Fezejet

 1 I     |            ismertem az apádat. Derék úr volt. Sokszor ültem az asztalánál.~–
 2 I     |               hogy a felséges király úr és a felséges királyasszony
 3 I     | indulatkitörésén. Nem értette azt az Úr színeváltozását. Csak állt
 4 II    |            gazdákban. Ez pedig olyan úr, akit elfogadhatsz; mert
 5 II    |  rekommendált be hozzám.~– Kegyelmes úr, én elfogadtam e szolgálatot,
 6 II    |         Zápolya.~– Igenis, kegyelmes úr, János herceg huszárezredénél.
 7 II    |              orcájú, domború termetű úr volt, violaszín selyem kantus
 8 II    |         egész nap mindig akad vendég úr, aki a dőzsölő asztalnál
 9 II    |               már” valami tíz vendég úr; vagy talán „még”. Lehet
10 II    |        megakadályozva, hogy Tomiczky úr az ütést visszaadja.~– Annak
11 II    |             suttogott, amíg Tomiczky úr hozzá beszélt?~– Az volt:
12 III   |                És most övezd fel az „Úr” szolgáinak köntösét.~A
13 IV    |     megszűntek koldustalyigák lenni. Úr és paraszt kapva kapott
14 V     |          kedvében van ma.~– Fölséges úr. Hálásan köszönöm meg ajándékodat.
15 VI    |            feszület elé, elkezdte az Úr imáját. De csak odáig tudta
16 VI    |        leborulva, szájába szakadt az Úr imája.~– Nem tudom ezt a
17 VI    |           Istennel, és megtagadja az Úr imáját.~Mindenki elszörnyedt.~
18 VII   |             mint Dózsa György; ha az Úr másfelé nem téríti utamat?~–
19 VII   |          örömére készítődik, hogy az Úr nemcsak a te sorsodat fordítá
20 VII   |            alatti lyukából, midőn az Úr zivatarát megérzi, és vartyogni
21 XI    |              térni előle.~– Fölséges úr! Én csak az igazságot védelmeztem,
22 XIII  |    megkaphatta az absolutiót. Még az Úr testét is átadta neki –
23 XIV   |           nyelven, melyet mind a két úr megértett (horvátul), felelt
24 XIV   |          magaddal. Ugyebár, kapitány úr? Van sok szőlőd talán, ahonnan
25 XIV   |             erről mondani a kapitány úr!~György felháborodva kelt
26 XIX   |            kormányt a kezébe, legyen úr és király a nemzete fölött.
27 XX    |            Milyen optimizmus! – Négy úr egy csomóban, aki az ország
28 XXII  |         magyar hadseregre. Ekkor az „Úr” közbeszólott. Az égi tűzsugár
29 XXXII |      templomba. Misét fog mondani, s Úr vacsoráját oszt a híveknek;
30 XXXII |        Siribe, hadd részesüljenek az Úr vacsorájában, amit már három
31 XXXII |      Balikáék számára készítse el az Úr vacsoráját, mert ők is áhítoznak
32 XXXII |      megszabadíthassák.~A mise és az Úr vacsorája végeztével Balika
33 XXXIII|            valamennyi nemes kapitány úr. Nem maradt ott mellette
34 XL    |             máris, mintha ő volna az úr Buda várában. Pártfogóm,
35 XL    |            susurratio követte. Egyik úr azt suttogta a másik fülébe:~–
36 XL    |      Statileo püspök tűrhető kedélyű úr volt, a magyar urak között
37 XL    |              még, hogy a kincstárnok úr házasodik. Felhasználja
38 XL    |         pendelyhálót.” Azalatt a két úr tüzet rakott, felakasztotta
39 XL    |           Ugyan hozom! – mondá Orbán úr, s azzal köpönyege alól
40 XLI   |        rebellió; és hogy a kormányzó úr őnagyméltóságát lenyakazták,
41 XLI   | alkincstárnok uramat pedig kormányzó úr őnagyméltósága kegyeskedett
42 XLI   |               összecsókolta.~A másik úr is megmondta a nevét: de
43 XLI   |        asztalhoz ülni. Erre a vendég úr megvetette a lábát a küszöbben.~–
44 XLI   |       Kazimir.~Erre a kísérő lengyel úr (a rókaprémes) , odaveté
45 XLI   |            Bálinttal együtt.~Gothárd úr egy kevés rossz hírt hozott.
46 XLI   |          felszabadítására. Boldizsár úr ahelyett jobbnak látta Szathmár
47 XLII  |          közönség:~„A Sionnak hegyén Úr Isten, ~Tied a dicséret!~
48 XLII  |           akar jönni a főtisztelendő úr a házból, hogy nyitja ki
49 XLII  |          írás:~„Kegyelmes főkapitány úr! – Ámbátor őfelsége velem
50 XLII  |       templomot. Hirdesd benne te az Úr igéjét. És legyen mátul
51 XLII  |           mikor a prédikáció után az Úr vacsorájára került a sor,
52 XLII  |             együtt, aki odajárult az úr asztalához, s elfogadá kettős
53 XLII  |      megülték az ünnepet. Ezúttal az Úr vacsoráját Török Bálint
54 XLII  |    váltságért kárhozott. A két nemes úr dúlásért kárhozott. Hamis
55 XLIII |             meg a lelkedet, fölséges úr. Egy csepp vér sem lett
56 XLIII |               Légy nyugodt, felséges úr – monda a püspök. – Nem
57 XLIV  |  biztosításául magukkal vitték Péter úr fiát, azt ott nevelték Sztambulban
58 XLIV  |             szultán udvaránál. Péter úr jó apa volt és becsületes
59 XLVIII|      megtudhatta, s ez, amilyen nagy úr, bizonyosan haragszik érte,
60 L     |          ordália. – Kegyelmed, követ úr, túlhaladt az utasításokon,
61 LI    |          Dzsigerdilen”. A szultán az úr!~A janicsár aga felállt
62 LI    |          magyarokat. Jószívű, tréfás úr volt!~A királyné kétségbeesés
63 LI    |              hihetem rólad, felséges úr, ki az igazság védelmezője
64 LI    |  másodmagával.~Az a másik egy magyar úr volt; szintén kard nélkül,
65 LI    |          szultán.~– A tied, fölséges úr: és akinek te ajándékozod –
66 LI    |             kíván éntőlem a felséges úr? – kérdezé Török Bálint,
67 LIII  |               Nem kell nekünk magyar úr főispánnak, hanem Kászon
68 LIV   |           aki nem tudja elmondani az Úr imáját: a miatyánkot.~–
69 LV    |              Régen kértem a felséges Úr Istent, Hogy adjon éltemben
70 LV    |             Déva alá. „Nagy vígan az úr trombitát fúvata, Lovagját,