Fezejet

 1 I     |             tarkabarka valamennyi. Tudom, hogy a királyné mindjárt
 2 I     |     mutatna meg kegyelmed nekem.~– Tudom. A borospincét. De oda én
 3 I     |          megköszönöm, mert azt sem tudom, mi az?~– Nem ismered a
 4 I     |   valamiféle litterákat?~– Azt sem tudom, milyen fárul rázzák.~–
 5 I     |    levéllel a királyhoz. A király, tudom, hogy amint azt meglátja,
 6 II    |          nekem nagyon sokáig tart. Tudom én, mi az a kocsival döcögés.
 7 II    |      gondolom, hogy amióta eszemet tudom, mindig üldözött, kergetett
 8 II    |            itt, a homlokomban, nem tudom, mi az? Valami másra akartam
 9 II    |       szent dolgokban a tréfát.)~– Tudom már, hogy az volt, megtanított
10 II    |        ugyan sok igazítás elfér.~– Tudom én azt magam is, csak azt
11 II    |            szájjal dörmögve:~– Hát tudom is én? Én nem ismerek senkit
12 II    |            vagy praelatusok?~– Mit tudom én? A ti püspökeitek éppen
13 II    |         neki:~– Kegyelmes uram! Én tudom, hogy ki ütötte meg a lengyel
14 II    |            Tomiczky. – Én most sem tudom egynek sem a nevét. S ez
15 II    |           van. De hogy ki? Azt nem tudom. Mikor a trónterembül kituszkoltak,
16 II    |             kegyelmes gróf. Én nem tudom, mi a harag! Én még akkor
17 IV    |     tilalmat.”~– Elég, ha én magam tudom.~S elutasítá magátul a csábítást.
18 V     |           a tarsolyomban; most nem tudom, hová lesz a pénz. Nem tudom.~
19 V     |       tudom, hová lesz a pénz. Nem tudom.~S ennél az emléknél nagy
20 VI    |      szólok, csak a panasz hangját tudom felkiáltani! – Ne énekeljétek
21 VI    |         szakadt az Úr imája.~– Nem tudom ezt a szót kimondani: „Legyen
22 VI    |        soha tengert nem láttak! Én tudom, mi az a tenger; mert rajta
23 VIII  |         mégsem. Perényi nádor, úgy tudom, hogy tiltakozott a bécsi
24 XIII  |            ám te engemet bolonddá! Tudom én, hogy milyen egy apátúr!
25 XIII  |     maradok a megkerült fiammal.~– Tudom, édes – dörmögé az asszony,
26 XIII  |            Az öreg haragba jött.~– Tudom: barát vagy! Ne cifrázd
27 XIV   |            fiát visszatartá.~– No, tudom, telepletykázta a füledet
28 XIV   |          fel a várba, mint az ura. Tudom, hogy bekötötte szépen a
29 XIV   |          Az urára is panaszkodott, tudom, hogy részeges, makutyi,
30 XVI   |       ezüsttálait, billikomait. Én tudom jól; mert én hordtam át
31 XIX   |              Jer velem valahová.~– Tudom. A csonka toronyba. Végzem
32 XXVIII|           ajkai voltak. – „Még nem tudom, hogy szép vagy-e, mondá
33 XXXIV |           monda a kalmár –, nem is tudom én se felfogni, se kitalálni,
34 XL    |       menni a szobámból, mikor azt tudom, hogy nincs a fejemen? Vagy
35 XL    | óhajtásaikat. Én mindvalamennyinek tudom az árát, amiért megvehető.~–
36 XL    |            árát is tudod?~– Azt is tudom. S majd te is rájössz magadtul.~–
37 XL    |       Gritti árnyékának a nevét?~– Tudom. De azt még neked sem mondom
38 XL    |            tudta nélkül. És azt is tudom, hogy teneked mindenkor
39 XL    |         elbámulva a tolmács. – Úgy tudom, hogy János király elment
40 XL    |     zászlókbul és a trombitásokbul tudom meg a király hollétét, hanem
41 XL    |          főúrba. – Mert ha akarom, tudom ám én kegyelmedet arra kényszeríteni,
42 XL    |            fogást ezzel a hálóval: tudom, hogy fogok vele egy nagy
43 XLI   |     hajdanában! Akkor is megcsalt, tudom jól, megírta nekem Thurzó
44 XLI   |            kérdezé a püspök.~– Nem tudom én, kegyelmes uram, hogy
45 XLI   |       háromszor is ott volt már.~– Tudom, tudom, jól, mit akarsz
46 XLI   |          is ott volt már.~– Tudom, tudom, jól, mit akarsz mondani! –
47 XLI   |          ökre meg száz tehene. Nem tudom, a szultánnak vannak-e olyan
48 XLII  |       anathemát visszavette. – Jól tudom, hogy erre az anachoreta
49 XLIII |     fölötte ítéletet tartani.~– Én tudom, mi van a levélben – monda
50 XLIII |           van a lánc örve, azt nem tudom.~Zápolyának nagy kedve lett
51 XLV   |          Jól van, jól, szentatyám, tudom, miért méltóztatott jönni:
52 XLV   |       monda nyugodtan az apátúr. – Tudom jól, hogy az esketési szertartást
53 LI    |          emberül.~– Tapasztalásból tudom, hogy Fogaras vára bevehetetlen.~–
54 LIV   |         miatyánkot.~– Én pedig nem tudom. Péter bácsi azt mondja,
55 LV    |          nyugodt hangon beszélt.~– Tudom, királyném, hogy te nem
56 LVII  |          beültetni. S ahogy bizton tudom, őszentsége, Pál pápa már