Fezejet

 1 I      |        Én vagyok az a királyi várnagy. Hát téged kinek hínak?~–
 2 I      |    következni, ahogy illik. A várnagy rangja egyenlő volt a kapitányéval.
 3 I      |      az allegóriai értelmét a várnagy készséggel magyarázta a
 4 I      |    magnificum opus. MDVII.”~A várnagy azt szerette volna, hogyha
 5 I      |      öcsécském – monda neki a várnagy.~– De olyan fölséges, mint
 6 I      |      nincsen Vajdahunyadon?~A várnagy, hogy teljessé tegye pártfogoltja
 7 I      |       idő szerint vakálván, a várnagy által helyettesíttetett,
 8 I      |    király! – magyarázá neki a várnagy. György még jobban elbámult
 9 I      |  Tomiczkyt megelőzve, ahogy a várnagy utasította.~György alig
10 I      |        Látod ezt, ni?~Azzal a várnagy valami furcsát húzott elő
11 I      |    Jól járt szegény – mondá a várnagy. – Mi is jól jártunk vele,
12 I      |    idelenn kedvedre – mondá a várnagy. – Én sietek fel ezzel a
13 II     |   uramnak:~– Kegyelmed pedig, várnagy uram, serénykedjék abban,
14 II     |      lenni – monda a vitéz.~A várnagy bámulva nézett rá.~– Hát
15 II     |  búsulj, fiacskám – biztatá a várnagy –, majd kapsz ehelyett más
16 II     |     Hát nem megmondta a budai várnagy? „Magister kaminarius.”~–
17 II     |       a levél, melyet a budai várnagy intézett a tiszttartóhoz.
18 II     |    Úgy kívántam. Akit a budai várnagy mint magister kaminariust
19 II     |         mint amennyit a budai várnagy leveléből megérték. Ülj
20 V      |    szűrben jár az öreg „Á”?~A várnagy nem hitt addig, amíg a szemeivel
21 V      |  ráírni az engedelmét, hogy a várnagy megengedje a pergamenlevelet
22 VI     |    megtudta régi jóakarója, a várnagy által.~A „dominicana laetare”
23 VI     | Kiosonhatott észrevétlenül. A várnagy szobájában is áldomást ittak;
24 VII    |     szörnyű szomjazás után.~A várnagy észrevette régi vendége
25 XVI    |       nem illik így beszélni, várnagy uram.~– Hát emberek ezek?
26 XVI    | folytatá a nemes zúgolódást a várnagy. – A szegény jó király minden
27 XVIII  |   lángolt a haragtól!~– Hol a várnagy? – kiálta. – Jöjjön elém!~
28 XVIII  |      kiálta. – Jöjjön elém!~A várnagy ott volt a mellékszobában,
29 XVIII  |    magát. Odasúgott valamit a várnagy fülébe, amire Szente uram
30 XXXIV  |  Szente uram fogadta, az öreg várnagy, aki minden viszontagságban
31 XXXVIII| szállítania fogoly királyt.~A várnagy nem akarta ezt elhinni:~–
32 XXXVIII|    meg két Ártándy testvér.~A várnagy befogta a diák száját:~–
33 XXXVIII|      észrevétlenül hagyá el a várnagy szobáját, s aztán megparancsolá
34 XLI    |    mint egy makk-túz. A derék várnagy, Amadé azt ott marcifánkkal
35 LIII   |   Perényi Péter deákja volt a várnagy, egy szóra megnyitá a szultán