bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

 3501 XIII   |                      csengettyűje jelt adott a vacsorához, ő már ott ült
 3502 XIII   |                    vacsorához, ő már ott ült a tárkonyos bárány mellett
 3503 XIII   |                     tárkonyos bárány mellett a rácson innen, mikor a barátok
 3504 XIII   |                mellett a rácson innen, mikor a barátok a rácson túl egyenkint
 3505 XIII   |                rácson innen, mikor a barátok a rácson túl egyenkint belépkedtek
 3506 XIII   |                 étkezőbe, s ki-ki elfoglalta a maga székét.~Nagy megelégedésére
 3507 XIII   |                 valamennyi barát mind feláll a helyéről, sorba odajárul
 3508 XIII   |                    ülést elfoglalná, odamegy a rácshoz, szerzetestársaihoz
 3509 XIII   |                    Íme, az én anyám” (egyike a Krisztus emlékezetes végmondásainak),
 3510 XIII   |               emlékezetes végmondásainak), s a rácson át kezet csókol az
 3511 XIII   |                    anyjának. És azután odaül a legalsó helyre, hogy az
 3512 XIII   |                   beszélhessen, maga helyett a gvárdiánt ültetve az első
 3513 XIII   |                helyre.~– Beszélhetsz, anyám. A testvérek nem értenek olaszul.~–
 3514 XIII   |                olaszul.~– Majd ha végigettük a vacsorát.~A derék asszonyság
 3515 XIII   |                    ha végigettük a vacsorát.~A derék asszonyság értesülést
 3516 XIII   |               asszonyság értesülést szerzett a konyhában, hogy az ő megérkeztének
 3517 XIII   |                  léféle hétféle lesz!” ahogy a palóc dicséret jellemzi
 3518 XIII   |                      palóc dicséret jellemzi a jó lakomát.~S az ilyen jó
 3519 XIII   |                   bizony kár volna elrontani a rossz hírekkel.~Csak azután,
 3520 XIII   |                 eltakarították az asztalrul, a birsalma liktáriumot, akkor
 3521 XIII   |                liktáriumot, akkor kezdett el a jó asszonyság hozzáfogni
 3522 XIII   |                     jó asszonyság hozzáfogni a keserves nagy zokogáshoz.~–
 3523 XIII   |                    mi hozott most engem ide? A te szegény apád küldött
 3524 XIII   |                     van biz az. Megsimította a guta. Se kezét, se lábát
 3525 XIII   |                      ha én egyszer meghalok, a nyelvemet külön kell agyonverni,
 3526 XIII   |                 megbüntette az Isten, ő lett a példa, hogy ő maga meghalt,
 3527 XIII   |                    hogy ő maga meghalt, csak a nyelve maradt élve. Óh,
 3528 XIII   |                     nem szólt közbe. Engedte a nekieredt garatot lejárni.~–
 3529 XIII   |                         Hát bizony csak arra a hírre esett össze az én
 3530 XIII   |                    össze az én jó uram, hogy a legkedvesebb fiát, azt a
 3531 XIII   |                     a legkedvesebb fiát, azt a Mártont, aki éppen olyan
 3532 XIII   |                sztará opicának” gúnyolt, aki a hadnagy volt a muskétásoknál
 3533 XIII   |                  gúnyolt, aki a hadnagy volt a muskétásoknál Belgrádban…~–
 3534 XIII   |                     lett vele?~– Agyonlőtték a pogányok, a szarácsiak;
 3535 XIII   |                      Agyonlőtték a pogányok, a szarácsiak; meghalt. Isten
 3536 XIII   |                   irgalmas szegény lelkének.~A mostohaanya ájtatosan keresztet
 3537 XIII   |                      hogy majd ünnepre eljön a kápsáló barát, annak adjuk
 3538 XIII   |                 világra való fia az öregnek. A belgrádiak egy kivájt fűzfaderékba
 3539 XIII   |                kivájt fűzfaderékba fektették a holttestét, azt teleöntötték
 3540 XIII   |                     Az öreg rögtön ledobbant a lábáról, két napig se étele,
 3541 XIII   |                  itala nem volt, csak mindig a fia nevét nyögte: „Mártonkám!
 3542 XIII   |                     eltemettetni. Ott tartja a hálószobájában azt a szurokkal
 3543 XIII   |                  tartja a hálószobájában azt a szurokkal beöntött fűzfaderekat,
 3544 XIII   |                  Dehogy nincs több fiad! Hát a mi Györgyünk?” – „Az a barát?”
 3545 XIII   |                   Hát a mi Györgyünk?” – „Az a barát?” mordult rám az öreg. –
 3546 XIII   |                     idő múlva.~– El is hozta a leveledet az ünnepi látogató
 3547 XIII   |                       nem tud ám már olvasni a szeme miatt, más ember meg
 3548 XIII   |                    vagdalna; magam sem töröm a tollat.~– De én egyebet
 3549 XIII   |                    egyebet is küldtem nektek a levéllel együtt.~– Igen,
 3550 XIII   |                   ostyepka; az apád neve meg a címere volt rá kiformálva.~–
 3551 XIII   |                    hát mit csináltatok azzal a sajttal?~– Megbecsültük
 3552 XIII   |                     öreg nem engedte. Hogy ő a címerét nem hagyja szétdarabolni.~–
 3553 XIII   |                hagyja szétdarabolni.~– Abban a sajtban száz arany volt
 3554 XIII   |              elrejtve.~Az anyóka összecsapta a kezeit, s sírtában nevetett.~–
 3555 XIII   |              sírtában nevetett.~– Száz arany a mi házunknál! Szentatyám!
 3556 XIII   |                    Ha én azt az öregnek most a fülébe kiálthatnám, egyszeribe
 3557 XIII   |                   talpra ugrana, s összeütné a bokáját! Száz arany az ostyepkában! –
 3558 XIII   |                     az ostyepkában! – De hát a barát mért nem mondta?~–
 3559 XIII   |                   tudtára adva. Azért zártam a sajtba, hogy útközben a
 3560 XIII   |                      a sajtba, hogy útközben a bojnyikok el ne tőkitsék,
 3561 XIII   |                 bojnyikok el ne tőkitsék, de a levélben meg volt írva.~–
 3562 XIII   |                     No, de mármost ő kívánja a látásodat. Azt mondta, megbocsát.~–
 3563 XIII   |                      viszem meg az ő számára a mennyei hatalom bűnbocsánatát.~–
 3564 XIII   |                    van. Három fia volt, mind a három, egyik a másik után,
 3565 XIII   |                    volt, mind a három, egyik a másik után, a pogányokkal
 3566 XIII   |                   három, egyik a másik után, a pogányokkal harcolt, úgy
 3567 XIII   |                     vagy az utolsó. Vedd fel a kardot. Neked adja a legjobbik
 3568 XIII   |                     fel a kardot. Neked adja a legjobbik kardját, akit
 3569 XIII   |                     használ, mégsem teszi le a kezéből soha, s éjszaka
 3570 XIII   |                     már ezután, te vágd vele a pogányt, mint a tököt. Azután
 3571 XIII   |                    vágd vele a pogányt, mint a tököt. Azután neked adja
 3572 XIII   |                     tököt. Azután neked adja a jó hátaslovát, egész nyeregszámostul,
 3573 XIII   |                    van kirakva. Terád hagyja a tornyos várát, a kolnáját,
 3574 XIII   |                      hagyja a tornyos várát, a kolnáját, az istállóját.
 3575 XIII   |                     az istállóját. Tied lesz a hét falu, a nagy erdő meg
 3576 XIII   |            istállóját. Tied lesz a hét falu, a nagy erdő meg a dűlőben
 3577 XIII   |                    hét falu, a nagy erdő meg a dűlőben levő földek. Azután
 3578 XIII   |                      levő földek. Azután meg a négykerekű patakmalom, meg
 3579 XIII   |                   négykerekű patakmalom, meg a fűrészmalom, meg a nagy
 3580 XIII   |                       meg a fűrészmalom, meg a nagy szilvaaszaló, meg a
 3581 XIII   |                     a nagy szilvaaszaló, meg a présház és a pince, no,
 3582 XIII   |               szilvaaszaló, meg a présház és a pince, no, aztán a magtár!~
 3583 XIII   |                présház és a pince, no, aztán a magtár!~György engedte az
 3584 XIII   |                      tudta jól, hogy azoknak a szépen hangzó neveknek nincs
 3585 XIII   |              neveknek nincs már igaz értékük a valóságban; a kard rozsdás,
 3586 XIII   |                   igaz értékük a valóságban; a kard rozsdás, a paripa inpókos,
 3587 XIII   |                  valóságban; a kard rozsdás, a paripa inpókos, az akol
 3588 XIII   |                paripa inpókos, az akol üres, a szántóföld parlag, a jobbágy
 3589 XIII   |                   üres, a szántóföld parlag, a jobbágy koldus, a malom
 3590 XIII   |                    parlag, a jobbágy koldus, a malom nem jár, a pince kong,
 3591 XIII   |                     koldus, a malom nem jár, a pince kong, a magtárból
 3592 XIII   |                 malom nem jár, a pince kong, a magtárból az egerek is rég
 3593 XIII   |                         folytatá. – És aztán a nagy Utyessenovics családnak
 3594 XIII   |                  soha.~Erre sem szólt semmit a pap.~Ekkor aztán az öregasszony
 3595 XIII   |               öregasszony maga kezdett hozzá a cáfolgatáshoz.~– Én mondtam
 3596 XIII   |                püspök volt, nem megengedte-e a pápa, hogy a híres-nevezetes
 3597 XIII   |                    megengedte-e a pápa, hogy a híres-nevezetes famíliának
 3598 XIII   |                     meg, akik még híresebbek a Thurzóknál? – Aztán elkezdett
 3599 XIII   |                   legyen. Csapja földhöz azt a csuhát, hagyja benőni a
 3600 XIII   |                      a csuhát, hagyja benőni a pilist a fején hajjal, s
 3601 XIII   |                       hagyja benőni a pilist a fején hajjal, s aztán danolja
 3602 XIII   |                       s aztán danolja el azt a nótát, hogy:~„Nem leszek
 3603 XIII   |                     én többé barát, ~Levetem a barátcsuhát, ~Eldobom a
 3604 XIII   |                      a barátcsuhát, ~Eldobom a könyvecskémet, ~Ölelem a
 3605 XIII   |                     a könyvecskémet, ~Ölelem a menyecskémet. „~Az öreg
 3606 XIII   |                 asszonyság el is danolta azt a tréfás ritmust a fia előtt.~
 3607 XIII   |                 danolta azt a tréfás ritmust a fia előtt.~Fráter György
 3608 XIII   |                   Jól van, édesanyám – mondá a nemes hölgynek. – Majd ellátogatok
 3609 XIII   |                  mert az nem halogatja, mint a zsidó, a halálát.~– Holnap
 3610 XIII   |                     halogatja, mint a zsidó, a halálát.~– Holnap mindjárt
 3611 XIII   |              megtartjuk az elhunyt bátyámért a requiemet.~A requiem másnap
 3612 XIII   |               elhunyt bátyámért a requiemet.~A requiem másnap a legteljesebb
 3613 XIII   |                  requiemet.~A requiem másnap a legteljesebb pompával ment
 3614 XIII   |            legteljesebb pompával ment végbe. A barátok és novíciusok kórusban
 3615 XIII   |               novíciusok kórusban énekeltek; a pontifikáló apátúr felvette
 3616 XIII   |                    felvette ez alkalomra azt a pompás fehér selyempalástját,
 3617 XIII   |                  melyre az ezüstsasokat maga a lengyel királyné hímezte.~
 3618 XIII   |                    lengyel királyné hímezte.~A gyászszertartás után pedig
 3619 XIII   |        gyászszertartás után pedig befogatott a könnyű kocsiba, s körülhordá
 3620 XIII   |                   falvakon, megmutogatá neki a gulyákat, nyájakat, a jól
 3621 XIII   |                   neki a gulyákat, nyájakat, a jól mívelt földeket; jólét
 3622 XIII   |                    útra kelés.~Fráter György a maga személyére a legnagyobb
 3623 XIII   |                     György a maga személyére a legnagyobb egyszerűséget
 3624 XIII   |                     az egyetlen fehér csuhát a testén. Ámde mikor a betöltött
 3625 XIII   |                  csuhát a testén. Ámde mikor a betöltött állásának tekintélyét
 3626 XIII   |                apátúr!~Az útra befogatta azt a díszes, veres bőrrel bevont
 3627 XIII   |                 bőrrel bevont hintót, melyet a hozzá való négy lengyel
 3628 XIII   |                     ülés, egymással szemben; a főpap mellett nem ülhet
 3629 XIII   |                 apátúr fiát, az aranylánccal a nyakában, s az azon függő
 3630 XIII   |                     az aranyláncot meglátják a nyakadban, megölnek érte
 3631 XIII   |                     megölnek érte az erdőben a bojnyikok.~Lesz róluk gondoskodva.
 3632 XIII   |                      Lesz róluk gondoskodva. A sajóládi apátúrnak kísérete
 3633 XIII   |                karddal, muskétával, képezték a kíséretet. (Az apátúr törvény
 3634 XIII   |                készen, s azzal háború esetén a nemesi sereghez csatlakozni.)~
 3635 XIII   |                csatlakozni.)~Akkor meg ettől a sokaságtul ijedt meg az
 3636 XIII   |                  jármos ökörrel, szállította a mindennemű konyhára való
 3637 XIII   |            mindennemű konyhára való eleséget a hintó után; még hordóval
 3638 XIII   |                    is és egy átalag tokajit. A régi jó időkben bizony így
 3639 XIII   |           szerencsésen, tengelytörés nélkül.~A felvonuló apátúrnak lassankint
 3640 XIII   |                láttak már utazó főpapot ezen a törökjárta vidéken. Fráter
 3641 XIII   |                    már egész népjárás vonult a hintó előtt, templomi zászlókkal,
 3642 XIII   |                 osztó főpap, aki megszenteli a házat.~Az öreg nemes várának
 3643 XIII   |             karszékestül.~Látta őt berobogni a felvonóhídon, a négylovas
 3644 XIII   |                    berobogni a felvonóhídon, a négylovas veres hintóban.
 3645 XIII   |                egyrészt az örömtül, másrészt a fájdalomtul. Az örömtül
 3646 XIII   |                 Isten ilyen magasra felvitte a fiának a dolgát, s fájdalomtul
 3647 XIII   |                    magasra felvitte a fiának a dolgát, s fájdalomtul meg
 3648 XIII   |                      mert érezte, hogy errül a magasrul nehéz lesz már
 3649 XIII   |                    Meg volt törve az öregnek a büszkesége. Egész teste
 3650 XIII   |                    Egész teste rom volt már, a lábai megbénultak, az egyik
 3651 XIII   |                   érzéketlen holttetem volt, a másik meg reszketett, a
 3652 XIII   |                      a másik meg reszketett, a fejét egyre ingatta, mintha
 3653 XIII   |                      tagadna valamit. György a hintóból leszállva, odasietett
 3654 XIII   |                    orcáját, s áldást mondott a fejére.~– Fiam! Egyetlenegy
 3655 XIII   |                      fiam! – zokogá az öreg. A búcsús asszonyok rebegték
 3656 XIII   |                  rebegték egymásnak:~– Nézd, a vén Gergely sír! – Sohasem
 3657 XIII   |                      nem engedé György, hogy a csatlósok vigyék fel az
 3658 XIII   |               csatlósok vigyék fel az atyját a hordozószéken a várba, hanem
 3659 XIII   |                    az atyját a hordozószéken a várba, hanem maga vette
 3660 XIII   |                      hanem maga vette őt fel a karjára, mintha csak egy
 3661 XIII   |                 gyermek volna; így vitte fel a grádicsokon. És legelőször
 3662 XIII   |                   grádicsokon. És legelőször a kápolnát nyittatá ki maga
 3663 XIII   |                      ott ülteté le az öreget a gyóntatószékbe, és maga
 3664 XIII   |                    Bizony ez volt az öregnek a legnagyobb terhe, hogy hosszú
 3665 XIII   |                     hosszú idő óta nem tudta a bűneit meggyónni. Nem jött
 3666 XIII   |              meggyónni. Nem jött feléje pap. A püspök ellensége volt, a
 3667 XIII   |                     A püspök ellensége volt, a barátok meg elkerülték,
 3668 XIII   |                    Most aztán megkönnyebbült a lelke, hogy megkaphatta
 3669 XIII   |                      mind nagy hatással volt a gutaütött öreg kedélyére.~
 3670 XIII   |                      viteté György az atyját a rendes lakószobájába vissza.
 3671 XIII   |                  lakószobájába vissza. Annak a búszos odúnak a látása elkomorította
 3672 XIII   |                vissza. Annak a búszos odúnak a látása elkomorította volna
 3673 XIII   |          elkomorította volna az öreg lelkét. A rozsdás fegyverek, a rablott
 3674 XIII   |                 lelkét. A rozsdás fegyverek, a rablott harci zsákmányok,
 3675 XIII   |                    rablott harci zsákmányok, a vadászdiadalok irhái, a
 3676 XIII   |                      a vadászdiadalok irhái, a medvebőrös fekhely, aztán
 3677 XIII   |             medvebőrös fekhely, aztán meg az a fűzfaderék a belezárt halottal,
 3678 XIII   |                    aztán meg az a fűzfaderék a belezárt halottal, a csatában
 3679 XIII   |              fűzfaderék a belezárt halottal, a csatában elesett hős fiával.
 3680 XIII   |                  fiával. Az nem volt jó hely a találkozóra. – Anyjával
 3681 XIII   |                 kövessenek. Anna asszony lát a konyha után, süt, főz –
 3682 XIII   |              haricskapuliszkát. – Az öregnek a gyomra egészen ép volt még,
 3683 XIII   |                egészen ép volt még, valamint a tüdeje is, csak a végtagjai
 3684 XIII   |                   valamint a tüdeje is, csak a végtagjai mondták fel a
 3685 XIII   |                      a végtagjai mondták fel a szolgálatot. Nagy étvággyal
 3686 XIII   |                    nem bírt hozzájuk nyúlni, a felesége rakta falatonkint
 3687 XIII   |                   felesége rakta falatonkint a szájába.~– Jó asszony vagy!
 3688 XIII   |                felnyitották, s abbul töltött a fia az apjának egy tele
 3689 XIII   |                    tartotta az egyik kezével a poharat, a másikkal az öregnek
 3690 XIII   |                     egyik kezével a poharat, a másikkal az öregnek a fejét,
 3691 XIII   |               poharat, a másikkal az öregnek a fejét, amíg felhajtotta.
 3692 XIII   |                     de jó volt.~– Ilyet csak a mennyországban isznak; ott
 3693 XIII   |                    mondá Anna asszony.~Ettül a pohár bortul egészen más
 3694 XIII   |                 szerint Anna asszony elővevé a pohárszékből azt a bizonyos
 3695 XIII   |                   elővevé a pohárszékből azt a bizonyos serleg alakú sajtot. (
 3696 XIII   |                     az első héten.)~– No, de a mai szent nap örömére már
 3697 XIII   |                 belőle az abroszra az áldás, a sok Szűz Máriás arany.~Az
 3698 XIII   |                     atyus! Ezt küldte nekünk a mi fiunk, s mi nem tudtunk
 3699 XIII   |                    az öreg markába. De abból a reszkető kézből mind kihullott
 3700 XIII   |                 aztán az apa azt tette, hogy a reszkető kezével fölemelé
 3701 XIII   |                reszkető kezével fölemelé azt a béna karját, s annak a tenyerébe
 3702 XIII   |                   azt a béna karját, s annak a tenyerébe tölteté az aranyakat;
 3703 XIII   |                     aranyakat; ott táncoltak a sárga körmöciek azon a holt
 3704 XIII   |             táncoltak a sárga körmöciek azon a holt kézen; úgy gyönyörködött
 3705 XIII   |                  csak elkomorodott, leszórta a holt tenyeréből az asztalra
 3706 XIII   |                     asztalra az aranyakat, s a feleségére mordult.~– No,
 3707 XIII   |                   keresztül ne lyukgasd őket a leányod számára nyakláncnak.~
 3708 XIII   |                     lett, hogy te itthagytad a várat. Férjhez is ment már
 3709 XIII   |                    ment már valami duhajhoz. A pofáját sem tolta ide a
 3710 XIII   |                      A pofáját sem tolta ide a bojnyik; nem ismerem. –
 3711 XIII   |                 Kutyaházi! No, elmehetsz már a konyhába, anyjuk!~Az asszony
 3712 XIII   |               asszony sohasem ebédelt együtt a férjével az asztalnál, hanem
 3713 XIII   |                 férjével az asztalnál, hanem a konyhában.~– Nem akarsz,
 3714 XIII   |                    akarsz, atyuskám, ledűlni a szobádban az ágyadra szunyókálni? –
 3715 XIII   |                   Anna asszony.~– Nem megyek a szobámba, az elveszett fiamhoz,
 3716 XIII   |               elveszett fiamhoz, itt maradok a megkerült fiammal.~– Tudom,
 3717 XIII   |           kézmozdulattal az öreg háta mögött a maga véleményét: „bratinázni
 3718 XIII   |                     Takarodj dolgodra; hagyj a fiammal beszélni!~Mikor
 3719 XIII   |                   öreg egészen elérzékenyült a második-harmadik pohár bornál.~–
 3720 XIII   |                  bornál.~– Látod, édes fiam. A Márton bátyádat is megölték
 3721 XIII   |                  Márton bátyádat is megölték a pogányok. Úgy hozták haza
 3722 XIII   |                    együtt temessenek el mind a kettőnket.~– Hagyd el ezt
 3723 XIII   |                    kettőnket.~– Hagyd el ezt a szomorú gondolatot, apám;
 3724 XIII   |                    szomorú gondolatot, apám; a napokat az Isten adja.~–
 3725 XIII   |                      érek több reggelt. Csak a te jöveteled volt megígérve;
 3726 XIII   |                éneklik: „Gergely! Nyergelj!” A múlt éjszaka mind a három
 3727 XIII   |               Nyergelj!” A múlt éjszaka mind a három fiam megjelent előttem:
 3728 XIII   |                előttem: fehérben voltak mind a hárman, egy fehér lovat
 3729 XIII   |                    lovat hoztak magukkal. Az a fehér ló énreám vár. – Add
 3730 XIII   |                     ló énreám vár. – Add ide a kezedet.~Az öreg megfogta
 3731 XIII   |                       Az öreg megfogta azzal a reszkető kezével Györgynek
 3732 XIII   |                   reszkető kezével Györgynek a kezét, s aztán el sem ereszté.~–
 3733 XIII   |                         Látod, hová esett le a nagy Utyessenovics família!
 3734 XIII   |                      fia volt. Hatan elestek a kenyérmezei ütközetben,
 3735 XIII   |                  vajda hadnagyai voltak. Én, a legidősebb, a Szávánál harcoltam
 3736 XIII   |                    voltak. Én, a legidősebb, a Szávánál harcoltam Züfikár
 3737 XIII   |                      templomokkal. Én voltam a patrónus: az ispán. Harmincezer
 3738 XIII   |                       Három derék fiam volt. A negyedik te vagy – a velencei
 3739 XIII   |                   volt. A negyedik te vagy – a velencei asszonytul. A másik
 3740 XIII   |                       a velencei asszonytul. A másik három már elment.
 3741 XIII   |                    már elment. Kettő kivitte a nevét a temetőbe: ott viselik
 3742 XIII   |                elment. Kettő kivitte a nevét a temetőbe: ott viselik a
 3743 XIII   |                      a temetőbe: ott viselik a nagy kőkoloncokon. Ki áll
 3744 XIII   |                       Ki áll vérbosszút mind a háromért már? Ki engeszteli
 3745 XIII   |                     Ki engeszteli ki azoknak a lelkét a várbástyába befalazott
 3746 XIII   |               engeszteli ki azoknak a lelkét a várbástyába befalazott török
 3747 XIII   |                    át tovább az örök időknek a hős Utyessenovicsok nevét? –
 3748 XIII   |                      levente! Úgy kaptál fel a karodra, mint Kinizsi a
 3749 XIII   |                      a karodra, mint Kinizsi a malomkövet. Ez a kéz, ez
 3750 XIII   |                     Kinizsi a malomkövet. Ez a kéz, ez a kar; ha ez kardot
 3751 XIII   |                     malomkövet. Ez a kéz, ez a kar; ha ez kardot forgatna!~–
 3752 XIII   |                       Még forgathat, apám.~– A haza védelmére?~– A haza
 3753 XIII   |                  apám.~– A haza védelmére?~– A haza védelmére.~– Törökök
 3754 XIII   |             védelmére.~– Törökök vesztére?~– A haza ellenségei vesztére.~
 3755 XIII   |                    haza ellenségei vesztére.~A válasz kikerülte a kérdést.~
 3756 XIII   |                 vesztére.~A válasz kikerülte a kérdést.~Az öreg nagyot
 3757 XIII   |                   fohászkodott.~– Neked adom a jó ősi kardomat, akit az
 3758 XIII   |                becsülni.~Az öreg egyre rázta a fejét.~– Neked adom a pecsétnyomó
 3759 XIII   |                  rázta a fejét.~– Neked adom a pecsétnyomó gyűrűmet, a
 3760 XIII   |                      a pecsétnyomó gyűrűmet, a nemesi címerrel; húzd le
 3761 XIII   |                  húzd le az ujjamról, s tedd a magadéra.~György megfogadta
 3762 XIII   |                    Aztán csak rátért az öreg a fődologra.~– Aztán még a
 3763 XIII   |                     a fődologra.~– Aztán még a jegygyűrűmet is neked adom,
 3764 XIII   |             jegygyűrűmet is neked adom, akit a boldogult első feleségemtől
 3765 XIII   |                      vidd magaddal oda, ahol a kedveseiddel találkozni
 3766 XIII   |                       barát vagy! Ne cifrázd a beszédet. Mikor barátnak
 3767 XIII   |                  Utyessenovics volt kívüled; a negyedikért nem volt kár.
 3768 XIII   |                      Kamizác várának az ura, a vármegye örökös ispánja,
 3769 XIII   |                     vármegye örökös ispánja, a végvidék főkapitánya. Tied
 3770 XIII   |                   végvidék főkapitánya. Tied a kard, a buzogány, az igazságtevő
 3771 XIII   |                    főkapitánya. Tied a kard, a buzogány, az igazságtevő
 3772 XIII   |                     nagyobb kötelesség, mint a te szenteltvíz-szóródnak
 3773 XIII   |                     te szenteltvíz-szóródnak a forgatása, az olvasód pergetése.
 3774 XIII   |               pergetése. Az Isten hagyta meg a Tízparancsolatban: „Tiszteljed
 3775 XIII   |               Tízparancsolatban: „Tiszteljed a te atyádat és anyádat!”
 3776 XIII   |                        Apád vagyok én, anyád a haza. Gyáva vagy-e?~– Egybefoglalom
 3777 XIII   |                 vagy-e?~– Egybefoglalom mind a háromnak a szerelmét, apámét,
 3778 XIII   |                Egybefoglalom mind a háromnak a szerelmét, apámét, hazámét
 3779 XIII   |                szerelmét, apámét, hazámét és a mennyországét; s hogy van-e
 3780 XIII   |         mennyországét; s hogy van-e bátorság a szívemben, arra majd megfelelnek
 3781 XIII   |             szívemben, arra majd megfelelnek a nehéz idők.~– Ez nem beszéd.
 3782 XIII   |                 bocsátalak el. Fél kezem már a koporsófödél alatt van,
 3783 XIII   |                     csevegésében volt, aztán a felserdülők legénykedésében,
 3784 XIII   |               legénykedésében, azokat én még a mennyországban sem fogom
 3785 XIII   |                      elismernéd. Vesd le ezt a fehér csuhát. Ott van az
 3786 XIII   |                  férfisarjadéknak megengedte a római szentszék, hogy kilépjen
 3787 XIII   |                     szentszék, hogy kilépjen a papi rendből és megházasodjék.
 3788 XIII   |                     akarom megismerni.~Ezzel a szóval aztán egészen elszomorította
 3789 XIII   |                jutottál? Mi lesz akkor ebből a várból, ha te itten hagyod.
 3790 XIII   |                       ha te itten hagyod. Ez a bolond asszony bizonyosan
 3791 XIII   |                    férjhez megy, amint engem a föld alá tesznek, s aztán
 3792 XIII   |                    sötétveresre gyulladt ki, a szemei égtek, és nem jött
 3793 XIII   |                   oltásukra; ajka tajtékzott a dühtől, nyomorék keze mint
 3794 XIII   |                   dühtől, nyomorék keze mint a vaskapocs szorítá fiának
 3795 XIII   |                     vaskapocs szorítá fiának a kezét, az egész életerő
 3796 XIII   |                  örökké emlegetni fogják.~Ez a szó úgy ellágyítá az öreget,
 3797 XIII   |                    már. Lesz szép temetésem. A bátyádat is azért nem temettetém
 3798 XIII   |                   füst alatt megejtődik mind a kettő. Ugye, megtartod az
 3799 XIII   |                    eltemetni? Emeltetsz mind a kettőnknek ravatalt, csináltatsz
 3800 XIII   |                    ki leszünk téve? Meghívod a temetésre Horvátország és
 3801 XIII   |                  Szlavónia nemes családjait? A siratóasszonyok éjjel-nappal
 3802 XIII   |               Utyessenovicsok vitézi tetteit a halottas tornál? Lesz ürmösbor
 3803 XIII   |                       Lesz ürmösbor elég? És a többi pompa?~– Minden meglesz,
 3804 XIII   |                   atyám.~– És aztán ott lesz a „tokos ló”, az én harci
 3805 XIII   |                  akit kantáron vezetnek, meg a páncélos vitéz lóháton,
 3806 XIII   |                      páncélos vitéz lóháton, a földig érő zászló ősi címeremmel?
 3807 XIII   |                      ősi címeremmel? S mikor a sírba leeresztenek, háromszor
 3808 XIII   |          leeresztenek, háromszor belelövetsz a sírunkba a te muskétásaiddal?~–
 3809 XIII   |             háromszor belelövetsz a sírunkba a te muskétásaiddal?~– Úgy
 3810 XIII   |                       ugye megígéred, hogyha a temetés utáni torban a vendégek
 3811 XIII   |                hogyha a temetés utáni torban a vendégek birokra kelnek,
 3812 XIII   |                   nen választod őket széjjel a darabantjaiddal, hagyod
 3813 XIII   |                   adj még egy pohárral abbul a fölséges borbul.~Ez már
 3814 XIII   |                 ajkai gyönyörre nyíltak fel, a ráncok elsimultak az orcáin;
 3815 XIII   |               sóhajtott, s azzal hátraszegte a fejét, s felnézett az égbe…
 3816 XIII   |                       Már akkor ott ült azon a fehér paripán, amit a fiai
 3817 XIII   |                   azon a fehér paripán, amit a fiai hoztak eléje, s vágtatott
 3818 XIV    |                      végtisztességtételénél. A torony ormára felhúzott
 3819 XIV    |             felhúzott fekete zászló, közepén a nemesi címerrel, hirdeté
 3820 XIV    |                  címerrel, hirdeté messziről a nagy családi gyászt, gyors
 3821 XIV    |                     gyors futók hordták szét a megyékben a fekete pecsétes
 3822 XIV    |                     hordták szét a megyékben a fekete pecsétes leveleket,
 3823 XIV    |                   fekete pecsétes leveleket, a harangok napestig kongtak
 3824 XIV    |                     Anna asszony gondja volt a vendéglátás.~Fel is gyűlt
 3825 XIV    |                    vendéglátás.~Fel is gyűlt a közeli, távoli rokonság,
 3826 XIV    |            fogyatkozás, elfértek mindannyian a nagy várban, mely egykor
 3827 XIV    |                     bébillér ölte, aprította a mangalicát a vendégek számára. (
 3828 XIV    |                       aprította a mangalicát a vendégek számára. (Sertésben
 3829 XIV    |                  hiány, azt nem kívánták meg a törökök.) Italnak ser szolgált –
 3830 XIV    |                    az asszonyok készítettek.~A két nemes halott ravatala
 3831 XIV    |                    két nemes halott ravatala a nagy földszinti tornácban
 3832 XIV    |                felállítva; Márton ugyanabban a fűzfaderékből készült koporsóban
 3833 XIV    |                    azt kalapáccsal beleverte a fűzfaderékba. Mivelhogy
 3834 XIV    |                  Mivelhogy az elhunyt vitéz, a csatában öletvén meg, a
 3835 XIV    |                      a csatában öletvén meg, a halotti szentségben nem
 3836 XIV    |                térhessen az élőket rémíteni, a sok szegek ebben megakadályozzák. –
 3837 XIV    |                      látogató súgott valamit a feje lágyára: izenetet egy
 3838 XIV    |                    az bizonyosan át fog adni a túlvilágon. Hét siratóasszony
 3839 XIV    |            siratóasszony felváltva jajgatott a koporsók előtt, szétszórt
 3840 XIV    |                 mézes pálinkával, járt sorba a nézők között.~A tornácból
 3841 XIV    |                   járt sorba a nézők között.~A tornácból nyíló nagy, boltozatos
 3842 XIV    |             pitvarban sistergett négy üstben a vendégek számára készülő
 3843 XIV    |                fatányérra szedett ki magának a hosszú kétágú villával,
 3844 XIV    |                villával, s letelepedett vele a tölgyfa asztalhoz. Az asztal
 3845 XIV    |             asztalhoz. Az asztal végén ültek a guszlárok, akik hosszú nyakú
 3846 XIV    |                     azok belefáradtak, akkor a magyar hegedős foglalta
 3847 XIV    |                   magyar hegedős foglalta el a vendégasztal előtt levő
 3848 XIV    |                      levő helyet, összeadván a tehetségét a lantos diákkal.
 3849 XIV    |                      összeadván a tehetségét a lantos diákkal. A hegedős
 3850 XIV    |                 tehetségét a lantos diákkal. A hegedős csak muzsikált és
 3851 XIV    |                    muzsikált és bohóskodott, a lantos pedig egy öthúros
 3852 XIV    |             hevenyészett elegyes rigmusokat. A hegedős öreg legény volt
 3853 XIV    |                hegedős öreg legény volt már, a lantos pedig még egész gyerekember.
 3854 XIV    |                 Kármán Demeternél jobb nincs a rác módba. Sokat csélcsap
 3855 XIV    |                 módba. Sokat csélcsap Bégnek a Lippa várába. Azt állítja,
 3856 XIV    |             hegedőjét főhajtván rángatja.” – A fiatal lantos pedig maga
 3857 XIV    |                  Lantos”-nak nevezte; de biz a népajk más címmel ruházta
 3858 XIV    |                 hítták őket, hogy „csúf”-ok. A „csélcsap” szó is annyit
 3859 XIV    |                     Fráter Györgynek az volt a hivatala, hogy minden vendég
 3860 XIV    |                     vendég elé kimenjen, aki a várkapun kocsival érkezik,
 3861 XIV    |                     kocsival érkezik, és azt a halottasházig vezesse, ott
 3862 XIV    |                   halottasházig vezesse, ott a hálálkodását átvegye és
 3863 XIV    |          hálálkodását átvegye és viszonozza, a ravataltul ismét az étkezőbe
 3864 XIV    |               anélkül senki sem utazik, hogy a kulacs az oldalára ne legyen
 3865 XIV    |            vendégével egy sor áldomást igyék a megboldogultak emlékére.
 3866 XIV    |             megboldogultak emlékére. Azalatt a guszlár és a lantos elkészült
 3867 XIV    |               emlékére. Azalatt a guszlár és a lantos elkészült az új vendég
 3868 XIV    |                      nem volt rendes borivó; a szerémségi ürmösborok pedig
 3869 XIV    |              ürmösborok pedig nagyon erősek.~A vár mögött volt egy nagy
 3870 XIV    |              vadaskert, mely leterjedt egész a Karka folyamig. Alkonyatkor,
 3871 XIV    |                      már nagyon vígan voltak a gyászoló vendégek, megszökött
 3872 XIV    |              vendégek, megszökött közülök, s a hátulsó föld alatti rejtekfolyosón
 3873 XIV    |                 alatti rejtekfolyosón lement a vízpartra. Kétoldalt magas
 3874 XIV    |                     magas nyárfák szegték be a parti utat: ősz volt, sárgultak
 3875 XIV    |                    utat: ősz volt, sárgultak a falevelek, s hullottak magukban,
 3876 XIV    |               terítve volt sárga levelekkel. A nap lement már, csak a veres
 3877 XIV    |                       A nap lement már, csak a veres alkonyég világított
 3878 XIV    |                    veres alkonyég világított a fasor végén.~Talán a bor
 3879 XIV    |              világított a fasor végén.~Talán a bor lángja gyújtá fel lelkében
 3880 XIV    |                   lángja gyújtá fel lelkében a holt emlékeket. Hisz a mostani
 3881 XIV    |              lelkében a holt emlékeket. Hisz a mostani zomotorról visszatérni
 3882 XIV    |               mostani zomotorról visszatérni a királynői temetésre, olyan
 3883 XIV    |                     temetésre, olyan egyenes a járás. – A fényes temetésre
 3884 XIV    |                     olyan egyenes a járás. – A fényes temetésre és a meghalásra.
 3885 XIV    |                        A fényes temetésre és a meghalásra. A meghalásról
 3886 XIV    |                   temetésre és a meghalásra. A meghalásról a gyónásra! –
 3887 XIV    |                    meghalásra. A meghalásról a gyónásra! – És aztán az
 3888 XIV    |            elfelejteni. Akármire kényszeríté a gondolkozását, csak megint
 3889 XIV    |                megint visszatért hozzá.~Hogy a halottak olyan sokáig élnek!~
 3890 XIV    |                   lépdel, hanem repül.~Mikor a fasor végére ért, megfordult,
 3891 XIV    |                      s bandukolt visszafelé.~A vár bástyáin a magyar tárogatósok
 3892 XIV    |                   visszafelé.~A vár bástyáin a magyar tárogatósok fújták
 3893 XIV    |                     Úgy rémlett neki, mintha a háta mögött siető lépteket
 3894 XIV    |                     Nem tekintett hátra. Már a közeledőnek az árnyéka is
 3895 XIV    |                csengő női hang csattant meg, a nevét kiáltva:~– György!~
 3896 XIV    |                lelkébe bele tudta olvasztani a maga lelkét; a meghalt,
 3897 XIV    |                    olvasztani a maga lelkét; a meghalt, az eltemetett s
 3898 XIV    |                    alkonyfény teljessé teszi a csalódást.~Az előtte termett
 3899 XIV    |      szerelemragyogók, szemöldökei öldöklők. A tünemény elébb letérdel
 3900 XIV    |               letérdel eléje, és megcsókolja a kezét; aztán egész elragadtatással
 3901 XIV    |                  aztán egész elragadtatással a keblére borul, elhalmozza
 3902 XIV    |                    Fráter György érzi ajkain a forró, édes, kábító csókokat,
 3903 XIV    |                  ideges karok ölelését, érzi a szívdobogó pihegést keblén;
 3904 XIV    |                 jössz ide? Nem szenteltem be a koporsódat? Nem énekeltem
 3905 XIV    |                   érted? Hogy jöhetsz vissza a dicsőültek paradicsomából?”~
 3906 XIV    |                dicsőültek paradicsomából?”~S a csábító alak elérti a kérdést,
 3907 XIV    |                      S a csábító alak elérti a kérdést, s még meg is felel
 3908 XIV    |                     rá.~– Én vagyok Borbála! A te Borbálád!~A „te” Borbálád!~
 3909 XIV    |                      Borbála! A te Borbálád!~A „te” Borbálád!~Hisz ez a
 3910 XIV    |                     A „te” Borbálád!~Hisz ez a pokol játéka.~Kiderül aztán
 3911 XIV    |                  pokol játéka.~Kiderül aztán a talány egész egyszerűen.
 3912 XIV    |                     talány egész egyszerűen. A tüneményes alak mögött megérkezik
 3913 XIV    |                hízelgéssel mondja neki:~– Ez a te húgocskád! Az anyád leánya,
 3914 XIV    |                  feleségem.~Azzal félretolva a hölgyalakot, maga borul
 3915 XIV    |            hölgyalakot, maga borul Györgynek a keblére, s ő csókolgatja
 3916 XIV    |               szájával arcát, szemét, száját a – kedves sógorkának.~Ezzel
 3917 XIV    |                     Ezzel aztán el lett űzve a varázslat.~Hát ezek testvércsókok
 3918 XIV    |               egymást.~Hát természetes, hogy a nővére is eljött az apa
 3919 XIV    |                      élő bátya látásán, mint a siralma a megholt apa és
 3920 XIV    |                      látásán, mint a siralma a megholt apa és báty fölött.~
 3921 XIV    |                 azonban, és helyreigazította a tökéletlenséget a vele jött
 3922 XIV    |           helyreigazította a tökéletlenséget a vele jött férj. Ő kezdett
 3923 XIV    |                      jött férj. Ő kezdett el a felesége helyett sírni,
 3924 XIV    |                        Jaj, ne ítéld meg azt a buta asszonyt, szentatyám,
 3925 XIV    |                  válthattalak meg benneteket a véremmel. Hogy nem láthattalak
 3926 XIV    |                 fejezett ki előtte az öregúr a veje felől.~Az ember ordított,
 3927 XIV    |                      egy praefica, akinek az a hivatala.~– Jól van, jól –
 3928 XIV    |                 asszony. – Csak te eredj fel a várba, és ott nyivákolj
 3929 XIV    |                     tovább; megvigasztalódol a tütü mellett. Hagyj engem
 3930 XIV    |                     mellett. Hagyj engem itt a főtisztelendő apátúr bátyámurammal
 3931 XIV    |                      bátyámurammal beszélni.~A ragyabunkó szót fogad, s
 3932 XIV    |                      iszákot, s felbaktatott a várba, ott hagyta a feleségét.~–
 3933 XIV    |             felbaktatott a várba, ott hagyta a feleségét.~– Védelmezd meg
 3934 XIV    |               feleségét.~– Védelmezd meg ezt a szegény elhagyatott árvát,
 3935 XIV    |                   sógor uram!~Borbála hagyta a sánta urát előre sietni,
 3936 XIV    |                 haladt utána, kezében tartva a bátyja kezét. Ők is a vadaskert
 3937 XIV    |                 tartva a bátyja kezét. Ők is a vadaskert palánkja melletti
 3938 XIV    |                      melletti utat követték; a rövidebb alagútban sötét
 3939 XIV    |               Borbála az egész úton tartotta a bátyját panasszal. Egyrészt
 3940 XIV    |                    tett gyónás volt az; mind a kettő titok, amiből ha kiszivárog
 3941 XIV    |               kiszivárog valami, az majd nem a György hibájából esik meg;
 3942 XIV    |                   hibájából esik meg; ő mind a két alakban megőrzi a szentséget.~
 3943 XIV    |                   mind a két alakban megőrzi a szentséget.~A bizalmas beszélgetés
 3944 XIV    |                alakban megőrzi a szentséget.~A bizalmas beszélgetés mellett
 3945 XIV    |                      időhaladékkal értek fel a várba, ahová Szeszvetics
 3946 XIV    |                      ahová Szeszvetics uram (a férj) jó eleve megérkezett.
 3947 XIV    |                megérkezett. Anna asszony már a várkapuban várt rájuk türelmetlenül.~
 3948 XIV    |                    várt rájuk türelmetlenül.~A két hölgynek, amint egymáshoz
 3949 XIV    |                  egymáshoz jutottak, az volt a dolga, hogy hangos sírásra
 3950 XIV    |                     egymásba ölelkezzenek, s a nézőközönséget fájdalmuknak
 3951 XIV    |               Eközben odaérkezett Boriskának a férje is, aki pártul fogván
 3952 XIV    |                  férje is, aki pártul fogván a feleségét, elvezeté a halottas
 3953 XIV    |                 fogván a feleségét, elvezeté a halottas tornácba; Anna
 3954 XIV    |                  kinn maradt az ámbituson, s a fiát visszatartá.~– No,
 3955 XIV    |                    No, tudom, telepletykázta a füledet ez a beste lélek
 3956 XIV    |                  telepletykázta a füledet ez a beste lélek énellenem. Egy
 3957 XIV    |                    órával később értetek fel a várba, mint az ura. Tudom,
 3958 XIV    |                 Tudom, hogy bekötötte szépen a koszorúmat előtted! Elmondta,
 3959 XIV    |                      adtam. Még alig nőtt ki a gyermekcipőkből. Az urára
 3960 XIV    |                      hogy én választottam ki a számára. Erővel tuszkoltam
 3961 XIV    |                számára. Erővel tuszkoltam el a háztól. De azt nem mondta
 3962 XIV    |                    valami szégyent ne hozzon a házhoz; nem bírtam őrizni;
 3963 XIV    |                   tisztességesen beköthettem a fejét. Hiszen derék nemesember!
 3964 XIV    |                 legény volt; azóta verte meg a ripacs. Ha részeges lett
 3965 XIV    |                      oka; mert búvában iszik a jámbor, annyi bánatot szerez
 3966 XIV    |                 annyi bánatot szerez neki ez a gonosz teremtés.~S aztán
 3967 XIV    |                 Borbála ismét elő nem került a halottasházból; akkor aztán
 3968 XIV    |                 összeölelkezék, s újrakezdte a sírást, s azontúl feltett
 3969 XIV    |                  Györgyöt egyedül nem hagyni a másik nővel, amit azonban
 3970 XIV    |                       amit azonban megzavart a kulcsárné, aki azzal a kérdéssel
 3971 XIV    |             megzavart a kulcsárné, aki azzal a kérdéssel rohant az úrnőjéhez,
 3972 XIV    |                    főtisztelendő nagybátyám, a scardonai püspök, a zárai
 3973 XIV    |              nagybátyám, a scardonai püspök, a zárai kapitánnyal? Azokat
 3974 XIV    |               vágjunk egyebet?~György elérté a példálózást.~– Jól van,
 3975 XIV    |                       anyám. Vágass le egyet a tulkokbul, amik a társzekerekkel
 3976 XIV    |                      egyet a tulkokbul, amik a társzekerekkel jöttek; úgyis
 3977 XIV    |                     eszejárása volt.~– Abból a hat tulokból vágass le,
 3978 XIV    |                    baziliszkus-tekintet volt a jutalma Anna asszony részéről.~
 3979 XIV    |                  szép egyetértéssel. Amelyik a két nő közül egyedül kaphatta
 3980 XIV    |                    Györgyöt, az telesuttogta a fülét vádakkal, panaszokkal,
 3981 XIV    |                      osztoztak az edényeken, a bútorokon, a köntösdarabokon;
 3982 XIV    |                      edényeken, a bútorokon, a köntösdarabokon; ha pedig
 3983 XIV    |                    és egymást csókolták.~Azt a kölcsönös leszólásokból
 3984 XIV    |                      megtanulta György, hogy a szép Borbálánál nagyon ki
 3985 XIV    |            Borbálánál nagyon ki van fejlődve a heves temperamentum. – De
 3986 XIV    |                      már?~Végre megérkezének a várva várt vendégek, Martinuzzi
 3987 XIV    |              vendégek, Martinuzzi Vitellius, a scardonai püspök és a zárai
 3988 XIV    |             Vitellius, a scardonai püspök és a zárai kapitány, Peszeky
 3989 XIV    |                 kapitány, Peszeky Samu uram. A püspök hordozó-szekéren
 3990 XIV    |                     hogy Györgyöt kikergette a palotájából, még jobban
 3991 XIV    |                    még jobban meg lett áldva a termete a kegyes férfiúnak.
 3992 XIV    |                     meg lett áldva a termete a kegyes férfiúnak. A szemei
 3993 XIV    |                  termete a kegyes férfiúnak. A szemei alig látszottak ki
 3994 XIV    |                  látszottak ki az arcából, s a szája összecsücsörödött
 3995 XIV    |                    ahogy csecsemőknél látni; a tokájától nem tudta a fejét
 3996 XIV    |                 látni; a tokájától nem tudta a fejét fordítani; a kezei
 3997 XIV    |                     tudta a fejét fordítani; a kezei is olyan kövérek voltak,
 3998 XIV    |                      is nagy tekintélye volt a nép előtt.~Sokkal mostohábban
 3999 XIV    |                      Sokkal mostohábban bánt a természet a kapitánnyal.
 4000 XIV    |                 mostohábban bánt a természet a kapitánnyal. Az meg olyan