Fezejet

  1 I      |               javát kiválogatva az én uram, János herceg, a királynak
  2 I      |            fejek? – kiálta fel Szente uram. Már ő meg volt rökönyödve. –
  3 I      |          kioltani – jegyzé meg Szente uram.~Szente uram elöl ment,
  4 I      |               meg Szente uram.~Szente uram elöl ment, s hagyta a káplárt
  5 I      |           volt a kapitányéval. Szente uram végigvezette a káplárt azon
  6 I      |              terembe, amelyről Szente uram azt állítá, hogy az volt
  7 I      |               lélek!”)~– Hát, nagy jó uram, cifra palotából annyi részem
  8 I      |        Vajdahunyad várát; ahová az én uram és pártfogóm, János herceg
  9 I      |               jót akar velem, nagy jó uram, arra kérném, mutatná meg
 10 I      |           helyettesíttetett, s Szente uram ebben az egy opusban volt
 11 I      |           olyan ember! – monda Szente uram. S azzal a bámuló katona
 12 I      |        kincseit nagy halommal.~Szente uram pedig büszke volt a tudományára,
 13 I      |          megtette a védencével Szente uram, hogy megmutatta neki Ulászló
 14 I      |               a templom felől. Szente uram felvezette a katonáját a
 15 I      |            hogy Ambrus mester.~Szente uram odavezette hozzá a katonáját,
 16 I      |              bakatorra – monda Szente uram az ifjúnak, s nem lévén
 17 I      |                Felséges király! Az én uram, Corvin János herceg küldi
 18 I      |              tulisti?~(Azt már Szente uram elmondá Györgynek, hogy
 19 I      |              Ő aztán beszélt.~– Az én uram, János herceg, színét javát
 20 I      |             beleüté a homlokát Szente uram menteláncába, aki szembe
 21 I      |             fordítva a mondást Szente uram. – Meggárgyultál, te fiú?~–
 22 I      |      ballagott fel a lépcsőkön Szente uram, jó messze eltartva magától
 23 II     |               azonban belépett Szente uram a trónterembe, ahová neki
 24 II     |             ugyan eloldalogtak Szente uram közeléből, ki hasztalan
 25 II     |              Kegyelmed pedig, várnagy uram, serénykedjék abban, hogy
 26 II     |               utóbbi parancsot Szente uram akképpen hajtotta végre,
 27 II     |          Jánosnál!~– Ez az én jövendő uram király akar lenni – monda
 28 II     |         megnyugtatta Györgyöt.~Szente uram aztán utasítást adott neki.~–
 29 II     |            tyúkteleltetőjével.~Szente uram helyeselte György szándékát,
 30 II     |            előtt a sáros úton.~Szente uram levele a Zápolya tiszttartójának
 31 II     |                Hadd álljak, kegyelmes uram.~– Fogadd el a kínálást.
 32 II     |         szóval elmondhatom, kegyelmes uram. Atyám Utyessenovics Gergely
 33 II     |           hadaihoz csatlakozni. Az én uram megkezdte a Dunán túl a
 34 II     |              vigasztalódva, hogy a jó uram helyett kaptam egy másik
 35 II     |               mondá neki:~– Kegyelmes uram! Én tudom, hogy ki ütötte
 36 II     |               Homonnai Drugeth Ferenc uram.~(György figyelt; most ismertették
 37 II     |                 Amit Tornallyay Jakab uram mondott, hogy legyünk lutheránusokká:
 38 VIII   |          leszállni látta.~– Nagyságos uram!~(Azon időben „nagyságos”
 39 VIII   |                Sógor.~– Mit beszélsz? Uram!~– Hát nem hallottad még?
 40 VIII   |           bizony elteszik láb alól.~– Uram, vajda – szólt Zápolyához. –
 41 XIII   |              maradt élve. Óh, szegény uram, de keservesen sírok miattad.~
 42 XIII   |            hírre esett össze az én jó uram, hogy a legkedvesebb fiát,
 43 XIII   |               mind átadja neked az én uram, amint hazajössz az ősi
 44 XIV    |              szentatyám, kedves sógor uram!~Borbála hagyta a sánta
 45 XIV    |              várba, ahová Szeszvetics uram (a férj) jó eleve megérkezett.
 46 XIV    |          zárai kapitány, Peszeky Samu uram. A püspök hordozó-szekéren
 47 XIV    |          által.~Ellenben Peszeky Samu uram azt mondá magyarul:~– Ne
 48 XIV    |            innen magaddal! Légy nekem uram és királyom! Leszek neked
 49 XIV    |              kapitány meg Szeszvetics uram, a Borbála férje voltak
 50 XVI    |          feloldódván a nyelve, Szente uram –, hogy valahára egy szent
 51 XVI    |           illik így beszélni, várnagy uram.~– Hát emberek ezek? Keresztények
 52 XVI    |          odadobott az asztalra Szente uram egynehány ilyen szemérmetes
 53 XVI    |         Pozsony városában. Nádorispán uram mindennap háromszor kijózanodott.
 54 XVI    |         konyhamestere, Bosnyák Mátyás uram budai urak szakácsaihoz
 55 XVI    |               többi között, Kelepeczi uram, aki most már Verbőczinek
 56 XVI    |              kerekedék fel Tomory Pál uram, a kalocsai érsek.~Fráter
 57 XVI    |           ranghoz való hágcsó.~Szente uram kitalálta a vendége elfanyalodott
 58 XVI    |         kívánatos volt, hogy Verbőczy uram megírja azt a törvényt,
 59 XVIII  |            Bálinttól.~– Nem, fölséges uram, ez igaz történet.~Erre
 60 XVIII  |               egész őrség!~– Felséges uram! Ki vezesse az őrséget?
 61 XVIII  |          várnagy fülébe, amire Szente uram azt felelte, hogy „úgysem
 62 XIX    |          védelmére talpra állt Szente uram száz főre becsülhető királyi
 63 XXI    |      ökörsütés nélkül?~Báthory István uram nádorispánná megválasztása
 64 XXIII  |           fogjuk híni, hogy „Fölséges uram!”~Három napig föl nem hagytak
 65 XXIV   |          írtak, azon kezdődött, hogy „uram, adj pénzt”. S minden válasz,
 66 XXIV   |      hírhedett kincstárát.~– Nem úgy, uram – mondá Fráter György. –
 67 XXVI   |          alvezér csatlósa.~– Kapitány uram! Mind olyan részeg az egész
 68 XXVI   |                  Min búslakodol vitéz uram? – szólítá meg az öreg gazda. –
 69 XXVI   |         vetett magára.~– No, kapitány uram, futhatunk már odább – mondá,
 70 XXVI   |          Török Bálint ezredeskapitány uram hirdeti a lakosságnak, hogy
 71 XXVII  |         Zápolya György a királynak:~– Uram. Tartsunk itt pihenőt. Magunk
 72 XXVIII |              királynak:~– Engedd meg, uram, hogy egy lengyel legendát,
 73 XXIX   |            magyar szóval, hogy „Adjad Uram Isten, de mindjárt!”~A visszatérő
 74 XXIX   |             lassan mondd”.~– Felséges uram! – mondá ekkor Fráter György
 75 XXIX   |          látom én, hogy mink Verbőczy uram könnyhullatásaival s a külső
 76 XXX    |            elhárítani.~– Óh, felséges uram. Én e pénzt nem úgy fogadom
 77 XXXIV  |               hozzá, és megszólítá.~– Uram király. Te most azon elmélkedel
 78 XXXIV  |              a csoda odafenn az égen, uram?~Szerémi György serény volt,
 79 XXXIV  |          huszonnégy ágyúnál. Besserer uram, a katonai főparancsnok,
 80 XXXIV  |            királyi várban csak Szente uram fogadta, az öreg várnagy,
 81 XXXIV  |            bele e székbe, ahogy az én uram, a szultán megparancsolá,
 82 XXXV   |                 Jézus Mária! Fölséges uram!~– No, mit láttál?~– Nem
 83 XXXVIII|          piacra a királyhoz.~– Vizet, uram! Vízre van szükségünk. Az
 84 XXXVIII|          megragadta a király kezét.~– Uram, ha király vagy, ne térdepelj
 85 XXXVIII|                  Ejha, Dóczy kapitány uram. Bizony úgy hozzálátsz a
 86 XL     |            Nem tudok miatta alunni.~– Uram, Teneked lázad van. Megcsömörlöttél.
 87 XL     | keresztülcsillámlott az arany.~– Íme, uram. Itt vannak az országnak
 88 XL     |             kezét keblére téve.~– Oh, uram! Én magamra nem gondolok.
 89 XL     |              tiszta munka volt, sógor uram! – mondták a hüledező vendégek
 90 XL     |          várnagyot.~Még mindig Szente uram viselte ezt a hivatalt;
 91 XL     |               ügy, amennyiben Nádasdy uram éppen a menyasszonya érdekében
 92 XL     |             azt.~– S mármost, Nádasdy uram, mehet ezzel a megbízatással
 93 XL     |            csinálni az országban. Te, uram, királyom nem tudsz, nem
 94 XL     |               te tanácsod?~– Fölséges uram! Ez az én papi köntösöm
 95 XL     |             Ezt ízleld meg, kegyelmes uram. Ez a kristállyá vált méz.
 96 XL     |               Ezt nézd meg, kegyelmes uram. Ez az Újvilágból való búza,
 97 XL     |                  Nekem az alkormányzó uram parancsolta. hogy vágjuk
 98 XL     |        szólítva a népséget.~– Mi baj, uram?~– Nagy ellenség ütött közénk.
 99 XL     |           Amadé István.~– Hová, nemes uram?~– A királlyal akarok beszélni.~–
100 XL     |         sietett útját állni.~– Király uram, be ne jöjj Erdélybe Grittit
101 XL     |             mondani azt a szót, hogy „Uram Szent János”, tisztán, az
102 XLI    |             Fráter György.~– Fölséges uram. Midőn Zsigmond király czenstochovai
103 XLI    |           orvosság – egy patikában.~– Uram király! – mondá Fráter György. –
104 XLI    |             Hát kegyelmed, Tóth Péter uram, mit végezett Nagy-Bányán?
105 XLI    |      egészségben.~– Nem bánom én Dobó uram egészségét; de a kivert
106 XLI    |           pénz?~– Hát azt Dobó Ferenc uram arra a hírre, hogy Erdélyben
107 XLI    |             Nádasdy Tamás kincstárnok uram méltóztatott átnyergelni,
108 XLI    |               kincstartó, Dobó Ferenc uram őkegyelme nem tudja, hogy
109 XLI    |              György nagyváradi püspök uram! Holnap rögtön vágtasson
110 XLI    |            királynak:~– Nem! Felséges uram. Én Laszkó Jeromosért nem
111 XLI    |               Mi dolog ez?~– Felséges uram! A fejem rajta! Én biz a
112 XLI    |              ő lopta el a Dobó Ferenc uram által elásott huszárkalpagok
113 XLI    |               Nem tudom én, kegyelmes uram, hogy hol végződik itt a
114 XLI    |              hozzá.~– Ugyan, felséges uram, mondd meg, hogy hát Laszkó
115 XLI    |          Fráter Györgynek.~– Fölséges uram! – szólt indulattal lihegve. –
116 XLI    |             meg Laszkótul.~– Fölséges uram. Inkább aranyoztattad volna
117 XLI    |            karokkal meghajtá magát.~– Uram, a te igazságod a napfénynél
118 XLII   |               prédikátor, Bálint Áron uram. Igazi magyaros, nyusztprémes
119 XLII   |               Tiszteletes Bálint Áron uram aztán felnyitá a kapcsos
120 XLII   |        vesztek biz azok ki, kegyelmes uram – mondá az egyházfi. – Pap
121 XLII   |             között volt nemzetes Sike uram is, a városbíró.~– Kegyelmességed
122 XLII   |               Bálint Áron tiszteletes uram, kezében a Bibliával, s
123 XLII   |               bíztunk eleitől fogva! ~Uram, Téged tekinténk hajlékunknak, ~
124 XLII   |               vacsoráját Török Bálint uram által ajándékozott aranykelyhekből
125 XLII   |      tisztelet után pedig Bálint Áron uram katekizálást tartott, a
126 XLII   |           úgymint munka napja: a bíró uram meghagyásából felgyülekezének
127 XLII   |            átellenben levő Kiss Péter uram telkére, ki azt önként felajánlá
128 XLIII  |               szakállát megcibálni. – Uram, János király, tőlem, együgyű
129 XLIII  |             parancsnok, Serédy Gáspár uram átszánkázott Göncre, a felesége
130 XLIII  |                  Ej, ej, kancellárius uram. Nem te írtad meg a Corpus
131 XLIII  |             követnek. – Óhajtok az én uram színe elé jutni, s majd
132 XLIII  |           kancellár.~– Bizony, püspök uram, ez is méregkeverés volt,
133 XLV    |  halálfélelembe esni a pogányok.~Bíró uram, a többiek által könyökkel
134 XLV    |         megszólalt:~– Felséges király uram, királyné asszonyom, nincs
135 XLV    |             falustul!~– Hja, fölséges uram, ember az ember; húsból
136 XLV    |            tisztelendő Szerémi György uram, megmondhatja…~Szerémi György
137 XLV    |            azért jöttem ide, fölséges uram – monda nyugodtan az apátúr. –
138 XLVI   |           panaszlevelét a királyhoz: „Uram, éhen halunk! Drágaságot
139 XLVI   |       szavaidra válaszoljak, felséges uram. Legelőször is, ami a számadásokat
140 XLVI   |            meg fog örülni a kancellár uram! No, de ő kívánta! Habeat
141 XLVI   |               valami panasz, felséges uram?~– Nem emlékezem rá.~– Talán
142 XLVII  |              nálad a testamentomomat, uram. Engem a király Sztambulba
143 XLVII  |            megsokallta a jótartást:~– Uram, vegyük már elő azt a mappát,
144 L      |                  Ha kegyelmed, püspök uram, a kardjára üt, akkor szóval
145 L      |                 Kegyelmednek, főispán uram, majd később felelek. Várjon
146 L      |              Fráter György.~– Főispán uram, az imént e szót ejté: ha
147 L      |         gyámatyja. Kegyelmed, főispán uram, a bécsi tanácsurak előtt
148 L      |              most, Bebek Imre főispán uram, tisztán és világosan megértve
149 L      |       sötétségben rájuk ismerendnek: „Uram Szent György! – amire idegen
150 L      |              aztán a betörő magyarok „Uram Szent György!” jelkiáltással
151 L      |            sátorába hurcolták: „Az én uram tönkretette becsületemet,
152 LI     |              tréfával:~– De, fölséges uram, ha megetted a húsomat,
153 LI     |    principálisa mentéjét.~– Kegyelmes uram, ne menjünk mi oda, mert
154 LIV    |             restellte ezt a dolgot.~– Uram, Petrovich Péter; temesi
155 LIV    |          Petrovich Péter; temesi gróf uram. Ez már mégsem kegyelmedhez
156 LIV    |           fordult a gyámtársa felé.~– Uram, temesi gróf uram, ez nem
157 LIV    |             felé.~– Uram, temesi gróf uram, ez nem jó nevelés! Nem