bold = Main text
     Fezejet                                           grey = Comment text

 501 II     |           kétféle célra van rendeltetve: az egyik a beszéd, a másik
 502 II     |                  egyik a beszéd, a másik az evés, s azt mondja az Írás,
 503 II     |              másik az evés, s azt mondja az Írás, hogy „Nem attól kárhozik
 504 II     |              hogy „Nem attól kárhozik el az embernek fia, ami a száján
 505 II     |                  Tomiczky tartotta magát az elsőhöz. A nagy lárma alatt
 506 II     |           kancsókkal is.~György ott állt az urának a háta mögött. Valami
 507 II     |              olyan érzése lehetett, mint az ördögidézőé. Ezt a felháborodást
 508 II     |         ördögidézőé. Ezt a felháborodást az ő szavai idézték elő. Hogy
 509 II     |          címeikre. Nézte, hogy hullámzik az egész tengerszem attól az
 510 II     |                az egész tengerszem attól az egy kőtől, amit ő beledobott.~
 511 II     |         csillapítatlanul is elhallgattak az urak, s mindenki Tomiczkyra
 512 II     |                 is tudna magyarul; pedig az imént magyarul beszélt.~–
 513 II     |                 nem oda való szájtátókat az ajtón. György is menni készült
 514 II     |         kandallókba.~– Hát legelső dolog az, hogy válasszunk magunknak
 515 II     |           Zápolya! Zápolya! – kiáltozták az urak.~– Én szépen megköszönöm –
 516 II     |              szépen megköszönöm – mondta az ifjú szepesi gróf. – De
 517 II     |                  bíró nem lehetek. Üljön az asztalfőre Tomiczky.~Elfogadták.
 518 II     |                Ez nagyon helyes metódus. Az elölülő fogalmazza a szónokok
 519 II     |         Megbocsátanak tisztelt barátaim, az Ártándy testvérek, ha az
 520 II     |                 az Ártándy testvérek, ha az ő javaslatukat nem vizsgálom,
 521 II     |               nem arra a célra, hogy azt az urak egymás között felosszák;
 522 II     |                ellen hadba tudjuk vinni, az lesz a legjobb stratagéma.~
 523 II     |              Általános helyeslés fogadta az indítványt.~– Azokat az
 524 II     |                  az indítványt.~– Azokat az aszkétai életet folytató
 525 II     |            tanácsolt, hogy szedjék össze az urak a bandériumaikat, s
 526 II     |                  nem kell bántani. Azzal az én királyom jóakaratát változtatnók
 527 II     |                 a királyt megalázni. Nem az embert kell tekinteni, hanem
 528 II     |            Akármilyen alak üljön is ott, az ország első székében, annak
 529 II     |                 mert különben szétbomlik az egész világi rend. Én részemről
 530 II     |           zendült fel e tréfás mondatra. Az urak hanyatt dőltek karszékeikben,
 531 II     |                  dőltek karszékeikben, s az asztalt verték ökleikkel,
 532 II     |                 arcokat, s valamennyinek az a képe égette bele magát
 533 II     |                ügyeltek tovább. Elsápadt az arca? Vagy tűzlángba borul?
 534 II     |               vele?~Tomiczky folytatá.~– Az országgyűlés egybehívása
 535 II     |              Felnéztem a donjonra; annak az ablakai mind le voltak zárva
 536 II     |                királyt nem vállal többet az ország! – felelt meg rá
 537 II     |                 erre a magyaroknak, hogy az ő ereiben is magyar vér
 538 II     |              koronát is.~– Ezért kellene az országgyűlést újból összehívni
 539 II     |                   szólt Tomiczky –, hogy az kényszerítse a királyt leányának
 540 II     |          Zápolyával leendő eljegyzésére. Az, aki a királynak azt a titkát
 541 II     |                  a titkot közölte velem, az csalhatatlan bizonyítéka
 542 II     |                  híve. – De hát ki lehet az?~A cédulát kézrül kézre
 543 II     |                  írva. Egy sem ismert rá az urak közül az írásra.~–
 544 II     |                  ismert rá az urak közül az írásra.~– No, de hiszen
 545 II     |               lenne belőled. Hát ki volt az? Milyen alak volt, aki azután,
 546 II     |            Athinai. – Kutya is haragszik az orráért.~György aztán el
 547 II     |                egy gyóntató pap elárulja az ő urának, a királynak a
 548 II     |                  ne áruljak valamit, ami az én uramnak a titka, ugyanazon
 549 II     |                  mindent megtudott, amit az urak egymás közt határozának.
 550 II     |               határozának. A magyaroknak az a szokásuk, hogy az összeesküvésüket
 551 II     |          magyaroknak az a szokásuk, hogy az összeesküvésüket ki szokták
 552 II     |              abban állapodának meg, hogy az Ulászló-párti főpapoknak
 553 II     |   propagandacsinálásra a megyékben, hogy az összehívandó országgyűlésre
 554 II     |       Zápolya-párti nemest toborzanak; s az Ulászló-pártiakat (az asszonyok
 555 II     |                  s az Ulászló-pártiakat (az asszonyok rábeszélését felhasználva)
 556 III    |                  lassankint beletörődött az állapotjába. Megszerette
 557 III    |               fogadta mindennapi társát, az emésztő tüzet, a lángot,
 558 III    |                 él. Órahosszant elbámult az izzó zsarátnakba, hallgatta
 559 III    |               marad; ember nem tudja, mi az?~A Biri leányasszonyhoz
 560 III    |             nemesei a tized megtagadása, az egyházi tulajdon elrablása
 561 III    |            törekszenek, hogy országodban az egyházi rend csorbulást
 562 III    |                 való volt, mert szerette az allegóriákat, a képes mondatokat,
 563 III    |                 Aki Isten nyomdokán jár, az nem fél az Isten angyalaitól –
 564 III    |                nyomdokán jár, az nem fél az Isten angyalaitól – felelé
 565 III    |                  böjtöt tartott; ez volt az ő hathatós védelme a veszedelem
 566 III    |        kopogtatott a hercegnő pitvarának az ajtaján. A fraj bocsátotta
 567 III    |               leányasszonyt bosszantotta az, hogy a legény rá sem ügyel,
 568 III    |                 a tüzet lobogásra bírta.~Az egész női szobán végigláthatott.~
 569 III    |             végigláthatott.~Amit látott, az csupa misztérium volt őelőtte.~
 570 III    |              tizenhatodik század pompája az első magyar főúr várában
 571 III    |                 mennyezetes nyoszolya és az imazsámoly. – És azok a
 572 III    |                festve vagy hímezve. – És az agyagművészet remekei tarkán
 573 III    |                remekei tarkán váltakozva az ötvösremekekkel; az ezüst
 574 III    |           váltakozva az ötvösremekekkel; az ezüst reliquiarium, drágaköves
 575 III    |           zománcfestésű szentképével; és az a nagy állóóra, melynek
 576 III    |                 hogy mozdulnak meg rajta az angyalalakok, s kalapácsaikkal
 577 III    |      angyalalakok, s kalapácsaikkal ütik az ezüstharangon az órát; a
 578 III    |     kalapácsaikkal ütik az ezüstharangon az órát; a tűzmadár pedig azalatt
 579 III    |                  kép: Sámson, Delilával. Az a csábító hölgy, fedetlen
 580 III    |             pompa még rejtélyesebbé téve az ablakok üvegfestményei által
 581 III    |                 látványtul. Neki fájt ez az érthetetlen pompa! Remegett
 582 III    |               Ura és rendelkező szelleme az ilyen fejedelmi pompának.
 583 III    |                   a zenélő gépek, melyek az óraütésre egymás után megszólaltak.
 584 III    |                egymás után megszólaltak. Az egyiknek fuvolahangja volt,
 585 III    |           vízcseppek hullanak a magasból az állóvízbe. Egy aranyszelencéből
 586 III    |            minden tolla zománcragyogású; az is elkezdett énekelni, mint
 587 III    |                 hogy mindenütt odatapadt az idomaihoz. Most szállt ki
 588 III    |                 Györgynek legelső érzése az ijedség volt.~Neki nem volna
 589 III    |               hidegen mondá:~– Nem férfi az: csak egy inas.~S azzal
 590 III    |                 és sütötte a tenyerét, s az agyának nem volt annyi uralma
 591 III    |            agyának nem volt annyi uralma az idegein, hogy a tüzes vasat
 592 III    |           lehetett, zokogott. Alig várta az éjjelt.~Minő álmai lehettek?
 593 III    |                   Meggyónt neki mindent. Az ébren látottat és az álmában
 594 III    |            mindent. Az ébren látottat és az álmában kísértőt. Bevallotta
 595 III    |                 Atyám! Én tegnap óta nem az az ember vagyok, aki azelőtt
 596 III    |              Atyám! Én tegnap óta nem az az ember vagyok, aki azelőtt
 597 III    |                 valamennyinél; túlteszek az istentelenségben valamennyi
 598 III    |                nagy fájdalom. – Pöröltem az Istennel! – Mért adtál nekem
 599 III    |                elmét, ha nem tudok látni az elmémmel?~– Bizonyára ördög
 600 III    |                egy ördög, hanem száz! Ha az egyik sírva fakaszt, a másik
 601 III    |        meggyulladtam, amiben égek; hanem az a jég, amitől megfagyok. –
 602 III    |                   rebegé György. – Engem az Isten nem azzá teremtett,
 603 III    |            nyomorult cserépedényt, amibe az Isten emberi lelket küldött,
 604 III    |                  szegélyét.~– Most eredj az akolba, itasd meg a szamarat,
 605 III    |             ájtatoskodását.~Akkor kiment az udvarra, s felkereste a
 606 III    |         kastélyban. Sárga csizmája volt, az út pedig sáros. Vezette
 607 III    |              feljött már a hegyek mögül; az erdő megzendült a húros
 608 III    |          Antonius –, nézz hátra! Ott van az a világ, amit elhagysz.
 609 III    |                elhagyjad-e! Ami ott van: az a dobzódó öröm, keverve
 610 III    |             vannak a csábító kísértetek: az ingerlő álomlátások; a túlsó
 611 III    |                 a régi embert, s követed az én utaimat.~– Követlek –
 612 III    |                meg többé.~György lerakta az ezüstpaszományos öltönyöket
 613 III    |             karfájára. Darabról darabra, az utolsó kapcáig.~– És most
 614 III    |             kapcáig.~– És most övezd fel az „Úr” szolgáinak köntösét.~
 615 III    |           előhúzta a kordé saraglyájából az elébbi novíciusnak a csuháját,
 616 III    |                 odanyújtá azt Györgynek.~Az ifjúnak eszébe jutott, hogy
 617 III    |              ifjúnak eszébe jutott, hogy az egy pestisben elhalt lázárnak
 618 III    |               elhalt lázárnak a gúnyája. Az élteért reszkető test végiglúdbőrzött
 619 III    |                 De a lélek erősebb volt. Az ifjú felölté a rettegett
 620 III    |                 aztán mezítláb tette meg az utat, a nyikorgó kordét
 621 III    |                 tolva, ahol meredek volt az út: egész a budavári hegységig.~
 622 IV     |                 György~Gyalog tették meg az utat a Kárpátoktul a Dunáig
 623 IV     |                felé, sohasem ülve rajta. Az összekoldult alamizsnával
 624 IV     |                 II. Ulászló idejében még az a kolostor egy főapátság
 625 IV     |                 kordéjával, szamarával s az új neofitával.~A gvárdián
 626 IV     |           neofitával.~A gvárdián átvette az elemozsinát, rámondta, hogy „
 627 IV     |                  megenyhíteni.~Györgynek az volt a kötelessége, hogy
 628 IV     |               tőle egy idősebb novícius, az vezette az akolba. Ő még
 629 IV     |             idősebb novícius, az vezette az akolba. Ő még arra sem volt
 630 IV     |             novus” – monda a barát. (Ím, az új ember.)~– Szólj, ki vagy? –
 631 IV     |                  szemeit, s összeszorítá az ajkait.~– Mondj igazat –
 632 IV     |             értelmében volt mondva.~– És az ifjú ember hitte azt, hogy
 633 IV     |              őneki a legelső kötelessége az volt, hogy novícius társának
 634 IV     |             megfejni. Csak ketten voltak az istállóban. A conscholaris
 635 IV     |                is hozzá volt már szokva. Az ifjú erőtől duzzadó test,
 636 IV     |              került, rögtőn átadta magát az álomnak. Gyermek volt még,
 637 IV     |                volt már egészen gyermek: az álomvilágban szeszélyes
 638 IV     |                  a zsarnoka, másszor meg az volt az ő rabtartója. De
 639 IV     |            zsarnoka, másszor meg az volt az ő rabtartója. De mindig
 640 IV     |                   Csakhogy álmában nincs az ember kezének ereje, nincs
 641 IV     |                  akármelyik után kapott, az a hideg üveglap volt, egy
 642 IV     |              hideg üveglap volt, egy sem az igazi melegsugárzó tündér
 643 IV     |               még mindig elbűvölve tartá az a tündéri álom. Gépileg
 644 IV     |              ajtajai, s előléptek belőle az éjféli alakok, fehér csuháikban,
 645 IV     |             szentélye felé tartának.~Ott az előcsarnokban mind összegyűltek,
 646 IV     |                  a gvardián megérkezett. Az felnyitá a kápolnaajtót.~–
 647 IV     |                  Györgynek. – Ma te vagy az első.~Első! Egész lelkének
 648 IV     |               nemsokára, hogy mit jelent az: a fehér barátok éjféli
 649 IV     |                 a két novícius kétoldalt az oltár mellett helyet foglalának.
 650 IV     |            helyet foglalának. Megzendült az ájtatos zsolozsma:~„Miserere
 651 IV     |               kórusban. Neki még most is az a túlvilági csábdal hangzott
 652 IV     |                  miről ábrándozik!~Amint az ének elhallgatott, Antonius
 653 IV     |        derékszorító kötélig.~– Borulj le az oltár zsámolyára.~Szót fogadott.~
 654 IV     |              korbácsot.~– Feri! (Üssed!)~Az első ütésnél felszisszent
 655 IV     |             ütésnél felszisszent György. Az jutott eszébe, hogy ez igazságtalanság!
 656 IV     |                   hanem a pajtása, mégis az korbácsolja meg őtet! Hanem
 657 IV     |                  a lélek megelevenüljön. Az utolsó korbácsütésekben
 658 IV     |             megbüntetik. Azt hitte, hogy az álmában elkövetett gonoszságért
 659 IV     |               Hanem aztán, amint felkelt az oltár zsámolyáról, látta,
 660 IV     |             korbácsütésnek, végigborulva az oltár lépcsőjén. Őt viszont
 661 IV     |             részesíté e fenyítésben.~Hát az a tisztes ősz férfiú mit
 662 IV     |                 a gvárdián jött a sorra. Az ostor a perjel kezében volt.
 663 IV     |               alázatosan hajtja le fejét az oltár lépcsőjére. A korbács
 664 IV     |             nehéz csapásokkal sújtott le az előtte fekvő testvérre.~
 665 IV     |           csuháját: a főapátúr így szólt az egybegyűltekhez:~– Mindez
 666 IV     |          egybegyűltekhez:~– Mindez annak az emlékezetére történik, hogy
 667 IV     |             átadva a perjelnek, leborult az oltár lépcsőjére.~A perjel
 668 IV     |                  A perjel magasra emelte az ostort, s megcsóválva azt
 669 IV     |                egyet ütött: aztán átadta az ostort a gvárdiánnak. A
 670 IV     |                  És megkívántatott, hogy az ostor fütyüljön a levegőben,
 671 IV     |               hogy ő is sújtson oda arra az ostorcsapásoktul vérző testre;
 672 IV     |                  meg azt a szent embert, az Istennek leghívebb szolgáját,
 673 IV     |          eszméletlenül.~Másnap megkezdte az oktatást fráter Antonius
 674 IV     |               embernek hónapok kellenek, az őneki ugyanannyi nap alatt
 675 IV     |                 nap alatt sikerült. Mire az év letelt, a legavultabb
 676 IV     |                szerzetesi élet szigorát. Az ő tagjaik nem jártak a főurak
 677 IV     |                  és paraszt kapva kapott az új alakú, rendkívüli ízű,
 678 IV     |            ládájába halommal gyűlt össze az arany és ezüst. Martinuzzi
 679 IV     |              ezüst. Martinuzzi Györgynek az volt az első próbatétele
 680 IV     |             Martinuzzi Györgynek az volt az első próbatétele a pénzcsinálás
 681 IV     |            később annyi csodáit szerezte az államférfiúi sikereknek.~
 682 IV     |               meg, hogy amint a novícius az exament letette a teológiai
 683 IV     |                 főapát hármat kandidált. Az egyik volt az ősz Antonius;
 684 IV     |                 kandidált. Az egyik volt az ősz Antonius; igen derék
 685 IV     |                 éppen semmit sem értett: az algebrával örökös ellenségeskedésben
 686 IV     |             cserét a confráterrel. Vegye az által a sáfári hivatalt,
 687 IV     |         talik-betűk rajzolásához is, sőt az iniciálék festését is nagy
 688 V      |            sertést vágtak kétfelé, annak az életmeleg belsejébe dugták
 689 V      |          életmeleg belsejébe dugták bele az újszülöttet, míg végre annyira
 690 V      |                  a szülésbe.~Amint aztán az újszülött, akit (a francia
 691 V      |                Domine Salvum fac Regemet az új királyért a fehér barátok
 692 V      |         elénekelték.~Györgynek azon járt az esze, hogy nagy „dies irae”-
 693 V      |                 titkos szerződésre, hogy az országnak új királyt adjon.~
 694 V      |                 Időközben megtörtént még az a kis hajcihő is, hogy az
 695 V      |                az a kis hajcihő is, hogy az országgyűlés erős határozatot
 696 V      |                 határozatot hozott abban az értelemben, hogy soha idegen
 697 V      |       foglalhassa. Ennek visszatorlásául az osztrák fejedelem haderővel
 698 V      |              király felszólítá Zápolyát (az egyik ellenségét), hogy
 699 V      |              össze a hadakat, s verje ki az országbul a másik ellenségét (
 700 V      |                 Hanem aztán véget vetett az egész fegyveres vitának
 701 V      |                  Szétválasztotta őket ez az üdvkiáltás: „Éljen II. Lajos
 702 V      |          számított mind a kettő, hogy ez az idétlen szülött nem lesz
 703 V      |               így követeled tőlem vissza az itt hagyott kardodat?~–
 704 V      |               tudtad, milyen szűrben jár az öreg „Á”?~A várnagy nem
 705 V      |          harangoznak, verd ki a kalamust az asztal lábához, s a szag
 706 V      |                  háborgat senki, ha csak az egerek nem.~Azzal magára
 707 V      |                  ott működtek körülötte: az egerek. Ahogy az ő tolla
 708 V      |              körülötte: az egerek. Ahogy az ő tolla percegett a beíratlan
 709 V      |           beíratlan lapon, úgy percegtek az ő fogaik a már beírottakon.~
 710 V      |                fogaik a már beírottakon.~Az okirat, melyet Györgynek
 711 V      |                  Mátyás király maga volt az, ki egy éjjel, a gvárdián
 712 V      |           szigorú flagellációnak, melyet az eredeti feljegyzés szerint
 713 V      |               sajóládi apátúrságot, mely az ideig a kalandjaikról hírhedett
 714 V      |             zárdát, a barátokat megölték az apátúrral együtt; s e tűzvészben
 715 V      |                 azt kérdezték tőle: „Hol az írás?” Az adománylevél eredeti
 716 V      |           kérdezték tőle: „Hol az írás?” Az adománylevél eredeti példányának
 717 V      |                  a levéltárnoki állásnak az volt a neve, hogy „vacat”.
 718 V      |          székesfehérvári káptalanban. De az meg éppen el volt zárva
 719 V      |                  hogy ha rá tudna akadni az eredeti királyi adománylevélre.
 720 V      |         rendetlenségnek örvendett. Annak az okiratcsomagait az új király
 721 V      |                 Annak az okiratcsomagait az új király uralkodása alatt
 722 V      |                  király uralkodása alatt az érdekelt zászlósurak és
 723 V      |               vezesse. A kis egérke volt az.~Rájött, hogy az egér elsőbbséget
 724 V      |             egérke volt az.~Rájött, hogy az egér elsőbbséget ád az átlátszó
 725 V      |              hogy az egér elsőbbséget ád az átlátszó pergamennek.~Az
 726 V      |                 az átlátszó pergamennek.~Az egér nagy ínyenc. A pergamennek
 727 V      |                ínyenc. A pergamennek azt az átlátszóságot a tojásfehérben
 728 V      |                azt sokkal jobban szereti az egér megrágcsálni, mint
 729 V      |                 S György megjegyzé, hogy az átlátszó pergamen mind Corvin
 730 V      |                 futott haza a kolostorba az örvendetes hírrel; hanem
 731 V      |         könyvtárba.~György ott dolgozott az okirat másolatán (melyben
 732 V      |              betűnek hasonlítani kellett az eredetihez) , a leíró hely
 733 V      |                 ablakmélyedés volt, mely az ölnyi szélességű falban
 734 V      |             halála óta nem borotváltatta az arcát. Arcszíne fakósárgás,
 735 V      |               hosszú, kiálló fogai miatt az ajkai nem csukódtak össze,
 736 V      |                 egész öltözötten szokott az ágyban heverni.~Fráter György
 737 V      |                   Aki a könyveket búvja, az nem lehet más, mint csillagjós.~
 738 V      |               mondja a Homiliáiban, hogy az idvezültek lelkei igenis
 739 V      |                 mindent, ami holtuk után az ő kedveseikkel történik;
 740 V      |          kedveseikkel történik; ellenben az elkárhozottak örök vakságra
 741 V      |              vakságra vannak vettetve.~– Az üdvözültek között van az
 742 V      |                 Az üdvözültek között van az én királyném?~– A királyné
 743 V      |              beszélek?~– Ez meg van adva az idvezülteknek.~A király
 744 V      |               Holott elébb meghalt, mint az a világra jött?~(No, most
 745 V      |                    Szent Ágoston szerint az égben levők látják nem csak
 746 V      |          jelenlevőt, de a jövendőt is.~– Az mind a csillagokban van
 747 V      |              ember: fog-e emberkort érni az én fiam?~– Bizonyára, az
 748 V      |                 az én fiam?~– Bizonyára, az egész ország azért imádkozik.~–
 749 V      |                  lelke, hogy gúnyt űzzön az elmebeteg királlyal. Kitérő
 750 V      |                tudta volna, hogy mi lesz az újszülöttek neme: fi vagy
 751 V      |              Fráter Györgynek pedig arra az esetre, ha az özvegy főhercegnő
 752 V      |                 pedig arra az esetre, ha az özvegy főhercegnő mégis
 753 V      |               találna szülni, fennmaradt az a védelme, hogy hiszen Lajos
 754 V      |                  leányát is nőül veheti: az ara négyéves volt, a vőlegény
 755 V      |                     Lesz, és mégsem lesz az – volt György részéről az
 756 V      |                az – volt György részéről az orákulum.~A király unszolta,
 757 V      |       kiterjedtek Németországra: ezeknek az előrevetett árnyékából tudhatá
 758 V      |             ismét világot nem lobbantott az agyában.~Ilyen gondolatszikra
 759 V      |                Ilyen gondolatszikra volt az, mely ezt a kérdést intézteté
 760 V      |               vele a baráthoz:~– Kit fog az én Zsigmond öcsém maga mellé
 761 V      |           hitvesévé tenni.~– Ezt mondják az aspektusok? Hát miféle nőt?~–
 762 V      |                 be van még zárna előttem az ég.~– Kutasd tovább, bölcs
 763 V      |            csillagok között.~A királynak az járt az eszében, hogy lekenyerezze
 764 V      |              között.~A királynak az járt az eszében, hogy lekenyerezze
 765 V      |                 pénz. Nem tudom.~S ennél az emléknél nagy könnycseppek
 766 V      |         csordultak ki a szemeiből, végig az arc barázdáin a kuszált
 767 V      |                  ajándék, mintha egyikét az asztalon levő Corvin-kódexeknek
 768 V      |             lelkében egyszerre fölébredt az alkalomfogó szellem. A király
 769 V      |             köszönöm meg ajándékodat. De az én szegény kolostoromban
 770 V      |                 Györgynek, elviheted azt az irkafirkát.~– Kegyeskedjék
 771 V      |             Kegyeskedjék felséged ráírni az engedelmét, hogy a várnagy
 772 VI     |                  Isten és emberek előtt; az ő szerzetének az eredeti
 773 VI     |                  előtt; az ő szerzetének az eredeti adománylevele volt
 774 VI     |               eredeti adománylevele volt az. – El kellett azt dugnia
 775 VI     |                 pogácsáknak. „Précieuse” az olló és borotva megőrzésére. „
 776 VI     |             taposának.~Fráter György még az arcvonásain sem árulta el
 777 VI     |                arcvonásain sem árulta el az örömöt, mely a testvérek
 778 VI     |                napon is alávetette magát az éjféli korbács-szertartásnak.~
 779 VI     |                 a főapát, midőn felnyitá az összehajtott pergament,
 780 VI     |                  s megölelte, megcsókolá az előtte térdepelő frátert,
 781 VI     |             magához, és ismét megcsókolá az arcát. Azzal Te Deum laudamusra
 782 VI     |            prédikációt e textus fölött: „az elsők lesznek az utolsók,
 783 VI     |                fölött: „az elsők lesznek az utolsók, s az utolsók lesznek
 784 VI     |              elsők lesznek az utolsók, s az utolsók lesznek az elsők”,
 785 VI     |            utolsók, s az utolsók lesznek az elsők”, amelynek értelmét
 786 VI     |               Csudák történnek a földön!~Az alantabb rangú szerzetesek
 787 VI     |      adománylevelet, s ti rám ruháztátok az apátság címét. De maga az
 788 VI     |                az apátság címét. De maga az apátság még nincs a kezünkben.
 789 VI     |                 György.~S azzal leszállt az emelvényről, melyre a praeconisatio
 790 VI     |                 Corvin-kódexeket. Kitelt az időből.~A sajóládi kolostor
 791 VI     |                  kolostor visszaadásának az ügye ezalatt haladt, ahogy
 792 VI     |       találkozhatott Fráter György; mert az még makacsabbul üldözte
 793 VI     |             királyné jelent meg előttük, az adta nekik ezt a tanácsot:
 794 VI     |                  könnyen leszállni, mint az ország főkapitányságából.~
 795 VI     |               főkapitányságából.~Eközben az a hír is eljutott Fráter
 796 VI     |          eljutott Fráter Györgyhöz, hogy az egyik nevezetes jóslata
 797 VI     |           Zápolya Borbála királyné lett. Az új lengyel király, Zsigmond
 798 VI     |                 boldog uralkodásáért; de az imádsága elfúlt a nagy zokogásban.
 799 VI     |              várlakban megfordulni. Csak az ablakon át látta, nem beszélt
 800 VI     |                 korlátlanul. Ő szedte le az ország jövedelmeinek tejfelét.
 801 VI     |               kétkerekű laptikán, melyet az ájtatos nép kövekkel és
 802 VI     |         gonosztól megszabadulának – erre az esztendőre.~Ezt a vasárnapot
 803 VI     |                pedig a római katolikusok az „arany rózsa vasárnapjának”
 804 VI     |                  Sáronnak rózsája.~Ebben az évben a római pápa az arany
 805 VI     |              Ebben az évben a római pápa az arany rózsát a magyar királynak
 806 VI     |                elképzelni, hogy jutott ő az arany rózsához? – Új pápa
 807 VI     |                rózsához? – Új pápa volt, az küldte neki: X. Leó, kit
 808 VI     |                nem ismerte II. Ulászlót; az előde, II. Julius pápa bizonyára
 809 VI     |         bizonyára nem küldte volna, mert az már ismerte.~Volt nagy processzió
 810 VI     |            ismerte.~Volt nagy processzió az arany rózsa átadásakor a
 811 VI     |                vezérévé emeli fel magát.~Az alkalom kedvező vala rá.
 812 VI     |                 a belső zűrzavar. Szelim az atyját letaszítá a trónról,
 813 VI     |            háborúba keveredett: itt volt az ideje, hogy egy erős kézzel
 814 VI     |               félhold uralmát Európában. Az érsek azt hitte, hogy az
 815 VI     |                 Az érsek azt hitte, hogy az ő keze olyan erős. Kapisztrán
 816 VI     |                 szokták ünnepelni, annak az emlékére, hogy az első században
 817 VI     |                  annak az emlékére, hogy az első században a katekumenusok,
 818 VI     |            zsíros ködmen, daróckankó van az országban, az mind megjelent
 819 VI     |             daróckankó van az országban, az mind megjelent velük együtt.~
 820 VI     |                  versekbe foglalá, midőn az Agnus Deit a görög császárnak
 821 VI     |                 portyázó török csapatnak az agáját párharcban a nyílt
 822 VI     |            Fráter György ott nézte végig az ablakból az egész ünnepélyes
 823 VI     |                  nézte végig az ablakból az egész ünnepélyes pompát.~
 824 VI     |                bocsátottak be mást, mint az írásfaló barátot. Az ajtó
 825 VI     |                mint az írásfaló barátot. Az ajtó fölé volt felírva arany
 826 VI     |          mindeneknél elébb, ahogy szoká, az ajtót maga után bezárva,
 827 VI     |                  feszület elé, s elmondá az e napra szóló imádságot,
 828 VI     |                szent kenet vitele” annak az emlékére, hogy a szent asszonyok
 829 VI     |                sírhoz. Aztán megcsókolta az elefántcsontból faragott
 830 VI     |                  könyv mellől, s odament az ablakhoz. Egy grádicsos
 831 VI     |               oldalvást volt egy karzat, az országok címereivel, melyet
 832 VI     |             kanonikus. S őutánuk jövének az egyházi rendek perjelei
 833 VI     |                 gregarius papok.~Azoknak az elhaladtával tizenkét lovas
 834 VI     |                 dobos nyomában jött maga az ünnepély hőse: Dózsa György.~
 835 VI     |             csatlós térdére tegye.~Ezért az oldala mellett járuló pap,
 836 VI     |                  ceglédi plébános.~Ennek az intésére ráadta a fejét
 837 VI     |                 Dózsa György, hogy mikor az ünnepi emelvény felé járul,
 838 VI     |                 levegye a fejéről, s azt az ő kezében hagyja: úgy menjen
 839 VI     |              neki le kell térdepelni ott az alsó lépcsőre s elvárni
 840 VI     |               kibontva, felolvasá belőle az összes nép előtt II. Ulászló
 841 VI     |      teljhatalommal ellátott fővezérévé.~Az ágyúk dörgése visszhangzott
 842 VI     |         meghallott.~Teljhatalmú fővezére az egész keresztes tábornak.~
 843 VI     |             következett a pápai nuncius. Az is felállt a helyéről, s
 844 VI     |                maradnia, ahogy körülötte az egész népség letérdelt,
 845 VI     |         keresztet. Aztán odainte magához az emelvény mellett álló szüzek
 846 VI     |              térdepelni Dózsa Györgynek.~Az a jelenet mindenkinek a
 847 VI     |                szívét meghatotta: amidőn az a szőke hajú, szép szűz
 848 VI     |                kivágott vörös keresztet. Az egész nép térdre borult,
 849 VI     |                 Fráter Györgynek elvette az eszét ez a látvány.~A sátán
 850 VI     |                  leány koszorúja.”~Mikor az egész nép térdre borult
 851 VI     |                imádkozni akart: elfutott az ablaktól, odaborult a feszület
 852 VI     |                 a feszület elé, elkezdte az Úr imáját. De csak odáig
 853 VI     |               legyen meg a te akaratod”. Az már nem jött ki az ajkán.
 854 VI     |            akaratod”. Az már nem jött ki az ajkán. A sátán teletölté
 855 VI     |               túlömlött rajta.~Fellázadt az Isten ellen, és pörbe szállt
 856 VI     |                 el énelőlem? Nekem adtad az erőt, a tehetséget, s másnak
 857 VI     |              szolgája legyek, s viseljem az elfeledtetés daróccsuháját.
 858 VI     |                   Itt egy elkárhozottnak az ordítása tör azon keresztül.~
 859 VI     |                  trombiták harsogásának, az inclangoriumok csengésének,
 860 VI     |             hangja áttört a vastáblákon: az égre lázadó féktelen indulattól
 861 VI     |                  sem jött a segítségére. Az ajtó is be volt zárva. De
 862 VI     |               György a fogasra, s kiment az utcára.~Minden utca és piac
 863 VI     |                és hímes tojások hajával. Az volt a szokás, hogy a húsvéti
 864 VI     |           szentjánosbogarak világítottak az erdei ösvényen.~A főapát
 865 VI     |                 És aztán elmondta előtte az egész látványt, amit átszenvedett.
 866 VI     |               leborulva, szájába szakadt az Úr imája.~– Nem tudom ezt
 867 VI     |                  Te” akaratod? Miért nem az „én” akaratom? Holott te
 868 VI     |             akaratom? Holott te oltottad az emberi szívbe a „szabad
 869 VI     |                 elzártál előle; odaadtad az érdemetlenebbnek. Nem tudok
 870 VI     |                  a második szó pörpatvar az Isten ellen.~…Dominica in
 871 VI     |                  testvéreket.~Ott azután az egész gyülekezet előtt elmondá
 872 VI     |         szelletével, hogy perbe szálljon az Istennel, és megtagadja
 873 VI     |                  Istennel, és megtagadja az Úr imáját.~Mindenki elszörnyedt.~
 874 VI     |                 és vezeklés kőzött, amíg az ördög ki nem száll a szívéből.~
 875 VI     |            vasráccsal volt elzárva.~Ezen az éjszakán pedig a budai várban
 876 VI     |              egész viaszoszlopokat, hogy az éjszaka hasonlatos lőn a
 877 VI     |                  alig különböznének; azt az alacsony ablakot, mely a
 878 VI     |                  ottan a fészkét, akinek az a szokása, hogy éjjel éppen
 879 VI     |                amit éjjel-nappal énekel, az mind az Úrnak dicsérete.
 880 VI     |             éjjel-nappal énekel, az mind az Úrnak dicsérete. Ez is csak
 881 VI     |                  oktalan szárnyas barom, az Urnak dicséretére? Volt
 882 VI     |         feltálalásának” napján megjelent az ajtaja előtt a főapát, felnyitva
 883 VI     |                előtt a főapát, felnyitva az ajtaján levő szűk rekeszt,
 884 VI     |                György! Megtanultál-e már az Úrhoz imádkozni? – kérdezé
 885 VI     |                 Hívásomra fegyverbe állt az egész nemzet. Előrehaladok
 886 VI     |              zászlóval. Nyomomban jönnek az ország nagyjai. A főpapok,
 887 VI     |                  hajtogatják zászlóikat. Az egész nemzet urának nevez.
 888 VI     |               győzelemre forduljon. – Ez az álmom. – Mikor aztán fölébredek,
 889 VI     |                  Hogy jönne ajkaimra itt az imádság.~A főapát azt mondá
 890 VI     |                  főapát azt mondá neki: „Az ég adjon neked megjavulást!”,
 891 VI     |                megkérdezé:~– Tudsz-e már az Úrhoz imádkozni, Fráter
 892 VI     |                zászló a veres kereszttel az ellenség szekérsáncában
 893 VI     |              ornátusában karóba húzatta, az elfogott nemeseket kegyetlenül
 894 VI     |            seregestül jöttek zászlóikkal az ő szent hadát szaporítani;
 895 VI     |                 Dózsa György. Mindezeket az álmait elmondá rendén a
 896 VI     |                  Buda várát körülkerüli, az erőt vesztett ördögöket
 897 VI     |              kehellyel, Keresztelő János az Isten bárányával, a sok
 898 VI     |               kiálta rá Fráter György. – Az én szellemem nem hagy el
 899 VI     |                  napja van énnálam, mert az én unikornisom mindennap
 900 VI     |               megökleli őt. Ne rontsd el az én sötétségemet, amelyben
 901 VI     |                  én látok.~Azzal elfújta az égő gyertyát.~A novícius
 902 VI     |              novícius rémülten futott ki az odúból e rettenetes beszéd
 903 VI     |                 beszéd után.~Így múlt el az egész Szent Iván hava, nevezetes
 904 VI     |               kacaj felelt vissza, midőn az ajtórésen bekiáltották hozzá
 905 VI     |         mennydörgés fiának” nevezett, ki az ördögökkel cimboráló Hermagenes
 906 VI     |                 nem láttak! Én tudom, mi az a tenger; mert rajta állok,
 907 VI     |              szabad belépni. A kincstár, az arany trónus, karbunkulusoktul
 908 VI     |                hazafivérben dúló seregét az erdélyi vajda derék ütközetben
 909 VI     |                Corvin könyvtárba; ülj le az asztalodhoz, s folytasd
 910 VI     |            Krisztus szobra előtt elment, az arcát sem fordítá felé,
 911 VI     |            imádkozni.~Lassan elbandukolt az erdőkön keresztül, majd
 912 VI     |                 üldöző ellenségeitől. Ez az emlék gondolkozóvá tette.
 913 VI     |                  láthatatlan szellem. De az már egy másik szellem volt.~
 914 VI     |               szellem volt.~Odalopódzott az ablakhoz, s kikémlelt a
 915 VI     |            szorítva; fekete mind.~A bakó az utolsó kalapácsütést végezte
 916 VI     |             szörnyeteg, Dózsa György, ki az országot lángba borítá,
 917 VI     |                 kivégeztetett, míg végre az erdélyi vajda, Zápolya János
 918 VI     |              forró csókjaival halmozá el az Üdvözítő átszegezett lábainak
 919 VII    |                  A pusztában eltévedtnek az édesvíz forrása az, ami
 920 VII    |           eltévedtnek az édesvíz forrása az, ami a lelkében eltévedtnek
 921 VII    |               ami a lelkében eltévedtnek az imádkozás. – Fráter György
 922 VII    |                  meggyógyulék.~– Látszik az orcádon. A két halántékod
 923 VII    |                  Nekem böjt van.~– Pedig az egész város jubilál ma:
 924 VII    |                  város jubilál ma: annak az örömére, hogy ezt az ördögökkel-egyidős
 925 VII    |               annak az örömére, hogy ezt az ördögökkel-egyidős Dózsa
 926 VII    |                   egyszerre elfelejtette az egészet. – Mi történt vele? –
 927 VII    |            egészet. – Mi történt vele? – Az a bámulatos emlékezőtehetség
 928 VII    |                hosszú börtönlakás alatt? Az álmait szokta az ember elfeledni,
 929 VII    |                  alatt? Az álmait szokta az ember elfeledni, mikor fölébred. –
 930 VII    |              hinni kezdé, hogy ő valóban az Úrnak kiválasztott embere,
 931 VII    |                   Isten meg is határozta az útját. – Most már György
 932 VII    |               látta ezt a meredek utat – az aljától a lonkájáig.~Este
 933 VII    |              messziről meglátta Györgyöt az erdei ösvényen közeledni.
 934 VII    |                  csuklyába dugott fejét, az esteli szabadon emeli fel
 935 VII    |                 szabadon emeli fel arcát az ég felé.~A megérkező „Laudetur
 936 VII    |              régi embert, s feltámasztám az újat; ahogy az idvezítő
 937 VII    |              feltámasztám az újat; ahogy az idvezítő parancsolá.~– Meg
 938 VII    |             volna, mint Dózsa György; ha az Úr másfelé nem téríti utamat?~–
 939 VII    |                 örömére készítődik, hogy az Úr nemcsak a te sorsodat
 940 VII    |             diadalt a veszteségből. Íme, az történt, hogy a templomosok,
 941 VII    |                meg a nádor izenete, hogy az apátság, a király rendelete
 942 VII    |                  nap a te beiktatásodnak az ünnepe.~A börtönbül egyszerre
 943 VII    |            vigalomnak napja. Énekeljétek az öröm zsolozsmáit. – Tartsatok
 944 VII    |                lakója, a varangy, előjön az ő föld alatti lyukából,
 945 VII    |              föld alatti lyukából, midőn az Úr zivatarát megérzi, és
 946 VII    |              rakott fészket a tavasszal. Az énekelt ott éjszakánkint.
 947 VII    |              szidalmaztam: minek dicséri az Urat, holott én perben állok
 948 VII    |                  Pedig ő nem tudja, hogy az égen csodák következnek,
 949 VII    |               éjszakára visszatérni abba az odúba: hadd tanuljon a párátul
 950 VII    |                  magának és aztán azokon az ádáz történeteken, amiket
 951 VII    |      rémkrónikábul megtudott. A fülemüle az ablak előtti bokorban meg-megszólalt,
 952 VII    |            jubileumnak és illuminációnak az éjszakája.~
 953 VIII   |               Sajó mentén. Ok építtették az erős bástyafalakkal környezett
 954 VIII   |          kápolnát, melynek háromszegletű az alakja: a hipotenusán az
 955 VIII   |                 az alakja: a hipotenusán az ajtó, a két kathetuszon
 956 VIII   |                  ajtó, a két kathetuszon az ablakok, azok is mind háromszögbe
 957 VIII   |         háromszegletű, a csengettyűje is az volt.~Mikor Fráter György
 958 VIII   |              Mikor Fráter György átvette az apátságot, nagy rendetlenségben
 959 VIII   |                 év alatt csodákat mívelt az új apát. A nép és a tájék
 960 VIII   |                átváltozott a keze alatt. Az eddig zabtermő földeken
 961 VIII   |        lenvetések virítottak. Olyan volt az, mikor virágzott, mintha
 962 VIII   |               Azt a lent maga szőtte meg az osztovátához betanított
 963 VIII   |                préselte ki a lenmagot, s az is szép hasznot csorgatott;
 964 VIII   |              György nem látszott törődni az ország dolgával; de amit
 965 VIII   |                 kicsinyben megkísérlett, az volt az alapeszméje jövendő
 966 VIII   |         kicsinyben megkísérlett, az volt az alapeszméje jövendő nagyságának.
 967 VIII   |              tenni a birtok urát, legyen az egy apátság, vagy egy királyság;
 968 VIII   |              korán reggel bejárja gyalog az egész uradalmát. Sohasem
 969 VIII   |          asszonynéppel való hivalkodást. Az erkölcsöket is megjavította,
 970 VIII   |                  is megjavította, amióta az apátságot elfoglalá. Nincs
 971 VIII   |                 angyalcsináló, cafrangos az egész vidéken. A hamispénzverők
 972 VIII   |                 is elvonultak más zugába az országnak.~Egy este a vendégjelentő
 973 VIII   |              maga jött le a monostorából az érkező elfogadására, tisztelve
 974 VIII   |               Tomiczky áruló lett.~– Ezt az első nap megmondtam nagyságodnak,
 975 VIII   |            przemyśli püspökségbe, s most az minden eddigi tudományát
 976 VIII   |              Ferdinánd főhercegnek, s ha az el nem venné, nőül veszi
 977 VIII   |             hercegnő pedig tizenkettő.~– Az eljegyzés meg is történt
 978 VIII   |                nagy lóversenyen ő nyerte az első pályadíjat.~– Én pedig
 979 VIII   |               ott; de azért elvesztettem az első pályadíjat. No, de
 980 VIII   |            világon, hogy mikor bevégezte az életét, majd alig akadt
 981 VIII   |                 kötelességének, hogy még az országot is értesíteni kellene
 982 VIII   |         haláláról. – Hát törődött valaki az életével? Veszi valaki észre,
 983 VIII   |     megkoronázott király. Akit úgy hínak az urak egymás között, hogy „
 984 VIII   |              rendek azt követelték, hogy az ország rendeljen mellé magyar
 985 VIII   |            kívántak. De a fiatal királyt az én ellenségeim tartják hatalmukban.
 986 VIII   |               Tomory budai várparancsnok az országgyűlést ágyúkkal szóratta
 987 VIII   |             szóratta szét. Én otthagytam az udvart és az országgyűlést.
 988 VIII   |                  otthagytam az udvart és az országgyűlést. Ellenségeim
 989 VIII   |              őrgrófot, Györgyöt kívánják az ország kormányzójául.~–
 990 VIII   |               csinál. Vagy hát nem példa az, mikor a király trónfoglalásának
 991 VIII   |                 a prágai vásáron, de nem az ős budai királyi várlak
 992 VIII   |                   öltözve; nekivetkőzve. Az ellentársa, egy gróf Krabat,
 993 VIII   |              hanem ahelyett teleraggatva az egész teste fekete szőrrel,
 994 VIII   |            egymást, míg végre a vadember az ördögöt a nyergéből lelöki.
 995 VIII   |                 olyan bakugrásokat, hogy az embernek a gyomra felkeveredik
 996 VIII   |               idők járnak, kegyes atyám. Az még hagyján, hogy Budán
 997 VIII   |             Zsigmond király?~– Csak volt az.~– Mit? Király?~– Nem. Sógor.~–
 998 VIII   |                 legszomorúbb e gyászban, az, hogy a királynak igaza
 999 VIII   |                 Sforza Bonát.~– Kezemben az egyház hatalma, mely felbontja
1000 VIII   |                  hatalma, mely felbontja az ilyen törvénytelen kötést.~–