Fezejet

 1 I      |       tanultál olvasni, öcsécském? Oda van ám írva a neve: „Márton,
 2 I      |          Kérem kegyelmedet, küldje oda a király sáfárját, hogy
 3 I      |           Tudom. A borospincét. De oda én téged, fiacskám, az audiencia
 4 I      |      bibliotékáját? Jaj, fiam! Aki oda belép, még ha kanállal ette
 5 I      |  palatáblára, s utasítá, hogy csak oda álljon a háta mögé; majd
 6 I      |          iránt, aki gyermek létére oda mer izenni a királynak;
 7 II     |      rászánta magát, hogy elvigyen oda. – Gyalog mentünk odáig,
 8 II     |          reménységek között mentem oda! Azt hittem, piros csizmát
 9 II     |     odamegyünk.~– Hát nekem szabad oda belépnem – „ilyenkor”?~–
10 II     |           konyhamaradék csalogatta oda, mint inkább az ösztön.
11 II     |           is tépem, ha egy levente oda nem ugrik, s szét nem választ
12 II     |       janitorok kituszkolták a nem oda való szájtátókat az ajtón.
13 IV     |      válláról a csuháját, s tartja oda a meztelen hátát a korbács
14 IV     |       korbácsot, hogy ő is sújtson oda arra az ostorcsapásoktul
15 VI     |         címert adományozott, amire oda volt festve a lovas vitéz
16 VI     |          Corvin könyvtár képezett. Oda nem bocsátottak be mást,
17 VI     |          öreg fráter Antonius jött oda Györgyhöz, s egy szent könyvből
18 VI     |           ma ki a világnak.~„Eredj oda.” Suttogá neki egy láthatatlan
19 VIII   |       házasság tilalma alól, ha én oda nem vinném első felesége
20 XIII   |          hát hol a lakásod, vezess oda. Tudsz-e helyet adni nekem
21 XIII   |            magasrul nehéz lesz már oda leszállítani, ahová ő szeretné.~
22 XIII   |         meg, öreg, s vidd magaddal oda, ahol a kedveseiddel találkozni
23 XIII   |           s vágtatott velük együtt oda – ahol azok már otthon vannak…~
24 XIV    |     szélére. Attul kért enyhülést.~Oda süllyedjen-e, ahová a mindennapi
25 XVII   |        György körlevele idézte fel oda. Valamennyi püspök és apátúr
26 XVIII  |        pedig a Brandenburgi került oda, akkor napirenden volt a
27 XVIII  |         jobban bosszantá. Azt veté oda a prímásnak, hogy hiszen
28 XIX    |        közt már kiosztotta, s adja oda Zápolyának, hogy annak még
29 XX     |      keresztül dörgő hangon kiáltá oda: – Én így fogok szólni holnap
30 XX     |             s várok, amíg te jössz oda hozzám…~A logika Zápolyának
31 XX     |             hogy a szájtátó pórnép oda ne lábatlankodjék. Zápolya
32 XX     |       híveket és tehetőseket hívja oda. De még az sem elég: az
33 XX     |         öreg! Hát nem olyan könnyű oda felmászni, mint a mazovi
34 XXII   |            őrzi. Én holnap indulok oda, ahová mások nálam nélkül
35 XXII   |            reá bízza. Nem pap kell oda, hanem generális. Inkább
36 XXII   | hadcsapataik izenetét hordva innen oda. Mert az a kis magyar hadsereg
37 XXII   |      közbeszólott. Az égi tűzsugár oda csapott le a harcolók közé,
38 XXVIII |           bezárkózott a szobájába; oda adatta be magának az ételét
39 XXIX   |            meg Pozsonybul vetődött oda egy régi katonája, a Bodó
40 XXXVIII|      felroppantott mogyorót kínált oda a királynak, de volt a tányérján
41 XL     |     írásoddal, György barát – veté oda, félre sem tekintve, a tolmács. –
42 XL     |            Bánffy, haragosan dobva oda az asztalra a tollas buzogányát.~–
43 XL     |            bizton érezhette magát, oda nem terjedt ki Gritti kormányzósága.~
44 XL     |             az Sztambulba utazván, oda is elvitte magával. Ez a
45 XL     |     elfoglalni.”~„Fráter Györgynek oda kell ígérni az érsekprímási
46 XL     |     visszaadják. Azt mondták, adja oda Ferdinánd Jánosnak inkább
47 XL     |           a töröknek magának adják oda az országot.)~Gritti ismét
48 XL     |          fegyveres hadai közepett. Oda hívta meg a lakmározásra
49 XL     |        körülvett Medgyes városába. Oda azonban a jó szászok csak
50 XL     |   irányozva, hogy annak a kijárása oda lyukadjon ki, ahol a moldvai
51 XLI    |            ezeket a kincseket mind oda ne rakd a lábaihoz?~– Majd
52 XLI    |          mivelhogy király őfelsége oda utasítá a debrecenieket,
53 XLI    |            Az elfogadóteremben már oda voltak szépen egymás mellé
54 XLI    |  rendeltetett szobát; az ajtónálló oda fog vezetni.~Azzal meghajtá
55 XLI    |         előtte a kincstár ajtaját. Oda vitte be magával a béget.~–
56 XLII   |      ősmagyar vitézekben, akik úgy oda voltak nőve a lovaikhoz,
57 XLII   |       intézkedéseit, s mikor végre oda jutott, hogy az apátúrnak
58 XLII   |       pedig nagy hidegvérrel szólt oda halkan Verbőczynek, úgy,
59 XLII   |     Enyingi Török Bálintnak a neve oda lett fölírva Fráter Györgynek
60 XLIII  |        gondja van rá, hogy valakit oda be ne eresszen. Pro forma
61 XLIX   |      azalatt, míg a tolmács ide és oda átfordítá a beszédeket,
62 XLIX   |           készíttetett a számukra. Oda került Fráter György is,
63 L      |      dolgot.~– Hol van hát! – veté oda félvállán keresztül Mineróna
64 L      |          ez egyszerre meggyulladt. Oda hordatta fel a kancellár
65 LI     |           aki a várban van, hordja oda a Szent György térre a fegyverét,
66 LI     |          nyílását két beslia őrzé, oda bebocsáták.~Abban a sátorban
67 LI     |         hemperegtünk. Ekkor loholt oda nagy sietve a szomszéd táborból
68 LI     |      Kegyelmes uram, ne menjünk mi oda, mert ha mi azt a nemesasszonyt
69 LI     |        bizony a magunk feje szakad oda!~Erre a kancellár keservesen
70 LIII   |          németek azt mondták, hogy oda csak nem szaladhatnak utána,
71 LIV    |    Petrovich már nem fért el. Neki oda alant Mineróna hercegnő
72 LV     |           János arcképe takart el; oda rejtőzék el vitéz Török
73 LV     |            János, ki egyszerre ért oda az igyekező Gyurbát vajdával: „
74 LV     |             mint a gomba az erdőn. Oda van a vajda hadserege!~Kászon
75 LVII   |       prímásának bíborszéke vákál; oda kegyelmedet fogja őfelsége
76 LVII   |            az ellenségeidet. Ezért oda is jutsz, a Tar Lőrinc tüzes