bold = Main text
     Fezejet                                           grey = Comment text

2501 XXXIII |           Verbőczy István meg három pap: az udvari káplán, Ferenc barát
2502 XXXIII |       megérkeztek a törők szultán gályái az Iszter folyamon. (A Dunát
2503 XXXIII |              ezen a nagy rónán: „Te vagy az oka, hogy bennünket magyar
2504 XXXIII |                királynak felajánlott.~Ez az ifjú volt Szolimán kegyence.~
2505 XXXIII |                 ment végbe a felvonulás; az út végtül végig tarka és
2506 XXXIII |             aranygombos rudakkal, felyül az arany félholddal.~De még
2507 XXXIII |                 a lovára. Régi öltönyeit az udvarnokára bízták.~A nagyvezér
2508 XXXIII |               bevezeték Ibrahim basához.~Az üdvözlés után itt ismét
2509 XXXIII |                  itt ismét lehúzták róla az Ajász basától kapott díszruhákat,
2510 XXXIII |                 a bámuló besliák között.~Az egész térség a szultán sátora
2511 XXXIII |                gyémántgyűrűt, s azt tevé az aranytálra, mellyel az ifjúcska
2512 XXXIII |              tevé az aranytálra, mellyel az ifjúcska menten a szultán
2513 XXXIII |           felhúzta János király gyűrűjét az ujjára.~János király a pribék
2514 XXXIII |                   írja a kísérő pap.) De az nem igaz, hogy a magyar
2515 XXXIII |                 királyt a széles trónra. Az országnagyok állva maradtak;
2516 XXXIII |                 itt szemlélsz, becsesebb az, amelyet te ajándékoztál
2517 XXXIII |                  a Hunyadié. Annak pedig az én apám volt a kincstartója.
2518 XXXIII |               ott hagyatott ez a drágakő az apámnál.~(Szerzési jog! –
2519 XXXIII |             Király! Beszélj a császárral az ország dolgairól.~Az elszörnyedés
2520 XXXIII |          császárral az ország dolgairól.~Az elszörnyedés felhördülése
2521 XXXIII |           fölemelte fejét.~– Mit mondott az a barát? – kérdezé a tolmácstól.~
2522 XXXIII |                  Hogy ott mit végezének, az titok maradt mindenki előtt.~
2523 XXXIII |              Hogy híják?~– „Kopott”-nak.~Az a ló „szepe” ló volt (szürke,
2524 XXXIII |                   De mármost nézd meg te az én lovaimat – monda a szultán,
2525 XXXIII |             karöltve vezeté el a királyt az istállóiba, s az ajándékba
2526 XXXIII |                 királyt az istállóiba, s az ajándékba elfogadott paripájáért
2527 XXXIII |            pribék felvilágosította, hogy az a két szakállas pap valamikor
2528 XXXIII |                 akinek egyszer kard volt az oldalán, hogy tudott az
2529 XXXIII |                  az oldalán, hogy tudott az attól megválni?~A királyt
2530 XXXIV  |                 Sarlós Boldogasszonynak” az ő napján, mely napot száz
2531 XXXIV  |                 száz év előtt Orbán pápa az ünnepek közé emelt annak
2532 XXXIV  |                ünnepül avatták fel annak az emlékére, hogy e napon fordította
2533 XXXIV  |                fordította el Coriolánnak az anyja társnőivel együtt
2534 XXXIV  |                 Rómáról, hogy saját fia, az örök ellenség hadait vezetve,
2535 XXXIV  |                   Jól szenteltetek engem az asszonynak.” Hajh, hogy
2536 XXXIV  |               borul, és nem fenyegetőzik az öklével az ég felé, ahogy
2537 XXXIV  |                  fenyegetőzik az öklével az ég felé, ahogy a mi magyarjaink
2538 XXXIV  |                 hogy íme, itt volnál már az országod közepén, és még
2539 XXXIV  |                  törtek a számodra, akik az ellenkirály seregét megűzték.~–
2540 XXXIV  |               Hol van Athinay Simon? Hol az Ártándyak? Hol a Homonnay
2541 XXXIV  |                   jó Petrovich Péter? És az ő vitézlő dandáraik? Senki
2542 XXXIV  |               azok rettegnek a töröktül, az ős ellenségtül. S bár arról
2543 XXXIV  |                  Istent, se embert, hogy az fel nem koncolja az idevetődő
2544 XXXIV  |                 hogy az fel nem koncolja az idevetődő magyar zászlóaljakat?
2545 XXXIV  |                 János király felvonulása az apostagi révig. Itt a révnél
2546 XXXIV  |               rendkívüli tünemény támadt az égen: amit a természettudósok
2547 XXXIV  |               azt is Lőrinc-nap tájékán. Az igazi nap elhomályosodik,
2548 XXXIV  |             álnap támad, egészen hasonló az igazi naphoz, míg a két
2549 XXXIV  |               egy fénykorong köti össze. Az egész ég maga sápadt és
2550 XXXIV  |        fénytüneményt a magyarok bámulták az apostagi pusztáról.~Az egész
2551 XXXIV  |          bámulták az apostagi pusztáról.~Az egész ott látszott függeni
2552 XXXIV  |             jelentsen ez a csoda odafenn az égen, uram?~Szerémi György
2553 XXXIV  |          mindenkinek megmagyarázza.~– Ez az égi csoda azt jelenti, hogy
2554 XXXIV  |                 atya?~– Hát nézzétek ezt az égi látmányt. Ottan áll
2555 XXXIV  |               király a nap fölött, fején az angyali korona (Szent Istváné) ,
2556 XXXIV  |               törökök császárjában.~Mire az udvari pap azt mondá, idézve
2557 XXXIV  |             szavait:~– Valóban „átkozott az, aki a királyokban bízik,
2558 XXXIV  |                 aki a királyokban bízik, az emberek fiaiban”. Szép világosságot
2559 XXXIV  |          átpártolva Ferdinándhoz. Ő volt az ellenkirály legeszesebb
2560 XXXIV  |               kerülte meg János királyt: az ellenkirályra panaszkodott,
2561 XXXIV  |                  halmozta egymásra.~Mert az is kedves ugyan a híres
2562 XXXIV  |                   semmit sem váltott be: az országot is itthagyta, feléje
2563 XXXIV  |                  feléje sem jött többet; az országgyűlést nem hívta
2564 XXXIV  |                ha tudott volna hozzá. De az is, amint hírét vette, hogy
2565 XXXIV  |     Ferdinándpárti magyarok panasza volt az ő legerősebb védelme. Két
2566 XXXIV  |                 védelme. Két rossz közül az öregebb jóvá teszi a kisebbet.~
2567 XXXIV  |                  a kapitulációját. Pedig az a süvegében hozta eléje,
2568 XXXIV  |                  Tudod, Tamás, nem lehet az, hogy én most Buda várát
2569 XXXIV  |               visszabocsátá János király az ellenséges várparancsnokot
2570 XXXIV  |                 most bevonulunk a várba, az a kétezer német, aki benn
2571 XXXIV  |                 a ravasz Nádasdynak csak az a praktikája, hogy engem
2572 XXXIV  |               engem és titeket becsaljon az egérfogóba? Akkor egy palloscsapással
2573 XXXIV  |               ugyan hamar véget vethetne az én királyságomnak.~Ezt az
2574 XXXIV  |                az én királyságomnak.~Ezt az okot mindenki helyesnek
2575 XXXIV  |               sátorát, s parancsot adott az ostrom megkezdésére. A Dunán
2576 XXXIV  |            ágyúlövéssel sem háborították az előkészületet.~Az első lövésekre
2577 XXXIV  |           háborították az előkészületet.~Az első lövésekre nagy rés
2578 XXXIV  |                lövésekre nagy rés törött az István tornyon, a második
2579 XXXIV  |            gyalog ment fel, nem sajnálva az „aranycsizmáit”.~Mikor ezt
2580 XXXIV  |           polgárság között a felindulás. Az utcákon sár volt. A német
2581 XXXIV  |               hamar kiterítteté posztóit az utcák mentében, s minthogy
2582 XXXIV  |                és párnákat hajigálták le az utcára, hogy a szultán be
2583 XXXIV  |                  a szultán be ne sározza az aranycsizmáit.~Nádasdy azonban
2584 XXXIV  |                  a szultánt, hanem amint az a keleti fedett lépcsőn
2585 XXXIV  |                csak Szente uram fogadta, az öreg várnagy, aki minden
2586 XXXIV  |                szabadságát biztosítja, s az összes török katonáknak
2587 XXXIV  |        kapitulált katonaság ellenében.~S az ilyen rendeleteknél a szultán
2588 XXXIV  |                Azzal a szultán ugyanazon az úton, amelyen jött, visszatért
2589 XXXIV  |                 kelenföldi táborába. Még az éjszakát sem tölté Budavárában.
2590 XXXIV  |          éjszakát sem tölté Budavárában. Az a magyar királynak volt
2591 XXXIV  |                 Ülj bele e székbe, ahogy az én uram, a szultán megparancsolá,
2592 XXXIV  |                királyhoz, mégpedig, hogy az ünnepség tökéletes legyen,
2593 XXXIV  |           királyi palotábul; onnan végig az utcán, ki a várkapun, se
2594 XXXV   |             hatalmas házai elpusztultak; az utcákon nem robogtak a hajdani
2595 XXXV   |                  fölé ki volt függesztve az olló, a csizma, a perec,
2596 XXXV   |                  a piacon; a szamár volt az egyedüli teherhordó állat.~
2597 XXXV   |             minden; a viselet, a beszéd, az erkölcs. S János királynak
2598 XXXV   |               erkölcs. S János királynak az volt a nagyobb gondja, hogy
2599 XXXV   |            féléves ostromra, ahhoz mérte az előkészületeit. Aztán kapott
2600 XXXV   |              magával hordta a szakácsát; az elkészíté az ebédet az udvariak
2601 XXXV   |                  szakácsát; az elkészíté az ebédet az udvariak számára (
2602 XXXV   |                   az elkészíté az ebédet az udvariak számára (még akkor
2603 XXXV   |                  a várost körülsétálván, az urak asztalhoz ülének, s
2604 XXXV   |          asztalhoz ülének, s hozzáláttak az étkezéshez.~A hosszú asztal
2605 XXXV   |           abrosszal volt leterítve egész az asztal hídjáig. Mikor a
2606 XXXV   |             Mikor a király elhelyezkedék az asztalfőn: észrevevé, hogy
2607 XXXV   |               kemény tárgyba beleütődik. Az étekfogónak megparancsolá,
2608 XXXV   |        megparancsolá, hogy nézze meg, mi az, és távolítsa el onnan.~
2609 XXXV   |                   és távolítsa el onnan.~Az étekfogó bebújt az asztal
2610 XXXV   |                onnan.~Az étekfogó bebújt az asztal alá, s mikor ismét
2611 XXXV   |             mikor ismét előhúzta a fejét az abrosz alul, sápadt volt
2612 XXXV   |                 abrosz alul, sápadt volt az arca; egész halálfia lett
2613 XXXV   |            bátran!~– Egy koporsó van itt az asztal alatt.~Erre a szóra
2614 XXXV   |               asztal alatt.~Erre a szóra az urak felugráltak a székeikről;
2615 XXXV   |                 Megesküvék, hogy a várat az utolsó csepp véreig védelmezni
2616 XXXV   |                csodálatos bortartó ládát az asztal alól. Szép, gyantáros
2617 XXXV   |              átalagok.~Ez a koporsó volt az első nevetni való tárgy
2618 XXXV   |            király trónfoglalási útjában.~Az ebédre következett délután
2619 XXXV   |              kivonulnak, senki sem felel az életükért. De azok megbikacsolták
2620 XXXV   |                  kellett őket bocsátani.~Az elvonuló német csapatok
2621 XXXV   |             értek, egyszerre előrohantak az erdőbül a lesben álló janicsárok
2622 XXXV   |          öltözeteiből. János király csak az otthagyott hullákat eltemettetni
2623 XXXV   |                Nádasdy kiszabadítá magát az őrei kezéből, s egy csónakba
2624 XXXV   |                 egy csónakba beleugorva, az egész török hajóhad szeme
2625 XXXV   |              történetül elfogadnom, mint az igazat elmesélnem. Mégis
2626 XXXV   |                 igazat elmesélnem. Mégis az utóbbit választottam, mert
2627 XXXV   |              hegedűsök, török krónikások az ő uraik asztaláról dúskálkodtak,
2628 XXXVI  |                          XXXVI. FEJEZET ~Az angyali korona~Szolimán
2629 XXXVI  |                  Szolimán szultán másnap az egész táborával felkerekedett,
2630 XXXVI  |               visszapártolásért, s ezzel az eggyel is szaporodott a
2631 XXXVI  |            Bécsbe körülszorítottam, hogy az Iszter folyóbul vizet nem
2632 XXXVI  |                  kimenekülhessenek, mert az én népeim körülfogták aztat;
2633 XXXVI  |              gyors szekereken előreküldé az ácsait, hogy készítsenek
2634 XXXVI  |                 Takarodót fúvatott. Azon az úton, amelyen jött, a Dunán
2635 XXXVI  |                  hídon kellett átvonulni az egész török hadseregnek.
2636 XXXVI  |             mentében csónakokon követték az ezredeiket, s buzogányokkal
2637 XXXVI  |       rendetlenkedőket. Éjjel is tartott az átvonulás, amikor nagy üstökben
2638 XXXVI  |             ennek a napjátul számították az esztendőt, a nagy alföldi
2639 XXXVI  |                   hogy szeretné meglátni az „angyali koronát”.~Zápolyának
2640 XXXVI  |        Zápolyának nem lehetett ingadozni az ösztön ellen. Az a korona
2641 XXXVI  |               ingadozni az ösztön ellen. Az a korona bizony a szultán
2642 XXXVI  |                  szultán kegyéből jutott az ő kezébe vissza. Mégis saját
2643 XXXVI  |               királyt, ismét elvezeté őt az istállójába, s megajándékozá
2644 XXXVI  |                 város között veretett, s az összes keresztény foglyokat,
2645 XXXVI  |             prímás és Perényi szánták rá az életüket, hogy elmenjenek
2646 XXXVI  |        Magyarország legszentebb kincsét, az angyali koronát.~A szultán
2647 XXXVI  |            szultán kegyesen fogadta mind az egyházfejedelmet, mind a
2648 XXXVI  |             megpillantá Várday Pál érsek az állványra tett koronát.~–
2649 XXXVI  |                  azt beszélik róla, hogy az angyalok hozták, s mi törökök
2650 XXXVI  |                törökök nagyon tiszteljük az angyalokat.~Akartam látni,
2651 XXXVI  |                milyen drágaköveik vannak az angyaloknak. De bizony mondhatom,
2652 XXXVI  |               prímás elmondá a király és az udvariak előtt a történteket,
2653 XXXVI  |                  amidőn odaért, hogy azt az angyali ereklyét hogy illeszték
2654 XXXVI  |            hallgatott. Magában gondolá: „Az arany rozsdáját, a korona
2655 XXXVII |                         XXXVII. FEJEZET ~Az első bankó~A szultán visszatért
2656 XXXVII |              nélkül nem lehetett kimenni az utcára fényes nappal. A
2657 XXXVII |             zsold kell. A kincstár üres. Az arany-, ezüstbányákat az
2658 XXXVII |                 Az arany-, ezüstbányákat az ellenkirály bírja. Adót,
2659 XXXVII |                 Simonra vannak bízva, de az csak ad calendas graecas
2660 XXXVII |                gyűl össze annyi, amennyi az ő saját pompás udvartartására
2661 XXXVII |              kettőt Magyarország címere. Az egyiken felyül ez állt: „
2662 XXXVII |              alul: „Minden lélek dicséri az Urat.” A másikon pedig felyül: „
2663 XXXVII |                 A másikon pedig felyül: „Az erős Isten uraknak Ura!”,
2664 XXXVII |               pedig: „Erős várunk nekünk az Isten”.~A jegyek szóltak
2665 XXXVII |                 győztek elég vermet ásni az áldásnak. A gerezd is ontotta
2666 XXXVII |                szárazság. Magas ára volt az életnek. Fráter György nagy
2667 XXXVII |          papirosokkal. A nép fizette már az adót nagy buzgósággal, csakhogy
2668 XXXVII |                  a sóbányáknak. Csakhogy az mind papiros volt.~Azt ugyan
2669 XXXVII |         kocsmáros, szatócs, olajkáros. S az üzlet pompásan sikerült.
2670 XXXVII |                 aztán kénytelenek voltak az ország jövedelmével beszámolni,
2671 XXXVII |              mellett nem lehetett lopni! Az ércpénzt ő vette át a terményekért,
2672 XXXVII |                  azt a király fordította az ország céljaira. Ők ketten
2673 XXXVIII|               gályákkal nem lehet járni. Az ember mit csinálhat ilyenkor
2674 XXXVIII|              táncol.~Amint kitavaszodott az idő, János király Fráter
2675 XXXVIII|               Vilmos tábornokát küldé le az ostromló sereggel Buda visszavívására.
2676 XXXVIII|               rác zsoldosai s Nádasdy és az Ártándyak mezei hadai. Mindössze
2677 XXXVIII|              Mindössze háromezer harcos. Az utolsó napokban szaporítá
2678 XXXVIII|                 sem volt igaz híve. Ezek az urak, papok, katonák, mind
2679 XXXVIII|                 a hajdúit hozta magával, az erdélyi sereget otthagyta
2680 XXXVIII|               több nyolc ágyúnál. De még az is sok volt, mert pattantyús
2681 XXXVIII|                  hozzá több, mint kettő. Az egyik egy Augustinus-barát
2682 XXXVIII|                  német pattantyús is, de az szándékosan annyi puskaport
2683 XXXVIII|       szándékosan annyi puskaport tömött az ágyúba, hogy rögtön szétrepedt.
2684 XXXVIII|              azokat lövöldözteté vissza. Az ellenpártiaknak pedig hatalmas
2685 XXXVIII|                nagy mulatságára szolgált az egész ostromjáték. A nemesség
2686 XXXVIII|                Fráter György ismerte jól az embereit; de úgy tett, mintha
2687 XXXVIII|               helyett a spanyolok álltak az első csatába, mint akiknek
2688 XXXVIII|             folyvást ráncigált; utoljára az okosabb engedett: tudniillik
2689 XXXVIII|               tudniillik a selyempalást; az leszakadt a láncárul, s
2690 XXXVIII|              Kristóf diák. Megszökésének az volt az oka, hogy kockajáték
2691 XXXVIII|              diák. Megszökésének az volt az oka, hogy kockajáték közben
2692 XXXVIII|            dühében levágta a kezét. Hogy az akasztófát kikerülje, átszökött
2693 XXXVIII|          akasztófát kikerülje, átszökött az ellenséghez. Szabadszájú,
2694 XXXVIII|        várnagyhoz, aki tudott németül, s az jól megvendégelte a diákot;
2695 XXXVIII|                táborban azért halogatják az erősebb ostromot, mert arra
2696 XXXVIII|                melletti főurak beváltsák az ígéretüket, miszerint a
2697 XXXVIII|                amit Roggendorfhoz írtak; az uraknak neveire is emlékszem,
2698 XXXVIII|               sorsa lett utóbb.~Maguknak az említett uraknak egy szemhunyorítással
2699 XXXVIII|            helyen törtek rést a falakon: az országpalotánál, a Szent
2700 XXXVIII|            bástyán. Egyszerre indult meg az ostromló hadtömeg mind a
2701 XXXVIII|          hadtömeg mind a négy rés ellen.~Az országpalota alatti rést
2702 XXXVIII|               legkevésbé lehetett bízni.~Az ostrom megindulása előtt
2703 XXXVIII|                  búcsújárást és létániát az ég segítségének megnyerése
2704 XXXVIII|              uram! Vízre van szükségünk. Az ellenség felgyújtotta a
2705 XXXVIII|                  dicsőségében kábítja el az ellenséget. Ördögi harcmód
2706 XXXVIII|              magyar és török vitézekből. Az ostromlók erőt kezdtek venni:
2707 XXXVIII|                kézzel a fényes aranyakat az ellenség közé.~Erre a besliák,
2708 XXXVIII|               közé.~Erre a besliák, mint az őrült démonok rohantak az
2709 XXXVIII|                az őrült démonok rohantak az ostromlókra. A vérszomjjal
2710 XXXVIII|                   A vérszomjjal párosult az aranyszomj. Egy arany megér
2711 XXXVIII|                odaszúrták a kövek közé – az ostrom három oldalon vissza
2712 XXXVIII|                   kapd a fegyvert, s öld az ellenséget!~Az utcán már
2713 XXXVIII|           fegyvert, s öld az ellenséget!~Az utcán már jött rohanva a
2714 XXXVIII|                ordítozott:~– Végünk van! Az ellenség elfoglalta a tornyot,
2715 XXXVIII|         egyszerre hőssé alakítá: kikapta az egyik futó kezéből a puskát.
2716 XXXVIII|                  futottak a király után: az István torony felé.~A torony
2717 XXXVIII|                 Deum laudamus-ra zúgtak.~Az ostromló sereg bontotta
2718 XXXVIII|                  magyar dandárt vezették az ostromnál: odaállíták sorba,
2719 XXXVIII|     Morvaországban, tíz vára volt. Mégis az én váramat akarta elvenni.~
2720 XXXVIII|                  felesége. Kire maradnak az apró árvái? Így jössz hozzám,
2721 XXXVIII|               uraknak ott kellett sorban az asztalnál ülni és látni
2722 XXXVIII|            eleget ivott. Azt mondá, hogy az efféle asztaldíszítéshez
2723 XXXVIII|            falról.~Czibakot bosszantá ez az érzéketlenség. Nem hagyhatta
2724 XXXVIII|                egy ülő helyedben; de azt az egyet ma is elvállalom,
2725 XXXVIII|                 elvállalom, hogy mindazt az ellenséget csukástul megeszem,
2726 XXXVIII|               fejére.~Dóczy is felugrott az ütésre, s a handzsárját
2727 XXXVIII|               Ráemlékezzél, Czibak, erre az ütésre! Ezért megfizetek
2728 XXXVIII|             Alajos hidegvérrel ropogtatá az olasz mogyorókat, megkínálva
2729 XXXVIII|                 mintha jobban érdekelnék az olasz mogyorók, mint annak
2730 XXXVIII|               Mogyoró! Emberfej! Mindegy az!~
2731 XXXIX  |                          XXXIX. FEJEZET ~Az orgyilok~Az árulás nem sikerült.
2732 XXXIX  |              XXXIX. FEJEZET ~Az orgyilok~Az árulás nem sikerült. Valamennyi
2733 XXXIX  |                 után. Ő nem szövetkezett az áruló országnagyokkal; hanem
2734 XXXIX  |           egyiket a másik által irtsa ki az útjából.~Maga a nép jó volt:
2735 XXXIX  |             útjából.~Maga a nép jó volt: az, aki báránybőr süvegben
2736 XXXIX  |               vagy barétum volt a fején, az mind olyan szent volt, akinek
2737 XXXIX  |              szerencsekereket is, melyet az akkori hadvezérek használtak
2738 XXXIX  |              kerék megállapodása s annak az egy helyben álló figurák
2739 XXXIX  |                   hogy mi módon intézzék az ütközet rendjét. Ami igen
2740 XXXIX  |                 igen szép tudomány volt.~Az elfogott németek bizonysága
2741 XXXIX  |     győzedelmeskedni fog. – De bizonyára az egyszer nagyon csalatkoztak
2742 XXXIX  |                  Ferdinánd királyhoz azt az elzsákmányolt horoszkópot,
2743 XXXIX  |         elzsákmányolt horoszkópot, azzal az izenettel, hogy csak használja
2744 XXXIX  |              Ferdinánd király ugyanabban az állapotban volt, amiben
2745 XXXIX  |                Senki sem volt híve: csak az önérdek tartott mellette
2746 XXXIX  |                 kívánsága nem teljesült, az rögtön áruló lett ellene. –
2747 XXXIX  |                 kettő rá volt fanyalodva az egyezkedésre. A fegyvernek
2748 XXXIX  |          elfogadta a követet. Hajdanában az is egyik kapitánya volt,
2749 XXXIX  |               tőrdöféssel meg lesz oldva az országos gubanc.~Ha Zápolya
2750 XXXIX  |               gubanc.~Ha Zápolya halott, az egész ország meghódol az
2751 XXXIX  |                 az egész ország meghódol az élő királynak. Ámde ezúttal
2752 XXXIX  |             tolmácsolja előtte, minthogy az latinul volt írva, amiben
2753 XXXIX  |                hirtelen eléje veté magát az orgyilkosnak, s felfogta
2754 XXXIX  |                 csuha alatt páncél volt: az orgyilok lesiklott az acélról.~
2755 XXXIX  |              volt: az orgyilok lesiklott az acélról.~A király kiáltására
2756 XXXIX  |              kiáltására aztán berohantak az ajtónállók, s megragadták
2757 XXXIX  |                 a fekete cár legyilkolta az én apámat, testvéreimet.
2758 XXXIX  |            terajtad állok értük bosszút.~Az udvaroncok ott helyben össze
2759 XXXIX  |           helyben össze akarták aprítani az orgyilkost.~Fráter György
2760 XL     |                  két emberre nézve tett: az étekfogójára, aki az ebédjét
2761 XL     |               tett: az étekfogójára, aki az ebédjét felhordta, s akinek
2762 XL     |                mérgezve. Reggel megnyitá az ajtaját az udvari káplánja
2763 XL     |               Reggel megnyitá az ajtaját az udvari káplánja előtt, hogy
2764 XL     |               volt azon emberi ábrázat – az arca teleragasztva flastromokkal.
2765 XL     |          Vitézségét akarta bebizonyítani az ostrom alatt, a németek
2766 XL     |                  egy golyót feléje, hogy az éppen a hordót törte széjjel:
2767 XL     |              lezuhant, s mind összetörte az ábrázatját; most annak a
2768 XL     |            elvégzé a kápolnában a misét. Az ájtatosság után a király
2769 XL     |       nyoszolyája melletti asztalon volt az angyali korona és a hozzá
2770 XL     |                  Megcsömörlöttem; de nem az ételtől, hanem az emberektől.
2771 XL     |                 de nem az ételtől, hanem az emberektől. A lelkemben
2772 XL     |              emberektől. A lelkemben van az, ami bánt: onnan azt ki
2773 XL     |                  nevezek ki koronaőrnek: az mind átszökik az ellenkirályhoz,
2774 XL     |            koronaőrnek: az mind átszökik az ellenkirályhoz, s eladja
2775 XL     |                 kincstáram, ahol mindazt az aranyat halmozva tartom,
2776 XL     |            aranyat halmozva tartom, amit az ország szükségeire összegyűjték.
2777 XL     |                 Ennek kettős feneke van. Az ászok felőli részén az akona
2778 XL     |                   Az ászok felőli részén az akona csapja. Ezen bor jön
2779 XL     |         királynak annyira megtetszett ez az ötlet, hogy elnevette rá
2780 XL     |                  a pincébe anélkül, hogy az udvari cselédség észrevette
2781 XL     |                 volt bízva. A borkezelés az ő szakmája volt. Már a budai
2782 XL     |               kulcsári hivatal. S amióta az egész magyarországi borkereskedést
2783 XL     |          bevilágított a gyertyával annak az üregébe. Az ötvenakósnak
2784 XL     |             gyertyával annak az üregébe. Az ötvenakósnak egyharmada
2785 XL     |             rekesztékben voltak láthatók az egymás mellé helyezett zacskók,
2786 XL     |            szövetén keresztülcsillámlott az arany.~– Íme, uram. Itt
2787 XL     |                    Íme, uram. Itt vannak az országnak a kincsei; amelyekről
2788 XL     |               nincsen tudomása. Ha eljön az ideje, hogy az országodat
2789 XL     |                  Ha eljön az ideje, hogy az országodat a magad erejével
2790 XL     |                  Milyen jó hideglelésűző az arany!~A pincében voltak
2791 XL     |                 mit beszélnek.~– Szomorú az én lelkem mindhalálig –
2792 XL     |              neked, hogy megcsömörlöttem az emberektől. Király vagyok,
2793 XL     |         megbízhassam. Aki erős és bátor, az irigyem és áruló ellenem;
2794 XL     |                 ellenem; aki igaz hívem, az lágylelkű, gyáva. Czibak,
2795 XL     |                Czibak, Athinay, Nádasdy, az Ártándyak, Bánffy vitéz
2796 XL     |                 onnan segítséget hoznak. Az egész ostrom alatt vissza
2797 XL     |     legveszedelmesebb ember: ez rosszabb az ellenségnél, rosszabb az
2798 XL     |                 az ellenségnél, rosszabb az árulónál; ez egy versenytárs.
2799 XL     |              magát máris, mintha ő volna az úr Buda várában. Pártfogóm,
2800 XL     |                  a saját népem kigúnyol. Az ajtón keresztül hallom,
2801 XL     |               hogy kérdezgetik egymástul az apródok, a csatlósok: „Ébren
2802 XL     |            kínzásáért vaksággal vert meg az Isten. Nincs egy emberem
2803 XL     |                 Isten. Nincs egy emberem az egész országban, akire rábízhatnám
2804 XL     |             országban, akire rábízhatnám az ügyemet!~– Hát nem vagyok-e
2805 XL     |               ember vagy.~– Hát nem elég az neked?~Erre a merész, fennhéjázó
2806 XL     |                  a barátnak a király. De az kiállta a szembenézést.~–
2807 XL     |          megvehető; csak el kell találni az árát. Még a szultán is megvehető,
2808 XL     |                  mindvalamennyinek tudom az árát, amiért megvehető.~–
2809 XL     |            amiért megvehető.~– Grittinek az árát is tudod?~– Azt is
2810 XL     |                  vadászni, mulasd magad. Az az egy majd aztán el fog
2811 XL     |               vadászni, mulasd magad. Az az egy majd aztán el fog bánni
2812 XL     |           többivel, s a többi mind annak az egynek a kígyófején fogja
2813 XL     |              fújnia követ.~– S ki legyen az az egy?~– Az, akit legrosszabbnak
2814 XL     |                  követ.~– S ki legyen az az egy?~– Az, akit legrosszabbnak
2815 XL     |                 S ki legyen az az egy?~– Az, akit legrosszabbnak tartasz
2816 XL     |               hogy rájöttél magadtul, mi az ára a szultán kegyencének?
2817 XL     |             Grittit legyűrni, ha egyszer az hatalomra kap? – kérdé a
2818 XL     |                 Gritti is magával hordja az árnyékát, s keresztül fog
2819 XL     |         Kincstartó.~– Hiszen már te vagy az.~– De csak titokban. Ami
2820 XL     |                  pénzt én gyűjtök, annak az eredetéről nem tud senki
2821 XL     |                 nem tud senki semmit. Én az adókat nem szedem be. Legyen
2822 XL     |                 nem szedem be. Legyen ez az ő tiszte.~– Hát Athinay
2823 XL     |                Hát Athinay Diák Simon?~– Az legyen a sóbányák bérlője.
2824 XL     |            Debrecen városát.~Ilyenformán az egész úri rendet sorba vették,
2825 XL     |                  mármost csak intézze el az egész dolgot az illető urakkal.
2826 XL     |               intézze el az egész dolgot az illető urakkal. Ő maga,
2827 XL     |                beszélni akart, azt elébb az ajtónállók megmotozták,
2828 XL     |             folyvást kezében tartá, amíg az előtte állóval beszélt;
2829 XL     |                   tudott latinul, s ezen az idiómán beszélhetett volna
2830 XL     |                  hidegen. – Tudattad már az országtanácsosokkal?~– Még
2831 XL     |              helyette intézkedik, amíg ő az országtól távol van.~– Dóczy
2832 XL     |                  van.~– Dóczy János lesz az.~Arra helyeslően bólintott
2833 XL     |               minden jártában kísérik, s az egyik közülük már olyan
2834 XL     |           lehessen neki adni?~– Még üres az egri püspöki szék.~– Az
2835 XL     |                  az egri püspöki szék.~– Az jó lesz az én fiamnak. Szereti
2836 XL     |               püspöki szék.~– Az jó lesz az én fiamnak. Szereti a veres
2837 XL     |        választottál?~Most aztán itt volt az alkalom, hogy Fráter György
2838 XL     |              tudta fogni, hogy ha ő most az igazi arcát mutatja meg,
2839 XL     |            magamra nem gondolok. Engemet az én királyom alacsony szolgai
2840 XL     |                  jutalom. Hogy mernék én az én jóltevőmtül annál nagyobb
2841 XL     |               kérni, mint hogy állandóul az ő árnyékában lehessek. –
2842 XL     |                emlékezzél meg felőlem, s az én nevem után az én testvérhúgomrul,
2843 XL     |              felőlem, s az én nevem után az én testvérhúgomrul, kit
2844 XL     |                 kit a törökök kizavartak az én atyáim ősi várából. Adasd
2845 XL     |                 te, Fráter György, ezzel az alázatos pofával rá nem
2846 XL     |          magaddal harcolni. Akkor láttam az igazi arcodat. Te büszke
2847 XL     |                  György átlátta, hogy ez az alakoskodás nem sikerült.
2848 XL     |               Elővett egy másikat.~– Hát az vagyok! – szólt büszkén
2849 XL     |             erdélyi vajdának, akkor majd az utána megürült nagyváradi
2850 XL     |                  majd rajta leszek, hogy az a váradi püspöki szék minél
2851 XL     |     színjátszásban. Kortársai (különösen az ellenségei) mind azt írják
2852 XL     |                  azt írják róla, hogy ez az ember mindenféle szerepet
2853 XL     |                nyilatkozatomat ne tudasd az urakkal addig, amíg a katonáimmal
2854 XL     |             szultánnal tudatni a dolgot. Az ő megerősítésük nélkül Magyarországon
2855 XL     |                két részre legyen osztva: az egyiken a latin szöveg,
2856 XL     |              szöveget írja alá a király: az egyiken „Johannes Rex”,
2857 XL     |                saját pecsétjén kívül még az ország pecsétjének is rajta
2858 XL     |                     Megvan nálam a párja az ország pecsétnyomójának –
2859 XL     |                mosolyogva a barát.~(– Ez az én emberem! – gondolá magában
2860 XL     |             szokta hitelesíteni. Ez mind az akkori idők diplomáciai
2861 XL     |            tartozott. Grittinek tetszett az ilyen cimbora.~Memhet bég
2862 XL     |                  nálam nélkül. Én megyek az abdesztánt végezni.~(Ez
2863 XL     |                  végezni.~(Ez a töröknek az esteli szertartásos mosakodása.)~
2864 XL     |              mosakodása.)~S azzal indult az ajtónak, nem kérve Grittitől
2865 XL     |             ajtónak, nem kérve Grittitől az elbocsáttatást.~– Majd jöjj
2866 XL     |                  fel hozzám, Memhet bég, az írásért – monda neki Fráter
2867 XL     |               hogy te jössz fel énhozzám az írásoddal, György barát –
2868 XL     |                  nem szelámozott, kiment az ajtón.~– Bolond fejű ez! –
2869 XL     |           megírni.~Amint elkészült vele, az összegöngyölt pergament
2870 XL     |           faragatlan faderekakból, mikor az ozmán felmentő sereg heteken
2871 XL     |            németek ostromló táborával. – Az ostrom után ez üresen maradt:
2872 XL     |             elfoglalta magának. Ott hált az esteli mosakodástól a reggeli
2873 XL     |                egy vízmosás árka képezte az ösvényt fel a hegytetőig.~
2874 XL     |               messziről lehetett hallani az áhítatos üvöltést a tuskóhajlék
2875 XL     |         csúfondáros tréfákat űztek azzal az egy szál törökkel odabenn.
2876 XL     |               egy szál törökkel odabenn. Az izlámhívő pedig se lát,
2877 XL     |              vele, nézik-e, hallgatják-e az idegenek? Nevetnek rajta?
2878 XL     |                  nyelvüket öltögetik rá? Az neki mind közönyös dolog.
2879 XL     |            hátaikra. – Mit háborgatjátok az imádkozót?~Lekergette őket
2880 XL     |                  tevebőr szőnyegen végzé az ájtatosságát a török, hol
2881 XL     |               hol térden állva s karjait az ég felé terjesztve, hol
2882 XL     |                  s összeszorított ujjait az ajkaihoz értetve s aztán
2883 XL     |            háborgatni, amíg imádkozol.~– Az izlámhívők nem imádkoznak
2884 XL     |                 könyörgés. Mert megsérti az Isten jóságát, bölcsességét
2885 XL     |             ember könyörgése megfordítja az Isten akaratát. Ami öröktül
2886 XL     |              öröktül fogva meg van írva, az örökké megváltozhatatlan.~–
2887 XL     |              hogy ez magasztos alaptétel az izlám vallásban.~– Ez az
2888 XL     |                 az izlám vallásban.~– Ez az elismerés téged mint keresztény
2889 XL     |       keresztényeknél a pap a közbenjáró az Isten és a halandó emberek
2890 XL     |            fényesek, kövérek és tudósok, az izlám papjai rongyosok,
2891 XL     |                  én mohamedánná! Azokért az aranyos papokért hagytam
2892 XL     |                Te, ha akarod, fürödhetsz az aranyban, ha akarod, bíboros
2893 XL     |                 Egy kis kerek rézlap van az övedbe dugva, annak az előmutatására
2894 XL     |               van az övedbe dugva, annak az előmutatására minden ajtó
2895 XL     |          aranykapuja is. Tehát tegyük le az álorcáinkat, s mutassuk
2896 XL     |                 s mutassuk meg egymásnak az igazi ábrázatunkat.~Memhet
2897 XL     |                 Tehát mondd meg, hogy mi az én igazi ábrázatom; majd
2898 XL     |              hanem egy harmadiknak.~– Ki az a harmadik?~– A hitetlenség.
2899 XL     |                  a vallásból és tagadják az Istent: akár Jehova, akár
2900 XL     |          beszélsz. Én hétszer elolvastam az Alkoránt, kilencszer a Bibliát.
2901 XL     |                 egymást káromolja, hanem az Istent. A nép maga buzgó
2902 XL     |                  minálunk; tinálatok már az sem istenfélő. A rút átkozódások
2903 XL     |                Messiást a magyar, a tót, az oláh. Hanem aztán ami felyül
2904 XL     |                szóra felugrott helyéből; az egész arca meg volt dicsőülve
2905 XL     |             kebléhez ölelé Memhet béget, az viszonozta az ölelést, s
2906 XL     |              Memhet béget, az viszonozta az ölelést, s azzal mind a
2907 XL     |            ketten megcsókolták egymásnak az arcát.~– Mármost ismerjük
2908 XL     |               Mármost ismerjük egymásnak az igazi képét – monda Fráter
2909 XL     |             függőmécsest; egy tuskó volt az asztal, amelyen írni szokott,
2910 XL     |           amelyen írni szokott, elővette az írószereit.~– Azonban én
2911 XL     |                dolog. Én megosztom veled az étkemet, amit magammal hoztam.~–
2912 XL     |                amit keresztény sütött?~– Az enyimet az Isten maga készítette.~
2913 XL     |          keresztény sütött?~– Az enyimet az Isten maga készítette.~Ezzel
2914 XL     |           napfényen aszalódott meg.~– Ez az én rendes eledelem.~Ezt
2915 XL     |               küldöd a kengyelfutódat, s az megint visszakerül, három
2916 XL     |                Sosem kerestetem én ezzel az írással János királyt a
2917 XL     |                et, mind a „Jankó Král”-t az okmánynak.~– Mit cselekszel?
2918 XL     |                 csak ennyi, teher nyomná az én lelkemet! – Egyébiránt
2919 XL     |                  majd meggyónom Úrnapján az elkövetett bűnt – de nem
2920 XL     |                  beleegyezésével történt az, hogy Fráter György helyettesíté
2921 XL     |                  barát megírta a nevében az összehívó királyi leveleket
2922 XL     |              összehívó királyi leveleket az országtanácsosokhoz, alá
2923 XL     |                 fogja mondani: „Ez pedig az én szolgálataim jutalmát
2924 XL     |                mondá a barát –, amelynek az ország szükségét érezi:
2925 XL     |                   egy kormányzói állást.~Az urak már az első hallásra
2926 XL     |           kormányzói állást.~Az urak már az első hallásra is megbokrosodtak.~–
2927 XL     |                     Kormányzó? – Mi lesz az?~– Hát ugyanaz a hivatal
2928 XL     |                  Hohó! Lassan a testtel! Az Hunyadi János volt!~– Talán
2929 XL     |            betölti – monda a barát.~– Ki az? Halljuk a nevét! Hadd süvegeljük
2930 XL     |               György azt fogja mondani: „Az én vagyok magam.”~No, lesz
2931 XL     |               nagy gúnykiáltás! „Hátrább az agarakkal, barát!” Mindenki
2932 XL     |               sátorában megfogadta, hogy az ország kormányzatát Grittire
2933 XL     |        találkozott a szultánnal. Ez volt az ára a koronának. Ez volt
2934 XL     |                   Hát mit akartok? – Aki az ördöggel kezet szorít, ne
2935 XL     |              Bánffy, haragosan dobva oda az asztalra a tollas buzogányát.~–
2936 XL     |          buzogányát.~– Meg hogy énnekem, az ország korlátnokának, szabjon
2937 XL     |                  kormánya alatt viseljem az érseki tisztséget?~Fráter
2938 XL     |                 Grittinek saját kívánata az, hogy az elsőszülött fiát,
2939 XL     |                  saját kívánata az, hogy az elsőszülött fiát, atyjának
2940 XL     |                is olaj, de puskapor volt az a tűzre.~Hajh, hogy ugráltak
2941 XL     |                  Hajh, hogy ugráltak fel az urak a székeikről! Hogy
2942 XL     |                   Hogy ütötték ökleikkel az asztalt.~– Azt a nyáladék
2943 XL     |                  a nyáladék kölyket! Azt az országos kurafit! Egri püspöknek!
2944 XL     |         káromkodni! De nem pontifikálni! Az ebszülte fattya!~– Ha ez
2945 XL     |                egy csepp magyar vér van, az nem enged ilyen gúnyt az
2946 XL     |                 az nem enged ilyen gúnyt az arcához vágatni! Ha tetszett
2947 XL     |            hajdúimat, s koncokra aprítom az egész Gritti famíliát. Tessék
2948 XL     |                nemes haragnak! – csitítá az urakat a barát. – Azonban
2949 XL     |            nekünk most emiatt felkeverni az epénket.~Az a szó, hogy
2950 XL     |            emiatt felkeverni az epénket.~Az a szó, hogy Gritti elutazott
2951 XL     |               szó, hogy Gritti elutazott az országbul: egyszerre véget
2952 XL     |                 vissza sem tér többet.~– Az egészen mirajtunk – tirajtatok –
2953 XL     |                  nincs a kezetek ügyében az, aki ellen tüzeskedtek,
2954 XL     |               arra, hogy a török szultán az ő képének viselőjéért rettenetes
2955 XL     |                  gyermek; hanem a nemzet az. Aki nem bír a maga lábán
2956 XL     |               hordatja magát. Azt mondja az Írás: „Semmit sem utálok
2957 XL     |              sorsunk a kutyáéhoz, akinek az asztal alá dobálják a koncokat;
2958 XL     |               dobálják a koncokat; de ha az abroszra meri feltenni a
2959 XL     |          abroszra meri feltenni a fejét, az orrára ütnek. Mit koldul
2960 XL     |             Pattogó szóval el nem verjük az ellenséget. Ha mi magunk
2961 XL     |                kellene hozzá! Csak éppen az a buzgóság, amit itt találtam,
2962 XL     |           Zápolya által, keresztüljártam az országot. Nem állíttattatok-e
2963 XL     |           Bánságban és Bácskában, Czibak az Alföldön, Athinay, Ártándy
2964 XL     |                Bálinttól, s urai leszünk az országnak. Akkor aztán azt
2965 XL     |         szultánnak: „Csókoljuk a kezedet az eddigi szép segítségért,
2966 XL     |                  hadipénztárba leteszek.~Az urak egy része gúnyosan
2967 XL     |                     Honnan veszed te ezt az ötvenezer aranyat, Fráter
2968 XL     |            szelíd lenézéssel Verbőczy.~– Az az én tudományom. Ti is
2969 XL     |                lenézéssel Verbőczy.~– Az az én tudományom. Ti is vegyétek
2970 XL     |              magyaroknál, ami jelt adott az asztalbontásra. Ez az olaj
2971 XL     |              adott az asztalbontásra. Ez az olaj a tengerre. Mind azt
2972 XL     |                  Meglesz!”, de elkezdték az óráikat nézegetni. Valamennyinek
2973 XL     |         támasztott pálcáját, s otthagyta az úri társaságot.~Szavának
2974 XL     |                ott vár reá Kolozsvárott. Az is utánaköltözött. Zápolya
2975 XL     |                felfortyant tanácsúr mind az ő nyakába rohanjon, pogányzsinatot
2976 XL     |         hozzálátott a hadszervezéshez és az aranycsináláshoz.~Akárhogy
2977 XL     |                 Erdélyben… Most is terem az az aranybánya jó aranyat;
2978 XL     |              Erdélyben… Most is terem az az aranybánya jó aranyat; azonban
2979 XL     |           termésarany nem volt ritkaság. Az ekként nyert aranyat azután
2980 XL     |            kellett rá lenni, hogy semmit az urak ebből meg ne tudjanak;
2981 XL     |              magyar főuraknak. Akkor ezt az ifjút a király jól megjutalmazá,
2982 XL     |             Alajos szolgálatába fogadta, az Sztambulba utazván, oda
2983 XL     |                 éjjeli szállásra betért, az éppen szász volt. A török
2984 XL     |                   mivelhogy a szászoknál az a dicséretes szokás uralkodott,
2985 XL     |              borral meg nem kínálhatják.~Az ifjúnak pedig ott állt a
2986 XL     |                  fővel mindent elbeszélt az atyafiak előtt, s nagyokat
2987 XL     |          nevetett hozzá. Neki tréfa volt az egész élet. Egyik táborbul
2988 XL     |            afféle diákkaland, mint mikor az ember a kocsmáros elől a
2989 XL     |                 a nehéz cinkancsót, hogy az menten lefordult a székről,
2990 XL     |          egyszerre félrenyaklott a feje.~Az atyafiak aztán felszedték
2991 XL     |           helyreállítani a fejét; de biz az csak félredűlt megint. Elég
2992 XL     |                  megint. Elég volt annak az az egy ütés, amellyel a
2993 XL     |               megint. Elég volt annak az az egy ütés, amellyel a mészárosmester
2994 XL     |        fáradságtól, hogy a hitehagyotton az ítéletet végrehajtsa.~–
2995 XL     |                 éri nemcsak a várost, de az egész királyföldet. A szultán
2996 XL     |           tatárokat, s végigpusztíttatja az egész tartományt.~– Megálljatok
2997 XL     |                itt tartózkodik közöttünk az a fehér barát, akiről azt
2998 XL     |                 pap, amióta valamennyien az új hitre tértünk. Hát én
2999 XL     |               elmondása mellett megkapom az absolutiót, amire különben,
3000 XL     |               kend, sógor! Nem hiába van az ökörfej a címerében!~S a