bold = Main text
     Fezejet                                           grey = Comment text

1001 VIII   |                    Akkor megmérgezték.~– Az is meglehet. Talán valaki
1002 VIII   |            nincsen. – Idejöttömnek célja az volt, hogy odahíjalak haldokló
1003 VIII   |                  egytül sem várhatok. Ez az, amit tőled és csak tetőled
1004 VIII   |                pedig meg kell tudnom, ha az ég fejemre szakad is, hogy
1005 VIII   |               pártfogására, de ha ő volt az, aki húgomat a halálos szerrel
1006 VIII   |       szerencsétlen Borbálám önmaga volt az, ki ily kegyetlen ítéletet
1007 VIII   |                 én megértem azt, hogy mi az én sorsom; és te megtartottad
1008 VIII   |               sorsom; és te megtartottad az esküdet.~– Elmegyek hozzá.~
1009 VIII   |            Elmegyek hozzá.~Martinuzzinak az a ritka adománya volt, hogy
1010 VIII   |                 Zápolya Jánost üldözték. Az udvari pártnak sikerült
1011 VIII   |                 kegyvesztetté tenni. Azt az érdemét, hogy a pórlázadást
1012 VIII   |                 Én, papi hitemhez híven, az egyházi segélyt senkitől
1013 VIII   |                  gyalog.~– Engemet pedig az egész úton egy ministráló
1014 VIII   |          csengettyűt tartva, hogy amidőn az útban embereket talál, a
1015 VIII   |                 haldoklóhoz.~– Leszek én az a kísérő szerzetes – ajánlkozék
1016 VIII   |            lehetett ülni a hintóba – még az apátúrnak is. A kassaiak
1017 VIII   |          embertelen kegyetlenkedés miatt az az Isten büntetése érte,
1018 VIII   |                  kegyetlenkedés miatt az az Isten büntetése érte, hogy
1019 VIII   |              királyné.~Minő éjszaka volt az Fráter Györgyre nézve!~Előtte
1020 VIII   |            Fráter Györgyre nézve!~Előtte az a nőalak, akit testben-lélekben
1021 VIII   |                  ismét olyan megdicsőült az arca, mint ahogy a teremtő
1022 VIII   |                  a szentelt chrysma, sem az ősi címereket tartó kherubimok!~
1023 VIII   |                 barát arcán. Kemény volt az, mint az érc. De elérté
1024 VIII   |              arcán. Kemény volt az, mint az érc. De elérté a kérdő tekintetet.~–
1025 VIII   |           királyt fel nem mentené a pápa az új házasság tilalma alól,
1026 VIII   |            magasra a szentséget, Zápolya az arcára tapasztá a tenyerét,
1027 VIII   |             monda? A megtért haldoklónak az áldása eltörlé a halálra
1028 VIII   |             eltörlé a halálra kínzottnak az átkát.~Zápolya sietett vissza
1029 IX     |      körülményesen beavatta a szerzetest az országos események titkos
1030 IX     |                titkos részleteibe.~Abban az időben a nyilvánosságnak
1031 IX     |              Annyit lehetett tudni, hogy az öreg király, köszvénytől
1032 IX     |        udvarostul Pozsonyba. Aztán, hogy az öccse, Zsigmond lejött Krakkóból
1033 IX     |         vigadozzunk elragadtatásunkban!”~Az összejövetelnek pedig az
1034 IX     |                 Az összejövetelnek pedig az volt a célja, hogy Ulászló
1035 IX     |            lehetett, mint a menyasszony. Az eljegyzés egész ünnepélyességgel
1036 IX     |          Ulászlónak úgy összezsugorodtak az ujjai a köszvénytől, hogy
1037 IX     |                  ő vehesse feleségül. Ez az út a trónhoz el lett zárva
1038 IX     |              hatalmas pártja volt; hanem az udvari méltóságok jobbadán
1039 IX     |              gyóntató udvari papját, aki az ő titkos híve volt. S a
1040 IX     |               Zsigmondra hatni, hogy ezt az utóbbit nevezze ki püspökké.
1041 IX     |         tudomására jutott; s ettül fogva az egykori benső megbízottbul
1042 IX     |               király udvarában már akkor az olasz kalandorok játszották
1043 IX     |              olasz kalandorok játszották az első hegedűt.~Midőn Fráter
1044 IX     |       holttestével Krakkóba megérkezett, az első tekintetre átlátta
1045 IX     |                  első tekintetre átlátta az egész dráma szövevényét,
1046 IX     |             György észrevevé, hogy amint az olasz hölgy helyet foglalt,
1047 IX     |        székeikről, s elhagyták a termet.~Az akkori divat szerint a hölgyek
1048 IX     |          elárulta, hogy miért hagyják el az asszonyok azt a termet,
1049 IX     |     Legveszedelmesebb kor a szerelemben. Az ötvenéves férfi szerelme
1050 IX     |                 drága kincs meghozóját.)~Az olasz hölgy legyezője mögül
1051 IX     |               baráthoz:~– Látogasson meg az ünnepély után.~Fráter György
1052 IX     |        gondolatját.~Éjféltájon volt vége az ünnepélynek, amidőn a hölgyek
1053 IX     |                hölgyek mind eltávozának, az urak ott maradtak még bratinázni
1054 IX     |                  Mi lett a fajankóbul?~– Az, ami volt: fajankó – felelt
1055 IX     |          alázattal.~– Hát már itthagyjuk az ünnepélyt, kegyes anachoreta.
1056 IX     |                  alatt korábban elhagyta az ünnepélyt. Meglehet, hogy
1057 IX     |               megnyílt, s belépett rajta az olasz hölgy.~A pompás gránátszín
1058 IX     |            brokát öltöny helyett, melyet az ünnepélyen viselt, egyetlen,
1059 IX     |                   Nekem.~– Megadtad neki az absolutiót?~– Megadtam.~–
1060 IX     |           királyné a halotti szentségek, az utolsó kenet fölvétele után
1061 IX     |           élénken volt kifejezve a vágy, az epedés, megkérdezni a szerzetestől: „
1062 IX     |             fölemelve. A meggyónt titkot az Isten szolgája csak az ő
1063 IX     |            titkot az Isten szolgája csak az ő Urának mondja el.~Erre
1064 IX     |            hangon szólva.~– Vedd füledbe az én gyónásomat most…~Fráter
1065 IX     |           suttogá:~– Mert te már ismered az én bűnömet.~És a papnak
1066 IX     |        gyóntatóra magára; szédült, amint az örvény egyre mélyebb és
1067 IX     |                 felruházva.~Lehetséges-e az? Hogy két nő ily egymásnak
1068 IX     |              Mentül több sugár esik ebbe az örvénybe, annál nagyobb
1069 IX     |              állati indulatok! Mind csak az ördög incselkedése lett
1070 IX     |              menteni a halálra kínzóját! Az öngyilkosság eltakarta a
1071 IX     |          gyilkosságot! – Óh, milyen nagy az asszonyszív szenvedélye!
1072 IX     |                  hosszú veres hajzatával az arcát eltakarva, és bűnbocsánatért
1073 IX     |           kialudt már; a viaszgyertyának az utolsó kanóca lobogott a
1074 IX     |             tartóban, a színes ablakokon az első hajnalfény derengett
1075 IX     |                mind a kettő.~Pedig ennek az elkárhozott léleknek is
1076 IX     |         mentőfonala, amelybe megfogózik. Az, hogy egy új életnek a bizományosa.
1077 IX     |             életnek a bizományosa. Ennek az ártatlan églakónak az üdvösségeért
1078 IX     |              Ennek az ártatlan églakónak az üdvösségeért szövetkezett
1079 IX     |         emlékében annak a szép tündérnek az alakja. Egy bálványkép,
1080 IX     |               kibékít. Miért kellett ezt az alakot abból a biztos ólomkoporsóbul
1081 IX     |                 és testvéri szeretetnek?~Az a nő, aki ott a koporsóban
1082 IX     |                 Nem teérted, hanem azért az ártatlan lélekért, akit
1083 IX     |                lélekért, akit rád bízott az ég, bocsássa meg neked a
1084 IX     |                  meg neked a te bűneidet az Isten.~Sforza Bona a lábait
1085 IX     |            oltalmadba ezután is engem és az enyéimet. Bizony szentül
1086 IX     |            kívánságot kimondasz előttem, az nekem égből jött parancsolat
1087 IX     |                 királyné, hogy holtteste az Ulászló Ármin király templomában
1088 IX     |                 a Jagellók kápolnájában, az arany kupola alatt.~– Esküszöm,
1089 X      |                  tribunál ítélt, melynek az elnöke maga a király volt.
1090 X      |                   aki ellenezze. Ez volt az „advocatus diaboli”.~De
1091 X      |                  meg a tribunál előtt. S az öngyilkosokra irgalmat nem
1092 X      |             gömbölyű asztal körül ültek; az elöl ülő király széke egy
1093 X      |               egy lépcsővel kimagaslott. Az asztalon hétkarú tartóban
1094 X      |                   Itt a külső tornácban, az ajtó előtt keresztbe téve,
1095 X      |               előtt keresztbe téve, volt az ólomkoporsó, melyben a meghalt
1096 X      |             lehetett látni.~A vádlottnak az ajtón kívül kellett várni,
1097 X      |                   amíg meghozzák fölötte az ítéletet. Künn, az elzárt
1098 X      |               fölötte az ítéletet. Künn, az elzárt szűk udvaron álltak
1099 X      |            udvaron álltak egymás mellett az aranyos halottvivő hintó,
1100 X      |                  Utána beszélt Tomiczky.~Az ő szokott hányaveti, világias
1101 X      |               multum, stultum. (Ami sok, az bolond.)~Erre aztán Tomiczky
1102 X      |             nyugvásra méltatlanná teszi, az elkövetett öngyilkosság! –
1103 X      |                  elő a szutánja kebléből az összegöngyölt pergament.~–
1104 X      |          pergament.~– Akkor én követelem az egyházi kánonok értelmében
1105 X      |              keresztények között. – Ámde az egyházi atyák kivételeket
1106 X      |                atyák kivételeket tesznek az általános szabályok alól. –
1107 X      |           Eusebius megengedettnek tartja az öngyilkosságot azon esetben,
1108 X      |             Chrysostomus mentséget nyújt az öngyilkosnak abban az esetben,
1109 X      |              nyújt az öngyilkosnak abban az esetben, ha az tettét őrültségi
1110 X      |        öngyilkosnak abban az esetben, ha az tettét őrültségi rohamban
1111 X      |                   mit cselekszik, s bűne az incselkedő sátánra hárul.
1112 X      |                megengedi a csendes misét az elhunytért, sőt annak templomi
1113 X      |               egyenesen erénynek hirdeti az olyan öngyilkosságot, melyet
1114 X      |                 követett el. Ily esetben az önmagát megáldozó tette
1115 X      |                elő csuhája oldalzsebéből az apró, vaskos könyveket,
1116 X      |                  könyveket, s ráfordítva az idézett lapokra, odarakta
1117 X      |                várt a lenézett baráttól. Az idézett patresek pedig egészen
1118 X      |              hamvai a Rajnába szórattak. Az ő doktrínái nem alterálják
1119 X      |            György idején valónak találta az ellenfelét tökéletesen a
1120 X      |                nézzétek, szentatyák, ezt az ignoráns stupidus embert,
1121 X      |             ellen, Szent Hieronymusszal, az antiochiai patriarchával,
1122 X      |                 a szüzek kolostorának és az asszonyi egyházi rendeknek
1123 X      |                ilyen ember tart ítéletet az asszonyok legtökéletesebbje
1124 X      |                püspöki kar tekintélyéből az idegenhoni szerzetessel
1125 X      |             egyházi atya közül melyiknek az enunciációját idézed a klientélád
1126 X      |             erény megóvásánál engedi meg az önkéz adta halált, vagy
1127 X      |                 ítéltessetek”, megbocsát az öngyilkosnak, ha az gonosz
1128 X      |            megbocsát az öngyilkosnak, ha az gonosz szellemtül volt megszállva,
1129 X      |       Hieronymusét, aki azt mondja, hogy az öngyilkosság erény, ha az
1130 X      |                az öngyilkosság erény, ha az a hazának és a kereszténységnek
1131 X      |                 házasság takarhatta el – az is keservesen –, s ez nem
1132 X      |             Zápolya haragja? – Bizonyára az a fehér arc ott a koporsófedél
1133 X      |        koporsófedél kristálylapja alatt, az választotta el a két nemzetet,
1134 X      |               megértették ezt a talányt.~Az ítélet, tizenegy szóval
1135 X      |              meghagyom és megparancsolom az egyháznagyoknak és a világi
1136 X      |              előtt megnyittassék, melyet az ország fő-fő zászlósai vigyenek
1137 X      |     megörökítésére emlékpénz veressék, s az a nép között szétszórassék;
1138 X      |           szétszórassék; e hét nap alatt az egész országban minden lakomázás,
1139 X      |              észjárásával nem bírt annak az okára rátalálni.~A király
1140 X      |                mint latinul és magyarul.~Az ítélet kimondása után maguk
1141 X      |                 koporsót, s a kápolnából az udvaron álló díszes hintóba
1142 X      |                  éjszakáig foglalkoztatá az ünneplő gyülekezetet. Ez
1143 X      |          sírboltjába.~A sírboltban égett az örök lámpa.~A halvány fénynél
1144 X      |                  király figyelmessé lett az imádkozó barátra. Odavilágított
1145 X      |          imádkozó barátra. Odavilágított az arcába a kézilámpával. Megdöbbent,
1146 X      |                György! Te vagy itt?~Arra az is fölveté a fejét:~– Zsigmond
1147 XI     |          meghallotta fohászomat. Te vagy az, aki segítségemre küldve
1148 XI     |                 te éjnek éjszakáján ide, az én királyném fölött virrasztani?
1149 XI     |                     Fölséges úr! Én csak az igazságot védelmeztem, s
1150 XI     |          kötelességemet teljesítettem.~– Az én lelkemet nagy nyugtalanságtól
1151 XI     |                 kapcsolá.~– Van szüksége az én fehér csuhámnak erre
1152 XI     |                  én fehér csuhámnak erre az aranyláncra?~– Ennek az
1153 XI     |                  az aranyláncra?~– Ennek az aranyláncnak van szüksége
1154 XI     |                 nekem vissza kell térnem az én hazámba, ahol zárdafőnök
1155 XI     |                és tudományos voltától, s az apátúrság vacantiában lévén
1156 XI     |                  tiszteletére; hallottad az utcákon a nép zsolozsmáinak
1157 XI     |                mind egy protestáció volt az új királyné ellen. Ugyanezek
1158 XI     |                 azok szalmakoszorúkat és az utcák szemetjét fogják az
1159 XI     |                az utcák szemetjét fogják az utána következő királynéra
1160 XI     |          következő királynéra szórni. És az összes lengyel főpapok között
1161 XI     |             között nem lesz egy sem, aki az esküvőnél pontifikáljon,
1162 XI     |                 pontifikáljon, és ráadja az áldást. – Én ismerem az
1163 XI     |                  az áldást. – Én ismerem az én népemet. – Te az ég által
1164 XI     |              ismerem az én népemet. – Te az ég által lettél küldve a
1165 XI     |             Fráter György végigtekintett az egész helyzeten.~A király
1166 XI     |         szerelmét törvényesíteni. Sürget az idő és a természet. Nincs
1167 XI     |                 Ismét Fráter György volt az egyházi szertartást végző
1168 XI     |                   névvel adományozá.~…Ez az Izabella volt a gondviselés
1169 XI     |            Párizsban Bechet Augustintól, az useri templom kanonokjától
1170 XI     |       monográfiájának megírásakor. Ebben az mondatik, hogy a budai pálos
1171 XI     |                tekintélyt szereztek neki az egész Rendnél; jó híre oly
1172 XI     |           Lengyelországban meghalálozott az apátfőnöke, bárha más országba
1173 XI     |             távol eső tartományba, mégis az általános káptalani gyűlésen
1174 XI     |             általános káptalani gyűlésen az új főnökválasztásra egybegyűlt
1175 XI     |                  továbbit Martinuzziról, az ismét ez adat hitelességét
1176 XI     |          megtisztelő választás hízelgett az ő hajlamainak, azonban ennek
1177 XI     |                    Amint birtokába vette az apátságot, annak a világi
1178 XI     |             gyakorlatoknál mindig ő volt az első és az utolsó.)~
1179 XI     |                 mindig ő volt az első és az utolsó.)~
1180 XII    |           királynak:~– És mármost megyek az én hazámba vissza, mert
1181 XIII   |              Ultimus surculus masculus” (Az utolsó férfisarj)~Martinuzzi,
1182 XIII   |               hogy milyen nagy szenvedés az a lelki vakság. Egyebet
1183 XIII   |                 ritkaság volt; ami volt, az diákul volt.~Egy délután,
1184 XIII   |         istenátok), vállán volt a kasza, az utca végén a piac felől
1185 XIII   |               felől nagy hujjahó támadt, az iskolás gyerekek sivalkodtak:~–
1186 XIII   |            benőtt pofája adott némi okot az efféle összetévesztésre;
1187 XIII   |                 melynek patyolatvége még az állát és száját is eltakarta,
1188 XIII   |                 úgyhogy csak a szeme meg az orra volt látható; és aztán
1189 XIII   |           idiómára. Valami keveréke volt az a dalmatának meg az olasznak.
1190 XIII   |                 volt az a dalmatának meg az olasznak. Emlékében volt
1191 XIII   |            György apátúrnak?~– Én vagyok az az apátúr, jó asszony.~–
1192 XIII   |                apátúrnak?~– Én vagyok az az apátúr, jó asszony.~– Hallod-e,
1193 XIII   |           Scardonában; palotában lakott; az engem mindig az asztalához
1194 XIII   |                  lakott; az engem mindig az asztalához ültetett, valahányszor
1195 XIII   |                 már! Te barát! Te volnál az én kis Gyuricám? Ez a nagy
1196 XIII   |               mahumed ember?~– Én vagyok az a te Gyuricád, akit kivert
1197 XIII   |                  hogy téged nem ültetett az asztalához.~– No, erről
1198 XIII   |               mindenkinek szemébe mondod az igazat. Ennyi nép előtt!
1199 XIII   |                  te itt vagy; de hol van az apátúr?~– Mondom, hogy én
1200 XIII   |                   Mondom, hogy én vagyok az.~– Hát erre tifelétek csak
1201 XIII   |              erre tifelétek csak ilyenek az apáturak? No, de jó ez a
1202 XIII   |                 a mokány paripát, melyen az asszony ült, maga vezeté
1203 XIII   |                  óta nem látták egymást.~Az asszony bizony nagyon megvénült;
1204 XIII   |            viszontagság. – Ostoba piktor az idő! Mentül tovább dolgozik
1205 XIII   |                   Mentül tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban
1206 XIII   |              előjött a kulcsár felesége. Az is hajlott korú nő volt,
1207 XIII   |              Fráter György megparancsolá az asszonynak, hogy a vendégnőt
1208 XIII   |                 maga nem követte a házba az anyját; ezt tiltotta a zárdai
1209 XIII   |                 volt kétfelé zárva, mely az étkezőasztalt is felosztá.
1210 XIII   |            étkeztek a barátok, a másikon az idegen vendégek. Beszélhettek
1211 XIII   |                 mit főznek; s megkóstolá az ételeket. Kezdett jó véleménye
1212 XIII   |               Kezdett jó véleménye lenni az apátság felől.~Mikor aztán
1213 XIII   |                túl egyenkint belépkedtek az étkezőbe, s ki-ki elfoglalta
1214 XIII   |                 amint legutolsónak belép az ő fia, egyszerre valamennyi
1215 XIII   |             György pedig, ahelyett, hogy az első ülést elfoglalná, odamegy
1216 XIII   | szerzetestársaihoz latinul szólva: „Íme, az én anyám” (egyike a Krisztus
1217 XIII   |                 a rácson át kezet csókol az anyjának. És azután odaül
1218 XIII   |             odaül a legalsó helyre, hogy az anyjával beszélhessen, maga
1219 XIII   |              helyett a gvárdiánt ültetve az első helyre.~– Beszélhetsz,
1220 XIII   |               szerzett a konyhában, hogy az ő megérkeztének örömére
1221 XIII   |                 jellemzi a jó lakomát.~S az ilyen jó vacsorát bizony
1222 XIII   |              hírekkel.~Csak azután, hogy az utolsó fogást is eltakarították
1223 XIII   |                 fogást is eltakarították az asztalrul, a birsalma liktáriumot,
1224 XIII   |           egyszer látni. Halálán van biz az. Megsimította a guta. Se
1225 XIII   |              külön kell agyonverni, mert az még akkor is kerepelni fog.
1226 XIII   |                  itt van ni, megbüntette az Isten, ő lett a példa, hogy
1227 XIII   |                 arra a hírre esett össze az én jó uram, hogy a legkedvesebb
1228 XIII   |                fekete vaklinc volt, mint az apja, aki téged, mikor kicsi
1229 XIII   |            kápsáló barát, annak adjuk át az izenetet.~– Holnap requiemet
1230 XIII   |                 Holnap requiemet tartunk az üdvéért.~– Ez volt ám az
1231 XIII   |                 az üdvéért.~– Ez volt ám az utolsó világra való fia
1232 XIII   |                  utolsó világra való fia az öregnek. A belgrádiak egy
1233 XIII   |              szurokkal, úgy küldték haza az apjához Kamizác várába.
1234 XIII   |                  apjához Kamizác várába. Az öreg rögtön ledobbant a
1235 XIII   |                  Hát a mi Györgyünk?” – „Az a barát?” mordult rám az
1236 XIII   |                 Az a barát?” mordult rám az öreg. – Nem tudtunk ám mi
1237 XIII   |                  El is hozta a leveledet az ünnepi látogató barát, de
1238 XIII   |                ünnepi látogató barát, de az öreg fel sem bontotta; nem
1239 XIII   |               meg nincsen körülötte, aki az íráshoz vagdalna; magam
1240 XIII   |              Igen, egy ostyepkát. Hiszen az is szép volt tőled. Egy
1241 XIII   |              tőled. Egy ünnepi ostyepka; az apád neve meg a címere volt
1242 XIII   |            Megbecsültük szépen; eltettük az almáriomba.~– S nem vágtátok
1243 XIII   |                    S nem vágtátok fel?~– Az öreg nem engedte. Hogy ő
1244 XIII   |                száz arany volt elrejtve.~Az anyóka összecsapta a kezeit,
1245 XIII   |             mindjárt elgurult. Ha én azt az öregnek most a fülébe kiálthatnám,
1246 XIII   |          összeütné a bokáját! Száz arany az ostyepkában! – De hát a
1247 XIII   |                  pedig olvasatlan hagyta az öreg. No, de mármost ő kívánja
1248 XIII   |               szót mondok: én viszem meg az ő számára a mennyei hatalom
1249 XIII   |                akarja, hogy rád szálljon az egész örökség, úgy, ahogy
1250 XIII   |                 úgy esett el. Azt akarja az öreg, hogy állj helyükbe;
1251 XIII   |              hogy állj helyükbe; te vagy az utolsó. Vedd fel a kardot.
1252 XIII   |               tornyos várát, a kolnáját, az istállóját. Tied lesz a
1253 XIII   |                 a magtár!~György engedte az anyját beszélni; nem szólt
1254 XIII   |               rozsdás, a paripa inpókos, az akol üres, a szántóföld
1255 XIII   |                  pince kong, a magtárból az egerek is rég elszöktek.~–
1256 XIII   |                    Ezt mind átadja neked az én uram, amint hazajössz
1257 XIII   |                 én uram, amint hazajössz az ősi várba. Azt tehetsz vele,
1258 XIII   |                  tetszik. Te tartod fenn az Utyessenovics nevet.~György
1259 XIII   |                  sem szólt semmit, pedig az öregasszony számított az
1260 XIII   |                 az öregasszony számított az ellentmondásra.~– No, ugye
1261 XIII   |                semmit a pap.~Ekkor aztán az öregasszony maga kezdett
1262 XIII   |              cáfolgatáshoz.~– Én mondtam az öregnek, hogy hova gondol.
1263 XIII   |                  nem lehet megházasodni, az nem hagyhat maga után ivadékot,
1264 XIII   |                maga után ivadékot, hanem az öreg letorkolt. „Mit tudsz
1265 XIII   |                  Mit tudsz te ahhoz? Hát az orosz kanonokoknak nincs-e
1266 XIII   |              Pedig azok is pápisták. Hát az utolsó Thurzónak, pedig
1267 XIII   |               aztán lett hét leánya! Hát az Utyessenovics család kedvéért
1268 XIII   |            Thurzóknál? – Aztán elkezdett az öreg csúnyákat mondani,
1269 XIII   |                  nem egyezett bele, hogy az ő fia barát legyen. Csapja
1270 XIII   |                 Ölelem a menyecskémet. „~Az öreg asszonyság el is danolta
1271 XIII   |              vele, hogy miért akar ővele az apja beszélni, de aziránt
1272 XIII   |                   de aziránt is, hogy mi az ő leghelyesebb tennivalója.~–
1273 XIII   |             hölgynek. – Majd ellátogatok az apámhoz.~– De hamar ám,
1274 XIII   |             apámhoz.~– De hamar ám, mert az nem halogatja, mint a zsidó,
1275 XIII   |            kelünk; csak elébb megtartjuk az elhunyt bátyámért a requiemet.~
1276 XIII   |                  selyempalástját, melyre az ezüstsasokat maga a lengyel
1277 XIII   |             könnyű kocsiba, s körülhordá az öreg asszonyságot az egész
1278 XIII   |          körülhordá az öreg asszonyságot az egész gazdaságon, az apátsághoz
1279 XIII   |        asszonyságot az egész gazdaságon, az apátsághoz tartozó falvakon,
1280 XIII   |               lakoma következett, azután az úti fáradalmak kipihenése,
1281 XIII   |           hamarább járt gyalog, beutazta az egész felvidéket, és soha
1282 XIII   |             öltönyt nem viselt, mint azt az egyetlen fehér csuhát a
1283 XIII   |                  mi egy sajóládi apátúr!~Az útra befogatta azt a díszes,
1284 XIII   |                Zsigmond királytól kapott az installációja alkalmával,
1285 XIII   |            asszony meglátta apátúr fiát, az aranylánccal a nyakában,
1286 XIII   |               aranylánccal a nyakában, s az azon függő drágaköves kereszttel,
1287 XIII   |                   Jaj, édes fiam, ha ezt az aranyláncot meglátják a
1288 XIII   |                 nyakadban, megölnek érte az erdőben a bojnyikok.~Lesz
1289 XIII   |                   képezték a kíséretet. (Az apátúr törvény által volt
1290 XIII   |             ettől a sokaságtul ijedt meg az anyja.~– Minden szentekre!
1291 XIII   |                búcsújáró kísérete támadt az ájtatos falusiakból. Olyan
1292 XIII   |                  észjárásába illett.~Nem az elzüllött tékozló fiú tér
1293 XIII   |           elzüllött tékozló fiú tér haza az ő atyjának tanyájára; hanem
1294 XIII   |                atyjának tanyájára; hanem az áldást osztó főpap, aki
1295 XIII   |                 aki megszenteli a házat.~Az öreg nemes várának erkélyén
1296 XIII   |           négylovas veres hintóban. Sírt az öreg; egyrészt az örömtül,
1297 XIII   |                   Sírt az öreg; egyrészt az örömtül, másrészt a fájdalomtul.
1298 XIII   |                  másrészt a fájdalomtul. Az örömtül azért, hogy Isten
1299 XIII   |           szeretné.~Leviteté magát eléje az udvarra, hogy ott fogadja
1300 XIII   |               fogadja el. Meg volt törve az öregnek a büszkesége. Egész
1301 XIII   |                már, a lábai megbénultak, az egyik keze érzéketlen holttetem
1302 XIII   |           hintóból leszállva, odasietett az atyjához, átölelte, megcsókolta
1303 XIII   |           átölelte, megcsókolta kétfelől az orcáját, s áldást mondott
1304 XIII   |               Egyetlenegy fiam! – zokogá az öreg. A búcsús asszonyok
1305 XIII   |              hogy a csatlósok vigyék fel az atyját a hordozószéken a
1306 XIII   |                maga előtt, ott ülteté le az öreget a gyóntatószékbe,
1307 XIII   |                  találta. Bizony ez volt az öregnek a legnagyobb terhe,
1308 XIII   |                  lelke, hogy megkaphatta az absolutiót. Még az Úr testét
1309 XIII   |           megkaphatta az absolutiót. Még az Úr testét is átadta neki –
1310 XIII   |                  testét is átadta neki – az apátúr (ahogy halál előtt
1311 XIII   |                   És aztán misét mondott az egybegyűlt nép előtt.~Ez
1312 XIII   |                 ezután sem viteté György az atyját a rendes lakószobájába
1313 XIII   |               látása elkomorította volna az öreg lelkét. A rozsdás fegyverek,
1314 XIII   |            medvebőrös fekhely, aztán meg az a fűzfaderék a belezárt
1315 XIII   |             csatában elesett hős fiával. Az nem volt jó hely a találkozóra. –
1316 XIII   |        találkozóra. – Anyjával kieszelte az úton, hogy mit kövessenek.
1317 XIII   |                  konyha után, süt, főz – az öreg kedvenc ételeiből,
1318 XIII   |            bárányt, haricskapuliszkát. – Az öregnek a gyomra egészen
1319 XIII   |       szolgálatot. Nagy étvággyal látott az eléje rakott ételekhez;
1320 XIII   |                vetted?~Hát még mikor azt az átalagot felnyitották, s
1321 XIII   |      felnyitották, s abbul töltött a fia az apjának egy tele pohárral.
1322 XIII   |              tokaji aszúbort. Ő tartotta az egyik kezével a poharat,
1323 XIII   |            kezével a poharat, a másikkal az öregnek a fejét, amíg felhajtotta.
1324 XIII   |       mennyországban isznak; ott is csak az apostolok!~– Itt pedig az
1325 XIII   |                az apostolok!~– Itt pedig az apáturak – mondá Anna asszony.~
1326 XIII   |                 más színben kezdte látni az öreg nemes az egész világot.~
1327 XIII   |               kezdte látni az öreg nemes az egész világot.~Az összebeszélés
1328 XIII   |                  nemes az egész világot.~Az összebeszélés szerint Anna
1329 XIII   |              serleg alakú sajtot. (Eláll az tíz esztendeig is, s akkor
1330 XIII   |              akkor is olyan kemény, mint az első héten.)~– No, de a
1331 XIII   |         felszeljük.~Hát amint kettévágta az ostyepkát, csak hullott
1332 XIII   |                csak hullott ám ki belőle az abroszra az áldás, a sok
1333 XIII   |                 ám ki belőle az abroszra az áldás, a sok Szűz Máriás
1334 XIII   |                 a sok Szűz Máriás arany.~Az öregnek az arca nevetésre
1335 XIII   |                 Máriás arany.~Az öregnek az arca nevetésre torzult.~–
1336 XIII   |                nem tudtunk róla! – monda az asszony, s az aranyat felmarkolva,
1337 XIII   |              róla! – monda az asszony, s az aranyat felmarkolva, odatölté
1338 XIII   |            aranyat felmarkolva, odatölté az öreg markába. De abból a
1339 XIII   |           reszkető kézből mind kihullott az. Ekkor aztán az apa azt
1340 XIII   |                kihullott az. Ekkor aztán az apa azt tette, hogy a reszkető
1341 XIII   |                annak a tenyerébe tölteté az aranyakat; ott táncoltak
1342 XIII   |              Arany csikócskák – motyogta az öreg.~Aztán egyszerre csak
1343 XIII   |               leszórta a holt tenyeréből az asztalra az aranyakat, s
1344 XIII   |              holt tenyeréből az asztalra az aranyakat, s a feleségére
1345 XIII   |              Györgyhöz fordult.~– Van ám az anyádnak egy leánya is.
1346 XIII   |                  már a konyhába, anyjuk!~Az asszony sohasem ebédelt
1347 XIII   |                ebédelt együtt a férjével az asztalnál, hanem a konyhában.~–
1348 XIII   |            atyuskám, ledűlni a szobádban az ágyadra szunyókálni? – gondoskodék
1349 XIII   |                   Nem megyek a szobámba, az elveszett fiamhoz, itt maradok
1350 XIII   |                    Tudom, édes – dörmögé az asszony, jelezve kézmozdulattal
1351 XIII   |                   jelezve kézmozdulattal az öreg háta mögött a maga
1352 XIII   |                  véleményét: „bratinázni az aszúboros átalag mellett”. –
1353 XIII   |         aszúboros átalag mellett”. – Hát az is igaz volt. Úgyis ma-holnap
1354 XIII   |               igaz volt. Úgyis ma-holnap az élet. Kár itt hagyni ennyi
1355 XIII   |                  aztán egyedül maradtak, az öreg egészen elérzékenyült
1356 XIII   |              gondolatot, apám; a napokat az Isten adja.~– Nekem már „
1357 XIII   |             fehér lovat hoztak magukkal. Az a fehér ló énreám vár. –
1358 XIII   |                vár. – Add ide a kezedet.~Az öreg megfogta azzal a reszkető
1359 XIII   |              nagy Utyessenovics família! Az én apámnak még hét fia volt.
1360 XIII   |      templomokkal. Én voltam a patrónus: az ispán. Harmincezer léleknek
1361 XIII   |       Harmincezer léleknek parancsoltam. Az első feleségem grófleány
1362 XIII   |          koponyákkal? Ki viszi át tovább az örök időknek a hős Utyessenovicsok
1363 XIII   |     Utyessenovicsok nevét? – Terád száll az mind nap nap után, fiam.
1364 XIII   |                  nap után, fiam. Te vagy az utolsó fiam. Milyen dalia!
1365 XIII   |              válasz kikerülte a kérdést.~Az öreg nagyot fohászkodott.~–
1366 XIII   |                  a jó ősi kardomat, akit az apámtól kaptam.~– Meg fogom
1367 XIII   |            kaptam.~– Meg fogom becsülni.~Az öreg egyre rázta a fejét.~–
1368 XIII   |                 nemesi címerrel; húzd le az ujjamról, s tedd a magadéra.~
1369 XIII   |              magadéra.~György megfogadta az atyja parancsát.~Aztán csak
1370 XIII   |             parancsát.~Aztán csak rátért az öreg a fődologra.~– Aztán
1371 XIII   |            akarsz megházasodni?~– Én már az égnek vagyok eljegyezve.~
1372 XIII   |                 égnek vagyok eljegyezve.~Az öreg haragba jött.~– Tudom:
1373 XIII   |                 De most már terád szállt az egész örökség. Te vagy Kamizác
1374 XIII   |                  Te vagy Kamizác várának az ura, a vármegye örökös ispánja,
1375 XIII   |                 Tied a kard, a buzogány, az igazságtevő pallos. Ez nagyobb
1376 XIII   |       szenteltvíz-szóródnak a forgatása, az olvasód pergetése. Az Isten
1377 XIII   |         forgatása, az olvasód pergetése. Az Isten hagyta meg a Tízparancsolatban: „
1378 XIII   |                  bocsátalak el. Aki pap, az nem él. Az élet szeretet
1379 XIII   |                  el. Aki pap, az nem él. Az élet szeretet nélkül nem
1380 XIII   |              neked, hogy ami örömöket én az asszonyomnál föltaláltam,
1381 XIII   |                 sem fogom elfelejteni, s az utolsó paraszt az ő lakodalma
1382 XIII   |         elfelejteni, s az utolsó paraszt az ő lakodalma napját nem cseréli
1383 XIII   |          lakodalma napját nem cseréli el az érsek installációjával.
1384 XIII   |         installációjával. Isten alkotása az asszonyi állat! Ha megismernéd,
1385 XIII   |                  a fehér csuhát. Ott van az én vőlegényi köntösöm, vedd
1386 XIII   |                  hányszor megtörtént már az az eset, hogy az utolsó
1387 XIII   |               hányszor megtörtént már az az eset, hogy az utolsó férfisarjadéknak
1388 XIII   |          megtörtént már az az eset, hogy az utolsó férfisarjadéknak
1389 XIII   |             megházasodjék. S te vagy már az ultimus surculus masculus.~–
1390 XIII   |                    De én már felismertem az asszonyt, s azért nem akarom
1391 XIII   |             aztán egészen elszomorította az öreget.~– Hát ide jutottál?
1392 XIII   |             ficsúr, egy bitang morlák, s az Utyessenovics nevet kitörlik
1393 XIII   |             Utyessenovics nevet kitörlik az ország krónikájából, s az
1394 XIII   |                az ország krónikájából, s az Utyessenovics címert kapcának
1395 XIII   |              címert kapcának tépik szét.~Az öregnek az arca sötétveresre
1396 XIII   |          kapcának tépik szét.~Az öregnek az arca sötétveresre gyulladt
1397 XIII   |                 égtek, és nem jött könny az oltásukra; ajka tajtékzott
1398 XIII   |                  szorítá fiának a kezét, az egész életerő ebben az öt
1399 XIII   |                   az egész életerő ebben az öt ujjában tömörült össze.~
1400 XIII   |               neked, atyám, hogy nem fog az Utyessenovics név az ország
1401 XIII   |                 fog az Utyessenovics név az ország krónikájából soha
1402 XIII   |                  neked Isten előtt, hogy az Utyessenovics nevet olyan
1403 XIII   |                   Ez a szó úgy ellágyítá az öreget, hogy egy pohár bort
1404 XIII   |                 a kettő. Ugye, megtartod az ősi szokásokat? Ahogy egy
1405 XIII   |                 felváltva fogja énekelni az Utyessenovicsok vitézi tetteit
1406 XIII   |             aztán ott lesz a „tokos ló”, az én harci paripám, akit kantáron
1407 XIII   |                  fölséges borbul.~Ez már az ötödik volt.~Erre az utolsó
1408 XIII   |                 már az ötödik volt.~Erre az utolsó pohárra az öregnek
1409 XIII   |                   Erre az utolsó pohárra az öregnek az arca elkezdett
1410 XIII   |                utolsó pohárra az öregnek az arca elkezdett dicsőült
1411 XIII   |                 fel, a ráncok elsimultak az orcáin; egy nagyot sóhajtott,
1412 XIII   |         hátraszegte a fejét, s felnézett az égbe… Már akkor ott ült
1413 XIV    |             szokás meg lett tartva híven az utolsó kamizáci gróf és
1414 XIV    |                 közeli, távoli rokonság, az ispánok, dullók, perestoldók
1415 XIV    |              hagyomány szerint –, melyet az asszonyok készítettek.~A
1416 XIV    |                  fűzfaderékba. Mivelhogy az elhunyt vitéz, a csatában
1417 XIV    |          éjfélenkint vissza ne térhessen az élőket rémíteni, a sok szegek
1418 XIV    |               egy kedves halotthoz, amit az bizonyosan át fog adni a
1419 XIV    |                 tépve, könnyeket ontva s az elhunytakat hívogatva vissza
1420 XIV    |             elhunytakat hívogatva vissza az életre. Egy nagy kulacs,
1421 XIV    |                vele a tölgyfa asztalhoz. Az asztal végén ültek a guszlárok,
1422 XIV    |     hőskölteményeket danoltak: különösen az elhunyt két Utyessenovicsról.
1423 XIV    |             azért esnék nagy gazdaságba. Az ő hegedőjét főhajtván rángatja.” –
1424 XIV    |            népajk más címmel ruházta fel az akkori vándorpoétákat; gúnyolódó,
1425 XIV    |                mint dévánkodás. De ezért az elnevezésért ők nagyon haragvának.~
1426 XIV    |             haragvának.~Fráter Györgynek az volt a hivatala, hogy minden
1427 XIV    |           viszonozza, a ravataltul ismét az étkezőbe kísérje, s miután
1428 XIV    |                sem utazik, hogy a kulacs az oldalára ne legyen kötve,
1429 XIV    |            guszlár és a lantos elkészült az új vendég versbe szedett
1430 XIV    |         falevelek, s hullottak magukban, az út maga is terítve volt
1431 XIV    |       meghalásról a gyónásra! – És aztán az első meglátásra.~Nem tudta
1432 XIV    |                élnek!~Úgy járt ott abban az őszi világban, mint ahogy
1433 XIV    |                   mint ahogy álmában jár az ember, amikor nem lépdel,
1434 XIV    |                magyar tárogatósok fújták az esteli takarodót, andalító,
1435 XIV    |                 hátra. Már a közeledőnek az árnyéka is eléje került,
1436 XIV    |             visszafordult. Összerezzent.~Az az álomkép állt előtte,
1437 XIV    |          visszafordult. Összerezzent.~Az az álomkép állt előtte, aki
1438 XIV    |                  maga lelkét; a meghalt, az eltemetett s mégis mindig
1439 XIV    |               földbül kelt elő? Itt van! Az alkonyfény teljessé teszi
1440 XIV    |              teljessé teszi a csalódást.~Az előtte termett hölgyalak
1441 XIV    |              édes, kábító csókokat, érzi az ideges karok ölelését, érzi
1442 XIV    |              szívdobogó pihegést keblén; az egész tündérvarázslatot,
1443 XIV    |  tündérvarázslatot, amit egy női testnek az odatapadása előidéz. Szemei
1444 XIV    |        tagbaszakadt, bicebóca manó-alak, az is odatérdepel le György
1445 XIV    |               neki:~– Ez a te húgocskád! Az anyád leánya, Boriska, az
1446 XIV    |                Az anyád leánya, Boriska, az én feleségem.~Azzal félretolva
1447 XIV    |                  hogy a nővére is eljött az apa és fivér temetésére.~
1448 XIV    |                 apa és fivér temetésére.~Az sem csodálni való, hogy
1449 XIV    |            gyászalkalomnál elébb tört ki az öröme az élő bátya látásán,
1450 XIV    |   gyászalkalomnál elébb tört ki az öröme az élő bátya látásán, mint
1451 XIV    |                  láthattalak még egyszer az életben!~Györgynek eszébe
1452 XIV    |             véleményt fejezett ki előtte az öregúr a veje felől.~Az
1453 XIV    |                  az öregúr a veje felől.~Az ember ordított, mint egy
1454 XIV    |                mint egy praefica, akinek az a hivatala.~– Jól van, jól –
1455 XIV    |                Jól van, jól – csitítá őt az asszony. – Csak te eredj
1456 XIV    |                   s újból kezet csókolva az apátúrnak, nyakába ölté
1457 XIV    |                  apátúrnak, nyakába ölté az úti iszákot, s felbaktatott
1458 XIV    |                  sötét volt már.~Borbála az egész úton tartotta a bátyját
1459 XIV    |                  papnak tett gyónás volt az; mind a kettő titok, amiből
1460 XIV    |             amiből ha kiszivárog valami, az majd nem a György hibájából
1461 XIV    |                amint egymáshoz jutottak, az volt a dolga, hogy hangos
1462 XIV    |             asszony ellenben kinn maradt az ámbituson, s a fiát visszatartá.~–
1463 XIV    |                értetek fel a várba, mint az ura. Tudom, hogy bekötötte
1464 XIV    |               nőtt ki a gyermekcipőkből. Az urára is panaszkodott, tudom,
1465 XIV    |           részeges lett belőle, annak is az asszony az oka; mert búvában
1466 XIV    |              belőle, annak is az asszony az oka; mert búvában iszik
1467 XIV    |            teremtés.~S aztán következtek az adatok és bizonyítékok kifogyhatatlan
1468 XIV    |              halottasházból; akkor aztán az anya és leánya ismét összeölelkezék,
1469 XIV    |                 azzal a kérdéssel rohant az úrnőjéhez, hogy melyik ártányt
1470 XIV    |                 vágass le, Anna, amelyik az én részem! (Fenntartotta
1471 XIV    |                 én részem! (Fenntartotta az osztályos jussát!)~Amiért
1472 XIV    |               egyedül kaphatta Györgyöt, az telesuttogta a fülét vádakkal,
1473 XIV    |                 mentek végére: osztoztak az edényeken, a bútorokon,
1474 XIV    |                szemei alig látszottak ki az arcából, s a szája összecsücsörödött
1475 XIV    |               olyan kövérek voltak, hogy az ujjait nem bírta egymásba
1476 XIV    |                 természet a kapitánnyal. Az meg olyan ösztövér volt,
1477 XIV    |              viszontlátás a nagybátya és az unokaöcs között. Jól emlékezett
1478 XIV    |              lurkóra. Magának vindikálta az első érdemet, hogy az öccse
1479 XIV    |         vindikálta az első érdemet, hogy az öccse ilyen nagyra vitte.~–
1480 XIV    |                annálfogva folyvást sírt. Az új gyászruhája is elkészült,
1481 XIV    |          figyelmét, hogy Anna asszonynak az arcszíne művészi élénkítést
1482 XIV    |           ünnepélyes napok alatt. Szokás az ezen a vidéken. Az öregasszonyok
1483 XIV    |                Szokás az ezen a vidéken. Az öregasszonyok is használják
1484 XIV    |             annak bevett rendje szerint; az ebéd a kitűnőségek számára
1485 XIV    |               ebéd a kitűnőségek számára az emeleti címerteremben lett
1486 XIV    |           címerteremben lett felterítve. Az asztalfőt foglalta el a
1487 XIV    |           foglalta el a püspök, mellette az apátúr és a zárai kapitány.
1488 XIV    |                  Hát bizony most te vagy az ultimus surculus masculus
1489 XIV    |                ultimus surculus masculus az Utyessenovics famíliából,
1490 XIV    |                 hogy hová vergálnak ezek az urak.~– Én azt mondom neked,
1491 XIV    |             barátcsuhát, s bele nem ülsz az örökségedbe; mert ha te
1492 XIV    |                   biz oly prédára jut ez az egész szép dominium, ahogy
1493 XIV    |                 herceg fejedelmi birtoka az özvegy által.~Ellenben Peszeky
1494 XIV    |             apátúr, amiatt, hogy mi lesz az őseid örökéből. Az árváknak
1495 XIV    |                  lesz az őseid örökéből. Az árváknak és özvegyeknek
1496 XIV    |                Látod, Fráter György, ezt az átellenedben ülő urat –
1497 XIV    |    harangozópénzt. Ezt elviszi nemsokára az ördög. Szent, hogy utána
1498 XIV    |                 kapitánynak! Nagy uraság az, hallod-e? Ki ne szalaszd
1499 XIV    |            mulasztá el aközben egymásnak az egészségére poharat koccintani.~„
1500 XIV    |            odacsapott a kövér tenyerével az asztalra.~– Ilyenek a bolondok!