Fezejet

 1 I      |                 nagy lélegzetet véve.~– Felséges király! Az én uram, Corvin
 2 I      |               itt a vár udvarán, hogy a felséges király úr és a felséges
 3 I      |                 felséges király úr és a felséges királyasszony azokat innen
 4 XVI    |                 darab sültet koldulni a felséges urunk számára. – No, de
 5 XVII   |         szellemmel szólt a római egyház felséges missziófárul s annak országalkotó
 6 XVIII  |                rögtön az egész őrség!~– Felséges uram! Ki vezesse az őrséget?
 7 XVIII  |                 maga a király!~A király felséges haragkitörése nagy felindulást
 8 XVIII  |            úgysem lehetne ágyúztatnunk, felséges asszonyom, mert az ágyúk
 9 XX     |               biztosítá a királyt, hogy felséges személyét semmi veszély
10 XXII   |                 az! A nemes vitézségnek felséges költeménye.~Még harminchárman
11 XXIX   |               melyben őfelsége értesíti felséges kollégáját, hogy nagyon
12 XXIX   |                 azt is lassan mondd”.~– Felséges uram! – mondá ekkor Fráter
13 XXX    |               galibát elhárítani.~– Óh, felséges uram. Én e pénzt nem úgy
14 XXXVIII| asztaldíszítéshez hozzá van már szokva, felséges urának, a szultánnak ünnepélyes
15 XL     |                  Üdvözöllek trónusodon, felséges király, I. János! Isten
16 XL     |              fenn kell tartania.~– Én a felséges szultán athnáméját hódolattal
17 XLI    |                erre a királynak:~– Nem! Felséges uram. Én Laszkó Jeromosért
18 XLI    |             Györgyhöz.~– Mi dolog ez?~– Felséges uram! A fejem rajta! Én
19 XLI    |                intézett hozzá.~– Ugyan, felséges uram, mondd meg, hogy hát
20 XLI    |              uramtól és a te uradtól, a felséges Szolimán szultántól.~Azzal
21 XLI    |               és tanácsbíráknak, hogy a felséges padisah igazságot szolgáltatott,
22 XLIII  |                arról értesülénk, hogy a felséges szultán Ferdinánd hadait
23 XLIII  |              fényes diadalnak a hírét a felséges szultánnak.~– Tüstént viszem.
24 XLIII  |                    Tudjad, hogy midőn a felséges padisah Ferdinánd király
25 XLIII  |                tudjátok meg azt, hogy a felséges padisah csak „egy” szót
26 XLIII  |         cselekedte ezt?~– Légy nyugodt, felséges úr – monda a püspök. – Nem
27 XLV    |                végre csak megszólalt:~– Felséges király uram, királyné asszonyom,
28 XLVI   |           kegyes szavaidra válaszoljak, felséges uram. Legelőször is, ami
29 XLVI   |       meggyőződésre jutottam, miszerint felséges királynénk Istentől megáldott
30 XLVI   |              még ellenem valami panasz, felséges uram?~– Nem emlékezem rá.~–
31 XLVI   |                volt egész tekintetében. Felséges hivatásának érzete átszellemült
32 LI     |                hogy csak jól táplálja a felséges urat.~Azzal a dajkát a gyermekkel
33 LI     |            vissza.~– Nem hihetem rólad, felséges úr, ki az igazság védelmezője
34 LI     |          maradsz!~– Mit kíván éntőlem a felséges úr? – kérdezé Török Bálint,
35 LIV    |       sáfárkodtam az ország vagyonával, felséges asszonyom és királyi gyámfiam
36 LV     |                 ilyeket: Régen kértem a felséges Úr Istent, Hogy adjon éltemben