Fezejet

  1 I      |              királyleány elé, s annak mondá el a leánykérő ajánlatát,
  2 I      |              a kincsek garmadáit, azt mondá, „Dobzse, dobzse!”~Candalei
  3 I      |          Hiszen kegyelmed maga is azt mondá, hogy szeretne egy olyan
  4 I      |       ijedtében.~– Jól járt szegény – mondá a várnagy. – Mi is jól jártunk
  5 I      |            magadat idelenn kedvedre – mondá a várnagy. – Én sietek fel
  6 II     |             Az udvarmester ezután azt mondá Szente uramnak:~– Kegyelmed
  7 II     |            hol légyen?~– A fegyver? – mondá a sáfár. – A biz itt van.
  8 II     |             ment vele. Az ajtónál azt mondá neki, hogy „zbógom”, s azzal
  9 II     |                  Pestisben halt meg – mondá György.~Zápolya úgy fel
 10 II     |               fogom azt teljesíteni – mondá György, bal kezével a dákos
 11 II     |              még többet is megtudni – mondá Györgynek –, mint amennyit
 12 II     |           mint a tűz. Akkor aztán azt mondá a harámbasa: „Jól van, fickó,
 13 II     |               azt is. A harámbasa azt mondá, hogy a legelső embernek,
 14 II     |          egyet elejteni.~– Azután azt mondá, hogy majd én fogom a herceget
 15 II     |            odahívatott magához, s azt mondá: „Te, édes szolgám, nem
 16 II     |          Egész gyermekes panaszhangon mondá:~– De hát miért? De hát
 17 II     |       kívánság beütött.~– Atyafiak! – mondá Zápolya. – Itt a rég keresett
 18 II     |              gyászhírt tudatni vele – mondá Zápolya az uraknak, s aztán
 19 II     |         homlokához értette, s latinul mondá az üdvözletet: „Benedicat
 20 II     |               megvertek és kidobtak – mondá a visszatért násznagy. –
 21 II     |             Zápolyához, s halk hangon mondá neki:~– Kegyelmes uram!
 22 II     |               az embernek igaza van – mondá Zápolya. – Geréb Péter meghalt,
 23 II     |         tanácskozás rendjét vezesse – mondá a lengyel.~– Zápolya! Zápolya! –
 24 II     |               Habsburg Árpád-ivadék – mondá Zápolya. – S ha Anna királyleányt
 25 III    |             hozta magával vissza. Azt mondá, hogy útközben meglepte
 26 III    |         nyitotta fel, s aztán hidegen mondá:~– Nem férfi az: csak egy
 27 IV     |          hozzá fráter Antonius, s azt mondá neki, hogy álljon fel, és
 28 IV     |            kápolnaajtót.~– Lépj be! – mondá Antonius Györgynek. – Ma
 29 IV     |       Antonius odalépett hozzá, s azt mondá neki:~– Vesd le a csuhádat
 30 V      |               sibi!” (bírja békével), mondá Fráter Györgynek, elviheted
 31 VI     |              az imádság.~A főapát azt mondá neki: „Az ég adjon neked
 32 VIII   |     visszatérésére.~– Kiszenvedett! – mondá Fráter György, midőn belépett
 33 IX     |             harmadik álarcos e szókat mondá:~– Il Fra Bianco!~Azok a
 34 X      |         voltak bocsátva.~– Beszélj! – mondá a püspök Fráter Györgynek.~
 35 X      |            elkövetett öngyilkosság! – mondá Tomiczky.~– Való-e ez? –
 36 X      |              püspök.~– Lelkem rajta – mondá Fráter György, kezeit mellén
 37 X      |        tizenegy szóval egy ellen, azt mondá ki, hogy Borbála királyné
 38 XII    |              Fráter György, akkor azt mondá a lengyel királynak:~– És
 39 XIII   |                  Jól van, édesanyám – mondá a nemes hölgynek. – Majd
 40 XIII   |               Itt pedig az apáturak – mondá Anna asszony.~Ettül a pohár
 41 XIII   |               s fejét keblére ölelve, mondá neki:~– Bizony mondom neked,
 42 XIV    |         fenntartásáról gondoskodnod – mondá a püspök.~– Bizony szép
 43 XIV    |              főtisztelendő atyámfia – mondá a kapitány. – Terád még
 44 XIV    |        Ellenben Peszeky Samu uram azt mondá magyarul:~– Ne aggódjál,
 45 XIV    |               átellenedben ülő urat – mondá a püspök. – Bizony nem mondhatnám,
 46 XIX    |             rózsák gyulladtak ki.~Azt mondá Lajos király a tanácstalan
 47 XIX    |            őrült kívánság.~– Eredj! – mondá a királyné a férjének. S
 48 XIX    |          invokálták.~– Ez őrültség! – mondá Burgio nuncius. – Kiutasítania
 49 XIX    |             az egész rákosi gyűlés! – mondá Szalkán.~– Itt van Budán
 50 XIX    |      betegségem ágyábul szálltam le – mondá a vajda a királynak –, hogy
 51 XXII   |          Ekkor aztán Lajos király azt mondá: „No, hát elöl megyek!”
 52 XXII   |          ellen.~Tomory Pál könyörögve mondá a királynak, hogy inkább
 53 XXIII  |              Verbőczy keserű tréfával mondá, midőn a királyi várba beléptek: „
 54 XXIV   |     kolostorban.~– Futásban vagyok! – mondá Fráter Györgynek. – Nincs
 55 XXIV   |         kincstárát.~– Nem úgy, uram – mondá Fráter György. – A kincseket
 56 XXVI   |    esztendőben lesz!)~Bodó Ferenc azt mondá a kacagva fogadó cimboráknak,
 57 XXVI   |           uram, futhatunk már odább – mondá, jól bepofázva a szalonnás
 58 XXVII  |        vérengző ütközetben. Ekkor azt mondá Zápolya György a királynak:~–
 59 XXVII  |         asztalhoz, Zápolya György azt mondá a másik apródnak:~– Eredj
 60 XXVIII |              maga részt nem vett, azt mondá a királynak:~– Engedd meg,
 61 XXVIII |              tudom, hogy szép vagy-e, mondá Kazimir, hanem vesd le előttem
 62 XXVIII |            ablakon, a káplán elijedve mondá:~– Mi lelt benneteket, ifjú
 63 XXIX   |            mondd”.~– Felséges uram! – mondá ekkor Fráter György Zápolyának. –
 64 XXX    |           székéből, s reszkető hangon mondá:~– Azt vissza kell neki
 65 XXX    |              király még földönfutó! – mondá a király. – Majd ha János
 66 XXXII  |             pap, s kenetteljes hangon mondá:~– Menj el már békével,
 67 XXXIII |        szálláson, ahol sátort ütének, mondá el a vele jötteknek, hogy
 68 XXXIII |             paripájára, a szultán azt mondá neki:~– Ejnye, atyámfia:
 69 XXXIV  |                Mire az udvari pap azt mondá, idézve a Szentírás szavait:~–
 70 XXXVIII|             bort is eleget ivott. Azt mondá, hogy az efféle asztaldíszítéshez
 71 XL     |               én lelkem mindhalálig – mondá a király. – Nemde nem azt
 72 XL     |              Ezt vártam a királytól – mondá hidegen. – Tudattad már
 73 XL     |           megsegíteni.~– Ez meglesz – mondá Gritti. – De engem te, Fráter
 74 XL     |            ajtón.~– Bolond fejű ez! – mondá Gritti. – Igazi vakbuzgó
 75 XL     |             még ma nem ettem semmit – mondá a török.~– Magam sem. Mi
 76 XL     |       hivatalt is alkotott a király – mondá a barát –, amelynek az ország
 77 XL     |                Beszéljünk nyugodtan – mondá Fráter György. – Üljetek
 78 XL     |               hogy vissza ne térjen – mondá Fráter György. – De mármost
 79 XL     |           tudott arról semmit. Dehogy mondá ezt meg neki Fráter György.)~
 80 XL     |            felvonulást látva, ijedten mondá az országtanácsba összehívott
 81 XL     |            maga is nevetett.~– Ahá! – mondá János király. – Az én Nádasdym
 82 XL     |    megbízatással hivatalosan Bécsbe – mondá a király. – S ott elvégezheti
 83 XL     |         Bakics Pál jó vitéz volt, azt mondá Török Bálintnak:~– Eléjük
 84 XL     |       hajóterembe elzárt leányokat, s mondá nekik, hogy szabadon bocsáttatnak,
 85 XL     |          akart kimenni a hajóbul; azt mondá, hogy ő jobb szereti azt
 86 XL     |        megsértése ellen.~– Jól van! – mondá Gritti. – Tehát ezentúl
 87 XL     |             egy kis borsos halászlé!” mondá Laszkó. „Eredj, szolgám,
 88 XL     |             Ejh, lassan megy az így!” mondá Laszkó, midőn a hajdú a
 89 XL     |              a kétszáz janicsárt, azt mondá:~– Hát csak ennyien vagytok?~
 90 XL     |                 Lehet azon segíteni – mondá ravasz hunyorgatással a
 91 XL     |               Imrét?~– Ugyan hozom! – mondá Orbán úr, s azzal köpönyege
 92 XL     |              maga sorsára, királyom – mondá Fráter György. – Íme, hogy
 93 XL     |    elmenekülhetett.~Fráter György azt mondá Memhet bégnek, hogy keresse
 94 XL     |            intézkedéseiben.~– Látod – mondá a barátnak –, Gritti milyen
 95 XLI    |              bánik el az emberekkel – mondá a király. – Egy csapással
 96 XLI    |             No, hát én jobb vagyok! – mondá felemelt fővel a barát. –
 97 XLI    |           patikában.~– Uram király! – mondá Fráter György. – Te nem
 98 XLI    |            Eddig nem szóltam felőle – mondá a barát –, mert eddig nem
 99 XLI    |           vagy az én egyetlen hívem – mondá János király.~– Ez az én
100 XLI    |   nyakaztattam volna azt az embert! – mondá Fráter Györgynek. – Nem
101 XLI    |   királyocskám! Jancsikám, druszám! – mondá a királynak. – De régen
102 XLI    |               a mi házigazdánk most – mondá a király.~– Gazdánk? – Akkor
103 XLI    |               kedvemre való püspök! – mondá a palatinus. – Maga nem
104 XLI    |             lovagias jellem volt; azt mondá, hogy Zápolya kincseit azonnal
105 XLI    |            fogadta el a válságot. Azt mondá, saját pénzed volt az, amit
106 XLI    |              ruhás idegen alak, s azt mondá tompa, érctelen hangon:~–
107 XLI    |               mi békealkudozásaink! – mondá iróniásan a királynak Fráter
108 XLI    |              magad Fráter Györggyel – mondá Junisz bégnek.~– Jól van.
109 XLI    |        Ibrahim fejére?~„A padisah azt mondá, midőn a nagyvezér halálítéletét
110 XLI    |            mind a két kezével, és azt mondá: »Te nem öletheted meg az
111 XLI    |          szultán?« Erre a padisah azt mondá a leányának: »Bizonyára
112 XLI    |              eltávozónak arab nyelven mondá:~– Üdvözlöm Lufti basát,
113 XLII   |               ez nagyon okos beszéd – mondá Török Bálint, a kíséretében
114 XLII   |     prédikátor csengő, érthető szóval mondá, a közönség utánarebegte
115 XLII   |             azok ki, kegyelmes uram – mondá az egyházfi. – Pap is van,
116 XLII   |              kinyújtva, kemény hangon mondá:~– Procul este profani!
117 XLII   |        kengyelfutóval Nagy-Váradról – mondá a bíró Török Bálint elé
118 XLII   |            pedig kérkedő hánykódással mondá el a nagyszabású intézkedéseit,
119 XLIII  |              furfanggal élt, hogy azt mondá Fráter Györgynek, miszerint
120 XLIII  |              írni a békeszerződést! – mondá kategorikusan a király.~–
121 XLIII  |             tökéletesen megfeleltem – mondá Fráter György a tolmácsnak.~–
122 XLIII  |              Hortobágytól a Tiszáig – mondá Junisz bég, aki mindenütt
123 XLIII  |             ez, hanem országgyűlés! – mondá Junisz bég.~– De most jön
124 XLIII  |        Azonnal indulunk Sztambulba! – mondá Péter vajda a követnek. –
125 XLIII  |            Györgytől búcsút vett, azt mondá neki:~– No, te barát, ha
126 XLIV   |          Györgyöt, a káplánját, s azt mondá:~– Tudd ki, hogy ki merészel,
127 XLVI   |          aranyba foglaltatlak érte! – mondá a király, s már-már közel
128 XLVI   |          vihogtak; csak Fráter György mondá egész nyugodtan, hogy az
129 L      |              Így nem jutunk dűlőre! – mondá Fráter György Török Bálintnak. –
130 L      |              Ugye? Együtt maradunk? – mondá a királyné, odatartva a
131 L      |          akarja vettetni.~– Úgy van – mondá Fráter György. – A törekvés
132 L      |          Fráter György azoknak is azt mondá, hogy ő minden órában kész
133 LI     |            Mikor a lovára felült, azt mondá a fiának, Jánosnak és a
134 LI     |               tett, ahogy a cimborája mondá, akkor aztán a sátorkarónak
135 LI     |             Mire a nyomorék ember azt mondá a szultánnak nyavalyás tréfával:~–
136 LI     | gondoskodásért, a főuraknak pedig azt mondá:~– Én ezt tinektek gyarló
137 LI     |              az asszony!), s gúnyosan mondá a magyar uraknak:~– Eszerint
138 LI     |            tengert mutató délibáb nem mondá meg nekik, merre mentek.~
139 LI     |       bágyadtság.~– Fiam, úgy fázom – mondá a körülötte forgolódó Imre
140 LI     |           Megállj, hitetlen pogány! – mondá Verbőczy Imre. – Keservesen
141 LII    |                De a fekete herceg azt mondá, hogy „elég volt az mára”;
142 LIII   |               megvívni nagy sor!” Ezt mondá a szultán.~Mégis egy merész
143 LIII   |               szokta „.~A szultán azt mondá rá, hogy „dobró”.~S aztán
144 LIV    |          Végre nevetni kezdett, s azt mondá, hogy előre tudta ő, milyen
145 LV     |          meghozá a várba a követ, azt mondá Török János Patóczynak:~–
146 LVII   |               munkám be van fejezve – mondá nekik. – Magyarország és
147 LVII   |            Azt kegyelmed nem teheti – mondá Castaldo. – Őfelsége kegyelmedet
148 LVIII  |           sűrű könnyhullatások között mondá el neki, hogy őrizze a fejét
149 LVIII  |              a hágcsón a zászlódat? – mondá Nádasdy az ostrombul visszatérő
150 LVIII  |              igazi arca?~Castaldo azt mondá neki:~– Menjen csak kegyelmed,