Fezejet

 1 II     |      sajttal és főtt musttal.~– Hát bizony, édes szolgám, itt most
 2 II     |           azt felelém, hogy „Láttam bizony, hogy kegyelmed, keresztapám
 3 II     |           is ott telepedett le. Ott bizony henye életet éltem a cselédség
 4 II     |            üti pofon?~De nem ütötte bizony, hanem azt mondta: „No,
 5 II     |        anyja szobájába lépni?~– Nem bizony, gyöngyömadta. Mert hát
 6 II     |     sápítozott Biri leányasszony. – Bizony Isten elveszti az ember
 7 II     |              ez olyan fegyver, ami, bizony mondom, majd magátul is
 8 II     |         Ferdinánd herceg kapja meg, bizony elkapta vele a magyar koronát
 9 III    |     királyné?- kérdezé a frajtól.~– Bizony királyné kegyelmed most
10 IV     |          párolgó tejjel a sajtár, ő bizony nagyot húzott belőle, s
11 V      |            táborok szembe álltak, s bizony fegyver élére volt állítva
12 VIII   |            a Szepességbe visszatér, bizony elteszik láb alól.~– Uram,
13 IX     |            is engem és az enyéimet. Bizony szentül fogadom neked, hogy
14 XIII   |          látták egymást.~Az asszony bizony nagyon megvénült; arcán
15 XIII   |              S az ilyen jó vacsorát bizony kár volna elrontani a rossz
16 XIII   |    nekieredt garatot lejárni.~– Hát bizony csak arra a hírre esett
17 XIII   |          tokajit. A régi jó időkben bizony így készültek fel holmi
18 XIII   |           melléje ült.~Jól találta. Bizony ez volt az öregnek a legnagyobb
19 XIII   |           szeretet nélkül nem élet. Bizony mondom neked, hogy ami örömöket
20 XIII   |       keblére ölelve, mondá neki:~– Bizony mondom neked, atyám, hogy
21 XIII   |     krónikájából soha kitörültetni; bizony fogadom neked Isten előtt,
22 XIII   |           ittam utoljára életemben. Bizony utoljára, édes fiam. Megnyugodtam
23 XIV    |           volt a beszélgetés.~– Hát bizony most te vagy az ultimus
24 XIV    |    gondoskodnod – mondá a püspök.~– Bizony szép méltóságra emelkedtél
25 XIV    |            urat – mondá a püspök. – Bizony nem mondhatnám, hogy akár
26 XVI    |        ahogy a kósza hír beszéli?~– Bizony mondom, hogy sohasem látta
27 XVI    |        útban bántódása ne legyen, s bizony mondhatom, hogy megvoltak
28 XVI    |           legszebb hajadonával.~– A bizony; de már a második jegyese
29 XVIII  |          zsoldjukat elhozták-e. Azt bizony elfelejtették. No, akkor
30 XX     | megéljeneztek, de tizenháromezernek bizony álma sem volt arról, hogy
31 XXI    |      jóltartotta ő a nemességet, de bizony kézzelfogható táplálékkal
32 XXV    |           amikor még eleven volt!~– Bizony te is csak akkor vágattad
33 XXVI   |        rajta? Hát király a Jankó? A bizony csak olyan „magagyütt” király;
34 XXVI   |            de nincs becsületem.~– A bizony nagy veszteség.~– Mit mond
35 XXVII  |            bátyám örökségétül! Most bizony meghalsz!~Azzal kirántotta
36 XXIX   |      dózséhoz, segélyt esedezve; de bizony a számai csak nem jöttek
37 XXXI   |         hozhatom is fel a pokolbul, bizony fel fogom hozni!”~János
38 XXXI   |           Az akkori orvosi tudomány bizony megszokta a heroikus kúrákat.
39 XXXII  |      hazakívánkozott, annak a szava bizony erősebb, mint a kapitányé:
40 XXXIII |               Szegény János király! Bizony úgy volt Magyarország elfoglalásával,
41 XXXIII |       mondák, szakértők lévén, hogy bizony nincsenek a török szultánnak
42 XXXIV  |       szultán sátora felett függ, s bizony azt jelenti, hogy a keresztények
43 XXXVI  |           ösztön ellen. Az a korona bizony a szultán kegyéből jutott
44 XXXVI  |             jutott eszébe, hogy azt bizony ott felejtette a szultán
45 XXXVI  |           vannak az angyaloknak. De bizony mondhatom, hogy nagyon közönséges
46 XXXVIII|           most extemporizálsz.~– De bizony magam szemével olvastam
47 XXXVIII|          Ejha, Dóczy kapitány uram. Bizony úgy hozzálátsz a sült konchoz,
48 XXXVIII|         vissza dölyfösen a vajda.~– Bizony pengővel fizetek meg érte.
49 XL     |           hivatal sem jutott?~Arról bizony megfeledkezének, a király
50 XL     |             a levélnek a feltörését bizony nem gyónta meg Fráter György
51 XL     |         uraknak: „Vigyázzatok, mert bizony otthagyjátok a fejeteket
52 XL     |             kényszerítve az olaszt, bizony le fogja őt kaszabolni,
53 XL     |        keservesen sírva fakadt; ami bizony nem illett egy deli béghez.~–
54 XL     |          leültek falatozni. „Ugyan, bizony jó volna egy kis borsos
55 XL     |      szándékodat az ellenkirállyal, bizony rád uszítja a török nagyvezért;
56 XL     |        dandárt, amellyel a bitorlót bizony összecsépelhette volna,
57 XL     |         visszajönnek.~De a két főúr bizony nem került többet vissza
58 XL     |        Ekkor Dóczy kiálta fel:~– De bizony te parancsoltad, nem én.
59 XLI    |       történt.~– Szegény asszonyka, bizony szánalomra érdemes. Még
60 XLI    |            a király elszomorodva. – Bizony inkább sírhatnám, mikor
61 XLI    |          kiálta fel Tarnovszky. – A bizony, besüt az ablakon a nap!
62 XLI    |          nyújtá Fráter Györgynek.~– Bizony, közöltem volna veled még
63 XLI    |         bámulva Junisz bég.~– Arról bizony. A kivégzett Grittinél megtalált
64 XLI    |             töröknek a magyarnál.~– Bizony azt fogom mondani.~– És
65 XLI    |      évenkénti ajándék volt.)~– Hja bizony, barát-barátom, a szeretet
66 XLIII  |    alattvalója mind a két királynak bizony nagy számmal van; csak fegyver,
67 XLIII  |      útközben elpusztítja.~A főurak bizony helyesnek találták ezt a
68 XLIII  |     Györgynek Verbőczy kancellár.~– Bizony, püspök uram, ez is méregkeverés
69 XLIII  |            meg a te igazi alakodat. Bizony mondom, lelkünkből beszéltél!
70 XLIII  |        viszonzának, ámbár lelkükben bizony nagyon örültek ennek az
71 XLIV   |          levágatni Laszkónak, örült bizony, hogy a saját fejét is épségben
72 XLV    |           eretnek vagy.~Hanem azért bizony csak ott maradt János király
73 XLVI   |        győződött meg az igazságról. Bizony három társzekér volt ott,
74 XLVI   |             lencsét nem hozzák már?~Bizony hozták, felékesítve hozzá
75 XLVI   |             a fejecskéjét.~– Beh!~– Bizony, csak barátnak való eledel
76 XLVII  |            vissza Sztambulból?~– Te bizony. A szultánnal is beszéltél,
77 XLVII  |             egész Nagy-Váradig.~Hát bizony a barátnak minden ravaszság
78 XLIX   |          ifjú özvegynek. S Izabella bizony hajlandó lett volna kezet
79 L      |            ötölt-hatolt, hogy erről bizony semmi bizonyosat nem hallott.~–
80 L      |            nagyon az ágyúidat; mert bizony még elvetél az emse.”~Ezalatt
81 LI     |             a hűséges katonáinak:~– Bizony, sohasem láttok ti engem
82 LI     |           szultánt a sátorán kívül: bizony mondom, hogy ő nem látná
83 LI     |            Hej, te barát! Te barát! Bizony kutyahájjal van megkenve
84 LI     |             játszatott el ott, ahol bizony tragédiát is játszhatott
85 LI     |             Ha felnő, emberré lesz, bizony visszabocsátom a kezére,
86 LI     |          jöttem vissza hozzád; mert bizony ha a hű szolgáim, feleségem,
87 LI     |            öklével az asztalra: „De bizony igaz! Ha akkor a jámbor
88 LI     |    tartozott a török hadvezéreknek.~Bizony együtt maradt holtig a szultáni
89 LI     |             ökör vontatta hintókkal bizony nagy lassan lehetett előrehatolni.
90 LI     |       bírájának.~A jó öreg Verbőczy bizony nem sokáig bíráskodott Buda
91 LI     |             ki akarjuk szabadítani, bizony a magunk feje szakad oda!~
92 LI     |      fegyverforgatás mesterségéből. Bizony hekatombával rótta le később
93 LII    |      haditerv mellett nyomul előre, bizony meg nem állt volna Nándorfehérvárig,
94 LIV    |      királyné sem vonta ki magát, s bizony ő kapta a legtöbb – aranyat
95 LV     |            hírrel tért vissza, hogy bizony átadta Fráter György Ferdinánd
96 LV     |             van a szíve és az esze, bizony nem tetted volna ezt. De
97 LV     |      nézhetöm jószágom pusztulását, Bizony megkésértöm a basa hadát.”~
98 LVII   |           sűrűje kezdődik; mert itt bizony arra a fejre, aki itt vezetni
99 LVII   |   Temesvárnál feltartóztatni, akkor bizony mondom neked, hogy én innen