Fezejet

 1 I    |         az a királyi várnagy. Hát téged kinek hínak?~– Az én nevem
 2 I    |         akit előbb fogad el, mint téged.~– Ezt a kardot pedig magának
 3 I    |          A borospincét. De oda én téged, fiacskám, az audiencia
 4 II   |           után kell látnunk, hogy téged valami neked való biztos
 5 II   |         ekkora volnál most: akkor téged tennélek meg királynak”. –
 6 II   |       cudar gonosztevő vagyok. Én téged most kelepcébe akarlak csalni,
 7 XI   |         szabadítád meg vele. – Én téged kinevezlek a leendő királyné
 8 XI   |          vacantiában lévén náluk, téged választának meg czenstochovói
 9 XIII |           megszégyenítettem, hogy téged nem ültetett az asztalához.~–
10 XIII |         ide. Halálán van szegény. Téged akarna még egyszer látni.
11 XIII |           volt, mint az apja, aki téged, mikor kicsi voltál, annyiszor
12 XIV  |          betanítottam, hogy amint téged meglát, rögtön síráson kezdje.
13 XIX  |        arra kerül a sor.~– Meg ha téged is addig agyon nem vernek.~
14 XX   |     hazámat szeretni fogom, addig téged is szeretni foglak.~– Tehát
15 XL   |        szedsz. Én jobban ismerlek téged, mint gondolod. Én láttalak
16 XL   |         gondolod. Én láttalak már téged kevélynek! Emlékezzél csak
17 XL   |      vallásban.~– Ez az elismerés téged mint keresztény papot jobban
18 XL   |         is éppen oly jól ismerlek téged, Memhet bég, éspedig még
19 XL   |          Grittit fölmenteni, mert téged is úgy elverünk, mint a
20 XLI  |   Megtagadod királyod kérését? Én téged ma emeltelek fel a püspöki
21 XLI  |     fölséges szultán követe vagy. Téged megillet az a tisztesség,
22 XLI  | eszközöket.~– Ezért Allah meg fog téged büntetni!~– Az ne legyen
23 XLI  |        sohasem vétkeztenek”. – Én téged nem akarlak elveszíteni,
24 XLII |     adeptusa, Belzebub cimborája. Téged is sújt az anathema ex consequentia.~–
25 XLII |          híveinek nevében, kérlek téged, alázatosan supplicálva:
26 XLII |     bíztunk eleitől fogva! ~Uram, Téged tekinténk hajlékunknak, ~
27 XLIII|      török szultánhoz, bevádolnak téged, a keresztény királyt, pártját
28 XLIII|           a szultán haragja által téged megsemmisítsenek. Ezúttal
29 XLIII|        csodatétele megszabadított téged és az országot attól a szégyentől,
30 XLIII|           a boldogtalan országot, téged pedig a te szövetségeseid,
31 XLIII|      vagyon szó! Hát énnekem kell téged helyes erkölcsre tanítanom? –
32 XLVII|           akarnak rád rohanni, és téged felfalni. Megmondom neked,
33 LII  |          mit ontod az olasz vért? Téged nem bántunk mi! Állj félre
34 LVII |    Petrovich volt az ő elárulója. Téged megtart a kegyében. Erdélyt