Fezejet

   1 I      |       fegyverzetéről fel lehet ismerni, hogy ők Corvin János hercegnek
   2 I      |              vártán álló hadnagy előtt, hogy mi járatban van. A rácson
   3 I      |          iratokat, ráismer a pecsétről, hogy melyiket adja itt át, azt
   4 I      |                 Ejnye, bátya! Hát aztán hogy felejtették azt az érseket
   5 I      |                 olvasni nem tudok, írni hogy tudnék?~– No, hát ballagj
   6 I      |              nyomába tóduló vitézeknek, hogy melyik ház melyik uraságé.
   7 I      |                 azzal a szóval jön ide, hogy hozott valamit. S ez a huszonnégy
   8 I      |           küldje oda a király sáfárját, hogy vagdalja le a szíjakról
   9 I      |                s tegyen róla tanúságot, hogy nem volt semmi megsértve;
  10 I      |           garmadába rakják a kincseket, hogy amikor őfelségeik ott azon
  11 I      |             ember azt se mondhatja meg, hogy ki mire használatos. Megint
  12 I      |           tarkabarka valamennyi. Tudom, hogy a királyné mindjárt viganót
  13 I      |                 fejei. Ami annyit tesz, hogy „bolond”. Ezek mezítelen
  14 I      |         taszítson egyet azon a sáfáron, hogy vegye számba a zsákmányt;
  15 I      |             amit a királynak hoztál. De hogy holnap marad-e belőle valami,
  16 I      |              aki maga dicsekedett vele, hogy száz vitéz fejét vágta le
  17 I      |                 Szente uram azt állítá, hogy az volt Beatrix királyné
  18 I      |              volna, s nagyon bosszantá, hogy ez még annyit sem mond rá,
  19 I      |                 még annyit sem mond rá, hogy „aujnye!”~– No, hát láttál
  20 I      |              annyi részem volt énnekem, hogy akár megcsömörlöttem tőle.
  21 I      |            követ, festett falat annyit, hogy irtózok rágondolni; olyan
  22 I      |             mert ha a királyné megérzi, hogy bort ittál, menten kidobat
  23 I      |             ismerik a bort. Azt hallom, hogy bolond lesz attul az ember.
  24 I      |               világra elterjedt a híre: hogy is mondom csak ki? A „bibliotékáját!”~–
  25 I      |          tudományt, úgy megretten tőle, hogy könyörögni kezd: eresszenek
  26 I      |              végig, melynek doha jelzé, hogy ennek az ajtaját ritkán
  27 I      |               Megváltó-alak oly élethű, hogy szinte hallani a nyitott
  28 I      |               Vajdahunyadon?~A várnagy, hogy teljessé tegye pártfogoltja
  29 I      |          véletlenül volt odatéve; hanem hogy a bibliothecariusi hivatal
  30 I      |             tetszett legjobban a képen, hogy, íme, egy olyan derék szent,
  31 I      |                 De hát tudja kegyelmed, hogy mit tesz az mind?~– Minden
  32 I      |       elmagyarázta a textust Györgynek, hogy, íme, Szent István király
  33 I      |          megmutatta a bámuló katonának, hogy ugyanazzal a betűoldozó
  34 I      |                 védencével Szente uram, hogy megmutatta neki Ulászló
  35 I      |                Ulászló király arcképét, hogy majd mikor a kihallgatási
  36 I      |                az őrök rivallása jelzé, hogy a király közeledik a templom
  37 I      |           voltak jelen. Ezt úgy hítták, hogy Ambrus mester.~Szente uram
  38 I      |                 palatáblára, s utasítá, hogy csak oda álljon a háta mögé;
  39 I      |               királynénak az a mondása, hogy „az én férjem valóban a
  40 I      |       viseletéről meg lehetett ismerni, hogy mely vidékről származik.
  41 I      |               volt jó; mert igaz ugyan, hogy öt perc untig elég egy magyarnak
  42 I      |          üdvözölve őt lengyelül. Azzal, hogy értett-e az üdvözölt abból
  43 I      |           ismerkedést. Föl sem tehette, hogy lehessen valaki ebben a
  44 I      |           palotában, aki nem tudja azt, hogy ki az a „Pan Tomiczky”.~
  45 I      |              György azonban megeszelte, hogy Ambrus mester az újon érkezettnek
  46 I      |           szepesi főispán küldi őt ide, hogy számára a király leányát
  47 I      |            Arról is értesülni óhajtott, hogy vajon a katonái végrehajtották-e
  48 I      |              felé.~György arra gondolt, hogy ezt csak bele fogják festeni
  49 I      |          kellett rajta egyet taszítani, hogy útba igazodjék.~Mikor aztán
  50 I      |             Szerencséje volt Györgynek, hogy a könyvtárban már látta
  51 I      |                 arcképét; kitalálhatta, hogy kihez intézze a megszólítását.~–
  52 I      |            szemeiben látszott a kérdés, hogy „Hát már én aztán mit csináljak
  53 I      |          összeveszett Ambrus mesterrel, hogy minek bocsátá be őelőtte
  54 I      |          világát gyújtá meg a vitézben. Hogy őtet parasztnak címezik,
  55 I      |                szepesi gróf is gyermek; hogy adjunk annak egy királyleányt
  56 I      |                ütötte fejbe az öklével, hogy a halászgyűrűjének ott maradt
  57 I      |            szeme láttára!~Jó szerencse, hogy a nádor közbeveté magát,
  58 I      |          helyéről, s nógatta a királyt, hogy vesse végét a kihallgatásnak.
  59 I      |                 uram elmondá Györgynek, hogy ez a királynak a rendes
  60 I      |            járulóhoz, s ez azt jelenti, hogy „Mit hoztál?”)~E gyakorlati
  61 I      |                 György nógatást kapott, hogy beszéljen.~Ő aztán beszélt.~–
  62 I      |             katonáim itt a vár udvarán, hogy a felséges király úr és
  63 I      |                lehajolt a kisleányáért, hogy azt a karjára emelje: ő
  64 I      |                A históriaíró feljegyzi, hogy a királyné sohasem ivott
  65 I      |              király azt se mondja neki, hogy „köszönöm”, a királyné haragosan
  66 I      |                 főpapok! Emlékezett rá, hogy az urának, János hercegnek
  67 I      |                 az emberben van szív! – Hogy is mondták a nevét? – Zápolya
  68 I      |                sejtelemmel bírni arról, hogy őbelőle még repülő lény
  69 I      |                fúrná be magát a földbe, hogy ott bevárja, báb alakban,
  70 I      |                 végeztél!~– Az történt, hogy kidobtak.~– Tán valami otromba
  71 I      |            kegyelmed maga is azt mondá, hogy szeretne egy olyan deli-fejet
  72 I      |                No, képzelem, a királyné hogy halálra rémült, mikor azt
  73 I      |                 No, te most, mondhatom, hogy szépen magad alá döntötted
  74 I      |             herceghez, s elmondom neki, hogy fogadták az ajándékait fényes
  75 I      |          akarunk pirítani tűznél?~– Hát hogy ezt is tűzön megfüstöljük.
  76 I      |                 a levélben van megírva, hogy a kedves urad, János herceg
  77 I      |                 Mi is jól jártunk vele, hogy elköltözött. Nem találta
  78 I      |             királyhoz. A király, tudom, hogy amint azt meglátja, s azt
  79 I      |                 meglátja, s azt hallja, hogy „pestis”, azonnal befogat,
  80 I      |          földrül aztán beszéljünk róla, hogy hová dugjalak el.~Azzal
  81 II     |             meglátta, rögtön kitalálta, hogy mi az. Levél a pestises
  82 II     |         káplánja tudatá ékes stílusban, hogy Mátyás király fia az alulírt
  83 II     |                azt a hírt olvassák fel, hogy a hitelezőjük meghalt.~–
  84 II     |                Ambrus mester azt kérdé, hogy a levelet achívumba tegyék-e.~–
  85 II     |               medencéhez.~Jó szerencse, hogy a macsói bán elkapta a gallérjánál
  86 II     |               uram, serénykedjék abban, hogy a János herceg katonái,
  87 II     |                akképpen hajtotta végre, hogy György vitézt bevitte magához,
  88 II     |            Inkább az után kell látnunk, hogy téged valami neked való
  89 II     |              elébb azt szeretném tudni, hogy ki lesz az, aki nekem parancsol;
  90 II     |                nem fogadok.~– Szeretem, hogy válogatsz a gazdákban. Ez
  91 II     |               rendei hétfelé kapkodtak, hogy kit tegyenek meg királynak!
  92 II     |         gyaláztam meg a kardomat azzal, hogy az ellenség csapását felfogjam
  93 II     |             mulatsága is meglett volna, hogy ahol dűlős az út, le kellett
  94 II     |               azonnal utasítá a sáfárt, hogy vigye magával a legénykét,
  95 II     |                György a sáfártól.~– Hát hogy a tűz ki ne likassza a szép
  96 II     |                Ebből azt ítélte György, hogy őrá valami olyan feladat
  97 II     |               jelent az?~– Azt jelenti, hogy a te dolgod a kastélyban
  98 II     |                tekintettel volt mondva, hogy a sáfárnak a szája is tátva
  99 II     |              serenissime?~– Azt hiszem, hogy odabenn van, mladipán, mert
 100 II     |               prüszkölni.~– Mondtad rá, hogy „prosit”? No, hát eredj
 101 II     |              hát eredj be, jelentsd be, hogy itt van az új magister kaminarius.~
 102 II     |                 a könyökével Györgynek, hogy bemehet. A sáfár nem ment
 103 II     |                 ajtónál azt mondá neki, hogy „zbógom”, s azzal visszatért.~
 104 II     |              diák neve után nem tudtam, hogy mi az. De kegyelmes uramnál
 105 II     |             csupán attól vagyok idegen, hogy az én oldalamon ezentúl
 106 II     |                 királyné úgy megrémült, hogy elfutott; engemet pedig
 107 II     |           Zápolya úgy fel volt izgatva, hogy nyugtalanul járt végig a
 108 II     |              fakadtak előttem. Ne hidd, hogy alacsony szolgálat az, amit
 109 II     |              ami történik, tud mindent, hogy kik járnak hozzám az urak
 110 II     |              virtust tőle, s azonfölül, hogy nemes vitéz legyen. És hogy
 111 II     |             hogy nemes vitéz legyen. És hogy mindezek felett írni és
 112 II     |                főispán, amit úgy hínak, hogy „comes”; s ezt grófnak is
 113 II     |             háznál. Nálunk az a szokás, hogy ha több asszony kerül össze
 114 II     |               csak olaszul. Azt hiszem, hogy ángyom haragudott azért
 115 II     |           sohasem volt. Onnan gondolom, hogy amióta eszemet tudom, mindig
 116 II     |              megtiltotta a cselédeknek, hogy az apám nevén híjanak, aminek
 117 II     |                 ösztönöztem az anyámat, hogy vigyen el magával Scardonába
 118 II     |                  amikor rászánta magát, hogy elvigyen oda. – Gyalog mentünk
 119 II     |                anyám azt súgta fülembe, hogy no, mármost fogjam be a
 120 II     |              kellett befognia a számat, hogy el ne kiáltsam magamat: „
 121 II     |               orromat, arról gondoltam, hogy az valami jó lehet. Az anyám
 122 II     |            odavezetett hozzá, s intett, hogy csókoljak neki kezet. A
 123 II     |               Azzal az anyámnak intett, hogy üljön le egy zsámolyra,
 124 II     |                voltam keseredve amiatt, hogy legalább egy lúdcombot nem
 125 II     |               buta eszével azt felelém, hogy „Láttam bizony, hogy kegyelmed,
 126 II     |           felelém, hogy „Láttam bizony, hogy kegyelmed, keresztapám a
 127 II     |                 a tréfát.)~– Tudom már, hogy az volt, megtanított rá
 128 II     |              Kaptam aztán abbul annyit, hogy három ebédre elég volt.~–
 129 II     |                 homlokával. Azt hittem, hogy kidönti a helyéből. A szarvaival
 130 II     |                hozzá, könyörögtem neki, hogy ne bántson, hisz én csak
 131 II     |          életemben, nem vádol a lelkem, hogy valaha a famíliájának vétettem
 132 II     |               egész nap. Azt gondoltam, hogy éjszakára majd odább megy.
 133 II     |               maradt. Akkor tudtam meg, hogy ökör, tehén nem alszik soha,
 134 II     |           figyelt, s amint meghallotta, hogy én kezdek cihelődni a fáról,
 135 II     |                vadállat akkorát ugrott, hogy szöktében megfordult maga
 136 II     |          csillapodtak le, mikor látták, hogy csak egy fegyvertelen suhanc
 137 II     |                 mégis meg akartak ölni, hogy hátha kém vagyok. Hanem
 138 II     |                odaállított a tűz mellé, hogy nagy fakanállal öntözgessem
 139 II     |                akkor meg nem foghattam, hogy miért ordítanak fel olyan
 140 II     |                  A harámbasa azt mondá, hogy a legelső embernek, akivel
 141 II     |        találkozom, csak annyit mondjak, hogy engem a bölény megkergetett;
 142 II     |             ritka vad már az országban, hogy kevés vadász tud egyet elejteni.~–
 143 II     |           elejteni.~– Azután azt mondá, hogy majd én fogom a herceget
 144 II     |                 aztán úgy elálmosodtam, hogy eldűltem a földön, s elaludtam
 145 II     |               rúgott. Meg akarta tudni, hogy alszom-e igazán. Én fölébredtem
 146 II     |              mintha alunnám. Hallottam, hogy mit dödörögnek a zsiványok
 147 II     |                 a zsiványok maguk közt. Hogy a cimboráikat összecsődítik,
 148 II     |           megosztoznak. Azt is mondták, hogy nekem is adnak belőle, s
 149 II     |         életemben mindig azt hallottam, hogy rabolni vitézség.~– Hát
 150 II     |                találkozám, mondám neki, hogy láttam az erdőn a bölényt.
 151 II     |                erdőn a bölényt. De csak hogy a tenyerén nem vitt a herceg
 152 II     |          rendeletet adott a sáfárjának, hogy engem öltöztessenek fel
 153 II     |               kelepcébe akarlak csalni, hogy majd mikor a bölényre mégy
 154 II     |               leküldött a csatlósaihoz, hogy tartsanak jól. Másnap pedig
 155 II     |               vajdahunyadi várőrséghez, hogy gyors iramodásban siessen
 156 II     |          magamviseletével kiérdemeltem, hogy zászlótartónak kinevezett.
 157 II     |             jutalmazott meg a hercegem, hogy énrám bízta a király és
 158 II     |              adnak; – aztán azt kaptam, hogy kilöktek a várbul, s még
 159 II     |            miért? Hát tehetek én arról, hogy a királynénak olyan gyönge
 160 II     |                 olyan gyönge szíve van, hogy nem tudja az ellenség levágott
 161 II     |          meglátni? Hisz azért királyné, hogy ne legyen olyan gyönge,
 162 II     |                 nem soká fájt nekem az, hogy a királyi várból kitették
 163 II     |             nyomba jött utána az a hír, hogy az én jó gazdám, a dicső
 164 II     |               meg vagyok vigasztalódva, hogy a jó uram helyett kaptam
 165 II     |               eddig az volt a szokásuk, hogy kockát vetettek egymás között,
 166 II     |             vagy talán „még”. Lehet ám, hogy a tegnapi vacsorátul feledkeztek
 167 II     |         üdvözlet.~A válasz pedig az rá, hogy „Vegye el, ami van!”~Hát
 168 II     |            tudniillik annak az örömére, hogy van már magister kaminarius,
 169 II     |                 több esze volt ám, mint hogy azt elhiggye. Valamennyi
 170 II     |               szemekbül tudott olvasni, hogy nem az az oka ennek a diadalmas
 171 II     |                diadalmas hálálkodásnak, hogy adott Isten, ami nem volt
 172 II     |           alkalmas kandallófűtőt, hanem hogy elvette, ami legjobban útban
 173 II     |               megállítá Györgyöt.~– Hát hogy hívják kendet, galambom?~–
 174 II     |                   Én csak azt szeretem, hogy „György”.~– Jaj, akkor énnekem
 175 II     |              kérdéssel gondolta György, hogy véget fog vetni a fecsegésnek.~–
 176 II     |                 s ezt azzal szerzi meg, hogy éjszakára mindig két szelet
 177 II     |                 az ijedtség: azt hitte, hogy ennek a titoknak a meghallása
 178 II     |            összeesküvésnek. – Megtudni, hogy a hercegnő nyers rostélyos
 179 II     |               bajlódása volt, ugyan jó, hogy kendet idehozták; mi mind
 180 II     |              közé. Meglássa, úgy élünk, hogy Laci király sem él jobban.~
 181 II     |           megmondhatta volna már nekik, hogy mi lett a leánykérés kimenetele;
 182 II     |       berobogott az udvarra, meglesnem, hogy ki érkezett. „Tomiczky jött?”
 183 II     |                  akkor az lett a nevem, hogy „ostoba szajkó!”, mintha
 184 II     |               mintha én tehetnék arról, hogy nem Tomiczky szállt ki az
 185 II     |                 pofon a fésülő frajnak, hogy megrántotta a haját. Tudja
 186 II     |        megrántotta a haját. Tudja kend, hogy ki az a Tomiczky?~– Most
 187 II     |                   No, hát én megmondom, hogy kicsoda. Ez a mi urunknak
 188 II     |       királyleányt nem azért veszik el, hogy asszony legyen belőle. Azt
 189 II     |             nevelik. Az csak arra való, hogy ha a vén király meghal,
 190 II     |              csapatostul a vidéki urak, hogy amint a várva várt nagy
 191 II     |                 Györgynek: ő már tudta, hogy Tomiczky küldetése megzápult.~
 192 II     |          szobája ajtaján bekopogtatott, hogy a kandallóban tüzet rakjon,
 193 II     |               dáridó.~György tudta már, hogy milyen dáridó lesz itt,
 194 II     |             fordulattal vigasztalá meg, hogy ők ketten mégis kivételesen
 195 II     |               véve udvarló vendégekkel, hogy egy bizalmas szót nem közölhetett
 196 II     |          azonfelül is eszében tartotta, hogy egynehány fényes palotából
 197 II     |            defektussá lett az öltözete, hogy más gúnyát kell váltania,
 198 II     |                Azzal intett az uraknak, hogy foglaljanak helyet. Jobbrul
 199 II     |              magukat.~Jó jelnek vették, hogy Tomiczky gálába öltözik
 200 II     |              hír Budán?~– Hát az a hír, hogy engem megvertek és kidobtak –
 201 II     |          haladtával került ismét belül, hogy kötelességét végezze a kandallóknál.~
 202 II     |      összevissza kiabálásból kivehette, hogy Tomiczky elbeszélte már
 203 II     |                 már az úri társaságnak, hogy mi történt vele a király
 204 II     |               azonnal Budára, megtudni, hogy kik bántották ilyen galádul
 205 II     |               Kegyelmes uram! Én tudom, hogy ki ütötte meg a lengyel
 206 II     |                 Hát talán azt is tudod, hogy ki volt az, aki közbelépett,
 207 II     |            közbelépett, megakadályozva, hogy Tomiczky úr az ütést visszaadja.~–
 208 II     |   legnevezetesebb az – monda Zápolya –, hogy ami neveket az én hívem,
 209 II     |        árvereztek. Egyik azt ordította, hogy haddal kell megrohanni a
 210 II     |                 székre, onnan kiabálta, hogy össze kell szedni a bandériumokat,
 211 II     |             evés, s azt mondja az Írás, hogy „Nem attól kárhozik el az
 212 II     |                az ő szavai idézték elő. Hogy olyan jól emlékezett a püspökök
 213 II     |             neveire és címeikre. Nézte, hogy hullámzik az egész tengerszem
 214 II     |               mandulát, annak a jeléül, hogy már eleget ivott. Úgy tett,
 215 II     |                   Hát legelső dolog az, hogy válasszunk magunknak egy
 216 II     |                Kegyelmed azt javasolja, hogy le kell foglalni a püspökök
 217 II     |              lesz. De nem arra a célra, hogy azt az urak egymás között
 218 II     |                 között felosszák; hanem hogy azt a gregárius papság meg
 219 II     |          Tornallyay Jakab uram mondott, hogy legyünk lutheránusokká:
 220 II     |             hüvelyéből; de tartok tőle, hogy egyszer a markolatja a kezünkbe
 221 II     |              Simon cimboránk tanácsolt, hogy szedjék össze az urak a
 222 II     |       tanácsolom. Bár úgy vettem észre, hogy Zápolya János grófnak ennél
 223 II     |                 Azt kellene megtudnunk, hogy kinek van a gyönge lelkű
 224 II     |           Zápolya.~– Valósággal van. De hogy ki? Azt nem tudom. Mikor
 225 II     |      országgyűlés, ahol ki lett mondva, hogy idegen vérből származott
 226 II     |              izente erre a magyaroknak, hogy az ő ereiben is magyar vér
 227 II     |             Rákoson – szólt Tomiczky –, hogy az kényszerítse a királyt
 228 II     |    legbizalmasabb embere Ulászlónak; és hogy azt a titkot közölte velem,
 229 II     |         csalhatatlan bizonyítéka annak, hogy alattomban Zápolya híve. –
 230 II     |           Milyen alak volt, aki azután, hogy engem elbúcsúztattak, odasettenkedett
 231 II     |                 akkor mért tagadtad el, hogy tudod ezt?~– Azért, mert
 232 II     |             Azért, mert arra gondoltam, hogy mikor egy gyóntató pap elárulja
 233 II     |           énnekem ugyan vigyáznom kell, hogy el ne áruljak valamit, ami
 234 II     |              magyaroknak az a szokásuk, hogy az összeesküvésüket ki szokták
 235 II     |         Egyelőre abban állapodának meg, hogy az Ulászló-párti főpapoknak
 236 II     |       propagandacsinálásra a megyékben, hogy az összehívandó országgyűlésre
 237 III    |    gyertyánfahasábok pattogását, nézve, hogy támad a nyers fából a füst,
 238 III    |             támad a nyers fából a füst, hogy változik lánggá; a láng
 239 III    |       csalfaságát: „Parolát adott kend, hogy lakodalmat tartunk, amikor
 240 III    |               már akkor tudta kend jól, hogy nem lesz abból semmi, mert
 241 III    |      szemrehányásokat tett e szavakkal, hogy „Magyarország bárói és nemesei
 242 III    |                 által azon törekszenek, hogy országodban az egyházi rend
 243 III    |              magával vissza. Azt mondá, hogy útközben meglepte a pestis,
 244 III    |            kérdezte fráter Antoniustól, hogy nem fél-e a pestisben elhalt
 245 III    |          leányasszonyt bosszantotta az, hogy a legény rá sem ügyel, utána
 246 III    |             kell a kend szívében lakni, hogy olyan jámbornak mutatja
 247 III    |                 csak akkor vette észre, hogy a spanyolfal szét van tárva,
 248 III    |                eddig: most pedig látja, hogy mozdulnak meg rajta az angyalalakok,
 249 III    |    elfeledkezett magáról. Azt képzelte, hogy ő maga is ebbe a fényes
 250 III    |                  olyan vékony és finom, hogy mindenütt odatapadt az idomaihoz.
 251 III    |                De hát ő nem tehet róla, hogy a spanyolfal szét van tárva.~
 252 III    |                annyi uralma az idegein, hogy a tüzes vasat eldobassa
 253 III    |                Aztán meg azt gondoltam, hogy elmegyek a Kárpátok közé,
 254 III    |               küszködtem éjfélig; nézd, hogy összeharapdáltam a karjaimat
 255 III    |                 tekintettől azt hittem, hogy kővé meredek. Nem férfi,
 256 III    |           végigveté magát a kőpadlaton, hogy a homloka nagyot csattant,
 257 III    |             György azt sem vette észre, hogy hajadonfőtt jár-kel. A darutollas
 258 III    |         elhagysz. Most gondold meg jól, hogy elhagyjad-e! Ami ott van:
 259 III    |               Az ifjúnak eszébe jutott, hogy az egy pestisben elhalt
 260 III    |          karfáján, s aztán találgatták, hogy mi vége lett a magister
 261 IV     |               az elemozsinát, rámondta, hogy „Deo gratias.” Éppen vecsernyére
 262 IV     |        Györgynek az volt a kötelessége, hogy a kápolna küszöbén letérdeljen,
 263 IV     |             Antonius, s azt mondá neki, hogy álljon fel, és kövesse.~
 264 IV     |             Györgytül.~– Bűnös ember.~– Hogy jutottál a fehér csuhához?~–
 265 IV     |                az ifjú ember hitte azt, hogy egy dögvészben elhaltnak
 266 IV     |         vonakodott tőle.~– Akkor méltó, hogy fölvétessék a mi szerzetünkbe.~
 267 IV     |            legelső kötelessége az volt, hogy novícius társának segítsen
 268 IV     |               Hisz nem tudja meg senki, hogy átléptük a tilalmat.”~–
 269 IV     |               Megtudta aztán nemsokára, hogy mit jelent az: a fehér barátok
 270 IV     |        szerelemről. Ha megtudná valaki, hogy ő most miről ábrándozik!~
 271 IV     |               György. Az jutott eszébe, hogy ez igazságtalanság! Nem
 272 IV     |              testet meg kell öldökölni, hogy a lélek megelevenüljön.
 273 IV     |           György rájött arra a tudatra, hogy itt ezen a szent helyen
 274 IV     |                 megbüntetik. Azt hitte, hogy az álmában elkövetett gonoszságért
 275 IV     |               oltár zsámolyáról, látta, hogy rögtön elfoglalja helyét
 276 IV     |             bámulata, amidőn azt látta, hogy maga a perjel is leveti
 277 IV     |               az emlékezetére történik, hogy a mi urunk, Megváltónk ekként
 278 IV     |              tíznek. És megkívántatott, hogy az ostor fütyüljön a levegőben,
 279 IV     |                kezébe adta a korbácsot, hogy ő is sújtson oda arra az
 280 IV     |          ostorcsapásoktul vérző testre; hogy üsse meg azt a szent embert,
 281 IV     |                Ezt azzal jutalmazá meg, hogy amint a novícius az exament
 282 IV     |               esedezett a főapát előtt, hogy engedjék meg neki a cserét
 283 V      |                 úgy tudták fenntartani, hogy időrül időre egy-egy sertést
 284 V      |             végre annyira megerősödött, hogy levegőre lehetett hozni. –
 285 V      |            Györgynek azon járt az esze, hogy nagy „dies irae”-t énekelnek
 286 V      |              kötött titkos szerződésre, hogy az országnak új királyt
 287 V      |                még az a kis hajcihő is, hogy az országgyűlés erős határozatot
 288 V      |             hozott abban az értelemben, hogy soha idegen származású király
 289 V      |         Zápolyát (az egyik ellenségét), hogy gyűjtse össze a hadakat,
 290 V      |                 számított mind a kettő, hogy ez az idétlen szülött nem
 291 V      |             amíg a szemeivel nem látta, hogy György csakugyan belemártja
 292 V      |               berozsdásodhatott afelől, hogy valaki nyikorgatná; hanem
 293 V      |              nevezetes, hanem arról is, hogy a nemzeti mívelődésnek hathatós
 294 V      |                 tanúsítá Corvin Mátyás, hogy a pálosok budai apátságnak
 295 V      |                állásnak az volt a neve, hogy „vacat”. Egy harmadik példánynak
 296 V      |          könyvtárba a lemásoló frátert, hogy ha rá tudna akadni az eredeti
 297 V      |               lelkére kötötte a főapát, hogy folytassa a kutatást a királyi
 298 V      |                úgy összevissza hányták, hogy azokon eligazodni nem lehetett.
 299 V      |                 egérke volt az.~Rájött, hogy az egér elsőbbséget ád az
 300 V      |           bőrlapot.~S György megjegyzé, hogy az átlátszó pergamen mind
 301 V      |            hasonlított. Észre sem véve, hogy valaki bejött a könyvtárba,
 302 V      |            Mennyire megváltozott azóta, hogy egykor előtte állt.~Akkor
 303 V      |              pehellyel: annak a jeléül, hogy egész öltözötten szokott
 304 V      |               véleményen volt a király, hogy valami asztrológust lát
 305 V      |               azt mondja a Homiliáiban, hogy az idvezültek lelkei igenis
 306 V      |                húzta ráncokba.~– De hát hogy ismerheti a fiát a királyné?
 307 V      |                 nekem?~– Isten megadja, hogy legyen.~(Így is lett. Húszéves
 308 V      |              egyre jobban kezdte hinni, hogy asztrológussal beszél. Még
 309 V      |          Györgyöt nem vitte rá a lelke, hogy gúnyt űzzön az elmebeteg
 310 V      |        mindenható gondoskodni fog róla, hogy Lajos királynak magához
 311 V      |        szerződése volt Miksa királlyal, hogy a születendő gyermekek egymással
 312 V      |               is, másik is tudta volna, hogy mi lesz az újszülöttek neme:
 313 V      |                fennmaradt az a védelme, hogy hiszen Lajos király Fülöp
 314 V      |            orákulum.~A király unszolta, hogy adja világosabb értelmét
 315 V      |              árnyékából tudhatá György, hogy Miksa király meg lesz ugyan
 316 V      |              Fráter György a királynak, hogy lengyel Zsigmond Zápolya
 317 V      |               tenni, de jó oka volt rá, hogy ezt a titkot ott hagyja
 318 V      |           királynak az járt az eszében, hogy lekenyerezze azt a tudós
 319 V      |                mozgó ajkairól látszott, hogy egy pater nostert mond el
 320 V      |            király arcán.~Eszébe jutott, hogy hiszen kincstár ez, ahol
 321 V      |                király volt. Elgondolta, hogy ennek a szegény barátnak
 322 V      |          felséged ráírni az engedelmét, hogy a várnagy megengedje a pergamenlevelet
 323 VI     |        főapáthoz fordult:~– Engedd meg, hogy visszatérjek a rendeltetésem
 324 VI     |             többet a Corvin könyvtárba, hogy folyamodhatott volna a kegyelméhez (
 325 VI     |                  csak azt mondták neki, hogy álmukban a megdicsőült királyné
 326 VI     |          királyt a makacs leánykérőtől, hogy kineveztették vele Zápolya
 327 VI     |              eljutott Fráter Györgyhöz, hogy az egyik nevezetes jóslata
 328 VI     |          taposták, s ekként azt hitték, hogy mármost mindettől a gonosztól
 329 VI     |             László se tudta elképzelni, hogy jutott ő az arany rózsához? –
 330 VI     |              benne, hát azt eszelte ki, hogy a hitetlenek ellen megindítandó
 331 VI     |          keveredett: itt volt az ideje, hogy egy erős kézzel ledöntsék
 332 VI     |          Európában. Az érsek azt hitte, hogy az ő keze olyan erős. Kapisztrán
 333 VI     |              király annyit sem mondott, hogy „dobzse”. Ő éppen akkor
 334 VI     |          szultánnal. Törődtek is azzal, hogy a király mit kötöget.~Húsvét
 335 VI     |           ünnepelni, annak az emlékére, hogy az első században a katekumenusok,
 336 VI     |                  A várnagytól megtudta, hogy ezeket mind egy táborba
 337 VI     |                Györgynek eszébe jutott, hogy őt egy annál derekabb hőstettért
 338 VI     |          ágyúdörgés hirdeté a világnak, hogy hetedhét országra szóló
 339 VI     |                királyi várig elhatolni, hogy elkerült a föld alatti,
 340 VI     |              vitele” annak az emlékére, hogy a szent asszonyok a Krisztus
 341 VI     |                 megbabonázta a betűket, hogy azok táncolni kezdtek a
 342 VI     |           kellett volna neki leszállni, hogy a lábát a csatlós térdére
 343 VI     |            ráadta a fejét Dózsa György, hogy mikor az ünnepi emelvény
 344 VI     |       palástjánál fogva, s eszére adta, hogy neki le kell térdepelni
 345 VI     |             lépcsőre s elvárni veszteg, hogy mi történik vele.~Erre megzendült
 346 VI     |              egyenesen Dózsa Györgynek, hogy e megszentelt, megáldott
 347 VI     |                 egyet, s megbízta vele, hogy tűzze fel ezt a kisebbik
 348 VI     |               szívét keserűséggel, úgy, hogy túlömlött rajta.~Fellázadt
 349 VI     |               le róla? Nekem volt adva, hogy népek vezére, országok felszabadítója
 350 VI     |                 kezed taszított vissza, hogy szolgák szolgája legyek,
 351 VI     |                 is jutott volna eszébe, hogy valahol valami könyvtárban
 352 VI     |              hajával. Az volt a szokás, hogy a húsvéti piros tojásokat
 353 VI     |                Lefülelték, noszogatták, hogy ő is vegye fel a veres keresztet:
 354 VI     |                elmondá reszkető szóval, hogy a sátán gonosz játékot űz
 355 VI     |          megszállta pokoli szelletével, hogy perbe szálljon az Istennel,
 356 VI     |               Egyhangúlag arra ítélték, hogy a kolostor tömlöcébe bezárassék,
 357 VI     |            előtt egész viaszoszlopokat, hogy az éjszaka hasonlatos lőn
 358 VI     |           fészkét, akinek az a szokása, hogy éjjel éppen olyan szorgalmasan
 359 VI     |             Volt teneked valaha ígérve, hogy sas lesz belőled? Lettél
 360 VI     |                valaha arra kárhoztatva, hogy a békák, a varangyok sorsát
 361 VI     |               közé állnak. Azt álmodom, hogy én vagyok Dózsa György.
 362 VI     |               Elég a nevemet kimondani, hogy a csata győzelemre forduljon. –
 363 VI     |        varangyok mászkálnak a lábaimon. Hogy jönne ajkaimra itt az imádság.~
 364 VI     |                    s elhallgatá előtte, hogy Dózsa György nem a hitetlenek
 365 VI     |                a magyar nemesség ellen, hogy Pest-Buda környékén elpusztított
 366 VI     |      keresztények azzal ünnepelték meg, hogy térdet nem hajtottak, hanem
 367 VI     |               főapát elhallgatá előtte, hogy Dózsa György éppen e héten
 368 VI     |              megátalkodott makacs volt, hogy annak kiűzésére csak apostoli
 369 VI     |               azt a próbát tették vele, hogy odaküldték hozzá a sötét
 370 VI     |                egy égő viaszgyertyával, hogy legyen vigasztalására.~A
 371 VI     |                A novícius elmondá neki, hogy holnap lészen Krisztus testének
 372 VI     |            börtöneikből kibocsáttatnak, hogy a nagy processzióban, mely
 373 VI     |          Györgynek is meg lesz engedve, hogy ez ünnepen láthassa a napot,
 374 VII    |           jubilál ma: annak az örömére, hogy ezt az ördögökkel-egyidős
 375 VII    |                a lelke, és hinni kezdé, hogy ő valóban az Úrnak kiválasztott
 376 VII    |                elárulták a közeledőnek, hogy más ember tér vissza, mint
 377 VII    |                örömünnep, atyám? Azért, hogy nem én követtem el mindama
 378 VII    |               annak örömére készítődik, hogy az Úr nemcsak a te sorsodat
 379 VII    |          veszteségből. Íme, az történt, hogy a templomosok, akik a sajóládi
 380 VII    |               jött meg a nádor izenete, hogy az apátság, a király rendelete
 381 VII    |          gunnyasztó pók, mikor megérzi, hogy derült idő jön, hálót sző
 382 VII    |          megszólalt. Pedig ő nem tudja, hogy az égen csodák következnek,
 383 VII    |                égen csodák következnek, hogy Szent Lőrinc tüzes könnyei
 384 VII    |               ég felé szállni a pára. S hogy a lélek föld alatti odúja
 385 VII    |                Még ez a féreg is tudta, hogy ez a mai éjszaka jubileumnak
 386 VIII   |             lett a sajóládi apátságnak, hogy a földesurak odaküldték
 387 VIII   |             vagy egy királyság; de úgy, hogy a jobbágy is gazdag legyen
 388 VIII   |         egymásra, pedig nyolc éve múlt, hogy legutoljára látták egymást.~–
 389 VIII   |         kályhafűtő voltam.~– Hiba volt, hogy nem ügyeltem a mondásodra.
 390 VIII   |          vacsorát.~– Azt már hallottam, hogy Anna hercegnőt eljegyezték
 391 VIII   |            kisebbik baj. Nagyobb annál, hogy ezalatt elvesztettem a hadjáratot
 392 VIII   |               Perényi nádor, úgy tudom, hogy tiltakozott a bécsi kötés
 393 VIII   |        fölösleges ember volt a világon, hogy mikor bevégezte az életét,
 394 VIII   |            ember, akinek eszébe jusson, hogy a holt királyt még el is
 395 VIII   |                tartotta kötelességének, hogy még az országot is értesíteni
 396 VIII   |           életével? Veszi valaki észre, hogy nem ül már a trónon? Itt
 397 VIII   |            hínak az urak egymás között, hogy „kis öreg”. Egy megvénült
 398 VIII   |           nemesi rendek azt követelték, hogy az ország rendeljen mellé
 399 VIII   |                helyett kétszarvú sapak, hogy valóságos ördögforma volt.
 400 VIII   |           csinálnak olyan bakugrásokat, hogy az embernek a gyomra felkeveredik
 401 VIII   |           kegyes atyám. Az még hagyján, hogy Budán bolond táncot járnak;
 402 VIII   |                bolond táncot járnak; de hogy Boszniában egyik várat a
 403 VIII   |            legszomorúbb e gyászban, az, hogy a királynak igaza volt.~–
 404 VIII   |         végződhetik! Megengeded, vajda, hogy felmenjek Krakkóba, s megkísértsem
 405 VIII   |             Idejöttömnek célja az volt, hogy odahíjalak haldokló húgomhoz,
 406 VIII   |           rangban előkelőbbek.~– Tudod, hogy én minden pappal ezen a
 407 VIII   |                az ég fejemre szakad is, hogy ki okozta testvérem halálát.
 408 VIII   |              Csupán annyit teszesz meg, hogy amidőn a halotti szentségek
 409 VIII   |                  Ebből én megértem azt, hogy mi az én sorsom; és te megtartottad
 410 VIII   |               az a ritka adománya volt, hogy egy pillanat alatt a legszélesebb
 411 VIII   |    kegyvesztetté tenni. Azt az érdemét, hogy a pórlázadást ő verte le,
 412 VIII   |                 pórlázadást ő verte le, hogy magát a trónt ő mentette
 413 VIII   |              testvéri szeretet rábírja, hogy egyedül, fegyveres kíséret
 414 VIII   |          másikban a csengettyűt tartva, hogy amidőn az útban embereket
 415 VIII   |         türelmetlen látogató; nem tűri, hogy várakoztassák.~Zápolya átöltözött
 416 VIII   |                fehér csuhába facipővel, hogy Fráter Györgynek ministrálhasson.
 417 VIII   |                 már a hegyi ösvényeket, hogy a Mátrán, a Bükkségen, a
 418 VIII   |                Ekkor tudta meg Zápolya, hogy micsoda halálveszélyből
 419 VIII   |                kassaiak megszokták már, hogy fehérruhás barátokat lássanak
 420 VIII   |              nép úton-útfélen beszélte, hogy a vajdát a Dózsa Györgyön
 421 VIII   |                az Isten büntetése érte, hogy amidőn a pap a szentmise
 422 VIII   |             legelőször látta. Elítélve, hogy porrá legyen.~Egy teljes
 423 VIII   |                tévedései a női szívnek! Hogy ezek ellen még a korona
 424 VIII   |                   Hagyott. Azt kívánta, hogy holttestét szállítsam el
 425 VIII   |               első felesége holttestét, hogy mindenki láthassa.~Tehát
 426 VIII   |                eltakarva.~Igaz volna-e, hogy kegyetlenkedéseért azzal
 427 VIII   |      kegyetlenkedéseért azzal bűnhődik, hogy a szentséget nem látják
 428 IX     |                  Annyit lehetett tudni, hogy az öreg király, köszvénytől
 429 IX     |         összehúzott tagjaival, ahelyett hogy azokat a jótékony budai
 430 IX     |            udvarostul Pozsonyba. Aztán, hogy az öccse, Zsigmond lejött
 431 IX     |  összejövetelnek pedig az volt a célja, hogy Ulászló leányát, Annát,
 432 IX     |                 az ujjai a köszvénytől, hogy a tollat sem bírta fogni,
 433 IX     |              titkos pontja arrul szólt, hogy ha a gyermek Lajos király
 434 IX     |              elesett attul a reménytül, hogy a király leányát ő vehesse
 435 IX     |              tartja a magyar közmondás, hogy „Megemlegeted a napot, melyen
 436 IX     |              útjába akart állni. Lehet, hogy egyenes lélekbül tette;
 437 IX     |            igyekezett Zsigmondra hatni, hogy ezt az utóbbit nevezze ki
 438 IX     |                 a barát hírül adá neki, hogy elhozta holt nejét, Zápolya
 439 IX     |             Júnóra! Legfőbb ideje volt, hogy a Jagellók sírboltjába kívánkozzék!~
 440 IX     |                Fráter György észrevevé, hogy amint az olasz hölgy helyet
 441 IX     |               Bona ruhadereka elárulta, hogy miért hagyják el az asszonyok
 442 IX     |                Azt tudta Fráter György, hogy a titkot legjobban megőrzi
 443 IX     |                 az ünnepélyt. Meglehet, hogy valósággal rosszul lett.~
 444 IX     |                  hová viszik. De abból, hogy egyszer hegynek alá, másszor
 445 IX     |          zsellyehordók, azt eszelte ki, hogy ismét csak a Wawel-várba
 446 IX     |         Wawel-várba térnek vele vissza.~Hogy sejtelmében nem csalódott,
 447 IX     |               térdeit; úgy kényszeríté, hogy hallgassa meg a nehéz titkokat,
 448 IX     |            felruházva.~Lehetséges-e az? Hogy két nő ily egymásnak ellenmondó
 449 IX     |                 amelybe megfogózik. Az, hogy egy új életnek a bizományosa.
 450 IX     |      ólomkoporsóbul újra feltámasztani, hogy világítson előtte egész
 451 IX     |                meggyilkoltatott! Azért, hogy fel ne támadjon a harag
 452 IX     |             magyar és a lengyel között! Hogy Zápolya János és Jagelló
 453 IX     |            megdicsőült arcát felemelve, hogy a feljövő nap sugarai rávilágítottak,
 454 IX     |           Bizony szentül fogadom neked, hogy hű szolgálód leszek mind
 455 IX     |                azt, a megholt királyné, hogy holtteste az Ulászló Ármin
 456 IX     |               kupola alatt.~– Esküszöm, hogy a kívánságod teljesülni
 457 X      |               tett Fráter György előtt, hogy Borbála királynét a Jagellók
 458 X      |          röviden, kevés szóval elmondá, hogy ő Borbála királyné nevében
 459 X      |               Tomiczky pedig azt hitte, hogy a királynak (s különösen
 460 X      |              tiszta erényű hölgy, azért hogy szüzességét megóvja, önkezével
 461 X      |          szavait idézve: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek”, megbocsát
 462 X      |           Hieronymusét, aki azt mondja, hogy az öngyilkosság erény, ha
 463 X      |           Hieronymusét.~– S állíthatod, hogy Jadviga Borbála királyné
 464 X      |                 megáldozta magát azért, hogy mind a két hazájárul nagy
 465 X      |          választotta el a két nemzetet, hogy fegyverrel ne rontson egymásra.
 466 X      |                egy ellen, azt mondá ki, hogy Borbála királyné érdemes
 467 X      |           fülkére; csupán azt köték ki, hogy sírkövére egyedül a „Jadviga”
 468 X      |                 világi főméltóságoknak, hogy a megdicsőültet királyi
 469 X      |                 most kezdte észrevenni, hogy a király kedélyében minő
 470 X      |          kitüntette kegyes jóindulatát, hogy Fráter Györgyöt bízta meg
 471 X      |            imádkozni. El volt rendelve, hogy egy barát éjjel-nappal imádkozzék
 472 XI     |               tenned. Te tudod azt jól, hogy Lengyelország nyugalma –
 473 XI     |             gondviselés által elküldve, hogy egykor Zápolya János felesége,
 474 XI     |  helyreigazítással szolgálnak. Különös, hogy nagy történetírónknak, Horváth
 475 XI     |         megírásakor. Ebben az mondatik, hogy a budai pálos kolostor főnöke
 476 XI     |                  jó híre oly nagy lett, hogy miután a hírhedett czenstochovói
 477 XI     |               alkalmaknál. Úgy tetszik, hogy a kitüntetések helyébe jöttek,
 478 XI     |                jöttek, sohasem mutatta, hogy azoknak elnyerésében serénykedik,
 479 XIII   |                törekvését arra fordítá, hogy iskolát építtetett, s abban
 480 XIII   |             taníttatott. Magáról tudta, hogy milyen nagy szenvedés az
 481 XIII   |                 a jobbágyaival; lássák, hogy a munka nem istenátok),
 482 XIII   |                egy férfi lóháton. Igaz, hogy a férfinak a gubája, fejébe
 483 XIII   |             engemet bolonddá! Tudom én, hogy milyen egy apátúr! Annak
 484 XIII   |                te barát! Ne gondold ám, hogy én valami jöttment vagyok;
 485 XIII   |                 mert megszégyenítettem, hogy téged nem ültetett az asztalához.~–
 486 XIII   |                van az apátúr?~– Mondom, hogy én vagyok az.~– Hát erre
 487 XIII   |            megparancsolá az asszonynak, hogy a vendégnőt lássa el mindennel,
 488 XIII   |           szolgált azután, midőn látta, hogy amint legutolsónak belép
 489 XIII   |                 György pedig, ahelyett, hogy az első ülést elfoglalná,
 490 XIII   |                 odaül a legalsó helyre, hogy az anyjával beszélhessen,
 491 XIII   |        értesülést szerzett a konyhában, hogy az ő megérkeztének örömére
 492 XIII   |            rossz hírekkel.~Csak azután, hogy az utolsó fogást is eltakarították
 493 XIII   |               nem bírja; csak még éppen hogy beszélni tud. Mindig engem
 494 XIII   |              tud. Mindig engem csúfolt, hogy olyan sokat darálok; azt
 495 XIII   |               az Isten, ő lett a példa, hogy ő maga meghalt, csak a nyelve
 496 XIII   |              esett össze az én jó uram, hogy a legkedvesebb fiát, azt
 497 XIII   |           hozták hírül.~– Arra vártunk, hogy majd ünnepre eljön a kápsáló
 498 XIII   |             akkor felőled egyebet, mint hogy baráttá lettél, olyanná,
 499 XIII   |                    Az öreg nem engedte. Hogy ő a címerét nem hagyja szétdarabolni.~–
 500 XIII   |                  Azért zártam a sajtba, hogy útközben a bojnyikok el