Fezejet

 1 I      |    elmondani a király előtt, aki azoknak teljesítését okvetlenül
 2 II     |          dőzsölő asztalnál ül, s azoknak eddig az volt a szokásuk,
 3 II     |       azután elmondta a neveiket azoknak az uraknak sorban, akik
 4 II     |  tartottam meg.~S aztán elmondta azoknak az uraknak a neveit is,
 5 II     |           név szerint megilletve azoknak támasztóit; s majd azután
 6 IV     |  Utoljára maradt a két novícius.~Azoknak is meg kellett ütni a korbáccsal
 7 VI     |   perjelei és a gregarius papok.~Azoknak az elhaladtával tizenkét
 8 X      |          tizenhat kápolnája van; azoknak egyikében tartották a halottak
 9 XI     |    jöttek, sohasem mutatta, hogy azoknak elnyerésében serénykedik,
10 XIII   |     közbe. Pedig tudta jól, hogy azoknak a szépen hangzó neveknek
11 XIII   |   háromért már? Ki engeszteli ki azoknak a lelkét a várbástyába befalazott
12 XIV    |       kímélte a beszédében, hogy azoknak minden hibáikat, bűneiket
13 XVI    |       akiket eddigelé idehozott, azoknak a fejeit mind el lehetne
14 XVI    |          Szent György téren lát, azoknak a kapui majd megfelelnek
15 XVI    |       tudják ezt tűrni?~– Van is azoknak gondjuk a királyra! Az mind
16 XVI    |          a csonka toronyba; ahol azoknak három napig étte-itta nem
17 XVII   |          mely a lutheránusokat s azoknak pártolóit fejvesztésre kárhoztatja,
18 XVII   | gúnyolják, ámbár hozzátevé, hogy azoknak a megsemmisítésére legsikeresebb
19 XVII   |          ha a papok őrizkednének azoknak a hibáknak az elkövetésétől,
20 XVII   |          szél, mint a ragályt, s azoknak minden porszeméből egy új
21 XVIII  |  királynaszádosok laktak, utódai azoknak a hősöknek, akik Hunyadi
22 XIX    |      mind a kettő „nostras”, hát azoknak kegyelem kell. Bűnbakot
23 XIX    |      védelmükre, rémülten látták azoknak a libériáit a lázadó csapat
24 XX     |       Zápolya közbeveté magát, s azoknak az oltalma alatt az országbíró
25 XXIII  |         temetetlen ott maradtak, azoknak hulláit egy nagylelkű asszony,
26 XXXI   |  harcokat vívott meg a törökkel. Azoknak egy hírhedett vitéz vezére
27 XXXII  | várkútból a vizet felhajtotta; s azoknak is maguknak kellett a saját
28 XXXV   |         asztaláról dúskálkodtak, azoknak hízelkedtek, de a szegény
29 XXXVI  |        Megértve a tolmácsa által azoknak a rangbeli méltóságát, előttük
30 XXXVIII|    Zápolyának, jó lesz tormával. Azoknak a halaknak a gyomrában pedig
31 XXXVIII|      elöl harcolt, halva maradt, azoknak a levágott fejeit a diadalmas
32 XLI    |        kandallóit fűtötte. Látta azoknak a lenéző, kinevető, gúnyoló
33 XLI    |          velük betelni. Utoljára azoknak visszaszerzőjét ölelte meg,
34 XLI    |  elégtétel érzete volt. Úgy kell azoknak a barátoknak!~Rég megérdemlették,
35 XLIV   |  Izabella udvari személyzetét, s azoknak a parádés cókmókját. A királyleány
36 XLIV   |          carcerek megmaradtak. – Azoknak egyikében ütötte fel tanyáját
37 XLVI   |      külföldön eladja, s ezáltal azoknak az árát kétszeresre fölverte
38 XLVI   |    fejükre csaphassak, s mielőtt azoknak idejük volna a hegyi szoros
39 XLVII  |     küldött követ is egyike volt azoknak a magyaroknak, akik eredetükre
40 XLIX   |  egybegyűlt rendeknek, s fogadja azoknak a riadó „vivát” kiáltását,
41 L      |    Roggendorf magyar hadaihoz, s azoknak a vezéreivel értekeztek.
42 L      |     összekötésére. Fráter György azoknak is azt mondá, hogy ő minden
43 L      |          a német tábor sátrai, s azoknak a lobogványa is nevelte
44 LI     |     visszatartva a főurak közül, azoknak a szabadon bocsátását kikérni.~
45 LIII   |       utcákon vagdalták össze; s azoknak a hulláit aztán a nagy öblű
46 LIII   |     Szent Péter és Pál szobrait, azoknak a nyakára kötelet kötöttek,
47 LV     |         nyomultak előre: ezáltal azoknak a magyar és szász uraknak,
48 LV     |         körül van véve fölséged, azoknak vagy esze, vagy szíve meg
49 LVI    |    erdélyi főnemes; hanem egyike azoknak a magyarországi váruraknak,
50 LVIII  |     dühös harcot kezdett; ő maga azoknak a főemberét hegyes tőrével