Fezejet

 1 II    |            Zápolya tiszttartójának szólt, aki megértvén a benne foglaltakat,
 2 II    |     sípolás hangzott. Ez a frajnak szólt.~– Megyek már. A „sárkány”
 3 II    |             Azt én sem helyeslem – szólt közbe Zápolya. – Én a vallásra
 4 II    |           ilyen ember a világon? – szólt közbe Zápolya.~– Valósággal
 5 II    |       újból összehívni a Rákoson – szólt Tomiczky –, hogy az kényszerítse
 6 II    |         itt van ez a hórihorgas! – szólt Tomiczky. – Aki mindenre
 7 III   |       Fráter Antonius egy szót sem szólt a védencéhez sok ideig.
 8 IV    |          kolostor-csengettyű szava szólt.~Felnyitá a szemét. Cellája
 9 IV    |           csuháját: a főapátúr így szólt az egybegyűltekhez:~– Mindez
10 VI    |          tönkrezúzta!~De erről nem szólt a főapát Györgynek.~Szelíden
11 VII   |      székbe!~– Meghajtom fejemet – szólt Fráter György. – Testvéreimnek
12 VIII  |          láb alól.~– Uram, vajda – szólt Zápolyához. – Én, papi hitemhez
13 IX    |   szerződésnek titkos pontja arrul szólt, hogy ha a gyermek Lajos
14 IX    |        hölgy legyezője mögül súgva szólt a baráthoz:~– Látogasson
15 XIII  |         miattad.~Fráter György nem szólt közbe. Engedte a nekieredt
16 XIII  |            az anyját beszélni; nem szólt közbe. Pedig tudta jól,
17 XIII  |         nevet.~György még erre sem szólt semmit, pedig az öregasszony
18 XIII  |            szakadni soha.~Erre sem szólt semmit a pap.~Ekkor aztán
19 XIV   |      mondom neked, Fráter György – szólt diákul Martinuzzi Vitellius –,
20 XVII  | lelkesülten, emelkedett szellemmel szólt a római egyház felséges
21 XVIII |    pusztulátok. „~A históriás ének szólt Szabács vára elvesztéséről,
22 XVIII |        állítá, hogy a fogadás arra szólt, hogy melyik énekes tudja
23 XIX   |       bemutatni sem jött hozzánk – szólt neheztelve a királyné. –
24 XXI   |      királyné pedig nagyon hidegen szólt hozzá, s az egészségi állapotja
25 XXI   |        elvadítva az országból.~Mit szólt mindezekhez Zápolya János
26 XXI   |        Zápolya János vajda?~De mit szólt Szolimán szultán?~A szultán
27 XXX   |        kiemeli a habokból.~– Te? – szólt a királyné epés nevetéssel. –
28 XXX   |      király.~– Sőt nagyon komoly – szólt Izabella. – Ha nem engeded
29 XXXIII|          addig János király nem is szólt felőle a kísérőinek, hogy
30 XXXIII|            Megszólalt. A királynak szólt: halkan, de elhatározottan.~–
31 XL    |       szembenézést.~– Te mondád! – szólt Zápolya. – Ez erős szó volt.
32 XL    |        másikat.~– Hát az vagyok! – szólt büszkén felegyenesedve. –
33 XL    |          ország pecsétnyomójának – szólt mosolyogva a barát.~(– Ez
34 XL    |            látsz semmi aranyosat – szólt a barát, egyszerű fehér
35 XL    |     összevissza.~Verbőczy komolyan szólt a baráthoz.~– György apátúr!
36 XL    |        tartott seregre gondoltam – szólt Fráter György. – Jól fegyverzett,
37 XL    |          volt a táskában. Az egyik szólt őneki magának, a másik János
38 XL    |            dobni.~A harmadik levél szólt Laszkó Jeromosnak. Ez három
39 XL    |         mindjárt a hátunkon lesz – szólt Fráter György. – Hát még
40 XL    |            szolgálatára az úrnak – szólt Nádasdy, szemközt fordulva,
41 XL    |           Rossz aspektusok ezek! – szólt a király csüggeteg kedéllyel. –
42 XL    |        vajdának.~Fráter György nem szólt a királynak erről semmit;
43 XL    |       Gritti.~– Hadd őket menni! – szólt dévánkodva Dóczy. – Csak
44 XLI   |              Csak maradj te ülve – szólt Zápolya –, majd én állok
45 XLI   |      Nagy-Váradra.~A vajda nevetve szólt közbe.~– Dejszen rég átszökött
46 XLI   |         királyának.~– Az meglesz – szólt a király. – Nem tartok titkot
47 XLI   |      Györgynek.~– Fölséges uram! – szólt indulattal lihegve. – Debrecen
48 XLI   |           a pecsétjét is ismered – szólt a török követ –; s nem törne
49 XLI   |            a béget, s arab nyelven szólt hozzá:~– Jöjj innen a csürhe
50 XLI   |         aggódjék miatta fölséged – szólt Kun Gothárd. – Hiszen ezer
51 XLI   |         mámoros fővel; leveled így szólt: „Bánjatok el a renegáttal
52 XLI   |   szokásokat hallhattad másoktól – szólt közbe Junisz.~„Ezalatt a
53 XLII  |       nagytemplomban.~Azért nem is szólt semmit az egész debreceni
54 XLII  |    kikeresé belőle a textust, mely szólt ekképpen:~– Adjátok meg
55 XLII  |     prédikáció természetesen arról szólt, hogy Debrecen városa fizesse
56 XLII  |        azonkívül semmi egyebet nem szólt.~Húsvét vasárnapján aztán
57 XLII  |            Fráter György írta, így szólt az írás:~„Kegyelmes főkapitány
58 XLII  |       villámokat, ahogy a körirata szólt: „Vivos voco, mortuos plango,
59 XLII  |            Reverendissime páter! – szólt be az ablakon a főúr. –
60 XLII  |      György pedig nagy hidegvérrel szólt oda halkan Verbőczynek,
61 XLIII |             A parancs határozottan szólt. A szuverén uralkodó követeli
62 L     |   szedettem ezt fölséged számára – szólt szelíden mosolyogva.~(–
63 LI    |           aranybetűs leveledben? – szólt a nagyúr. – Az, hogy én
64 LV    |      csókolta az arcát; könyörögve szólt hozzá.~– Atyám! Csodatevő
65 LV    |           a törököt az országba? – szólt Török János a királynéhoz.~–
66 LV    |         Amen.~Azután a királynéhoz szólt.~– Királyné asszonyom. Te