Fezejet

  1 I      |             ha tudna hozzá valaki.~– No, Lója! Te tudsz a betűkhöz!
  2 I      |           tudok, írni hogy tudnék?~– No, hát ballagj tovább!~A lovascsapat
  3 I      |              Szente Mihály uramat.~– No, vitéz fiam, akkor csallóközi
  4 I      |         ültetett le az asztalához.~– No, azt hát egyformán ismerjük
  5 I      |       királynak meg a királynénak.~– No, azzal nagy örömet fogsz
  6 I      |           zablák, aranyos csojtárok, no meg az ezüstpajzsok, arannyal
  7 I      |           Ilyen fej az valamennyi.~– No, már ilyen fejet csakugyan
  8 I      |            teszem tűzbe a kezemet. – No, gyere velem addig. Nézd
  9 I      |             százegyedik én voltam.~– No, ezzel ugyan őfelsége kevés
 10 I      |            mond rá, hogy „aujnye!”~– No, hát láttál már ennél szebb
 11 I      |               milyen fárul rázzák.~– No, akkor hát nem fogsz innen
 12 I      |               Istenem! Én Istenem!~– No, ugye, ilyen nincsen Vajdahunyadon?~
 13 I      |           intézze a megszólítását.~– No, csak előre, vitéz! – buzdíták,
 14 I      |      növekedett, temperamentumteljes nő arcában eleven kifejezést
 15 I      |               Minálunk így szokás.~– No, hát mármost csak hordd
 16 I      |         szembe jött fel a lépcsőn.~– No, fiam! Hát mi történt veled?
 17 I      |       fejeket, s dobáltasd a Dunába. No, képzelem, a királyné hogy
 18 I      |        elfutott előle valamennyi.)~– No, te most, mondhatom, hogy
 19 I      |              már, aki vigasztalja!~– No, fiacskám, te csak sírd
 20 II     |          írni, se olvasni nem tud.~– No, ez mind összetalál. Ilyen
 21 II     |           Akkor hát sokat megtudtál. No, hát én még többet tudatok
 22 II     |           csinos fickó volt benne. – No, most még hegyébe jön ez
 23 II     |              Magister kaminarius.”~– No, igen; magister kaminarius.
 24 II     |           Mondtad rá, hogy „prosit”? No, hát eredj be, jelentsd
 25 II     |              azt súgta fülembe, hogy no, mármost fogjam be a számat,
 26 II     |            megszólítani – horvátul: „No, hát te rossz fiú, voltál
 27 II     |          amit az ángyomtul kapott.~– No, terád, nemes vitéz, ugyan
 28 II     |              fizettessenek érted.”~– No, az becsület volt tőled.~–
 29 II     |             engemet öt esztendeig.~– No, ott ugyan nem sok hasznos
 30 II     |             tőle: „Mi lesz, úrfi?”~– No, Biri, hát be sem eresztesz?
 31 II     |           bizony, hanem azt mondta: „No, hát majd későbben jövök”,
 32 II     |          kend lesz a kandallómester? No, ha elalszik a tüze, csak
 33 II     |         szóljon nekem: adok kölcsön.~No, ez már éppen szokatlan
 34 II     |             az méltó a fejvételre!~– No, hát csak jöjjön kend utánam
 35 II     |              hálószobában.~– Megyek, no! – Hisz a gróffal kellett
 36 II     |           kellett a dolgot végeznem. No!~György egészen furcsának
 37 II     |             s akként megszolgálva.~– No, hát ez is katonasors.~A
 38 II     |              jövök Törökországbul.~– No, hát én megmondom, hogy
 39 II     |          nyitotta előtte az ajtót.~– No, lelkem katonám, ma ugyancsak
 40 II     |            imént magyarul beszélt.~– No hát, Tomiczky! Mi a te tanácsod? –
 41 II     |              urak közül az írásra.~– No, de hiszen itt van ez a
 42 III    |            ment, ingerkedett vele.~– No! Hát megvan még kend a kaminarius
 43 III    |           Ismételve hangzott.~– Ejh, no! De ráért valamelyik princesszre
 44 III    |       haramiának, akkor érte jövök: „No, ha királyné akartál lenni,
 45 V      |              otthon a kolostorban.~– No, erre én nem állnék kötélnek.
 46 V      |             mint az a világra jött?~(No, most megfogta a csillagjóst!)~–
 47 VII    |              Semmit sem hallottam.~– No, hát majd én idehozom neked
 48 VIII   |     elvesztettem az első pályadíjat. No, de ez a kisebbik baj. Nagyobb
 49 IX     |            azokat hallgatni.~Elébb a nő reszketett, fogai összevacogtak,
 50 IX     |            Lehetséges-e az? Hogy két nő ily egymásnak ellenmondó
 51 IX     |           testvéri szeretetnek?~Az a nő, aki ott a koporsóban alszik,
 52 XIII   |             kelmed itt, asszonyom?~A nő lóhátrul beszélt hozzá:~–
 53 XIII   |            ültetett az asztalához.~– No, erről ismerek rád! Most
 54 XIII   |             beszélünk.~– Mert buták! No, hát te itt vagy; de hol
 55 XIII   |            csak ilyenek az apáturak? No, de jó ez a palócoknak.
 56 XIII   |               de jó ez a palócoknak. No, hát hol a lakásod, vezess
 57 XIII   |         felesége. Az is hajlott korú nő volt, és ment minden szépségtől.
 58 XIII   |         címere volt rá kiformálva.~– No, hát mit csináltatok azzal
 59 XIII   |           olvasatlan hagyta az öreg. No, de mármost ő kívánja a
 60 XIII   |            meg a présház és a pince, no, aztán a magtár!~György
 61 XIII   |       számított az ellentmondásra.~– No, ugye hogy fenntartod? –
 62 XIII   |               mint az első héten.)~– No, de a mai szent nap örömére
 63 XIII   |              a feleségére mordult.~– No, hát seperd össze, tedd
 64 XIII   |            nem ismerem. – Kutyaházi! No, elmehetsz már a konyhába,
 65 XIII   |             némán bólinta fejével.~– No, hát adj még egy pohárral
 66 XIV    |              s a fiát visszatartá.~– No, tudom, telepletykázta a
 67 XIV    |         egyetértéssel. Amelyik a két nő közül egyedül kaphatta Györgyöt,
 68 XIV    |           Uri”. Tudod az értelmét. – No, no! Csak fel ne pattanj! –
 69 XIV    |             Tudod az értelmét. – No, no! Csak fel ne pattanj! –
 70 XV     |          érzelem is ki volt irtva. A nő, mint eszménykép, mint királyné,
 71 XVI    |      hajszálak a fején az országban.~No, a királynak, annak nőttek.
 72 XVI    |          Sancti Johannis haustus).~– No, ugyan jól tevé őfelsége –
 73 XVI    |              szemközt van az övével. No, nem látni annak a kapuját
 74 XVI    |    mesterkedik?~– A „sánta” Báthory! No, az is, a vén bolond, azt
 75 XVI    |            felséges urunk számára. – No, de hát a királynak jó szíve
 76 XVI    |            lutherani comburantur”. – No, hát azt a Szent János poharát
 77 XVII   |            kedvszottyantás végett.~– No, hát nem fog kend visszatérni
 78 XVIII  |            Azt bizony elfelejtették. No, akkor ők meg elfelejtették
 79 XVIII  |            bástyája, Nándorfehérvár.~No, legalább volt miről énekelni
 80 XIX    |            nemesurak visszaizenték: „No, hát jöjjenek azok a főurak
 81 XIX    |         hajlandók átmenni a Rákosra.~No, hát jöjjön velük a király
 82 XIX    |             Budavárban tréfát űznek.~No, hát ők is csináltak egy
 83 XX     |       nemesek gúnyolódva biztatták: „No, öreg! Hát nem olyan könnyű
 84 XX     |              kapott, és megszökött.~„No, ha megszökött, akkor ezzel »
 85 XX     |            annyi kerekedett ki, hogy no, hát ha nincs joga a nemességnek
 86 XXI    |        szankció.~Mi az a „szankció?”~No, hát a király jóváhagyó
 87 XXI    |      mindjárt szembe álla vajdával: „No, hát most próbáljuk ki egymáson
 88 XXII   |             Lajos király azt mondá: „No, hát elöl megyek!” Azzal
 89 XXIII  |             királyi várba beléptek: „No, ide most ugyan akadály
 90 XXV    |      észrevételt küldé a prímásnak:~„No, már látom, hogy kegyelmed
 91 XXVI   |       becsületszót meg nem szegem.~– No, hát pajtás, láncra sem
 92 XXVI   |           keresztet vetett magára.~– No, kapitány uram, futhatunk
 93 XXVIII |              a meztelen koponyával: „No, hát elég szép vagyok-e
 94 XXIX   |             lengyel sörre vágyott.~– No, hát ha visszamégy, mondd
 95 XXX    |              cirógatva az orcáját.~– No, ugye megengeded, hogy elküldjem
 96 XXX    |         nekem! Pénzt is adok neki!~– No, ugyan már, mi pénzt adhatnál
 97 XXXI   |           egy jó szót a királynak.~– No, hát csak szólj.~Azzal beereszté
 98 XXXII  |              oltáriszentség sincs.~– No, látjátok: ennek mind a
 99 XXXII  |         Dühös volt, fenyegetőzött:~– No, megállj, Miska pap! Ha
100 XXXIII |            megér ötvenezer márkát.~– No, minálunk megérne százötvenezer
101 XXXV   |              Mária! Fölséges uram!~– No, mit láttál?~– Nem merem
102 XXXVI  |    megnyerték a szultán tetszését.~– No, hát vigyétek vissza a koronátokat
103 XXXVIII|            nem bírjuk visszaverni!~– No, ha ti nem tudtátok visszaverni,
104 XXXVIII|         nevüket, beszélt hozzájuk.~– No, te Lőrinc! Jó barátom!
105 XL     |              falvakból.~– Értelek.~– No, hát értesz. – Ahol pedig
106 XL     |        megvette Gritti bizodalmát.~– No, hát én majd rajta leszek,
107 XL     |       mondani: „Az én vagyok magam.”~No, lesz arra nagy gúnykiáltás! „
108 XL     | nemzetiségedet? Eladtad a Jézusodat? No, hát „ne” üssön beléd a
109 XL     |              ítéletet végrehajtsa.~– No, ez tiszta munka volt, sógor
110 XL     |             itt lesz Gritti Budán?~– No, hát csak hozza ide a borotvált
111 XL     |    pincéjéből kiittátok a borokat? – No, hát váljon egészségetekre.
112 XL     |            fitymálva beszéltek róla.~No, de hát saját kárán tanul
113 XL     |             a németek uralma alól.~– No, jaj nekünk, szegény magyaroknak! –
114 XL     |    martalóckapitány! Méregbe jött.~– No, hát majd kiforgatom én
115 XL     |         ügyben. Kegyelmed szerelmes? No, az egész rendén van. Az
116 XL     |             iránt való jóakaratomat. No, hát ítéljétek meg, urak,
117 XL     |         Ferdinánd hatalmában vannak? No, ez ellen semmi kifogásom.
118 XL     |          ügyemet? – kérdé Nádasdy.~– No, nem olyanformán, mintha
119 XL     |       amelynek a szára olyan magasra nő, hogy a lovaskatona nem
120 XL     |           nem én. Jehovára mondom.~– No, hát menjen el mindenitek
121 XLI    |            dobjon követ a fejére.”~– No, hát én jobb vagyok! – mondá
122 XLI    |          tréfára fordítá a dolgot:~– No, és ha éppen engemet találnál
123 XLI    |              fontos kiküldetésből.~– No, hát csak röviden mondd
124 XLI    |             magammal vivém Budára.~– No, ez is az én utasításom
125 XLI    |            biz elvettem feleségül.~– No, már ez gyönge dolog volt,
126 XLI    |        száztizenkétezer aranyakat.~– No, az derék dolog! S hol van
127 XLI    |          mellett sem találtunk rá.~– No, már ez gyönge dolog! És
128 XLI    |           addig ott tartja készen.~– No, már ez erősen gyönge dolog!
129 XLI    |              írhatna valaki sério?~– No, hát azt föl sem venném;
130 XLI    |            Katalin név asszonynév!~– No, és hát, édes királyocskám,
131 XLI    |              násznagyod! Nye Bojsza! No, ide a kezed! Gráciát adsz
132 XLI    |          veszni, s elpattogtatott.~– No hát! Fiat piscis! Grácia
133 XLI    |         küldi nekem rövid idő alatt. No, ugye ez szép barátság Tarnovszkytól?~–
134 XLI    |              volna el színed elől.~– No, igen. Neki adományoztam
135 XLI    |      adományoztam Késmárk városát.~– No, ott nem sok kárt tehet.
136 XLI    |         egytül egyig azok vagyunk.~– No, hát tudjátok meg, hogy
137 XLI    |          tevé hozzá Fráter György. – No, hát csak indulj a dolgodra,
138 XLI    |              ezt őszintén megmondta.~No, hát ha Törők Bálint válogatós
139 XLI    |              Ibrahim karja hosszú.~– No, hát az én karom még hosszabb!
140 XLII   |            FEJEZET ~Jó Török Bálint~„No, de most már gyere sorra,
141 XLII   |       dicsőség!” akkor felszólalt:~– No, ezt már ti tettétek hozzá!
142 XLII   |         harangokat félreverhessük.~– No, hát nyittassa fel kend
143 XLII   |       szólítá meg a levél hozóját.~– No hát, Okos Ferkó! Mondsza
144 XLIII  |         kincsnek a valódi értékét.~– No, te barát, ezzel kiverted
145 XLIII  |             hogy ellenük ne valljak! No, megálljatok, németek: ezt
146 XLIII  |              vett, azt mondá neki:~– No, te barát, ha én valamikor
147 XLV    |          Perényi félnevetve monda:~– No, mármost megtudta fölséged,
148 XLVI   |           volt ott, tele aktákkal.~– No, ennek bolondul meg fog
149 XLVI   |             örülni a kancellár uram! No, de ő kívánta! Habeat sibi!~–
150 XLVI   |               Él-e még János király? No, ha él, akkor ő a ti királyotok,
151 XLVI   |        malacfülekkel és farkokkal.~– No, végre valahára hát kapok
152 XLIX   |             ország sorsát egy fiatal nő kezébe letenni, aki még
153 XLIX   |        árulkodása, amit egy védtelen nő és egy csecsemő ellenében
154 XLIX   |          szót váltottak egymással.~– No, hát gyere fel hozzánk egy
155 L      |            bizonyosat nem hallott.~– No, hát én hallottam. Most
156 L      |          akadályt el fogja hárítani. No, hát idehoztam ezt az ősz
157 L      |              amely neki nem tetszik. No, hát ki azzal a karddal,
158 LI     |              Hát te is ide kerültél? No, legalább ketten majd játszhatunk
159 LI     |            igazság a tarsolyukban.~– No, hát menjetek vissza Bécsbe,
160 LI     |           bíró tollforgója. A magyar nő rimánkodva kiáltá neki,
161 LII    |          fekete páncélos légióját.~– No, ördöngös fickók! Menjetek
162 LII    |        rögtön túlvilágra szenderült.~No, nem kellett a dicső fekete
163 LIII   |           elkergette a nemesuraikat. No, csak várjatok, majd tirátok
164 LIII   |              kinn rekedt vitézekre.~„No hát, ti bálványimádók! Itt
165 LIII   |         őfelsége a szultán szokta.~– No, hát mit akartok? Így szokta
166 LV     | szerencsétlen békekötése a törökkel.~No, de jól adta a sors, hogy
167 LV     |            Török János Patóczynak:~– No, cimborám, most itt az óra,
168 LV     |            akartál összetörve látni. No, hát töress össze; itt vagyok
169 LVIII  |           meghiúsítá a támadásait.~– No, most, uraim, itt az ideje
170 LVIII  |            azokon nyomult fölfelé.~– No, vitéz ellenséges hazámfia –