Fezejet

 1 II    |                azért az anyámra, amiért engem a világra hozott; mert neki
 2 II    |               veres dolmányukról. Amint engem észrevettek, egyszerre felugráltak,
 3 II    |               csak annyit mondjak, hogy engem a bölény megkergetett; akkor
 4 II    |             eleibe fognak vezetni, s az engem ezért jól meg fog jutalmazni.~–
 5 II    |                adott a sáfárjának, hogy engem öltöztessenek fel jó tiszta
 6 II    |             akart térni Horvátországba, engem odahívatott magához, s azt
 7 II    |             Budán?~– Hát az a hír, hogy engem megvertek és kidobtak –
 8 II    |             alak volt, aki azután, hogy engem elbúcsúztattak, odasettenkedett
 9 III   |               Atyám! – rebegé György. – Engem az Isten nem azzá teremtett,
10 VI    |                  Mért semmisítettél meg engem? Aki látod a jövendőt, mért
11 VI    |               mint annak a másnak! – És engem elzártál előle; odaadtad
12 VI    |                én szellemem nem hagy el engem. Mindennap Krisztus vérének
13 VII   |                 és vigíliának napja ez. Engem bocsássatok abba a sötét
14 VII   |          magamtul meg nem értek. Engedj engem ez éjszakára visszatérni
15 VIII  |               hintóba ülnöm nem szabad. Engem csak gyalog, mezítláb, facipőben
16 IX    |               Végy oltalmadba ezután is engem és az enyéimet. Bizony szentül
17 XI    |                és ő, íme, meghallgatott engem. A megboldogult lélekhez
18 XIII  |       Scardonában; palotában lakott; az engem mindig az asztalához ültetett,
19 XIII  |                Gyuricám, mi hozott most engem ide? A te szegény apád küldött
20 XIII  |                 te szegény apád küldött engem ide. Halálán van szegény.
21 XIII  |               hogy beszélni tud. Mindig engem csúfolt, hogy olyan sokat
22 XIII  |          bizonyosan férjhez megy, amint engem a föld alá tesznek, s aztán
23 XIV   |  megvigasztalódol a tütü mellett. Hagyj engem itt a főtisztelendő apátúr
24 XIV   |         szívszakadva zokogni.~– Vígy el engem innen magaddal! Légy nekem
25 XIX   |                a legolcsóbb gonosztevő; engem csukatnak be.~Sárkány országbíró
26 XXVI  |               vagy; de én nemes vagyok, engem visszavisz az adott szavam,
27 XXIX  |                tőlem visz követséget.~– Engem be fog bocsátani.~– Nagy
28 XXX   | zászlószalagjukat. Előttem vonultak el, engem üdvözöltek, mint ezredtulajdonosukat.
29 XXXIII|               mondása:~„Úgy tartson meg engem Allah, a legmagasabb Isten,
30 XXXIII|            Szabács kivételével. És amíg engem Allah életben tart, megvédelmezlek
31 XXXIV |        dedicastis!” – „Jól szenteltetek engem az asszonynak.” Hajh, hogy
32 XXXIV |              csak az a praktikája, hogy engem és titeket becsaljon az
33 XL    |            meglesz – mondá Gritti. – De engem te, Fráter György, ezzel
34 XL    |             üldöztek el hazám földjéről engem. A törökök kegyesebbek.
35 XL    |            tüzeskedtek, hallgassatok ki engem egész nyugodtan. Én azt
36 XL    |                 csodálkozom rajta, hogy engem sem értesített senki Gritti
37 XL    |                  Hát a szép Katica, aki engem úgy megszeretett? – kérdé
38 XL    |               nem tartozom számadással; engem a kormányzó nevezett ki
39 XL    |            arannyal szárítgattam: mégis engem mart meg. Rögtön parancsot
40 XL    |             milyen híven megvédelmezett engem, mikor Roggendorf szorongatott
41 XL    |              még az ő vendégei.~– Urak! Engem pedig semmineműképpen meg
42 XLI   |            amiben arra ajánlkozik, hogy engem éjszaka elfogat, láncra
43 XLI   |              Mégsem haragszik érte. Hát engem ezek a Kohanyicskák nem
44 XLI   |                őt látni, se ő ne lásson engem többet!~A lengyel urak nagyon
45 XLI   |                vendéglátásért, amiben ő engem és kíséretemet részesített
46 XLI   |               én jobban tudok magyarul. Engem te és a te királyod semmiféle
47 XLI   |                 borzlyukba, ha keresik. Engem nem utasított erre sem a
48 XLI   |         vallásom azt tanítja, hogy „Aki engem kővel hajít meg, azt én
49 XLII  |           vagyok, Debrecen földesura, s engem Kelemen pápa nem exkommunikált.~–
50 XLII  |                haragudnám őhelyette. De engem már ez nem lep meg; én már
51 XLIII |                 düh és rémület miatt.~– Engem akartak a bécsiek megöletni! –
52 XLVI  |                 is zsebre.~– Ez a barát engem éhen akar megölni! – sírt
53 XLVI  |          vádlottnak.~– Ne foglaltass te engem semmibe, királyom, mert
54 XLVI  |                 lutheránusok feje.~– Te engem agyon akarsz rémíteni!~–
55 XLVII |                a testamentomomat, uram. Engem a király Sztambulba küld,
56 XLVII |         sztambuli utamat. Visszatérőben engem bizonyosan elemésztenek
57 XLVII |              Nagy-Váradra – ott várj be engem. Én aztán majd megjelentem
58 L     |              Újból nagy hallgatás.~– Ti engem azzal vádoltok ország-világ
59 LI    |               Bizony, sohasem láttok ti engem többet. – De kaphatnám csak
60 LI    |       szultánnak a szavát megszegni? Te engem mézes-mázos szavakkal csalogattál
61 LIV   |          förmedt vissza.~– Ne tanítgass engem, te barát, móresre! Én királynak
62 LV    |                  a te zsarnokodnak, aki engem apám gyilkosaira enged rohannom.~–
63 LVII  |               nem változott derültté.~– Engem a fényes címek nem csábítanak.