Fezejet

 501 XIII   |              fölemelé azt a béna karját, s annak a tenyerébe tölteté
 502 XIII   |                az asztalra az aranyakat, s a feleségére mordult.~–
 503 XIII   |               kezével Györgynek a kezét, s aztán el sem ereszté.~–
 504 XIII   |           címerrel; húzd le az ujjamról, s tedd a magadéra.~György
 505 XIII   |               Azt csak tartsd meg, öreg, s vidd magaddal oda, ahol
 506 XIII   |              hazámét és a mennyországét; s hogy van-e bátorság a szívemben,
 507 XIII   |    mennyországban sem fogom elfelejteni, s az utolsó paraszt az ő lakodalma
 508 XIII   |                rendből és megházasodjék. S te vagy már az ultimus surculus
 509 XIII   |                 felismertem az asszonyt, s azért nem akarom megismerni.~
 510 XIII   |                engem a föld alá tesznek, s aztán elfoglalja Kamizác
 511 XIII   |               ficsúr, egy bitang morlák, s az Utyessenovics nevet kitörlik
 512 XIII   |                  az ország krónikájából, s az Utyessenovics címert
 513 XIII   |                 György odahajolt föléje, s fejét keblére ölelve, mondá
 514 XIII   |               érő zászló ősi címeremmel? S mikor a sírba leeresztenek,
 515 XIII   |            orcáin; egy nagyot sóhajtott, s azzal hátraszegte a fejét,
 516 XIII   |               azzal hátraszegte a fejét, s felnézett az égbe… Már akkor
 517 XIII   |                amit a fiai hoztak eléje, s vágtatott velük együtt oda –
 518 XIV    |            hozott magával egy vasszöget, s azt kalapáccsal beleverte
 519 XIV    |          koporsója ellenben nyitva volt, s annak minden látogató súgott
 520 XIV    |             haját tépve, könnyeket ontva s az elhunytakat hívogatva
 521 XIV    |                  hosszú kétágú villával, s letelepedett vele a tölgyfa
 522 XIV    |          muzsikáltak, görbe nyirettyűvel s hőskölteményeket danoltak:
 523 XIV    |               ismét az étkezőbe kísérje, s miután anélkül senki sem
 524 XIV    |            vendégek, megszökött közülök, s a hátulsó föld alatti rejtekfolyosón
 525 XIV    |                   sárgultak a falevelek, s hullottak magukban, az út
 526 XIV    |                  végére ért, megfordult, s bandukolt visszafelé.~A
 527 XIV    |                 a meghalt, az eltemetett s mégis mindig élő csábkép.
 528 XIV    |              dicsőültek paradicsomából?”~S a csábító alak elérti a
 529 XIV    |           csábító alak elérti a kérdést, s még meg is felel rá.~– Én
 530 XIV    |               odatérdepel le György elé, s kezet csókol neki alázatosan,
 531 XIV    |                  csókol neki alázatosan, s vigyori hízelgéssel mondja
 532 XIV    |               borul Györgynek a keblére, s ő csókolgatja össze maszatos
 533 XIV    |                 A ragyabunkó szót fogad, s újból kezet csókolva az
 534 XIV    |             nyakába ölté az úti iszákot, s felbaktatott a várba, ott
 535 XIV    |                 sánta urát előre sietni, s maga igen lassú léptekkel
 536 XIV    |           fakadva egymásba ölelkezzenek, s a nézőközönséget fájdalmuknak
 537 XIV    |                kinn maradt az ámbituson, s a fiát visszatartá.~– No,
 538 XIV    |               neki ez a gonosz teremtés.~S aztán következtek az adatok
 539 XIV    |             leánya ismét összeölelkezék, s újrakezdte a sírást, s azontúl
 540 XIV    |                   s újrakezdte a sírást, s azontúl feltett szándékuk
 541 XIV    |           jutalma Anna asszony részéről.~S aztán így folyt szép egyetértéssel.
 542 XIV    |                látszottak ki az arcából, s a szája összecsücsörödött
 543 XIV    |               két pofája majd beszakadt, s a szemei kidülledtek a soványságtul.
 544 XIV    |                gyászruhája is elkészült, s egészen jól illett a termetére.
 545 XIV    |                teszed azt a barátcsuhát, s bele nem ülsz az örökségedbe;
 546 XIV    |             kerülni scardonai püspöknek.~S a két főúr, ily szépen alkudozván
 547 XIV    |             ennek a kelletlen beszédnek, s olyan nyelven, melyet mind
 548 XIV    |                 nyugodalmas élete leend, s elég dolga akad a háztartásomra
 549 XIV    |      felháborodva kelt fel az asztaltól, s azon ürügy alatt, hogy a
 550 XIV    |            leimádkozzák, amit vétkeztek, s megint újrakezdik?~Utolsó
 551 XIV    |                  benn lakik a szívekben, s itt és ott megláthatatlan?~
 552 XIV    |              földre, a testvér lábaihoz, s átölelte annak a térdeit. –
 553 XIV    |                szántotta szennybarázdát, s aztán megvigasztalá szelíden.~–
 554 XIV    |                 beszentelé a halottakat, s arra azokat betakarták a
 555 XIV    |              bakacsinselyem szemfedővel, s egyenkint hat régi fegyvertárs
 556 XIV    |             lovára helyezék mindegyiket. S arra az egész sokaság letelepedék
 557 XIV    |              élőket is mind rendre vevé, s ugyan megmosdatá a fejét
 558 XIV    |               prédikációt félbeszakítva, s a Lantos Sebestyén elkezdé
 559 XIV    |             előrontott a koporsók mögül, s utat tört magának a sokaság
 560 XIV    |            sokaság között az énekesekig. S ott megragadva hatalmas
 561 XIV    |         ellensége lett Fráter Györgynek, s később kiadta rajta a mérgét
 562 XIV    |                 a sírjaikba muskétákkal, s a sírjaik fejéhez zászlós
 563 XIV    |                zászlós kopjákat tűzének, s nagy halmot takartak föléjük,
 564 XIV    |               gyászoló közönség a várba, s folytatta a tort, aholott
 565 XIV    |            György otthagyta a torozókat, s felkereste Anna asszonyt. –
 566 XV     |                  azt akarta meghódítani, s vele együtt egy új ivadékot
 567 XV     |           versenygés, kapzsi birtokvágy, s míg a főúr és főpap asztala
 568 XV     |            Bácsba országgyűlést tartani, s hoznak lelkes határozatokat;
 569 XV     |             főpapok, közerkölcstelenség, s a nemzet salakjait a felszínre
 570 XV     |            felszínre toló lázas pezsgés, s maga a jámboroknak lelketlensége,
 571 XV     |            szidják.~Terjed az új vallás. S leginkább a tősgyökeres
 572 XV     |       feljegyzett, naplóba szedett tény. S e nagy tények indokolásához
 573 XV     |              akit mindig maga fölé tolt, s aki e kitüntetést megérdemelte,
 574 XV     |             korában követelte a koronát, s azóta soha le nem mondott
 575 XV     |                komolyan a haza védelmét, s erős hadsereget tart vezénylete
 576 XV     |            ellenségtől meg tudja védeni, s ilyen több is van: török,
 577 XV     |                van: török, oláh, muszka.~S ezzel szemben a magyar főurak,
 578 XV     |                  az ország szétomlására, s a magyar címert elalkudták,
 579 XVI    |             apátságára kivetett hadiadót s a főapátnak köteles hűbért
 580 XVI    |                   ott egy misét tartott, s aztán ismét visszatért a
 581 XVI    |             nemigen tarták tiszteletben, s a fegyverszünet alatt megostromolták
 582 XVI    |               megostromolták Knin várát, s az annak felmentésére sietett
 583 XVI    |                  a püspököt is levágták, s a várat elfoglalták; – de
 584 XVI    |          jegyezve; azt elhozták Bécsből, s elébb Székesfehérvárott
 585 XVI    |               tisztelet a csehek kőzött. S mi után megtudták, hogy
 586 XVI    |                  központjává emelkedett. S ez ünnepélyre Fráter György
 587 XVI    |                  oszporáért az ördögnek, s még akkor is az ördög volna
 588 XVI    |         belecsapott a Bakács palotájába, s a kifaragott címert összetörte
 589 XVI    |                 ott ül a könyvei között, s készíti a nagy törvénykönyvet;
 590 XVI    |               egyetemben megfogdostaták, s bilincsbe veretve bezárták
 591 XVI    |           egynehány tikmonyból élődének, s mikor már a szomjúság csaknem
 592 XVI    |               őket; akkor kibocsátották, s gályára szállítva, a Dunán
 593 XVI    |               útban bántódása ne legyen, s bizony mondhatom, hogy megvoltak
 594 XVI    |         vettetése is a török szultánnal, s az most szörnyen köpi a
 595 XVI    |            elmaradt zsoldjukat sürgetni, s hogy senki sem hallgatott
 596 XVI    |                zászlóikat a szökőkúthoz, s ott hagyták, csináljon velük
 597 XVI    |       megharaguvék a követe bezárásáért, s rögtön hozzáfogott a végvárakat
 598 XVI    |                  tükör háta mögé rakták, s nem válaszoltak rájuk. Ekkor
 599 XVI    |             kiválasztának három polgárt, s azok által felküldék a királynak
 600 XVI    |                 pogány ellenség a várba, s a szép nagy templom tornyárul
 601 XVI    |          tornyárul leütteté a keresztet, s a félholdat tűzette ki helyébe.~–
 602 XVI    |                  hogy rázárták az ajtót, s a szobájából ki nem engedték
 603 XVI    |           meghalt, hirtelen gugavészben. S emiatt a főúr úgy elbúsulta
 604 XVI    |               hogy lemondott a világról, s beállt szerzetesnek a ferencesek
 605 XVI    |                   egyévi kolostori élet, s megvan a ranghoz való hágcsó.~
 606 XVII   |            cikket, mely a lutheránusokat s azoknak pártolóit fejvesztésre
 607 XVII   |                 az új tan egyre terjedt, s annak hirdetői annyira vitték
 608 XVII   |                kézre adattak a bíráknak, s azokkal a veressel aláhúzott
 609 XVII   |             egyház felséges missziófárul s annak országalkotó fontosságáról.
 610 XVII   |                  a szél, mint a ragályt, s azoknak minden porszeméből
 611 XVII   |            vissza menten a kolostorodba, s amíg engemet élve tudsz,
 612 XVII   |              fejed!~Fráter György leült, s akkor Verbőczy felhívására
 613 XVII   |                   egymás szemébe nézett, s mind a kettőnek egyszerre
 614 XVII   |           Vérmezőn felállíták a máglyát, s az összesereglett nép előtt
 615 XVII   |               tiltott könyveivel együtt.~S amit Martinuzzi megjósolt,
 616 XVII   |               hamvait széthordta a szél, s minden porszeméből egy új
 617 XVIII  |               maguk sem tudtak tán róla, s ha egy-egy fiatal főúr vetődött
 618 XVIII  |                legyőzi a bécsi citerást, s a királynak még annál is
 619 XVIII  |          szerezni.~Tartották a fogadást; s másnap a királyi vigadóterembe
 620 XVIII  |             hullásáig védelmezni fogják. S amit esküvel fogadtak, azt
 621 XVIII  |              özönlött a többi ostromhad, s elfoglalta a sáncokat. A
 622 XVIII  |                  bevonult a fellegvárba, s annak a kapuit védte kétségbeesetten,
 623 XVIII  |               hívek maradtak esküjökhöz, s a vár piacán bevárták a
 624 XVIII  |             kapukon betóduló ellenséget, s ott hullottak el egytől
 625 XVIII  |               ott volt a mellékszobában, s a parancsra bejött.~– Lövesd
 626 XVIII  |         németezte nekik a Tinódi versét, s a királynak emiatt kiadott
 627 XVIII  |                 szeretőjénél hivalkodik, s nem tudni, melyiknél.”~Erre
 628 XVIII  |                   ellenség tört a várba, s a sötétben egymást kaszabolnák
 629 XVIII  |               egymást kaszabolnák össze, s utoljára is az lenne belőle,
 630 XVIII  |                  zsidóknak esnének neki, s azokat kirabolnák. Ellenben
 631 XVIII  |                 az országtanács tagjait, s azokkal együtt meg lehet
 632 XVIII  |              várnagynak adott parancsát, s aztán meghallgatá még egy
 633 XVIII  |    országtanácsban személyesen elnökölt, s Báthory István nádor által
 634 XVIII  |            rögtön fegyverbe öltöztessék, s mindannyit Tolnára küldjék,
 635 XVIII  |           zsoldjára és puskaport eleget, s elindult három hajóval,
 636 XVIII  |                 hétszáz magyar vitéznél.~S ez a maroknyi had egy hónapig
 637 XVIII  |            legmagasabb bástyatorony alá, s azt a levegőbe röpítteté.
 638 XVIII  |             nádor péterváradi táborából, s nem sietett beleavatkozni.
 639 XVIII  |     kétségbeesetten veték rájuk magukat, s karddal, buzogánnyal újra
 640 XVIII  |                  a diadalmas ellenséget, s újra eltorlaszolták a kaput.~
 641 XVIII  |                  eltorlaszolták a kaput.~S a két magyar sereg elnézte
 642 XVIII  |                érseknek, a soproniaknak, s várta a hírt; feleletet
 643 XVIII  |     hazaárulással. Átszökött a törökhöz, s felfedezte az ostromlók
 644 XVIII  |                 elrekesztett várkapuhoz, s odahívatta Oláh Balázst,
 645 XVIII  |          ellenséget, vérüket pazarolták, s még mindig volt elég vérük
 646 XVIII  |                 a további ellenállással, s adja meg magát hetvenkétvitézével
 647 XVIII  |         kegylevél a szultán aláírásával, s azzal együtt a díszkaftányok
 648 XVIII  |                azok kinyiták a várkaput, s kivonulván, odavezettetének
 649 XVIII  |            gazdagon megajándékoztatának, s miután elébb megkísérté
 650 XVIII  |        megrohanták őket a török besliák, s egytől egyig levágták őket.
 651 XVIII  |                  csontjai egybeszedettek s Julianus császár által megégettettek,
 652 XVIII  |                  onnan is elősunnyogtak, s a királyhoz siettek. Igyekezett
 653 XVIII  |               hanem engedték hivalkodni, s amellett védtelen hagyták
 654 XVIII  |                  vele szemközt állóéról, s ez önkívületi állapotban
 655 XIX    |            beszélünk hosszan és szépen – s aztán azt hisszük, hogy
 656 XIX    |              Magyarország elleni harcot, s nagy hadserege zömével megfordula,
 657 XIX    |           találta volna magával szemben, s a lelkesedés megduplázza
 658 XIX    |           viszály magva az alsó nemesség s a főurak és főpapok közt
 659 XIX    |             király is visszatért Budára, s ott ismét folytak a léha,
 660 XIX    |                annak a füleivel hallott, s nem volt olyan kívánsága,
 661 XIX    |              nagyon megtetszett a madár, s a király cserébe a légykapó
 662 XIX    |             király csak délben kelt fel, s nagy álmosan fogadta az
 663 XIX    |                nagyjai előterjesztéseit, s aztán iparkodott tőlük menekülni,
 664 XIX    |                visszatért a budai várba, s ki lévén fáradva, visszavonult
 665 XIX    |               remek mitológiai képekkel, s melyeknek enkausztikai festményű
 666 XIX    |             udvarhölgyek felöltöztették, s viaszkból a Lenciéhez lehetőleg
 667 XIX    |                 prímásságot is elnyerte, s azonkívül a kancellári hivatalt
 668 XIX    |                   szálljanak le a lórul, s tegyék le a kardot, ha tanácskozni
 669 XIX    |              mindent tűvé tettek érte. – S a játékbábbal együtt eltűnt
 670 XIX    |           feltűzték egy lándzsa hegyére, s úgy hordozták körül a sátorok
 671 XIX    |         minduntalan a vállaikra emelték, s szónoklatokat kellett neki
 672 XIX    |                 nemesség sátorai között, s szavát vették a personálisnak,
 673 XIX    |                és annak a cifra bábuját, s összeteremtettézte a tolvaj
 674 XIX    |                  ütleget kapva a hátára, s ki lett kiáltva hazaárulónak.
 675 XIX    |               pápai nuncius kíséretében, s igyekezzék a nemességet
 676 XIX    |                  értették is a beszédét, s mindnyájan szépen végighallgatták,
 677 XIX    |                  szépen végighallgatták, s mikor vége volt, vivátot
 678 XIX    |                az idegenek elbocsátását, s a főpapok és főurak iránt
 679 XIX    |        Szerencsést tömlöcbe nem vetteti, s a nádort meg a prímást el
 680 XIX    |                sátrait mind felforgatta, s a szónoki félszert is összetörte,
 681 XIX    |                fogságában eresztett meg, s annak az emlékére tartott
 682 XIX    |              fogják a királyt a Rákosra. S ezt az elhatározást rögtön
 683 XIX    |             mondá a királyné a férjének. S ez a szó határozott. S hogy
 684 XIX    |                   S ez a szó határozott. S hogy a királyra nézve megalázóvá
 685 XIX    |           vállaikon hoztak ki a hajóból, s a pompásan felszerelt fehér
 686 XIX    |                 a minapi elpáholtatását, s ismét „népszája” lett.~A
 687 XIX    |                 azt mondta rá:~– Én nem!~S ezzel a két szóval ítéletet
 688 XIX    |            vádlottak padján fekszik már! S azt a padot a régi időkben „
 689 XIX    |                 kapzsiságát, tékozlását, s kérte a királyt, vegye ő
 690 XIX    |            fényes tettekkel bebizonyítá, s aki egyedül híres afelől,
 691 XIX    |                 kancellári pecsétnyomót. S Tahy János helyébe ültesse
 692 XIX    |               több mondanivalója is van, s folytatá aztán a nemesség
 693 XIX    |               Bálintnak és Hédervárynak, s adja vissza az elkobzott
 694 XIX    |                zajos helyeslése kísérte.~S nehogy őfelsége emlékezetéből
 695 XIX    |          mindezeket meg fogja vizsgálni. S azzal királyi kegyelméről
 696 XIX    |                    pattogott a prímás.~– S elvenni a prímástól az ország
 697 XIX    |            kezéből az iratot a királyné, s tollat fogva, saját kezével
 698 XIX    |                 sok szerencsétlenségnek, s mikor megtalálták: kegyelmet
 699 XIX    |                 kell. Bűnbakot keresnek, s az én legyek, a nádorispán.
 700 XIX    |                akik közt már kiosztotta, s adja oda Zápolyának, hogy
 701 XIX    |              országbíró odalépett hozzá, s a vállára ütött.~– Jer velem
 702 XIX    |                  hogy rögtön üljön lóra, s vezesse a királyi zászlóaljakat
 703 XIX    |            jövedelmek lefoglalása ellen.~S a sok ide-oda izengetés
 704 XIX    |                  tarisznyából az eleség, s nagy ideje volt, hogy az
 705 XIX    |             egész seregestül Hatvan alá, s megtartják az „ős-országgyűlést.”~
 706 XIX    |               visszavitték a palotájába, s ott azután a szerencsés
 707 XIX    |                  mellé a főurak hajdúit, s megrohanták fegyveres kézzel
 708 XIX    |                  az ostromlók dühe elől, s kötélen ereszkedtek le a
 709 XIX    |                  a kincstára vasajtaját, s az ott talált hatvanezer
 710 XIX    |                 város minden siserahada; s nekiindult a zsidóváros
 711 XIX    |             zsidóváros megostromlásának.~S a szörnyeteg étvágya kielégíthetetlen.
 712 XIX    |                  a fehérvári kapu felől, s a meredek úton fölfelé vágtatva
 713 XIX    |                   az egész országtanács, s ez mind ellensége.~A vértes
 714 XIX    |                vágtak a lázadó tömegnek, s egy lélegzet alatt tisztára
 715 XIX    |                  kapujáig.~Ott kiszállt, s kardját mankónak használva,
 716 XIX    |               király megölelte a vajdát, s a királyné megcsókolta a
 717 XIX    |             testvére lettek a nap hősei.~S miután Zápolya még az elbújt
 718 XIX    |        Szerencsés Imrét is fölkeresteté, s biztosítá felőle, hogy a
 719 XIX    |              szemben pártját fogni kész, s a kincstárnoki állásra őt
 720 XX     |                  a jóslat koronát ígért, s aki e jóslat beteljesülését
 721 XX     |              egyszerre megjelenik a hős, s a rettegő királynét megszabadítja.
 722 XX     |        alkincstárnok hatvanezer aranyát, s meg vannak vele elégedve.
 723 XX     |            hivatalába visszahelyeztetik, s kárpótlásul megkapja a réz-
 724 XX     |                 német fizeti a bírságot, s annak mindenki örül. A németek
 725 XX     |                 A király egész udvarával s a külföldi követekkel együtt
 726 XX     |                 a Budáról jött főurakkal s a felsereglett egyházi méltóságokkal
 727 XX     |           beszélni, néhányan ráismertek, s súgdosták a szomszédaiknak:
 728 XX     |           követtünk el a török követtel, s mi ajánlanók fel a békekötést
 729 XX     |                  a terheket az országra, s a fegyver élére bízzuk az
 730 XX     |            szólni holnap a rendek előtt, s meglássuk, kinek ad a nemesség
 731 XX     |                az ország királyi székén, s tán még magához hasonló
 732 XX     |              ivadékot adjon e nemzetnek, s osztrák Máriának nyoszolyája
 733 XX     |              fogok menni a kolostoromba, s várok, amíg te jössz oda
 734 XX     |                magát e sokaság közepett.~S a lovassági félkört, ős
 735 XX     |                  cigánypecsenyét sütnek, s karcost, méhsert töltögetnek
 736 XX     |             díszes sátor van felállítva, s korláttal körülzárva, hogy
 737 XX     |       törvénytudós a szónoki emelvényre, s két álló óráig le sem szállt
 738 XX     |            főhivatalnokokat eltávolítja, s helyettük a híveket és tehetőseket
 739 XX     |               Mindnyájan azt kívánjuk!”, s ez a kiáltás továbbterjedt
 740 XX     |         leköszönt már a korlátnokságról, s ezennel leteszi őfelsége
 741 XX     |                állítsák törvényszék elé, s ha bűnös, vágják le a fejét.
 742 XX     |        falépcsőkön potrohos termetével.~„S ez legyen fővezére a magyar
 743 XX     |                fel a szónoki emelvényre, s bízott a jó torkához: olyan
 744 XX     |            Vágjuk össze az áruló kutyát!~S már kezdtek kirepülni a
 745 XX     |                 Zápolya közbeveté magát, s azoknak az oltalma alatt
 746 XX     |                  menekülni a szószékről, s elrejtőzhetett a királyi
 747 XX     |              szólottak gyászos példáján, s akárhogy kiabálták a nevét: „
 748 XX     |            királyt. Felállt a trónjáról, s kijelenté Verbőczynek, hogy
 749 XX     |                  azonban helyben maradt, s a király eltávoztával folytatta
 750 XX     |                  a tekintetes rendeknek, s szolgálhattak a nyeregben
 751 XX     |             konfiskálta az országgyűlés, s fel is osztotta brevi manu
 752 XX     |                látták, hogy a szája jár, s a karjai kalimpáznak a levegőben;
 753 XX     |               országgyűlés színhelyéről, s elfoglalta a király kastélyához
 754 XX     |                 vezető utcák bejáratait, s biztosítá a királyt, hogy
 755 XX     |             tanácsos volt hintóra kapni, s elvágtatni, amíg a nemesség
 756 XX     |                  éjjel nyargalásztak alá s fel az utcákon, s keresték
 757 XX     |      nyargalásztak alá s fel az utcákon, s keresték házrul házra az
 758 XX     |                   aki titkos lutheránus, s nem hallgatja a szentmisét.~
 759 XX     |                  rendes törvényszék elé, s ha bűnös, bírái által ítéltessék
 760 XX     |               nemes, aki a középen volt, s hallotta a felolvasott üzenetet,
 761 XX     |          tizenháromezer lekiabálta őket, s nem hagyott senkit szóhoz
 762 XX     |                jelentek meg a szószéken, s kihirdették, hogy a király
 763 XX     |               maga elől a nádori széket, s a királyi ballusztrád szélére
 764 XX     |             megérkezett a trónsátor alá, s a nemesség szónoka, Ártándy
 765 XX     |           fogadta el a hatvani ősgyűlés.~S mindez nem tartott három
 766 XX     |               kapjanak huszonöt denárt.” S hogy ez a begyűlendő tömérdek
 767 XX     |                 véve a Fuggerek kezéből, s átbocsátva Szerencsés Imre
 768 XX     |              kincstárnokot megbuktatni.)~S hogy az országgyűlés határozatai
 769 XX     |                  Cseh- és Németországba, s aztán ne eressze be többet
 770 XX     |               határozva a hatvani síkon, s ezzel az országgyűlés rengeteg
 771 XX     |                  kivetni rá a dénárokat, s a kéményét lebontatta, hogy
 772 XX     |             vasárnap mind eldorbézolták, s ha a már fenn említett Spervogelnek
 773 XX     |          kincstára számára szavazta meg, s látta, hogy a király épkézláb
 774 XX     |               vissza az országgyűlésből, s hogy a magával vitt vén,
 775 XXI    |            hajlékaikban Isten jó nappal, s egy marék új pénzzel”, mondja
 776 XXI    |              királyt és nádort mellőzve, s még a királyné szemébe is
 777 XXI    |             mesterségesen cifrára vésve, s a mellvért ezüsttel kiverve;
 778 XXI    |              fegyverhordója viszi utána, s csak akkor adja kezébe,
 779 XXI    |                hordja magával a kardját, s ez az a híres Castriota
 780 XXI    |                 az izmokat megfeszíteni, s szomorú volt a lelke, mikor
 781 XXI    |                egyet süvöltött a légben, s pillanat után kétfelé hullott
 782 XXI    |                 kerék!” – monda Zápolya, s engedelmeskedett a parancsnak.~
 783 XXI    |                   kalandosok” társasága. S hogy feltűnő ne legyen a
 784 XXI    |                ismeretes Ráskay Gáspárt, s ketten egyesült igyekezettel
 785 XXI    |               államférfiak kiskátéjában.~S míg az ország nádora tartotta
 786 XXI    |               részben kálomisták voltak; s ezen a módon egy évvel a
 787 XXI    |                rákosi országgyűlés után, s csak tíz hónappal a hatalmaskodó
 788 XXI    |            diadalmas orcával jött eléje, s még csak a keze intésével
 789 XXI    |              udvarhölgyek összesuttogtak s vihogtak, a királyné pedig
 790 XXI    |              nagyon hidegen szólt hozzá, s az egészségi állapotja felől
 791 XXI    |                 ő itt fölöslegessé vált, s kérte a királyt, hogy fogadja
 792 XXI    |            nádorispánhoz.~– Menjen haza, s várja el a rendek határozatát.~
 793 XXI    |               hazament budai palotájába, s mint afféle tudós ember,
 794 XXI    |                alagúton át elosonhatott, s a Dunához érve egy naszádon
 795 XXI    |               külföldi szolgálatba állt, s ezzel még egy másik kipróbált
 796 XXII   |                Azok védték a végvárakat, s ott el is fogyának az ostromokban.
 797 XXII   |          csatatéren tették le a remeket, s hadvezéreik nevét az elsők
 798 XXII   |          könyörgésüket; ő küldött pénzt, s az nem ment cigányútra,
 799 XXII   |               pápai követ kezébe került, s az nem küldte azt a magyar
 800 XXII   |                 rajta morva zsoldosokat, s vásároltatott Bécsben lőport,
 801 XXII   |                 Budán, mint Szolimántul, s ahelyett, hogy ezt a rendezett
 802 XXII   |                   a király katonát kér”. S hangzott aztán hegyen-síkon
 803 XXII   |                  Menjen elébb a király!”~S a királynak volt mindössze
 804 XXII   |                 szép, rendezett táborát, s közeledett éppoly gyors
 805 XXII   |               egy tekintetet a térképre, s aztán ítéljék meg, hogy
 806 XXII   |                 felét össze kell szedni, s azokból pénzt veretni. Huszonöt
 807 XXII   |                 templomi ezüstedényeket, s a kincstárnokok azokbul
 808 XXII   |            feleségétől, felült a lovára, s leszállt a táborba Drághfy
 809 XXII   |                 lóra pattant a nemesség, s megszűnt az átkozott lanyhaság.
 810 XXII   |          diadalról beszélt már mindenki, s indult a király után.~Csakhogy
 811 XXII   |                Gnojenszky Lénárd lengyel s mazur harcosokkal, kik mind
 812 XXII   |                   hogy az ország javáért s a tietekért minden veszélynek
 813 XXII   |            megbántatásért, kössön békét; s ha kell, szövetséget vele.~
 814 XXII   |                sejtve, a levelébe zárta.~S azzal indulót fúvatott,
 815 XXII   |                  azzal indulót fúvatott, s az egész táborral megindult
 816 XXII   |                  a seregével megérkezik, s a királyéval egyesülten
 817 XXII   |                  az egész ország fölött.~S bár siettették volna hát
 818 XXII   |               neki, amíg hidat veretett, s nagy tömeg hadával, kerekes
 819 XXII   |                 más haditervet ajánlott, s efölött úgy összevesztek,
 820 XXII   |        környezőit, hogy rajtuk rontanak, s felkoncolják őket. A magyar
 821 XXII   |               Lehet huszonhétezer ember, s abból húszezer derék lovas
 822 XXII   |                 nálunk nem vet számot.~– S mennyi a szultán hadserege?~–
 823 XXII   |             háromszorta több a mienknél. S még nagyobb a különbség
 824 XXII   |               támadás rohamában fekszik, s ennek a sikerére a fejemet
 825 XXII   |           Keresztültörjük a török hadat, s akkor az baromsokasága által
 826 XXII   |             ellen fordítják az ágyúikat.~S ezt a vezérek elhitték Tomorynak.
 827 XXII   |              dombokat őrizetlen hagyták. S azok mögött gyülekezett
 828 XXII   |                  hogy mindenki láthassa, s lelkesüljön a láttára.~A
 829 XXII   |              király páncélját, sisakját, s a király helyett fog szerepelni.
 830 XXII   |             talál sülni a kegyes csalás, s ez nagy elkeseredést fog
 831 XXII   |              János fogják megvédelmezni.~S ezzel azután megállapították
 832 XXII   |               csapatok arcvonalai előtt, s beszédet tartott a nemesekhez:~–
 833 XXII   |          nyargalásztak a hadsorok előtt, s lelkesíték a csapatokat.~
 834 XXII   |     csatatervüket.~Itt leszállt lováról, s imádkozott Allahhoz: „Allah,
 835 XXII   |           szintén leszálltak a nyeregből s arccal a földre veték magukat
 836 XXII   |             lovaikra szöktek a harcosok, s megindíták a dandáraikat.~
 837 XXII   |              jött a szultán, testőreitől s a puskás janicsároktól környezve.
 838 XXII   |              forgott, hogy körülkerítik, s elfogják ütközet nélkül.~
 839 XXII   |            rögtön észrevette a veszélyt, s vágtatott a király osztályához.~
 840 XXII   |                  segít! – kiálta Tomory, s azzal a maga táborába lovagolva,
 841 XXII   |                kürtjei is a balszárnyon, s azzal felzendült a hármas
 842 XXII   |          nagyvezér ruméliai hadseregére, s az elszánt rohamban keresztültörte
 843 XXII   |         keresztültörte annak arcvonalát, s dühös kardviadallal megfutamítá
 844 XXII   |                  kezdet szerencsés volt, s Tomory hadvezéri tehetségének
 845 XXII   |             tábornak egyes hadosztályát, s azt letörte.~A törökök még
 846 XXII   |                megfúvatja a trombitákat, s a második hadosztállyal
 847 XXII   |             okvetlenül futássá fajul el, s akkor a támadó fél ezt a
 848 XXII   |          jegyezve, hogy vitézül harcolt, s harc közben sebet kapott.
 849 XXII   |           megragadta lovának a zabláját, s erővel tartá őt vissza a
 850 XXII   |              leaprítva a pattantyúsokat, s egyenesen a szultán felé
 851 XXII   |                 magukat a hős ifjak elé, s széles pallosaikkal elvagdalták
 852 XXII   |                 a lovagok földre buktak, s ott elnyomatva, összeapríttattak.~
 853 XXII   |             katasztrófát.~A török ágyúk, s a janicsárok puskái még
 854 XXII   |              túlharsogva az ágyúdörgést, s a szakadó zápor kioltá a
 855 XXII   |       villámlobbanásnál keresve az utat, s út helyett záporpatakokat
 856 XXII   |                Szalkán László, a prímás, s vele együtt öt főpap, köztük
 857 XXII   |                 elszakította már a víz), s ő maga szerencsésen kikaptatott
 858 XXII   |             azonban elhibázta az ugrást, s a meredek partról hanyatt
 859 XXIII  |           hajnalban elhagyta Buda várát, s a körülötte levő főurakkal
 860 XXIII  |             nádor is, váltott paripákon, s nemcsak a saját jól táplált
 861 XXIII  |                rendezett hadserege volt, s mögötte volt még egész Felső-Magyarország
 862 XXIII  |                  ő legjobb fegyvertársa. S akkor az egész nemzet hálája
 863 XXIII  |                űzte volna. Visszavonult, s alig maradt egy dandár körülötte.~
 864 XXIII  |                  ülte meg diadalünnepét, s éjente kivilágítást rendezett
 865 XXIII  |         könyvtárát, remek bronzszobrait, s leküldte zsákmányul Sztambulba.~
 866 XXIII  |               hogy az leszakadt alattuk, s ezrével vesztek a Dunába.~
 867 XXIII  |                   ha hős férjére gondol, s lezáródnak, ha Zápolya nevét
 868 XXIII  |                páncélját le tudta dobni, s aztán kapott sebében vérzett
 869 XXIII  |             iszapban, ha rajta találják.~S ez is vigasztalás! Hogy
 870 XXIII  |                 mártírhalált szenvedett, s holta után tűzbe vettetett,
 871 XXIII  |              dárdával keresztülüttetett, s e sebből végtelen sok vér
 872 XXIII  |              János királyt a fehér lóra, s elvezették a koronázási
 873 XXIII  |                Hanem a korona igen nagy, s a feje igen kicsi hozzá.~
 874 XXIII  |              előtte az ország zászlaját, s Török Bálint amúgy suttyomban
 875 XXIII  |                 alatt az ország almáját. S mikor a koronázási dombon
 876 XXIII  |                  igen jó ekzekutor volt, s azért is rendelték erre
 877 XXIII  |    martalócsereget vitézül megkergetett, s a Bácskát megtisztította
 878 XXIII  |                Török Bálintnak a várába, s mikor az visszatért, elkergette
 879 XXIII  |                amelyet nem kell fizetni, s kinevezte a fekete embert
 880 XXIII  |                   eldobta a vajda címet, s kikiáltotta magát „fekete
 881 XXIII  |              kitűzte Ferdinánd zászlóit, s annak a nevében dúlt és
 882 XXIII  |              betört a védtelen Erdélybe, s azt végigpusztítá. És János
 883 XXIII  |              nemességet és a hajdúságot, s e hirtelen szedett haddal
 884 XXIII  |                  zsákmánnyal megrakodva, s úgy szétverte annak a győzelemittas
 885 XXIII  |                félreverték a harangokat, s fegyvert ragadva összegyűltek
 886 XXIII  |         csapatának élelmezésére gondolt, s legegyszerűbbnek találta
 887 XXIII  |               magában, fogta a puskáját, s úgy hasba lőtte vele a fekete
 888 XXIII  |           beburkolták a bíborpalástjába, s a szegedi polgárok által
 889 XXIII  |          rajtaütött annak a vert hadain, s azokat szétrobbantva, a
 890 XXIII  |                  Budára János királyhoz.~S erre tartottak nagy Te Deum
 891 XXIV   |                adományoztatták maguknak, s árulkodtak egymásra, hogy
 892 XXIV   |                  hogy „uram, adj pénzt”. S minden válasz, mit a két
 893 XXIV   |                  sem volt számba vehető, s ami volt, azt nem fizették.
 894 XXIV   |              tábort ütött Sajólád alatt, s Fráter György végigjárta
 895 XXIV   |            Ferdinánd-párti fővezér elől, s Erdélyig meg sem állt. A
 896 XXIV   |           Erdélyben új hadakat gyűjtött, s azokkal egész Mezőkeresztesig
 897 XXIV   |             hazából; én is veled megyek. S lesz még országod, hadsereged,
 898 XXIV   |                  most már én cselekszem!~S e naptul fogva kezdődik
 899 XXV    |          híveinek az uradalmait, várait, s kiosztja a saját pártosainak,
 900 XXV    |                  generális rangot kap. – S még akik ugyanazon asztalnál
 901 XXV    |               ugyanazon asztalnál ülnek, s a királlyal együtt koccintanak,
 902 XXV    |               mind ellenségei egymásnak, s az a törekvésük, hogy mi
 903 XXV    |                  rabolni, gyilkolni jön, s azzal fut az erdőre, a nádasba,
 904 XXV    |                  szedjen fel a nyergébe, s ha úgy felzsákmányolta magát,
 905 XXV    |               akkor hazamegy a táborbul.~S amiben aztán a versenygő
 906 XXV    |                 a földön és a másvilágon s végül a zsidók kiűzetése –
 907 XXV    |            szétverte Cserni Jován hadát, s Török Bálint a sebesült
 908 XXV    |              rendezett ennek az örömére, s az asztalra éppen magával
 909 XXV    |               ezüsttálra a levágott főt. S aztán valahányszor egy áldomást
 910 XXV    |               gyomra ettül a látványtul, s otthagyta a király asztalát.~
 911 XXV    |            terített csataterét Tokajnál, s elvitte a dandárát az ütközetbül,
 912 XXV    |                  dandárát az ütközetbül, s emiatt veszté el a király
 913 XXV    |           megérzé a sertéshúsvagdalékot, s érintetlen hagyta.~És így
 914 XXV    |                kókokat a prímás számára, s akként békítse ki. De ezt
 915 XXV    |                  elmulasztotta a király, s nagyon jól mulatott az egész
 916 XXV    |                   Elveszté vele a prímás s az egész papság barátságát.~
 917 XXVI   |          hüvelyébe taszította a kardját, s megadta magát kényre-kegyre.~
 918 XXVI   |             négyen. Játszhatunk durnyit.~S mindjárt előhúzta a tarsolyából
 919 XXVI   |                durnyizni leülök veletek, s ha megkínáltok egy kupa
 920 XXVI   |         királynak tettem le a parolámat, s én meg nem rágom a szíjat.~
 921 XXVI   |                   Tartom őt a magyarnak, s ha ti azt követelitek tőlem,
 922 XXVI   |                  ajánlott kapitulációra, s mind a három kapitánynak
 923 XXVI   |          közöttük. Mind a hármat leitta, s elnyerte a pénzűket a durnyin.
 924 XXVI   |             által a nyeregbe feltolatni, s aztán hagyta a lovát a kapicányon
 925 XXVI   |             nekiereszték a kantárszárát, s vágtattak csillag irányában
 926 XXVI   |                  nyargalástól megizzadt, s aztán annál jobban fázott,
 927 XXVI   |                 ember, hanem csak iszik, s attul még rebellisebb lesz
 928 XXVI   |               Aztán ha tüzet rakna kend, s megfőzné hevenyén a káposztát
 929 XXVI   |                öreg gazda a bogrács alá, s megfőzte a „korhelyleves”-
 930 XXVI   |                az öreg egy nagy fatálba, s adott két nagy fakanalat
 931 XXVI   |           meghagyta a lovamat, kardomat. S most van kardom, lovam,
 932 XXVI   |                  Bodó levette a süvegét, s keresztet vetett magára.~–
 933 XXVI   |                  kiment, paripájára ült, s visszatért az ellenséghez.~
 934 XXVII  |              haját ólomfésűvel feketíti, s a fogait kefével mossa,
 935 XXVII  |                   a körmeit tisztogatja, s evés után kiöblíti a száját. –
 936 XXVII  |                  közé ragadta a törököt, s úgy táncolt vele egy kopogóst!
 937 XXVII  |               Czettricz Ulrikkal együtt, s futott tovább Bátta felé.~
 938 XXVII  |              elvonult, az ég kitisztult, s a holdvilágnál láthatták,
 939 XXVII  |                hagyta magát beszéltetni, s Czettricz Ulrik meg a másik
 940 XXVII  |             függő háromélű cseh dákosát, s a királyra rohant vele.~
 941 XXVII  |                 Basa leugrott a lováról, s azon páncélosan, kivont
 942 XXVII  |               meg, te harapós haramia!”, s egy csapással kettéhasítá
 943 XXVII  |                rontottak a Cseri Basára, s felkoncolták kegyetlenül.~
 944 XXVII  |         tusakodásban felkapott a lovára, s elébb Székesfehérvárra,
 945 XXVII  |              menekült, odasietett hozzá, s elmondta az egész történetet.
 946 XXVII  |                 cserbenhagyta a királyt, s nem tudta megvédelmezni,
 947 XXVII  |            láncra verette a hír hozóját, s a németek csúnya halállal
 948 XXVII  |             csúnya halállal végezték ki.~S ezt a mesét széltére beszélték
 949 XXVII  |        felkeresteté a király holttestét, s azt Székesfehérvárra vitette,
 950 XXVII  |             halotti köntöst húzatott rá, s a fejére aranykoronát tétetett.
 951 XXVIII |                bort is sernek tartották, s azt kifogásolták benne,
 952 XXVIII |                ember hátrafelé tántorog, s estében a tarkóját üti meg,
 953 XXVIII |                magyar italtul előreesik, s az orrát töri be.~Hogy Zápolya
 954 XXVIII |                előbb a húgát nőül vette, s aztán hazaküldé. Borbálának
 955 XXVIII |               Koczián vezér Szina alatt, s az fut Lengyelország felé,
 956 XXVIII |                bezárkózott Litva várába, s az alatt az ürügy alatt,
 957 XXVIII |                 levéllel vagy izenettel.~S erre a nagy óvatosságra
 958 XXVIII |                  mondd meg, hogy szép-e? S nem fél-e a csóktól?~– Azt
 959 XXVIII |                Azt mondhatom, hogy szép, s más féljen az ő csókjától.
 960 XXVIII |             uborkafáról esett le az ura, s ott törte a nyakát, minthogy
 961 XXVIII |                  semmi sem maradt rajta, s folyvást kérdezé, hogy „
 962 XXVIII |                vagyok-e? Szép vagyok-e?” S mikor aztán mindent levetett
 963 XXVIII |                 vagyok-e már, hercegem?” S akkor átölelte a két csontkarjával,
 964 XXVIII |            átölelte a két csontkarjával, s addig ölelte, amíg a herceg
 965 XXVIII |             ifjak betértek egy csárdába, s böjtös nap lévén, csukát
 966 XXVIII |             erősen fogyasztották a sört, s dalolták a régi nótát: „
 967 XXVIII |                  odaültették maguk közé, s belevonták a bratinázásba.
 968 XXVIII |               hogy felkelt az asztaltól, s félrevonult a tűzhely mellé
 969 XXVIII |              megint felvette a fátyolát, s odábbment.~Amint a nap besütött
 970 XXVIII |             egyszerre mind ágynak estek. S egy nap egyik, másnap másik,
 971 XXVIII |           kámforral füstölte a szobáját, s ha valami követ jött hozzá,
 972 XXVIII |               arra fenyőmagot hintettek, s ennek a füstjén keresztül
 973 XXIX   |               víg cimborák visszatértek, s velük együtt a jókedv és
 974 XXIX   |              hogy nemsokára visszatérek, s leteszem az egzámentet az
 975 XXIX   |              sörből is eleget ittam már, s majd a söprűjét őalájuk
 976 XXIX   |                  is kellene már valamit, s nem várni poharazás közben,
 977 XXIX   |               zsoldosa Bona királynénak.~S a lengyel királyné a legkegyetlenebb
 978 XXIX   |            aranyművest hívatott magához, s azzal egy tökéletesen hasonló
 979 XXIX   |            bontani János király levelét, s ismét lepecsételni.~A levelet
 980 XXIX   |      lepecsételni.~A levelet elolvasták, s aztán útjára eresztették.~
 981 XXIX   |         segítségére tizenkétezer harcost s a hadviselés költségeire
 982 XXIX   |         fegyverrel törtek maguknak utat, s ostrommal foglalták el Olomoch
 983 XXIX   |                  megtalálni a térképen), s e városon tizennyolcezer
 984 XXIX   |                 többi pénzhez csatolták, s küldik János királynak.
 985 XXIX   |                  félsz a téli háborútól, s előre fázol a vízben-hóban
 986 XXIX   |                 haza a téli szállásomra, s várhatsz rám, amíg megmelegszem”.~
 987 XXIX   |                     zúgolódott a király, s felkerekedett egész kíséretével,
 988 XXIX   |                  otthagyta Tarnov várát, s megszállt egy közeli kisvárosban.
 989 XXIX   |             templom udvarán letelepedni, s maga ott hált a cinteremben.~
 990 XXIX   |                  ott hált a cinteremben.~S még most sem vette észre,
 991 XXIX   |                őket, hogyan foglalja el, s ha meghal, kire hagyja az
 992 XXIX   |                 kire hagyja az országot; s akkor aztán a francia király
 993 XXIX   |                havonkint 20 ezer livre-t s egyszer mindenkorra egy
 994 XXIX   |                  uram könnyhullatásaival s a külső fejedelmek biztatásaival
 995 XXIX   |                az magad, János király.~– S hol vegyem a hadsereget?~–
 996 XXIX   |       magyaroknál. Saját hazádfiainál.~– S hol vegyem a hadiköltséget?~–
 997 XXX    |            járatosak. Kezét nyújtá neki, s magával szemközt leülteté.~
 998 XXX    |            karját apja térdére nyugtatva s arcát kezére fektetve.~A
 999 XXX    |           Felemelé az arcát a királyhoz, s azt kérdé rebegő szóval:~–
1000 XXX    |          vakbuzgó, erkölcstelen főpapok, s aki legrosszabb ellenség,