Fezejet

   1 I      |             dugva egy kurta nyelű fokos, s még a kengyelvashoz szorítva
   2 I      |                bástyatoronyba mélyed be, s kettős kapuval van ellátva.
   3 I      |                 Erre előjön az őrmester, s kéri az igazságot. A káplár
   4 I      |              lórul, odamegy az emlékhez, s nagyot ráz a fején.~– Bolond
   5 I      |                  átvonult a kaputornyon, s ott egyszerre megnyílt előttük
   6 I      |         főpapokat zsellyeszékben viszik, s az ország zászlósurainak
   7 I      |            hazulról szökött egyszer ide, s sorba zörgetett valamennyi
   8 I      |              ahány megyéje az országnak, s minden gerezdbe egy megyecímer
   9 I      |              lórul a vitézeket a káplár, s kiadta nekik a rendeletet.~–
  10 I      |                  is leszállt a nyeregből s elindult a királyi vár felé,
  11 I      |             bevette magát a borzlyukába, s nem tudtuk belőle kifüstölni,
  12 I      |                ide, hogy hozott valamit. S ez a huszonnégy szekér mind
  13 I      |           odaforrasztott ólompecséteket, s tegyen róla tanúságot, hogy
  14 I      |         mezítelen rohannak az ütközetbe, s nem adják meg magukat, amíg
  15 I      |                  hasítanak a homlokukon, s abba tűzik bele a kerecsentollat.
  16 I      |                elé, mert az a misén van, s ma sok „nagy marha” van
  17 I      |                   Szente uram elöl ment, s hagyta a káplárt a háta
  18 I      |            láttára szörnyülködött volna, s nagyon bosszantá, hogy ez
  19 I      |                 benne, majd megfagytunk, s a denevérek mind megrágták
  20 I      |           Jehovát, mikor onnan elvittek, s a rongyos sátor alatt hálhattam,
  21 I      |          fogantyúja csupa sárarany volt, s elvezetve magával a káplárt
  22 I      |             lekapta a süvegét a fejéről, s térdre bocsátkozék, amint
  23 I      |                 falat eltakaró térképek, s középen egy remek faragványú
  24 I      |             magas ablakok üvegfestményei s a padok és karszékek, angyalos
  25 I      |                 által helyettesíttetett, s Szente uram ebben az egy
  26 I      |              ember! – monda Szente uram. S azzal a bámuló katona szeme
  27 I      |        oldaltarsolyából a nagyítóüvegét, s azt az írott betűknek szegezve,
  28 I      |            fejedelmet legyőzte, megölte, s megbecsülhetetlen sokaságát
  29 I      |             megölték a bolgárok vezérét, s elhozták a kincseit nagy
  30 I      |               büszke volt a tudományára, s még azt is megmutatta a
  31 I      |                   ráismerjen a királyra, s valahogy a címeres heroldnak
  32 I      |                  az ajtóőrök, a bekiáltó s a rovatos diák voltak jelen.
  33 I      |            odavezette hozzá a katonáját, s jól berekommendálta nála.~–
  34 I      |             kezében tartott palatáblára, s utasítá, hogy csak oda álljon
  35 I      |           díszkardba mind a két kezével, s elfoglalta az ajtó melletti
  36 I      |                  Szente uram az ifjúnak, s nem lévén több dolga a teremben,
  37 I      |             hallani dölyfös kacagást is, s közbe egy-egy egészséges,
  38 I      |               hajuk rövidre volt nyírva, s csak a homlok tetején meghagyva
  39 I      |               aranyozott, vert ezüstből. S az egyházi nagyokat is alig
  40 I      |           bíbornoki köntösben pompázott.~S ha a viseletükről nem, a
  41 I      |               folyvást a markában tartá, s amint öt perc letelt, újabb
  42 I      |                 némelyiknek mégsem elég, s ha az ilyennek az utánanyomakodó
  43 I      |                  aztán a keblére ölelte, s jobbról-balrul megcsókolta,
  44 I      |                  Bosszús is volt emiatt, s nagy lépésekkel mérte végig
  45 I      |             Ambrus mester oldala mellől, s odalépegetett az ablakhoz.
  46 I      |                   a másikban a királyné, s kettőjük között állt egy
  47 I      |                 a prémnek és szakállnak. S ennyi bozont között csak
  48 I      |             léptekkel járult a trón elé, s elmondá a hadnagya által
  49 I      |             nikápolyi csatában esett el.~S azzal átnyújtá a királynak
  50 I      |              csináljak ezzel a karddal?” S odanyújtá azt a királynénak.
  51 I      |            Megfogta a két pici markával, s nagyot nevetett a kardmarkolatra
  52 I      |              kiálta közbe erre egy hang, s a hangadó fő előtolakodott
  53 I      |                az öt perce betelt volna, s ott találva maga előtt a
  54 I      |         félrelökte.~– Co félre, paraszt!~S maga állt a helyébe a király
  55 I      |                 őtet parasztnak címezik, s félretaszítják a király
  56 I      |           boltozatig nőne fel a fejével, s onnan nézne le erre az egész
  57 I      |                  is meg tudott figyelni, s ítéletet hozni felőlük.
  58 I      |                  oszlopához támaszkodik, s a királynénak nyájas szavakat
  59 I      |              tartva, toppant a trón elé, s fél térdét meghajlítá elébb
  60 I      |                  összeüté a sarkantyúit, s aztán bal kezét a csípőjére
  61 I      |                 Nekem még lehet fiam is.~S e szónál olyan gyöngéden
  62 I      |                akiknek tetszett a dolog, s odasuttogtak a lengyelnek: „
  63 I      |       bocsátkozék a kis királyleány elé, s annak mondá el a leánykérő
  64 I      |               markában tartott szablyát, s azzal megfenyegette a tolakodó
  65 I      |                karddal fenyegető gyermek s a térdeplő követ, körül
  66 I      |                  fekete szakállú püspök, s odatoppanva Tomiczkyhoz,
  67 I      |                  non facias sculptile!”, s azzal eléje állt, odaplántálva
  68 I      |            dühösen pattant fel térdéről, s haragjában belemarkolt az
  69 I      |          hárman-négyen belekapaszkodtak, s kihúzták-tuszkolták az elfogadási
  70 I      |             királyné felállt a helyéről, s nógatta a királyt, hogy
  71 I      |                 király felemelé a kezét, s megfordított mutatóujjával
  72 I      |               kérdése a hozzá járulóhoz, s ez azt jelenti, hogy „Mit
  73 I      |      Bolgárországban ejtett zsákmánynak, s felküldé azt általam Felségednek.
  74 I      |               király helyeslést bólinta, s egy kérdő tekintetet lopva
  75 I      |                 donc – monda a királyné, s kecsesen fölemelkedék a
  76 I      |                  az aranyozott kulccsal, s felnyitá az ajtót, az apródok
  77 I      |                tárták az ajtószárnyakat, s arra a királyi pár megindult
  78 I      |             király kihajolt az erkélyen, s meglátva a kincsek garmadáit,
  79 I      |                 fejek.~Nagyot sikoltott, s a fejéről leomló fátyollal
  80 I      |                  ott maradt az erkélyen, s gyönyörködött a zsákmányban.~
  81 I      |                 innen ezt az ördöngöst!” S a vállára ütött Györgynek.~–
  82 I      |                  csak hordd el az irhát!~S azzal a nádor intésére két
  83 I      |           kétfelül karonfogta a katonát, s szépen kituszkolta a teremből,
  84 I      |                  kituszkolta a teremből, s addig meg sem állt vele,
  85 I      |               vitézkedése is öregbített, s a király azt se mondja neki,
  86 I      |                 kergeti el a színe elől, s a nádorispán azt mondja
  87 I      |                  szívében is van bosszú. S a tehetetlen féregnek kell
  88 I      |              szedesd le a török fejeket, s dobáltasd a Dunába. No,
  89 I      |                  aranyos zsellyeszékben, s előttük egy garmada levágott
  90 I      |                uramhoz, János herceghez, s elmondom neki, hogy fogadták
  91 I      |              szóra.~– Meghalt? – hebegé, s a falnak esett ijedtében.~–
  92 I      |                 a lépcsőház szegletében, s fejét két karja közé temetve,
  93 I      |                 hogy amint azt meglátja, s azt hallja, hogy „pestis”,
  94 I      |                pestis”, azonnal befogat, s egész pereputtyostól költözik
  95 II     |                tért vissza az erkélyről, s midőn ismét elfoglalta a
  96 II     |                 alul a parázsosmedencét, s rárakta a lábait. – Aztán
  97 II     |             király felugrott a székéről, s legkisebb gyűlésfeloszlató
  98 II     |                 a gyászpecsétes levelet, s felolvasni a rendek előtt
  99 II     |                 Szathmáry György püspök. S a többiek is utánafohászkodták.~
 100 II     |                  veszedelmes papirostul, s odasietett, amit legközelebb
 101 II     |     fegyvereiktől megkönnyebbíttessenek, s aztán Isten hírével szélnek
 102 II     |                  vitézt bevitte magához, s ott tartotta a saját szobájában
 103 II     |                 gyerekebb, mint te vagy. S az is éppen olyan válogatós
 104 II     |                mindjárt rád gondoltam.~– S aztán mi volna ez a szolgálat?~–
 105 II     |               akit kidobtak.~– Tomiczky? S te értesz lengyelül? Akkor
 106 II     |                      János „ekkora” már, s nem felejtette el, amit
 107 II     |           leoldotta az övérül a kardját, s megcsókolta a pengéjét,
 108 II     |           Zápolya Jánosnak a totumfacja, s vele együtt utazhatol kocsin
 109 II     |             helyeselte György szándékát, s azonnal pennát faragott;
 110 II     |                  somfa suhogóval együtt, s azzal, letelvén a huszonnégy
 111 II     |             Lóháton jött fel Budavárába, s gyalog jött ki belőle.~Igaza
 112 II     |            szállnia és tartani a hintót, s ha elesteledtek, a lámpást
 113 II     |                  a kandallókat befűteni, s a tüzet folyvást elevenen
 114 II     |               katona! Úgyis odavezetlek.~S átvitte Györgyöt a várkastélyba,
 115 II     |                 Györgyöt a várkastélyba, s vezette, amíg sok szobán
 116 II     |               janitor bement meg kijött, s mutatá a könyökével Györgynek,
 117 II     |               mondá neki, hogy „zbógom”, s azzal visszatért.~György
 118 II     |                   annál sűrűbb szemöldei s szokatlanul magas homloka,
 119 II     |        meglepetve nézett az ifjú arcába, s aztán a vállára ütött.~–
 120 II     |        markolattal, ezüstveretes tokkal, s azt odanyújtá Györgynek.~
 121 II     |            szökőkút körül dárda hegyére, s ennek a láttára a királyné
 122 II     |            napfény, valami a rémületből, s valami az örömből.~– János
 123 II     |                 Nagy hírt hoztál, vitéz, s ezért magáért nagy becsületben
 124 II     |           követeltem annyi virtust tőle, s azonfölül, hogy nemes vitéz
 125 II     |               dákos markolatát szorítva, s ugyanakkor a jobbjával Zápolya
 126 II     |              szorít vele, a szolgájával, s azt mondja neki: „Te nemesember
 127 II     |                  A paraszt beszél állva.~S kezét vállára téve, kényszeríté
 128 II     |                 úgy hínak, hogy „comes”; s ezt grófnak is mondják,
 129 II     |              jártak portyázó kalandokra, s ami martalékot így ejthettek,
 130 II     |              kastélyból, féltem is tőle, s bosszantottam, ahol tehettem.
 131 II     |                aminek szégyenére váltam, s az anyám neve maradt rajtam: „
 132 II     |             vágtam, aki idősebb volt is, s egy fejjel nagyobb, mint
 133 II     |                   aztán fölálltunk mind, s tódultunk kifelé. Én iparkodtam
 134 II     |                 anyám odavezetett hozzá, s intett, hogy csókoljak neki
 135 II     |            azonban haladékot parancsolt, s elébb kihúzva a zsebéből
 136 II     |                  vallásos érzületű volt, s nem tűrte szent dolgokban
 137 II     |                   Én is meggyóntam neki, s azalatt kicsentem a csuhája
 138 II     |            szarvaival tépte a gyökereit, s bömbölt iszonyú módon. Én
 139 II     |                de minden neszre figyelt, s amint meghallotta, hogy
 140 II     |              fáról, egyszerre odarohant, s újra elkezdte a fát döngetni.
 141 II     |         szöktében megfordult maga körül, s arra aztán a hozzátartozóival
 142 II     |                sietve lemásztam a fárul, s futottam abban az irányban,
 143 II     |                harámbasa odajött hozzám, s vállamra ütött, pajtásnak
 144 II     |               ütött, pajtásnak nevezett, s aztán maga vágott le a pecsenye
 145 II     |                  a számomra egy darabot, s a kezembe nyomta, amit én
 146 II     |           savanyú is volt, édes is volt. S úgy égette a torkomat, mint
 147 II     |            herceg eleibe fognak vezetni, s az engem ezért jól meg fog
 148 II     |                  hogy eldűltem a földön, s elaludtam a tűz mellett.
 149 II     |         összecsődítik, vannak kétszázan, s mikor a herceg a vadászkíséretével
 150 II     |              körülfogják, foglyul ejtik, s akkor aztán rémséges nagy
 151 II     |              hogy nekem is adnak belőle, s aztán felvesznek a cimboraságba.
 152 II     |                Eljutottam Lepoglava alá, s amint ott egy hajdúval találkozám,
 153 II     |                  megörült a beszédemnek, s rögtön rendeletet adott
 154 II     |                 János herceg megdicsért, s aztán leküldött a csatlósaihoz,
 155 II     |                  pártul fogott a herceg, s rövid időn felvitt magával
 156 II     |               engem odahívatott magához, s azt mondá: „Te, édes szolgám,
 157 II     |                 én vajdahunyadi váramba, s ott vársz, amíg ismét érted
 158 II     |                  testőrhuszárjai között, s magamviseletével kiérdemeltem,
 159 II     |                  hogy kilöktek a várbul, s még a lovam is elvették.~
 160 II     |                ahogy szolgáltam a régit, s ha Isten megsegít, talán
 161 II     |                  mind a két kandallóban, s azt időnkint élesztened,
 162 II     |                  a dőzsölő asztalnál ül, s azoknak eddig az volt a
 163 II     |               kell kopogtatnod az ajtón, s addig várnod, amíg egy sípszó
 164 II     |             menned, felszítanod a tüzet, s aztán csendesen eltávoznod.~–
 165 II     |                  magát a jövevény előtt, s magyarázatát adta az örömnek.~–
 166 II     |               urak meg lettek nyugtatva, s hangosabban folytatták a
 167 II     |                mondá Zápolya az uraknak, s aztán Györgyhöz fordult,
 168 II     |                 aztán Györgyhöz fordult, s megszólítá a címén: – Magister
 169 II     |                   úgy állta el az útját, s azt kérdezé tőle: „Mi lesz,
 170 II     |                hát majd későbben jövök”, s hátralépett. Aztán előretolta
 171 II     |           kedvvel csapta össze a kezeit, s pajkos vidámsággal monda:~–
 172 II     |             bevonta az ajtón a másikkal. S azzal bezárta az ajtót kulccsal.~
 173 II     |               bezárta az ajtót kulccsal.~S akkor is egész fennhangon
 174 II     |              húszesztendős korában volt; s ezt azzal szerzi meg, hogy
 175 II     |                arcára, amit rápólyáznak, s azt le nem veszi onnan,
 176 II     |           megosztva az udvari frajokkal, s akként megszolgálva.~– No,
 177 II     |             kellett ülnöm a rundellában, s amint egy hintó berobogott
 178 II     |            Tomiczky, mind fölkerekednek, s ezer lovassal indulnak meg
 179 II     |      előszobákban az apródok, íródeákok, s aki ilyen alkalommal el
 180 II     |                  fogcsikorgatásra válik, s olyan kivételes szellemnek
 181 II     |                  üdvriadót harsogtattak, s a vendégek sorba kezet csókoltak
 182 II     |                szurtosan is elmondhatná. S csakugyan már a harmadik
 183 II     |              kezét a homlokához értette, s latinul mondá az üdvözletet: „
 184 II     |                 kezét a szívére szorítá, s hangos zokogás fogta el.~
 185 II     |                borzadt ettül a látástul, s azoktól a síró hangoktul.
 186 II     |                ismét az asztalnál ültek, s folytatták a poharazást.
 187 II     |              tányérjába szedett ételből, s még nagyobbakat ivott utána,
 188 II     |                 belekaptam a szakállába, s ki is tépem, ha egy levente
 189 II     |               egy levente oda nem ugrik, s szét nem választ bennünket.~–
 190 II     |        hárman-négyen odaugrottak hozzám, s lefogták a kezeimet, aztán
 191 II     |             György odalépett Zápolyához, s halk hangon mondá neki:~–
 192 II     |                     Geréb Péter meghalt, s az országgyűlés Perényi
 193 II     |                 a királyné mellett állt, s annak a fülébe suttogott,
 194 II     |             közben Tomiczkyt megragadták s a teremből kitaszigálták,
 195 II     |            hallottam, azt tartottam meg.~S aztán elmondta azoknak az
 196 II     |                tudom egynek sem a nevét. S ez egy hallásra megtanulta
 197 II     |                 a püspökök rezidenciáit, s kiforgatni őket a várkastélyaikból;
 198 II     |                  szedni a bandériumokat, s egész sereggel indulni azonnal
 199 II     |               engedelmesebb király lesz, s odaadja esze nélkül a leányát.
 200 II     |              kell hívni az országgyűlést s törvényt hozni a király
 201 II     |                 beszéd, a másik az evés, s azt mondja az Írás, hogy „
 202 II     |            húzogatta maga elé a tálakat, s alaposan elbánt velük; hasonlóan
 203 II     |                 is elhallgattak az urak, s mindenki Tomiczkyra nézett,
 204 II     |                szóra fölkelt a helyéből, s elfoglalta a karszéket,
 205 II     |           megilletve azoknak támasztóit; s majd azután hozzácsatolom
 206 II     |            markolatja a kezünkbe szakad, s a pengéje ellenűnk fordul.~–
 207 II     |                az urak a bandériumaikat, s aztán menjenek fel „cum
 208 II     |            hanyatt dőltek karszékeikben, s az asztalt verték ökleikkel,
 209 II     |                látta a hahotázó arcokat, s valamennyinek az a képe
 210 II     |               kellett utánam leskelődni, s azt a cédulát ledobni. Azt
 211 II     |               Azt eldugtam a kalpagomba, s csak a hintómba ülve bontottam
 212 II     |          Árpád-ivadék – mondá Zápolya. – S ha Anna királyleányt Ferdinánd
 213 II     |               csak kandallót tud fűteni.~S azzal megfordult a sarkán,
 214 II     |               azzal megfordult a sarkán, s ment hasábokat rakni a tűzre.~
 215 II     |             aztán el is hagyta a termet, s többet nem tért vissza.~
 216 II     |            nekivetkőzve végignyújtózott, s újra elkezdett öltözködni.~–
 217 II     |        szolgájának rendkívüli belátásán. S aztán ismét csak levetkőzött
 218 II     |         Zápolya-párti nemest toborzanak; s az Ulászló-pártiakat (az
 219 III    |               egyházi tulajdon elrablása s a klérus ellen szórt durva
 220 III    |              országot, sok népet ismert, s azokrul örömest beszélt,
 221 III    |                 példabeszédes szójárást, s ezáltal kedvencévé lett
 222 III    |              útközben meglepte a pestis, s meghalt a világnak. – Megszokott
 223 III    |           ajtaján. A fraj bocsátotta be, s György ment egyenesen a
 224 III    |                guggolt a kandalló előtt, s fújtatta a tüzet.~A leány
 225 III    |              odakönyökölt a két vállára, s úgy dúdolt a fülébe:~„Nem
 226 III    |                 dörmögé durcásan a fraj, s keresztülrontott a spanyolfalon,
 227 III    |               meg rajta az angyalalakok, s kalapácsaikkal ütik az ezüstharangon
 228 III    |        karszékhez támasztva egy hárfa. – S mindez a kápráztató pompa
 229 III    |                 látta volna már mindezt, s egy újabb álmában ismét
 230 III    |               énekelni, mint a fülemüle, s aközben a tollait borzongatta
 231 III    |                  a szárnyait összeverte, s a farkát páva módra szétterjesztgeté.~
 232 III    |              neszre a fraj odatekintett, s elkiáltá magát.~– Hercegnő!
 233 III    |                ajkait alig nyitotta fel, s aztán hidegen mondá:~– Nem
 234 III    |                 férfi az: csak egy inas.~S azzal lassankint lefejté
 235 III    |                egészen lebocsátá sarkig, s még odaállt a földig érő
 236 III    |                  a földig érő tükör elé, s ott egyszerre kettős alakban
 237 III    |      összecsavarta dúsgazdag aranyhaját, s azt háromszorosan a feje
 238 III    |                   és sütötte a tenyerét, s az agyának nem volt annyi
 239 III    |                    Azt látom, ami nincs, s nem látom, ami előttem áll. –
 240 III    |                  Felgyújtom ezt a várat, s aztán elragadom őt a fejem
 241 III    |  istentelenségben valamennyi harámbasán, s mikor aztán fejedelme leszek
 242 III    |                  férfi, csak egy cseléd!~S azzal egyenesen, ahogy állt,
 243 III    |                 homloka nagyot csattant, s elkezde hevesen zokogni.~
 244 III    |                  felemelte őt a földről, s letörlé homlokáról a vért.~–
 245 III    |                 Akkor kiment az udvarra, s felkereste a védencét.~A
 246 III    |          összetette a kezét, imádkozott, s keresztet vetett magára.
 247 III    |                levetkőzöd a régi embert, s követed az én utaimat.~–
 248 III    |                  novíciusnak a csuháját, s odanyújtá azt Györgynek.~
 249 III    |            összekötött fatalpú bocskort, s felakasztá azt a kordé lőcsére: –
 250 III    |              megtalálták a híd karfáján, s aztán találgatták, hogy
 251 III    |            megbolondult, szerelmes lett, s elölte magát.~
 252 IV     |                  száraz kenyérrel éltek, s lakomáztak a vadkörtefa
 253 IV     |         megrakott kordéjával, szamarával s az új neofitával.~A gvárdián
 254 IV     |           odajött hozzá fráter Antonius, s azt mondá neki, hogy álljon
 255 IV     |              Viselője meghalt pestisben, s én felvettem utána ez öltönyt.~
 256 IV     |                 György lesüté a szemeit, s összeszorítá az ajkait.~–
 257 IV     |             teljes böjtnek a napja volt.~S őneki a legelső kötelessége
 258 IV     |             bizony nagyot húzott belőle, s Györgyöt is biztatta: „Hisz
 259 IV     |                 Elég, ha én magam tudom.~S elutasítá magátul a csábítást.
 260 IV     |            Álompecsenye kell már neked!” s aludni küldik.~De mégsem
 261 IV     |             szánt tündért a tükör előtt. S magát álmodta melléje királynak.
 262 IV     |            ugyanazt a csábító tüneményt, s akármelyik után kapott,
 263 IV     |                  Gyújtsd meg a mécsedet, s jöjj fel a kápolnába.~Györgynek
 264 IV     |           Gépileg gyújtá meg a mécsesét, s követte fráter Antoniust.
 265 IV     |             megnyíltak a cellák ajtajai, s előléptek belőle az éjféli
 266 IV     |          csuháikban, méccsel a kezükben, s mindannyian a kápolna szentélye
 267 IV     |         előcsarnokban mind összegyűltek, s várták, míg a gvardián megérkezett.
 268 IV     |                  lépve, a tizenkét barát s a két novícius kétoldalt
 269 IV     |                Antonius odalépett hozzá, s azt mondá neki:~– Vesd le
 270 IV     |                 György engedelmeskedett, s lemezteleníté a felsőtestét
 271 IV     |              Antonius a mások novíciust, s kezébe adott egy korbácsot.~–
 272 IV     |        tizenkettedik ütés után Antonius, s aztán maga segíté neki felölteni
 273 IV     |                le a válláról a csuháját, s tartja oda a meztelen hátát
 274 IV     |           kereszttel díszített köntösét, s alázatosan hajtja le fejét
 275 IV     |              övig a szerzetesi jelmezét, s a korbácsot átadva a perjelnek,
 276 IV     |                magasra emelte az ostort, s megcsóválva azt a levegőben,
 277 IV     |            kéziratokat le tudta másolni, s latinul úgy beszélt, mint
 278 IV     |                alatt csutkástul megette, s Szent Ágostont tanulmányozá.~
 279 IV     |        megfestette zöld és piros színre, s aztán ekként bocsátotta
 280 V      |            lehullatták már a leveleiket, s kétszer kihajtottak újra.
 281 V      |         haderővel tört be a határszélen, s pusztítani kezdte a dunántúli
 282 V      |                 gyűjtse össze a hadakat, s verje ki az országbul a
 283 V      |                 A táborok szembe álltak, s bizony fegyver élére volt
 284 V      |                  kalamust a kalamárisba, s folytatja szép fraktur betűkkel
 285 V      |              kalamust az asztal lábához, s a szag után indulva, keresd
 286 V      |          szabályrendét XXII. János pápa, s 1390-ben ruházta fel őket
 287 V      |    Svédországokra; öt provinciájuk volt, s mindannyinak a feje volt
 288 V      |            megölték az apátúrral együtt; s e tűzvészben a donációs
 289 V      |             visszafoglalták a kolostort, s bitorolták a javadalmait.~
 290 V      |                  rendben szent Özsébnél, s egy évben egy lépést haladt.~
 291 V      |                mint a másfajta bőrlapot.~S György megjegyzé, hogy az
 292 V      |              terjedelmes adománylevelet, s elkezdte azt lemásolni egy
 293 V      |              gyanánt álltak a vár végén, s a királyi várban csodának
 294 V      |             azonnal ráismert a királyra, s tisztelettudóan felállt
 295 V      |                 keresztbe téve a mellén, s fejét mélyen lehajtva.~A
 296 V      |           engemet, mikor egyedül vagyok, s a képe előtt állok? És hallja
 297 V      |                    Bizonyára látja őket, s őrködik fölöttük.~A király
 298 V      |              Kezét a barát vállára tevé, s úgy súgta a fülébe.~– Mit
 299 V      |                  lesz a pénz. Nem tudom.~S ennél az emléknél nagy könnycseppek
 300 V      |             összetevé a kezeit a mellén, s némán mozgó ajkairól látszott,
 301 V      |            kincstár ez, ahol ő most van! S ennek a tudós embernek semmi
 302 V      |              Dobzse! – monda rá Ulászló, s reszkető betűkkel odaírta
 303 VI     |                  összehajtott pergament, s megölelte, megcsókolá az
 304 VI     |             hívatta össze a testvéreket, s maga tartott prédikációt
 305 VI     |                elsők lesznek az utolsók, s az utolsók lesznek az elsők”,
 306 VI     |                  királyi adománylevelet, s ti rám ruháztátok az apátság
 307 VI     |              valék eddig. Fráter György.~S azzal leszállt az emelvényről,
 308 VI     |             reggel felgyalogolt a várba, s most már a lemásolások célja
 309 VI     |                  Esztergom, Tata között. S minthogy a pestis mindenütt
 310 VI     |                 nyomra a leánykérésével, s minthogy lovasdandárt hordott
 311 VI     |                   Zsigmond jött el érte, s fényes menyegzőjét ülte
 312 VI     |              hatalmat a kezébe gyűjtött, s kénye-kedve szerint bánt
 313 VI     |               rongyait a sárba taposták, s ekként azt hitték, hogy
 314 VI     |                 pézsmából és balzsamból, s jelezi képleg a „Mi Urunkat,
 315 VI     |                 meglakta a szent várost, s sok magyar pénzt elprédált
 316 VI     |                 háborúban részt vesznek, s anatémával sújtja azokat
 317 VI     |   megkeresztelkedének, fehérbe öltöztek, s egy hétig fehér ruhában
 318 VI     |      viaszképében a Megváltót ábrázolja, s csodatevő erővel bír, ahogy
 319 VI     |               hoz, a tűz erejét elveszi. S a vízbe esettet kiszabadítja.)~
 320 VI     |           úgynevezett jezsuita lépcsőre, s onnan bocsáttatá be magát
 321 VI     |              letérdepelt a feszület elé, s elmondá az e napra szóló
 322 VI     |             remek Jézus-alaknak a lábát, s azzal indult a pulpitusa
 323 VI     |          táncolni kezdtek a szeme előtt, s mindenféle rendetlenségeket
 324 VI     |                  Felállt a könyv mellől, s odament az ablakhoz. Egy
 325 VI     |               vastáblán levő nézőlyukat, s azon keresztül letekinte
 326 VI     |                fényes köntösű kanonikus. S őutánuk jövének az egyházi
 327 VI     |               sisakot levegye a fejéről, s azt az ő kezében hagyja:
 328 VI     |         visszarántá a palástjánál fogva, s eszére adta, hogy neki le
 329 VI     |          térdepelni ott az alsó lépcsőre s elvárni veszteg, hogy mi
 330 VI     |              érsek felállt a zsellyéből, s a díszes tokba rejtett királyi
 331 VI     |                Az is felállt a helyéről, s kezébe fogva a nagy fehér
 332 VI     |             tarsolyából a kis ollócskát, s a saját veres övéből kivágott
 333 VI     |                 álló szüzek közül egyet, s megbízta vele, hogy tűzze
 334 VI     |                  egész nép térdre borult s imádkozni kezdett, ő is
 335 VI     |             adtad az erőt, a tehetséget, s másnak adtad a jutalmat,
 336 VI     |                 szolgák szolgája legyek, s viseljem az elfeledtetés
 337 VI     |             ordítása tör azon keresztül.~S amint a nép üdvrivallásának,
 338 VI     |                 Fráter György a fogasra, s kiment az utcára.~Minden
 339 VI     |           vérmezőn pedig ökröt sütöttek, s akörül nagy volt a sokadalom. –
 340 VI     |                vigíliára harangoztatott, s összegyűjté a kápolnában
 341 VI     |           kolostor tömlöcébe bezárassék, s ott legyen tartva nagy böjtölés
 342 VI     |        szorgalmasan énekel, mint nappal, s amit éjjel-nappal énekel,
 343 VI     |                 varangyok sorsát osszad, s velük együtt kuruttyolj?”~
 344 VI     |               adjon neked megjavulást!”, s elhallgatá előtte, hogy
 345 VI     |                 fennállva könyörögtek –, s ismét megkérdezé:~– Tudsz-e
 346 VI     |                  állok a zászlót emelve, s hallgatom a népek százezreinek
 347 VI     |                ünnepen láthassa a napot, s a maga ördögét, kitől e
 348 VI     |             Antonius jött oda Györgyhöz, s egy szent könyvből felolvasta
 349 VI     |                Heródes leütteté a fejét, s aztán a tanítványai a holttestét
 350 VI     |           helyezve, a tengerre bocsáták, s íme, a bárka kormányos nélkül
 351 VI     |              ugrott a börtöne ajtajához, s elkezdte azt ököllel döngetni.~–
 352 VI     |                tenger; mert rajta állok, s gályákrul ostromlom Konstantinápoly
 353 VI     |              börtön ajtajára a főapátúr, s nevén szólítá.~– Fráter
 354 VI     |            Györgyöt a tüzes vastrónusba, s megkoronázták a tüzes vaskoronával
 355 VI     |                  te vezeklésed odújából, s folytasd a te mindennapi
 356 VI     |           felnyitá előtte a börtönajtót, s leszállva hozzá a nyirkos
 357 VI     |                   ülj le az asztalodhoz, s folytasd a kópiákat.~Fráter
 358 VI     |                látott csapatokban járni, s ahogy szoká, a vár hátulsó
 359 VI     |                Odalopódzott az ablakhoz, s kikémlelt a vastábla lyukán.~
 360 VI     |           felírva e név: „Dózsa György”.~S alant a vérveres posztóval
 361 VI     |              által összemarcangoltatott, s négyfelé vágatott. Lássátok,
 362 VI     |                 György arcra veté magát, s térdein csúszva vonaglott
 363 VI     |           vonaglott a Krisztus-alak elé, s átkarolva a feszületet,
 364 VII    |                jelenlétét a könyvtárban, s bement hozzá a főajtón keresztül.
 365 VII    |                halántékod majd beszakad, s alig tudsz bőrt húzni a
 366 VII    |                  Abból mindent megtudsz.~S odahozta Fráter Györgynek
 367 VII    |                  megöltem a régi embert, s feltámasztám az újat; ahogy
 368 VII    |         Keresztülmentél a tisztítótűzön, s fényeskedve jöttél ki belőle.
 369 VII    |          bandériumai széjjelverték őket, s a templomosokat levágva,
 370 VII    |                rendünknek visszaadatott, s várja a megválasztott apátot.
 371 VII    |                    Tartsatok libatiókat, s gyújtsatok örömtüzeket.
 372 VII    |                másodéneket csattogtatva, s tanította a „lelket” ég
 373 VII    |                  ég felé szállni a pára. S hogy a lélek föld alatti
 374 VII    |         szentjánosbogár bemászott hozzá, s pisla világot gyújtott börtönében.
 375 VIII   |     bástyafalakkal környezett kolostort, s attul nem messze a „Hétfájdalmú
 376 VIII   |      osztovátához betanított jobbágyság, s a finom fehér gyolcsot messze
 377 VIII   |                  préselte ki a lenmagot, s az is szép hasznot csorgatott;
 378 VIII   |                   medrébe lett szorítva, s tizenegy kerekű malom lett
 379 VIII   |     lebocsátkozék a kolostor csapóhídja, s egy fedett hintó gördült
 380 VIII   |           kolostorba nagyságos vendégét, s gondoskodott annak rangjához
 381 VIII   |                 a przemyśli püspökségbe, s most az minden eddigi tudományát
 382 VIII   |       eljegyezték Ferdinánd főhercegnek, s ha az el nem venné, nőül
 383 VIII   |                  hordoztatá magát körül, s úgy hirdeté ki a nemzet
 384 VIII   |               nagy birtokaival együtt.~– S ez lesz most Magyarország
 385 VIII   |              ördögöt a nyergéből lelöki. S ezen a pór sokaság üvölt,
 386 VIII   |               kezében, facipők a lábain, s azzal együtt csinálnak olyan
 387 VIII   |                gyomra felkeveredik bele. S ezt hozzák szokásba a mi
 388 VIII   |             magátul! Ez szörnyű gyász!~– S ami legszomorúbb e gyászban,
 389 VIII   |                 hogy felmenjek Krakkóba, s megkísértsem kiengesztelni
 390 VIII   |             tartson; itt hagyom hazámat, s elmegyek Bogdánhoz, a moldvai
 391 VIII   |              annak a szolgálatába állok, s tűzzel-vassal látogatom
 392 VIII   |                  elnyelem keserűségemet, s leszek, aki lenni kívánok. –
 393 VIII   |                haldokló húgához siessen, s annak a halálos ágyától
 394 VIII   |                nép térdre esett előttük, s útonálló fegyveres csapatok
 395 VIII   |          megérkezének a Zápolyák várába, s Fráter Györgyöt azonnal
 396 VIII   |                 után egy szirom hull le.~S midőn minden bűnét bevallotta,
 397 VIII   |                  márványszoborrá előtte. S a szerzetes is éppen úgy
 398 VIII   |             általam számodra a haldokló.~S kezét Zápolya fejére tette.~
 399 VIII   |              leveszi a kezét a szeméről, s megkönnyebbülten felsóhajt. –
 400 IX     |             Trautmansdorfig eléjök jött, s a két királyt e szavakkal
 401 IX     |             ellenséget szerzett magának, s ezáltal azokat mind Miksa
 402 IX     |            przemyśli püspökség megürült, s abba Tomiczky vágyódott.
 403 IX     |               aki az ő titkos híve volt. S a húga, Borbála királyné
 404 IX     |           Tomiczkynak tudomására jutott; s ettül fogva az egykori benső
 405 IX     |                  elnyerte a püspökséget, s Borbála veszté el a trónt.
 406 IX     |            Fráter György is meghívatott, s nagy kitüntetésben részesült.
 407 IX     |                  fölkeltek a székeikről, s elhagyták a termet.~Az akkori
 408 IX     |               szemébe nézett a hölgynek, s már kitalálta annak a legtitkosabb
 409 IX     |            ünnepélyt, kegyes anachoreta. S hová innen?~– Egy szép hölgy
 410 IX     |                  gyaloghintóba betolták, s aztán gyorsan loholtak vele
 411 IX     |          zsellyeszéket felnyiták előtte, s egy függőlámpa által megvilágított
 412 IX     |          megvilágított terembe vezették, s ott magára hagyták. A terem
 413 IX     |                  Egy oldalajtó megnyílt, s belépett rajta az olasz
 414 IX     |                égő viaszgyertyát hozott, s azt egy magas álló bronztartóba
 415 IX     |             csikarta keserves sóhajtást, s öklével a mellére dobbantott,
 416 IX     |            öklével a mellére dobbantott, s aztán csendesen térdre bocsátkozék
 417 IX     |          megragadá a szerzetes köntösét, s görcsösen átölelte a térdeit;
 418 IX     |              olyan magas! Le a poklokig, s fel a csillagokig ér.~A
 419 IX     |               elvállalta a mások bűneit, s meghalt, öngyilkosnak vallva
 420 IX     |           szolgálód leszek mind a sírig, s ami kívánságot kimondasz
 421 X      |                 de Recalde nevet viselt, s mint vitéz lovag élte világát
 422 X      |            főnemesekbül lettek püspökök, s a püspökök vezettek harci
 423 X      |             jelent meg a tribunál előtt. S az öngyilkosokra irgalmat
 424 X      |                 hitte, hogy a királynak (s különösen a leendő királynénak)
 425 X      |                  büntetést végrehajtani.~S azzal felolvasá egyenkint
 426 X      |                 suicidio” (öngyilkosság) s kiváltképpen „de sepultura
 427 X      |            megmásíthatatlan parancsolat.~S ezeknek értelmében követelte
 428 X      |             vitessék ki a városon kívül, s a pecérek által a bitó alatt
 429 X      |               tekercset a szindikus elé, s aztán gúnyos lenézéssel
 430 X      |               nem tudta, mit cselekszik, s bűne az incselkedő sátánra
 431 X      |               tette martyriumnak veendő, s annak a teljes egyházi pompa
 432 X      |                  apró, vaskos könyveket, s ráfordítva az idézett lapokra,
 433 X      |       megégettetett, istentagadás miatt, s hamvai a Rajnába szórattak.
 434 X      |         idegenhoni szerzetessel szemben, s azt a kérdést intézte Fráter
 435 X      |          Bizonyára Szent Hieronymusét.~– S állíthatod, hogy Jadviga
 436 X      |           túltette magát a holt betűkön, s a kitalált igazság értelmében
 437 X      |           hercegnek balkézi leánya volt. S a lengyel nemesség büszke
 438 X      |                 el – az is keservesen –, s ez nem mehetett végbe, míg
 439 X      |          fegyverrel ne rontson egymásra. S lengyelnek, magyarnak ez
 440 X      |                ki legyen téve a koporsó, s azalatt a harangok felváltva
 441 X      |       megörökítésére emlékpénz veressék, s az a nép között szétszórassék;
 442 X      |              vevék vállaikra a koporsót, s a kápolnából az udvaron
 443 X      |                jelentek meg a temetésre, s minden szerzetesrendnek
 444 X      |           sekrestyéstül egy lámpát kért, s egyedül, senkitől nem kísérve,
 445 X      |            melyek a koporsóhoz vezettek, s lámpájával odavilágítva
 446 X      |                volt a zokogás hangjához.~S ennek a hangnak visszhangja
 447 XI     |                Fráter György megtalálta, s ki akart térni előle.~–
 448 XI     |                az igazságot védelmeztem, s kötelességemet teljesítettem.~–
 449 XI     |                királyné gyóntatóatyjává.~S azzal saját melléről leöltve
 450 XI     |                  és tudományos voltától, s az apátúrság vacantiában
 451 XI     |             menyegzői ünnepélyre viendi, s akik Jadviga királyné koporsóját
 452 XI     |                  lecsillapultát bevárni. S a lengyelnél a nép érzülete
 453 XI     |                  hadsereg tömörül össze, s megy vele minden poklokon
 454 XI     |            cseppenjen a bíborpalástjára, s a kész százezernyi tábor
 455 XI     |                  Zápolya János felesége, s aztán Magyarország uralkodó
 456 XI     |                 de Hongrie etc, Dedié A. S. A. S. Monsigneur le Prince
 457 XI     |              Hongrie etc, Dedié A. S. A. S. Monsigneur le Prince Ragotski.
 458 XI     |              adatokból van összeállítva, s rendkívül érdekes részleteket
 459 XI     |                  éloignée, les Religieux s’étant assemblés en Chapître
 460 XI     |                 en Chapître général pour s élire un autre Supérieur,
 461 XI     |               más országba való volt is, s oly távol eső tartományba,
 462 XI     |           Györgyre vetették a szemeiket, s egyhangúlag őt választák
 463 XI     |           Czenstochovóba. Ez a hírhedett s királyilag dotált kolostor
 464 XI     |              tehenész gazdasági tanyája.~S amit Bechet ír továbbit
 465 XI     |                elnyerésében serénykedik, s azokat mindig nagy méltósággal
 466 XI     |                eszességgel hozta rendbe, s a lelki ügyeit bámulatos
 467 XI     |              maga ne adott volna példát. S a vallásos gyakorlatoknál
 468 XII    |                   mint Lengyelországban.~S azzal otthagyta a gazdag,
 469 XII    |                  krakkói királyi udvart, s visszament Sajóládra, a
 470 XIII   |                 hogy iskolát építtetett, s abban a szerzeteseivel ifjakat
 471 XIII   |                 keleties köpenyege volt, s a feje turbánforma bugyolával
 472 XIII   |                 Odament a lovagló nőhöz, s megszólítá üdvözölve.~–
 473 XIII   |                kiálta fel Fráter György, s eldobva a kaszát a kezéből,
 474 XIII   |              kezéből, odarohant a nőhöz, s a körülálló nép láttára,
 475 XIII   |              Külön házat adok lakásodul.~S azzal kötőféken fogva a
 476 XIII   |          konyhába, megnézni, mit főznek; s megkóstolá az ételeket.
 477 XIII   |                 belépkedtek az étkezőbe, s ki-ki elfoglalta a maga
 478 XIII   |             emlékezetes végmondásainak), s a rácson át kezet csókol
 479 XIII   |          dicséret jellemzi a jó lakomát.~S az ilyen jó vacsorát bizony
 480 XIII   |                  akkor is kerepelni fog. S itt van ni, megbüntette
 481 XIII   |                magára.~– Szegény bátyám! S nekem azt még nem hozták
 482 XIII   |          Mártonkám! Jó vitéz Mártonkám!” S azóta sem engedi eltemettetni.
 483 XIII   |         szurokkal beöntött fűzfaderekat, s egész nap hozzá beszél. „
 484 XIII   |                eltettük az almáriomba.~– S nem vágtátok fel?~– Az öreg
 485 XIII   |             anyóka összecsapta a kezeit, s sírtában nevetett.~– Száz
 486 XIII   |                egyszeribe talpra ugrana, s összeütné a bokáját! Száz
 487 XIII   |                 teszi le a kezéből soha, s éjszaka maga mellé fekteti
 488 XIII   |                 végett feleséget vegyen? S aztán lett hét leánya! Hát
 489 XIII   |                 a pilist a fején hajjal, s aztán danolja el azt a nótát,
 490 XIII   |             befogatott a könnyű kocsiba, s körülhordá az öreg asszonyságot
 491 XIII   |                 aranylánccal a nyakában, s az azon függő drágaköves
 492 XIII   |              bandériumot tartani készen, s azzal háború esetén a nemesi
 493 XIII   |                 fel holmi hosszabb útra. S Kamizác vára nem macskaugrás
 494 XIII   |                   zsolozsmákat énekelve.~S ez mind Fráter György észjárásába
 495 XIII   |              felvitte a fiának a dolgát, s fájdalomtul meg azért, mert
 496 XIII   |         megcsókolta kétfelől az orcáját, s áldást mondott a fejére.~–
 497 XIII   |                az átalagot felnyitották, s abbul töltött a fia az apjának
 498 XIII   |              Eláll az tíz esztendeig is, s akkor is olyan kemény, mint
 499 XIII   |                küldte nekünk a mi fiunk, s mi nem tudtunk róla! – monda
 500 XIII   |                róla! – monda az asszony, s az aranyat felmarkolva,