Fezejet

 1 I     |              templom ez, öcsécském – monda neki a várnagy.~– De olyan
 2 I     |                Vagyok olyan ember! – monda Szente uram. S azzal a bámuló
 3 I     |         hozzám egy pohár bakatorra – monda Szente uram az ifjúnak,
 4 I     |    véleményét várta.~– Voyons donc – monda a királyné, s kecsesen fölemelkedék
 5 II    |           tegyék-e.~– Isten őrizz! – monda a püspök.~– El kell égetni! –
 6 II    |             uram király akar lenni – monda a vitéz.~A várnagy bámulva
 7 II    |         kezeit, s pajkos vidámsággal monda:~– Ejnye, édes lelkem, más
 8 II    |           pap volt, aki főbe ütött – monda Zápolya Tomiczkynak. – Bizonyítja
 9 II    |        Bámulatos emlékezőtehetség! – monda Zápolya.~– Ennek az embernek
10 II    |            De a legnevezetesebb az – monda Zápolya –, hogy ami neveket
11 II    |           Helyes eszed van, György – monda Zápolya, elbámulva szolgájának
12 III   | utánacsinálta.~– Ez itt a válaszút – monda fráter Antonius –, nézz
13 III   |             én utaimat.~– Követlek – monda György.~– Akkor vetkőzzél
14 III   |             a facipő is hozzá való – monda fráter Antonius.~György
15 IV    |        álltak.~– „Ecce homo novus” – monda a barát. (Ím, az új ember.)~–
16 IV    |          űzve.~– Surge! (kelj fel) – monda neki a tizenkettedik ütés
17 V     |          vinnem.~– Dobzse! Dobzse! – monda rá Ulászló, s reszkető betűkkel
18 VI    |              a ti akaratotok előtt – monda György. – Én megnyerém szerzetesrendünk
19 VI    |           György.~– Járjál békével – monda a főapát. – Eredj fel a
20 VI    |      Györgynek eszébe jutott a török monda, mely szerint a pók, mely
21 VIII  |             szentséget. Tehát igaz a monda? A megtért haldoklónak az
22 XIII  |             s mi nem tudtunk róla! – monda az asszony, s az aranyat
23 XVI   |            ugyan jól tevé őfelsége – monda, poharazás közben feloldódván
24 XX    |       ellenségverésre nagyon kevés – monda a király személynökének.~–
25 XXI   |               Hát fusson a kerék!” – monda Zápolya, s engedelmeskedett
26 XXVI  |             a magad pogány hitében – monda neki Török Bálint. – Hanem
27 XXVI  |             csatlós.~– Te futhatsz – monda Bodó Ferenc –, mert te paraszt
28 XXX   |              fog királyné őfelsége – monda a barát alázatos iróniával.~(–
29 XXXII |      hasztalan áhítanak.~– Jól van – monda a Balika. – De nehogy aztán
30 XXXIII|              magyar-török, elbámulva monda a királynak:~– Ejha! Felséged
31 XXXIII|              meg te az én lovaimat – monda a szultán, s ahogy magyar
32 XXXIV |              a gondolataim járását – monda János király. – Hol van
33 XXXIV |           megmagyarázá.~– Hej, hej – monda a kalmár –, nem is tudom
34 XXXV  |            Ne ijedjetek meg, urak! – monda a volt várkormányzó. – Tréfa
35 XXXVII|       öröködünk meg Magyarországon – monda Fráter György a királynak,
36 XL    |         tartozó jelvények.~– Nézd! – monda a király, megfogva a barát
37 XL    |             Memhet bég, az írásért – monda neki Fráter György. – Ott
38 XL    |         látogatóját.~– Béke veled! – monda a barát. – Nem akartalak
39 XL    |     izlámhívők nem imádkoznak soha – monda Memhet bég. – Mi csak hitet
40 XL    |           egymásnak az igazi képét – monda Fráter György. – Végezzük
41 XL    |             ezt a hivatalt betölti – monda a barát.~– Ki az? Halljuk
42 XL    |     tartományt.~– Megálljatok csak – monda a mészáros, aki a bajt szerezte –,
43 XL    |          nincs a török a hátunkon! – monda Athinay.~– De majd mindjárt
44 XL    |              Nádasdy Tamás uramnak – monda Gritti, egyenesen belekötve
45 XL    |         Dejsz’ azt hiába várod már – monda neki Diák Simon –; megölette
46 XL    |             piacon.~– Hazugság ez! – monda Diák János. – Éppen ma kaptam
47 XL    |           amit a kormányzó elkövet – monda a barátnak. – Négy főnemest
48 XL    |        Összeesküvők, árulók voltak – monda a barát.~– Tudtam én azt
49 XLI   |               Ne nevessetek, urak! – monda a király elszomorodva. –
50 XLI   |           velünk egyet!~– Köszönöm – monda Fráter György. – Nem ihatom
51 XLI   |            jó, hogy megjöttél már! – monda a király a püspöknek. –
52 XLI   |            bég felfuvalkodott gőggel monda a püspöknek a király eltávozta
53 XLI   |         Erdélybe, derék Junisz bég – monda Fráter György. – És újra
54 XLII  |           várunk nekünk az Isten!” – monda rá Bálint lelkész; és azonkívül
55 XLII  |            ellátott a perspektívád – monda a király –, nem tudtál közbelépni?~–
56 XLII  |           haragja.~– Habet rectum! – monda Wese érsek, kinek megmagyarázták
57 XLIII |          barát?~– Végére tartottam – monda Fráter György. – Én is tartogatok
58 XLIII |              Tokajtól Nagy-Váradig – monda Junisz bég, aki maga is
59 XLIII |           tudom, mi van a levélben – monda gúnyos alázattal a tolmács –,
60 XLIII |          Légy nyugodt, felséges úr – monda a püspök. – Nem a te híveid
61 XLIII |               Junisz béget azonnal – monda Péter vajda. – Mentül előbb,
62 XLV   |              bíró.~– Őrült beszéd! – monda János király. – Pap nélkül
63 XLV   |          jöttem ide, fölséges uram – monda nyugodtan az apátúr. – Tudom
64 XLV   |              a törvénynek az okát! – monda Zápolya.~– Nem érti fölséged?
65 XLV   |       fölséged, ilyen pap ez a pap – monda a városbíró. – Midőn a királlyal
66 XLV   |              elé.~Perényi félnevetve monda:~– No, mármost megtudta
67 XLVII |     árváimról.~– Ne félj, atyámfia – monda neki a barát. – Csak te
68 L     |             nem lehet választ adni – monda Bebek Imre.~– Kegyelmednek,
69 L     |             e gyöngéd gondoskodást – monda a királyné, kezét nyújtva
70 L     |         Verbőczy könnyebbült szívvel monda: „De szép látvány egy ilyen
71 LI    |         sereg semmivé lett.~– Kár! – monda a nagyúr. – Hát most már
72 LI    |            ezek, fölséges császár! – monda Török Bálint. – Méltók volnának,
73 LI    |         Istvánnak híták.)~– Dobró! – monda rá a szultán.~S azzal arab
74 LI    |            Hámos lovat nem adhatok – monda a szultán, kegyesen elnevetve
75 LIII  |        vagytok ti még megnyugtatva – monda Dülbendár basa, s még folytatta
76 LVIII |             az ideje az indulásnak – monda Fráter György. – Most már
77 LVIII |          vitéz ellenséges hazámfia – monda ekkor Fráter György Nádasdy