hogy a nádor közbeveté magát, aki
  525 I      |                      nagy hamar szétválasztá a viaskodókat. Tomiczkyba
  526 I      |                   egy gyermekleány miatt? Ez a terem is egy olyan nyitott
  527 I      |                   könyv volt előtte, melynek a betűit nem ismeri, csak
  528 I      |             hátramaradt társaság debacchált: a királyné felállt a helyéről,
  529 I      |               debacchált: a királyné felállt a helyéről, s nógatta a királyt,
  530 I      |                felállt a helyéről, s nógatta a királyt, hogy vesse végét
  531 I      |                    királyt, hogy vesse végét a kihallgatásnak. Ulászló
  532 I      |                      flegmával volt megáldva a természettől. Az ő emlékezete
  533 I      |                alkalmatlan közbe nem rontott a maga esetlenkedéseivel.
  534 I      |                      maga esetlenkedéseivel. A zsákmányhozó még mindig
  535 I      |                   senki sem törődik vele. De a király egy percig sem vette
  536 I      |                     percig sem vette le róla a szemét.~A nagy hűhó közepett
  537 I      |                      vette le róla a szemét.~A nagy hűhó közepett a király
  538 I      |                 szemét.~A nagy hűhó közepett a király felemelé a kezét,
  539 I      |                   közepett a király felemelé a kezét, s megfordított mutatóujjával
  540 I      |                     közelebb lépésre buzdítá a katonát, kegyes leereszkedéssel
  541 I      |                leereszkedéssel intézve hozzá a kérdést:~– Quid tulisti?~(
  542 I      |                   elmondá Györgynek, hogy ez a királynak a rendes kérdése
  543 I      |               Györgynek, hogy ez a királynak a rendes kérdése a hozzá járulóhoz,
  544 I      |                   királynak a rendes kérdése a hozzá járulóhoz, s ez azt
  545 I      |                      színét javát kiválasztá a Bolgárországban ejtett zsákmánynak,
  546 I      |                   Huszonnégy szekér telt meg a zsákmánnyal. Van közte arany
  547 I      |                       rendben halomra rakták a kincseket az én katonáim
  548 I      |                 kincseket az én katonáim itt a vár udvarán, hogy a felséges
  549 I      |                      itt a vár udvarán, hogy a felséges király úr és a
  550 I      |                      a felséges király úr és a felséges királyasszony azokat
  551 I      |                   királyasszony azokat innen a márvány eszterhajrul könnyen
  552 I      |                     könnyen megtekinthessék.~A király helyeslést bólinta,
  553 I      |                   egy kérdő tekintetet lopva a királyné felé, annak a véleményét
  554 I      |                 lopva a királyné felé, annak a véleményét várta.~– Voyons
  555 I      |                 várta.~– Voyons donc – monda a királyné, s kecsesen fölemelkedék
  556 I      |                      s kecsesen fölemelkedék a helyéből.~A főudvarnok intésére
  557 I      |                     fölemelkedék a helyéből.~A főudvarnok intésére két
  558 I      |                intésére két apród félrehúzta a nehéz brokát függönyöket
  559 I      |                     nehéz brokát függönyöket a trónterem erkélyéhez vezető
  560 I      |                erkélyéhez vezető ajtó felől, a palotanagy jött az aranyozott
  561 I      |                    az ajtószárnyakat, s arra a királyi pár megindult a
  562 I      |                      a királyi pár megindult a tróntul az erkély felé.
  563 I      |                      tróntul az erkély felé. A király jobbján vezette a
  564 I      |                     A király jobbján vezette a királynét. Candalei Anna
  565 I      |                  fejjel megasabbnak látszott a férjénél; a királyné kezén
  566 I      |             megasabbnak látszott a férjénél; a királyné kezén volt a kisleány.~
  567 I      |              férjénél; a királyné kezén volt a kisleány.~Ők hárman léptek
  568 I      |                      ki először az erkélyre.~A király kihajolt az erkélyen,
  569 I      |                      az erkélyen, s meglátva a kincsek garmadáit, azt mondá, „
  570 I      |                  Anna azonban elébb lehajolt a kisleányáért, hogy azt a
  571 I      |                     a kisleányáért, hogy azt a karjára emelje: ő is lelásson
  572 I      |                    lelásson az udvarra.~Ámde a királyné figyelmét nem a
  573 I      |                     a királyné figyelmét nem a zsákmány kapta meg első
  574 I      |                  első pillanatra, hanem azok a dárdahegyre tűzött fejek.~
  575 I      |                   fejek.~Nagyot sikoltott, s a fejéről leomló fátyollal
  576 I      |                    sírógörcsök közt elrohant a teremből.~A király ott maradt
  577 I      |                    közt elrohant a teremből.~A király ott maradt az erkélyen,
  578 I      |                    erkélyen, s gyönyörködött a zsákmányban.~György elbámult
  579 I      |                 zsákmányban.~György elbámult a királyné indulatkitörésén.
  580 I      |         színeváltozását. Csak állt ott, mint a sóbálvány.~A nádor azonban
  581 I      |                  állt ott, mint a sóbálvány.~A nádor azonban értette, amit
  582 I      |                  nádor azonban értette, amit a királyné parancsolt: „Kergessétek
  583 I      |                   innen ezt az ördöngöst!” S a vállára ütött Györgynek.~–
  584 I      |                Katona! Bolondot cselekedtél. A királynét halálra rémítetted
  585 I      |                   halálra rémítetted azokkal a dárdára tűzött fejekkel.~
  586 I      |                   hordd el az irhát!~S azzal a nádor intésére két darabont
  587 I      |                 darabont kétfelül karonfogta a katonát, s szépen kituszkolta
  588 I      |                katonát, s szépen kituszkolta a teremből, s addig meg sem
  589 I      |                      meg sem állt vele, amíg a lépcsőházig jutva, a grádicson
  590 I      |                    amíg a lépcsőházig jutva, a grádicson le nem taszította.~
  591 I      |               taszította.~Így bocsátották el a zsákmányhozót.~(A históriaíró
  592 I      |             bocsátották el a zsákmányhozót.~(A históriaíró feljegyzi, hogy
  593 I      |                  históriaíró feljegyzi, hogy a királyné sohasem ivott többet
  594 I      |                   sohasem ivott többet annak a kútnak a vizéből.)~György
  595 I      |                  ivott többet annak a kútnak a vizéből.)~György vitéz azalatt,
  596 I      |                   György vitéz azalatt, amíg a grádicsokon aláfelé lépegetett,
  597 I      |               hadjárat zsákmányait hozza fel a királyhoz, melyeket az ő
  598 I      |                 vitézkedése is öregbített, s a király azt se mondja neki,
  599 I      |                mondja neki, hogy „köszönöm”, a királyné haragosan kergeti
  600 I      |                királyné haragosan kergeti el a színe elől, s a nádorispán
  601 I      |                   kergeti el a színe elől, s a nádorispán azt mondja neki: „
  602 I      |                      egy nyájas szót, akinek a nevében beszélt, aki a győztes
  603 I      |                akinek a nevében beszélt, aki a győztes hadjáratot az ellenség
  604 I      |                     tartományában befejezte: a királyi vérbül származott
  605 I      |                  Hanem hát ilyen király kell a magyar főuraknak és egyházi
  606 I      |                   milyen véres harcai voltak a zárai püspökkel, aki azalatt,
  607 I      |               püspökkel, aki azalatt, amíg ő a hitetlenek ellen harcolt,
  608 I      |                    hitetlenek ellen harcolt, a várát elfoglalta erővel;
  609 I      |         megostromolni, mint az ellenséget. – A hideg harag foglalta el
  610 I      |                      mindazok iránt, akiknek a nevét most hallá, az arcaikat
  611 I      |                gyermek létére oda mer izenni a királynak; add nekem a leányodat
  612 I      |                izenni a királynak; add nekem a leányodat feleségül, mert
  613 I      |             nyavalyás, ha kidűlsz, hadd ülök a helyedbe, a királyi trónra. –
  614 I      |               kidűlsz, hadd ülök a helyedbe, a királyi trónra. – Ebben
  615 I      |                      szív! – Hogy is mondták a nevét? – Zápolya János! –
  616 I      |                apjáról elég rosszat hallott!~A hidegvérű lények haragja
  617 I      |                    haragja még erősebb, mint a melegvérűeké. Még a féreg
  618 I      |                     mint a melegvérűeké. Még a féreg szívében is van bosszú.
  619 I      |                    szívében is van bosszú. S a tehetetlen féregnek kell
  620 I      |                  különben nem fúrná be magát a földbe, hogy ott bevárja,
  621 I      |                  elbúsultában szinte beleüté a homlokát Szente uram menteláncába,
  622 I      |            menteláncába, aki szembe jött fel a lépcsőn.~– No, fiam! Hát
  623 I      |                     otromba dolgot beszéltél a király előtt?~– Nem én.
  624 I      |                király előtt?~– Nem én. Hanem a királyné haragudott meg
  625 I      |              királyné haragudott meg reám.~– A királyné? Hát azzal mi ügyed-bajod
  626 I      |                  hanem amint meglátta azokat a török fejeket, amik a kút
  627 I      |                 azokat a török fejeket, amik a kút körül dárdára voltak
  628 I      |                 tűzve? Hát ki cselekedte azt a bolondot?~– Én biz azt.~– „
  629 I      |                    Én biz azt.~– „Ettetmeret a tyuk!” – káromkodék visszafelé
  630 I      |               káromkodék visszafelé fordítva a mondást Szente uram. – Meggárgyultál,
  631 I      |                 mindjárt szaladj, szedesd le a török fejeket, s dobáltasd
  632 I      |                   török fejeket, s dobáltasd a Dunába. No, képzelem, a
  633 I      |                      a Dunába. No, képzelem, a királyné hogy halálra rémült,
  634 I      |               meglátta!~– De hiszen én abban a nagy ezüstkapcsos könyvben
  635 I      |                    egy garmada levágott fej; a hóhér készül a pallossal
  636 I      |                 levágott fej; a hóhér készül a pallossal levagdalni a többit.~–
  637 I      |                készül a pallossal levagdalni a többit.~– Hja, az régen
  638 I      |                       Hja, az régen volt. Az a királyné Vak Béla felesége
  639 I      |                      Béla felesége volt, aki a férje megvakítóit lenyakaztatá.
  640 I      |                 megvakítóit lenyakaztatá. De a mostani királyné egy finom
  641 I      |          gyermekkorában csak horvátul tanult a cselédektől; Vajdahunyadon
  642 I      |                   cselédektől; Vajdahunyadon a várban nem fordult meg asszony,
  643 I      |                     nem fordult meg asszony, a hadjáratban pedig elfutott
  644 I      |                   szépen magad alá döntötted a forrót! Te most itt nem
  645 I      |                      Nem is maradnék, ha ezt a palotát nekem adnák sem.
  646 I      |                   adnák sem. Megyek egyenest a pajtásaimmal vissza az én
  647 I      |                     is! Látod ezt, ni?~Azzal a várnagy valami furcsát húzott
  648 I      |                    valami furcsát húzott elő a kaftányja alól. Egy fekete
  649 I      |                      Látom. Paksaméta. De mi a kőnek van ez cserepcsikra
  650 I      |                     cserepcsikra tűzve, mint a szalonna, amit meg akarunk
  651 I      |                    is tűzön megfüstöljük. Ez a levél olyan vidékről jön,
  652 I      |                   ahol pestis pusztít. Ebben a levélben van megírva, hogy
  653 I      |                   levélben van megírva, hogy a kedves urad, János herceg
  654 I      |                 György halálsápadt lett erre a szóra.~– Meghalt? – hebegé,
  655 I      |                         Meghalt? – hebegé, s a falnak esett ijedtében.~–
  656 I      |                     Jól járt szegény – mondá a várnagy. – Mi is jól jártunk
  657 I      |              elköltözött. Nem találta helyét a világban. Lágy ember volt;
  658 I      |                 György csak összeroskadt ott a lépcsőház szegletében, s
  659 I      |                      király fiát megsiratni!~A feleségnek volt már, aki
  660 I      |                     idelenn kedvedre – mondá a várnagy. – Én sietek fel
  661 I      |               várnagy. – Én sietek fel ezzel a villára szúrt levéllel a
  662 I      |                     a villára szúrt levéllel a királyhoz. A király, tudom,
  663 I      |                  szúrt levéllel a királyhoz. A király, tudom, hogy amint
  664 I      |                visszajövök, akkor felszedlek a földrül aztán beszéljünk
  665 I      |                      csendesen ballagott fel a lépcsőkön Szente uram, jó
  666 I      |                      messze eltartva magától a sokszor felfüstölt gyászhírlő
  667 II     |                     érdes idő volt.~Ilyenkor a kihallgatási tróntermet
  668 II     |            tróntermet is melegíteni szokták.~A szép, szobadíszül is szolgáló
  669 II     |                   divatoztak Magyarországon: a kastélyokban kandallók voltak,
  670 II     |               kastélyokban kandallók voltak, a közrendnek házaiban banyakemencék
  671 II     |         banyakemencék vagy kürtős tűzhelyek. A trónterembe pedig nem lehetett
  672 II     |               kandallót beállítani. Ahelyett a háttérben volt alkalmazva
  673 II     |            bükkfaparázzsal, az sugárzotta ki a meleget; azonkívül a királynak
  674 II     |                      ki a meleget; azonkívül a királynak az ülése alá,
  675 II     |                Később aztán, mikor nagy lett a sokaság a teremben, anélkül
  676 II     |                    mikor nagy lett a sokaság a teremben, anélkül is elég
  677 II     |                  azonban ismét hideg jött be a terembe. Ulászló köhécselve
  678 II     |                     s midőn ismét elfoglalta a helyét a trónszéken, egyedül,
  679 II     |                    ismét elfoglalta a helyét a trónszéken, egyedül, a királyné
  680 II     |                helyét a trónszéken, egyedül, a királyné nélkül: az udvarnokával
  681 II     |                      udvarnokával előhúzatta a szék alul a parázsosmedencét,
  682 II     |          udvarnokával előhúzatta a szék alul a parázsosmedencét, s rárakta
  683 II     |                  parázsosmedencét, s rárakta a lábait. – Aztán következett
  684 II     |                     az urak el levén látva – a közrendűek kihallgatása.~
  685 II     |                 azonban belépett Szente uram a trónterembe, ahová neki
  686 II     |                 bejárata vala. Kezében tartá a vasvillára felnyársalt fekete
  687 II     |                 kitalálta, hogy mi az. Levél a pestises tartományból! A
  688 II     |                     a pestises tartományból! A király felugrott a székéről,
  689 II     |             tartományból! A király felugrott a székéről, s legkisebb gyűlésfeloszlató
  690 II     |                      nélkül, két kézre kapva a palástját, elsietett a terem
  691 II     |                 kapva a palástját, elsietett a terem hátulsó ajtaján.~A
  692 II     |                     a terem hátulsó ajtaján.~A főrendek pedig ugyan eloldalogtak
  693 II     |                hasztalan kínálta fűnek-fának a paksamétáját: nem akadt
  694 II     |                Ambrus mestert szólították be a külső teremből, annak kellett
  695 II     |                     annak kellett felbontani a gyászpecsétes levelet, s
  696 II     |          gyászpecsétes levelet, s felolvasni a rendek előtt a tartalmát.
  697 II     |                    felolvasni a rendek előtt a tartalmát. János herceg
  698 II     |                 király fia az alulírt napon, a halotti szentségek felvétele
  699 II     |                       Mély csendesség támadt a gyülekezetben. Mintha egy
  700 II     |                   lett volna, mely előtt azt a hírt olvassák fel, hogy
  701 II     |                      hírt olvassák fel, hogy a hitelezőjük meghalt.~– Requiescat
  702 II     |                   Szathmáry György püspök. S a többiek is utánafohászkodták.~
  703 II     |                Ambrus mester azt kérdé, hogy a levelet achívumba tegyék-e.~–
  704 II     |                         Isten őrizz! – monda a püspök.~– El kell égetni! –
  705 II     |                    El kell égetni! – kiálták a főurak.~Ambrus mester maga
  706 II     |                mentül hamarább megszabadulni a veszedelmes papirostul,
  707 II     |                     amit legközelebb látott, a trón alatt levő parázsos
  708 II     |               medencéhez.~Jó szerencse, hogy a macsói bán elkapta a gallérjánál
  709 II     |                    hogy a macsói bán elkapta a gallérjánál fogva.~– Abba
  710 II     |                  Abba ne dobja kegyelmed azt a levelet! Mert akkor a király
  711 II     |                    azt a levelet! Mert akkor a király soha nem ül ebbe
  712 II     |                      király soha nem ül ebbe a trónba többé, ha azt egy
  713 II     |           felfüstölték. Végül hát beledobták a levelet a hátul levő rézkatlanba,
  714 II     |                     hát beledobták a levelet a hátul levő rézkatlanba,
  715 II     |                     serénykedjék abban, hogy a János herceg katonái, akik
  716 II     |                   János herceg katonái, akik a szekereket felkísérték,
  717 II     |               hírével szélnek eresztessenek: a vezetőjük pedig, otromba
  718 II     |                     magaviseletéért, mellyel a királynét megrémítette,
  719 II     |                      magához, s ott tartotta a saját szobájában egy huszonnégy
  720 II     |                       édes szolgám, itt most a sírás-rívás, búslakodás
  721 II     |                 állásba bedugjunk. Én tudnék a számodra egyet.~– Ha csak
  722 II     |                     Szeretem, hogy válogatsz a gazdákban. Ez pedig olyan
  723 II     |                   akit elfogadhatsz; mert ez a szepesi gróf: Zápolya János.~–
  724 II     |                      Zápolya János.~– Ah! Az a fiatal főúr.~– Még gyerekebb,
  725 II     |                     is éppen olyan válogatós a szolgákban, mint te az urakban.
  726 II     |                      te az urakban. Kezemben a commissiója, amit Tomiczky
  727 II     |             gondoltam.~– S aztán mi volna ez a szolgálat?~– Ennek a címe „
  728 II     |                      ez a szolgálat?~– Ennek a címe „Magister kaminarius”.~–
  729 II     |                oroszlános tallér. Szép pénz! A judliumnak sincs több. „
  730 II     |                    király akar lenni – monda a vitéz.~A várnagy bámulva
  731 II     |                  akar lenni – monda a vitéz.~A várnagy bámulva nézett rá.~–
  732 II     |                     Hát te hol veszed ezt?~– A lengyel beszélte a király
  733 II     |                    ezt?~– A lengyel beszélte a király előtt – az, akit
  734 II     |                  tudatok veled. Bizonyára ez a Zápolya János akkor, midőn
  735 II     |                      Zápolya István felkapta a kisfiát karjánál fogva a
  736 II     |                     a kisfiát karjánál fogva a levegőbe: „Héj, csak te
  737 II     |                      Úgy én megírom számodra a beajánló levelet a szepesi
  738 II     |                  számodra a beajánló levelet a szepesi grófnak. Most aztán
  739 II     |                 aztán meg kell válnod, fiam, a lovadtól, mert azt a hivatalt,
  740 II     |                   fiam, a lovadtól, mert azt a hivatalt, ami rád néz, nem
  741 II     |                lóháton.~– Majd búcsút veszek a „Ráró”-tul.~– Aztán a kardodat
  742 II     |                 veszek a „Ráró”-tul.~– Aztán a kardodat is le kell tenned.~–
  743 II     |                   Mert sohasem gyaláztam meg a kardomat azzal, hogy az
  744 II     |                     Tegye kegyelmed valahová a sutba. Visszajövök én még
  745 II     |                    Azzal leoldotta az övérül a kardját, s megcsókolta a
  746 II     |                     a kardját, s megcsókolta a pengéjét, aztán átadta a
  747 II     |                     a pengéjét, aztán átadta a várnagynak.~– Ne búsulj,
  748 II     |                   búsulj, fiacskám – biztatá a várnagy –, majd kapsz ehelyett
  749 II     |            Tomiczkyhoz, aki Zápolya Jánosnak a totumfacja, s vele együtt
  750 II     |           Szepesváraljára, ha ugyan szeretsz a bakon ülni.~– Bakon sem
  751 II     |                     Bakon sem szeretek ülni, a lengyelt sem becsülöm semmire,
  752 II     |                 sokáig tart. Tudom én, mi az a kocsival döcögés. Egy nap
  753 II     |                      Egy nap egyik toronytul a másikig. Ha én gyalogsorban
  754 II     |             megérkezem Szepesváraljára, mint a lengyel a maga gebéivel
  755 II     |              Szepesváraljára, mint a lengyel a maga gebéivel és tyúkteleltetőjével.~
  756 II     |                    együtt, s azzal, letelvén a huszonnégy órai büntetésidő,
  757 II     |               hírével.~Mikor kilépett György a királyi várból, megüté a
  758 II     |                     a királyi várból, megüté a somfa botjával a cifra várkaput.~–
  759 II     |                      megüté a somfa botjával a cifra várkaput.~– Ki fogsz
  760 II     |                     volt; így hamarább elért a Kárpátok alá, mint ha Tomiczky
  761 II     |                     volna magát, ahol még az a mulatsága is meglett volna,
  762 II     |                    volna szállnia és tartani a hintót, s ha elesteledtek,
  763 II     |                   hintót, s ha elesteledtek, a lámpást vinni a lovak előtt
  764 II     |                elesteledtek, a lámpást vinni a lovak előtt a sáros úton.~
  765 II     |                  lámpást vinni a lovak előtt a sáros úton.~Szente uram
  766 II     |                     úton.~Szente uram levele a Zápolya tiszttartójának
  767 II     |         tiszttartójának szólt, aki megértvén a benne foglaltakat, azonnal
  768 II     |                 foglaltakat, azonnal utasítá a sáfárt, hogy vigye magával
  769 II     |                   sáfárt, hogy vigye magával a legénykét, és öltöztesse
  770 II     |                 legénykét, és öltöztesse fel a Zápolya nemzetség udvari
  771 II     |             egyenruhájába, amilyen megilleti a magister kaminariust.~Igen
  772 II     |                      most még hegyébe jön ez a „melledző”.~A melledző parasztviselet.
  773 II     |                 hegyébe jön ez a „melledző”.~A melledző parasztviselet.
  774 II     |                  parasztviselet. Az úri rend a nevét sem ismeri. Zord éghajlat
  775 II     |                    hordják. Olyanforma, mint a mellvért, bőrbül; csak elől
  776 II     |                       bőrbül; csak elől fedi a termetet, hátulja nincs.~–
  777 II     |                   lehet ez? – kérdezé György a sáfártól.~– Hát hogy a tűz
  778 II     |                György a sáfártól.~– Hát hogy a tűz ki ne likassza a szép
  779 II     |                    hogy a tűz ki ne likassza a szép ruhát.~– Tűz? – Ebből
  780 II     |                     kell rohanni. Ámbátor ez a borjúbőr melledző a muskétagolyót
  781 II     |               Ámbátor ez a borjúbőr melledző a muskétagolyót bajosan fogja
  782 II     |                    még egy széles övet, mely a melledzőt szorosan a derekához
  783 II     |                    mely a melledzőt szorosan a derekához csatolta. Az övnek
  784 II     |                  tokban végződött. Ilyen van a bőröveken, amelybe az egyenes
  785 II     |               amelybe az egyenes kardot vagy a vadászkést szokták dugni.~–
  786 II     |              vadászkést szokták dugni.~– Hát a fegyver, amit beledugjak,
  787 II     |                    beledugjak, hol légyen?~– A fegyver? – mondá a sáfár. –
  788 II     |                 légyen?~– A fegyver? – mondá a sáfár. – A biz itt van.
  789 II     |                  fegyver? – mondá a sáfár. – A biz itt van. Itt a baltád.~–
  790 II     |                  sáfár. – A biz itt van. Itt a baltád.~– Balta? Hát minek
  791 II     |                    Balta? Hát minek nekem ez a balta?~– Hát, amikor szükséges,
  792 II     |                       Hát, amikor szükséges, a fát felaprózni vele.~– Fát
  793 II     |                    Hát mi az én hivatalom?~– A te hivatalod? Komám. Hát
  794 II     |                     Komám. Hát nem megmondta a budai várnagy? „Magister
  795 II     |                      az?~– Azt jelenti, hogy a te dolgod a kastélyban a
  796 II     |                    jelenti, hogy a te dolgod a kastélyban a kandallókat
  797 II     |                     a te dolgod a kastélyban a kandallókat befűteni, s
  798 II     |                      kandallókat befűteni, s a tüzet folyvást elevenen
  799 II     |        Kandallómester” vagy.~György odadobta a baltát a sáfár lábához nagy
  800 II     |                     György odadobta a baltát a sáfár lábához nagy mérgesen.~–
  801 II     |               mérgesen.~– Vezessen kegyelmed a főispán elé!~Ez olyan hangon
  802 II     |                tekintettel volt mondva, hogy a sáfárnak a szája is tátva
  803 II     |                      mondva, hogy a sáfárnak a szája is tátva maradt ijedtében.~–
  804 II     |              odavezetlek.~S átvitte Györgyöt a várkastélyba, s vezette,
  805 II     |                folyosón keresztül eljutottak a címerterembe. Annak a nagy
  806 II     |             eljutottak a címerterembe. Annak a nagy vörösmárvány kandallójában
  807 II     |          vörösmárvány kandallójában lobogott a hasábokból megrakott tűz.~–
  808 II     |                     egyik kandallód – mutatá a sáfár Györgynek.~A terem
  809 II     |                    mutatá a sáfár Györgynek.~A terem egyik szárnyajtójánál
  810 II     |                    szárnyajtójánál ácsorgott a janitor.~– Pokválem, janitor –
  811 II     |                  Pokválem, janitor – üdvözlé a sáfár tótul az ajtónállót –,
  812 II     |                    ajtónállót –, odabenn van a serenissime?~– Azt hiszem,
  813 II     |                      új magister kaminarius.~A janitor bement meg kijött,
  814 II     |                  bement meg kijött, s mutatá a könyökével Györgynek, hogy
  815 II     |                     Györgynek, hogy bemehet. A sáfár nem ment vele. Az
  816 II     |                    ajtón keresztül jutott be a szepesi gróf szobájába.
  817 II     |          üvegkarikáin keresztül szűrődött be a világosság kívülről, nagyobb
  818 II     |               nagyobb fényt támasztott benne a kandalló parázstüze; medvebőrrel
  819 II     |               medvebőrrel terített kerevetek a fal mellett, az asztal körül
  820 II     |               triptika, remek festményekkel, a kandalló párkányán arany-
  821 II     |                      egész falat elfoglaltak a mindennemű fegyverzetek.~
  822 II     |                       Zápolya János ott állt a kandalló előtt; violaszín
  823 II     |                   bársonyzubbony volt rajta, a tűzfény egyfelől, másfelől
  824 II     |                   tűzfény egyfelől, másfelől a színes ablak derengése világította
  825 II     |              szokatlanul magas homloka, mely a szemöldökcsontnál erősen
  826 II     |                     viselte.~Kezében volt az a levél, melyet a budai várnagy
  827 II     |                      volt az a levél, melyet a budai várnagy intézett a
  828 II     |                     a budai várnagy intézett a tiszttartóhoz. Annálfogva
  829 II     |                    Nemes. Úgy kívántam. Akit a budai várnagy mint magister
  830 II     |              elfogadtam e szolgálatot, ámbár a diák neve után nem tudtam,
  831 II     |                   nemes vitéz vagyok, akinek a tomporát sohasem verte más,
  832 II     |                sohasem verte más, mint kard. A balta a parasztok fegyvere,
  833 II     |                      más, mint kard. A balta a parasztok fegyvere, a pakulároké;
  834 II     |                  balta a parasztok fegyvere, a pakulároké; én azt az övemben
  835 II     |                      az ifjú arcába, s aztán a vállára ütött.~– Ember vagy,
  836 II     |                    Igazad van.~Azzal odament a fegyvergyűjteményhez, kikeresett
  837 II     |                     rá soha. Csak úgy zihált a melle, mikor azt a dákost
  838 II     |                    zihált a melle, mikor azt a dákost az öve tokjába illeszté.~–
  839 II     |                 huszárezredénél. Vele jártam a bolgár hadjáratban; onnan
  840 II     |                     fel huszonnégy szekérrel a zsákmány javábul a király
  841 II     |                 szekérrel a zsákmány javábul a király és királyné számára.
  842 II     |                 kitűzettem, tudatlan ésszel, a nagy szökőkút körül dárda
  843 II     |                 körül dárda hegyére, s ennek a láttára a királyné úgy megrémült,
  844 II     |                   hegyére, s ennek a láttára a királyné úgy megrémült,
  845 II     |                 engemet pedig kikergettetett a palotábul.~Zápolya ajka
  846 II     |                azután mért nem tértél vissza a te régi uradhoz, János herceghez?~
  847 II     |                         Azért, mert… – akkor a görcs az állkapcájába állt;
  848 II     |                  görcs az állkapcájába állt; a két szeme megtelt könnyel;
  849 II     |               visszatartani, kitört melléből a fájdalom zokogása. – János
  850 II     |                     szóra összevillámlott az a kettős világítás: a tűz
  851 II     |       összevillámlott az a kettős világítás: a tűz és a napfény, valami
  852 II     |                   kettős világítás: a tűz és a napfény, valami a rémületből,
  853 II     |                     tűz és a napfény, valami a rémületből, s valami az
  854 II     |                  hatalmas vetélytárs múlt el a világból. A legjogosabb
  855 II     |               vetélytárs múlt el a világból. A legjogosabb trónkövetelő,
  856 II     |                    Mátyásnak fia és amellett a mostani bábkirálynak leghívebb
  857 II     |                  hogy nyugtalanul járt végig a szobában, míg felindulásának
  858 II     |                 nálam. De még inkább azokért a könnyekért, amik urad miatt
  859 II     |                    kastélyomban elvállaltál. A magister kaminarius énnálam
  860 II     |                       Zord éghajlatunk alatt a tüzet folyvást táplálni
  861 II     |                    ha alszom, és az anyám és a húgom termeibe; az egész
  862 II     |                     miről tanácskozunk, mert a kandallóinkkal folyvást
  863 II     |                      házunknál megtudott. Ez a hivatala a magister kaminariusnak.~–
  864 II     |                     megtudott. Ez a hivatala a magister kaminariusnak.~–
  865 II     |                    mondá György, bal kezével a dákos markolatát szorítva,
  866 II     |            markolatát szorítva, s ugyanakkor a jobbjával Zápolya Jánosé
  867 II     |                    csókolni. Úgy volt szokva a régi uránál.~Zápolya nem
  868 II     |                   kézszorításra merevíté meg a jobbját.~– Nemesemberek
  869 II     |                      Pajtásom lehetsz.~Ezzel a nehány szóval megvette örök
  870 II     |                   egyik ifjú bele volt vonva a másiknak a varázskörébe.
  871 II     |                   bele volt vonva a másiknak a varázskörébe. Ez a varázskör
  872 II     |                  másiknak a varázskörébe. Ez a varázskör később tábort,
  873 II     |                   tábort, nemzetet hódított. A mindenkitől lenézett, a
  874 II     |                      A mindenkitől lenézett, a király elől kikergetett
  875 II     |                     olyan büszke főúrra, aki a királynak azt meri izenni: „
  876 II     |                      meri izenni: „Add nekem a leányodat, mert utánad én
  877 II     |             leányodat, mert utánad én akarok a trónra ülni!” és ez a nagyravágyó
  878 II     |                 akarok a trónra ülni!” és ez a nagyravágyó főúr kezet szorít
  879 II     |                      főúr kezet szorít vele, a szolgájával, s azt mondja
  880 II     |                      előtte álló ifjúban azt a ritka tüneményt: egy hűséges
  881 II     |                       egy hűséges szívet. Az a könny, mely Corvin János
  882 II     |                 elhomályosítá, beszélt erről a szívről.~Még többet is tett
  883 II     |                   Györgynek –, mint amennyit a budai várnagy leveléből
  884 II     |                  kegyelmes uram.~– Fogadd el a kínálást. Előttem a bocskoros
  885 II     |                Fogadd el a kínálást. Előttem a bocskoros nemes is olyan
  886 II     |                      nemes is olyan jó, mint a bíboros főúr. Csak te ülj
  887 II     |                bíboros főúr. Csak te ülj le. A paraszt beszél állva.~S
  888 II     |                   egy kartalan ülőkére. Maga a kerevetre dűlt le.~– A te
  889 II     |                  Maga a kerevetre dűlt le.~– A te atyád, Utyessenovics
  890 II     |                    mint hadnagyok szolgálnak a király seregeinél. Miért
  891 II     |                    van az Unna partján éppen a törökjárás útjában. De egyebe
  892 II     |                egyebe aztán nincsen is, csak a vára. A török martalóc seregek
  893 II     |                     nincsen is, csak a vára. A török martalóc seregek falvait
  894 II     |                     láttam otthon soha. Csak a harcos dandára maradt meg
  895 II     |                   meg az apámnak. Azzal ő és a felnőtt bátyáim viszont
  896 II     |                      felnőtt bátyáim viszont a törökök ellen jártak portyázó
  897 II     |                      ejthettek, abbul éltek. A bátyáim az apám első feleségétül
  898 II     |                     származású olasz leányt, a Martinuzzi nemes családból.
  899 II     |            Martinuzzi nemes családból. Annak a szülötte vagyok én. Bátyáim
  900 II     |                     meddő volt. Ő parancsolt a háznál. Nálunk az a szokás,
  901 II     |               parancsolt a háznál. Nálunk az a szokás, hogy ha több asszony
  902 II     |                     több asszony kerül össze a háznál, az ifjabbnak nyolc
  903 II     |                  nyolc esztendeig nem szabad a szavát hallatni. Csak akkor,
  904 II     |                     az anyámra, amiért engem a világra hozott; mert neki
  905 II     |                mindig üldözött, kergetett ki a kastélyból, féltem is tőle,
  906 II     |                   töltöttem, úgy éltem, mint a koldusgyerekek: erdei gyümölcsöt,
  907 II     |                gombát, madárfészket keresve. A másét sem kíméltem. A néném
  908 II     |               keresve. A másét sem kíméltem. A néném azt is megtiltotta
  909 II     |                     néném azt is megtiltotta a cselédeknek, hogy az apám
  910 II     |                    volna kikapaszkodni abból a sárból és szennyből, amiben
  911 II     |                   valami jobbnak lenni, mint a játszó és verekedő pajtásaim.
  912 II     |                      valami volt, itt – itt, a homlokomban, nem tudom,
  913 II     |                 vigyen el magával Scardonába a keresztapámhoz, a püspökhöz,
  914 II     |                 Scardonába a keresztapámhoz, a püspökhöz, az neki édestestvére.
  915 II     |                      nem jár asszony, gyerek a mi vidékünkön. Mikor megérkeztünk
  916 II     |               vidékünkön. Mikor megérkeztünk a szép, tornyos városba, éppen
  917 II     |                    egyenesen odavitt magával a templomba. Ott az oltár
  918 II     |                     az oltár közelében, ahol a vasrács van, letérdepeltetett
  919 II     |                   mellé… Én egyre feszengtem a nagy bámulástól. De sok
  920 II     |                    és fejbelegyintést kaptam a mellettem térdeplő asszonyoktul
  921 II     |                  térdeplő asszonyoktul azért a fennhangon való kérdezősködésért,
  922 II     |                   ezt? Mért amazt?” Tetszett a ceremónia. Végre az anyám
  923 II     |                   hogy no, mármost fogjam be a számat, mert aki odalép
  924 II     |                   nagybátyám és keresztapám, a püspök. De ugyan a markával
  925 II     |              keresztapám, a püspök. De ugyan a markával kellett befognia
  926 II     |                    markával kellett befognia a számat, hogy el ne kiáltsam
  927 II     |                    Jó napot, keresztapám!” – A szertartás véget ért, csengettek,
  928 II     |                       csengettek, énekeltek, a nép leborult, a mellét verte,
  929 II     |                   énekeltek, a nép leborult, a mellét verte, aztán fölálltunk
  930 II     |                ököllel utat fúrni kettőnknek a sokaság között, amiért nagyon
  931 II     |                    amiért nagyon megszidtak. A templombul aztán egyenesen
  932 II     |                egyenesen mentünk az anyámmal a püspöki palotába. A cifra
  933 II     |                 anyámmal a püspöki palotába. A cifra portás, amint az anyám
  934 II     |                      bebocsátott. Felmentünk a márványlépcsőkön, azután
  935 II     |      márványlépcsőkön, azután egyik szobából a másikba vezettek. Utoljára
  936 II     |        megvárakoztattak. Végre bebocsátottak a keresztapám elé. Azért kellett
  937 II     |                    kellett várakoznunk, mert a keresztapám éppen ebédelt.
  938 II     |                      én sohasem láttam. Csak a szaga csiklándozta az orromat,
  939 II     |                   hogy csókoljak neki kezet. A püspök azonban haladékot
  940 II     |                  parancsolt, s elébb kihúzva a zsebéből a violaszín selyemkesztyűt,
  941 II     |                     elébb kihúzva a zsebéből a violaszín selyemkesztyűt,
  942 II     |                 selyemkesztyűt, azt felhúzta a kezére. A kesztyűnek az
  943 II     |                       azt felhúzta a kezére. A kesztyűnek az ujjairól gombok
  944 II     |                    fityegtek alá. Úgy nyújtá a kezét nekünk a kézcsókolásra.
  945 II     |                    Úgy nyújtá a kezét nekünk a kézcsókolásra. Azzal az
  946 II     |                     az anyádat az asztalhoz? A testvérét?~– Nem tette azt.
  947 II     |                      jöttek. Én nem értettem a beszédjüket, mert olaszul
  948 II     |                legalább egy lúdcombot nem ád a keresztapám, mikor olyan
  949 II     |                      elkészült az étkezéssel a keresztapám, kegyes volt
  950 II     |                     hát te rossz fiú, voltál a templomban? Hát mit láttál
  951 II     |                   templomban? Hát mit láttál a templomban?” Én erre a magam
  952 II     |                láttál a templomban?” Én erre a magam buta eszével azt felelém,
  953 II     |                  hogy kegyelmed, keresztapám a templomban is egyedül ivott,
  954 II     |                    nem tűrte szent dolgokban a tréfát.)~– Tudom már, hogy
  955 II     |                      az volt, megtanított rá a korbács. Kaptam aztán abbul
  956 II     |                kápsáló barát valahonnan, aki a tornácban misét mondott.
  957 II     |                    neki, s azalatt kicsentem a csuhája zsebéből a füstölt
  958 II     |                 kicsentem a csuhája zsebéből a füstölt kalbászt, amit az
  959 II     |            igazítanak meg?~– Hát nagybátyád, a püspök, nem tette meg?~–
  960 II     |                  tette meg?~– Az kikergetett a palotájából, hanem elébb
  961 II     |            megveretett. Én aztán elbujdostam a világba. Találtam egy nagy
  962 II     |                  fákban háltam. Megkergetett a farkas, megkergetett a kurta
  963 II     |          Megkergetett a farkas, megkergetett a kurta kígyó. A farkast elhajigáltam
  964 II     |                  megkergetett a kurta kígyó. A farkast elhajigáltam magamtól
  965 II     |              elhajigáltam magamtól kövekkel, a kígyót elvertem husánggal;
  966 II     |            szörnyeteg nagy állatra bukkantam a bozótban. Sohasem láttam
  967 II     |                      olyat. Szarva van, mint a bikának, de maga sokkal
  968 II     |                    egészen benőve sörénnyel, a két lapockája között egy
  969 II     |                     egy fára, akkor elkezdte a vastag fát döngetni a kemény
  970 II     |               elkezdte a vastag fát döngetni a kemény homlokával. Azt hittem,
  971 II     |                     Azt hittem, hogy kidönti a helyéből. A szarvaival tépte
  972 II     |                     hogy kidönti a helyéből. A szarvaival tépte a gyökereit,
  973 II     |                 helyéből. A szarvaival tépte a gyökereit, s bömbölt iszonyú
  974 II     |               borjúhúst életemben, nem vádol a lelkem, hogy valaha a famíliájának
  975 II     |                  vádol a lelkem, hogy valaha a famíliájának vétettem volna;
  976 II     |               engesztelődött meg. Ott maradt a fa alatt egész nap. Azt
  977 II     |                     hogy én kezdek cihelődni a fáról, egyszerre odarohant,
  978 II     |                   odarohant, s újra elkezdte a fát döngetni. Az éhségemet
  979 II     |                      éhségemet csak elvertem a fárul szedett bükkmakkal,
  980 II     |                 fárul szedett bükkmakkal, de a szomjúság majd megölt; a
  981 II     |                     a szomjúság majd megölt; a faleveleket rágtam. Egyszer
  982 II     |                    hangzott az erdőben, erre a vadállat akkorát ugrott,
  983 II     |                     maga körül, s arra aztán a hozzátartozóival együtt
  984 II     |        hozzátartozóival együtt nekivágtatott a legsűrűbb bozótnak, csak
  985 II     |                    csak úgy recsegett alatta a csalit. Én aztán nagy sietve
  986 II     |                  aztán nagy sietve lemásztam a fárul, s futottam abban
  987 II     |                   abban az irányban, ahonnan a puskalövést hallottam. Ezalatt
  988 II     |                      esteledett. Sötét volt, a sok szentjánosbogár csillogott
  989 II     |                  tüzet láttam felcsillámlani a fák között. Arrafelé futottam.
  990 II     |                 egész dámvadat sütöttek, még a szarva is rajta volt a fején.~–
  991 II     |                   még a szarva is rajta volt a fején.~– Bizonyosan orvvadászok
  992 II     |                   voltak, zbojnikok, akiknek a nevét már sokszor hallottam
  993 II     |                 sokszor hallottam emlegetni, a „cserveni dolmán” cimborái.
  994 II     |                      Mindjárt rájuk ismertem a veres dolmányukról. Amint
  995 II     |                      kém vagyok. Hanem aztán a harámbasájuk megszánt: „
  996 II     |                 Hátha hasznát vehetjük ennek a fickónak?” Azzal odaállított
  997 II     |                 fickónak?” Azzal odaállított a tűz mellé, hogy nagy fakanállal
  998 II     |                  nagy fakanállal öntözgessem a nyárson forgó pecsenyére
  999 II     |                     mindent hegyiről tövire. A zsiványoknak nagyon megnyertem
 1000 II     |               zsiványoknak nagyon megnyertem a tetszését. „Hisz ez nekünk