bold = Main text
     Fezejet                                           grey = Comment text

3501 XLI    |                  átvenni. Most én vagyok az. Én át fogom olvasni az
3502 XLI    |                  az. Én át fogom olvasni az athnámét, s közölni fogom
3503 XLI    |             számára rendeltetett szobát; az ajtónálló oda fog vezetni.~
3504 XLI    |               elérté azt, s visszavonult az elfogadási teremből, véget
3505 XLI    |          eltávozta után:~– A te királyod az a királyok között, ami a
3506 XLI    |               bakter. – Így nem tudhatja az ember, hogy ő a király.~
3507 XLI    |                  Péter uramnak.~Erre még az ajtónállók is elkezdtek
3508 XLI    |                 megértheted, hogy mi van az athnáméba írva.~– Már megértettem.
3509 XLI    |          Eszerint meg fogod ítélni, hogy az volt-e a bűnös, aki Grittit
3510 XLI    |                  a nagyúr kegyence volt. Az ő fermánjával jött be az
3511 XLI    |                 Az ő fermánjával jött be az országba, s ha annyi bűne
3512 XLI    |                   Ez magyarul van. Tehát az ítélet ki van mondva, mielőtt
3513 XLI    |             béget Erdélyben fejezték le. Az ügy az erdélyi vajdákra
3514 XLI    |            Erdélyben fejezték le. Az ügy az erdélyi vajdákra tartozik.
3515 XLI    |               után járok. Tudd meg, hogy az Athmeidan piacra nyíló erkélyen
3516 XLI    |                 erkélyen már ki van téve az aranytál, amelyre csak királyok
3517 XLI    |                  dolgodra, és járd végig az utadat. Bizonyára rá fogsz
3518 XLI    |          Bizonyára rá fogsz találni arra az egy emberre, aki a saját
3519 XLI    |                  elérni, Junisz bég. Itt az athnáméd. Nem tartozik a
3520 XLI    |                 királyra. Magyarországon az ítélet a bíró dolga: a királyé
3521 XLI    |           szultán haragját megfordítani.~Az ebédnél Kun Gothárd is megjelent,
3522 XLI    |                 király nem titkolhatá el az aggodalmát, hogy ez az ő
3523 XLI    |                el az aggodalmát, hogy ez az ő személye ellen szőtt ármány,
3524 XLI    |          feléleszté a királyt. Megölelte az ifjú nemest, legjobb hívének
3525 XLI    |               legjobb hívének nevezte. – Az is volt ő bizonyára. Rövid
3526 XLI    |              útnak indította Erdély felé az ostromolt Nagy-Szeben felszabadítására.
3527 XLI    |              Törők Bálint válogatós volt az ellenségben, nem volt az
3528 XLI    |                 az ellenségben, nem volt az Kun Gothárd. Ez az ifjú
3529 XLI    |                  volt az Kun Gothárd. Ez az ifjú hős, aki már Gritti
3530 XLI    |          hírmondó is alig maradt belőle.~Az ifjú, hős vezér nagyon is
3531 XLI    |     keresztül-kasul járta Erdélyt. Annak az örve alatt, hogy ő a szultán
3532 XLI    |                Ennek a rémhíresztelésnek az lett a következménye, hogy
3533 XLI    |              zászlót, s kitűzték helyébe az oroszlános lobogót; magyarok,
3534 XLI    |                 ujján drágaköves gyűrűk, az övében két zsebóra is ketyegett.
3535 XLI    |                megöletésére Budáról jött az erdélyiekhez az utasítás,
3536 XLI    |             Budáról jött az erdélyiekhez az utasítás, a király legbensőbb
3537 XLI    |                tartani azok fölött, akik az ő képének viselőjét, a követet
3538 XLI    |                  nagy eszesen elmaradtál az ítélet napjáról. Remélem,
3539 XLI    |                 akkor veszni hagytad azt az egyik barátot, Tomoryt,
3540 XLI    |                 hogy mit cselekedjél. Ez az ember csak egy ember. Ha
3541 XLI    |               szultán azonnal rábocsátja az országodra a moldvai és
3542 XLI    |            Sztambulba, s ott fejeztet le az Athmeidán piacon. Tehát
3543 XLI    |        valamennyi híve mind itthagyja, s az utolsó jobbágy is bezárja
3544 XLI    |                 jobbágy is bezárja előle az ajtaját.~– Beszélj te magad
3545 XLI    |                 király a püspökért küldé az apródját.~– Én addig a kápolnába
3546 XLI    |             vezető ajtón kiment. Egyedül az oltár előtt tudott még oltalmat
3547 XLI    |             Hungariae!~A püspök ott várt az elfogadási teremben, megtudva
3548 XLI    |                 után belépett a szobába. Az aranykaskétás, ékszerektől
3549 XLI    |              muzulmánnal szemben nemcsak az ő egyszerű, fehér papi talárja
3550 XLI    |                ellentétet, de még inkább az a merev aszkétai arc, mely
3551 XLI    |            Gothárd kapitány fogta el, és az is végezteté ki Gritti Alajost.~–
3552 XLI    |             Morhut verméből. Jó is volna az egész vétket egy embernek
3553 XLI    |              neki parancsolta. Te voltál az.~– Mivel bizonyíthatod?~–
3554 XLI    |             szívecském: a cél szentesíti az eszközöket.~– Ezért Allah
3555 XLI    |                meg fog téged büntetni!~– Az ne legyen a te gondod. Védelmezd
3556 XLI    |                   Jó. Tehát én írtam azt az erdélyi vezéreknek.~– A
3557 XLI    |                  gyönge szívű lett volna az áruló Grittinek dandárával
3558 XLI    |             tartóztattam vissza.~– Akkor az egész bűnvád a te fejedre
3559 XLI    |              Erre a török biztos kihúzta az erszényét, s kiválasztva
3560 XLI    |               kis rézpénzt, azt odadobta az asztalra.~– Akkor azt mondom
3561 XLI    |                 György, hogy látod-e ezt az oszporát? Ez a legkisebb
3562 XLI    |             török birodalomban. Én ezért az oszporáért megveszem a te
3563 XLI    |                   Fráter György felvette az asztalról a „kis pénzt”,
3564 XLI    |          Köszönöm, Junisz bég. Megtartom az oszporádat. S majd meglátod,
3565 XLI    |                   ha a királyra hárítod, az övé.~– Talán még nem.~–
3566 XLI    |                 vagy. Megítélheted, hogy az egész országodra vészt,
3567 XLI    |             Derék, nagy emberekét! Te is az vagy. Nem tagadom. Látod,
3568 XLI    |                vagy. Nem tagadom. Látod, az ilyen esetekre nálunk ozmánoknál
3569 XLI    |                 gyorsan ölő mérget, mely az ítélet végrehajtása elől
3570 XLI    |              Ismerem a formájáról. Ilyen az. Meg akarom mutatni, hogy
3571 XLI    |                neked, hogy bemehess ezen az ajtón, mely a kápolnába
3572 XLI    |          nagyvezér, olyan nagyon kívánja az én fejem levágatását?~–
3573 XLI    |                  karja hosszú.~– No, hát az én karom még hosszabb! Levágattam
3574 XLI    |                    Megőrültél, te barát? Az iblisz szállt beléd? Vagy
3575 XLI    |            beszélsz félre?~– Ott áll biz az, a Demir kapu előtt, aranytálra
3576 XLI    |                 történt, jámbor barát?~– Az én intézkedésem következtében
3577 XLI    |               inkább hinni fogsz, melyet az éjjel kaptam gyorsfutár
3578 XLI    |           palotában.~Allah akbár! Szelám az olvasónak!~Ahogy kívántad,
3579 XLI    |         parancsolá neki, hogy álljon meg az ajtóban. Két bosztandzsi (
3580 XLI    |               legutolsó levelét, melyben az ő urát Szelim szultán sorsával
3581 XLI    |                  Jash Allah!”~– Hazugság az egész! – dörmögé közbe Junisz
3582 XLI    |               Ibrahimot, s legelőször is az ujján levő pecsétnyomó gyűrűjét
3583 XLI    |                  előhívatta Lufti basát, az anatóliai béget, aki Ibrahim
3584 XLI    |          legkedvesebb hadvezérét; még ha az ő saját élete ellen esküdött
3585 XLI    |              Junisz bég.~„Ennek a napnak az estéjén nagy sikoltozás
3586 XLI    |           szultán kedvenc leánya, akinek az atyja azt a hízelgő nevet
3587 XLI    |             mondá: »Te nem öletheted meg az én férjemet, Ibrahimot!
3588 XLI    |                 Ibrahimot meg nem ölik.« Az asszony megvigasztalva távozott
3589 XLI    |                  Abul-Nahnumánzádét, aki az egész Koránt könyv nélkül
3590 XLI    |                  nehéz dolgot, kikereste az Alkoránból a 122-ik szúrát,
3591 XLI    |                olvastatik: »Aki aluszik, az nem él.« Ezen szent mondásra
3592 XLI    |            divántanácsot, hogy Ibrahimot az ő saját görbe késével végezzék
3593 XLI    |           hallatva.~„És amidőn a müezzim az éjféli szúrát éneklé a minarétben,
3594 XLI    |          aranytálra. Én is belemártottam az ujjamat a vérébe, s írám
3595 XLI    |                  ujjal. – És most megyek az Abdesztán mosakodást végezni.~
3596 XLI    |                Hát csak bízd te a sírást az asszonyokra. Nálunk, magyaroknál,
3597 XLI    |        asszonyokra. Nálunk, magyaroknál, az olyan férfinak, aki sírva
3598 XLI    |        Beszéljünk a te saját ügyedről.~– Az én ügyemről? – kérdé bámulva
3599 XLI    |               tettem rá a kezemet. Ebben az írásban te ajánlkozol Grittinek
3600 XLI    |                Junisz bég fakósárga lett az ijedtségtől.~– Amit a leveledben
3601 XLI    |                padisah kezébe kerül – és az nekem, ha élek, egy szavamra,
3602 XLI    |              mellén.~– Barát! Add vissza az oszporámat! S vedd meg te
3603 XLI    |                 S vedd meg te rajta most az én fejemet.~– Én pap vagyok,
3604 XLI    |                  én fizettem teneked. Ez az igazság a földön.~– Nem,
3605 XLI    |      keresztények Istene nem bosszúálló. Az én vallásom azt tanítja,
3606 XLI    |                   hogy „Nagyobb öröm van az égben egy megtért bűnösön,
3607 XLI    |                hálószövetén átcsillogott az aranypénz.~Junisz bég odaomlott
3608 XLI    |                aranybogláros török béget az egyszerű szerzetes lábainál
3609 XLI    |               lelkedet, hogy megismerjed az igazságot. Íme, mondjad
3610 XLI    |               tanácsosod meggyőzte arról az én lelkemet. Hájraddin sah
3611 XLI    |                elébb meglátogattál, hogy az igazságot kitanuljad; és
3612 XLI    |                És most távozzál békével. Az ég angyalai őrizzék a te
3613 XLI    |                térdeig hajtotta a fejét, az elbúcsúzásnál három ízben
3614 XLI    |                 szakállát.~Fráter György az eltávozónak arab nyelven
3615 XLI    |                    Üdvözlöm Lufti basát, az új szeraszkiért. Ugyanazon
3616 XLI    |                csóválta a fejét.~– Annak az kevés lesz.~– Tehát még
3617 XLI    |               lesz.~– Tehát még többet.~(Az a „barátság” tudniillik
3618 XLI    |                még most is tesz csodákat az ő magyar nemzete oltalmára.~
3619 XLII   |          szolgáltatni; hogy abból azután az egész Alföld tanulhasson.~
3620 XLII   |                  a truccára is tette. Ez az ember olyan fennyen hordja
3621 XLII   |               ember olyan fennyen hordja az orrát, mintha neki lett
3622 XLII   |              állott volna kötelességében az eliminált barátokat visszahelyezni
3623 XLII   |                 barátokat visszahelyezni az elvett kolostorukba. Hanem
3624 XLII   |                  királytól irigyelte ezt az ártatlan kedvtöltését. Pedig
3625 XLII   |      szövetkezett, mint ahogy kihirdette az apátplébánus Debrecenben
3626 XLII   |                Azért nem is szólt semmit az egész debreceni dologrul
3627 XLII   |               után igyekezett megismerni az ellenséget. S ezen a nyomon
3628 XLII   |              megérkezése után első dolga az volt, hogy az új hit követőinek
3629 XLII   |                 első dolga az volt, hogy az új hit követőinek a gyülekezetét
3630 XLII   |              eléje jöttek, bevezették, s az első padba beültették. Azután
3631 XLII   |                 őt magát is elragadja, s az utolját együtt énekli a
3632 XLII   |              amit állva hallgatott végig az egész közönség. Azt Török
3633 XLII   |                  utánamondá. Mikor aztán az ima végén következett az,
3634 XLII   |                 az ima végén következett az, hogy „mert Tied az ország,
3635 XLII   |          következett az, hogy „mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség!”
3636 XLII   |                  ekképpen:~– Adjátok meg az Istennek, ami az Istené,
3637 XLII   |             Adjátok meg az Istennek, ami az Istené, a császárnak, ami
3638 XLII   |              császárnak, ami a császáré.~Az erre alapított prédikáció
3639 XLII   |            fizesse meg hűségesen, amivel az ő koronás királyának tartozik;
3640 XLII   |                és vezekléssel tanúsítják az ő buzgóságukat.~– Hisz ez
3641 XLII   |              testünknek feltámadását, és az örök életet. Amen.”~– Hisz
3642 XLII   |                 életet. Amen.”~– Hisz ez az utolsó jottáig az a hiszekegy,
3643 XLII   |                Hisz ez az utolsó jottáig az a hiszekegy, ami az enyém,
3644 XLII   |              jottáig az a hiszekegy, ami az enyém, s az egész katolikus
3645 XLII   |               hiszekegy, ami az enyém, s az egész katolikus világé!
3646 XLII   |                  tégedet!~Mert kéréseket az híveknek ~Meghallod kegyesen, ~
3647 XLII   |                kegyesen, ~Azért tehozzád az emberek~Jőnek mindenünnen. „~
3648 XLII   |             emberek~Jőnek mindenünnen. „~Az is nagyon megnyerte a tetszését
3649 XLII   |          tetszését Török Bálintnak, hogy az ájtatoskodás után a népség
3650 XLII   |           fiúcskákat, akkor következének az asszonyok az ő leányaikkal,
3651 XLII   |                következének az asszonyok az ő leányaikkal, majd a délceg
3652 XLII   |               értek. Kis káté, nagy káté az én kezemben nem forgott.
3653 XLII   |        megtalálom.~– „Erős várunk nekünk az Isten!” – monda rá Bálint
3654 XLII   |                jó korán felkelt: felölté az ünneplő köntösét, s csak
3655 XLII   |                 hogy senki sem tart vele az utcán a lakosságból. A templom
3656 XLII   |                 húsvét vasárnapján. Csak az öreg sekrestyés gunnyasztott
3657 XLII   |                     kérdezé Török Bálint az egyházfitól. – Hát kivesztek
3658 XLII   |                pap többé a városban, aki az Isten igéjét hirdesse?~–
3659 XLII   |                   kegyelmes uram – mondá az egyházfi. – Pap is van,
3660 XLII   |             aranykeresztes. Hanem amióta az apátúr kihirdette a pápa
3661 XLII   |                be van zárva.~– Hol lakik az apátúr?~A sekrestyés elvezette
3662 XLII   |                   A sekrestyés elvezette az új patrónust a parókiához,
3663 XLII   |             mégpedig régecskén, mert már az árvacsalán is felverte.~–
3664 XLII   |                 a plébánuslakot? – kérdé az egyházfitól a földesúr.~–
3665 XLII   |            egyházfitól a földesúr.~– Nem az én dolgom, instálom alássan –
3666 XLII   |                 templomszolga. – Én csak az udvaron, a kertben pepecselek.~
3667 XLII   |                kulcsa is: ő nyitotta fel az ajtót Török Bálint előtt.
3668 XLII   |                 a házból, hogy nyitja ki az ajtót?~– Nem jön az ki,
3669 XLII   |            nyitja ki az ajtót?~– Nem jön az ki, instálom alássan, soha
3670 XLII   |                   instálom alássan, soha az utcára.~– Talán a köszvény
3671 XLII   |             lábát?~Török Bálint belépett az ajtón; több embert nem bocsátott
3672 XLII   |        templomszolga: bezárta maguk után az ajtót. Aztán egy oszlopos
3673 XLII   |         konyhában.~Kevés vártatva kijött az egyházfi, s jelenté, hogy „
3674 XLII   |             triptica, egy házioltár volt az egész dísze.~Másformának
3675 XLII   |               töltött volna a kriptában. Az arca sovány volt, aszú,
3676 XLII   |         előrenyúló, kétfelé osztott álla az akaraterő és a zelotitás
3677 XLII   |               előtt. Egy nagy könyv volt az asztalán, azon tartotta
3678 XLII   |              üdvözlé a plébánost a főúr.~Az úgy tett, mintha nem látna,
3679 XLII   |                  Minden jó lélek dicséri az Urat”; s csak azután fordult
3680 XLII   |               Székesfehérvárott, aholott az esztergomi prímás az angyali
3681 XLII   |             aholott az esztergomi prímás az angyali koronát a fejére
3682 XLII   |                  tette; én vittem előtte az ország almáját.~– Én pedig
3683 XLII   |            ledörzsölték! Én hirdettem ki az anathemát, mellyel VII.
3684 XLII   |              exkommunikálta, amiért hogy az kezet csókolt az Antikrisztusnak
3685 XLII   |             amiért hogy az kezet csókolt az Antikrisztusnak Mohács vérmezején,
3686 XLII   |                már Enyingi Török Bálint. Az voltál, amíg becsületes
3687 XLII   |                 cimborája. Téged is sújt az anathema ex consequentia.~–
3688 XLII   |         püspöknek, mégpedig azután, hogy az excommunicatio érte.~– De
3689 XLII   |         templomot megnyittassa előtte, s az isteni tisztelet malasztjában
3690 XLII   |                  Ez feloldja a jobbágyot az ura iránti engedelmesség
3691 XLII   |      engedelmesség alól, eltiltja a fiút az apa iránti tisztelettől,
3692 XLII   |                  is megtartja a hűséget, az exkommunikált fejedelem
3693 XLII   |                  Kereszteletlen maradnak az újszülöttek, temetetlen
3694 XLII   |                 tart mind azóta, hogy én az anathemát kihirdettem. Én
3695 XLII   |            táplálkozom, amit a kertem és az udvarom terem. Ide nézz!
3696 XLII   |           apátplébánosnak!~Azzal kihúzta az asztala fiókját, s kivett
3697 XLII   |          apátúrnak mindennapi eledele, s az ő kalendáriumában nincsen
3698 XLII   |               hogy közbenjárója lehessek az egyház és a közönség kibékülésének.~–
3699 XLII   |                eddig megálltam szigorúan az én törvényem mellett, ezután
3700 XLII   |                János királynak! Belsázár az ő Bál papjaival! Azokat
3701 XLII   |              ellenére. Utol is érte őket az ég bosszúja. Íme, a saját
3702 XLII   |                harangszó Debrecenben. Ez az istenítélet fölöttetek.
3703 XLII   |              város falain kívül. Ez volt az utolsó szóm. Most távozz
3704 XLII   |                   Most távozz innen. Itt az én templomom: az én oltárom.
3705 XLII   |              innen. Itt az én templomom: az én oltárom. Egyedül fogok
3706 XLII   |              Egyedül fogok misét tartani az oltár előtt a szobámban,
3707 XLII   |             filiszteusnak nincsen helye.~Az a sovány csontalak úgy magaslott
3708 XLII   |              csontalak úgy magaslott fel az erős hadverő vitézzel szemben,
3709 XLII   |                 szembe!~A pap csengetett az egyházfinak, s meghagyta
3710 XLII   |                  gyakori elpártolása hol az egyik, hol a másik királytól.
3711 XLII   |           parókiából. A kulcs benne volt az ajtózárban: kimehetett.~
3712 XLII   |            Fráter György írta, így szólt az írás:~„Kegyelmes főkapitány
3713 XLII   |                termőföldre talált, annak az eredete ott keresendő, hogy
3714 XLII   |       apátplébánus által kihirdettetvén, az excommunicatio óta a főtemplom
3715 XLII   |                 Vatikánban eszközölje ki az elődje által kibocsátott
3716 XLII   |                   s János király fejéről az anathemát visszavette. –
3717 XLII   |                     Jól tudom, hogy erre az anachoreta azt fogja felelni,
3718 XLII   |                 levő derekát meghajlásra az apátplébánus előtt, s amit
3719 XLII   |         tiszteletre méltó, s kétszeresen az a mostani hitetlen korban.~
3720 XLII   |                  sodorta, mint amilyenre az indítva volt. Most már nemcsak
3721 XLII   |           indítva volt. Most már nemcsak az apátúrra volt dühös; de
3722 XLII   |                 mint a szeksta gyereknek az egzamenti gratulációt. S
3723 XLII   |            kettévágom! – S azzal odaadta az apródjának a püspök levelét,
3724 XLII   |                veszedelem idején, akitől az Isten őrizzen bennünket,
3725 XLII   |      parancsolattal, hogy Bálint uraimék az isteni tiszteletet addig
3726 XLII   |           harangszó egyszerre felzavarta az egész várost. Évek óta nélkülözött
3727 XLII   |              Évek óta nem hívta a harang az élőket, nem siratta el a
3728 XLII   |                  piacra. Csak a férfiak: az asszonyt, gyermeket otthon
3729 XLII   |                 mehetének be, mert annak az ajtaja zárva volt.~Mikor
3730 XLII   |               okbul parancsolá meg, hogy az ő hívei az ünnepi ájtatosságot
3731 XLII   |          parancsolá meg, hogy az ő hívei az ünnepi ájtatosságot meg
3732 XLII   |                   s fél térdét meghajtva az apátúr ablaka előtt, ujja
3733 XLII   |              ujja hegyével bekopogtatott az ablakán: a nép mind letérdelt
3734 XLII   |         Reverendissime páter! – szólt be az ablakon a főúr. – Egész
3735 XLII   |             Mondom és meghagyom teneked, az Egyház szolgájának s a király
3736 XLII   |               Erre a felhívásra kitárult az ablak, s megjelent abban
3737 XLII   |                 ablak, s megjelent abban az apátúr, teljes ornátusban,
3738 XLII   |                 teljes ornátusban, fején az infulával. Kezében tartá
3739 XLII   |                     Azzal ismét bezárult az ablak.~Ekkor Török Bálint
3740 XLII   |              templomot. Hirdesd benne te az Úr igéjét. És legyen mátul
3741 XLII   |               lépcsőin a prédikátort.~És az egész összegyűlt nép tódult
3742 XLII   |             katolikusok zsolozsmái, azok az áhítatkeltő lágy olasz melódiák,
3743 XLII   |              melódiák, a Beata Virgóról, az Agnus Deiről, a dicsőült
3744 XLII   |                 amely ostromolva tör fel az égbe! A bosszúálló erős
3745 XLII   |                  kálvinista imaházakban. Az utolsó vers is elfogyván
3746 XLII   |                  csak a kántor rázendíté az orgonaszót odafenn a pompás,
3747 XLII   |                 mint a katolikus rítusé.~Az első hangjaira e zsolozsmának
3748 XLII   |                 hangjaira e zsolozsmának az egész gyülekezet felállt,
3749 XLII   |                  felállt, s úgy hallgatá az éneket.~De az nem az eddig
3750 XLII   |               úgy hallgatá az éneket.~De az nem az eddig hallott latin
3751 XLII   |            hallgatá az éneket.~De az nem az eddig hallott latin szöveget
3752 XLII   |                 Halleluja!”~A halleluját az egész nép dörgő szózata
3753 XLII   | felmagasztaltatásáról. Bölcsen összeköté az Isten fiának feltámadásáról
3754 XLII   |               példáját lássa és kövesse.~Az egész férfisereg sírt. Hát
3755 XLII   |                  mikor a prédikáció után az Úr vacsorájára került a
3756 XLII   |               került a sor, Török Bálint az első volt, a fiával együtt,
3757 XLII   |             fiával együtt, aki odajárult az úr asztalához, s elfogadá
3758 XLII   |                    Vegyétek, egyétek, ez az én testem.”~Másnap, húsvét
3759 XLII   |             ismétlődött mind a két napon az ájtatosság.~A harmadik napon,
3760 XLII   |                 keddjén, megint megülték az ünnepet. Ezúttal az Úr vacsoráját
3761 XLII   |             megülték az ünnepet. Ezúttal az Úr vacsoráját Török Bálint
3762 XLII   |               mezőn, s szabadon bocsáták az igreceseknek a virginálást;
3763 XLII   |            felgyülekezének a nagy piacra az ácsok, kőművesek és talyigások,
3764 XLII   |                  s valamennyit áthordták az átellenben levő Kiss Péter
3765 XLII   |                 csendesen eltakarították az egész házat a szigorú főpap
3766 XLII   |                  és okosan véget vetett; az elöljáróságot a király iránti
3767 XLII   |             főkapitány.~Ennek a levélnek az elvitelét pedig rábízták
3768 XLII   |                ráismert a királyra, mert az ez alkalommal szép igazgyöngyökkel
3769 XLII   |               örömre gerjedt.~– Ez aztán az én emberem! Ilyen az én
3770 XLII   |               aztán az én emberem! Ilyen az én Török Bálintom! Tudtam
3771 XLII   |                  vállat vont rá.~– Orrol az öreg – súgá a király Verbőczynek. –
3772 XLII   |             helyesen csinált, s hogy azt az ő tudta nélkül ütöttük nyélbe.~
3773 XLII   |               nyélbe.~Aztán (ismerve már az emberét) tréfásan szólítá
3774 XLII   |                   hogy kálomistává tette az egész várost, és maga is
3775 XLII   |           aranyat a bohó postásnak, amit az a markában megköpködött,
3776 XLII   |               nagy gyönyörűségét találta az igazi ősmagyar vitézekben,
3777 XLII   |             viselt dolgairól.~Ott voltak az asztalnál Verbőczy István
3778 XLII   |         különböző hatása volt. Ott, ahol az anachoreta papról, s a király
3779 XLII   |             mikor végre oda jutott, hogy az apátúrnak a feje fölül elhordták
3780 XLII   |                akkor csak maga kacagott.~Az egész asztaltársaság Fráter
3781 XLII   |                én már tegnapelőtt tudtam az egész debreceni dolgot.
3782 XLII   |                  egész debreceni dolgot. Az én perspektívám messze ellát.~–
3783 XLII   |                  közbelépni?~– Nem! Mert az én perspektívám messzebb
3784 XLII   |               Török Bálint látva, hogy ő az ura a helyzetnek, tovább
3785 XLII   |                  királynak és császárnak az ő cselekedetiről, különösen
3786 XLII   |                ott Tar Lőrincnek adának: Az nyoszolját tartják Zsigmond
3787 XLII   |               két paraszt urak voltanak. Az négy ember hamis urak voltanak.~
3788 XLII(2)|                             Egyesekre és az összesre átok vettessék!~
3789 XLII   |             mennyországra igazgathassa.”~Az ilyen nótákért már egyszer
3790 XLIII  |             vallása is eszébe jutott, de az is csak a kardináliskalap
3791 XLIII  |      királyleányt hozni haza nászban. De az eljegyzettet csak úgy kaphatta
3792 XLIII  |                ültek, a maguk királyától az ősi szokások tiszteletben
3793 XLIII  |                   fejedelmi évdíjat, még az özvegy királynéról is le
3794 XLIII  |                Ferdinánd átadja Jánosnak az aranyat, ezüstöt meg a pénzverő
3795 XLIII  |           műhelyt, akkor aztán csináljon az országgal, amit akar!~Ferdinánd
3796 XLIII  |                azt kívánom Jánostul, ami az övé; ő meg azt kívánja tőlem,
3797 XLIII  |               meg azt kívánja tőlem, ami az enyém!”~Végre Károly császár
3798 XLIII  |                  Károly császár dönté el az alkudozást azzal a szóval,
3799 XLIII  |                hideg, s két hétig nyomta az ágyat, s itta az iszonyú
3800 XLIII  |                  nyomta az ágyat, s itta az iszonyú sok ipecacuanhát,
3801 XLIII  |                  medicinát ki nem dobott az ajtón. Betegsége napjaiban
3802 XLIII  |          látogatta Fráter György, akinek az érsek nagy fogvacogás és
3803 XLIII  |          okosabbat talál mondani, amivel az ő okosságukat fennakasztja.~
3804 XLIII  |                fennakasztja.~Amint aztán az érsek fellábadozott, az
3805 XLIII  |                  az érsek fellábadozott, az országtanács ülésében felolvasták
3806 XLIII  |                 Rettegve nézett mindenki az arcára. Borzasztó egy ilyen
3807 XLIII  |                 ha elébb ki találják ezt az egyezkedést hirdetni, Szolimán
3808 XLIII  |               szóra minden arcról eltűnt az öröm ragyogása. Erre az
3809 XLIII  |                  az öröm ragyogása. Erre az egyre senki sem gondolt.
3810 XLIII  |               császár el akarja foglalni az ország fővárosait, elébb
3811 XLIII  |                  alól, de akkor nyúljunk az erszényhez és a fegyverhez.
3812 XLIII  |             kihirdetni annyi volna, mint az alvó mándrucnak a szakállát
3813 XLIII  |                  zászlói alá, Erdélyben, az Alföldön, a temesi bánságban,
3814 XLIII  |           valóban egy sarkalatos forgója az európai politikának.~S valóban,
3815 XLIII  |          királynak derék serege volt, de az mind el volt foglalva a
3816 XLIII  |         szavakkal buzdítá a fejedelmeket az egymás közötti békére, s
3817 XLIII  |            hivatás ihletétől, bizonyítja az a szava, melyet a ludeni
3818 XLIII  |           székesfehérvári apátúrrá, amit az a pápa által rehabilitált
3819 XLIII  |              barátságos kézszorításától.~Az idő azonban csak telt az
3820 XLIII  |                 Az idő azonban csak telt az ide-oda izengetésekkel.
3821 XLIII  |                 a szövetséges fejedelmek az ígért hadiilletményeket.
3822 XLIII  |               nyeregben nem ülnek. Végre az urak erővel kezébe nyomták
3823 XLIII  |                  alá, királyom! Szálljon az én lelkemre a felelet terhe,
3824 XLIII  |              kivégez; megszabadítja vele az országot egy plágától. S
3825 XLIII  |                megsemmisítsenek. Ezúttal az Isten különös csodatétele
3826 XLIII  |                  megszabadított téged és az országot attól a szégyentől,
3827 XLIII  |                 fejedet a bakó tőkéjére, az angyali koronával együtt,
3828 XLIII  |                   vérfürdőt akarsz hozni az országra. Nem hallod, hogy
3829 XLIII  |             hallod, hogy kacagnak rajtad az ellenségeid, míg én, aki
3830 XLIII  |               mellől.~– Tehát beszélj te az urakkal a nevemben; énnekem
3831 XLIII  |                 visszatérek, süssenek ki az urak valamit. Nekem már
3832 XLIII  |               hercehurcában.~S otthagyta az országtanácsot.~Akkor aztán
3833 XLIII  |                  is mind ellene fordítá. Az érsek tapasztalá, hogy Fráter
3834 XLIII  |              arról is van tudomása, hogy az egész hadsereg, melyet Károly
3835 XLIII  |           magyart kifosztani nagyon sok.~Az érsek e tanácskozás után
3836 XLIII  |                nagy elkeseredésében: „Ez az ember az egyik percben sírni
3837 XLIII  |            elkeseredésében: „Ez az ember az egyik percben sírni tud,
3838 XLIII  |               démon!”~Mindennap megújítá az ostromot Fráter György ellen,
3839 XLIII  |                  Fráter György ellen, és az mindennap talált valami
3840 XLIII  |             valami új gondolatot, amivel az érseket zavarba hozza. Már
3841 XLIII  |                nem fordíthatja. Utoljára az érsek azzal a furfanggal
3842 XLIII  |           rászedésről van szó, ott nem ő az, aki lamentál, hanem őtet
3843 XLIII  |              kapkodhatott már a levegőbe az elrepült bíbornoki kalap
3844 XLIII  |                  békeapostolt elriasztja az udvarból.~– Én alá akarom
3845 XLIII  |            fölséged akarata előtt. Abban az esetben azonban kegyeskedjék
3846 XLIII  |            bajunk. De van egy nagyobb, s az már a mienk. Maga Szolimán
3847 XLIII  |                 Péter vajda is benne van az őellene szőtt ligában, nagy
3848 XLIII  |              kötött szövetséget, s akkor az erdélyi hadsereg élére állva,
3849 XLIII  |                 karszékbe.~– Ne gyilkolj az iróniáddal! – lihegé elcsüggedten.~–
3850 XLIII  |           királyi hatalmamat. Mentsd meg az országot! – Tégy helyettem,
3851 XLIII  |               azt feleljük: a németek és az oláhok ellen, akik bennünket
3852 XLIII  |           jószántából, s most mi vagyunk az urak a várban, s bírjuk
3853 XLIII  |                 Hát Csicsóvár ostroma?~– Az is csak tessék-lássék végett
3854 XLIII  |              mint a háborgó tenger, mely az erős hajókat a sziklához
3855 XLIII  |          szövetkeztek.~– Nekem Erdélyben az urak azt mondták, hogy a
3856 XLIII  |                  fegyverbe a népséget.~– Az természetes. Ha a német
3857 XLIII  |            szászt táborszámra?~– Arra is az igazság feleljen meg. Nyilvánvaló
3858 XLIII  |                  szalajtá ki a száján:~– Az volna a legjobb.~– Úgy hiszem,
3859 XLIII  |               basák elégedetlenek, én is az vagyok. „Szót” várok tőled.
3860 XLIII  |               tőled. Amit eddig mondtál, az mind csak szó-fia volt!
3861 XLIII  |                  tálad alá legyen letéve az ezer arany, amit kegydíjul
3862 XLIII  |               nekem, hogy azonnal, amint az utak járhatók lesznek, indítsam
3863 XLIII  |                őfelségéhez, a szultánhoz az ő követét a hódolatul felajánlott
3864 XLIII  |               szultán semmiért tette meg az utat Sztambultól Jászvásárig?
3865 XLIII  |                   Én azt gondoltam, hogy az a százötvenezer arany…~–
3866 XLIII  |         serénykedett. Nogarolának hívják az istentelent. Hozott magával
3867 XLIII  |             király (így hívja a németet) az én legkedvesebb fiam!” Most
3868 XLIII  |                  munka mind a kettő. Ezt az ősi, megbecsülhetetlen kincset
3869 XLIII  |            Fráter György; pedig itt volt az már a kincstárban. A király
3870 XLIII  |             kukorít és csilingel. De már az ajánlatot nem lehetett visszavonni.~
3871 XLIII  |                  elé egy németet vittek, az bizonyosan cseh volt; ha
3872 XLIII  |                pedig egy magyart vittek, az horvát volt, vagy legjobb
3873 XLIII  |                 dobró” pedig magyarul. – Az a fő dolog, hogy azt mondja,
3874 XLIII  |                fiának a dolgával, amiért az Ferdinánd fiával ölre kapott.
3875 XLIII  |                  lángol a harcvágy; csak az idő kiengedését várják,
3876 XLIII  |             hadvezér kerestetik még, aki az összes hadakat vezesse.
3877 XLIII  |                Fels Lénárd, annálfogva ő az ellen nem harcolhatna egész
3878 XLIII  |       harcolhatna egész lelke szerint. S az ilyen gyöngéd érzelmek tiszteletre
3879 XLIII  |         Circumdederunt”-tal fog végződni az a háború, ahol püspök viszi
3880 XLIII  |                 volna, hogy ilyen hosszú az út a Hortobágytól a Tiszáig –
3881 XLIII  |              Derék szomjúságuk lehetett!~Az ostrom után végiglovagolt
3882 XLIII  |                üssenek rá, Majláth pedig az erdélyi sereggel erősítse
3883 XLIII  |               támadta meg Fels Lénárdot, az aztán külön megverte mind
3884 XLIII  |                segítségére nem jött, sőt az első ágyúszóra úgy megindult
3885 XLIII  |                  volna, hogy ilyen rövid az út Tokajtól Nagy-Váradig –
3886 XLIII  |              saját pártját nem szerette, az ellenfelét nem gyűlölte
3887 XLIII  |           kapitulálhat a királynak. Amit az meg is cselekedett. Elhozták
3888 XLIII  |                 hogy a lázadó fejedelmet az ő haragos ura elé vezesse
3889 XLIII  |         Zápolyának nagy kedve lett volna az oldalán levő kurta buzogányát
3890 XLIII  |              kurta buzogányát lekapni, s az orcátlan követet kétoldalt
3891 XLIII  |                Eredj dolgodra, bég! Majd az országtanács fog határozni
3892 XLIII  |                  elfogott lázadót kiadni az ő zsarnokának, egy kapitulációra
3893 XLIII  |           tiltakozik. De hozzájárult még az a rémület, hogy ha Péter
3894 XLIII  |        Szolimánnak ki lesz szolgáltatva, az mindent kivall, János királyra!
3895 XLIII  |                  asztalnál ez alkalommal az volt a rend, hogy az asztalfőn
3896 XLIII  |          alkalommal az volt a rend, hogy az asztalfőn két első ülés
3897 XLIII  |                 hozták a pohártöltögetők az idei újbort, s akkor kezdődött
3898 XLIII  |             újbort, s akkor kezdődött el az ivás.~Mikor éppen az első
3899 XLIII  |                  el az ivás.~Mikor éppen az első serlegtöltés sora jött,
3900 XLIII  |                  hogy azt feltörvén, ott az asztalnál elolvashassa.~
3901 XLIII  |           növekedő felháborodás látszott az arcán, hol az írásba, hol
3902 XLIII  |      felháborodás látszott az arcán, hol az írásba, hol a vajdára nézett,
3903 XLIII  |                 igyál abból a serlegből! Az meg van mérgezve!~S azzal
3904 XLIII  |            székében a rémülettől; de még az urak is megdermedtek az
3905 XLIII  |                  az urak is megdermedtek az ijedségtől: azt látva, hogy
3906 XLIII  |                látva, hogy Fráter György az ő tervüket elárulta! A király
3907 XLIII  |                tekintetét végigvillantva az asztaltársaságon, kiálta
3908 XLIII  |                pillanatban adott kezembe az ég. Bécsi megbízottam írja: „
3909 XLIII  |               őrködjetek a vajda felett, az itteni urak meg vannak rémülve,
3910 XLIII  |               nyújtá a vajdának.~– Igyál az én poharamból, vajda.~–
3911 XLIII  |          aranypohárból nem iszom.~Voltak az asztalon szép köszörült
3912 XLIII  |                áldomásra.~– Amilyen igaz az, hogy én a mai napon legkedvesebb
3913 XLIII  |                  magyarok között; de még az oláhok között is! Ha egy
3914 XLIII  |            szultán elé. Nem rettegek már az ellenségeimtől, amióta a
3915 XLIII  |              vajda a követnek. – Óhajtok az én uram színe elé jutni,
3916 XLIII  |                  elmondom neki, hogy kik az ő igazi ellenségei. Neked
3917 XLIII  |                   János király, köszönöm az eddigi oltalmat.~Azzal megölelte
3918 XLIII  |                  Zápolyát, s megcsókolta az orcáit.~Fráter Györgynek
3919 XLIII  |               hűségesen kezet csókolt.~– Az ég jutalmazzon meg azért,
3920 XLIII  |               kemény léptekkel hagyta el az ebédlőtermet.~Junisz bég
3921 XLIII  |             kölcsön el a hegedűdet, mert az ugyan mind a két oldalán
3922 XLIII  |                 A király azonban felkelt az asztaltól, s kiment az erkélyre,
3923 XLIII  |           felkelt az asztaltól, s kiment az erkélyre, még egy istenhozzádot
3924 XLIII  |                   Amíg a király nem volt az asztalnál, odaszólt Fráter
3925 XLIII  |                  lehetett; mert a sikere az lett, hogy Szolimán szultán
3926 XLIII  |            Szolimán szultán Péter vajdát az első kihallgatás után ismét
3927 XLIII  |             egészen ott felejtette magát az erkélyen; úgyhogy a testőrhadnagyot
3928 XLIII  |             utána küldeni, hogy behívja: az urak óhajtják, hogy foglalja
3929 XLIII  |                hogy foglalja el a helyét az asztalnál, addig nem kezdhetnek
3930 XLIII  |          asztalnál, addig nem kezdhetnek az áldomáshoz.~A király aztán
3931 XLIII  |              Odavágta a gyöngyös süvegét az asztalhoz.~– „Eheu, jam
3932 XLIII  |            szívéhez szorítá.~– Most vagy az igazi Zápolya János, én
3933 XLIII  |              fogsz találni mindnyájunkat az oldalad mellett, s mögöttünk
3934 XLIII  |                  mögöttünk fogod találni az egész nemzetet.~S erre az
3935 XLIII  |                az egész nemzetet.~S erre az urak mind fölugráltak az
3936 XLIII  |                 az urak mind fölugráltak az asztal mellől, s lelkesülten
3937 XLIII  |           kiáltva:~– Éljen János király!~Az elhangzott és leöntött áldomás
3938 XLIII  |                 király machinációja volt az. Ellenben igen örvendetes
3939 XLIII  |              lundeni érsek útban van már az új békepontozatokkal. Azokban
3940 XLIII  |                királyának, s meghagyatik az általa bírt országrész birtokában,
3941 XLIII  |                 a királyság Ferdinándra; az ország alkotmánya biztosíttatik.
3942 XLIII  |                seregekkel, s visszaadják az elkobzott birtokokat; olyan
3943 XLIII  |                 elleni megvédelmezésére.~Az volt aztán az üdvrivallás,
3944 XLIII  |          megvédelmezésére.~Az volt aztán az üdvrivallás, ami ezt a tudósítást
3945 XLIII  |                 A billikomok behorpadtak az összekoccintástól; tele
3946 XLIII  |                  a tornácra, a tornácról az utcára, az utcáról az egész
3947 XLIII  |                   a tornácról az utcára, az utcáról az egész városba.
3948 XLIII  |          tornácról az utcára, az utcáról az egész városba. Mind, egész
3949 XLIII  |             Magyarország!~A király pedig az illendőség törvényét követve,
3950 XLIII  |                fölemelkedve karszékéből, az urakat is fölállásra invitálta,
3951 XLIII  |              bizony nagyon örültek ennek az örvendetes fordulatnak.~
3952 XLIII  |              pezsdült fel a társaságban.~Az örömzaj csillapultával odafordult
3953 XLIII  |               róla, hogy csak tréfa volt az egész.~– Nem! Nem! Nem!
3954 XLIII  |                 Allah hírével! – Ez volt az egyhangú vélemény az asztalnál.~
3955 XLIII  |                volt az egyhangú vélemény az asztalnál.~Fráter György
3956 XLIII  |           háromszor iszik a magyar: négy az igazi szám. Ittunk a királyért,
3957 XLIII  |               tombolás volt, ami kitört. Az urak kirúgták a székeiket
3958 XLIII  |                 palotás nótát, a riadót, az andalgót: egymás után a „
3959 XLIII  |           csörgött, a sarkantyú pengett, az egész királyi udvar táncra
3960 XLIII  |             dobogott a palló, reszketett az ablak, ujjongott minden
3961 XLIII  |            Verbőczy István is, elfeledve az ín-zsábáját, táncra kerekedett,
3962 XLIV   |                 boldogságot, s követelte az örömeket; kék szemeiben
3963 XLIV   |                  örömeket; kék szemeiben az olasszal vegyült lengyel
3964 XLIV   |                 György szemelte ki őket. Az egyik volt Brodarics váci
3965 XLIV   |               tisztességes rugói voltak.~Az egyik az volt, hogy egyszer
3966 XLIV   |      tisztességes rugói voltak.~Az egyik az volt, hogy egyszer a vitéz
3967 XLIV   |            Zápolyához átpártolásra pedig az volt, hogy ez a hatalmas
3968 XLIV   |                magát a király testvérét, az özvegy Mária királynét is
3969 XLIV   |          Többször feljegyeztük már, hogy az akkori magyaroknak az a
3970 XLIV   |               hogy az akkori magyaroknak az a nem dicsérendő szokásuk
3971 XLIV   |              király táborába.~Mindezeket az apró adatokat össze kellett
3972 XLIV   |              Hanem a férfi életkorát nem az regulázza, hogy mennyit
3973 XLIV   |                ugyan nagyon fintorgatták az orrukat, hogy nem találtak
3974 XLIV   |                 a királynak mondván:~– Ő az én lelkiatyám! (– Átkozott
3975 XLIV   |           megérkezés napján megtartatott az esküvő; azonnal, amint Izabella
3976 XLIV   |               emelt gyaloghintón vitték. Az esketést Fráter György maga
3977 XLIV   |             kiválasztott – nem magának – az országának, hogy királynét
3978 XLIV   |            összezúzott, hogy a poraikkal az útját kiegyengesse… Királyt
3979 XLIV   |                   A mű be van fejezve.”~…Az esküvőt nagy lakoma követte,
3980 XLIV   |             lakoma követte, mely benyúlt az éjszakába. A nagy trónteremben
3981 XLIV   |                 ellenben reggelig győzte az áldomásviszonzást a lakomázó
3982 XLIV   |                  egy öreg remete, akiről az egész tájat „remetevölgynek”
3983 XLIV   |                  Másnap, délre virradván az idő, megtartatott a lakadalom
3984 XLIV   |            tyúkverő”, melynek végeztével az egész királyi udvar felkerekedék
3985 XLIV   |                  szertartást végrehajtá, az angyali koronával érintve
3986 XLIV   |            követé a fejedelmi lakoma, de az igrecnek hely nem adatott,
3987 XLIV   |                Estenden figyelmezteté is az udvari apáca a királynét,
3988 XLIV   |                  vecsernye után nyugodni az Úrban.~És ekként elérte
3989 XLIV   |                 a boldog házastársakat – az étekfogók kivételével.~Annál
3990 XLIV   |                csáb ellenében igazolták; az kijutott Fráter Györgynek.~
3991 XLIV   |                   ez már el van ismerve) az erényességre hajlandók vagyunk;
3992 XLIV   |            kincstartó is volt. Nála állt az ország pénze. Mineróna kisasszony
3993 XLIV   |               vár helyreállítására, hogy az egy lengyel királyleány
3994 XLIV   |             lakható legyen (ráment volna az egész adó, ami a szultánnak
3995 XLIV   |          merészel nagyböjtben virginálni az utcán!~
3996 XLV    |                  virginálni, kornyikálni az Istentől elrugaszkodott
3997 XLV    |         kegyetlen inkvizíciót látni, míg az beleegyezett, hogy legyen
3998 XLV    |               Tökéletes a pápista vallás az alfátul az omegáig – csak
3999 XLV    |                pápista vallás az alfátul az omegáig – csak pap ne volna
4000 XLV    |              lépkedjünk; mert ennek csak az angyalok és a mártírok képesek